Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

SOMOGYI NtfPT.AP

8

Vasárnap, 1961. december 1

SZÁMVETÉS

Hogyan él a Végh család ?

A csöngetésre egy közepes pedig itt a TRANSZVILL-nál termetű férfi nyit ajtót, és vagyok. Februárban lesz tíz láthatóan bosszankodik a za- éve, hogy megházasodtam. Elvárás miatt. lenézték a házasságunkat; töb— Végh Istvánt keresem. ben azt jósolták, hogy fél kiló

— Tessék befáradiu de ta- sót sem fogyasztunk el együtt. Ián én megyek előre, itt bal- Nem lett igazuk. Mindig meg- ról van a konyha, ott meleg értettük egymást, nem vcsze- van. kedtünk soha. Nyugodtan

Belépünk a szép tiszta kony- mondhatom, hogy b sldogok v> hába. Előadom jőve elem cél- gyünk.

ját Végh István elmosolyodik- _ Hogy hogyan élünk? Vár- Azt hiszem, csalódni fog jon> mindjárt előveszem az azr elvtárs. Nem vagyunk mi igazolást, különleges emberek Egyedül . , keresek, három gyermekem k°nyV mtodent van, boldogan élünk, ennyi az elaruJ- ^ddo1

egffZ "i u . .... , a tények beszélnek

Nem lehet nem tréfásán vá- » ---------s-----------------------l

aszoini; és pontosan, mert ez dokumen- Hát engem éppen ez az tűm. A feleségem vezeti a Sta- »ennyi« érdekelne - mon- tlsztikaj Hivatalnak; ide min— Annak hosszú sora van. den bevételt és kiadást be- Ha érdekli, elmesélő item. De írunk. Tessék, itt van. Hason- akkor üljünk le, mert nem lftsuk talán össze a múlt év végzünk egyhamar. januárját az ideivel.

Leülünk az asztal mellé, és _ Tavaly januárban 2312 fo- Végh István bészélm kezd: rint fizetést és 149 forint újí— Harmincnégy éves va- tási díjat kaptam. Ez volt a gyök. 1949 óta dolgozom mint bevételünk. A háztartásra és vasesztergályos. Nem változ- élelmiszerre 1277 forintot, ru- tatgattam a helyemet, öt évig házkodásra 512 forint 60 fiivoltam a MÁVAGrnál, 1953 óta lért fordítottunk. Ezzel szemA1

••

U]

Laposvári mozik anepi műsora:

December

24

VÖRÖS CSILLAG

Fél 10 órakor:

Folytatolagos híradó-műsor; Társas utazás, 24 vh., Szomjúság városa Kukrinyikszi, 3 ember.

3 órakor;

SZEGÉNY GAZDAGOK.

5 órakor:

nagyravágyó asszony.

SZABAD IFJÚSÁG

Fél 11 órakor:

A FEHÉR VÉR (matiné).

Du. 3, 5 órakor:

JULIUS CAESAR.

25

VÖRÖS CSILLAG

10 órakor:

A KOLOSTOR TITKA (matiné). 3 órakor:

LUDAS MATYI.

5, 7, 9 órakor:

nagyravágyó asszony.

SZABAD IFJÚSÁG

De. fél 11 órakor:

HAJDÜK ESKÜJE (matiné). Du. 3, 5, 7, 9 órakor:

JULIUS CAESAR.

26

FŐHŐS CSILLAG

10 órakor:

SOMBRERO (matiné.)

3 órakor:

LUDAS MATYL

C» 7 Q nrul/rvr*

NAGYRAVÁGYÓ asszony.

SZABAD IFJÚSÁG

Fél 11 órakor:

PRÓBAKISASSZONY.

Du. 3, 5, 7, 9 órakor:

JULIUS CAESAR.

27

VÖRÖS CSILLAG

Du. 5 órakor:

LUDAS MATYL

7, 9 órakor:

NAGYRAVÁGYÓ ASSZONY.

SZABID IFJÚSÁG

Du. 4, 6, 8 órakor:

JULIUS CAESAR.

(4062)

ben az idén 2364 forint fizetés és 450 forint mellékes jövedelmünk volt januárban. Élelmiszerre 1309, ruházkodásra 421 forintot költöltünk. Az idén ugyanabban a hónapban 3 literrel több tejet, 42 darabbal több tojást é® 3 kilóval több hentesátut fogyasztottunk. Februárban 9?’, márciusban 555, áprilisban 1427 forintot adtunk ruhaneműre.

— Nagyon sokan megállítanak, és érdeklődnek, hogyan boldogulok ötödmaeammal. Mindenkinek csak azt válaszolom, hogy jóL Mert aki ilyen fizetés mellett sír és panaszkodik, az vagy nagyon nagy igényű ember, vagy pedig könnyelműen bánik a pénzzel. Mindig azt mondom a feleségemnek, hogy ha valami hiányzik, amire szükségünk lenne, beszéljük meg,'és azonnal megvesszük. Med az emberek szeretnek sajnálkozni. S mindjárt ezt mondanák: »Szegény Véghék, hiába, három gyerek mellett nem tudnak boldogulni.«

Egy pillanatig szünetet tart, aztán folytatja:

— Pedig tudunk. Amit meg akarunk venni, meg is vesz- szük. És nem is zárkózunk el. Hetenként háromszor megyünk moziba. A gyerekek majdnem minden matinén ott vannak. Én 15 éves voltam, amikor először valaki befizetett

Könyvtár az előszobában

— Igaz, hogy nem dohányzóm és nem iszom, de azért nekem is vág szenvedélyem. Valamikor, gyerekkoromban két könyvem volt Egy olcsó imakönyv és egy öreg kalendárium. Jöjjön, nézzünk be a szobába. Látja, megvan mindenünk. Nem is férne ide már semmi, ötvenkilencben kaptuk ezt a lakást. Sohasem mertem volna arra gondolni, hogy egyszer ilyen szép helyen lakunk majd.

Kinéz a délre néző erkélyes ablakon. Gondolkodik. A szoba falán festmények és rézkarcok vannak aranyozott rámában. A sarokban egy tartón vagy másfél tucat zöld növény. Visszafordul, és a virágokra mutat.

— Ez az egyik szenvedélyem. Mindenfajta kaktuszt gyűjtök.

A másik pedig: nézze, itt van az előszobában ez a szekrény. Télé van könyvvel. Pontosan 300 darab van benne. 160 az Olcsó Könyvtár-sorozatból és 140 a szép kötésű könyvekből. Ott lenn, alul, abban a dobozban filmek vacn“'r meg a vetítő, az a gyerekeké

In s. e rakott könyveket. Solohov, Gorkij, Petőfi, Mikszáui, íviui.-Z, Romain Roland, Ribakov, Jókai és Victor Hugo művei mellett Gergely Sándor, Dumas, József Jolán, Illés Béla, Gárdonyi Géza, Berkesi András és Illyés Gyula kötetei is megtalálhatók. •

„Vágyaink is vannak“

Csöngetnek. Csillogó szemű, telt arcú fiatalasszony lép be az ajtón, karján kisgyerekkel.

— A fiam, ő a legkisebb. És a feleségem. Mi pedig az életünkről bes7'íj,aet’>n>' A ól, hogy hogyan él a Végh család.

Ismét elmosolyodik, és várakozón a feleségére néz. Az asszonyka elneveti magát.

— Hát jóL A múlt héten két nagy libát és két csirkét pusztítottunk el. A gyerekek karácsonyra valami újat, valami mást szeretnének enni. Nem is tudom, mit fogok majd kitalálni. Az ajándékok vásárlásánál is bajban voltunk. Any- nyi játékuk va.i már a gyerekeknek, hogy elrakni is nehéz. 500 forintot adtunk ki most is játékra. De tudja, milyen öröm lesz majd nézni ezt a három gyereket, amint ott állnak a karácsonyfa előtt, és látják, mi mindent kaptak. Ó, azt nem lehet szavakkal kifejezni!

— Persze vágyaink is vannak. De ezek nem is annyira vágyak, inkább rövidesen megvalósuló tervek. A mosógép mellé jövőre megvesszük a centrifugát és a porszívót is. Aztán kicseréljük a konyhabútort, és ide a sarokba veszünk egy fotelágyat.

A férj veszi át újra a szót. Elmondja, hogy mi mindent valósítottak meg tíz évvel ezelőtti terveikből. Közben a felesége arcát nézi Arról beszél, hogy békében akar dolgozni, és arról, hogy milyen jó érzés boldog családi életet élni. A gyerekekről, a feleségéről, a családról...

(Németh)

Sok hasznos ismerettel gazdagodnak

Kaposszerdahelyi szakmunkásjelöltek között

Szinte percenként nyílik az ajtó, és a tanteremben este 7 órára már együtt van az osztály 14 hallgatója. Szakmunkásvizsgára készülnek. Csaknem minden alkalommal — kedden és pénteken — nehány vendég is érkezik; ők ugyan nem kapnak bizonyítványt, de azt tartják: hasznukra válik, ha meghallgatják az előadást.

Ezen az estén tizenhatan figyelik Fehér István tanár szavait. A gépszerkezetekről magyaráz, s a »diákok« jegyzetelnek. Bödö János bácsinak nehezen megy az írás, hiába, nagyon régen volt már, amikor a palatáblára az ábécé első betűit irta.

Időnként kérdez is a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum tanára. Ilyenkor csak pillanatokig tart a csönd, máris hangzanak a feleletek. A hallgatók is kérdeznek néha. Rácz János brigádvezető például arra kíváncsi, hogy mi a különbség a forrasztás és a hegesztés között

Ezen a foglalkozáson is meglátszik, hogy a kaposszerdahelyi parasztemberek két éven át ezüstkalászos tanfolyamon vettek részt: kérdéseikben és válaszaikban gyakran hivatkoznak a tanult anyagrészekre.

A növénytermelési szakmunkásképző tanfolyamon a hallgatók sok hasznos ismerettel gazdagodnak.

— Olyan dolgokról hallunk ezeken az estéken, amiket felhasználhatunk mindennapi

munkánkban. Ha így ismer- tem volna mindig a szakszerű gazdálkodás módját, mint ahogyan most megismerem, akkor bizonyos, hogy eddigi fáradozásomnak nagyobb eredménye lett volna — mondja B. Horváth György tsz-elnök.

Markó Ferenc már az ezüst- kalászos tanfolyamon is kitűnt azzal, hogy egyetlen foglalkozásról sem hiányzott. Most is itt szoroskodik a pariban, pedig reggel még disznót vágott otthon. Inkább a támlást választotta, mint a disznótoros vacsorát.

Karancz János vb-elnök a technikum levelező tagozatán végzi a harmadik osztályt. — Tanulásomat könnyíti, hogy részt veszek a szakmunkás- képző tanfolyamon is — magyarázza.

Bencs Miklós, Rácz László és a többiek is mind azért tanulnak, mert tudják, hogy a nagyüzemi gazdaságban nélkülözhetetlen az alapos szakismeret.

Kilenc óra körül véget ér az előadás, az iskola ablakai elsötétednek. Az udvaron még sokáig beszélgetnek az emberek: megtárgyalják a hallottakat.

Kaposszerdahelyen rövidesen mezőgazdasági szakmunkásokat avatnak. Az előkészítő tanfolyam mai hallgatói a gyakorlatban bizonyítják majd be, hogy megismerték, elsajátították a szakszerű gazdálkodás alapvető tudnivalóit.

*. F.

MÁSKÉNT LÁTNI AZ EMBERT!

T NULi AZ IGAZGATÓ, tanulnak a felvásárlók a kirendeltségek vezetői, a könyvelők; tanul a személyügyi előadó is, aki nem is mellékesen az Allatforgalmi Vállalat »kultuszminisztere« lett az utóbbi években.

— Most az a fontos, hogy mindenki tanuljon! — ha’lom a halk, de határozott hangot, és az emlékezés önkéntelenül ragad visszafelé az időben, hogy annál forróbb ölömmel érkezzem aztán újra a mához. Ide, ebbe cserepas virágokkal kertté varázsolt szobába, amelyhez hasonlóban — persze virágok nélkül — valamennyien jártunk már. Nem kis szorongással, hiszen mine’' takargatnánk: a káderessel, azaz a személyügyi előadóval való hivatalos találkozás nem minderkor jelentett jót. Igen, ••'üt egy időszak, amikor az asztal mögül gyanakvó pillantás fonott ránk, olyan, amitől még a tiszta lelkiismeretű ember f® megzavarodott. Sőt ez sokkal jobban megzavarodott, mint az, akinek eredetileg szólt volna a fürkész pillantás, a jogos bizalmatlanság. Hazudnánk, ha tagadnánk, hogy volt népünk életének egy olyan korszaka, amikor egy ember alig jelentett többet kartonra fektetett adathalma*, nál. És most itt ez a halk beszédű, kedves asszony, akihez úgy fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal az emberek, mintha közeli hozzátartozójukhoz jönnének, arról beszél, hogy munkájában az a legfontosabb, leghangsúlyosabb, ami teljesebb értékűvé teszi az embert társadalmunk számára. A tanulás a legfontosabb.

Ne vegye rossznéven senki, hogy körülnézve az Allatfon- galmi Vállalat portáján, egy kis kitérővel kezdem a tanulás dicséretét. De egyrészt fölemel és megnyugtat, másr szt örömmel tölt el az a tudat, hogy meleg szavak hangzanak ei ebben a szobában azokról, akik napi munkájuk mellett tanulnak is.

Már följegyeztem a legfontosabbat, azt, hogy 49 dolgozója vesz részt az Allatforgalmi Vállalatnak az állami oktatásban. Hogy ugyanennyi azoknak a dolgozóknak a száma, akik novemberben elvégezték a belső szakmai tanfolyamot. Az a húsz ember, aki tavaly még húzódozott a tanulástól, most végzi ezt a tanfolyamot, hogy a vállalat mind bonyolultabbá váló munkájában helytállhasson. Megörökítést érieméi az is, hogy tizenegyen végzik az általános iskola VII— VIII. osztályát, hogy van a vállalatnak három gimnaristáia, s hogy huszonhatan tanulnak a közgazdasági vagy a mező- gazdasági technikumban. Ketten hallgatói a jogi egyetemnek; hárman készülődnek középfokon szeraett tudásukat az Agrár- tudom Egyetemen gyarapítani. i

E ISMERÉST ÉS TISZTELETET parancsoló adatok ezek már csak azért is, mert kemény munka árán születtek meg. Nem volt könnyű kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül tanulásra bírni az olyan embereket, mint például Stefaics István, akit nemcsak a “ért szólítanak bácsinak, mert katona fia ps nagy lánya van, hanem mert közelebb ál! már az ötvenhez, mint a negyven’ ez. Mégis tanul, és semmivel sem kevesebb igyekezettel, szolgalommal, mint fiatalabb munkatársai szerte a megyében.

Hogyan, mi módon sikerült beiskolázni egy sor idős férfiembert, családosokat, olyanokat, akikre íz élet a munkaterület adta gondokon jkivül még ezernyi más gondot is ró? Ha volna a vállalatnak egy belső használatra szánt krónikája, javasolnám, hogy örökítsék meg a heves szóharcokat, a szabódó és rábeszélő szópárbajokat. Természetesen azt is, hogy rendre azokból lettek a legjobb diákok, akik eleinte legjobban tiltakoztak a továbbtanulás ellen. Becsület is van a világon! Az ám, és ezt a becsületet nem lehet eljátszani. A félévi é- az év végi bizonyítványok itt íratnak alá ebben a szobában. Lám, ez is szép jelképpé magasztosul! A felnőtt »gyerek« hozza az indexet boldogan lobogtatva, vagy restelkedve a közepesek és elégségesek miatt az aláíró »szülőhöz« ... Nem hagynám ki a krónikából azt sem, hogy milyen haraggal dúlt- fúlt az a két viszonylag még fiatal kirendeltségvezető, akiknek megvolt a VII. gimnáziumuk, de nem jutottak el az érettségiig. Ezt periig meg kellett szerezniük. Hű, miket mondtek, miket kívántak a továbbtanulás kitalálóinak! Aztán amikor egy év múlva egyikük jó, másikuk pedig közepes rendű érettségi bizonyítvánnyal állított be a központba, akár madarat is lehetett volna velük fogatni örömükben. A férfiszemérmesség nem enged hosszas hálálkodást. ök azért' csak megköszönték, hogy Jobban Jánosné nem engedett rábeszélései során a negyvennyolcból!

Az emberekkel való türelmes beszélgetés, a beiskolázó igyekezet eddig csak két makacs, viszonylag fiatal ember ellenállásán tört meg. Mindketten kiváló dolgozók, képességeikkel győznék a tanulást, mégis késnek hozzáfogni. De nem erőltetik sem Farkas Mihályt, sem pedig Szűkíts Józsefet. Jövőre már maguktól is rádöbbenhetnek tanuló munkatársaik között, hogy a jó munka mind több tudást követel.

Két műhelytitkot említenék még okulásul azoknak, akik azt állítják, hogy dolgozóik nem akarnak tanulni. Mindkét »titok« arra magyarázat, hogy miért, hogyan vált becsületbeli közüggyé is egyúttal a tanulás az Állatforgalminál.

Tanulnak a vezetők! Ez az egyik titok. Amíg csak a beosztott munkatársak tanultak, vajmi kevés megértéssel találkoztak, és vajmi kevés támogatásra számíthattak. Aztán meg Jobban Jánosné személyügyes — aíki maga is II. éves hallgatója a közgazdasági technikumnak — állandó kapcsola+ban áll az iskolákkal. Kezdődik ez a kapcsolattartás az Alsóköl- kedi Általános Iskolával, és befejeződik az Agrártudományi Egyetemmel. Rendszeresen érdeklődik a dolgozók tanulmányi problémái iránt. És itt van ismét a becsület kérdése. Ki-ki igyekszik úgy megállni helyét a tanulásban, hogy ne kelljen szégyenkeznie a többiek és a vállalatnak szintén tanuló vezetői előtt.

A

ZZAL. KEZDTEM, hogy ma másként foglalkozunk az emberekkel. Valóban másként: szívközeiből látjuk és ismerjük egymás gondjait. És ez nem is lehet másképpen, hiszen napjainkban teremtünk otthont közéletünkben a XXII. pártkongresszus legszebb cé kitűzésének: Mindent az ember érdekében, mindent az emberért! László Ibolya

Nem kell papír, nem kell gyújtás, itt a TÜKER alágyújtós!

A begyújtás gyors, tiszta, kényelmes. Tü*<er alágyújtós kapható minden

tüzelőanyag árusító beiv^n és n*'pf oHban