Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Tasámap, 1361. november tt FAKITERMELÉS A Dél-somogyi Erdőgazdaság szántba! ázsi erdészetének 17 ezer köbméter fát kell kiter­melnie az 1961—62-es gazda­sági évben. Ebből 9000 köbméter fát géppel vágnak ki. Feldolgozó telepükön fa- gyártmányokat készítenek. Gál Gyula gépkezelő és Gulyás András segédmunkás JJruzsbával darabolja a kidöntött fát. Kiss János kerfiletvezető méri és osztályozza a rönköket. Az amerikai fiatalok 75 százaléka gyengén áll írás-olvasás dolgában J. Barzun, az amerikai Colum- bia-egyetem dékánja egy közokta­tási jelentéshez írt előszavában be­vallja: »Az én egyetemem gondo­san megválogatott hallgatói között úgy találtam, hogy tíz százalékuk nagyon alapos tanításra szorul a helyesírás, a mondatfűzés és a nyelvtan dolgában. Égnek áll a hajam, ha arra gondolok, milyen őrültségen alapult közoktatási rendszerünk az elmúlt harminc esztendőben.-« A jelentés, amelyet hét vezető közoktatási szakértő készített, meg­állapítja, hogy a fiatál amerikaiak hetvenöt százaléka nagyoft gyen­gén áll írás-olvasás dolgában, és harmincöt százalékának írás-olva­sás tudása súlyosan fogyatékos. fEKINTÉLY a a tervek .helyett megint Horváthné ügyével foglalkoz­tam. Alig egy hete helyeztem át egy másik telep­re, s ma megint itt a levele — gondolta a főművezető, és dü­hösen összegyűrve a levelet a szemétkosárba dobta. Aztán meggondolta magát, kiemelte onnét, és olvasni kezdte. A kezdetleges betűkkel írt sorok az első látásra felbosszantot­ták. Mögöttük a kövér, ala­csony, piros képű, negyven év körüli asszony, Horváthné ké­pe jelent meg. »... Kedves Török elvtárs — olvasta. — Engem, a fájós lá­bú munkásasszonyt ön helyez­tetett a lakásomtól jóval távo­labb eső telepre azzal az in­dokkal, hogy az egyes telepen nincs számomra munkalehető­ség. Emiatt sokat sírtam, de lassan beletörődtem volna, ha tegnapelőtt nem tudom meg biztos forrásból, hogy az át­helyezésem utáni második na­pon ugyanabba a műhelybe, -ahol én voltam, olyan munka­körbe, amilyenben én dolgoz­tam, hat új munkásnőt vettek föl. Kedves Török elvtárs...« Török behunyta a szemét, összegyűrte a levelet, de nem dobta a szemétkosárba, hanem félrewlta az asztal szélére. A könyvelő lépett be egy aláírá­sért. Távozóban ezt kérdezte Töröktől: — Mitől vagy olyan sápadt? — Hm. Semmitől... Semmi, semmi, komám. Amikor egyedül maradt, be­leroskadt a székbe. »Valóban, mi lehetett — töprengett —, miért nem mertem tovább ol­vasni a levelet?« Ismét rá­esett a tekintete, s lassan be­tűzni próbált rajta egy-két jobban látszó sort. ».. .Török elvtárs, én becsületes em... bernek, jó kommunistának is­mertem önt. A férjem is párt­tag, én azt gondoltáéi, hogy mindenki úgy igyekszik előse­gíteni mások boldog... ságát, mint 5. De úgy látszik, téve...-« Török fölvette a levelet. Szé­pen kisimította, és maga elé tette az asztalra. »Tisztelt cím: Török Ferenc főműveze­tői« — meredtek rá a boríték­ról az pkombákom betűk. íz­lelgette a szót: »Főművezető-«. Ha hozzátette azt, hogy Török Ferenc, még jobban hangzott fülének. Ha még arra is gon­dolt, hogy ő a legjobban kö­rülrajongott műszaki a gyár­ban, akkor valami az arcába hajtotta a vért, s úgy érezte, nagyon jólesik a büszkeségtől felizgatott szív dobogása. Hm — gondolta —, hogy rám ol- vas ez a Horváthné. Bezzeg, ha látná, hogy mennyire sze­retnek a műhelyben, akkor... Biztosan vissza ajcar jönni. De nem, ennek az asszonynak nem szabad visszatérni. Az emberek azt mondanák, hogy nicsak, áthúzták Török számí­tását. A nagy Törökét, aki az alfa meg az ómega ebben az üzemben. De hogyan nézne sa­ját szemébe is? Micsoda vere­ség lenne ez? Hát miért volt annyi álmatlan éjszakája TTor- váthné miatt, miért hazudta ai igazgatónak, hogy Horváth­„fíö&ös erővel többre megyünk“ i Somogyszoban két KlSZ-szer. vezet van. Az egyik a vasútál­lomás, a másik a község fia­taljait fogja össze. A falusi szervezetnek csaknem 50, a vasúti szervezetnek 25 tágja van. Milyenek a két ifjúsági szer­vezet egymással való kapcsola­tai? — erre a kérdésre keres­tünk választ. Juhász Ferenc, a községi alapszervezet titkára ezt mon­dotta: — Egy-két évvel ezelőtt még akadtak kisebb nézeteltérések a két szervezet között. Egy al­kalommal például a vasutas- fiúk színdarabot rendeztek. Mivel náluk nincsenek lány öle tődümk »kértek kölcsön.« A fa­lubeli fiatalok megorroltak emiatt, mert mos1- meg nekik nem volt lámyszereplőjük. Ma már azonban mindjobban si­kerül összehangolnunk a két szervezet munkáját Közösen szerveztük meg az »-Ifjúság a szocializmusért«-mozgalmat. A vasúti szervezet KISZ-titkárai meghívtuk gyűléseinkre, ők viszont engem. Fölvetődött a gondolat, hogy alakítsunk együtt egy kultúrgárdát szín­játszó és tánccsoporjjtal. Nem­sokára közös vezetőségi gyű­lést hívunk össze, s megbe­széljük a, részleteket. Rájöt­tünk, hogy közös esővel sokkal többre megyünk. Elősegítené a két szervezet egymáshoz való közeledését, ha a pártszervezet és a tanács több támogatásit adna. A községi vezetők bi­zony közömbösek voltak a vi­szálykodások idejém Amikor egy tanácsülésen szóba került, hogy a két szervezet tagjai együtt játsszanak színdarabot, és a bevételből vegyünk egy közös televíziót, ők a javasla­tot elvetették. ■— Mi egyáltalán nem tar­tunk haragot a vasútiakkal. — mondja Hepf Mária. —t Ta­valy volt egy-két összeszólal- kozás köztünk, de ez már régi eset Horváth Ibolya, a falusiak kultúrfelelőse hozzáteszi: — Annyi bizonyos, hogy kö­zösen jó kultújrgárdát tudnánk összehozni. A vasutasoknál is több jó képességű fiú van, nálunk viszont a lányok kö­zött varrnak jó színjátszók. — És hozván fogadja a kö­zeledést. a másik fél? — A vasút és a falu fiatal­jainak szerintem semmi okuk sincs az ellenkezésre — véle- kédik Palotai Károly állumás­s&mh főnök. — Hiszen legtöbben faluból jöttek ide dolgozni. Tibor VBeúü KISZ-> MONIKA a modern kor- Azt húszam, nincs tünk rosszakaratú fiatal aki> , K , JendKerexes Kisauto- , ’ tfval, mint a hajas babaval. A ellenezne az együttműködést a^baj ott kezdődik, hogy kis­falubeliekkel, hiszen egy a cé-í öccse is Szimpatizál az autóval, lünk. A veszekedésnek tehát v^ütunyerálja tőle. Monika nincs értelme, fazonban lány a talpán. Előke­...... . yriti a csorgot, s éktelen zor­A többiek egyetertenek ay gésbe kezd vele. Az öcskösnek titkárral. ^feltűnik az új játék, nyújtja — Jó lenne, ha karácsony- v orte kis kezét, aztán már ő kar már együtt szerepelhet-a csöngetést. nenk - vélekedik Papp János.>jól végezte dolgát _ újra le_ — Ha sikerülne, a bevétel-^térdel a parkettre, s most már bői végre megvehetnénk a kö-Y nyugodtan szórakozik a gyer­zös televíziót tolója meg>me‘? furfanggal visszaszerzett >autoval. Nagy István. y Hadd tegyük hozzá: csak he-^ Irodalmi díjas lyeselhető ez a próbálkozás.)? műkincstolvaj Reméljük, sikerrel jár. K. L A bécsi rendőrség legnagyobb Föllen dűlőben a Marcali Járási Művelődési Ház élete Többször szóltunk már ar­ról, hogy a Marcali Járási Mű­velődési Ház munkája nem ki­elégítő. Rideg termei nem nyújtottak megfelelő otthont a község művelődésre vágyó fia­taljainak, dolgozóinak. Az utóbbi időben végre a községi tanács is kezdte belátni, hogy a művelődési ház elsősorban a községé. Nemrégien harminc­ezer forintból sikerült egy kicsit otthonosabbá tenni a művelődés hajlékát Helyes lenne, ha a tanács több er­kölcsi támogatást is adna a művelődési háznak. Mert érdemes törődni vele, érdemes támogatni. A műve­lődési ház élénkülő tevékeny­ségébe egyre több fiatal kap­csolódik . be Szeptemberben kezdtek próbálni az irodalmi színpad tagj.ai. Szorgalmasan állják körül tízjen-tizenketten Segítik az új gyümölcsösök telepítését A Balatonnagybereäd Állami Gazdaság területéről 8 ezer vagon lápimeszet szállítanak Somogy, Fejér és Zala me­gyéknek. E talajjavító anyag nagy részét a tsz-ek és állami gazdaságok új gyümölcsösök telepítésénél használják fed. A Gazdasági Vasutak három szocialista címért küzdő bri­gádja vállalta, hogy naponta 350—380 torna lápimeszet szál­lítanak eL Elvállalták az 1962- re esedékes mennyiség szállí­tását is. Már eddig is igen szép eredmények születtek. Volt olyan nap, hogy Szabó Fe­renc, Pimmer László és Sifter János 384 tonnát is elszállított. A többiek sem maradnak el mögöttük: teljesítményük 370 tonnán felül mózog.' < megdöbbenésére kiderült, hogy a ő 25 éves nyugatnémet Klaus Rosti, " : egy nemzetközi műkincsrabló és Y kábítószaresempész-banda vezére az NSZK-ban irodalmi dijat ka­pott, és rádiójátékaival nagy si­kereket aratott. Miközben az In­terpol nemzetközi rendőrség foly­atatja a vizsgálatot Roski bandájá- ' nak 86 bűncselekményében, a bán­it magnetofont mert a teehni- £ cjavezér a vizsgáiét! fogságban egy a magnetoionx, men. a tecum Yújabb rádiójáték megírásával.fog­ka e vívmánya a vers es próza viaikozik. tanulásában nagy segítséget % * * * nyújt nekik. Három előadóes­tet terveznek. Egyet mai ma­gyar szerzők műveiből, egyet a világirodalom szatirikus al­kotásaiból. A harmadik balla­daest lesz. Van egy szalonze­nekaruk és egy tánccsoport­juk. Újjászervezik az ének­kart, s a három csoporttal egy 60 tagú népi együttes megala­kítását tervezik. Kézimunka,, képzőművészeti és bábszakkör s a leánygimnázium 16 tanuló­jának részvételével balettcso­port működik a művelődési házban. Szeptember 21-én alakult meg 18 taggal az ifjúsági klub. A klubtagok száma azóta 39- re növekedett, és vendégek is szívesen vesznek részt a szom­bat délutáni foglalkozásokon. Franciaországi élménybeszá­molót tartottak, szellemi öttu­sát rendeztek, és beszélgettek a fiatalság művelt magatartá­sáról. Legutóbb Liszt-estet hallgattak mikrobarázdás hanglemezekről. Tervezik, hogy Kíváncsiak klubja-összejöveteleket, író— olvasó találkozót, film- és könyvankétokat, vitákat ren­deznek. Szeretnének, részt ven­ni egy közös színházlátogatás­sal egybekötött budapesti ki- Y ránduláson is. Y ___________________ > S zomorú megállapítás Thévenaut, az ismert francia matematikus egyik kollégájának elpanaszoita, hogy már nincs egyetlen egy barátja sem. »Azt akarja mondani, hogy valameny- nyi barátja meghalt?« — kér­dezte kollégája. »Rosszabb en­nél — válaszolta a matematikus —, valamennyien meggazdagod­tak.« * * * A TAB1 SZOCIÁLIS OTT­HONBAN a gondozottak is se­gédkeznek a tatarozás! mun­kákban. Szépítik otthonukat, és ezért van az, hogy jól érzik magukat. Csonka Pál — a róla elnevezett motorok ismertté tették nevét — már sok szo­ciális otthonban megfordult: Kálmáncsán, Sáripusztán, Al­sótengelicen, de mint mondja, itt szeretné tölteni továbbra is öreg napjait. És a 105 gondo­zott közül nagyon soknak ugyanez a véleménye. A női lélek és a retikül Az aberdeeni talált tárgyak hivatalában leadtak egy vetikült, amelyben a tisztviselők a kö­vetkező szövegű cédulái- találták: »Kérem, ne tekintsék a retikült elveszett tárgynak. Már 1947 óta hordom ezt a lehetetlen darabot, és végre el szeretném érni, hogy a férjem egy új táskát vásárol­jon nekem!« nét azért kell áthelyezni, mert nem végzi el munkáját? Ér­dekes, milyen kis dolgokon kezdődött ez az ügy — emlé­kezett vissza. Először azt kér­te tőle az asszony, hogy ülő­munkára ossza be. Valamiért ideges volt, s dühösen vissza­vágott neki, hogy nem lehet. Az asszony erre azt mondta, csodálkozik azon, hogy egy fő­művezető így beszél beosztott­jaival. Erre p... Szó szót kö­vetett, kiabáltak. Ha akkor ab­bahagyta volna, s lehiggad, ma semmi probléma sincs. De ő berohant az irodába, és Hor- váthnét nyomban áthelyeztette a szomszédos műhelybe, jóval nehezebb munkakörbe, mert úgy vélte, példát kell mutat­ni. A főművezető tekintélyén nem eshet csorba. Horváthné panaszra ment az igazgatóhoz, s az úgy rendekezett, hogy az asszonyt máshová kell helyez­ni. Lejáratta tehát őt az igaz­gató előtt, ezért bosszúból még nehezebb munkakörbe osztot­ta be. A fájós lábú asszony ebbe persze nem nyugodott bele. Ekkor mondta ö az igaz­gatónak azt, hogy Horváthné izgága, nem lehet neki eleget ténni, át kell helyezni a másik telepre. Így kezdődött, s most már végig kell csinálni, a. te­kintélyén nem eshet csorba. Biztosan megint azt írja, hogy fái a l-ha, engedjen vissza... lengett a telefon. Török föivette a hallgatót. A vonal túlsó végén az igaz­gató szólalt meg: »Ma értem végére a Horváthné-féle pa­nasz kivizsgálásának, s úgy határoztam, hogy vissza kell őt helyezni erre a telepre, ere­deti munkakörébe.« Török elsápadt. Aztán elro­hant a műhelybe; ott már bi­zonyára mindent tudnak, hi­szen az igazgató azt is mond­ta, közölte a mühelybizoitság bizalmijával, hogy Horváthné visszajön. Most, most ezekben a percekben dől el, marad-e még egy percig is ebben a gyárban vagy elmegy. Ma­rad-e? Ugyan, hogyan marad­hatna, hiszen mindjárt bebi­zonyosodik, hogy háta mögött összekuncognak ~az emberek. Görcsösen megmarkolta a mű­helyajtó kilincsét s belépett. Végigment a szerelőasztalok között. Mindenki csöndben dolgozott, nem méltatták ' kü­lönösebb figyelemre. Mielőtt a másik adón kijött vplna, a műhelybizalmi megállította. — Főművezető elvtárs, úgy gon­doltam, hogy Horváthnénak ott készítünk helyet — muta­tott az egyik asztal felé. Tö­rök kifújta a hirtelenében be­leszámít levegőt, és nagy nyu­galommal válaszolta, hogy egyetért vele. Megkönnyebbülten ment vissza Irodájába. Érdekes — elemezte újra a helyzetet —, nem történt semmi különös. Egyetért és kész. Ezt kellett volna mondania már régen, de hát sohase jött a szájára. Ha visszajön Horváthné, attól nem lesz se több, se kevesebb a fizetése. Igaz, vesztett ezen a csalán, de hát nem olyan veszélyes, mint gondolta. Majd beletörődöm — biztatta ma­gát. — Egyszer majd kezet fo­gunk, s mindent elfelejtünk. Szórakozottan fölvette Hor­váthné levelét, s beleolvasott a végébe. »... Kedves Török elvtárs. Tegnap értesítettek róla, hogy orvosolták panaszo­mat,1 s visszahelyeznek a köz­ponti telepre. En azonban úgy határoztam, hogy itt maradok. Nem akarom megsérteni, de nem tudnék úgy ránézni ma­gára, mint becsületes emberre kell. Ön megingatta bennem az emberekbe vetett hitet. In­kább elviselem a nagyobb ter­het, mintsem olyan emberrel legyek egy üzemben, akiről tudom. hogy.,. /^~~/*** örök szorítást érzett / ) szíve tájékán. Hom­lokát kiverte a ve­rejték. Most dőlt le az a szobor, amelyet önmagá­ról megmintázott, s amelyet a becsületesség példaképeként mindenki elé állított. Mit te­gyen? — töprengett. Vajon, ha kémé, ez az asszony megbo­csátana? El kellene neki mon­dania, hogy... Nyomban tele­fonált a gépkocsiért, beült, a portásnak szólt csak, hogy Horváthnéért megy. — ... Horváthné jól fogja magát érezni ezen a telepen — mondta útközben a gépkocsi- vezetőnek. — Szépen elkészít­jük- a helyét, hogy kényelmes legyen neki a munka. Nem szabad elfordulni ezután, ha meglát...« A gépkocsivezető azt gon­dolta, hogy valami nincs rendben a főművezetőnél, de hát neki az a kötelessége, hogy a telepre hajtson, nem pedig az, hogy megállapítsa, normális-e valaki vaoy nem — nyugtatta meg magát. A főművezető előrehajolt, közel a szélvédő üveghez, és gondolataiba merülve nézte az utat. Tudta, hogy nem kényei-» mes, hogy nehéz út ez, ame­lyen most halad. De van ere­je hozzá, hogy megtegye... Szegedi Nándor t Térdeljen nyugodtan, y: az egyház fizeti... A dél-afrikai Fokvárosban E. ü. > King érsek nyilatkozatot adott ki, ^amelyben felszólította a hívőket, <^,hogy mise közben térdeljenek le nyugodtan, mert ha esetleg köz­iben elszakadna a hölgyek nylon­éi harisnyája, az egyház megtéríti a v.kárt. A különös intézkedésre azért ^került sor, mert az egyházi veze­ttük eiszomorodva vették tudomá- ^-sul, hogy a templomokban mosta- Vnában — különösen a fiatalok kö- C £ött — ritkán látná térdelőket. t * * * A DOLGOZÓK általános is­kolájának nyolcadik osztályá­ban idősebb malomipari mun­kás felel. Ha az ipari és a banktőke Cegyesül, milyen tőke lesz bé­rlőié? — kérdi a tanár. Nem tud felelni az öreg sza- ?ki, viszont hallja, hogy valaki sa háta mögött ezt súgja: — Sanyi bácsi! Mo-no-pó-li- ^urh! v Elfog egy-két hangot a sú- Cgásból, és kivágja magát: 1 Y — Ha az ipari és a banktőke Yegyesül, malomipar lesz belő- Yle... ! Snmotryf Mépíap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somog> megyei Tanács lapja. Felelős 'szerkesztő: KIS DEÁK JÓZSEF. Szerkesztősé?* ».aposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latink*» S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTII LAJOS. Készül* a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Postc. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents