Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1961. oktStar EGY NYÁRON AT PANGOTT... Az idei nyár nem sok kultu­rális rendezvényt ígért a vá­rosnak. Színházunk másutt mű­ködött, épületét tatarozták, szabadtéri színpadunk nincs. Tehát keveset vártunk. Egy kevés jót... S ha visszatekin­tünk az elmúlt hónapokra, megállapíthatjuk, hogy annyi­ra magára hagyatott mostoha- gyerek még sohasem volt Ka­posvár, mint 1961 nyarán! Különösen súlyos ez a meg­állapítás akkor, ha figyelem­be vesszük ennek az évfordu­lókban gazdag esztendőnek az előzményeit. Kövessük sorban az eseményeket. Márciusban a város műve­lődési szakemberei megbeszé­lésen vettek részt a városi ta­nácson, hogy elmondják, és meghánvják-vessék elképzelé­seiket: hogyan lehetne a La­tinka- és Rippl-Rónai évet emlékezetessé tenni. Legyen ze­nei fesztivál, szimfonikus ze­nekarok találkozója Kaposvá­rott! Rendezzük meg a dunán­túli zenekarok vagy zeneisko­lák találkozóját. Csináljunk Kaposvárból »-kis Szegedet!« — hangzott el a többi között. Akadtak helyes, jó elképzelé­sek, de a- legtöbb elgondolás ir­reális légvárépítés volt. S mi lett belőlük? A tavaszi Latinka- és Rippl- Rónai-ünnepségek emlékeze­tes, meghitt hangulatú és szín­vonalas rendezvényeit nem kö­vették hasonlóak. Még egy ár­va zenekari vagy kórushang­versenyt sem sikerült megren­dezni. Ellenben: A mostoha körülmények ellenére is a nyáron hat előadás volt Ka­posvárott. Említésre méltó kö­zülük a román néphadsereg együttesének júniusi, az Ora- van együttes augusztusi föllé­pése. A többi, sajnos, sem ér­deklődés, sem színvonal te­kintetében nem volt számotte­vő. A keresztbe szervezés isko­lapéldáját mutatta be az SZMT július 13-án a "Köszö­nöm, hogy vigyázott« című munkavédelmi (!) kabaré meg­rendezésével. Az Ifjúsági Ház igazgatója már júniusban le­kötötte, a megyei illetékesek­kel megbeszélte a Körmendi­együttes július 13-i előadását. Hogy, hogy nem, az SZMT is szükségesnek tartotta, hogy pont ezen a napon rendezze meg a munkavédelmi kabarét. Továbbá kár, hogy a BM együttesének július 9-én be­mutatott új műsora a vérsze­gény szervezés miatt házi be­mutatóra szűkült, így a szín' vonalas műsort alig százan te­kintették meg. Körülbelül ugyanez a sors érte a KISZ rajkózenekarának augusztus 17-i előadását is. Ezzel le is zárhatjuk a nyári rendezvé­nyek sorát, hiszen az augusz­tus 20-i hagyományos szabad­téri műsorról jobb, ha nem is szólunk... Az alig egy óra alatt előadott, sebtében össze­tákolt műsorszámokért, kár volt a szabadtéri színpadot fel­állítani. Ismét elhalasztódott a szeptember Ifi-ára tervezett SZMT előadóterem-avatás. Vajon nem lehetett volna másképpen? Valóban, semmi lehetőség, pemmi eszköz nem volt a nyáron igényesebb elő­adásokat rendezni a város­ban? A debreceni fesztiválon há­rom kaposvári kórus vett részt. Milyen jó lett volna, ha elutazásuk előtt vagy visszaté­résük után a város közönségé­nek is bemutatják tudásukat, művészetüket! (Kaposvárott időtlen idők óta nem volt kó­rushangverseny!) Van mun­kásstúdiónk, vannak tehetsé­ges művésztanáraink, mégis egyetlen irodalmi est vagy san- zonest sem volt a nyáron. Hiá­nyoljuk a BM együttesének bemutatkozását az új műso­rukkal. A Somogy megyei Né­pi Együttes bemutatója óta is öt hónap telt el. . . Szívesen láttuk volna őket újra szín­padon, ha máskor nem, au­gusztus 20-án. Júniusban és júliusban még rendelkezésre állt a Dózsa-pá- lya. Egyszer el is készítették a szabadtéri színpadot, mégis a közeli Balaton-partról egyet­len ORT-músor sem jutott, el Kaposvárra. Nem láthattuk az igazán nagysikerű "Furfangos a divat« című műsort, és elke­rült bennünket az idén is a Magyar Jégrevü. Pedig a me­gyei tanácson írás bizonyítja, hogy augusztus 18-a és 25-e kö­zöt t Kaposvárott szerepeltek volna. Félreértés ne essék: nem számon kérni akarjuk most = 2t, amin már úgysem lehet segí­teni. De jó lenne, ha a nyári pangás tanulságképpen szol­gálna a jövőben. Akkor, ami­kor az illetékesek ismét össze­ülnek tanakodni: mi is legyen a nyáron? Wallinger Endre A niklai „érdemes véradók“ ÍTÁBIKA Jietn mqtyöU táisiatati.. Hiába, egyre több társa lesz az ember­nek. Megértem azt, hogy a pártszerve­zetben a velem egy elvet vallók elvtárs- tiak szólítanak. He­lyeselhetjük, hogy a munkahelyen szak­társ, kartárs, tag­társ és munkatárs járja. Ha az eniber úton vatn, akkor van útitársa, a katoná­inak katonatársa vagy bajtársa, gyer­mekünknek játszó­társa, ha nagyobb, akkor iskolatársa vagy osztálytársa, a társasházban lakó­nak lakótársa, a sportolónak sport- társa, a betegnek betegtársa. Még azt is elbírja az ember füle, hogy a bélyeg­klubban gyűjtőtárs­nak szólítsák, sőt hozzászoktam ah­hoz, hogy a felesé­gem testvérének férjét vőtársanunak titulálják, de azon már igazán elpirul­tam, ami az egyik szülői értekezleten történt velem. Mon­dom az osztályfő­nöknek, hogy sokat kell noszogatni lá­nyomat, hogy szeb­ben írjon. Erre egy csinos, barna asz- szcnyka azt mondja, hogy "az én kislá­nyommal is ugyan­olyan problémák vannak, mint a szülőtársnak (már mint nekem). Bár nem emlékszem arra, hogy valaha is közösen szültünk volna, de... amilyen gyors léptekkel ha­lad előre a techni­ka, még ez is meg- eshetik, éppen ezért jól a szemébe néz­tem a kis barna asz- szonykának, persze úgy,' hogy a háta mögött álló házas­társa ezt észre ne vegye. Igaz, hogy erről mit sem szóltam kortársamnak, sors­társamnak, a fele­ségemnek, mert még megdorgált volna mint a múltkori egyik cikkem után, amikor valamelyik nőismerőse azt mondta neki, hogy "Mennyi sületlensé­get összehord a maga férje, asszony­társ!« F. L 1952-ben történt. Egy 28 év körüli mezőcsokonyai asszony súlyos betegen feküdt a kór­házi ágyon. Életben maradásá­hoz sürgősen vérre volt szük­sége. A kaposvári főorvos a sok jelentkező közül Papp Já­nos niklai lakost találta al­kalmasnak arra, hogy a beteg megmentéséhez vért vegyenek tőle. Azóta majd egy évtized telt el: a beteg asszony már vég felgyógyult, de Papp János­ban mély nyomokat hagyott e? az élmény s azóta számtalan­szor volt vérvételen Kaposvá­rott. Most itt beszélgetünk az ízléses bútorokkal b rendezett, tiszta szobában. A középma­gas. jó erőben levő emberre senki sem mondaná, hogy 48 éves. Legalább tízzel fia aíabb- nak látszik. Arcáról, szeméből kifogyhatatlan derű, életvi­dámság sugárzik. A somogyvári erdészet­ben dolgozik. Állandó szakmun­kás. 1500 forintot keres ha­vonta. Fia, Jani most jár nyol­cadikba. Jeles tanuló, mindig a könyveket bújja, tanár akar lenni. Papp Jánosné mosolyogva jegyzi meg: — Az apjára’ ütött a gyerek. Csak úgy falja es­ténként a könyveket. Pappné szülészeti ápolónő­ként dolgozik Csömend, Nikla és Táska községek körzetében immár 18 éve. Férjével a falu véradómozgalmának legaktí­vabb tagjai. Nikláról 27-en járnak rendszeresen vérvétel­re: valamennyien fiatalabb fér­fiak, nők. Értesítést háromha- vonként kapnak. Papp Jánostól szeptember 28-án huszonhetedszer vettek vért. Egy-egy alkalommal négy deci, összesen 12—14 liter vért adott 1952 óta. Szinte hihetet­len mennyiség ez! De felesége sem marad el mögötte. Vércsoport-igazolvá­nyából kiderül, hogy mióta megindult a véradómozgalom a faluban, kb. 10 liter vért vet­tek tőle. Mindketten tulajdo­nosai az "Érdemes véradó«-jel- vénynek is, amelyen a »húsz alkalommal adott vért« felírás olvasható. — Szívesen tesszük mind­nyájan — mondja Pappné —, szinte ünnep számunkra az a nap, amikor vérvételre kell menni. — Valljuk meg, valahogy jó y érzés, ha az ember segíthet em- - bertársán, különösen, ha az életéről van szó — teszi hoz­zá a férje. > Esetenként kapnak 50—50 forint honoráriumot is. Erről azonban a feleség így véleke­dik: íúrak Férjek gondja — anno 1961 Két férj találkozik vasarnap a kora reggeli órákban a Május 1. utcai tejboltban. Mindkettőnél cek- , ^ kér, tejeskanna. Kölcsönös udvöz­— Az ember úgy van vele, }$ lés után, amíg rájuk nem kerül hogy szégyelü, ha ezért pénzt t a sor, beszédbe elegyednek, kap. Hiszen mi nem a pénzért, y. — Mi újság, kérlek, mi újság...? anélkül is szívesen adunk vért, Nem hallgattad a reggeli híreket? ha szükség van rá. . , ~ Ah* ,dall°gy- kiküldőit a te­> lesegem tejért meg tojásért. A házigazda mosolyogva bó- > - £n is hasonlóképpen... Ap­iint: — A mi életünkbe —^ ropó, tojás! Mit szólsz hozzá, most mnndia — lassan beleivódik I jövök r. piacról, és kév forintért az életmentés. > vesztef;c,ik a tojá5,! „ , , v — Két forintért!? Hát ez fantasz­Milyen egyszerű szavak, es £ tikus, kének szépen, ez ... ez... mégis milyen sokat mondanak > “^ySri^ J^t: SE ezekről az emberekről! Micso-S,ladok is az Ady Endre utcai fcplt- , .. „ i . . Cka, talán még kapok olcsóbban..« da önzetlen segitokeszseg, > szervusz, kérlek... mennyi meleg emberség árad ^ * * * ^ük. Hogy mily« - A MAI ÚJSÁGCIKKET megható áld ozat vall alas ez>ki ke]lene ggbaUeml _ mond_ embertársaink egészségéért, ? ták vasárnap a büssűi Üj Ta- azt kifejezni nem, csak érezni ? vasz Tsz vezetői. — Nem hár- lehet. A társadalom, mindany-yman' hanem négyen utaznak a nyiunk hálás köszöneté érte! £ Szovjetunióba szövetkezetünk­et bőd. Nehogy sértődés essék, a Kerék Imrei negyedik brigádból is kijelöl- Ctünk egy tagot a külföldi ki* C rándulásra Pál Ádám fogatos ^személyében. Nem lehetne el­intézni, hogy pótlólag az ő ne- , ve is belekerüljön az újságba? A Szovjetunióban vasár-> Ermek ~ Ut.a ,bi™lék rá nap ünnepelték hetedszer az>~ Mcs Semmi ak^ya- immár hagyománnyá vált köl-^ tészet napját. E napon a kü-^ lönbözö szervezetek és köny-? vesboltok találkozókat rendez-^ telő a költők és a költészete kedvelői között. e Kiadták »A költészet napja?' 1961.« című gyűjteményt,^ amelyben százhetven szovjet és csaknem negyven külföldi szerző versei olvashatók. (MTI) A költészet napja a Szovjetunióban Ember az „űrben* Közlekedési balesetek Sármóczi István műszaki előadó Baiatonszabadiban ol­dalkocsis motorkerékpárjával az árokba fordult. A baleset következtében egy súlyos és egy könnyebb sérülés történt, s 300 forint anyagi kár kelet­kezett. * * . A kadarkúti úton Vajda La­jos bárdudvarnok] lakos mo­torkerékpárjával elütötte az úttesten szabálytalanul átha­ladó Hollóst Sándor rinyako- vácsi lakost. Hollósát nyilt láb- tcréssel kórházba szállították. A mikor a Gabonafeldol­gozó és Kiszerelő Vál­lalat bizonyos ésszerűsítési meggondolások alapján, a ro­koni kapcsolatokat figyelembe véve egyesült a Szőlészeti és Borászati Gazdasággal, az utóbbinak érdemes leíró köny­velője is — teljes nevén Sa­rokkői Tamás Béla — átkerült többek között az egyesített vál­lalathoz, és továbbra is írta kis cikkeit a már közös fali­újságra. Ez volt a reá kimért társadalmi munka, amelyet közmegelégedésre végzett im­már hatodik esztendeje. Álta­lában a tervteljesítés problé­máival foglalkozott, a terme­lési eredményekkel, de néha apróbb történeteket is tartal­mazott a kiraj zszögezertt papír­lap, ezek jó megfigyelő képes­ségéről tanúskodtak. Az egyesülés után azonban — tekintettel a dolgozók egy­re fokozódó betűéhségére — a faliújság helyett a központ uta­sítására sokszorosított üzemi lap indult meg a vállalatnál. A szerkesztőségben Sarokkői is helyet kapott. A lapinditás ügyében az el­ső megbeszélést a cím és jel­mondat megválasztásának szen­telték. Az ekörül kialakult vi­ta túlságosan is élénkre sike­rült. A gabonafeldolgozók ugyanis a Malomkerék címet ajánlották, az ellenzék pedig váltig kitartott a Borászati Népakarat elnevezés mellett. Végül, hogy mindkét termelési ágból legyen benn valami, sza­vazati többséggel Lisztharmat került a lap fejrészére. Nem volt kisebb a véleményeltérés a jelmondat kiválasztása körül Bem. Itt azonban a borászok kerültek fölénybe, hisz egy­más után porolták javaslatai­kat: »A jó bornak nem kell cégér«, »Borban az igazság«, »Érik a szőlő, hajlik a vessző« és egyebek; ezzel szemben a liszteseknek csak az "Áll a malom, áll a vitorlája« jutott eszükbe, de ez már azért sem lehetett megfelelő jelmondat, mert nem mozgósít a termelés fokozására. Sőt! Végül is egy­hangúlag elfogadták a követ­kező mondatot, amely híven fe­jezi ki az egyesített vállalat jel­legét, törekvéseit, optimizmu­sát: »Lesz még szőlő, lágy ke­nyér« ... Ez legalább igaz is, mert úgy ősz táján azért rend­szerint megérik a szőlő, és egy kis puha kenyér is kerül a kacsasült és a gulyásleves mel­lé. Mindezek után került sor a reszortok elosztására. Sarokkői kartárs igyekezett mindenkit megelőzve — nehogy rásózzák a külpolitikát — felajánlani, hogy vállalja a Szőlőprés cí­mű rovat vezetését, amelyben karcolatokkal, humoreszkekkel fogja biztosítani a lap megfe­lelő hígítását. E leinte nem !s volt külö­nösebb baj. Szívesen ol­vasgatták »—stb—« jelzésű írásait, és általános derültsé­get keltett a »Mitől lisztes a molnár?« című szatirikus ér­tekezése. Mindenki gratulált neki szellemességéért, amely- lyel kifejtette, hogy a molnár tulajdonképpen nem a korom­tól vagy az olajfestéktől, eset­leg a téglaportól lisztes, hanem a gabonából készült őrlemény­től, amit egyszerűen- lisztnek neveznek. Ezen mindenki de­rült, mert mégiscs-k muris do­log az ilyen kérőért fölvetni, és azt humoros- innyedén megválaszolni. Amikor azon­ban megjelent a cikke »Pél­dás kapcsolat« címen, a nyu­galmas firkálgatásnak egysze­riben vége szakadt. Másnap ugyanis két gépírónő nem fo­gadta a köszönését, hálom osz­tályvezető pedig ekképpen méltatlankodott: — öregem, azért ezt nem kellett volna így kihozni. — A másik: — Ezt még megkeserülöd! — A har­madik: — Sötétben ne talál­kozzunk! — Hasonlóképpen járt »Egy gépkocsivezető visz- szaemlékezései« című karcola­té val is. Ennek megjelenése után a vállalat minden olyan dolgozója, aki már valaha is ült a hivatali gépkocsiban, az igazgatótól az egyszerű elő­adóig, alaposan megsértődött Sarokkői ekkor határozta el, hogy történjék bármi a válla­lat területén, becsukja a sze­mét, befogja a fülét, és óvako­dik attól, hogy tollhegyre ve­gyen bármily apróságot is. Ta­lál ő témát — hajtogatta ma­kacsul — a szomszéd vállala­toknál meg az utcán, de a só­gorát is megkéri, aki Nyíregy­házán dolgozik, hogy járjon nyitott szemmel. így is teljesí­teni fogja rovatvezetői köteles­ségét Eszerint is cselekedett. Hiá­ba volt azonban minden igye­kezete. Mihelyt napvilágot lá­tott egy »—stb—« jelzésű írás, megindult a találgatás: kiről szól a cikk? Aztán rövid töp­rengés után valaki tudni vél­te, hogy a benne szereplő ko­pasz, bajuszos diszpécser nem más, mint Jucika a számlázó- ból, csak az író bajuszt ragasz­tott neki, és lenyírta a haját, aztán mivel kartársai közül > . .. ha nincs otthon, cincognak tffV szürke kis egerek, az egyszerű 'pmetlenül: előadók és a szőlőművelés, bor­készítés névtelen, szorgos mun­kásai. A meseben szereplő sün- disznó pedig a bökölődő ter­RUDIKA IGEN SZERETI a labdarúgó-mérkőzések közvetí­téseit hallgatni. Pedig ismeretei bizony még igen csekélyek. Va­sárnap, az osztrák—magyar ^előtt, amikor zenét sugárzott a szólalt meg türel­egyre többen mondogatták ne- més76tű , q’JL akinek mén mesztiu i usKesi, aKmeK meg ki, hogy csak ő lehet, senki más, végül elhitte, és másnap könnyezve tett szemrehányást »—stb—«-nek: — Mondja, mit ártottam én magának? az igazgatóval is volt valamij afférja, a kiscicát elbújtató mó-1 kus a vöröses hajú gépírónő, 1 vele gyakran jár kiszállásra azl bai cii i €><** d-tv. igazgató a?a7 a a v»­így volt ez a többi Írásával . is. Magyarázták cikkeit, bár­honnan vette is a témát, azt helyi ügyre vonatkoztatták, alakokat azonosítottak, és so­sem azt nézték, milyen tanul­ságot vonhatnak le belőle. Mindezeket egyre inkább ta­pasztalva és saját bőrén érez­ve, egy álmatlanul átvergő­dött éjszaka után úgy határo­zott, hogy lemond a karcola­tokról, nehéz szívvel bár, de elhagyja a "Szőlőprést«, és átveszi a gyermekrovatot. Hiá­ba, családja van és két szép gyermeke. r»lső meséjét az állatok­— Hát még meddig fog száj­harmonikázni a Szepesi bácsi? * * * JÁRÁSI SZÉKHELYEN áll meg a távolsági busz. A kalauz közli az utasokkal: öt ^perc várakozás. Többen lekászálódnak egy kis nyújtózkodásra. A felszállók kö­zött két idősebb nénike botorkál végig az ülések mellett. Hátul ta­lálnak két üres helyet, elfoglal­ják. Indulás után két jól megter­mett fiatalember topog a nénik előtt. No, komám, ezt jól megcsi­ketten voltak csak a heW->nMtuk! Máskor m hagyJuk leg’ nen. A vadászkutya nyilván >alább a kaIapunkat füglalÓ!lak! a szakszervezet titkára, akivel > “ Jókor ?oadoskodsz is: kutya-macska barátságban van az igazgató, a morgós medve pedig a főkönyvelő, hisz min­dig morog, ha két fillért is kell csak kiadni, és ujjongás-v. ban tör ki, mikor két perc­rób. amely'k elröppent előle, a) fekete szemű könyvelönő, aki-) ről azt suttogták, hogy egyszer) pofon vágta az igazgatót, mert) megsimogatta a karját. Ezt) azonban senki sem látta, mert? ~ miatt nem kerekedik ki a fél< napidija a peches kiküldöttnek. > De találtak élő alakot a kaesá-^ A szélső nénike bekapcsolódik a párbeszédbe: — De maga úgysem ült volna le erre a helyre, édes lelkem! — Aztán már miért nem? — Azért, mert maga udvarias ember! Maga úgyis átadta volna nekem. Vagy tévednék talán? Egy kis csend után válaszol a meglepett fiatalember: Az már igaz!... Így igaz..« Bizony átadtam volna ... Somoeryf Népfop Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei . . .................. . > Tanács lapja. h a semmi sem jón közbe, mégC Felelős szerkesztő­A cikk megjelenésének más- a mai nap felkoncolják, s tc-C kisdeak jözsef napján derűs életkedvvel ment temét a régi faliújság táblájá-c be munkahelyére. No, most ra szegezik elrettentő pétáa-^s^^^^.^tiéfoín-iof’is-ii. senki sem meLtatlanikodhat írá- ként. /f Kiadja a somogyi Néplap sa miatt A pohár most má*- be'elt c Lapkiadó vállalat.' Kaposvár, Tévedett. Az egész vállalat- (-stb-)> ^^lajos. nal másról sem beszeltek, mint a után b^atta, hogy£KéMÜU a Somo?y meKye, Nyomda. a meséjéről, hisz alatta volt ez lSy nem mehet tovább, es v ipari vállalat kaposvári üzemében, a jelzése, és az csak természe- gondosan mérlegelte helyze-C Kaposvár, Latinka s. u. 6. tes. hogy a kiscica végered- tét, jövőjét, családja irántiy te- v.: László Tibor.) mátyben a vállalat igazgatója, felelősségét,' elhatározta, ho%yC Terjeszti: * Magyar Posta ««. aki megszökött anyukájától, abbahagyja a - könyvelést. £,tzethí£ ’kn“ a /az tiszakadt a tömegektől, út Somogyi Károly > Előfizetési ay egy hónapra u ről írta. Főszereplője ra. libára, kakasra, kisbocikra.; egy kiscica, amely megszökik birkákra, sőt még a puhatestű-^ anyukájától, és engedetlemsé- ekre is. ge mtátt rengeteg bajba, kü- znap senki sem állt szó-< “Ptoző kalandokba keveredik / \ t* ve]e, és egy elvál- allaf tornaival, azoknak egy re- toztotott hang telefonon köze 2-< sze eLensegeken/t viselkedik, te vele, írja meg búcsúlevélért másik részé barátjául, segítő- _ de ne karcolatban! - mert< jeul szegődik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents