Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

SOMOGYI NÉPLAP

4

Szerda, 1961. október R.

Áz SZKP Központi Bizottságának beszámolója

(Folytatás a 3. oldalról)

Sikeresen teljesítettük az 1956—1960. évi állami lakásépítési programot. A legutóbbi öt év alatt több házat építettünk, mint az előző 15 esztendőben. Körülbelül 50 millió ember, az egész lakosságnak majdnem a negyede kapott új lakást.

»Még így is kevés nálunk a lakás, a lakás- probléma továbbra is igen komoly- — mondotta Hruscsov, majd rámutatott, hogy a Szovjetunióban a városi lakosság lényegesen gyorsabban növekscmk, mint ahogyan azt számítani lehetett. Közölte, hogy a hétéves terv hátralévő négy éve alatt körülbelül 40Ó millió négyzetméternyi területet kell lakással beépíteni, vagyis 1,6-szer többet, mint a negyedik és az ötödik öltéves tervben együttvéve. Faluhelyen több mint 4 millió házat jognak építeni.

»Fártunk politikáját a kommunizmus e magasztos eszméje hatja át: mindent az emberért, az ember jáváért!- — jelentette ki Hruscsov.

Megjegyezte, hogy a dolgozók szükségleteinek hatalmas részét fedezik már napjainkban Vs közalapokból. Azok a kifizetések és kedvezmények, amelyeket 1960-ban a lakosság «feekből az alapokból kapott, 24,5 milliárd rubelre rúgtak az 1940. évi 4,2 milliárd rubellel szemben. •

A hétéves twrv értelmében a társadalmi fogyasztási alapok 1965-ben 40 milliárd rubelre növekszenek. Ezekből az alapokból tartanak el jelenleg több mint 20 millió nyugdíjast; körülbelül 4 millió tanuló számára biztosítanak állami ösztöndíjat és szállást; több mint 600 000 iskolai tanulót intemátusokban, alapijában véve állami költségen tartanak el.

A társadalombiztosítás és a kolhozok anyagi eszközei alapján több mint 7 millió munkás, kolhozparaszt, alkalmazott és ezek gyermekei részesülnek évente üdülésben és gyógykezelésben. Körülbelül 7 millió anya kap állami segélyt. „Lám, ezt jelentik a közalapok!” — hangsúlyozta Hruscsov.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ki jelentette: »Joggal büszkélkedünk azzal, hogy a szovjet társadalom a világ legműveltebb társadalmává vált, a szovjet tudomány pedig élenjáró helyet foglalt el a legfontosabb ismére tágak területén."

„A kommunizmus tudást ad mindenkinek. A tömegek ismereteiből, magas fokú kultúrájából meríti az erőt és a biztonságot az újabb sikeres fejlődéshez!"

A tudomány virágzása ennek ékes bizonyítéka — állapította meg Hruscsov, majd közölte, hogy a Szovjetunióban a tudományos dolgozók száma meghaladja a 350 000-et, a tudományos intézményeké pedig 4000 körül mozog. A szovjet tudósok becsülettel teljesítik a haza iránti kötelességüket.

A szovjet tudósok széles arcvonalon dolgoznak korunk egyik legfontosabb problémájának területén: az irányítható termonukleáris reakció megvalósításán.

Hruscsov különösen kiemelte a szovjet tudománynak a világűr meghódításában aratott sikereit. Hangsúlyozta, hogy e sikerek újabb ragyogó korszakát nyitottak meg az ember tudományai ismereteinek fejlesztésében.

A XX. kongresszus határozatainak valóra váltása során — mondotta az SZKP Központi Bizottságának első titkára — a párt nagy figyelmet fordított a szocialista termelési és társadalmi viszonyok fejlesztésére és tökéletesítésére.

„Pártunk ebben látja a kommunista társadalmi Viszonyokra, a szabad, általánosan fejlett és magas fokú öntudattal bíró emberek közötti kapcsolatok legtökéletesebb típusára, a barátságon és az elvtársiasságon alapuló viszonyokra való áttérés alapvető útját.”

Hruscsov megjegyezte, hógy a legutóbbi években a párt a szovjet társadalom életének minden területén nagyarányú szociális—gazdasági intézkedéseket hajtott végre. „Ezek forradalmi jelentősége nemcsak az, hogy lehetővé tették az anyagi-műszaki alap megszilárdítását, hanem az is, hogy fontos szerepet játszottak a társadalmi viszonyok fejlesztésében, a szocialista tulajdon két formájának további közelebb hozásában.”

Az újnak a csírái egyre világosabban láthatók a munka jellegében, a termelő munkások kapcsolataiban. A dolgozók mind nagyobb tömegeinek válik vérévé, hogy öntudatosan, egész erejüknek, képességeiknek megfelelően dolgozzanak.

„Nagy jelentőséget tulajdonítunk a kommunista munkakollektívák és élmunkások mozgalmának. Kétségtelen, hogy idővel az élet kitermeli a szocialista munkaverseny más, még tökéletesebb formáit” — mondotta Hruscsov.

Hruscsov kijelentette, hogy a társadalmi viszonyok erőteljesen fejlődnek az ariyagi és a kulturális javak elosztásában is. Ez elsősorban kitűnik a munka szerinti elosztás szocialista elvének továbbfejlődésében, amely elv a szükségletek szerinti elosztás kommunista elvére való áttérésnek legfontosabb feltétele.

„Az anyagi és eszmei ösztönző erők összekapcsolásában látja a párt azt a biztos utat, amely a bőség megteremtéséhez és az igények szerinti elosztáshoz, a kommunista munka győzelméhez vezet, s okvetlenül el is vezet bennünket” — jelentette ki Hruscsov.

Hozzáfűzte, hogy „az az elképzelés, amely a bőség ismérvét a személy! tulajdon határtalan megnövekedésében látja, nem a mi elképzelésünk, a kommunizmustól idegen elképzelés.”

A dolgozók számos tárgyra vonatkozó személyi tulajdona, mint a személyi igény formája, nem mond ellent a kommunista építésnek, amíg ennek mértéke ésszerű, és nem válik öncélúvá. A túlzott személyi tulajdon bizonyos feltételek között a társadalmi haladás fékezójévé, a magántulajdoni igények melegágyává válhat, és gyakran válik is, és kispolgári elfajultsághoz vezethet.

A kommunisták a magántulajdon világával szembeállítják a társadalmi tulajdont, a bur- zsoá individualizmussal az elvtársiasság és a közösség elvét.

Hruscsov rámutatott arra, hogy a szocialista termelési viszonyok összessége és fejlődése törvényszerűen elvezet a város és a falu között, a szovjet társadalom osztályai és társadalmi csoportjai között meglevő különbségek fokozatos elmosódásához, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek kölcsönös kapcsolata ban a kommunista alapelvek kibontakozásé' oz és megszilárdulásához.

Egvr' inkább közeledik egymáshoz a szov- :et társadalom két baráti osztálya, a munkásosztály és a kolhozparasztság, s mindjobban szilárdul megbonthatatlan szövetségük. A szovjet parasztság közeledik a munkásosztályhoz a képzettség és a munkaviszonyok, a kulturális műszaki színvonal tekintetében. A parasztoknak a munkásokkal eeyenló politikai jogaik varrnak, alapvető érdekeik is azonosak. A munkásosztály és a parasztság között a különbségek a döntő, fő dolgokban megszűntek, az osztályhatárok végérvényes elmosódásának folyamata mind gyorsabban megy végbe.

A technikai haladás, a dolgozók kulturális technikai fölemelkedése alapján megszűnnek a lényeges különbségek a szellemi és a fizikai munka között — állapította meg Hruscsov.

Az élenjáró technika és ismeretek birtokában a munkás és a paraszt munkája egyesíti magában a fizikai és a szellemi munka elemeit. Jelenleg a munkások 40 százalékának és -«a kolhozparasztok több mint 23 százalékának van közép- és felsőfokú végzettsége.

Ily módon — jelentette ki Hruscsov — hazánkban a jelenlegi viszonyok között az osztályok kölcsönös kapcsolatai fejlődésüknek új szakaszába léptek. A proletár demokrácia általános népi, szocialista demokráciává változik át. „Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy ma már közel vagyunk a V. I. Lenin által kitűzött célhoz, ahhoz, hogy kivétel nélkül minden állampolgárt bevonjunk állami feladatok végzésébe.Hruscsov megállapította, hogy a szovjet emberek tízmilliói vesznek részt az ország ügyeinek intézésében, hajtanak végre társadalmi megbízatásokat, majd kijelentette: »Minden szovjet embernek tevékenyen részt kell vennie a társadalom ügyednek intézésében!" — »Ez a mi jelszavunk, ez a mi feladatunk.«

Amikor pártunk sarkalatos feladattá tette az állami tervek fej esetésének, a tanácsok társadalmi önkormányzati szervvé való átalakításának feladatát — jelentette ki Hruscsov

— ugyanakkor továbbra is arra törekszik, hogy mind több állami funkciót bízzon társadalmi szervezetekre.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára leleplezte a kommunizmus eszmei ellenfeleinek ama állítását, amelyek szerint a kommunizmus elkerülhetetlenül konfliktust okoz a személyiség és a társadalom között és a személyiség elfojtásához vezet.

Kijelentette, hogy a teljes szabadság és boldogság ismérve az olyan társadalmi rend, amely megszabadítja az embert a kizsákmányolás igájától, széleskörű demokratikus jogokat ad neki, biztosítja számára a lehetőséget, hogy emberhez méltó feltételek között éljen, megadja neki a biztos holnap tudatát, feltárja egyéni képességeit és tehetségét, megszilárdítja azt a tudatát, hogy munkája az egész társadalom javát szolgálja.

A szocializmus éppen ilyen társadalmi rend

— hangsúlyozta Hruscsov, majd hozzátette: „a szocialista rend által létrehozott összes értékek közül a legdrágább az új ember, a kommunizmus tevékeny építője."

A továbbiakban Hruscsov a következőket mondotta: „az imperializmus ideológusai a kapitalizmus országait nyílt társadalomnak nevezik, a Szovjetuniót pedig zárt társadalomnak. Igen, egyetértünk abban, hogy a mi szocialista államunk valóban zárva van a kizsákmányoló és harácsoló monopoltőke, a munkanélküliség, a haramiatörvények, a zül- lesztő, dekadens ideológia előtt. Természetesen az imperialista urak azt szeretnék, ha a szocialista társadalom nyitva állna kémtevékenységük számára. A szocializmus ellen irá- n yuló felforgató tevéken ység számára azon ban a szovjet társadalom zárva, szigorúan zárva van.

Hruscsov hozzátette, hogy a szovjet társadalom nyitva áll az olyan külföldiek előtt, akik tiszta szívvel közelednek. Nyitva áll a becsületes kereskedelem, a tudomány, technika és művelődési vívmányok cseréje, az igazságnak megfelelő tájékoztatás előtt.

Már régóta javasoljuk a kapitalista világnak, hogy ne a fegyverkezési versenyben mérjük össze erőinket, hanem' a dolgozók életének megjavításában — mondotta Hruscsov.

— Meggyőződésünk, hogy a kapitalizmus nem tud helyt állni ebben a versenyben. Meggyőződésünk, hogy végeredményben minden nép helyesen választ majd, előnyben részesíti a kommunizmus valóban szabad világát és elfordul a kapitalizmus úgynevezett „szabad világától.”

Nyikita Hruscsov ezután kijelentette, hogy az elkövetkezendő évekre belpolitikai téren a párt öt feladatot állít a kommunisták és .az egész szovjet ftép elé.

Első — az egész nép erőfeszítését arra kell irányítani, hogy teljesítsék és túlteljesítsék a hétéves tervet, amely fontos korszak a kommunizmus anyagi—műszaki alapjának megteremtésében. Az anyagi termelés színvonalát a jövőben is emelni kell, s a szükséges színvonalon kell tartani az ország védelmi képességét;

Második — meg kell gyorsítani a technikai fejlődést a szocialista ipar minden ágában, kiváltképpen fejleszteni kell a villamosenér- giatermelést, a vegyipart, a gépgyártást, a fómkohászatot és a fűtőanyagipart;

Harmadik — olyan színvonalat kell elérni az ipar és mezőgazdaság fejlesztésében, amely lehetővé teszi a lakosság iparcikk és élelmiszer-szükségletének teljesebb kielégítését;

Negyedik — a mezőgazdáság fejlesztését az egész párt és az egész nép ügyévé kell tenni;

Ötödik .— tovább kell haladni a kulturális és szociális építés minden frontján.„A lenini párt — a kommunizmus győzelméért folytatott harc szervezője” című fejezetre áttérve Hruscsov kijelentette, hogy a személyi kultusz megbírálásának és következményeinek felszámolásának rendkívül nagy politikai és gyakorlati jelentősége volt.

Ha nem ítéltük volna el a személyi kultuszt, nem küzdöttük volna le hátrányos következményeit és nem állítottuk volna helyre a párt- és állami tevékenység lenini elveit — jelentette ki Hruscsov — akkor ez azzal a veszéllyel Járt volna, hogy a párt elszakad a tömegektől, a néptől, súlyosan megsérti a szovjet demokráciát és a forradalmi törvényességet, meglassul az ország gazdasági fejlődése, hanyatlik a kommunizmus építésének üteme, és . ennek következtében csökken a dolgozók jóléte.

Nemzetközi vonatkozásban gyengült volna a Szovjetunió helyzete a világ küzdőterén, rosszabbodtak volna kapcsolatai más országokkal, ami komoly következményeket rejtett volna magában.

„Ezért volt olyan óriási politikai és gyakorlati jelentősége a személyi kultusz megbírálásának és következményei leküzdésének”

— hangsúlyozta Hruscsov.

A párt számot vetett azzal — jelentette ki Hruscsov —, hogy a hibák és torzítások feltárása, a hatalommal való visszaélések leleplezése bizonyos keserűséget, sőt elégedetlenséget kelthet a párt soraiban és á nép körében, bizonyos hátrányokkal jár, átmeneti nehézségeiket okoz az SZKP és a marxista—leninista testvérpártok számára. Mégis a párt bátran szembenézett a nehézségekkel, becsületesen és nyíltan megmondta a népnek a teljes igazságot; mert mélyen áthatotta az a hit, hogy a nép helyesen fogja fel a párt vonalát. Nem is csalódott.

Hruscsov kijelentette: -A szovjet kommunisták büszkén mondhatják: nem tettük tönkre a lenini párt becsületét és méltóságát, a párt tekintélye mérhetetlenül megnőtt, sőt a nemzetközi kommunista mozgalom új, magasabb fokra emelkedett. Ma a pártunk egységes, sziklaszilárd, mint még soha!A XX. pártkongresszuson kifejezésre juttatott lenini irányvonalat — folytatta Hruscsov

— eleinte elkeseredett ellenállással fogadták a pártellenes elemek, a revizionisták és a dogmatikusok, azok, akik megcsonto6odott hi- vei voltak a személyi kultusz idején uralkodó módszereknek és rendszernek. A párt lenini irányvonala ellen lépett fel az a pártellenes frakcióé csoport, amelynek tagjai Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulganyin, Pervuhin, Szabúrov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov voltak.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a pártellenes csoport ellen vívott harc éles elvi, politikai küzdelem volt, az új harca a régi ellen. Arról volt sző, hogy pártunk továbbra is folytatja-e a XX. kongresszuson kijelölt lenini politikát, vagy újból feltámadnak a személyi kultusz időszakának az egész párt részéről elítélt módszerei.

Hruscsov emlékeztetett arra, hogy nem sokkal később, 1957 októberében az SZKP Központi Bizottságának plénuma határozottan visszaverte Zsukov volt honvédelmi miniszternek azon próbálkozásait, hogy lépjenek a kalandorkodás útjára, ^kövessenek olyan irányvonalat, amely elszakítja a fegyveres erőket a p>érttól, szembeállítja a szovjet hadsereget a pártvezetéssel.-Visszaverve a levitézlett frakciósolcat, int- rikusokat és karrieristákat, a párt még szorosabbra zárta sorait, megszilárdította kapcsolatait a néppel, minden erőt fő irányvonalának sikeres megvalósítására mozgósított- — mondotta Hruscsov.

Hruscsov megállapította, hogy a XX. kongresszus irányvonala lelkes helyeslésre talált a nemzetközi kommunista mozgalomban a marxista—leninista testvérpártoknál. Ugyanakkor i— folytatta — pártunknak a személyi kultusz káros következményeinek leküzdését célzó irányvonala — mint később kiderült — nem talált kellő megértésre az Albán Munkapárt vezetőinél, sót mi több, e vezetők harcot Indítottak ezen irányvonal ellen.

— Az albán vezetők már nem is titkolják

— mondotta Hruscsov —, hogy nem tetszik nekik pártunknak az az irányvonala, amelynek célja Sztálin személyi kultusza káros következményeinek határozott kiküszöbölése, a hatalommal való visszaélések éles elítélése, a párt- és az állami élet lenini szabályainak helyreállítása.

»Az albán vezetőknek ezt az álláspontját az magyarázza, hogy ők maguk — sajnálatunkra és bánatunkra — megismétlik azokat a módszereket, amelyeket hazánkban alkalmaztak a személyi kultusz idején» — jelentette ki Hruscsov, majd Így folytatta:

»Pártunk XX. kongresszusán kidolgozott irányvonal lenini irányvonal, és mi nem engedhetünk ilyen elvi kérdésben sem az albán' vezetőknek, sem bárki másnak.Az albán vezetők »vissza próbálják húzni tártunkat azokhoz a viszonyokhoz, amelyek nekik tetszenek, de amelyek hazánkban soha többé nem ismétlődnek meg.' Pástunk továbbra is határozottan és következetesen végrehajt- ja XX. ^kongresszusának irányvonalát, amely kiállta az idő próbáját. Senki sem tud letéríteni bennünket a ienini útról!« — hangsúlyozta Hruscsov.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára igy folytatta:

»Ha az albán vezetők nagyrabecsüllk népük érdekeit és a szocializmus építésének ügyét, ha ténylegesen barátságot kívánnak a SzovjetuiJó Kommunista Pártjavai, a többi testvér pár Ital, akkor le kell mondaniuk téves nézeteikről, vissza kell térniük a szocialista közösség testvéri családjával való egység éa szoros együttműködés útjára, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal való egység útjára.

Ami pártunkat illeti, pártunk továbbra fa nemzetközi kötelességének megfelelően minden tőle telhetőt megtesz, hogy Albánia egy sorban haladjon minden szocialista országgal."

Nincs egyetlen olyan nagy bel- vagy külpolitikai kérdés, amelyet pártunkban nem vitattunk volna meg kollektív módon és ennek során ne érvényesült volna a párt kollektív tapasztalata — jelentette ki Hruscsov és hozzátette: »Éppen ez a lenini elvek megvalósítása.«

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a párton belül! demokrácia fejlesztése, a helyi pártszervek jogainak kiterjesztése és szerepének fokozása, a kollektív vezetés el vének betartása a pártot még harcképesebbé tette, megszilárdította a párt kapcsolatait a tömegekkel.

Közölte, hogy a beszámolási időszakban az SZKP taglétszáma majdnem 2,5 millió fővel növekedett. Míg a XX. pártkongresszus idején a pártnak 7 215 505 tagja volt, addig a XXII. kongresszus idejére (1961. október 1-re) a párt taglétszáma 9 716 005 főre emelkedett.

Az S7.KP Központi Bizottságának első titkára elmondotta, hogy a párt soraiban képviselve van a Szovjetunióban élő több mint száz nemzet és nép. »Pártunk a munkásosztály nemzetközi szervezeteként keletkezett é~ fejlődik és megtestesíti a kommunizmus ér tőinek egyetértő . családját alkotó egyenjogú szocialista nemzetek nagyszerű egységéi és testvéri barátságát«.

Mint Hruscsov megállapította, a' párt az utóbbi években erőteljesen a népgazdaság lr-mkrét vezetésének kérdései felé fordult. »A pártvezetés ereje ennek kollektivitásában rejlik, ez teszi lehetővé, hogy sok ember tehetségét, ismereteit és tapasztalatait, hogy úgymond jam, egységes tehetséggé fárasszuk össze, amely nagy dolgok elvégzésére képes.«

— Jelenleg elsőrendű jelentőségűvé válik - ■ fői--ntta Hruscsov — a párt-, állami- és társadalmi ellenőrzés felülről le és alulról fel. A párt-, állami- és társadalmi ellenőrzés rendszere hatalmas eszköz ahhoz, hogy igazi demokratikus elvek alapján tökéletesítsük a kommunrzmus építésének irányítását, a nagy tömegek kommunista nevelésének nagyszerű iskolája legyen.

A tanácsok — mondotta Hruscsov — a nép mindent átfogó szervezetei, amelyekben egy- sége ölt testet. A tanácsok milliók társadalmi tevékenységének olyan iskolájává váltak, amilyent az emberiség fejlődésének eddigi története során még nem ismert.

A tanácsok egész tevékenysége társadalmunk nagyszerű demokratizmusának legjobb bizonyítéka — hangsúlyozta Hruscsov. Közölte hogy a tanácstagok száma hozzávetőleg kétmillió. Ezenkívül további több mint kétmillió aktivista vesz részt a tanácsok állandó bizottságainak munkájában.

— A Szovjetunió — mondotta Hruscsov — fejlődésének új szakaszába lépett, magasabb szintre emelkedett a szocialista demokrácia. A Szovjetunió új alkotmányának, amelynek kidolgozását most kezdjük, tükröznie kell a szovjet társadalom életének új vonásait n kommunizmus kibontakozó építésének idősz. kában.

Amint a szovjet társadalom a kommunizmus félé halad, folytatta Hruscsov, a szakszervezetek funkciói bővülni fognak, mind újab'i olyan problémák tartoznak majd tevékenységük körébe, amelyekkel azelőtt az államappa rátus szervei foglalkoztak. Pártunk előmozdít ja a szakszervezetek gazdaságvezetó tevékeny ségének fokozását.

Hruscsov kijelentette: »A Lenini Kommunis ta Ifjúsági Szövetség fő'feladata az, hogy a~ ifjakat és a leányokat a forradalmi harc hősi hagyományain, a munkások, a kolhozparast- tok, az értelmiség önfeláldozó munkájánál példáján, a marxizmus-leninizmus vagy eszméin nevelje-.

A-. SZKP Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a beszámolóban vázéit időszakot a párt életében a kommunizmus építésével kapcsolatos sok nagyjelentőségű kérdésnek és a nemzetközi felszabadító mozgalom időszerű problémáinak alkotó szellemű megoldása jellemezte.» Ezek között vannak igen fonios elméleti következtetések a proletariátus diktatúrájáról a jelenlegi viszonyok között, a szocializmus kommunizmusba való átnő vésőnek törvényszerűségeiről, a kommunizmus anyagi és technikai alapja megteremtésének útjairól, a kommunista társadalmi viszonyok kialakításáról és az új ember neveléséről, a kapitalizmusból a szocializmusba vaió'átmenet formáinak sokféleségéről, a szocialista országok többé kevésbé egyidejű belépéséről -a kommunizmusba, a világháború elhárításának jelenlegi reális lehetőségéről, korunk jellemzéséről stb.

(Folytatása az 5. oldalon}