Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-11 / 240. szám

Szerda, 1061. október 11. 3 SOMOGYI NÉPLA* Az ENSZ-közgyűlés hétfő délutáni ülése Otthona vz az építőknek Ukrajna küldöttének felszólalása New York (TASZSZ). Az ENSZ-kózgyűlés hétfő délutáni ülésén Su'oandrio indonéz kép­viselő felszólalása után Izrael és Ukrajna képviselője emel­kedett szólásra. L. F. Palamarcsuk, az Ukrán SZSZK képviselője, Ukrajna külügyminisztere felszólalásá­ban megállapította: A legidő­szerűbb rendezetlen kérdések megvitatása az ENSZ-közgyü- lés 16. ülésszakán megmutat­ja a nemzetközi feszültség okait. A második világháború befejezése óta 16 esztendő telt el — folytatta Palamarcsuk. — A Német Birodalom helyén két önálló és szuverén állam ke­letkezett: a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság. Sok minden történt a világban, de a Német Birodalom jogutódai­nak ez ideig sincs békeszerző­désük, ez ideig sem tettek pon­tot a második világháború után. — Ukrajna képviselője ezzel kapcsolatiján rámutatott, hogy a bonni kormány megte­remtette Nyugat-Európa legna­gyobb hadseregét, és ma is úgy véli, hogy a nyugati hatalmak számára éppen olyan kívána­tos a pángermanizmus zászla­ja alatt indítandó új »keleti hadjárat« terve, mint nem is olyan régen volt. Ukrajna külügyminisztere felhívta a küldöttek figyelmét arra a tényre, hogy a nyugati hatalmak mesterségesen te­remtették az úgynevezett ber­lini válságot, és azt állítják, hogy a Szovjetunió »fenyegeti« Nyugat-Berlimt.' A közvéle­mény félrevezetése érdekében — hangsúlyozta Palamar­csuk — tudatosai) hallgatnak a bé­keszerződés-tervezetről, bagatellizálni igyekeznek e tervezet jelentőségét, és ugyanakkor szítják a há­borús hisztériát Nyugat- Berlin miatt. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a német békeszerződés a fő dolog, és a Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá változtatásáról szóló szovjet javaslat nem jelent egyebet, márt hogy a Szovjetunió kész rendezni ezt a kérdést a német békeszerződés alapján. A leszerelési tárgyalások el­veiről szóló közös szovjet— amerikai nyilatkozattal kap­csolatban Palamarcsuk rámu­tatott, hogy ez, ha kis lépés is, de jó kezdet. Ugyanakkor felhívta a közgyűlés figyelmét arra a veszélyre, amelyet az a tény rejt magában, hogy a tárgyalások során nem küzdöt- ték el az alapvető nézeteltéré­seket: a hatásos ellenőrzés mellett végrehajtandó általá­nos és teljes leszerelésről kell-e beszélnünk, vagy a fegyver­zet ellenőrzéséről. A Szovjet­unió ragaszkodik az előbbihez, az Egyesült Államok az utób­bihoz — mondotta Palamar­csuk. Ukrajna küldötte kijielemtet- te, hogy jelenleg a nyugati tömb mindent elkövet, hogy meghosszab­bítsa a haláltusáját vívó gyarmati rendszer életét. Franciaország — mondotta — folytatja irtóháborúját a hős algériai nép ellen. A portugál gyarmatosítók NATO-beli szö­vetségeseik erkölcsi és anyagi támogatásával vérfürdőt ren­deztek Angolában. Angol bom­bák robbantak Oman és Harh- ramut lakosainak feje fölött, Ruanda Urundi belga gyámsá­gi területen, Mocambiqe-ban, Délnyugat-Afrikéban, Ugandá­ban, Nyasszaföldön és más gyarmatbirtokon folytatják a leszámolást a szabadság és függetlenség harcosaival. A kongói tragédia igazi oka is az, hogy meg akarják őrizni meggazdagodásuk forrásait, fenn akarják tartani a nagy külföldi monopóliumok elő­jogait. Az Ukrán SZSZK kormánya — mondotta Palamarcsuk — az ENSZ egyik legfontosabb feladatának tartja a gyarmati országoknak és népeknek nyűj- tandó függetlenségről szóló nyi­latkozat haladéktalan megva­lósítását. Ezzel a hétfő délutáni ülés véget ért. (MTI) Az építők Szántó Imre utcai munkásszállására igyekezve régi emlékek jutottak eszem­be. A felszabadulás előtt kő­művesek mellett dolgoztam. Több társam, de a mesterek egy része is hosszú kilométe­reket gyalogolt vagy utazott a munkahelyre. Elfáradtak, mi­re odaértek. A legtöbben azonban ócska istállókban, raktárakban, szalmán töltötték az éjszakát. így esténként to­vább dolgozhattak, s reggel korábban kezdhettek... Megállva a szállás előtt el­csodálkoztam. Modern, több emeletes épület. Sötét este van, Belépve az épületbe csodál­kozásom tovább nő. Az első, ami szemembe ötlik, egy MTI képes híradó tábla. Előtte egy csoport munkás beszélget. (Kár, hogy »A mi életünk« fel­iratú tabló majd teljesen üres. Nem tudni meg róla, hogy mit csinál a KISZ, milyen sport- és kulturális élet van itt.) Csizmás Sándomé gondnok, amikor meglátja csodálkozáso­mat, mosolyog. — Nyolcadik éve vagyok itt, de alig tudok betelni a válto­zásokkal Kezdetben IS szó­izgalmas sakkcsata a KISZ kultúrtermében. s özönlenek kifelé a jól öltö­zött fiatalok, idősek. Moziba, szórakozni mennek. A portán ügyeletes Hajdú István tanuló- oktató a fiatalokat csak a gondnok írásbeli engedélyével bocsátja ki, s mindenkit beír az eltávozási naplóba, figyel­meztetve őket a pontos visz- szaérkezésre. Ezt a szolgálatot felváltva a vállalat igazgatója és a vezető beosztású dolgozók látják el. bank volt 128 lakóval, most a 184 szobánkban 587-en laknak. S nem is akármilyen körül­mények közötti A szobák négyágyasak, ragyognak a tisz­taságtól Beépített szekrények, központi fűtés, a fürdőben hi­deg, meleg víz. Külön laknak a tanulók, külön a felnőttek és külön a nők. A KISZ-nek sa­ját kultúrterme van, benne te­levízió; hetenként egyszer fil­met is vetítenek. Sakk, domi­nó, asztalitenisz, több száz köte­tes könyvtár áll a dolgozók ren­delkezésére. Két­hetenként is­meretterjesztő előadást ren­deznek. A mun­kavédelmi szo­bában esténként előadások hang­zanak el a bal­esetek megelőzé­sének módjairóL Orvosi rendelő is van, s a betegek ingyenes keze­lésben részesül­nek. Külön szo­bában ápolják őket. A nőknek nemrégen mosó­gépet vásároltak. A szállásnak bü­féje is van. A szobákban, a fo­lyosók falain képek mindenütt. S mindezért a nőtlen felnőttek 125, a nősek pe­dig 105 forintot fizetnek havon­ta. Nem pénz ez, különösen, ha tudjuk, hogy a tavaly emelt épület és a köz­ponti fűtés 5 millió forintba került Évenként 1,6—1,7 mil­lió forintot fordítanak a szál­lás fenntartására, s ebből csak 4—500 ezer forintot térítenek meg a szállás lakói. A tanu­lók pedig semmit sem fizet­nek. Kiss István rakodómunkás meg is jegyzi: — Jó itt nekünk, nincs sem­Munkavédelmi oktatást tart Takács La­jos tervosztályvezető. Fehér Ferenc igazgatóval is összetalálkoztam. Azt mond­ják, nem múlik el nap, hogy ne látogatná meg a munkás- szállás lakóit. Az otthon fej­lesztéséről beszél. Nemsokára központi fürdőt, ruhatárat épí­tenek, s a munkából jövők csak munkaruhájuk letétele és fürdés után mehetnek szobá­jukba. A családosok gyerme­kesem, dók­GRAND HOTEL HUNGÁRIA ÖS) Az egyik »testvér« az el­ső emeletet veszi sorra. A má­sodikon Csizmadia »testvér« igazoltat, aki afféle rajongó hungarista, egy profetikus suszter lendülete keveredik benne egy kis tolvajéval. Vé- csey szobájában gyanakodva szimatol körül, és az első sza­va: — Testvér, igazolja magát! Itt tivomyáznak, miközben mi vérzünk... Nem élünk olyan időket testvér, mi már /akasz­tottunk is azért, mert valaki tivoimyázott! — Eredj az anyádba — in­ti rendre hajnali kábulatából alig ocsúdva Vécsey a rend karszalagos őrét. — Itt az iga­zolványom, nézd meg, aztán kuss. Éveken át harcoltam a fronton, és most ez a köszönet a hungarista hazától? (Ha du­máról van szó, abban holmi Csizmadia testvér a bokájáig sem ér Vécseynek. El is hall­gat hát hamar.) i És megy. De fél óra múlva visszatér Valami fejes nyilassal. Száza­dos karszalaggal. Ennek há­romfajta kézigránát hintázik az övén — de a fellépése nyu­godt, biztos. És azt mondja: — Vécsey testvér, velünk jössz. Megállapítottuk, hogy méltat­lan itt tartózkodnod. .. Régi frontkatona vagy, közénk való, parancsom van, hogy a Vá­rosház utcában kapcsoljalak be a munkába. A Hungarista Lé­giónak szüksége van rád. Re­mélem, érted, hogy a vonako­dás szembeszállás a nemzet akaratával. És Vécsey érti ... Hogyne értené... Amikor levonul a lépcsőn, és a Hallba ér, gyor­san eszébe jut, hogy szirén­jére nincs itt a portás. Fizet­Balla Ód5n ég Baktal Ferenc rlporiregénye íiljilíliíl: ni sosem szeretett. Mögötte egy kétségbeesetten síró asz- szonyt kísérnek, a nyilasok két kislánnyal. És egy cvifckeres, ősz férfi szinte zokogó hangja hallatszik: — De kérem, mi ok­tóber 15 után is kivételezettek vagyunk... Kérem, nekem arany vítézségi érmem van... — Arra mi fütyülünk — mondja könnyedén egy tizen­hat éves forma suhanc. — Hol van az már, te biboldó. No, gyerünk, amíg szépen beszé­lek. És intőén emeli meg a gép­pisztoly csövét. A kis menet kifordul a Ho­tel Hungária szilánkokra zú­zódott ajtaján. „Verbindungplatz in Hotel Hungária“ Ez a tábla kerül az össze- zűzódott fényes üvegtábla he­lyére. Kora reggeltől zengenek a bombák és az aknák, a front vonala valahol a Wesselényi utca—Kálvin tér—Mária utca körül húzódhat. Vagy még idébb? Nem sokan tudják, és nem is sokan beszélnek róla. Az ut­cákon temetetlen katanaruhás halottak. Néha suhan át egy* egy magányos árny az úttes­ten. Messziről géppuska szól. A hotel, mint valami narko- tikus ólomban fekvő beteg, vár­ja a történelem műtőkését. A narkózist mindenekelőtt a szabadjára eresztett Bacchus isten szolgáltatja, rummal— konyakkal—borral, kinek mi van. (Bár a szálló rejtett tartalékait még őrzik: az igaz­gatóság át akarja menteni őket jobb időkre.) A CamLton — a szomszédban — olyan telitalá­latot kap, hogy százmóterekre repülnek a háztető darabjai. — Volltreffer —* mondja Obergereiter Martin Wimck, a Verbindungplatz, a pincébe te­lepített német kötözőhely egyik legfürgébb, láthatólag legegészségesebb betege —, Volltreffer. Die ganze Sehe dauer schon nascht lange, Kin­der. »Nischt« és nem nicht, mondja, mert Martin drezdai szász. Jólelkű fiú, és most is rohan a doktorért, miközben megállapította, hogy az egész ügy nem tart sokáig. Német orvos ritkáin jön ide, a Duna-parti veszélyzónába, ahol olyan sűrűn hullik az áldás. S a sebesültek seblázbam nyöszörögnek a pince betonjára fektetett keshedt szalmazsá­kon. Most is félrebeszél az egyik és sír. És a kis Martin roham doktor Homoródyhoz, aki már segített rajtuk egy­szer kétszer. — No, mi az isten kell már megint? — néz fel a kopogás­ra doktor Homoródy. De veszi a táskát és megy. Odahajlik a nyöszörgő, fekete SS-páncélos egyenruhába bújtatott katona fölé. Keshedt, alacsony kis ember ez az SS, s hogy a dok­tor fölébe hajlik, megrázza s németül szól rá: — No, was ist dem los, Mensch! — sífós hangon szólal meg. kifogásta­lan magyarsággal:— Nix dajcs, doktor. .. Mire a doktor: — Hát maga magyar? — Beöltöztettek három nap­ja... Az utcán fogtak el. Ad­tak egy puskát meg tíz töl­tényt. .. Nézze tor úr... * És a Ids józsefvárosi borbély í sír. Sír, mert az ujjait vitte el 5 egy aknaszilánk. Sose csinál / többet dauert a Bérkocsis ut-$ cai lányoknak... £ A doktor kötöz. És morog, gj Már megint morog, mert min-g dig dúl-fúl, és sose tartja aj száját. A kis Mártin minden-5 esetre meghallja: s má is hozzá. — Sie haben recht, Herr Doktor. Das ist doch grausam... Meine Mutti schreibt mir von diesen schrecklichen Luftangriffen... — Légitámadás? — morogja a doktor. — Hogy szörnyű Nem ti kezdtetek? A jó istene­teket, most kezditek ni, mekkora trágyába tatok 'mindenkit? A kis német legyint. Set sarokba, valaki nyöszörög. Az még van. Szemben ég a Fiume Szálló. Sűrűsödő aknarobbanások ja az utca felől. A front lett, a világháború sze­kere itt dübörög a kövezetén. És egy német katonai autó itt kap találatot a posta utcában. Tizenhét sültet hoznak a már zsúfolt szalmazsákokra. német tiszt van velük — __ e gyik sértetlen. Felkéri au szállóban lakó nőket: segítse-^ nek kötözni. És a morgó Homoródy dok­tor szobáról szobára jár, át­megy az »asszonyok pincéje-: be«. — No, mire várnak — or­dít rá az asszonyokra, mintha csak egy sebészeti osztály ápo­lónőit egzecíroztatná — se-u besültek véreznek, és magukj nem érnek rá? * — Mivelünk ki törődik? —£ pattan fel egy asszony a sa-/ rokban a gyereke mellől. Mo-^ kány, barna kis asszony, doktor még sose látta, talánJ valamelyik rommá vált szom-J szád házból került ide ebbe a>? kis külön Bábelbe. — Ezek kit-;# kímélnek? / & — Folytatjuk. -** A lányok szobájában. mi bajunk. Higgye eü, nem is szállás ez, hanem második otthonunk, az építők otthona... Egy kilenctagú bizottság ügyel a rendre. Ottjártamkor V. I. és V. P. ügyét tárgyalták. Berúgtak, és villanyoltás után hangoskodásukkal zavarták a többiek pihenését Mindkettő­jüket szóbeli figyelmeztetés­részesítették. kei részére napközi otthonos tanulószobát létesítenek. Az új épületek előtt kicsiny, de hangulatos park; az otthon lakói készítették társadalmi m unká ban. A padokon fi ú ki lányok búcsúzkodnak egymás- tóL Közeledik a villanyoltás ideje, pihenőre kell témi_ ... Ezt láttam egy este az építők otthonában. Jólesett ta­pasztalni, hogy társadalmunk mennyire meg/, becsüli az épí­tőmunkásokat. Szalai László Nehéz a búcsú.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents