Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-23 / 276. szám

tfefifSrtSk, 1961. november 23. 5 SOMOGVl NÉPLAP NYUGDÍJ előtt A Szent­miklóstól Po- lány félé ve­zető gidres- gödrös úton néhány em­ber szorgos­kodik. Karó­kat vernek a földbe, s lefa­ragott végük­re a kívülál­lók számára furcsa, érthe­tetlen számo­kat írnak. Egy középtermetű, Idős ember irányítja a munkát. Gon­dosan ügyeli a műszereket, nemegyszer ő veri a karókat a földbe, ada­tókat ír. Né­ha fáradtan megáll, meg­törd homlo­kát, aztán folytatja tovább. Az említett két falu közt építen­dő új út kitűzésének munkáit irányítja Bokor István, a KPM Közúti Igazgatóságának mű­szaki főelőadója. Pedig nem feladata ez, hiszen az igazgató­ság hatáskörébe csak a munka megrendelése, ellenőrzése tar­tozik. Mégis olyan lelkesen dolgozik, mintha ő is Polány- ban, ebben a világtól eldugott kis faluban élne. ... Kaposváron, ízlésesen berendezett Berzsenyi utcai otthonában beszélgetek Bokor István főmérnökkel, a megye egyik legrégibb, legtöbb ta­pasztalattal rendelkező út- és hídépítő szakemberével. 59 év fáradsága látszik arcán, de amikor munkájáról beszél, szinte megfiatalodik. — Általános mérnöki diplo­mát szereztem 1929-ben. 1934 óta dolgozom Somogybán. Ami­kor az út- és hídépítő szakmá­ban megkezdtem itt a munkát, Somogynak 1450 km hosszú, legnagyobbrészt korszerűtlen Szaktanfolyamokat, előadásokat szervez a K10SZ a kisiparosok részire A kisiparosok szakmai mű­veltségének emelése végett a KIOSZ megyei titkársága az országos központ irányításával szakmai tanfolyamokat, elő­adásokat szervez a járási cso­portoknál. Kaposváron a közel­múltban zajlott le a női sza­bók tanfolyama. Részvevői új, modem vonalakról, az Csaknem 300 tsz-tagot foglalkoztat a téli hónapokban a Balatonboglári Állami Gazdaság (Tudósítónktól.) A Balatonboglári Állami Gazdaságban az idén 10 millió sima és 2 millió hazai szőlő­vesszőt dolgoznak fel, majd­nem 5 millióval többet a tava­lyinál. Az ehhez szükséges munkaerőt a téli hónapokra a környékbeli termelőszövetkeze­tek adják. A munkába állítan­dó csaknem 300 termelőszövet­kezeti taggal a gazdaság szak­emberei tanfolyamokon ismer­tetik a szőlővessző feldolgozá­sának tudnivalóit. technológiai eljárásokról m>Jl- gattak előadásokat. A télen valamennyi járási csoportnál rendeznek szakmai tájékoztatót. Barcson például nőd szabó- és cipésztaníölyam indul, Siófokon női és férfisza­bó-, valamint asztalostanfo­lyam. Itt akarja a KIOSZ meg­rendezni a fényképész kisipa­rosok továbbképzését; a színes technikáról és több hasznos új­donságról lenne szó. Tábon valószínűleg bejáró női sza­bótanfolyam kezdődik. Kapos­váron az országos lakatosmap tapasztalatait vitatják meg. Az előadásokat kiváló fővá­rosi és helyi szakemberek tart­ják majd. úthálózata volt. Sok falu, tíz­es tízezer ember volt — út hiá­nyában — elvágva a világtól. Akkor nem ment olyan gyor­san az útépítés, mint most. Kevesebb volt az állami támo­gatás, s nem ismerték ezt a szót sem; társadalmi összefo­gás. A munka sem volt olyan könnyű, mint manapság. Alig volt gép, messziről kellett ku­bikosokat szerezni a földmun­kák elvégzésére. — Úgy hallottam, kezdetben a hídépítő szakmában dolgo­zott. — Igen, harminc jelentősebb híd tervezésében, építésének irányításában, ellenőrzésében vettem részt. A bagolyasánci hídra különösen emlékszem. Elkészülte után nem sokkal ár­víz tetté tönkre. Üjból megépí­tettük. Aztán a fasiszták fel­robbantották. Most ismét áll, mint ahogy áll a második vi­lágháborúban felrobbantott több mint száz híd is. Emlékek villannak fel ben­ne ... A kaposvári nagymalom előtti út, amely az ő tervei alapján készült, öt és fél mé­ter magasságban építették a kőpályát. Kubikosokról beszél, akik hajnali négy órától késő éjszakáig szinte inaszakadtáig hordták a földet, hogy néhány fillérrel többet küldhessenek haza családjuknak ... Huszonnyolc éve dolgozik So­mogybán. Egy hónap múlva nyugdíjba mehetne. — Szeret­nék legalább húsz évvel fiata­labb lenni, hogy még sokat dolgozhassak. Dolgozom mind­addig, amíg egészségéin enge­di... Fölöttese, Zsila Géza elvtárs, az igazgatóság vezetője így vé­lekedik róla: — Nagy tehetségű, lelkes em­ber. Néha túlhajtja magát. Ta­nulhatnak tőle a fiatalok lel­kesedést, hivatásszeretetet. Bokor István sohasem azt nézte, hogy hol szerezhet ké- nyelmesebb, jövedelmezőbb állást magának. Pedig 1939- ben, amikor a voluci sísáncot építette, s máskor is lett vol­na rá lehetősége. Ma a fiatal mérnökök tervezőintézetekbe, minisztériumokba vágynak, Félnek a vidéktől, mert szerin­tük ott nincs lehetőség a szak­mai fejlődésre. Hogy ez meny­nyire nem igaz, bizonyítja Bo­kor István példája is, aki a hídépítő mérnökök élvonalába tartozik. Sz. L, Zoltán Pál: GABRIEL PAT Vajmi kevéssé szerencsés választással már másod­ízben ajándékozta meg színhá­zunk a közönséget olyan bemu­tató előadással, amelynek drá­mairodalmi értéked nagyon vi­tathatók. Ez volt a helyzet ta­valy az Imre—Bójcsuk szerző- pór Üzlet az udvarban című drámájának kiválasztásakor is. Ennek a darabnak majdnem egy tőről metszett testvére Zoltán Pál Gábriel Patja. Akárcsak a múlt színházi év említett műsordaratojának, a Gabriel Patnak is a színház adott művészi foglalatot az előadással. Drámának és mai­nak egyaránt gyenge ez a munka. Es távolról sem csak azért, mert ügy szól a mai em­berekhez (igényt tartva a mai magyar dráma rangjára!), hogy csak regisztrálni képes, de re­gisztrálni is csak az óvatos kis­polgárt világszemlélet talaján állva. A Gabriel Pat zavaros, velejében elhibázott írói alko­tás, és minél tovább gondolko­dunk, vitatkozunk ezen az el- hibázottságon, annál világo­sabb, hogy a darab egy-egy si­kerültebb részlete majdnem többet ér az egésznél. Bár ez gyenge vigasz és kárpótlás, ha a mondanivaló elmosódottságát tekintjük. A Gabriel Pat nem több egy vegyes eszmefelvágot­tal tele tömött drámaírói kísér­letnél; ezzel magyarázható az is, hogy nyitva hagyott kérdé­sek tömkelegé mered a néző­re. E kérdéseket aztán ki-ki világnézeti érettségének, men­talitásának megfelelően igyek­szik megválaszolni, ha ugyan töri a fejét a néző a Gabriel Pat előadása után olyan kér­déseken, amiket maga az író sem volt képes megoldani! Nem könnyű feladat 1961-ben színpadra citálni egy olyan történetet, amely az 1956-ban disszidáltak életének problé­maköréből meríti tárgyát, és 1959-ben játszódik. Akkor te­hát, amikor itthon népünk tisztázta már azoknak az ob­jektív tényezőknek a szerepét, amelyek az ellenforradalmat kirobbantották. Ehhez kell hoz­záfűznöm azt is, hogy amikor már az 1956-ban magukkal meghasonlott és Nyugatra tá­vozott honfitársaink százai, ez­rei szintén tisztázták maguk­ban azt, hogy mit miért tettek, és mit kell most tenniük. Az író az utóbb említett tényről megfeledkezett. A Gabriel Pat pozitív felé hajló hősei csak igém kevés jelét mu­tatják annak, hogy megjárták már a hazátlanság legmélyebb poklait; a csalódások és kudar­cok tisztítótüzét. Hogy miért? Egy géplakatost és egy villanyhegesztőt fölveszünk. Jelentkezés: Somogy megyei Húsipari V., Kaposvár, Vöröshadsereg útja 67-69., bérirodán. (59274) Azonnali belépéssel karbantartó mű­helyünkbe több éves gyakorlattal és szakmai képzettség' gél rendelkező műhelyvezetőt keresünk. Fizetés megegyezés szerint. Somogy megyei Tanácsi Bánya­ás toitlianyagigaii Es., (agosvar, irányi D. u. 2/a. (59262) — Hallottad? A kis Kovács gyerek csak most ment is­kolába, de szülei máris zongorára gyűj­tenek egyetlen cse­metéjüknek. Te he­lyesnek tartod ezt? Szegény gyerek alig birkózik meg az amúgy is nehéz tan­anyaggal, máris rá­erőltetik a zenét, ba­lettet, mifenét, mert úgy gondolják, hogy nem is ház, amelyik­ből nem hallatszik ki valamilyen klimpíro- zás, és nem is gyer­mek, aki legalább három különórára nem jár — függetle­nül iskolai előmene­telétől. És a foglctllco- zás megválasztása! Kissné a múltkor az­zal dicsekedett, hogy mindenáron rádió­műszerészt akar ne­velni fiából. Mintha manapság olyan könnyű lenne bejutni ebbe a szakmába! — Hát nekem nin­csenek ilyen vágyaim. Csupán az a tervem — ismerve kétéves kisfiam hajlamait, ér­deklődési körét —, hogy sokoldalú, min­denhez értő embert faraajnk belőle, ez megfelel a kor köve­telményének. Sze­retném. ha a tudo­mány és a művészet több területén alkot­na valami figyelemre méltót. No, ne nézz úgy rám, nem gon­dolok valami nagy dologra. Például ész­revettem, hogy a kis Lacikának nagysze­rű nyelvérzéke kezd kibontakozni. Min­dent elkövetek, hogy tehetsége kellően ki­fejlődhessen, és hu- szon-egynéhány év megállapítottuk — nagyszerű hallása ígérkezik a kölyök- nek. Mivel bűn len­ne ezt az adottságát kihasználatlanul hagyni, feleségemmel együtt elhatároztuk, hogy legalább zongo­rázni, csellózni és hegedülni megtanit- tatjuk, és megelég­SOKOLDALI NEVELES múlva, alapos kutató­munka után megír­hassa nagy szenzációt keltő könyvét »-Az ly védelmében«, ha addig meg nem elő­zik. De hangsúlyo­zom, nem szeretném, ha valamiféle be­skatulyázott tudástí­pus lenne. Éppen ezért az a törekvé­sem, hogy már egé­szen kicsi korában kifejlesszem jelent­kező irodalmi érzékét, írói vénáját, de még e művészeti területen sem szeretném, ha túlságosan een/oldf iú­vá válna. Számítok legalább két regény­re, egy novellas és egy verseskötet ki­adására tőle, de örül­nék egy jó mai ma- ayar drámának is. f-veken kívül — már fél éves korában szünk azzal, ha egy­két valóban népsze­rű slágert, három­négy oratóriumot és legalább egy operját szerez, olyant, amely túljut hggänk hatá­rain. Remélem, ezek nem nagy kívánsá­gok? No és persze, mindezt kiegészíten- dőn foglalkozni kell a gyereknek a sport­tal is, mint ahogyan tették azt a klasszi­kus görög bölcselők is. Nem, ezen a té­ren igazán nem várok olyan nagy dolgot a fiamtól, világbajnok­ságok sorozatát vagy Papp László-féle bra­vúrt, de ha már amúgy is foglalkozik valamilyen sportág­gal, legalább egy olimpiai aranyérem­mel hozzájárulhatna vitrinjének díszítésé­hez. — Amint látod, nem vagyok nagy igé­nyű, és féltőn vigyá­zok, nehogy túlter­heljem a gyereket. Így többek között azt sem kívánom, hogy híres matemati­kus, atomfizikus vagy vegyész legyen, még a humán műveltség vádját is megkockáz­tatva, de hát magad is tudod, hogy egy népszerű slágerszerző, drámaíró, olimpikon nevét hamarabb kap­ja szárnyára a hír, és most már lassan kez­denek felzárkózni a nyelvészek is. És ha engem nem érdekel is a hírnév, a fiatalok, ugyebár, ilyesmire is adnak manapság. — Jaj, de már sie­tek is, mert most van a balettiskolai beirat­kozás — a nyelvmű­velő tanfolyamra már tegnap’elöfegyez- tettem a gyereket —, és nem szeretnék le­késni. Mondta a fele­ségem. hogy a zene­iskolába is be keltene már íratni, biztatták az ismerősök, jobb mi­nél előbb de én erős voltam, határozottan kijelentettem, hogy arra ráérünk jövőre ’S. Flvéare nem le­ket a gyereket annyi­ra megterhelni. Nem igaz? — sk — Mert ezek az alakok az író fejévé! gondolkodnak, az író pedig még címszerep1őjének megalkotásában sem jutott el a nyüt, csak egyféleképpen érthető színvallásig. Azt olvasom a műsorfü­zetben, hogy a Gábriel Pa! históriája igaz történet, a drá­ma utolsó momentumáig Zol­tán Pál, az író élményanyaga Ebben nem kételkedem. Vi­szont mesiegyezni kívánom, hogy ez a tény egyáltalán nem zárja ki a tévedés lehetőségei1'. E ténytől függetlenül még be­következhetett — és be is kö­vetkezett, hogy Zoltán Pál va­lódit írt, de nem igazat, holott az utóbbit vártuk tőle. De az író belemarkolt élményraktárá­nak nyersanyagába, és anélkül hogy azt leszűrte volna, a szín­padra dobta az egészet. Bir­kózzon vele a rendező, a szí­nész, és birkózzon vele a néző is, aki a mai magyar drámától nem találgatható igazságokat •zárj hanem egyértelmű iga­zat. Több a föltevésnél az is, hogy baj van a Gábriel Pat meséjének élő aktualitása kó­rül is. Mint mondtam, a darab 1959-ben játszódik, és ma már 1961_et írunk, sőt maholnap 1962-t. Éppen ezért várhatunk drámaíróinktól, jelen esetben Zoltán Fádtól tisztultabb esz­meiséget, hitelességet. Ma már sok mindent másként, a maga teljes valóságában lá­tunk, és amit elhittünk volna 1959-ben, azt ma nehéz hin­nünk ... Nagyon vitatható a darabnak az a tétele, hogy disszidems honfitársaink előtt csak két út áll: Nevezetesen: vagy elzíil- lenek, vagy hazatérnek. Mi örülünk hazatérőinknek, mert tudjuk, hogy pokoljárás előzd meg valahányuk hazatérését, eszmei, emberi tisztulás, an­nak biztos fölismerése, hogy itthon a helyük. De a züllés dolgában ismét csak vitatkoz­nunk kell. Az írónak jobban kdllene tudnia, hogy az embe­reket nem szabad megsérteni, és nem lehet kaptafázni! Fő elhibázottsága a darab­nak persze nemcsak az eszmei­leg ferde írói részletmegoldá­sokban jelentkezik. Jelein van az magának a címszereplő fő­hősnek a megalkotásában is! A felsoroltak ellenére ismét az Üzlet az udvarban előadá­sára kell hivatkoznunk, mert mint abból a darabból, a Gab­riel Patból is a színház alko­tott valamit. Az írói munkát reprodukáló rendezése, a darab­ban szereplő színészek adtak művészi foglalatot Zoltán Pál drámájának a bemutatással. A Gabriel Pat mint irodalmi alkotás nem élt volna meg egyedül; élővé a színházművé­szet tette. Ezzel itt is vagyunk az ősbemutató fél sikerének magyarázatánál. Bálint György rendezésében került színre a darab. Kitűnő a rendezés, mert a "gyorsan pergő cselekményt, a színészi játékot állította az előadás kö­zéppontjába, elkerülve minden figyelmet elvonó, tehát öncélú látványosságot. A rendezés ér­demeként jegyezném föl azt is, hogy a Gabriel Pat előadá­sában nem érvényesülnek ön­kényesen a díszletek, a kísérő­zene sem, csak ott, ahol jelen- valóságuk szükséges. Csak a rendezés és a színészek odaadó, lelkes játéka fogadtatta el ve­lünk a Gabriel Patot! A címszerepben bemu­tatkozó Szokőlay Ottó sok biz­tató jelét adta tehetségének. Színészi pályafutásának első komoly szerepével pedig nem kapott könnyű feladatot Sőt! Még csak hálásnak nevezhetöt sean. Ezért nem rójuk fél neki, hogy sokkal adósunk maradt: emberábrázolása nem volt elég mély, elég hiteles. Az viszont igaz, hogy nem fiatal művé­szünk bánt mostohán az életre keltendő figurával, hanem az író, aki jóval nagyobb gonddal formálta a kotta meg a nega­tív pólus alakjait, mint főhő­sét, Fataki Gábort, akit rá­adásul hőshöz nem illő módon ölet meg ... Vagy úgy viselke­dik a reá váró halál biztos tu­datában az ember, akit hős­ként kell elfogadnunk, mint ez a Pataki Gábor? Az életösztön nem mindenkiből csinál életé­ért harcoló oroszlánt? Szoko- lay Ottó első bemutatkozását mindezek ellenére sikerültnek könyvelhetjük el. Szlxmka Márta Lilianja és Takács Anna Györkösnéje a színészi kiformálás és életre keltés szép teljesítménye volti Mindkét alakítás gazdagon ár­nyalt. természetes. Jóllehet Lilian funkciója a drámában szintén tisztázatlan. Főként az£ nem értjük, hogy ezt a nyílt szívű, kedves, becsületes te­remtést, aki szereti is Gábort, mi választja él Gábortól. Mi az. ami más utat szab számá­ra? Megjegyzem, Liliannak Pa­takihoz fűződő barátsága is rengeteg találgatásra szolgáltat okot. Miért van erre szükség? Hogyan is jellemezhetném Kalmár Zsóka Böbéjét? Ez a körmeit próbálgató macska, a közönséges kicsinyesség meg- estesítője, az idegesen szeszé­lyes, talajtalan nő, aki mégis tiszteletet parancsol ránk el­szántságával. Ezt a Böbét el kell hinnünk, hús-vér ember­ként kellett elfogadnunk, mert rajza kitűnően sikerült. Meg­vetjük, és mégis szorongunk, drukkolunk érte, amikor szám­vetését csinálja, hogy ki tud­jon szakadni a szennyből, ami látszólag már teljesein megfer­tőzte. Homokay Pál megkapó fi­nomsággal, de helyenként erőt­lenül állítja elénk Sanyi bá­csinak, a magyar kolónia fize­tett besúgójának alakját. Vé­leményem szerint az erőtlenség Sanyi bácsi alakjának megje­lenítésében szintén az író elna­gyolt figuraalkotására vezet­hető vissza. Csihák László és Csorba István kis szerepükben nem nőttek túl a közepes átla­gon. Egyedül Csorba ajándéko­zott meg bennünket kettőjük közül az emberábrázolás hite­les, szép pillanataival. A belső hevet pótló, mono­ton hangosság élettelenként hatott Somogyi Géza, Szabó Bálint és Szabó István játéká­ban. Pedig éppen őket, a le­gitimista panoptikum nevetsé­ges figuráit rajzolta meg a leg­jobban az író. Holt Jómos Ardóija az elő­adás egyik legsikerültebb alakí­tása. Félelmes ez a züllött szörnyeteg, ez a cinikus úri- betyár, akinek nincs se erköl­cse, se hazája, csak számításai vannak, olyanok, mint a háló­jából áldozatra leső mérges­pók számításai. Részeg mosolya dermesztőén jeges vigyorgás a züllés rettentő bélyegével. Fé­lünk tőle, s ennél a félelemnél csak a vele szemben érzett, ál­tala kiváltott megvetésünk na­gyobb. Művészetének plaszbicifásá- val mutatja be Györkös Fe­rencet Fillár István, ök kelten Ardói-Lu kaccsal a legveszedel­mesebb fenevadai a színpadra szólított disszidensvilágnak. Az említetteken kívül a töb­bi színészi alakításban alig méltányolhatunk többet az igyekezetnél... László Ibolya HIRDESSEN :::r a Somogyi Néplapban!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents