Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-14 / 268. szám

Kedd, 1901. november 14. 3 SOMOGYI NÉPLAI EGY NAP AZ IDEGSZAKRENDELŐBEN NEKEM, KÉ*REM nincs tü­relmem ahhoz, hogy foglalkoz­zam. a gyerekkel. Egyébként is 6 volt a három gyermek közül a legjobb. Az iskolában mégis rengeteg panasz van rá. Már két hónapja jár iskolába, és még alig ismer pár betűt. Szőke fiatalasszony áll az idegorvos előtt. Amíg beszél, az orvos a gyermeket nézi. A kisfiú: hétéves, szőke, mint az anyja* láthatóan bátortalan. Az orvos még hosszú ideig érdek­lődik a családi körülmények­ről. csak azután szólal meg: — Ezt a gyermeket nagyon kell szeretni, kedves anyuka. A mondat talán furcsának hangzik, de a fiatalasszony ér­zi, hogy igaz, s zavartan csak ennyit mond: — Szeretem, ké­rem. .. de nincs türelmem hoz­zá. A kisfiú félszegen áll a fel­nőttek vizsgáló tekintete előtt. Játékot és cukrot kap, és pár perc alatt feltalálja magát. A inzsgálat eredménye egy ki­csit elszomorító. A gyermek­nek sürgősen környezetválto­zásra van szüksége. Az iskolát ebben a tanévben csak vendég­ként látogathatja. Az anyuka csüggedten, a kisfiú hangos köszönéssel búcsúzik. Az or­vos a következő várakozót szó­lítja. JÓL, ÖLTÖZÖTT, csinos fia­talasszony lép be a rendelő ál­tálán. Báios kislányt hoz ma­gával. Visszatérő beteg. Pár naropa! korábban egyedül jött. Görcsös fejfájásról és ideges­ségről panaszkodott Megkér­dezték tőle, hogy véleménye szerint mi idegesíti. Az asz- szonyka akkor gondolkozás nélkül ezt válaszolta: »A gye­rek. Az én lányom az utca ré­me." Most zavartan ül le, ölé­be venné a gyermeket, de az már a doktor ceruzájával ját­szik. Kérdés kérdést követ. Már húsz perce tart a beszélgetés, amikor a családi életre terelő­dik a szó, Az asszonyka várat­lanul sírva fakad. Nem kellett volna ez a gyerek... Férjem nem akarta, én voltam a hi­bás. .. Nagyon, a rajongásig szerettem... Nem tértem még akkor sem észhez, amikor a férjem goromba lett hozzám.. . azt hiszem, fél^keny a gyerek­re. .. segítsenek!. . . Az orvos még hosszasan be­szélget vele. Az asszonyka már nem zavart. Érzi, itt min­den azért történik, hogy se­gítsenek rajta. Már nem sír... Fáradt a hangja, de folytatja: — Először arra gondoltam, hogy elválok. Butaság lenne. . . hiszen szeretem. Ügy érzem, mindent megtettem azért, hogy visszahódítsam a férjemet, még a kislányt is elhanyagol­tam. A látszat azt mutatja, hogy sikerült. Második gyer­mekünket szinte agyon dédel­geti a férjem. De Áginak még csokoládét sem hoz soha. Pe­dig Ági jobban szereti az ap­ját. mint engem... Búcsúzáskor az -orvos re­cepteket ad a fiatalasszony­Nagy munkában vannak a pécs—barcsi vasútvonalon a 6- os pályamesteri szakasz dolgozói. Márciusban kezdték sl a szalagszerű felújítást Darányban. A belcsapusztai meg­állónál a közelmúltban cserélték ki a síneket. A szakasz dolgozói vállalták, hogy határidő előtt, még november­ben befejezik a szalagmunkát. Képünkön: Kaiser István előmunkás a nyomtávot ellenőrzi. HARM ATH—RÉTI: A Toplitz-tó nak. Kéri, mondja meg fér­jéneik, hogy legközelebb ő hoz­za be a kislányt. IDŐS PEDAGÓGUS a kö­vetkező páciens. Le sem ül, máris panaszkodik: — Ez kibírhatatlan, segítse­nek. A bal kezem és lábam he­tek óta görcsöl. Sokszor még mozdulni sem bírok. Égjük pil­lanatban melegem van, a má­sikban pedig már didergek. Szegény feleségem azt sem tudja, hogyan segítsen rajtam. — Két évvel ezelőtt meg­mondtam önnek, hogy ki segít­het. Egyedül ön segíthet ma­gán. — Az orvos mosolyogva folytatja. — Kössünk egyezsé­get. Én megszüntetem a fáj­dalmait, maga pedig máris ide­adja a cigarettás dobozát. Még mindig nem késő. De ha nem fogadja meg a tanácsomat, legközelebb már mankóval fog kopogni nálam. ŐSZÜLŐ HAJÚ FIATAL­EMBER a következő látogató. Június óta kezelik. Harmad­éves egyetemi hallgató. Kitű­nően szigorlatozott, de utána összeroppant. Szülei kétségbe­esetten hozták be, szerencsére még idejében. A kezelés ered­ménnyel járt. Most mosolyog­va érdeklődik a továbbiakról. Ebben a tanévben pihennie kell. Az orvos fizikai munkát javasol neki. Vidáman búcsú­zik. — Ezentúl minden héten benézek, ugye. nem tetszenek haragudni, ha zavarok?. . . Sze­retnék tökéletesen meggyó­gyulni. .. — MINDIG FÁRADT VA­GYOK; még állva is: el tudnék aludni; hetek óta sírógörcseim vannak — sorolja panaszait egy sápadt arcú fiatal ápolónő. Az utolsó mondat megdöbben­tően hat: »Nem kívánok em­berek között lenni, mert min­den idegesít." Az orvos elgon­dolkodva hallgatja a beteg szavait. A vizsgálat súlyos idegkimerülést állapít meg. A doktor mégis mosolyog, ami kor megszólal: — Pihenésre van szüksége, kedvesem. Meglátja, egykettő­re rendbe jön, és azt is elfelej­ti, hogy sírt valaha életében. * * * Valaki azt m'ondtaNaz ideg­szakorvosi rendelő olyan, mint egy állomás. Valóban így van ez. Itt sokszor súlyos betegség előtt állítanak meg embere­idet. Ahhoz, hogy egészsége­sen mehessenek tovább, mind­egyiküknek meg kell változtat­ni valamit az életében... Va­lamit esetleg újra kell kezde­ni, jobban, gondosabban kell csinálni, mint azelőtt Az or­vos tanácsot adott. A gyógyu­lás az embereken áll. Nem a jutalomért • • • Alacsony termetű, középko­rú asszony jár-kel a kattogó gépek között. Néha megáll, mond valamit a dolgozóknak, segít, tanácsot ad, utasít Cse­peli Ferencnét, a Nagyatádi Fonalgyár kiszerelőosztályának vezetőjét jól ismerik az üzem­ben, hiszen életének nagy ré­szét itt töltötte el a zúgó gé­pek között Munkaszereteténél talán csak szerénysége nagyobb. Amikor életéről, munkájáról kérdezge­tem, vonakodik. — Olyan sokan dolgoznak itt. Egyszerű asszonyok, leá­nyok. Sokan közülük nagysze­rű termelési eredményekkel, kitüntetésekkel büszkélkedhet­nek. Róluk írjon... Nem a di­cséretért, nem a jutalomért dolgozom. Ez kötelességem. Azért pedig, ha valaki teljesí­ti kötelességét nem jár elis­merés. Örülök, hogy megbe­csülnek, hogy megbíztak az osztály vezetésével. Akkor va­gyok elégedett, ha rendben megy a munka. Nem a jutalomért... Azért dolgozik legjobb tudása sze­rint Csepeli Ferencné, mert ezt kötelességének érzi. Köte­lességének a gyár, a rendszer iránt, mély őt, az egyszerű munkásasszonyt osztályvezető­nek tette meg. Gyereklány volt, amikor 1927-ben idekerült Kellett a pénz a kilenctagú családnak. De amikor nem volt munka, a gyár akkori urai nem törődtek sem vele, sem családjával. El­küldték őt is, a többieket is, utcára tették kenyér nélkül valamennyiüket. Sokszor gon­dol erre, amikor a gépek kö­zött jön-megy, segíti, bátorít­ja a fiatalokat, akiknek nem kell attól félni, hogy munka nélkül, kenyér nélkül marad­nak. Sokszor elmondja ezt fiá­nak is, Ferencnek, aki fosként szintén itt dolgí A gyár műszaki ■vezeti zül egyedül Csepéliné kiváló jelvényt az ide: félévi értékelés után. demelte ezt is. akárc többi jelvényt, oklevelei könnyűipar kiváló dől kitüntetést :<n­oott a ■> A t. A KÖRZETI MEGBÍZOTT — Határozottan állíthatom, hogy jól megy a munka. Eddig 557 holdon vetették el a ke­nyérgabonát, s már csak 168 hold van hátra. Kisasszondon tegnap fejezték be az őszi ve­tést *A kaposmérőiek azt ígé­rik, hogy a hét végére ők is elkészülnek á betakarítással és a vetéssel. Az erős, izmos férfi befeje­zi a mondatot megigazítja sapkáját. Ha nem volna rajta egyenruha, azt gondolná az ember, hogy valamelyik ter­melőszövetkezet vagy akár a járási tanács agronómusa, olyan szakavatottan beszél a mezőgazdasági munkákról, a kedvező időjárás hatására szé­pen fejlődő vetésről. Pedig egyáltalán nem a mezőgazdaság a munkaterülete Fekete István főtörzsőrmesternek. A rend­őrség körzeti megbízottja ő. Sándor bácsi kutyája és a feleségverő János Ha két élete volna Fekete Németh Sándor1 István elvtársnak, az is ke­A mi klubunkban nyílt titok, kik támogatják őket. Meg­mondhatom neked: Thyssen, Krupp és a többiek, érted, a legnagyobbak, a fejesek. Ez a döntő, öregem. — Azonkívül ügyesek is, át­kozottul ügyesek. Pontosan azt mondják, amit a szerencsétlen ostobák tömege hallani akar: aki német, mind egyenlő de aki német, a legkülönb alvilá­gon. A legolcsóbb dolog. És a leghatásosabb. Végy hozzá egy Ids támadást a munkanélküli­ség ellen, egy kis merész ígér­getést és kési. Higgyél nekem, fiam, ez a recept be fog válni. Egy hét múlvi Schellenberg, a bonni jogi egyetem hallgató­ja belépett az SS-be, Ebben az időben — tehát már a hatalom átvétele előtt! — teljes gőzzel működön, a náci titkosszolgálat. Már azt is tudjuk, hogyan született meg. Himmler, az SS birodalom­vezetője Heydrichet bízta meg a szolgálat • szervezeti tervé­nek kidolgozásával. Hogy ez a aév más vonatkozásban isme­rős az olvasónak? Igen, az a Heydrich. A nácik által biro­dalmi tartománnyá tett -cseh- morva protektorátus" gauledte- re. A rettegett hóhér, akit 1942- ben egy cseh hazafi golyója ölt meg. Nos, Himmler bejáratta Heydrichet egy szobába mond­ván, hogy csak akkor jöhet ki, ha a tervezet elkészül. Miért volt szükség titkosszolgálatra még a hatalom átvétele előtt? Azért, hogy a Führer és kör­nyezete tudja, kire számíthat, és kit kell az uralomra jutás pillanatában — és hány eset­ben még előbb — likvidálni! Schellen berg SS-újonc első feladatát már az elkészült ter­vezet jegyében kapta meg. Je­lentéseket kellett készítenie — professzorairól. A sors Külö­nös iróniája, hogy mint lát­ni fogjuk, fontos ügyben hozza össze a professzorok egykori árulóját egy olyan professzor­rá!, aki karrierjét a diákjairól készített jelentéseivel kezdte. A zongoragyáros fia már el­ső ' »feltűnően intelligens és alapot" besúgómunkájával megindult a följebb vezető úton. Heydrich el volt ragad­tatva jelentéseitől Rövidesen már a későbbi gauleiter mel­lett dolgozik a törekvő fiatal­ember. Schellenberg viszont, úgy látszik, távolról sem veit any- nyira elragadtatva Heydrich- tőL Az említett memoárokban így emlékezik róla: »Olyan volt, mint egy raga­dozó. Szüntelenül éber és ug­rásra Jcész. Az ember szinte el sem tudta képzelni, hogy egyáltalán alszik valamikor. Mindig veszélyt szimatolt, mindenkivel szemben bizal­matlan volt." Igen, Heydrich mindenkivel szemben bizalmatlan volt. Schellenberggel szemben is. Ez pedig majdnem a reményteljes ifjú életébe került már akkor. Nem politikai ügyről van szó. A főnök azzal gyanúsítot­ta a szépfiút, hogy elcsábította a feleségét. Várt egy darabig, aztán — ahogy szokta — egy konkrét esettel kapcsolatban hirtelen lecsapott. Dolgozószo­bájába hivatta Schellenberget, bort töltetett a poharába egy Müller nevű Gestapo-emborrel. A borban lassan, de biztosan ható méreg volt. Ez volt a drá­mai beszélgetés nyitánya. A beszélgetés során a szénfiűnak sikerült tisztáznia magát. Ez határozottan mestermun­ka volt. Hiszen Heydrich — már szakmáiénál fogva is — az nevesnél is ügyesebb ke­resztkérdések szövevényes há­lóját fonta védence, illetve n-fianstnyilag áldozata k íré. I Schellenberg azonban szét­szakította ezt a hálót, s Mül­ler gazdája jelére és Schellen­berg ragy meglepetésére ki­vitte az ifjú borospoharát, pe­dig az még félig volt, és újat hozott, amelyben ellenméreg volt Az egész ügyet Heydrich évekkel később, egy boros per­cében mesélte el vigyorogva-,, Schellen bergnek, aki — mi g. mást tehetett — jó képet vá-<5 vésnek bizonyulna a hozzáér­kező megannyi ügy kivizsgálá­sára. Nem bűnügyekről van szó — 1958 óta, mióta átvette körzetét alig-aíig fordul elő bűncselekmény —, hanem egyéni problémákról, az em­berek segítéséről s néha egé­szen apró-cseprő dolgokról is. Mert nyugodtan kerékpáro­zik valaki az utcán, egyszer csak egy lompos fekete kutya ront ki az egyik gazda udva­rából, nekiesik az embernek, s belelöki az árokba. — Sándor bácsi, micsoda dolog az, hogy szabadon a ku­tyája — jön a figyelmeztetés, és többször nem kell monda­ni. A Bundás másnaptól meg­kötve morog az arra haladók­ra. Nemrég meg bejön az iro­dába egy asszony, sírva pa­naszkodik: részegen ment haza a férje, elkezdte dtni-vemi, s az egészben a legrosszabb, hogy eKtta összes pénzét, pe­dig a gyerekeik enni kémek. Mit lehet ilyenkor tenni? Föl­kerekedik a rendőr, elmegy a jverekedős emberhez, s ott már nem mint rendőr, hanem mint jó ismerős beszél a lel­kére: — Te János, hát nem szé­gyened magad? Két apró gye- iréked van, te meg az italbolt­ban szórod a pénzed. Micsoda ember vagy te?„ János pedig gondolkozik a dolgon, s a körzeti megbízott­nak az a legnagyobb öröm, mást tehetett — jó képet vá-5 vá­gott hozzá Csak éppen megfr-íanukor 32 aSSZ°'nylf U3ra ta emlékirataiban. J^kopog hozzá, s most mar azért ... Így haladt fölfelé a fiatal.fiPrtyereg — örömében —, mert jó képességű, törekvő férfiú ajmegjavult az ura, hazaadta az Harmadik Birodalom kusza <utolsó fillért is. hierarchiájának rögös és buk-J : ón­ál y­rte. 11 a lakosság segítségére, dolgozik mellette — a minden pontján — tíz tes rendőr, figyelik as; talanságokat, jelentik a vöket. Nem olyan régen, éjjel árakor az egyik önkén te. őrrel járták a területet szer csak szekérzörgés szott az úton. — Álljon meg, bátyá r léptek oda a raegszeppe varoshoz. — Mit szállít ilyenko Kiderült, hogy a c eszű ember a tsz lovait nálta föl magánfuvaro; ista bácsi“ Fekete elvtárs szinte minden­kit jól ismer a körzetben. Tűi ja, hogy kinek van rejtegeti.- valója, s ki az, akire min< kg lehet számítani Ott jár m n- dennap az emberek közölt, feltűnik a határban, köszönt’ a dolgozókat, tanácskozz r . in, gyűléseken szól hozzáji párttagok és a KlSZ-vezeiők is nagyon sokszor kiké : vé­leményét, tanácsát, számítanak, segítségére — Tudja, sokszor kelem-’ * len helyzetben vagyok. Itt van­nak a fölöttesedm, egyszer csak jön valaki és beszól: ü bátyám, lenne egy pár c ideje?" Pedig ez szabá a dolog. De hát mit csiná •-?.. lat egyik kulcsalakja, a földi osztály vezetője.. kül- £ r. Amikor megkezdődött a ta- J ni tás az iskolában, nagy gopd- ’ * * /ban volt Fekete István. Ott az Dr. Lange felsóhajtott a/a apró gyerek, a járművek megkönnyebbüléstől. Azt aímeg úgy száguldoznak, mint a jéghideg, mozdulatlan arcot/^-oszedelem. »Valamit tenni vele szemben váratlanul kis- /kellene« __ tűnődött, aztán f iús mosoly árasztotta el, rek-í>nagy fába vágta fejszéiét. lámfogsor villant'elő. Schellen-^ __ Igazgató elvtárs,— ment b erg elSrehaiolt. és a kezét/be az iskola vezetőjéhez —, nyújtotta felé. ^szeretnék a gyerekeknek elő­A bénulás fölengedett. A ta-/adást tartani p közlekedésről... nár egy kisdiák buzgósásávalá S ma már a legapróbb elsős sietett az óriási íróasztalhoz. Jis tudia, hegy mikor, hogyan és örömmel ragadta meg a fe-Sszabad átmenni az úttesten, léié nyújtott finom, fehér ke-JPersze a járművezetőknek zet. . /sem-árt a figyelmeztetés: ké­__Dr Lan...___kezdte a kéz-már a í főtáblák, s f ogásra beádegzett bemutatko-{r°videsen kiteszik őket az út­zást, de a másik kellemes ba->ra- , , ,, ritonja félbeszakította * Fekete elvtars azonban csak /egy ember, s nem lehet ott — Folytatjuk «nt Smäsdenütt Ezért van szüksége Óriási iparvidékké lep# a Bajkáion túli vidp'j Szibériában a {B: ''pH keletre fekvő óriási ■ ten a Szovjetunió egyix óriási iparvidéke fejlődik ki. Egy szakemberekből álló expedíció öt éven ál .. ágál­ta a Bajkáion túli ' ö s megállapította, hogy ott föllelhető óriási haszu is- vány és energetikai ki . etek lehetővé teszik számos tagy ipari objektum építés>1. A meglévő vasérckészlete c'ap­ján ezen a vidéken ón - ko­hóipari. bázis teremth '■> A tervek szerint ezen a vidéken színesfémeket és szenet i bá­nyásznak majd. Jelentéke­nyen fejlődik a fafeldolgozó ipefr. Megteremtik a textil­ipart: már most épül egy gyapjúfeldolgozó . kombinát, a jövő évbeli pedig újabls kombinát létesül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents