Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1961. október IS. Az SZKP Központi Bizottságának beszámolója nek kiirtása, a földreform és más megérett (Folytatás az 1. oldalról) tunk és leszünk, s mindent megteszünk a vi­lágbéke megszilárdítására.« Az. SZKP Központi Bizottságának első titká­ra megállapította: Bevált a párt XX. kong­resszusának az a következtetése, hogy a ka­pitalista országok szüntelenül újabb gazdasá­gi és társadalmi megrázkódtatások felé ' ha­ladnak. Az eimúlt években — mondta Hrus­csov — tovább fokozódtak a kölcsönös ellen­tétek mind a kapitalista országokon belül, mind a kapitalista országok között. Gyarmat- birodalmak omlottak össze, a munkásosztály 1 harca és a népek nemzeti felszabadító mozgal- ■ma óriási méreteket öltött. A kapitalizmus rothadásának általános irányzata kérlelhetetlen erővel tartott tovább. Az Egyesült Államikat,, a kapitalizmus vezető országát öt esztendő alatt a termelés két Vál­ságos hanyatlása sújtotta, s a háború óta négy ilyen visszaesés volt az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok elvesztette abszolút fölényét a kapitalista világ termelésében és kereskedelmében, s most a többi tőkésország között körülbelül azon a helyen van, ahol. a ‘ háború előtt volt. Jelentősen gyengült Anglia és Franciaország pozíciója. A legyőzött‘országok közül különösen erősen féltört Nyugat-Németország és Japán. Az imperialista államok között feltámadtak a háború előtti ellentétek, és új ellentétek ke­letkeztek — mondta Hruscsov. — Egyre job- ■ban fellángol a harc az angol és a nyugatné- viei imperialisták között a nyugat-európai uralmi helyzetért. A francia imperializmus az angol imperializmus ellen vívott harcában teg­napi ellenségére, a nyugatnémet monopóliu­mokra próbál támaszkodni. Ez a természetel­lenes szövetség azonban éppúgy, mint az ér­dekházasság, mind gyakrabban Franciaország ellen fordul. Nagy ellentétek választják el az Egyesült Államokat Angliától és más imperia­lista államoktól. Ezek az ellentétek megmutat­koznak a NATO-ban. és a többi agresszív tömbben is. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy az impe­rialista hatalmak és azok vezetői a nemzetkö­zi feszültség enyhülésétől félnek, mert éppen a feszültség közepette tákolhátnak össze köny- nyebben katonai tömböket, tarthatnak népe­ket rettegésben a szocialista országok részéről képzelt fenyegetések ürügyével. Mint Hruscsov kiemelte, a reakció a szocia­lizmus országai ellen irányuló agresszió útján próbál kivezető utat keresni. Ma a fő agresz- szív mag szerepét az Egyesült Államok tölti •toé, amely a nemzetközi reakció központjává vált. Az amerikai imperialisták szövetségre lépnek a nyugatnémet militaristákkal és re- vansistákkal, és veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát. »A mi időnkben azonban az imperializmus számára már veszélyes háborús szellőzőnyílás segítségével kivezető utat keresni az ellenté­tekből.« Hruscsov a nemzetközi felszabadító mozga­lom széles' körű kibontakozásáról szólva kije­lentette, hogy századunk hatvanas évei fj-ótl vonulnak be a történelembe, mint az im'pe- riatizmus gyarmati rendszere teljes széthul­lásának esztendei. Egyre ingatagabbá válnak az imperializmus ázsiai, afrikai és latin-ame­rikai pozíciói. E kontinensek forradalmi har­ca viharosan fokozódik. A legutóbbi hat esz­tendő alatt 28 állam vívta ki politikai függet­lenségét. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy jóllehet a gyarmati rendszer összeomlott, ■ maradványait még nem számolták fel — mon­dotta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy ez eszten­dők alatt a Szovjetunió állhatatosan teljesítve nemzetközi kötelezettségeit, segítséget nyúj- 'tott az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen küzdő népeknek. »Egyeseknek ez az ál­láspont nem tetszik. Mit tegyünk? Ilyen a meggyőződésünk.« Hruscsov kijelentette: — Mi szívből kívá­nunk sikereket mindazoknak, akik most har­colnak az imperializmus ellen saját szabadsá­gukért és boldogságukért. A népek elidegenít­hetetlen jogának tartjuk az idegen elnyoma­tás megszüntetését, és támogatni fogjuk igaz­ságos harcukat. A gyarmati rendszer el van kárhoztatva, és sírhantjába nyírfakarót ver­nek. Ez a népek akarata, ez a történelem me- . netel A gyarmattartó hatalmak — folytatta Hrus­csov — egyenlőtlen szerződéseket kényszeríte­nek a felszabadult országokra, katonai tá­maszpontokat létesítenek ez országok terüle­tén, megpróbálják őket bevonni a leigázás újabb formáinak egyikét jelentő katonai töm­bökbe. A gyarmati rendszer széthullása következ­tében létesült államoknak csaknem a felét sú­lyos, egyenlőtlen szerződésekkel vezették fél­re. A megújított, de nem kevésbé szégyenletes gyarmati rendszer központjában az Amerikai Egyesült Államok van. Legközelebbi szövetsé­gesének, de ugyanakkor kankurrensének sze­repét is az angol gyarmati rendszerben, ő és a nyugatnémet imperializmus tölti be, amely kíméletlenül kiszorítja az angol és a francia monopóliumokat Afrikából, valamint a Kö­zel- és Közép-Keletről. Hruscsov rámutatott, hogy a gyarmati el­nyomás alól felszabadult országok fejlődésük új szakaszába léptek. A politikai függetlensé­gért folyó harc egyesítetté a. gyarmati rend­szertől sújtott és közös érdekektől vezérelt összes nemzeti erőket. Most pedig, amikor , na­pirenden szerepel az imperializmus gyökerei­tarsadalmi reformok végrehajtása, egyre szem- beszökőbben kezdenek megnyilvánulni az osz- tályérdek-különbségek. A dolgozó nép széles rétegei éppúgy, mint az imperialistaellenes, antifeudálls forradalom alapvető feladatainak megoldásában érdekelt nemzeti burzsoázia te­kintélyes része tovább akar haladni a függet­lenség megszilárdításának és a társadalmi-gáz- dasági átalakulásoknak útján. Ez országok kormányköreiben azonban akadnak olyan erők is, amelyek félnek a nemzet demokratikus, ha­ladó rétegeivel Való további együttműködéstől. Ezek magukévá szeretnék tenni a nép harcá­nak gyümölcseit, meg szeretnék fékezni a nemzeti forradalom fejlődését. Ezek az erők ■a külső imperializmussal és országukon belül a feudalizmussal való megalküvós irányában haladnak, s diktátori módszerekhez folyamod­nak. Hruscsov ilyen politika példájaképpen Pa­kisztánra utalt. — Pakisztán szomorú sorsa — mondotta — elgondolkodásra készteti né- háhy olyan más ország közvéleményét, ahol befolyásos erők feldúlják a nemzeti egysé­get, meghurcolják a haladó vezetőket, első­sorban a kommunistákat. »A kommunistáéi- lenesség útjára térni a nemzeti erők meg­bontását, az imperialisták és gyarmatosítók javára való gyengítését jelenti.« Hruscsov arra is rámutatott, hogy minél szilárdabb a demokratikus nemzeti erők egy­sége, minél következetesebben hajtják végre a megérett társadalmi és gazdasági átalaku­lásokat, ahnál erősebb a fiatal állam. Erre Kuba példáját hozta fel. Az imperialista ügynökség mind gyakrab­ban fordul a felszabadult országokhoz olyan tanácsokkal, hogy ne hamarkodják el az át­alakulásokat. Azt állítják, hogy nem kerül­hetik el azt a hosszú utat, amelyet az euró­pai és az amerikai tőkésországok megtettek. Ezziel kapcsolatban Hruscsov kijelentette: A kommunisták véleménye szerint a népek f elszámolhatják évszázados elmaradottságu­kat a szocializmus útján. »Mi azonban sen­kire nem erőszakoljuk eszméinket és azt az őszinte meggyőződésünket, hogy előbb-utóbb minden nép megérti: nincs más út a boldog­ság és a jólét felé. A nemzetközi munkásmozgalom problé­máiról szólva, Hrusésov ezeket mondta: a kommunisták folytatják a jobboldali szo­ciáldemokrata vezetők elvtelenségének és xzakadár akcióinak leleplezését, ugyanakkor együtt akarnak működni a szocialisták kö­rében minden egészséges erővel, közösen akarnak harcolni velük a békéért, a demok­ráciáért és a szocializmusért. »Ez ném ideig­lenes taktikai jelszó, ez a kommunista moz­galomnak a munkásosztály alapvető érdekei által diktált általános Irányvonala.« Az SZKP Központi Bizottságénak titkára kiemelte, hogy a munkásmozgalom fejlődé­sében kivívott siketek elválaszthatatlanul összefüggnek a kommunista pártok tevé­kenységével. • Közölte, hogy az elmúlt öt esz­tendő alatt a kommunisták testvéri családja még 12 párttal, a kommunisták létszáma pe­dig hétmillió fővel növekedett. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára rámutatott, hogy a XX. kongresz- szusnak a testvéri pártoktól támogatott ha­tározatai megsokszorozták a kommunista mozgalom hatalmas alkotóerőit, előmozdí­tották, hogy a testvéri pártok életében, köl­csönös viszonyukban visszaálljon a lenini szellem, és stílus. Hruscsov kijelentette: »Fontos mérföldkö­vek vol tak a kommunista világmozgalom fejlődésében a kommunista és munkáspártok képviselőinek a legutóbbi években tartott tanácskozásai. A nemzetközi kommunista ta­nácskozások a testvéri pártok által íeltaló't oíyan formák 'egyike, amelyek a mai körül­mények között biztosítják harcos együttmű­ködésüket.« A marxisták—leninisták számára kétségte­len — mondotta Hruscsov —, hogy a nem­zetközi kommunista mozgalom gyökeres 'ér­dekei megkövetelik ä következetes és lanka­datlan akcióegységet, s a kommunista és munkáspártok hűségesen kitartanak emellett. Csak a Jugöszláv Kommunisták Szövetségé­nek nemzeti korlátoltságtól sújtott vezetői 'értek le a közvetlen • marxista—leninista ötről olyan' görbe ösvényre, amely a révizio- nizmus posványába vezette őket. Revizionista eszmék hatják át a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetőségének nem­csak elméleti, hanem gyakorlati tevékenysé­gét is. Az általuk vett és a szocialista világ­közösségtől elszigetelt, elkülönült fejlődési Irány káros és veszedelmes. Ez az imperia­lista reakció kezére játszik. Nacionalista irányzatokat táplál, és végeredményben a szocialista vívmányok elvesztéséhez vezethet rbban az országban, amely leszakadt az, új világ építőinek baráti és egységes családjá­ról. Pártunk — mondta Hruscsov — bírálta és bírálni fogja a jugoszláv vezetők revizio­nista koncepcióit. Mint internacionalisták­nak, okvetlenül aggódnunk kell a testvéri jugoszláv népek sorsa iránt, amelyek Önfel- áldozóan harcoltak a fasizmus ellen, és a győzelem után a szocialista építés útját vá­lasztották. Ezzel kapcsolaban Hruscsov kiemelte a kommunista és munkáspártok képviselőinek i960 novemberében tartott moszkvai tanács­kozásán hozott útbaigazítások óriási jelentő­ségét a munkásosztály pártja összetartásának további megszilárdítása szempontjából. Ezek az útbaigazítások elengedhetetlennek nyilvá­nítják minden párt részére a kollektív mó- dofi hozott, közös határozatok teljesítését és minden olyan akció megakadályozását, amely megbonthatja a kommunisták sorainak egy­ségét» — A szocializmus a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt haladó tömegek alkotó tevé­kenységének eredménye — mondta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy a kommunisták ellenzik az ilyen vagy olyan társadalmi-politikai rendszer erőszakos, mesterséges rákényszerítését más országokra. — Meggyőződésünk — hangsúlyozta Hrus­csov —, hogy a szocialista rendszer végered­ményben diadalt arat mindenütt, de ez egyál­talán nem azt jelenti, hogy ezt a győzelmet más országok belügyeibe való beavatkozással fogjuk kivívni. »Eszméket nem lehet szuro­nyokkal szállítani, mint azelőtt mondták, most pedig helyesebb lenne így mondani: ra­kétákkal.« Hruscsov azt is hangsúlyozta, hogy ennek vagy annak az országnak harcra kelt népe nem marad egy es-egyedül a vilégimperíaliz- mussal. Oldalán vannak hatalmas nemzetközi erők, amelyek rendelkeznek minden megfelelő eszközzel hatásos erkölcsi és anyagi támogatás nyújtására. Az SZKP Központi Bizottságának első tit­kára kijelentette, hogy a kommunisták ellen­zik a forradalom exportját. Mi azonban nem ismerjük el az ellenforradalom exportjának jogát, a nemzetközi csendőr funkciójának be­töltéséhez Való jogot. A foradalmat indító népek ügyeibe való im­perialista beavatkozási kísérletek nem egyéb,, mint agresszió, az általános béke fenyegetése. — Kötelességünk nyíltan kijelenteni — mon­dotta Hruscsov —, hogy a kommunisták az ellenforradalom imperialista exportja esetén összefogásra, szólítják fel valamennyi ország népeit, mozgósítják erőiket, és a szocialista vi­lágrendszer hatalmára támaszkodva döntő el­lenállást fejtenek ki a szabadság ellenségéivel, a béke ellenségeivel szemben. »Egyszóval: amilyen azi adjlsten, olyan a fogadjisten!« . A legutóbbi hónapokban az imperialisták tudatosan veszélyes helyzet megteremtésére törekedték Európa középén. A nemzetközi helyzet kiéleződése közepette — mondotta Hruscsov — kénytelenek, voltunk megfelelő intézkedéseket tenni, hogy megvédhessük ha­zánkat az agresszofok mesterkedéseitől, és megmentsük az emberiséget egy új világhábo­rú veszélyétől. Ezeket a* intézkedéseket egységesen támo­gatták népeink, helyesen értelmezték másor­szágok népei, amelyek tudják, hogy a Szovjet­unió sohasem lép elsőnek a háború kirobban- tésánalí útjára. Hruscsov rámutatott, hogy nyugaton most egyesek olyasmit állítanak, mintha a szovjet kormánynak az ország védelme megszilárdí­tására hozott intézkedései a békés együttélés politikájának feladását jelentenék, A békés együttélés elvei -v hangsúlyozta Hruscsov,.— változatlanul a szovjet külpolitika általános irányvonalát jelentik. — A háborús veszélyt azonban — folytatta Hruscsov — nehéz egyoldalúan elhárítani, mi­ként nehéz eloltani a máglyát Is. ha az egyik ember vizet önt a tűzre, a másik pedig ola­jat.. ., A nyugati hatalma fonák, amelyeknek nem kevésbé érdekük, mint nekürtk a termo­nukleáris katasztrófa elkerülése, a maguk ré­széiről szintén keresniük kell a módot a vitás kérdések kölcsönösein elfogadható alapon törté­nő rendezésére. Az SZKP külpolitikái tevékenységének igen fontos alkotó eleme a harc az általános és tel­jes leszerelésért •— folytatta Hruscsov. — Ném arról van szó, hogy a szocializmus egyoldalúan szereljen le az imperializmus előtt és viszont, hanem arról, hogy egyetemesen mondjunk le a fegyverekről, mint a vitás nemzetközi prob­lémák megoldásának eszközéről. Igen nagy jelentőségű a bélre megőrzése és megszilárdítása' szempontjából a második vi­lágháború maradványainak felszámolása. Mi ma is hajlandók vagyunk arra, hogy a. nyugati hatalmal fkal karöltve, tárgyalások utján keres­sük a kölcsönösen elfogadható és megegyezé­sen alapuló megoldást Gromiko külügyminiszternek az amerikai külügyminiszterrel és az Egyesült Államok elnökével, valamint az . angol miniszteiretaök- kel nemrég folytatott megbeszéléseiről szólva Hruscsov ezt mondta: , — Az a benyomásunk .alakult ki. hogy a nyugati hatalmak bizonyos megértést tanú­sítanak a helyzet iránt, és hajlanak arra, hogy keressék kölcsönösen elfogadható alapon a megoldást a német problémára és Nyugat- í/erltn kérdésére. ' — Egyes nyugati politikusok, hogy úgy mondjam... jó tanácsot adnak nekünk, azt •mondják, hogy a békeszerződés aláírása ve­szélyes a Szovjetunióra és a többi szocialista országra nézve. Hogy értsük ezt? Mióta gon­dolják úgy, hogy a háború csak az egyik félre nézve veszélyes? • — Mi úgy vélekedünk, hogy a szocializmus erői, azok az erők, amelyek a békéért való harc álláspontjára helyezkednek, most hatal­masabbak az agresszív imperialista erőknél. Ha azonban egyetértünk is az Egyesült Álla­mok Elnökének nemrég elhangzott kijelentésé­vel, hogy erőink egyenlők, akkor is teljesen ésszerűtlen dolog háborúval fenyegetőzni. Mi­után elismerik az egyenlőséget, ebből le kell vonni a kellő következtetéseket. Napjainkban veszedelmes dolog az erőpolitika. Hruscsov kijelentette: — A német békeszerződést alá kell írni, és meg is történik majd az aláírása a ■nyugati hatalmakkal együtt vagy nélkülük, Hruscsov újból kijelentette, hogy a német békeszerződés alapján fogják- rendezni Nyugat- Beriinnek, mint demilitarized szabad város­nak a helyzetét is. Rámutatva árra, hogy a Szovjetunió nem nyújtott be semmiféle ultimátumot; amikor azt javasolta, hogy kössék meg a német békdr szerződést. Hruscsov kijelentette: »A szovjet kormány ma is ragaszkodik a német kérdés mielőbbi megoldásához, ellenzi a megoldás végtelenségig való halogatását. Ha a nyugati hatalmak késznek mutatkoznak a német kér­dés rendezésére, akkor a német békeszerződés aláírása határidejének nincs olyan nagy je­lentősége: akkor mi nem fogunk ragaszkodni ahhoz, hogy a békeszerződést 1961. december 31-ig feltétlenül alá kell írni, A fő dolog meg­oldani a kérdést, megszüntetni a második vi­lágháború maradványait, aláírni a német bé­keszerződést. Ez az alap, ez a lényeg...« Hruscsov hangsúlyozta, hogy már régóta megérett az ENSZ-gépezet lényeges megjaví­tásának kérdése, mert az ENSZ gépezete a hidegháború évei alatt berozsd ásod ott, és azóta hibásan működik. Itt az ideje, hogy végre elismerjék a Kínai Népköztársaság tör­vényes jogait az ENSZ-ben. A kialakult hely­zetben a legésszerűbb lenne megkötni a béke- szerződést mindkét német állammal, és fel­venni őket az ENSZ tagjai közé. Itt az ideje, hogy a világon kialakult három ál’amcsoport, a szocialista, a semleges és az imperialista ál­lamok csoportja teljesen egyenjogúvá váljék az ENSZ minden szervében. Hruscsov kijelentette: a népek életbevágóan fontos érdekeivel összhangban meg kell ol­dani a gyarmati elnyomás végleges megszünte­tésének problémáját, minden formájában és megnyilvánulásában meg kell szüntetni a gyar­mati élnyomást. Az egész nemzetközi helyzet javulása szem­pontjából nem kevésbé fontos szerepet játszhat a megérett regionális politikai ptjötolémák megoldása. E problémák közé sorolta Hrus­csov az atomfegy vermentes övezetek megte­remtését elsősorban Európában és a TaVol-Ke- leten, megnemtámadási szerződés megkötését a varsói szerződés szervezetéhez tartozó orszá­gok és az észak-atlanti katonai tömb országai között, elválasztó övezetek megteremtését a ka­tonai csoportosulások fegyveres erői között és az idegen területeken állomásozó fegyveres erők csökkentését. —■ A nemzetközi helyzet tmegjagMásának módja az összes országokkal való kapcsolatok további fejlesztése — jelentette ki Hruscsov. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatokról szólva- kijelentette, hogy az Egyesült Államok politikája az utóbbi években változatlanul a nemzetközi helyzet kiélezésére irányult, ez sajnálatot kelt minden békeszerető népben. Ami a Szovjetunió^ iljeti, a Szovjetunió min­dig úgy vélekedett, és ma is az a véleménye, •hogy nincs más mód az egyetemes pusztító háború elhárítására, mint az államok közötti kapcsolatok rendezése, tekintet nélkül társa­dalmi rendszerükre. / — A fő dolog az — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy az Egyesült Államok mondjon le a Vitás kérdések háború útján történő megoldá­sáról, és nemzetközi kapcsolatait a békés gazdasági verseny elvein építse. Ha a realiz­mus knrekedik felül az Egyesült Államok politikájában, akkor elhárul az egyfk komoly akadály az-egész nemzetközi helyzet javulá­sának útjából. Ez nemcsak a mi országaink népei számára lenne, nyereség, hanem más népek, a vílágbéke ügye szempontjából is. Hruscsov hangsúlyozta azt a nagy szerepet, amelyet a-gazdasági kapcsolat mint a békés együttélés egyik legfontosabb eleme a nemzet­közi "kapcsolatok fejlesztésében játszik./ Rámutatott, hogy a beszámoló által érintett időszakban a Szovjetunió külkereskedelme mintegy megkétszereződött. Több mint 00 or­szággal vannak szilárd kereskedelmi ka 'cso- Sataí, és több mint száz országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat. Évenként lOil ezer­nél több szovjet ember utazik külföld.«., éa több mint 700 ezer külföldi látogat a Szovjet­unióba. Hruscsov kijelentette: »A jelenlegi feltéte­lek között megnyílt anmk lehetősége, : hogy arra az egész időszakra megvalósítsuk a vés együttélést, am,elyben meg kell oldódniuk a vi­lágot jelenleg megosztó szociális és P 'l Fai problémáknak. Az ügy úgy halad, hogy még a szocializmusnak egész földre kiterjedő győ­zelme előtt a kapitalizmusnak a föld egy ré­szén való megmaradása mellett reális le ető­ség van a világháborúnak a társadalom életé­ből való kiküszöbölésére.« Az SZKP Központi Bizottságának első tit­kára hangoztatta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet a következő feladatokat állítja a Szov­jetunió külpolitikája elé: Tántoríthatatlanul és következetesen meg kell valósítani a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együttélését mint a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonalát; erősíteni kell a szocialista országok egységét a testvéri együttműködés és kölcsönös segít­ség alapján, hozzá kell járulni a szocialista vi­lágrendszer hatalmának megerősítéséhez; fejleszteni kell a kapcsolatokat, és együtt kell működni a világ minden békeharcosával; erősíteni kell a proletár szolidaritást az egész világ munkásosztályávat és dolgozóival, sok« (Folytatása a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents