Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-28 / 280. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, IMt november 28. Hátra már nem, csak előre léphetünk! A napokban megtartott megyei tanácsülésen moziügyben interpellált a somogy- fajsziak megyei tanácstagja. Elmondotta, hogy községükben a Moziüzemi Vállalat megszüntette a filmszínházat, de a somogyfajsziak sehogyan sem tudnak kibékülni a gondolattal. Az interpellációra .hivatalosan elhangzott válasz indokolni, magyarázni próbálta ezt az intézkedést, kiegészítve a somogyfajszi példát azzal, hogy a megyében huszonöt falusi filmszínház megszüntetése vált szükségessé, mivel a Moziüzemi Vállalat másfél milliós deficitet tart számon. A ráfizetés összege valóban nagy. Av magunk részéről mégsem fogadjuk el a rideg pénzügyi szemléletről tanúskodó, adminisztratív intézkedés helyességét. Kulturális forradalmunk jelentős és fontosságban is el- só'rangú eredményeként tartjuk számon a megye mozihálózatának eddigi fejlődését. Elsősorban ezért nem bólinthatunk jóváhagyólag a huszonöt falusi mozi felszámolásának ügyére. Az eddigi eredményekből visszacsempésző intézkedés ellenében inkább értünk egyet azzal a felszólalással, ami az interpelláció válaszára hangzott el. E- szerint a ráfizetés megszüntetésének nem lehet módszere a haszonöt filmszínház bezárása. Ilyen visszalépő intézkedések helyett inkább meg ken javítani a falu filmeUá- tását, és nem is utolsó sorban meg keQ javítani a falusi filmpropagandát. Akik vidéken is megfordulnak, tudják, hogy igen gyenge a falusi filmszínházak mű- sorellátása. Csak a járási székhelyek filmszínházai kivételek. De a falusi mozik zöme özönvíz előtt készült filmeket kap túlnyomórész- I in. Egyik-másik film ezek közül inkább a filmmúzeum műsorára való (ha ugyan igényt tart rá a filmmúzeum!). A jó műsorellátás, a jó műsor felér több száz közönségszervezővel. De kifogásolható műsorgazdálkodás nyilván nem terem forintokban kifejezhető eredményeket. Márpedig van mit kifogásolni! Nem akarunk a világért sem igazságtalanok lenni. Tudjuk, hogy a Moziüzemi Vállalat a MOKÉP-től kapja a filmeket. De azt hiszem, lehetne változtatni azon, hogy a MO- KÉP a városi filmszínházakból kikopott filmjeit a falu nyakába varr ja, nem számolva azzal, hogy a rossz filmek sorozata elriasztja az emberek százait a tömegekhez legközvetlenebbül szóló művészeti ágtól, a filmtől. Falura sem jó manapság minden! S ezzel az igénybeli változással a filmelosztásnál számolni kellene már. Időszerű lenne változtatni a falusi propaganda munkamódszerén is. Nem elég, hogy plakátot nyomnak és plakátok utcára kerülnek. Mit tettek eddig a huszonöt bezárt filmszínház üzemvezetői azért, hogy csökkenjen a ráfizetés, hogy közszükséglet legyen falujukban a film? S mit segített ebbesn a felettes szerv, amely hálózati fejlesztésének eredményeit nyirbálja most azzal, hogy huszonöt falusi mozit bezár. Megítélésünk szerint nem késő még ismét napirendre tűzni ezt a moziügyet és meggondolni: léphetünlf-e hátra, amikor a fejlődés útjai előttünk állnak?! Aztán, ami a ráfizetést illeti... Kaposváron a város valahány nagyobb szervezete működtet időszakosan filmszínházat, s míg hivatalos filmszínházaink széksorai néha panganak az ürességtől, ugyanez a kép fogad a szervezetek által működtetet&no- zikban is. Ilyen helyen keressük inkább a deficitesség forrásait: a műsoré!!áfásban, az elégtelen propagandamunkában és abban, hogy néhány »műkedvelő« mozi gazdája ragaszkodik ahhoz, amire nemcsak ő fizet rá, hanem a Mozi üzemi Vállalat is! László Ibolya TAB KA Föntör Lajos Keszler Lajos, a segesdi Űj Élet Tsz ácsai az 500 férőhelyes süldőszállás tető- szerkezetét sze- c relik össze. Az C építményt december elejére készítik el, s még az idén benépesítik. lői'ok KÜLÖNÖS GYŰJTŐSZENVEDÉLY Gyakran hallani ilyen vagy olyan gyűjtőszenvedélyról. Van, aki a szalvéták halmazának örül, mások matricát sorakoztatnak ■ fehér lapokra, s megint mások képeslapokat gyűjtenek. Az már ritkább eset, amikor a szenvedélynek hódolók több irányban is érdeklődnek, s a megszokottól eltérnek. Ez utóbbival találkoztam nemrég Berzencém. A községi művelődési ház nagy ablakainak egyikén bélyegnél valamivel nagyobb színészképek hívták magukra a figyelmet. Onnan mosolyognak vagy néznek komoran a járókelőkre. Alain Delon, a Rocco és fivérei című olasz film főszereplője, Tatjana Szamojlova, Shirley Mac Laina portréival kezdődik, majd ott találjuk a többi között A macska kinyújtja karmait c. film főszereplőjét, Francoise Ammult, Szirtes Ádámot és így tovább, hogy csak néhányat említsek. A napfakította képecskék so- át azóta a Győri Textilmúvek gyik kerek árcédulájával egé- zítette ki a szenvedélyes vűitő. azt ragasztotta az ablakszemre, folytatásként. És most már izgalommal várhatjuk az újabb ötleteket. A későbbiek során bizonyára ott láthatjuk a Chilébe utazó labdarúgó-válogatottat, a növényi kártevők legújabb ellenszerének gyári címkéjét, később tán még a világirodalom jeleseinek is helyet biztosítanak. Mégis aggályaink vannak. Félő ugyanis, hogy később költségesebbé válhat e ténykedés. Ha már az ablakok mind beteknek, a falakba újabbakat kellene beépíteni, s nappal is villannyal kellene világítani, hogy a könyvtárbal olvasni lehessen. H. S. Pusztulnak a velencei galambok A velencei galambokat rej- télyes betegség tizedeli. A Márk téren naponta több tucat madártetemet találnak, s a zoológusok, még eddig nem jöttek rá a titokzatos betegség okára. * * * Jaj, de gyönyörű a föld! — Nézd, tényleg gömbölyű! M$- lyen kék... és az a sok kis bárányfelhő! ... A mellettem levő páholyban hallottam ezeket az önfeledt, csodálkozó szavakat, vasárnap délelőtt, a Vörös Csillag Filmszínház híradó előadásán, két hét-nyolc éves forma kislánytól. Általában idegesít, ha film köcsben beszélnek mellettem. De most nehéz volt eldöntenem, hogy az »tJjra a csillagok felé« című film képsorai, vagy a két gyerek lel- kendezése okozott-e nagyobb örömet. Odaérkezésem után a fűm csakhamar véget ért. Folytatólagosan kezdődött a harmadik előadás. — Maradjunk még!... — suttogta az egyik kislány. — Láttuk már kétszer! Észreve— Na és? Legfeljebb kiküldetnek, de addig maradjunk!... C Maradtak. Magamban együtt szurkoltam, s a film végén együtt örültem velük, hogy sikerült. Nem vették észre ... Hetenként kétszer kötelesek felmosni, naponta pedig takarítani a közös használatú^ helyiségeket a házfelügyelők Számos lakóépületben panaszkodjak, hogy a házfelügyelők nem tesznek eleget kötelezettségei kuek, elhar ya- golják a folyosók, lépcsőházak felmosását, a szemét kihordását stb. A megyei tanács állást foglalt e kérdésekben, és módosította a házfelügyelők munka- viszonyának és munkafeltételeinek szabályozásáról szóló tanácsrendeletet. A rendelkezés félneéi thetetla-ül kimondja, hogy a házfelügyelő köteles naponta IC—12 óra között a folyosót, a lépcsőházat, udvart, kapualjai: lesöpörni, a rácsokat* letörölni, a közös használatra< szolgáló helyiségekhez vezető' utak és azok előtereit kiíaka-* rí tani, valamint két alkalom-' mai a bérbeadó, illetve a la-' kóbizottság által megjelölt idő-' ben a szí iáid burkolatú, közös! használatú helyiségeket —láp-* esi* ház, kapualj, folyosó stb. —] felmosni! A szabályion delet azt is le-< szögezi, hegy a lakásokban' összegyűlt szemetet a , lakók j kötelesek behordani a k\jzpoot;> szerr,étládába. < Stradivari hegedűt kapnak a cremonaiak Az észak-olaszországi Cre- .mona lakói már régen hiányolták, hogy a világhírű hegedűkészítő Antonio Stradivari szülővárosában egyetlen egyet sem őriznek az általa készített csodálatos hangszerekből. > A cremonaiak végül is Fer- >dinando Garimberti hegedű- szakértőt bízták meg, hogy New Yorkban vásároljon egy ■valódi Stradivari-hegedűt a ’város számára. A vásárt Ga- ’rimberti már le is bonyolítot- ‘ta, úgyhogy rövidesen a cre- ’monai városházában üveg alatt látható lesz az 1710-ben készült hegedű. Időnként neves hege- ’dűművészeket fognak meghívom a városba, hogy ezen a he- ’gedűn muzsikáljanak. yurga kamasz nyitotta rá az ajtót. Az illem már rémlett agyában, anyja többször intette is, de élénk fantáziája forradalmi cselekedetre késztette. Szabad idejét fiatalabb társaival az utcán töltötte, és legerősebb volt az utcakölykök között, akik előtt költött kalandjait századszor mesélte el nyári estéken. Ha szentjánosbogár fénylett a sötétben, elsőnek ugrott néhány lépést, és zöldszemű macskát űzött el, mire visszaült közéjük. A kisebbek félénken húzódtak hozzá és ragadós szemmel hallgatták az álmosító beszédet, míg anyjuk kereső szavára nyugodni tértek. Fején és kezein más utcák’ vásottjainak kődobásaitól származó hegeket viselt, és rejtett holmijai között nagy becsben tartott egy rozsdás bonért. Még néhány éve a lányokkal kórházat játszott, és sorra vizsgálta a zöld gyepen engedelmesen fekvő fehér testeket. Apja szennyes munkaköpenyében, egy dédanya hagyatékaként. maradt okuláréval a szemén és a bodzapuska lyukas' csövével végezte vizsgálódásait.^ Csak az alkotás különbségét látta akkor, és csak a tiltott játék végzése jelentett számára gyermeki örömet. Szemtelennek nevezte akkor amiig, de alia múlt két nyár, és Hainalka szégyellte magát, amikor vízhúzás közben Gyuri a hasáig látott. Most. bogii Hajnalkát újból látta, már nem volt lapos a melle, és nem fürdette többé Tóth véri előtte. Valami nyugtalanító érzés szállta meg az- ót- és kiváncsién dugta be felét a hirtelen nyitott ajtón.--- ZÄSP.+^rt Icüfjrfnfi (j/nn/jm. —• é s hrj/nn-nhn'n Arln volt, hogy nem érte meglepetés. ■— A fiatalemberek először kopogtatnak, és ha azt mondják, »szabad-», akkor nyitnak be. — Milyen illemtudó lettel egyszerre, de a térded nem tudod a szoknyád alá dugni. Kint hagyod nekem, hogy gyönyörködjem benne? — Anya! Dobd ki ezt a szemtelen Oláh ■ Gyurit! Adj neki lisztet, és dobd ki! Azt hiszed, taknyos, hogy neked mindent észre kell venned? Te még kis kölyök vagy énhoz- zám! — Majd délután vágj fel, te dróthajú hárpia, ha apáddal a fűrészt kell húznod. Nem fog segíteni a kölyök! élután együtt húzta a fűrészt Róth bácsival, akinek görbe volt a háta és mindig csepegett az orra. Hajnalka ott ugrált fürgén, vidáman körülöttük, vagy ügyetlen kézzel hasogatta a fát. — Gyurikám, olyan édes vagy. Te vagy a legjobb gyerek a világon! Egyszer, ha lesz valamim, majd neked adom. Jó?! — Tudom, ha helyetted dolgozom, akkor én vagyok a leg- ióbb gyerek. Reggel még csak kölyök voltam. A valamidet meg tartsd meg magadnak. Nekem csak egy puszit adhatsz, mást nem fogadok el! Róth bácsi szemei ilyenkor fényesebbek lettek, de nem szólt semmit, mint már évek óta. Csak emlékeinek élt és Hajnalkáén. Néha számolgatta: Jenő, Tla, Sári, Andor, Piri — mind elmentek, csak ez a kis kedves maradt vénségére. De sokat temetett már, és méa bírja, még vonszolja a számára. máz csak kötelességet jelentő életet. Mindent egyedül csinált, vagy ez a két gyermek segített, akik jól megértettek egymást. Oláh Gyuri segített reggelenként a kis kocsira pakolni a kevés rőfösárut: néhány vég vásznat, egy batyu maradékot, és maréknyi kígyózó szalagot. Ennyi volt Róth bácsi egész vagyona. Aztán vén bütykös ujjaival megfogta a kocsim- dat, és lassan elindult a piac felé... Ött zsákdarabra rakta portékáját, egy deszkát tett keresztbe a kocsin, ráemelte öreg testét, és ülve várta a vevőt. Negyven esztendeje árult a piacon és mindenki ismerte. »Maradék« Róthnak nevezték a falusi parasztok, de így ismerték a városban is. Már túl volt a hetvenen, és esőben, fagyban ott élt a piacon. Negyven év alatt egy kis boltra sem jutott. Szép tervei voltak, bízott a gyerekekben. Majd ha felnőnek. Igen. És mire felnőttek, el is vitte az Isten valamennyit. Hajnalka?... Ö is olyan vékony, tartsa meg az Isten ezt az egyet! Sárira, a feleségére évek óta nem számíthat, olyan eszelős. Mindig kendőkbe van burkolózva, fázik és nevet. Mindenen nevet... Délben Hajnalka, vagy Gyuri jön a piacra elébe, és segítenek hazavinni a portékát. — Pakoljunk apai Mindjárt esik az eső. No, te meg minek jöttél utánam? Azt mondtad, hogy szóba se állsz velem?... — Nem utánad jöttem, kisasszony! Én Róth bácsinak jöttem segíteni. Igazán nem tudhattam, hogy te is - jössz. De ne jártasd a pampúládat, fogd meg a rudat és gyerünk! — Szép fiatalember vagy te, mondhatom! A hölgy húzza a kocsit?— Eddig még nem tudtam, hogy te hölgy vagy? Ezután tudni fogom —, fogta meg Gyuri a rudat. — De most aztán tolja a hölgy! — És vágtázva mentek a szakadó - esőben. ...- E‘ így kis sóért küldött anyám — nyitott be Gyuri. — Igazán szemtelen vagy, Gyuri! Megint kopogás és köszönés nélkül nyitsz be kora reggel! Mi ez? Ez a jó modor? Hátha éppen mosakszom? És különben is vegyetek sót magatoknak! Máskor én doblak ki, nem anyám. — Hajnalka, ne légy goromba! Gyuri apja is odavan, nekik sem telik, mindenre! És tudod, hogy ők is segítenek rajtunk. Szeressétek egymást! — Köszönöm a sót, Róth bácsi, mindjárt jövök, és segítek húzni a kocsit. Azt meg nem is tudtam, hogy mosakodni is szoktál — fordult Hajnalkához —, és nyelvét rányújtva ment ki az ajtón. — Ne gyere, fiam — kiabált utána Róth bácsi. — Nem megyünk a piacra. Zsidónak nem. szabad a piacon árulnia. Gyuri: értelmetlenül bámult az ajtóból vissza, és Hajnalkára meresztette tekintetét. — Mit bámulsz?-r- Te nem is mondtad, hogy zsidó vagy... — Kérdezted? — nyújtotta csúfolódóan Gyurira a nyelvét. Róth bácsi még néhány délután Gyurival húzta a fűrészt, de minden nap fátadtabb lett, és egyszer ágynak dőlt. Most már Hajnalka fogta a fűrész végét, és Gyurival vonszolták a nehéz, vastag fákat. Egy napon ládát hoztak Hajnalkáikhoz. Róth bácsit belefektették és elvitték. Gyuri ott állt Hajnalka mellett, és sapkáját kezében forgatva nézte a síró lányt. Nagyon sajnálta most Hajnalkát. Ahogyan szétnézett, látta, hogy Róth néni mosolnoa, és minden férfi fején kalap van. A pap mormolt valamit, amit ő nem értett. Aztán nem látta sokáig Hajnalkát. Azt mondták, gyászol. r- gy napon újra átment Pj Hajnalkáékhoz, de minden zárva volt. Hiába zörgetett. nem nyitottak ajtót. A szomszédok elmondták, hogy Hajnalkát, eszelős anyjával együtt a gettóba vitték el. Gyuri hazaszaladt és megkérdezte, hogy mi az a gettó, mivel eddig még sohasem hallott róla. Oláhné azt mondotta, hogy odaviszik a zsidókat. Gyuri minden nap elszökött hazulról, és ott ácsor- gott a gettó körül, de nem mehetett be, mert a rendőr mindig elzavarta. Végre az egyik nap jött Hajnalka, de nem volt egyedül. Két rendőr kísérte, akik. felnyitották a lakást és aranyat kerestek. Az ajtók fölött leverték a vakolatot, az egyik a padlót feszegette, a másik kiszakította az ablakdeszkákat, de aranyat nem találtak. Gyuri mindig ott ténfergett, a rendőr nem győzte elzavarni. Hajnalka fehér volt és sírt. — Hova rejtettétek?1 — Nincs aranyunk! — mondta bánatosan, síró hangon Hajnalka —, ugye, Gyuri, nincs aranyunk? — Soha nem volt aranyuk! — rázta tagadóan Gyuri a fejét. — Ne csipogj, te kölyök! — szólt rá a rendőr. — Az emésztőgödörben lesz! — Vetkőzz neki és merítgesd! — parancsolt Hajnalkára. — Az jó vödör — mondta a rendőrnek Gyuri. — Nem tesz semmit, gyerünk! Az udvar facsaró bűzzel telt meg. A két gyerek nyakig mocsok volt. Hajnalka hányt és öklendezett az undortól. — Bolondok maguk! — kiabált Oláh néni a rendőröknek, míg a két gyereket mosdatta. — Beteggé teszik ezt a kis- lányt. Nem is emberek maguk! Hajnalka ezután elköszönt Oláh nénitől, aki folyton azt mondogatta, hogy »ne sírj, kis-* lányom«. És Gyurit is, ott, Oláh néni előtt csókolta meg, amitől Gyuri a fejebúbjáig elvörösödött. Aztán Hajnalka a két rendőr előtt ment, mint egy bűnöző, pedig tiszta volt a lelke, mint Gyurinak, aki bánatosan követte őt a gettó kapujáig. Álmában Hajnalkát látta csillogó ruhában, és dróthaja arany szálakból volt fonva. Lá-: bai és kezei káprázatosán re» gyogtak az aranysárga díszektől a ráveiődő napsugár fényében. És Hajnalka feléje jött, újból megcsókolta őt. Egymás kezét fogták és mentek nagy hegyeken és zöldellő Téteken keresztül-kásul... M ikor újból elment, a gettó már üres volt. Hiába leskelődött, egy lelket sem látott. Egész nap ténfergett. járta a várost, Hajyalkát kereste. Végre eljutott. messze, a városon kívül, ahol még sohasem járt. M.zsz- sziről egy magas kéményt látott, olyat, mint a gyáraknak, van. Az út tele volt téglatörmelékkel, és a téglaszáritók előtt komoran állt egy sötét vonat. Végigszaladt a kocsisoron: — Hajnalka?! Hajnalka?! Várlak vissza, ne maradj sokáig!. .. Indult a vonat és ott állt bámészan a kamasz. Reszkető ajka alig győzte nyelni meleg, sós ízű könnyeit. Ott állt, földbegyökerezett lábakkal, míg csak el nem tűnt a messzeségben Hajnalka búcsút intő fehér keze, örökre... Okos Miklós
