Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-30 / 282. szám

SOMOGYI NfiPLAP 6 Csütörtök, 1961. november 311* i Böbéhez váratlanul toppan be a (érje. Azért jött, hogy ha­zahívja az asz- szonyt, és meg­mentse a további zülléstől. Böbe meg sem akarja hall­gatni az urát. Nem sokkal azonban Jó­zsi látogatása után Bőbe is úgy hatá­roz, hogy haza­megy.,. (Kalmár Zsóka és Csihák László.} A z orvos előszobájában ■r* öreg paraszt ült sorjá­ra várakozva. Olykor bajuszán sodorintott egyet, láthatólag anélkül, hogy maga is tudott volna róla, úgy, mint a nagy pipás ember, aki megtörni, meggyújtja pipáját, s csak ak­kor veszi észre, mit tett, mi­kor már füstöl. Az öreg paraszt nem pipázik, kezének így ad mindig valami elfoglaltságot. Sokszor negyed­órákig elmorzsolgatja bajuszát, hallgatja a szőrszálak sercegé­sét, ez azonban nem arravaló hely. A sodorintások gyorsak s aprók.. Egyszer mozgást hall bent a rendelőben, gyorsan el­VIZSGALAT hagyja töprengeni az öreget, hogy megmondja, ne mondja. A z öreg paraszt körülnéz a rendelőben, meglátja mellényét és ingét, azokat is felakasztja, külön fogra vala­mennyit. Több karja nincs a __ ^ fogasnak, a vetkőzést abba­kapja kezét bajuszáról, ráteszi hagyja. Odafordul az orvos­térdére, úgy ül. Mindkét te- hoz> s azt miyr>dja: gáttá a lábakat, az öreg egy­kedvűen nézte a plafont. Utol­jára következett a vérnyomás, pulzus. a fogast. Nem szól semmit, . __ ll/f cgvizsgáltam — mond­csa k leveti a kabátját, fel- ta az orvos. — Öltöz­akasztja az első fogra. Leveti nyerét térdén tartja. Nyílik az ajtó, fiatal asszony jön ki rajt, arcát zsebkendővel nyomogatja, aki látja, hadd, higgye, fogával van baj. Más szél hozta orvoshoz, de azt nem akarja, hogy tudják, így markíroz. Az öreg ember nem moccant, mert úgy ült már most is, hogy minden pillanatban felállha- tott, várakozott, hogy szólítsa az orvos. •— József bátyáim következik * bólintott az ajtóból barát­ságosan. Ismerte látásból az öreget, de csak látásból. Amolyan vas­embernek tudta, akinek baja sem lehet, csodálkozott, hogy itt látja. Valami bajának lenni kell, gondolta. Annyit azonban már megtanult, hogy faluhe­lyen nem lehet egy embertől sem megkérdezni: mi baja. Ef­— Az volna a kívánságom, tessék engem megvizsgálni. Tetőtől talpig. Minthogy az orvos nem moz­dul semmiféle műszerért,. az öreg megkérdezi: — Nem elég kezdetnek? — Micsoda? — néz rá az or­vos. — Ennyi vetkőzés. — De elég — mondja az or­vos. ta az orvos. — Öltöz­het. — Többet nem mondott, várta, hogy az öreg kérdezze. De az csak öltözködött, s nem szólt egy szót sem, az orvos nem állta tovább a némaságot. — Hány éves, József bá­tyám? Az öreg abbahagyta egy pil­lanatra az öltözködést, s pat­togva mondta, mint katonaság­nál a jelentést: — Hetvenegy. — Aztán hoz­zátette: — Múltam. Feburár- ban. — Szép idő — szóit rá az orvos. Az öreg öltözködött tovább. Nyúlt a mellényéért, de mi­előtt a gombolásához fogott Bátran csak — biztatja az volna, megkérdezte: öreg. — Talál, amit talál. Az orvos tisztában van vele, ez megint egy különös eset lesz, nem mindennapi. Az ör­dög tudja kiismerni magát a parasztok közt. Fülére tesz egy hallgatót, az öregnek azt mond­ja: — Sóhajtson. Az öreg paraszt sóhajt. — Nagyobbat sóhajtson — utasítja megint az orvos. Nem hagyott ki, doktor úr, semmit? — Nyugodt lehet, nem hagy­tam ki semmit. — Akkor jó — mondta az öreg paraszt, s magára öltötte a kabátját. Mikor azon is be­gombolta mind a három gom­bot, s lefele meghúzgálta az elejét, akkor azt mondta: — Nem talált semmit, doktor úr. Igaz? Az orvos meghökkent, hogy Sokszor kell még sóhajtani, féle hibákat elkövetett kezdet- de az öreg csinálja hűségesen, az öreg nem is kérdez, hanem ben, sértődés lett belőle. »Nincs Az örvös kérdezne egyet-mást, csak egyszerűen kijelenti azt, nekem semmi különös* — kap- de tudja, azt nem szabad. A omi különben igaz. Mire kel­kívánság az, hogy tetőtől tal­pig. Az öregből nem lehetne úgysem kihúzni semmit. A hát és mellkas átkopogta- tása következett, megnézte a egy kívánságot, megtenné-e? Ügy döntött magában, meg­mondja mégis', aztán vagy megteszi, vagy nem. — Tessék kihirdetni, doktor úr. — Mit, Józsi bátyám? — Hogy egészségesnek talált. Pedig mondhatom, nagyon so­kat dolgoztam életemben. Ezt tessék kihirdetni. — Hol hirdessem ki? — Hát a szövetkezetben kü­lönösen. Az én szövetkezetem­ben. De nem árt a másik ket­tőben sem kihirdetni. Az orvos csodálkozott. .— Miért kellene azt kihir­detni? — Tegye meg, doktor úr. Kü­lönösen a fiataloknak kell azt tudni. Különösen azoknak kell azt kihirdetni. Dolgozhatnának főbbet is, jobban is. Már egye­sek. S nekem csak a%t mond­ják, nem akarnak ők megsza­kadni. Én megszakadtam? — mondom nekik. De én hiába mondom, hitelesebb, ha a dok­tor úr momlja. Az orvos magában töpren­gett rajta, hogyan s mikor te­gye meg, hogy kihirdesse. Ilyen öreg embert nem lehet eluta­sítani. Mit mondjon neki? S ha ígér valamit, hol s mikor tudja beváltani? A z öreg, úgy látszik, nem-r*- várt semmi ígéretet, ta­lán mert biztos volt a dolgá­ban. Tudta, hogy kinn már nem várakozik senki, ő volt az utolsó. Beszélgetni akart. — Nem tartom fel a doktor urat? — N 2m, nem tart, József bá­tyám. — Azt akarom volt-e a meccsen? lett akkor a vizsgálat? — Nem találtam semmit, Jó­zsef bátyám. Csakugyan nem találtam. Tudtam, hogy nem talál szemét, a torkát, a két fog- — maradt továbbra is komoly sort tüzetesen, meg is irigyel- 1X2 öreg. Egy jelenet a Paprika bárból, a légkör nem a legbékésebb, és Ilyenkor a királyhü urak, a restauráció előkészítésén fára­dozó mágnások nem válogatják a szavakat. Csalásokat, sik­kasztásokat vetnek egymás szemére, még verekednének is, ha a kitörni készülő verekedést meg nem akadályoznák. (So­mogyi Géza, Takács Margit, Fillár István és Csorba István.) ta a választ. Aztán az illető magába zárkózott, s mondott is valamit, nem is sértődöttsé­gében. Az ilyen hibákon már túljutott. Mi a kívánsága? — kér­dezte az orvos. Nem kínálta hellyel az öre­get, mert az sem jó, sokáig szabadkozik, hogy nincs elfá­radva, aztán nyüzsög, fészke­lődig s kiváltképpen kényel­metlenül érzi magát, mikor látja, hogy az orvos állva ma­rad. — Hogy mi volna? -p néz az ember olyan szemekkel az or­vosra, mint aki maga sem tud­ja csakugyan, mi is volna az ő kívánsága, s azt szeretné, ha az orvos most megmondaná. De az nem szól, nem sürgeti, hast minden tájon, végigtapo- az orvosnak mondhat-e kérdezni, kér­te. Két zápfog hiányzott, a többi hibátlan volt. A fülek következtek. — Eddig megvan? — kérdez­te az öreg, hogy az orvos meg­állt. — Meg. — Jöhet a többi — mondta az öreg, aztán szó nélkül vet­kezett tovább, de először ma­gára húzta az ingét. — Egészséges, mint a makk — toldta meg az orvos. — Minden porcikám egészsé­ges? — Minden porcikája. — Tudtam, hogy egészséges minden porcikám. Ha nem volna egészséges, érezném. T^gy darabig vizsgálgatták egymás arcát tekinte­tükkel. Mindegyik szeretett Ide feküdjön fel, József bá- volna a másik tekintetéből ki- tyám — mutatta az orvos a olvasni valamit. Az orvos azt, vizsgálóasztalt. hogy miért volt mindez. Az Nyomogatta o gyomrot, a öreg paraszt meg, hogy vajon még — Milyen meccsen? dezte az orvos. — Hát vasárnap. A mi szö­vetkezetünk fiataljai játszot­tak egy barátságos mérkőzést az Űj Élet fiataljaival. — Nem voltam. Tudja, az én munkám milyen. — Persze — mondta az öreg. — Azért, ha egyszer ide­je lesz doktor úrnak, eljöhet­ne ' egy ilyen meccsre, igen, minden vasárnap tartanak egyet. Meglátná, ott hogy tud­nak mozogni azok. a gyalázato­sak, ha akarnak. Elégült mosoly volt a szá­ján, s hangján is érzett, hogy nagyon szereti őket. Az orvos megígérte, hogy egyszer el­megy egy ilyen meccsre. Rácz Károly A végszó, hogy Pataki Gábor nem játssza el a hazug filmtör­ténet főszerepét, még nem hangzott el. Pálfy és Beleznay Brichta kegyelmes urak, a le­gitimista csoport olaszországi vezetői minden erejüket latba vetve próbálják megnyerni Gábort a »szent ügynek« ... (Szabó Imre, Szokolay Ottó és Szabó Bálint.) Fiókműhelyeket létesít^ a Tabi Vegyesipari Ktsz> A Tabi Vegyesipari Ktsz hozzálátott vidéki fiókjainak megszervezéséhez. Előrelátha­tólag Amdocson és Törökkop- pámyban cipész- és női fod­rász-, Karádon női fodrász-, Bedegkéresn pedig cipészfió- kat állítanak fel. A munkaerő 60 százalékát a jelenleg a köz­pontban levő dolgozók adnák, 40 százalékát pedig a helyi kis­iparosok beszervezésével biz­tosítanák. December 10-ig meglátogatják a községi taná­csokat, a falvak kisiparosait, s remélhetőleg tavaszra már az említett községekben működő fiókjai lesznek a ktsz-nek. Tervezik azt is, hogy jövőre 8—10 községet bekapcsolnak szolgáltató hálózatukba. Milyen lesz az új kitüntető elvény? Füst és korom... Ezt láttam és éreztem, amikor beléptem a Tabi Járási < Művelődési Házba. Az egyik földszinti helyiségben — ahol < cukrászati kiállítást rendeztek — a cserépkályhából ömlött a < füst. Az előcsarnokban kö'nögtető széngáz marta a torkun- < kát. Mint mondják, előző nap befűtöttek a nagyteremben, < azonban csakhamar kénytelenek voltak bekapcsolni a ven-' tillátorokat. A részvevők nagykabátban hallgatták végig az< előadást Az emeleti könyvtárhelyiségekben már felhagytak a fű-< tési próbálkozásokkal. Hideg szobákban dolgoznak a könyv-' tár munkatársai. Az előző fűtési kísértetek nyomai még jól< láthatók a falakon. Vastagon leülepedett a korom a köny-' vekre, a ruhára; a szép, téglaszínű modem bútorok szövete' piszkosszürkére változott — Mióta füstölnek a kályhák? — Amióta itt vagyunk — hallom a járási könyvtár ve-! zetőjétőL Helyes lenne, ha az illetékesek mielőbb gondoskodná­nak arról, hogy a Tabi Járási Művelődési Házban és a járá­si könyvtárban dolgozók megfelelően fűtött helyiségben vé-] gezihessék teendőiket W. E. > > > V Megkérdeztük illetékes he- lyen, hogy milyen lesz a me­ggyei tanács által adományoz­ol ható »Társadalmi Munkáért« ^.kitüntető jelvény. > — A jelvény ovális alakú Reimer, a világoskék mezőben ^ Latinka Sándor szobra látható. > A szobor felett ötágú vörös > csillag. A mezőt két oldalon > szalagszerűen a Társadalmi ^Munkáért felirat övezi. A me- >zőt alul a Somogy megyei Ta- ) nács felirat és piros-fehér-zöld > szalaggal átfogott babérlevél­kor határolja — kaptuk a fel- ^ világosi tást. Agresszív oktató Megvonták a weillingtoni Har­ry Duncan autóvezető-oktatói en­gedélyét. Duncan — aki koráb­ban ökölvívó volt — alaposan el­náspángolta férfi és nő tanítvá­nyait, ha vezetés közben hibákat követtek el. Talányos befejezés » Pereg a híradó. A vásznon ■két vadul száguldó római har­ci szekér tűnik fel. A négy- .négy ló mind sebesebben röpí- ,ti a kocsikat körbe az aréná­ban. S a kvadrigán álló XX. >századbeli »harcikocsisok« még >vadabb vágtára ösztökélik lo­vaikat. A nézőtérről hirtelen a >rémület moraja hangzik fel. Az -egyik kvadriga eltörik, a roha- >nó négy ló lerántja a földre ösztökélőjét. Az néhány mé­tert csúszik a földön, majd ott >marad elterülve. Mozgolódás a nézőtéren, az emberek kíván­csian dőlnek előre, visszafojt- >ják lélegzetüket, s lesik, vajon >feltápászkodik-e. A kép azon­ban elsötétül, s a fekete alap­ból hirtelen kivilagol négy fehér betű: »Vége.« De hogy ez csak a híradó befejezését jelenti-e vagy a római harci kocsi földre zuhanó vezetőjé­nek beteljesült sorsát is, ezt még most sem tudja a közön­ség. Amerika a borravaló országa Az Egyesült Államokban a tu­rista jól teszi, ha állandóan gon­doskodik megfelelő mennyiségű aprópénzről, mert — mint a kon­zervatív angol Daily Express ír­ja — manapság a legtöbb bor­ravalót Amerikában követelik az embertől. Aki New Yorkban egy italbolt bárpultjánál állva fogyaszt va­lamit, és nem hagy borravalót az üres pohara mellett, azt nem nézik jószemmel. A taxisofőr legalább 20—25 százalék borrava­lót követel, de vannak ennél ki­rívóbb esetek is. így például egy mama, aki a nyári táborból hoz­ta haza a kislányát, vagy 10 dol­lár borravalót osztogatott el a nyári tábor vezetője és a többi pedagógus között. Nem ritkán a munkaközvetítők már úgy közvetítik ki például a kisegítő pincéreket, hogy eleve kikötik a borravaló összegét. * * * SZ. A. IGNATOV önálló gazdasági elszámolás a kolho­zokban című könyvét megje­lentette a Mezőgazdasági Ki­adó. A szerző öt fejezetben is­merteti az önelszámolás meg­szervezését, nyilvántartási és ellenőrzési rendszerét és a munkadíjazásnak azokat a for­máit, amelyek biztosítják a dolgozók közvetlen személyes anyagi érdekeltségét a közös gazdaság föllendítésében. A számvitel egyszerűsítésének elősegítésére a könyv csak­nem 150 táblázatot tartalmaz. KÉPEK A GABRIEL PAT ELŐADÁSÁBÓL Most talán valami egészen új kezdődik Pataki Gábor színész szápaára, aki nem bánta meg, hogy Olaszországba jött. Kezé­ben van egy filmfőszerep, és áil mellette barát is Lilian sze­mélyében. Annyi kudarc, szo­morúság és veszteség után jó lenne már megpihenni a neki való munkában. (Szokolay Ot­tó, Szlonka Márta.)----;------------------------------------>

Next

/
Thumbnails
Contents