Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-23 / 302. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1W1. december & Liszt—Bartók-est a színházban Két nagy hazánkfiát, Löszt Ferencet és Bartók Bélát ün­nepeltük, az ő zseniális alkotá­saikra, munkásságukra emlé­keztünk a Csiky Gergely Szín­házban megrendezett hang­versenyen. Fővárosunkban és az ország számos városában lezajlott ünnepségsorozat után nálunk, a Népművelési Ta­nácsadó zenei szakbizottságá­nak kezdeményezésére állítot­ták össze a műsort, amely tar­talmában méltó vd!t a Liszt— Bartók-év eszmei gondolatához, külsőségeiben azonban — a nézőtér széksorait tekintve — inkább gyászos színezetű. Ilyen üres színházban már rég áll­tak pódiumra legjobb együt­teseink. Nem hinnék, hogy a két nagy zeneköltő műveire gondolva tartotta távol magát a közönség, inkább az est nem megfelelő propagálásáért, szer­vezéséért tehetjük felelőssé mindazokat, akiket illet. A hangulaton az sem sokat vál­toztatott, hogy a műsor máso­dik részében a szereplő kóru­sok tagjai úgy-ahogy megtöl­tötték a színháztermet. Az estet Horváth László, a Központi Pedagógus Tovább­képző Intézet tanszékvezető ta­nárának színvonalas bevezető­je fémjelezte, öt magát is meglepte, hogy saját erőnkből igazán tartalmas, változatos műsorral tudtunk ünnepelni. A rendezők felvonultatták két legjobb gyermekkórusun­kat. A Hámán Kató iskola énekkara Mayer Istvánná, a Tóth Lajos iskola együttese pe­dig Zákányt Zsolt vezetésével győzött meg arról, hogy éve­kig tartó lelkiismeretes mun­kával milyen kulturált, szívet gyönyörködtető hangokat le­het elővarázsolni gyermekeink­ből. A középiskolákat a Mun­kácsy Mihály Leánygimnázium énekkara képviselte. Bartók Ne hagyj itt című kórusát és a Kodály-művet Papp Éva ava­tott irányításával jó hang­anyaggal, zeneileg hibátlanul szólaltatták meg. Örömmel köszöntöttük ismét a kaoosvá- ri pedagógusok és a KISZÖV egyesített kórusát, mely Nya­kas József vezetésével lépett pódiumra. A női kar Liszt igé­nyes, anrólékos kidolgozást igénylő Áradj, tiszta napsugár című művét, együttesen pedig A munka himnuszát tolmá- esolták. Tanulságos és köve­tésre méltó a továbbiakban is, hogy együtteseink ezúttal nem markoltak sokat, a rendezők gondoskodtak arról, hogy min­den kórus azonos eséllyel, két számmal működjön közre. Ez egyben gördülékennyé, élveze­tessé tette az estet. A Szakszervezetek Somogy megyei Népi Együttese — élén a tehetséges, és mindenkor egyéni felfogását érvényesítő Gadányi Györggyel — Bartók Négy szlovák népdalával kész­tette elismerésre a közönséget. Azért hangsúlyozom, hogy egyéni felfogásban, mert Ga­dányi a művel ritmikai és di­namikai tekintetben is he­lyenként újat adott, korántsem csorbítva ezzel a mű értékét. Második számként bemutató előadásnak tapsolhattunk, Bárdos Liszt Ferenc című mű­vét szólaltatta meg az együt­tes. Ezután a Somogy megyei Pedagógus Férfikar szerepelt megérdemelt sikerrel. A Me­rényi György vezette kórus Oszt Katonaénekével és Ma­gyar ünnepi dalával egy — jobb körülmények között — nagy reményekre jogosító, fo­kozatosan fejlődő, muzsikáló kedvű együttest mutatott be. A műsor második felében — ás ekkor már közönség is volt a nézőtéren — a Közalkalma­zottak Szakszervezetéinek Szim­fonikus Zenekara hódolt Liszt és Bartók emlékének. Kosa Sándor a Magyar képekben — melyet kiforrottan tolmácsolt az együttes — csakúgy, mint Liszt érzelmeket felkorbácsoló Haláltáncában kitűnő képessé­geiről adott számot. Szabó András elmélyültem, Liszt szenvedélyével és borongásá­val szólaltatta meg a zongorát, a mű minden részlete átgon­doltan, precízen kidolgozott Memóriazavarát, mely egy kis­sé a zenekart is kilendítette egyensúlyából, könnyen feled­jük a mű egészének hiteles tolmácsolásáért. A jól sikerült esten közre­működtek Pellérdi Gyula, és dr. Albert Áron, á Munkás Stúdió tagjai Vörösmarty Mi­hály, illetve Illyés Gyula egy- egy, a zeneköltőkről szóló ver­sével. Jávori Béla Árleszállítás után as éttermekben Hiánycikk a paprikáscsirke — Kisvendéglő sok paprikával A 10 százalékos vendéglátói árleszállítás Kaposváron is sok embert érintett. Ahol a családfő és a feleség is dolgozik, igen gyakori a vendéglői ebécl vagy vacsora. S a néhány százalék sok családinál megtakarított forintokban jelentkezik. Komáromi Antal kereskedelmi felügyelővel az Utasellátó éttermében, a Bétke étteremben és a Jóbarát kisvendéglőben néztük meg, hogy az árleszállítást hogyan hajtották végre. Mindhárom étteremben végrehajtották a rendeletet. A vasúti étteremben például a paprikáspomty galuskával 12,30 helyett 11,15 Ft-foa, a paprikáscsirke galuskával 16,30 helyett 14,75 forintba kerül. A Béke étteremben a speciális béketál ára 33,40-ről 30,75 Ft-ra, az erdélyi fatányéros 21,45-ről 19,45 Ft-ra csökkent. A Jóbarát kisvendéglőben az étkezők 9,30 helyett 3,60 Ft-ért. fogyaszthatják a töltöttkáposztát, a ser- téspörkoöit pedig 10,10 helyett 9,50-ért. S mint a kalkulá­ciós lapok is mutatják, mindhárom helyen az árleszállítás előtti nyers an y agmenn y iséget használják fél a főzéshez. Mégis néhány dolgot szóvá kell tenni. A Béke étterem­ben például az étlapon nem találtunk baromfiból készített ételajánlatot Azt mondja a vendég: Árleszállítás előtt volt? Mo6t néhány forinttal olcsóbb lett, már nem készítenek!? Ha az Utasellátónak gazdaságos kétféle csirkét — papri­kást és pörköltet — készíteni, találják meg ennek módját e Vendéglátó Vállalatnál is. Nem helyes az sem, amit a .Tóbarát kisvendéglőben a cseresznyepaprikával tapasztaltunk. Alig van olyan étel, ami­be ne kalkulálnának 4—5, sőt van olyan Is, hogy 8—10 dara­bot. Pedig az ételek többségét a jelenleg is érvényben levő I receptkönyv alapján készítik, az pedig alig egy-kót ételhez ír elő cseresznyepaprikát. A kisvendéglők vezetői hivatkoz­nak arra, hogy az ide járó vendégek házias kosztat akarnak enni, s ezért ízesítik ígv az ételeket. Egy belkereskedelmi utasítás lehetővé teszi, hogy a kis­vendéglőkben az ételek ízesítésénél eltérjenek a receptköny­vektől. De csak akkor, ha indokolt. Helytelen szükségtelenül megdrágítani vele az ételek árát. Néhány vendég már szóvá tette azt is, hogy több étel árának csökkenése nem éri el a iú százalékot. Van olyan hely, ahol a marhapörkölt tarhonyával 7,35 forintról 6,90-re csökkent. A vendég tehát nem láthatja a 10 szándékos csök­kenést. Ennek az oka az, hogy egyes helyeken kerekítenek, de sohasem a vendég javára. Ezért fordulhat elő, hogy néhány helyen a tíz százalékos árleszállítás a gyakorlatban csak 8—9 százaléknak felel meg, holott a rendelet a kalkuláció készítésénél csak az egyszeri kerekítést teszi lehetővé. Sz. L. Jlíás a i aposváron láttam a da­rabot. Most cudar hi­degben ugyancsak, a Csiky Gergely Színház művészeinek előadásában a göllei művelő­dési otthonban is megnézem. Gabriel Pat nem ingben, ha­nem kabátban lép színre. Li­lien vékony kendőt terít fe­detlen vállára, de Böbe pizsa­mában komédiázik. Úgy tesz, mintha észre sem venné, hogy mi télikabátban ülünk a néző­téren, ahol ismeretlenül húzó­dom meg. Azt próbálom meg­állapítani, milyen érzés vidé­ken színházlátogatónak lenni. Mit kap a pénzéért az a 72 göllei, alá bérletet vásárolt, s azok is, akik csak időnként jönnek el előadásra. Becsülik-e őket a színészek arról a kis színpadról, amely rideg és ko­pott, s amelyen — az ember önkéntelenül is úgy érzi — nem fontos művészien játsza­ni. Ha nem fér el a díszlet, le­csúszik a kulisszaként fel­akasztott függöny, ha nincs hely mozgásra, és ha gyenge a világítás, akkor talán a já­ték, a hang, a mozdulat is le­het sápatag, unalmas, az érzel­meknek nem kell felfokozód­niuk. Különösen, ha ilyen cu­dar hideg van, és ráadásul egy érával később lehet csak meg­kezdeni az előadást, mert út­közben elromlott a díszletet szállító gépkocsi. Mennyi kísér­tés arra, hogy rosszul játssza­nak a színészek, akik végül is emberek. A süvöltő szél épp úgy elronthatja kedvüket, mint a nézőtéren bárkiét. Ok is siet­hetnek, hiszen emberi dolog, ha azt akarják, hogy éjjel ket­tő helyett egy órakor fekhes- senek le otthon. Két órája folyik az előadás. Most ismét Holl János lép a színre. Ardói Lukács Dénes szerepében elhiteti velünk, hogy ittas, a züllés útjára lé­pett, talaját vesztett, de még veszélyes fasiszta. És feledjük a szelet, mulatunk rajta. Itt van Szlonka Márta. Lilien. Először megborzongunk, ami­kor meglátjuk mélyen kivágott ruhájában, aztán egyszerre csak elhisszük neki, hogy nem fázik, hogy olyan hangulata van, hogy tud sírni és őszin­tén örülni, felháborodni, sze­retni és gyűlölni is. Talán na­gyobb átéléssel, vagy legalább­is semmivel sem kisebbel te­szi mindezt, mint odahaza, a jól fűtött kaposvári színház­ban. Talán tudja, hogy Fonó­ból is jöttek megnézni a szín­darabot? És hogy annak a fo­nói pedagógusnak, aki az autó­buszon olyan büszkén mondta az utasoknak, hogy Göllébe igyekszik színházba — nem szabad csalódást okoznia? Aligha. Hiszen nem együtt jöt­tünk a színészekkel. Hirtelen visszafogja hangját, lassan odalép a főhőshöz és azt mond­ja neki: »Az igazi művész nem­csak a Nemzeti Színházban az, hanem művész tud lenni egy kis kocsmában is, összetákolt asztalokon. Mert az emberek megérzik, hogy mi az igazi...« /~ítt, azok a termelőszövet- ^ kezeli parasztok, akik­nek tapsra csattan a tenyerük, és akik most kóstolják a szín- házbajárást, azok az önfeled­ten kacagó fiatalok, meg emitt az arcukon végig gördülő könnyet titkoló, keszkenőbe bújt asszonyok érzik, hogy mi az igazi. Érzi Mezöné, a mű­velődési otthon igazgatója is, aki annyi lelkesedéssel tobo­rozta az előadásra a közönsé­get, és szeretettel csinosította a művelődési házat Vajon mit mondana holnap az övéinek, ha Szlonka Márta, Fillár Ist­ván, Csihák László, Takács Anna, W. Várkonyi Sándor, Homokai Pál és a többiek azt néznék, hogy ott a jobb sarok­ban omlik a vakolat, nem me­legít a kályha, nincs elég fény, és menekülnének innen? Mi lenne itt a falu kulturális fel- emelkedését célzó párt- és kormányhatározat végrehajtá­A második részt fizetik ki a gazdasági felszerelésekért a pogányszentpéteri Zöldmező Tsz-ben. A tsz ebben az év­ben 21515 forintot térít vissza. Képünkön Novak Jó­zsef (H) 1078 forintot vesz föl a pénztárból. Négy politechnikai osztály van már a Nagyatádi Gimnáziumban Sikert hozott a „bukójancsi“ — Egyedül kezelik a gépeket a fonalgyárban gyakorló tanulók A Nagyatádi Gimnáziumban 1959 szeptemberében indult meg a politechnikai oktatás, mely akkor még csak a 45 fős első osztályra támaszkodhatott. A tanulók minden csütörtökön szakmunkások felügyelete alatt ismerkedhettek egy-egy foglalkozási ággal, szakmával a fonalgyárban, a konzerv­gyárban, a földszöv-étterem- ben, a vegyesipari ktsz-ben és a nyomdában. Halmos József, a gimnázium igazgatója a tapasztalatokról ezeket mondotta: — Az első év elég sok gond­dal járt. Szakképzett előadók hiányában nehezen ment az elméleti oktatás. Ráadásul akadtak szülők, akik idegen­kedtek attól a gondolattól, Képzőművészeti „fellendülés“ New Yorkban New Yorkban gomba módra elszaporodtak a múzeumok és a képzőművészeti galériák, mert az emberek »nagy üzle­tet« látnak a képekben és ezért nőttön nő az érdeklődés a fes­tészet iránt. Az óriási Gimbels áruház földszintjén új osztályt létesí­tettek, ahol 15—500 dolláros árban »eredeti európai olaj- festmények« kaphatók. A képek iránti nagy érdek­lődést kihasználja egy új szak­ma: a »kép-tipszterek«. Ezek az ügynökök a jóhiszemű és tudatlan vevőket arról igyekez­nek »felvilágosítani«, hogy me­lyik, egyelőre ismeretlen festő alkotása vergődik .maid vi’n?- hírre, tehát mibe érdemes »befektetni« pénzüket. sávcA, a nézők bizalmával? Vajon megkapná-e az embert az a szó, hogy művész, amelyet akkor hallottam életemben a legtisztábban csengeni, amikor az utolsó szünetben Fillár Ist­vánt kerestem a csöppnyi öl­tözőben, magasra rakott ládák között. Téved, aki azt gondol­ja, hogy ebben az öltözőben hősöket, mosolygós arcokat lát­tam. Nem. Nagyon is komor volt a hangulat, vacogva öltöz­tek a színészek. De éppen azért tapsolok másokkal együtt) a nézőtéren, mert a színpadon ennek nyomát sem látni. Elfe­lejtem az öltözőt s lassan azt is, hogy a művelődési otthon ajtajában lerakott rokokó szé­keket, díszleteket befútta a hó. Ali hozta ide a színészeket ma este és mi a néző­ket? Mi hajtotta egyiket, s mi a másikat? Azt hiszem, hiába keresnék erre szép szavakat, úgysem tudnám igazán kife­jezni. Egy bizonyos. A színé­szek és a nézők is legyőzték a viharos szelet, s itt, a ko­pott művelődési házban talál­koztak egymással. Szól a vas­taps, s boldog a függöny elé lépő színész. Érzi, hogy itt más a színpad, a kályha, a világí­tás, minden más, mint Kapos­váron. De itt is, és ott is ugyanazok a szépre és igazra vágyó nézők... Szegedi Nándor hogy gyermekük fizikai mun­kát végezzen. Ezeket szülői ér­tekezleteken, családlátogatások alkalmával győztük meg tö­rekvéseink helyességéről. Év végén azután bebizonyosodott, hogy tanulóink megkedvelték a politechnikai foglalkozáso­kat. Múlt év júniusában sikert aratott az asztalos tanulók »bukójancsija«. — Az 1960-as óv első osz­tályos fiútanulóit a Lábodi Ál­lami Gazdaság gépszerelő mű­helyében, a lányokat a fonal- gyárban foglalkoztattuk. A mostani elsősök egy része a Nagyatádi Gépállomás gépmű­helyében, másik része a fonal- gyárban tanul. Ebben az év­ben a két új első osztállyal együtt négy politechnikai osz­tályunk van, jövőre már hat lesz. Ez azt jelenti, hogy jövő­re az iskola minden tanulója részt vesz a politechnikai fog­lalkozásokon. Örömmel állapít­hatjuk meg, hogy az üzemek vezetői tevékenyen támogat­ják munkánkat. A Lábodi Ál­lami Gazdaság például még munkaruhát is biztosított a ta­nulóknak. Vukics József fonalgyári te­lepvezető sokat tett azért, hogy a tanulók megfelelő színvona­lon sajátíthassák el a szakmai ismereteket — Az idén kísérleteztünk, hogy milyen teljesítményre képes a tanuló, ha a szokásos hat óra helyett nyolc órát dol­gozik az üzemben. Egyik alka­lommal három harmadikos reggel hat órától délután 2-ig, tehát egész műszakot dolgozott a Fonalgyárban. Mindhárman megállták helyüket: Béres Má­ria 82, Bojtor Mária 75, Hor­váth Klári 72 százalékra telje­sítette a normát. Ez igen szép eredmény, ha figyelembe vesz- szük, hogy a munkaidő alatt teljesen egyedül kezelték a gé­pet. Ennek alapján tervbe vet­tük, hogy a harmadik osztály éwégi osztályzását már a ta­nulók munkateljesítménye sze­rint végezzük. Az üzemi foglalkozásokon kívül a tanulók minden évben végeznek mezőgazdasági mun­kát. Ez év őszén a Lábodi Ál­lami Gazdaságban töltöttek há­rom napot: kukoricát törtek, fásítottak. Jövőre négy-öt hol­don gyakorlókertet szeretnének létesíteni, ahol gyümölcsfaápo­lással, konyhakerti növények termesztésével foglalkoznak majd — mondotta Halmos Jó­zsef. K. I. Az NDK nagysikerű zenei kiállása Londonbcn Londonban az Országos Könyv—Liga épületében a múlt héten kiállítás nyílt, amelyen a Német Demokrati­kus Köztársaságból kottákat, eredeti partitúrákat, hangle­mezeket és zenetudományi műveket mutattak be. A kiál- litás az angol zenei kiadók, zenetudósok és kritikusok, va­lamint a zenebarát nagyközön­ség körében igen nagy sikert aratott A kiállítással kapcso­latban J. S. Bach műveiből összeállított hangversenyt is rendeztek. TáBKA mrok Slágercikk a kávéfőző — Egy kávéfőzőt kérek, két­személyest. .. A fiatal eladó mosolyog: — Hozom kérem ... A mosolygás okára már a kaposvári Rádió és Villamos- sági Bolt vezetője válaszol: — Legkeresettebb cikkünk lett a kávéfőző. Két hét alatt több mint 100 db fogyott el, egyetlen szállítmány sem ma­radt meg két napnál tovább. Már a vidéki boltokból kellett »elfekvő« főzőket behozni. S ez a mennyiség is kevésnek bi­zonyult, hiszen naponta jön­nek a vevők kávéfőzőért. Szá­mításaink szerint 25—30 szá­zalékkal lett nagyobb a for­galmunk a kávé árának leszál­lítása óta. így már érthető a mosolygás. * * -y A világ legfurcsább háza A miág legfurcsább háza az amerikai Margate City-ben van. A ház tulajdonképpen elefántot ábrázoló óriási, kő­ből emelt emlékmű. Az ele­fánt hátsó lábán csigalépcső vezet az elefánt testében épült világos lakószobába és egy nagy nyitott terraszra. Az ele­fántházban két család lakik. * * * Embert fogott az egérfogó Egy londoni mérnök új­rendszerű egérfogót készített, de mihelyt elkészült vele, ta­lálmányával együtt kórházba kellett szállítani. Olyan ügye­sen konstruálta meg a készülé­ket, hogy ő maga beleakadt, és csak operációval tudták kisza­badítani az egérfogóból. Az ötödikes kislány már megszokta, hogy szülei pa­naszkodnak, ha hidegre fordul az idő, fájlalják karjukat, lá­bukat, s jóslásokba bocsátkoz­nak. A minap a kislány várat­lan kérdéssel lépett apja elé. 1— Apu, nem fáj a lábad? — Miért kérdezed, kislá­nyom? — Azért, mert... mert ha fáj a lábad, akkor az azt je­lenti, hogy bizonyosan esni fog a hó. És az olyan jó lenne a szünetben... A pajkos ifjú csínytevése A 18 éves Thomas Judde. az ausztráliai Belmonte repülőté­ren beszállt egy »Fletcher— 24« típusú turistagépbe. »Mu­latságból« kipróbálta a kabin­ban lévő műszereket, mire a motor felbúgott, a gép megre­megett, azután kissé felemel­kedett, majd leszállt, útjában kidöntött két kerítést, egy fát és megállt... egy folyóban. A bíróság 20 font bírságot szabott ki, amiért Thomas Jud­de »nem neki való dologgal látszott«. « * • Fejetlen fóka Az Egyesült Államok an­tarktiszi expedíciója olyan to­kát fogott, amely eleinte »fe­jetlennek« tűnt. Később kide­rült, hogy az állat nyakán vas­tag ránc képződött, amelybe a fóka be tudta húzni a fejét. Ügy látszik, ez a hideg ellen való védekezés módja. E fóka­fajta hossza több mint két mé­ter. Az állat úszó jégtábláikon él és nem megy ki a száraz­földre. Somogyi Hépky Az MaZiYiP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda» ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivíf■'knál és postáskézbesít üknél. 1 Előfizetési díj egy hónapra U ¥%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents