Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-19 / 273. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1961. november Hk Egy őszi este Magyaratádon Tejszerű ködiátyoi hulláímzdk a gépkocsi reflektorfényében. Sötétség vesz körül a falu szé­lén és csend — nyugalmat, pi­henést hirdető csend, mintha mindenki nyugovóra tért vol­na. Pedig még csak este 6 óira. Emelkedő. Szűk, sikátorszerű utca ... Majd fényözönben hu­nyorog a szem: itt az autó- buszmegálló és az italbolt. Ala­kok a nyikorgó ajtóban. Bent nyolcan-tfzen szorgalmasan lökdösik a rexgolyókat — Lesz valami előadás ma este a falaiban? —• Igen, az iskolában ;.. Hátat fordítunk a fénynek. Fark mellett vezet az út a kastélyhoz, Magyaratád műve­lődési központjához. Délelőtt iskola, este ide járnak az ér­deklődők TV-t nézni, beszél­getni, előadást hallgatni. A tajnteremben már alig van hely. A televíziót nézik. S egy­re jönnek, jönnek. Fél nyolc körül, mire (megkezdődik az ismeretterjesztő előadás, már zsúfolt a terem, a falak mel-. lett is álfaak. Móricz Zsigmondiról beszél az iskola igazgatója, Horváth János. Nézegetem az arcokat. Mennyi fiatal! Fiúk, lányok, KISZ-esek és sok-sok úttörő. Eljöttek — a csapat az író ne­vét viseli: 3 . Az egyik padiban fejkendős néni szorong, ernitt is felnőt­tek, diákok. A sok gyerek meg se pisszen egész idő alatt. Nö­vekvő figyelemmel lesik a szót: a szép és könnyen érthe­tő gondolatokat az író életéről, küzdelmeiről. Időnként eJka­Magyar békeharcosok Moszkvában Moszkva Leningrad! pályaudva­rára szombaton megérkezett az a mintegy háromszáz magyar béke- harcos, aki november 11-én indult Budapestről a Szovjetunióba. A küldöttség, melynek tagjai mun­kások, parasztok, mérnökök, tech­nikusok, tanárok, tanulók, egyete­misták, már megjárták Leningrá- dot. A magyar küldöttséget Szemjon Birjukov, a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság alelnöke üdvözölte Moszkvába érkezése alkalmából. A magyar békeharcosok körül­belül egy< hétig tartózkodnak Moszkvában, majd visszatérnek Magyarországra. (MTI) landozik a tekintet, és megpi­hen egy nagy bajuszé ember jóságot sugárzó arcán: az író középre kifüggesztett portré­ján. A kellemes meglepetés mo­raja hallik, s a jutalommese tiszta öröme csillog a gyermek- szemekben az előadás végén. Egy hét-nyolc éves apróság az ablak mellett még tapsikol, s önfeledten sikkant is: — Jaj, de jó!..: A Valikéról és Panniimről szóló elbeszélést hallgatjuk. Abból az időből, amikor a ta­nító néni megalázó jótékony­kodással ingyen ebédhez jut­tatta a hatgyerekes munkanél­küli napszámos kislányát..: Milyen szép lenne, ha mind­ez egy szép, tágas kultúrterem­ben hangozhatna dl! Ahova mindenki befér, ahol mindenki leülhet.;: Akkor talán még a biliárddákók is a falat támasz­tanák egy kis időre — amíg az előadás tart W. E. Nemzetközi összefogás a borhamisítás ellen Megvédik a „kereszteléstol“ a világhírű borokat TARKA l&mk ■Ifjúsági munkacsapatok sikerei Nemrégiben került nyilvá­nosságra, hogy a Nemzetközi Szőlő- és BorhiVatal előtérbe helyezte a híres borpincék ter­mékeinek védelmét és a ha­misításuk elleni küzdelmet. Mihalusz Ferenc, az Élelme­zésügyi Minisztérium Borfor­galmi Igazgatóságának vezetője elmondotta, hogy mit jelent az intézkedés magyar szempont­ból. Magyar szempontból igen jelentős ez a nemzetközi kez­deményezés, hiszen a tokaji aszút, amely a maga nemében utolérhetetlen és egyedülálló borfajta, nagy előszeretettel hamisítják, »-házasítják« egyes nyugati borkereskedők. Az utóbbi 6—8 évben legalább tíz esetben kellett föl jelen rést tennünk aszúborok védelmé­ben. Tokaji névvel hoztak pél­dául forgalomba hamisítványt, s úgy próbálták kijátszani a rendelkezéseket, hogy a végére- S-két c>má betű helyett y-t írtak. Nem­egyszer előfordult az is, hogy^ más borokkal vegyítették, -há zasitották« híres borainkat, s a legjobb esetben is csak 20— 25 százalék eredeti magyar bor volt a palackban. Egyes országokban, például Franciaországban van olyan vidék, ahol egy szőlőfajtát hív­nak tokajinak, és az ebből ké­szült bor palackjára a toicaji nevet írják. Ezt a laikus vá­sárlóközönség összekeverheti a. tájjelleg szerinti és egyedülál­ló tokajival. Ugyancsak a déli vidékeken készülő nehéz, édes borokat szokták úgy ajánlani, hogy a címkén feltüntetik: to­kaji módra készült bor. A Nemzetközi Szőlő- és Barhi 'a- tal döntése értelmében a spe­A kazsoki KlSZ-szervezet kétholdas kukoricatábláján 49 mázsás holdankénti átlagter­mést ért el. A buzsáki Munka Harcosa Termelőszövetkezet­ben Lukics Gyula munkacsa­pata 10 holdon 45 mázsás, a ráksi Űj Élet Tsz-ben Csima Győző csapata ugyancsak 45 mázsás átlagtermést takarított be. A fiatalok ezzel jelentősen túlszárnyalták a célul tűzött 30 mázsás májusi morzsoltra átszámított tervet. Bonyolult szívműtét Poznanban Jan Moll professzor, a póznám szívsebészeti intézet vezetője sa- jit Konstrukciójú müszív fel- használásával bonyolult szívmű­tétet hajtott végre egy 8 esz­tendős kisfiún. A fiú úgyneve­zett lyukas szívvel született, vagyis a szívkamrák közötti vá­.................. . ... .r- lasztófalban 1 centiméter átmé­ciáhs hírességeket, így például^, rojíi nyílás tátongott, a szívhi­a tokaji aszút, nem szabad más }' ba következtében a legcseké­Három éve kezdett faragni Császáfl Lajos. Eles kése nyomán egyre-másra születnek a szép faragványok, nem egy már ki­állításon is volt. A közelmúltban a Rippl-Rónai Múzeum há­rom faragott poharat vásárolt a szorgalmas és tehetséges vas­utastól. országokban előállítani, és a! tőlünk külföldre szállított italt ^ is csak magyar címkével eL-j látva lehet forgalomba hozni, j Fontos döntés tehát boraink' hitele szempont]álból, és a leg­messzebbmenőkig támogatjuk ^ a borhamisítás ellen küzdőt nemzetközi szervek munkáját,! mert csak így lehet biztosítani í a vűághirességeink elleni »me-> rényletek« megelőzését — fe-! jezte be a Borfongalmi Xgazga-) tőség vezetője. (MTI) Magyar disszidens betörőbandát tartóztatott le- a párizsi rendőrség Párizs (MTI). A párizsi rend-J őrség egy külvárosi rejtekhe-) lyen betörőkből és csavargók-^ bői álló bandát leplezett le. A( 12 tagú bűnszövetkezet magyar] disszidensekbőH alakult. Kovács J László 25 éves, Udvanli Jánosi 22 éves, Palatinszky Sándor 25) éves fiatalemberek voltak aj banda vezetői. lyebb mozgástól is erősen kin%3- rült, és fejlődésében nagyon el­maradt. Maga a szívműtét 11 percig tartott; a beteg hőmérsékletét 12 fokra hűtötték le, és az egész szervezet vérmennyiségét erre az időre kiürítették. A gyermek életben tartásáról közben a mes­terséges szív gondoskodott. A műtét kitűnően sikerült, a kis­fiú jól érzi magát. Ellenőrzés — Nem elég korszerűek ezek gépkocsik — panaszkodik barátom vadonatúj Skodájára mutatva. __ 7? — Minek rajta ez a kilomé­teróra? — Hát hogy a... — Jó, jó, tudom. Vállalati kocsinál szükséges is, de en­gem ezzel csak bosszantanak. __ 7? — Képzelheted... A felesé­gem reggelenként leírja az óra állását, s este méterről méter­re el kell vele számolnom. Ér­demes volt ezért éveken át ta­karékoskodni? * * • Nyugaton minden tizedik ember idegbeteg Az Egészségügyi Világszer­vezet a nyugati országokban végzett kutatások alapján meg­állapította, hogy< ott minden tizedik ember idegbeteg. Ezért elhatározták, hogy világvi­szonylatban alaposan meg­vizsgálják a lelki egészség kér­dését. Adatokat gyűjtöttek ar­ról is, hogy az egyes országok­ban hány ideggyógyász műkö­dik. Megállapították, hogy az ideggyógyászok száma csak néhány országban felel meg az Egészségügyi Világszervezet által megállapított normának, amely szerint tízezer lakosra kell egy ideggyógyásznak jut­nia. Az utóbbi években erő­sen emelkedett az ideggyógyá­szok száma Japánban, Svájc­ban és Svédországiban. Újfajta régészeti műszerek Olasz és amerikai tudósok si­keresen kipróbáltak olyan új elektronikus műszereket, ame­lyek minden valószínűség sze­rint forradalmasítani fogják a régészeti kutatások technikáját. Az új műszerek között szere­pelnek elektronikus készülékek, amelyek a különféle talajrétegek elektromos vezetését mérik, va­lamint szeizmikus berendezések, amelyeket eddig csak földgáz­kutatásoknál alkalmaztak. A kísérletek bebizonyították, hogy az új elektronikus készü­lékekkel föl lehet fedezni a szik­lába vájt etruszk sírokat, mert a sírok bejáratát feltöltő tata] jóval nagyobb mértékben vezeti az elektromosságot, mint a sí­rok sziklafala. Az új készülékek közé tartoznak speciális fúróbe- rendezések és egy különleges periszkóp is, amely lehetővé te­szi, hogy a régészek betekinthes­senek a betemetett sírokba, és megállapíthassák, érdemes-e fel­tárni őket vagy sem. Az új készülék bevezetése lehe­tővé teszi olyan ősi települések fölfedezését és feltárását, ame­lyek egyébként sohasem kerül­hetnének felszínre. perpatvar befejező­dött. Ágnes közöm­bös, mélázó tekintet­tel állt a terasz nyi­tott üvegajtajában, nézte a ko­paszodó, helyenként rőt cser­jéssel borított sziklás hegyhá­tat és a lankáson húzódó ker­tek öreg-zöldjét, az őszibarac­kosok érő gyümölcsét, a szűk utcákban a járókelőket. Már nyolcadszor érte meg e villá­ban a szeptembert, a minden évben ismerősen borongás nyárutót. Antal, a férj összehúzott szemmel egy pontra figyelt ol­dalt, a terasz melletti ajtónál, a bordó plüss-fotelok egyiké­ben, karnyújtásnyira az asz- szonytól. Békés csend honolt az antik ebédlőben, de ez a csend valahogyan véletlen wza- kadt rájuk, megérezték, hogy ma még sorsdöntő dolog törté­nik közöttük. — Ágikám ■— kezdte a férj —, hogy befejeződjék az ügy, amíg a gyerek távol van. Az asszony nem válaszolt. Magas, domború homlokán gondolatredő szaladt végig. Vállára omló fekete haját meg- libbentette a hűvös alkonyati hegyi szél. A klöpli csipkefüg­göny és a nyitott üvegajtó kö­zött állt, félig az ajtóra támasz­kodva, fehér selyemblúzán iga­zított egyet, mert fekete szoknyájából kicsúszott, elöl buggyosan állt, s ez öregasz- szonyossá tette finom ívű mel­leit. Az alkonyati napsütés erőtlen sugarai arcára hullot­tak, kreol bőre aranybarnás lett, keskeny száját szólásra csucsorította, férjére nézett. — Nincs mit beszélni. Nem megyek veled, menjél magad. A gyermekem egészségére es­küszöm. .. nem megyek. Még akkor sem, ha főmérnöki be­osztást ajánlanak. Belőlem nem lesz bürgőzdi lakos. Miközben beszélt, barna-fe­ketében játszó nagy szemét összevonta, hosszú, söprű szem­pilláit idegesen lecsukta. Fel­nyitotta reflexszerűen, kis ci­pőjének sarkával határozottan a parkettra toppantott, azután visszafordult, és tovább szem­lélte a szeptemberi szürkület­be vesző komor, bazaltos hegy tetejét. Antal nem ilyen indulatos kitörést várt. Nem is tudott hirtelenjében megfelelni. Meg aztán most, hogy felesége da­cos-mérgesen állt előtte, eszé­be hozta a tréfás durcáskodá- sokat, a haragszomrádokat, amelyek után olyan jó volt a kibékülés, a családi intimitás meghittsége, kedves bája. Néz­te az asszonyt, és nyolceszten­dős házasságuk sok-sok életre emlékezetes mozzanata eleve­nedett meg előtte, amelyeket ez a kicsit gömbölyű, langyos, lusta ccrmbú, ölelő karú, ruga­nyos asszony nyújtott. Ügy fel­villanyozták a gondolatok, hogy legszívesebben ölébe von­ná ezt a makacs teremtést, és babusgatná, csókolná kezeit, száját, a hajába túrna, hízeleg­ve súgna a fülébe valami megejtően szépet. De most nem ilyen a helyzet. Lehet, hogy ennek vége. Örökre vé­ge. S erre a szóra olyan szo­rongó félelmet érzett magában, mint valami előre érzett sze­rencsétlenséget. A valóságtól való megdöbbenés mondatta vele. — Ágnes, nehéz lenne nél­küled, hiszen úgy hozzám tar­tozol, mint testemhez a karom vagy a fejem. Nélküled nem is tudom, hogyan találnám he­lyemet a világban. — Akkor maradj itt velünk. Szép a munkaköröd, senki sem bánt. Ott meg ezer irigyed lesz. Intrikus klikkek harcá­val találkozol. Az első külön­véleményed után fúrnak-farag- nak anélkül, hogy tudnád. És itt is mérnöki munkát végzel. — Nincs igazad — szólt köz­be szelíden Antal —, az embe­rek többsége őszinte; intriku- sok, farizeusok itt is és ott is léteznek. Meg hát én nem azért tanultam mérnöknek, hoop eau hivatalban papiros­szagú műszaki főtisztviselő le­gyek. Én nem bírom ezt to­vább. Ilyen ajánlatot a vilá­gon sehol sem adnak. Kis szünetet tartott, majd hozzátette. — Nagyon kérlek, értsél meg engem. Elismert mérnök létemre ötödik esztendeje iro­dakukac vagyok. Belezavaro­dom abba a tudatba, hogy hiába tanultam, dolgoztam, jo­viális hivatalnokként éljem fiatal éveimet — Megértelek, de a biz­tosból nem megyek a bizony­talanba, a fővárost, a saját ál­lásomat, a gyerek egészségére nézve előnyös lakást nem adom. — Ott is lesz lakás, munka­köröd. Miért bizonytalan az igazi alkotómunka? — Elég! Ha előbbre való neked az... menj és... ó estét, jó napot, sza- luta, mit kiabáltok — vetett véget Zsu­zsi kedves, pajkos­kodó hangja. Kipirulton, fáradtan bújt anyjához, s jobb kezének hü­velykujját a szájába kapta, ami a nap végének a jele. — Ne szopjad az ujjad, olyan piszkos-poros vagy, mint az utcasöprő, hol jártál már megint — korholta az anyja. — A Viliékkel meg a Már- tiékkal elmentünk a hegyre, tudod, a barlangokba — felel vidáman, anyjától örökölt szempillájának lapos, fáradt mozgásával. — Gyere fürödni. Agnés pongyolát húzott, fürdetni, fésülni, öltöztetni kezdte a család egyetlen ked­vencét. Antal nézte a kislányt; most is, mint minden este, újra meg­állapította: a bőre az anyjáé. a szürke szeme az apjáé. Szé­les vállú, egyenes hátú, nem sovány, nem kövér, kesehajú, lófarkú frizurával, értelmes, minden iránt érdeklődő arccal, örökösen csacsogó-fecsegő száj­jal, kicsit rapszodikus lelkivi­lággal. — Apu, lössz mese? — kér­dezte Zsuzsika nagymama táj- szólásában, miközben esti ká­véját itta, és a vajas kenyeret majszolta. — Nem, nem mesélek, fáj a fejem — mondta Antal kissé szórakozott hangon. — Nem is szeretlek, tudd meg, mert nem mesélsz. Ugye, anyucikám, te mesélsz? — Persze, hogy mesélek. — Rossz apu vagy, eredj is innét, majd lössz nekem jobb apukám. Antalt úgy szíven ütötte a gyerek, hogy szó nélkül ment ki a konyhából. Hirtelen tá­madt gyanú fogta meg, és gondolatai egymást váltogatva, ellentétekbe szaladva sürögtek- forogtak. — A gyereket ellenem ne­veli. Azért nem mozdul, mert más valaki került az életébe. Én lennék a sok ezer és ezer »Dandin György« között a leg­szarvasabb? A tizenöt eszten­dő korkülönbség? Nem létezik? őzben végére ért a mese, elcsöndesedett minden. Zsuzsi egészséges, mély légzése hallatszott. Antal az asszonynak hátat fordítva, fél könyökre támaszkodva égő szemmel bámulta a sötét, bús semmit. Elkerülte az álom. Vergődött, mint egér a fogó­ban. Lobogó fantáziája kiszínez­te, élénkítette a kigondolt es­hetőségeket. Talán mán éjfél is élműit, mire helyesen Hétté meg a körülötte kialakult helyzetet. Elvégezte a műegyetemet a gépészeti karon, hat évet dol­gozott, s mint kitűnő konstruk­tőrt vidékről felhozták ide, ebbe a kórságos hivatalba. A párt leérte meg. Eleget tett. Már a második év után meg­undorodott. Talán nem is a munkától, hanem az intrikus, hivatali levegőtől meg a sok fölösleges papírmunkától, ami nem ér sokat, de kiöli a lelket, akaraterőt, tudást az ember­ből. Most újra a párt kéri. Men­jen vidékre egy vaskombinát főmérnökének. Esze-szíve vá­gya teljesült. Újra a műhely­ben, a gyarapító életben, a szerkesztésben. Mérnökök, munkások között. — Holnap megadom a vá­laszt. Igent mondok, ezer örömmel igent. Megszabadulok a bürokrácia kalodájából. Szer­kesztek, tervezek újat és újat — motyogta észrevétlenül ön­magának. A sötétben új konstrukció­kat látott, amelyeket ő szer­kesztett. Idegeiben vibrált a munka elevensége, s ez mámorossá tette. S ami még nem történt meg, rágyújtott a hálóban. Egymás után szívta a cigaret­tákat. — Az intrikusok... hát any- nyi baj legyen, kellemetlen­kednek. .. Igaz szándékú, hű­séges embereket nem ölhetnek meg bajkeverők... bizonygat­ta hang nélkül. ól ntikám, édes, ma­— f —/§~ radj itt velünk — súgta az asszony, s Antal visszazök­kent a valóságba. Ettől a va­lóságtól olyan erővel dobbant a szíve széles mellkasában, hogy Ágnes ijedten kapta el pihenő karját, és kérdezte su­sogó an: — Rosszul vagy, kisfiam? — Nem. — Maradjál szépen, és mondd meg, hogy nem mész —* hízelkedően lehelte kérő sza­vait Antal fülébe, s egészen melléje bújt, fejét mellére fek­tette. Szétbomló fekete hajával beborította arcát, simogatta férje barna sörényét, tüzes homlokát. — Mondd, miért nem akarsz megválni a fővárostól... — kérdezte rövid szünet után a férj, mivel még enyhén gyűrű­zött benne az eredeti gondolat. — Megmondtam. — Én is megmondom. — Halljuk? — Az intrikával te bosszan­tani akarsz, mert tudod, meny­nyire gyűlölöm az elferdült jellemű embereket. De nem ez a fő érved... — Hát mi? — kérdezte az asszony. — Nálad a hiúság, a kénye­lem és a megszokottság a leg­fontosabb. Büszke vagy, hogy a fővárosba kerültél húszesz­tendős fiatalasszonyként, s most nem akarsz visszamenni oda, mert... mert mit szólnak az ismerősök...? Ugye? Még a gondolatba is beleborzongsz, hogy nem lesz budai villalaká­sod. .. — Tévedsz — suttogta az asszony. —i Nem hiszem, önzés ez, Ágnes. — Hidd el, nem így van. Ne vitatkozzunk, gondoljunk más­ra — térítette Ágnes férjét, okosan, ellenállhatatlanul, asszonyosan. túlfeszített idegek ne­hezen oldódtak. A vergődő gondolatok csigalassúsággal másznak el a tekervényes fej­ből. Antal kínlódott, lassan, kábultan reagált az asszony közelségére, meleg csókjaira. Papp Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents