Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-16 / 270. szám

* Cstttőrtük, 1961. november 16. SOMOGYI VßPLAT» Megtanulnak becsületesen élni. .. A BÖRTÖNBEN találkoz- tam wie először. A lép­tek egyhangúan koppantak a kövezeten. Az elítéltek hátra­tett kézzel, lehajtott fejjel rót­ták a köröket, ki tudja, hánya­dikat. A magas kőkerítés, amely elválasztotta őket a sza­bad élettől, dermesztőén verte vissza lépteik koppanását... ... Most albérletben lakik. Éjszakai műszakban dolgozik, s amiilkor a minap reggel meg­látogattam, még javában aludt. Azt hittem, bosszankodik a ko­rai ébresztés miatt, de nem. A 30 év körüli fiatal ember nem mutatott sem haragot, sem meglepetést, > de még különö­sebb kíváncsiságot sem. — Tessék — mormogta szenvíelenül —, miben állha­tok rendelkezésére? — Azért keresnem föl, me.t érdekel a sorsa Beszéljed! ma­gáról valamit Par pillanatig hallgat, vé­gigmér, vajón mennyit és mit tudhatok életéről Cigarettára gyújt Néhány füstkarikát fúj a mennyezet felé. Ügy ••■róla! meg, mintha önmagának be­szélne. — Erdész voltam az egyik somogyi kerületben. Nagyon szerettem^ hivatásomnak tar­tottam ezt a szakmát Az erdő mindig örömet szerzett nekem. Aztán ... meg kellett válnom tőle. Két évig nem láttam er­dőt ... Féltékeny lettem a .menyasszonyomra, és bána­tomban inni kezdtem. Akad­tak dm borék, de egynek se ju­tott eszébe, hogy megkérdezze, hoomét veszem a pénzt Sokan tudták a környező községek­ben, hogy nálam 200 forintért kaphatnak egy kocsi fát Egy­szer, amikor részeg voltam, va­laki fát kért..: Nem adtam ne­ki.:. Másnap följelentett. Ak­kor nagyon haragudtam rá. A börtönben rájöttem arra, hogy az az ember voltaiképpen jót tett velem ..« . — Most?:.. Segédmunkás vagyok. Megérdemlem sorso­mat Jártam a központban, megértem őket Nem bízhatnak min jókat, a kezemre. De igyek­szem visszaszerezni becsülete­met Meggondolatlan voltam, fizetnem kell érte. Kevesebbet vártam, mint amit kaptam. Gondoskodtak elhelyezésemről. —• Hogyan fogadták a mun­katársai? — Nem panaszkodhatok sen­kire. Dolgozom, hát megbecsül­nek. — Nem vetette senki a sze­mére? — Nem.' Nem tudok ilyesmi­ről. Inkább segítenek. Az üzem vezetője így véle­kedik róla: — Jól dolgozik, rendesen él. Minden tette azt mutatja, hogy igyekszik helyrehozni, amit el­rontott • * • CZÖKE, KÉK SZEMŰ, kedves mcsolyú 21 éves lány H. Anna. Munkahelyén beszélgettem vele. Amikor megtudta, miért keresem, za­vartan nézett rám. Elpirult, és lesütötte szemét. — Drága árat fizettem azért a pár hónapért Tudja, milyen érzés az, amikor az ember odáig süllyed, hogy nem mer fölnézni munkatársaira ? Fel... várja, hogy mikor vágják a szemébe: »Te nem szólhatsz, loptál, hozzányúltál a másé­hoz, fogd be a szád!" Szüléi­mét a börtönben .-áttam utol­jára, sírtak. Apám azt mondta, addig nem akar látni, amíg renaes ember nem leszek ;— Huszonegyezer forintért 16 hónap börtön... — Rö­vid szünet után folytatja. — Nagyon szerettem gondta­lanul éinl. A szóra (.ozás. a ze­ne, a tánc és a társaság volt mindenem. Délutánonként alig vártam, hogy véget érjen a munkaidő, és rohanhassak a barátokhoz. Végigjártunk min­den szórakozóhelyet. Ittunk táncoltunk, és újra ittunk. így ment ez két hónapig. Ez persze sok pénzbe került. Egyszer pénzt vettem ki a kasszából Hen gerfúrást rövid határidőre vállal a Kaposvári Vasipari és Műszaki Kis; motorszerelő részlege. Kaposvár, Aehim Andrá, utca 8. a*. (58999) A-rra gondoltam, hogy a fize­téskor majd visszateszem, és nem veszi észre senki sem. Valóban nem vették észi-e a lúányt... — A börtönben tértem ész­hez. Ott jöttem" rá, hogy csak azért voltam a. társaság ked­vence, mert két kézzel szórtam a lopott pénzt. Volt időm gon­dolkozni ... Azt hittem, hogy ha szabadlábra kerülök, az e,m~ berek ujjal mutogatnak majd rám. Nem ez történt. Egyszer a börtönben beszélőid hívrak. A vállalattól kerestek. Nagyon megmosták a fejemet. A tár­gyaláson nem sírtam, de ek­kor zokogtam... Mellém áll­tak ... — A tartozást már kifizet­tem, ma délután télikabátot veszek. Eljönnek velem mun­katársaim is. Holnap leszek huszonegy éves. Tavaly ... — Elhomályosodik a szeme, és könnyek gördülnek végig az arcán ... —-A börtönben töl­töttem be huszadik évemet.., * * * C ZÉLES VÄLLÜ, zömök ^ ember. Negyvenéves múlt, de már őezüL Munkahe­lyén hirtelen haragú, vereke­dés embernek ismerték. Két fröccs után már munkaitársai is otthagyták. Akkor így véle­kedtek róla: »Bolondos ember. Ahelyett, hogy jót nevetne egy tréfán, máris a franciakulcsot keresi ..." 13 évig dolgozott egy helyen. Munkájára sohasem volt kifo­gás. Munkatársai mégsem sze­rették. Durván, mogorván bánt mindenkivel. Négyszer állt bí­róság előtt. Négyszer ítélték el felfüggesztett börtönbüntetésre. Ötödször kétévi börtönnel súj­tottá]?. Amikor kihirdették az ítéletet, rá akarta borítani az asztalt a bíróra. Két fv... N. Antalból ott­hon ülő, csöndes ember lett. Amíg beszélgetünk, legkisebb gyermekét tartja az ölében. Halkan, szinte szégyenkezve mondja: — A börtönben meg­fogadtam, hogy többet nem megyek kocsmába. Nőnek a gyerekek ás... nem akarom, hogy szégyenkezzenek, pirulja­nak miattam... Németh Sándor Kisírom István belenyúl a hatalmas betonkádba, találomra ki­vesz néhány tojást, s azonnal kimondja véleményét: »Minő­sége kifogástalan, fogyasztásra alkalmas.« Tévedni nem szo­kott. ö á Baromfifeldolgozó Vállalat meszespincéjének mes­tere, a tartósító csoport vezetője. Ebben az evben 7,s millió tojást tartósítottak. Ö ellenőrzi, irányítja a berakást, a kisze­dést igen nagy hozzáértéssel. Harmincéves gyakorlata van ebben. Kiváló jelvényes dolgozó. Az egyik sátor árnyékában két ember beszélgetett. Egy meglett korú parasztbácsi meg egy fiatalabb férfi, az öregnek rokona, aki látoga­tóba jött haza. Az idősebb, a vendéglátó gazda vitte a szót. —... Bizony, azok voltak ám az igazi vásárok! Ma már nem ünnep, ha a falu­ban vásárt tartanak — mondta, és lemondóan le­gyintett. Majd így folytatta: — Most megkapsz mindent a boltban is, alig kell né­hány lépést tenned. Abban az időben élményt jelentett, amikor azt a sok játékot, ru­hát, édességet mind egy ha­lomban láthattuk. Micsoda öröm volt az! No persze, a mai vásárnak is megvannak a maga örömei, látványossá­gai, de ez mind semmi, szá­momra alig jelentenek vala­mit. Én most nem lennék boldog, ha annyi pénzem volna is, hogy a fél vásárt megvehetném. Talán furcsán hangzik, de az volt az iga­zán jó érzés, amikor éhesen, korgó gyomorral csavarogva a sátrak között valaki a ke­zembe nyomott néhány fil­lért, és azt mondta: »Vegyél érte egy fagylaltot,-« Csodála­tos volt, majd szétpattantam a boldogságtól __Olyan él­v ezettel nyalogattam a hi­deg édességet, hogy azt kí­vántam: bár örökké tartana a vásár. Talán mindig akadt volna valaki, akinek meg­esik rajtam a szíve — só­hajtotta az öreg. i A körhinta felől éppen ak­kor érkezett oda egy apró emberke. Szeme csillogott, és harsány hangon dicseke­dett: — Nagyapó, olyan jó volt ott fönt! Azt mondták, fé­lek majd, de én nem vagyok ám annyira ijedős ... — Persze, hogy nem. Bá­tor gyerek vagy te, úgy bi­.:É h. (JJá&cLf­tflCL AZ ILLETÉKESEK VÁLASZAI, HOZZÁSZÓLÁSAI CIKKEINKHEZ „Niért in-iradt abba a szocialista brigádverseny a Gyékényesi Kavicsbányában?“ című írásunkhoz az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeté­nek megyei bizottsága a következőket fűzte hozzá: Egyetértünk a cikk megállapításaival. A Gyékényes! Ka­vicsbánya vezetői nem közölték a megyei bizottsággal, hogy szocialista címért küzdő brigád alakult. Elmulasztotta ezt a szakszervezeti bizottság is. Mi magunk sem fordítottunk kel­lő gondot a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom szervezésére. Hibásak vagyunk, hggy nem támogattuk a dolgozók kezdeményezését. Figyelmünket a nagyobb építőipa­ri vállalatokra fordítottuk, s közben elhanyagoltuk a kavics­bányát. Az tizem vezetősége és a szakszervezeti bizottság se ka­rolta fel a szocialista brigádok versengését. Nem értékelték ki eredményeiket, megfeledkeztek erkölcsi megbecsülésük­ről, így nem csoda,’hogy a brigádok kedvüket vesztették. - Tapasztalatunk szerint a Gyékenyesi Kavicsbánya, a szakszervezeti bizottság vezető nem szívesen foglalkoznak a dolgozók kezdeményezésével, a munkaversennyel, a szocia­lista brigádmozgalommal, az újítással. A megyei bizottság a helyszínen fogja megvizsgálni, hogyan lehet kilendíteni a versenymozgalmat „Tervszerűbbe n* című cikkünkhöz _F zony!' No de most már itt maradsz velem, különben nem veszek neked semmit — mondta unokájának. Aztán ismét a múltról kezdett be­szélni: , — Egyszer segítettem az egyik bazárosnak a sátor fölhúzásában. Talán hét­nyolc esztendős lehettem ak­kor. Erőmből még alig fu­totta valamire, hanem a cö- veket már én is bele tudtam verni a földbe. A kis baltá­val kopácsoltam a fadarabo­kat, és egy óvatlan pillanat­ban az ujjamra csaptam. Or­dítottam, ahogy a torltomon kifért. A bazáros hideg vi­zet hozott, és belemártva zsebkendőjét borogatást tett az ujjamra. És egy kis dur- rogatós pisztolyt nyomott az egészséges markomba. In­gyen, nem kellett érte fízet­A Somogy megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya egyet­ért a cikkben foglaltakkal. A tabi diákotthon lakóinak hely­zete még mindig nem a leg­jobb, bár■ a cikk megjelenése óta igyekeztünk enyhíteni raj­ta. Az eddigi intézkedések ugyan még nem változtattak gyökeresen a helyzeten, a hi­bák megszüntetése azonban folyamatban van. 1959-ben adtuk át rendelte­tésének Tabon a négytanter­mes gimnáziumot. A mezőgaz­daság gépesítése megkövetelte olyan középiskola létrehozását, ahol gépszerelőket oktatnak. 1960 szeptemberében — nem várva meg, míg fölépül az új Itözipiskolai diákotthon megkezdtük az oktatást az el­ső osztályban. Az elméleti képzést a gimnáziumban tcap- ták a tanulók, a gyakorlatit a gépállomáson. Az új iskola diákjait a régi gimnázium épü­letében szállásoltuk eL A ta­nulók étkeztetéséről is gondos­kodni kellett. A korszerűtlen napköziotthon konyháját átte­lepítettük a diákotthonba. A Tatarozó és Építő Vállalat egy­nem. Mennyire örültem ak­kor! Pedig kegyetlenül fájt az ujjam. Mégis valahány­szor a kicsiny pisztoly rava­szát meghúztam, szinte bor­sózott a bőröm a nagy vi­dámságtól. Tudom, nektek már nem telik örömötök az ilyesmiben. Mindenetek meg­van, amit csak kívántok. Az én unokám se ugrándozik örömében, ha a nagyanyja néhány fillért ad neki. Ami­kor valamire szüksége van, hát kiveszi pénzét a persely­ből, és máris rohan a boltba. Nem kér soha egy fillért sem, hanem ha néha ad neki valaki — persze, nem könyö- rületből —, azt szépen össze­gyűjti, és azt vesz érte, ami éppen kell. Hajaj, bizony azok a régi szép vásárok el­múltak! Nem felejthetem azt az időt, talán azért, mert ak­kor csak kegyelemből tudtam néha örülni. Most mindig jó­kedvem van, gondtalanul élek, és nem is panaszko­dom — mondta, és mosolyog­va simogatta meg unokája szöszke fejét. Aztán lehajolt hozzá, és így szólt: — No, mit vegyek neked? Ugye, zsebkésre fáj a fogad? LAtod, milyen formás bicska ott az a szélső? Csontnyelű! Azt megveszem nelced. Hogy az ára? Nem is drága, mind­össze negyven forint. Tessék, itt van, fogd, és szaladj ve­le! Aztán mondd meg édes­anyádnak, hogy én vettem. És vigyázz rá, mert ez vá­sárfia, nem illik mindjárt el­veszteni ... Hemesz Ferenc két héten belül befejezi a nap­közi építését, s akkor a kony­ha visszaköltözik eredeti he­lyére. Ezzel felszabadul az egész diákotthon, s megkez­dődhet az átalakítás. A cikkben említétt 240 ezer forint sorsáról még szeptem­berben döntöttek. Az iskolai Felszereléseket Értékesítő Vál­lalat megkezdte a berendezési tárgyak szállítását. Év végére minden szükséges bútordarab megérkezik. Körösi János megyei tanulmányi felügyelő. »A szándék nem minden“ eímű írásunkhoz Kazsok kis falu, a kőzségfejlesz- tési alap nem elég nagyobb epít- Xezésre. Ha nagyobb fába kívánjuk a fejszénket, tartalékolnank a községfejle3ztés,re befolyó ösjWt. A művelődési otthont jö­vőre újítjuk fel. Terviünket a já­rási hnács jóváhagyta. .Az építke­zéshez, rendelkezésünkre Vfil* szak­ember társadalmi munka is. aA nőtanács a pártszervezettel és á tanáccsal november 3-ra rendbe hozta a jelenlegi művelődési he­lyiséget. EMBRI GYULA vb-titkár. „Nem »lég csők megszeivezni" című írásunkhoz A munkavédelmi őrséget ugyan megszerveztük a válla­latnál, de nem működik jól. Azóta beszélgettünk a dolgo­zókkal, s ennek hatására föl­lendült ez a mozgalom. BÍ-. zunk abban, hogy a műn,1 favé­delmi hónapban nagyobb ered­ményeket is hoz a munkavé­delmi őrség, tevékenysége''• .=> Barcsi Fűrészüzemben. Szabó János igazgató. „MeojegyzéselesnillániielefitéstiEf című írásunkhoz a Somogy megyei Tanács Művelő­désügyi Osztálya a következőket fűzte hozzá: Valóban, a Marcali Járási Tanács Művelődésügyi Osztálya igen rö* vid határidőt kapott egy fontos kérdéseket tartalmazó tanügyi je­lentés elkészítéséhez. Föltétlenül hibát követtünk el, hogy elfogad­tuk a rövid határidőt. Ezzel ve­szélyeztettük az Összesítő jelentés értékét is. Bár a kért jelentés pontjai a megyei tanács végrehaj­tó bizottságának augusztus 15-1 határozatából valók. Ezt minden Járási, sőt minden községi tanács megkapta a tanév elején. Ettől el­tekintve a rövid határidő zavarba hozhatta a legjobban tájékozod, embert is. „Nagy igények, törpe lehetőségek“ című cikkünkhöz Egyetértünk ezzel tunk hozzá az új feladatunknak. A az írással, mivel a iskola építéséhez, tanácsülés élhatá- benne foglaltak Annak idején a rozta, hogy minden régóta foglalkoztat- pártszervezet, a ta- anyagi erőt az vj ják a községet. Lép- nács és a lakosság művelődési otthon len-nyomon érezzük döntött így. Szeret- ' egy megfelelő mű- tűk volna ugyanis megszüntetni a két- müszakos tanítást. Arra gond,oltunk, hogy az új és a ré­gi iskola hosszú idő- zésre e célra re kielégíti a bphö- úi épületben Ságban szabályoztuk nvei igényeket. Saj- ház-. táncterem, a Rinya-vatakot, nos. minden más- könyvtár és 'több járdát, napközi ott- kévptn alakult, mi­vel a megyei műve­lődésügyi osztály nem jelezte_ előre, hogy a nemeskisfa- liidi és szeniiérí. fel­ső tagozatosok is ide járnak maid. ■ Ma a művelődési ofthon építését tart velődési otthon hiá­nyát. Minden év­ben fejlesztettük községünket. Hat utcát villamosítot­tunk, 13 km hosszú­építésére összponto­sít 1962-ben. Jövő­re 386 ezer, 1963-b rn 400 ezer, tehát mintegy 800 ezer forint áll rendelke­zz szín­hont, állami segít­séggel iskolát épí­tettünk. A művelő­dési otthon építése azonban meghalad­ta anyagi erőnket. A cikkíró . azt kérdezi, miért ver­tük magunkat adós­ságba, miért járul- juk legfontosabb szakköri helyiség lesz majd. Bízunk benne, hogy az új művelődési otthon központja lesz a község művelődési életének. Csikvári István megbízott titkár. ::::: I APRÓHIRDETÉSEK I::-::::::-: üíiiilüiil Ilii :::: ADÁS-VÉTEL IUI] Hi A L L A S jji Páncéltökés, kereszthúros, rövid zengora eladó. Dr. Pintémá, so- mogyfajsz. (2207) .Eladó beköltözhetően 2x1 szoba- konyhás. kertes családi ház. Ka­posvár, Mezó u. 67. (#9203) Vizsgázott fűtőt napi 4 órai, dél­utáni időre november 15-től ápri­lis 15-ig fölveszünk. Jelentkezés hétköznap reggel 8-tól délután 4-ig Kaposvár. Dimitrov u. 26. alatt. Csecse-nőotthon. (3994) Január elejével adminisztráció­ban 1 ártar gépírónő elhelyezkedne Kétszobás, kertes családi ház beköltözhetően eladó. Kaposvár, Móricz Zs. u. 36. (VŐrÖshadsereg u. végén.) (59225) Udvari szoba-konyhás házrész eladó. Bővebbet: Kaposvár, Május 1. u. 91. f-re* kor* (59222'» tason. men a Magyar Hirdetőben. (59202] Kutas! Állami Gazdint felscöogátj üzemrészbe lattól rendelkező es-í'i Lakást biztosítunk. FjLzev egyezés szerint. Jelentkez lami gazdaság központja' *(5921?) Kaposvár területén iwegfe! lő fobérícti lakásoké közérdekű csokra készpénzért átveszünk. Ingatlanközvetítő Vállalat, (3,92) KAPOSVÁR. Ady K o 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents