Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-07 / 237. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Szombat, 1961. október T. Lesz-e giccskiállitás Kaposvárott? Jó másfél hónapja elterjedt a hír városunkban: rövidesen itt is megrendezik a giccskiál- lítást Sokan érdeklőd ek tő­lünk is, a Képcsarnok Vállalat boltjában is: mi az oka, hogy elmaradt, és mikor kerül sorra Kaposvárott? A nagy érdeklődést kiváltó vándorkiállítás a Csók Ga’é- riából kiindulva végigjárta a főváros munkáskerü-ieteit, a Balaton-partot és a Dunántúl több megyeszékhelyét, nagyobb városát. Valóban szó esett ar­ról, hogy szeptember 5-én Ka­posvárott is bemutatják. Saj­nos, különböző helyiségproblé­mák miatt ez elmaradt. Mivel úgy tudjuk, hogy a jövő év ele­jén átkerül az anyag a Dunán­túlról az Alföldre, helyes len­ne, ha a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya mielőbb kapcsolatot teremtene a kiállí­tás gazdájával, a Képcsarnok Vállalattal, és biztosítaná, hogy városunkban is megren­dezzék a giccski állítást. A giccsprobléma Somogybán is lépten-nyomon felbukkan. Jó lenne, ha minél többen lát­hatnák ezt a kiállítást, amely a giccsel párhuzamosan a jót, a művészit is bemutatja. A Helikon kiadó téli programjából A Magyar Helikon Könyvkiadó­nál a téli hónapokban sok érde­kes, szép kiállítású könyv lát nap­világot. Megjelenik Goethe Utazás Itáliában című munkája s a nagy középkori minnesänger, Walther von der Vogelweide válogatott ver­sei. A népszerű Liliput-sorozatban kiadják Robert Browning verses drámáját. Euripidész válogatott drámái Kass János illusztrációival jelennek meg. Az olvasók kívánsá­gára bocsátják közzé Ho Csing-cse és Ting Ji világhírű művét, A fér hérhajú lányt, továbbá M. Maeter­linck A kék madár című költői szépségű színművét Vas István új fordításában. A Mátyás-anekdoták legszebb darabjai sorakoznak Szép Ernő Mátyás király tréfái című gyűjteményében, Zórád Ernő több mint félszáz színes rajzával. Italo Calvino feldolgozásában olasz nép­mesék jelennek meg. A Helikon Klasszikusai-sorozat- ban kiadják Hasek világhírű sza­tíráját, a teljes Svejket. A Monu- menta Hungarica-sorozatban pedig Szerény! Györgynek — II. Lajos és Szapolyai János káplánjának — Magyarország romlásáról című krónikája lát napvilágot, (MTI) „Hirdetés a templomtetőn" Bath angol városkában a ható­ságok megtiltották a baptista templom vezetőinek, hogy a re­novált templom tetejére ráfessék ezt a mondatot: »Készülj fel arra, hogy találkozol Alkotóddal!-« A városka építési hivatala kijelen­tette, hogy ez a felirat »hirdetés­nek« minősítendő, és ezért nem lehet helye a templom tetején. A NYUGDÍJASOK BRIGÁDJA Ez év már­ciusában hallot­tam róluk eüiő- zör. A Barcsi Fűrészüzem fia­tal főmérnöke mondta, hogy még ma is szá­míthatnak rá­juk. Acs Jó­zsef főmérnök így jellemezte őket: »A mi öregjeink derék emberek.« Az egyik szeptemberi na­pon találkoz­tam velük az üzemben. Pan­dúr Ferenc, a parkettműhely vezetője kalau­zolt az épülő új üzemrész környékén, ami­kor kiáltásokra lettünk figyel­mesek. — Te, Firinc, ha majd rá­érsz, gyere egy kicsit közelebb. Az öregek kiáltottak. Pan­dur elvtárs — mert őt szólít­ják Firincnek — mosolyogva visszaintett, és arrafelé vettük az irányt. — Majd húsz éve dolgozom itt, de az öregeknek, azt hi­szem, örökre Firinc maradok. Vízhordóként kezdtem, apró gyerek voltam, szerintük még nem érdemeltem meg a Fe­renc nevet. Ök nyugdíjba men­tek, belőlem művezető lett A Dráván sok víz lefolyt azóta, én is őszülök, de megmarad­jpi .......íj. ■'1^.1^111 V öröskü István, a nyugdíjasok brigádve­zetője, akit már ha « ne évvel ezelőtt is Pista bácsinak szólítottak. tam Firincnek. Igaz is, hozzá­juk képest még mindig gyerek vagyok. Mire Pandur élvtárs elmond­ta a ragasztott név történetét, meg is érkeztünk. Az öregek az új anyagteret rendezték, azaz amikor odaértünk, vitáz­tak. Alacsony termetű, köpcös ember vitte a szót. — Hát én már csak amondó vagyok, hogy jogos volt az egész. Ez olyan, mintha én tűr­ném, hogy a szomszéd aláássa a házamat. Adnék neki, azt hi­szem, arról koldulna. Ismerjük mi már ezeknek a rafinériá­ját Tizennégyben Ferenc Jós­ka, negyvenben meg H tier járatta velünk a bolondját Ak­kor tehették, de most nem. — Nekünk aztán teljesen mindegy, hogyan politizá nak — - vette át a szót egy ásóra tá­maszkodó ember. Keletkezett ebből újabb vita. — Még hogy mindegy?!... A két háború alatt tíz évet voltál velem együtt mundér­ban ., s Nem volt elég?.. Ősz fejjel ho­gyan mond­hatsz ilyen sza­márságot! Ha magadra nem is, legalább a gyerekeidre meg az un ár­kaidra gondolj. — Záporoztak a válaszok, és a közbeszóló za­vartan válto­gatta a lábát. — Nem úgy gondoltam én.^ Azt akartam kimondani, hogy mi, öre­gek, nem ér­tünk a politi­kához .; 3 A válaszból minden bizony­nyal újabb vita támadt volna, de Pandúr elv­társ közbeszólt: — Az elvtárs magukról sze­retne írni, az TABKá Si&wlz . /■' A BÉRELSZÁMOLÓ DŐL­Háhy pcOZÓI mindig elsőnek foglal­öregek brigádjáról. — Rólunk? — Persze, magukról, évig dolgoztak? Hogyan élnek?£~~~7zye'raz"‘üzemi ebédlőben, Hát dolgozni dolgoztunk, ievesi mégis jóval később azt te is tudod, hiszen itt em~ p kapták, mint a gazdasági hiva- beresedtél meg mellettünk. -Piai vezetője. Az utóbbi akár- De azért nincs mit írni T^~Pmilyen későn állított is be, lünk adta meg röviden a ^akármilyen távoli asztalhoz ült választ v öröskü István brigád*^^ mindig legelsőnek meríthe- vezető, akit már harminc év->tetí a pdrolg0 levesből. vei ezelőt is Pista bácsinak^ — Felháborító kivételezés! szólítottak a gyárban. János bácsi, a tartalékos portás. ^— dohogott a kövér Szuhai. —■ *Holnap másik asztalnál próbád *lunk szerencsét. Egy évig cserélgették helyü­nket, a levest azonban mindig későbben jövő gazdasági ve­szető kapta előbb. Egy nap fazonban csoda történt: a fel- ^szolgálónö ünnepélyes méltó- ósággal az ő asztalukra helyez­nie először a forró húslevest. — Csípj meg, Szuhai, nem Óálmodom-e — rebegte a law- ^galéta Mohos. — Nem lehet igaz, hogy minket szolgáltak ki először. — Márpedig így van — szólt nagy komolyan Szuhai. —« ^.Ugyanis ma reggel óta én va­gyok a gazdasági hivatal veze­tője. • • • Ó, szent bürokrácia! Ä2. olaszországi Piacenza vá-» roska hatóságai szolgálati úton kérték a minisztériumot, utalja­nak ki számukra egy új írógé­pet a hivatalos akták elkészíté­séhez, mivel a használatban levő gép már nem képes hat olvas­ható átütést készíteni. A bead­ványra négy hét múlva a követ­kező szövegű válasz érkezett: »Kérelmük, sajnos, nem vehető figyelembe, mert nem az elő­írásos hat példányban nyújtották! be • *,« AV V. ' Az öregek munka közben. — Ma nem is teljes a bri­gád. De nézze meg ezeket az embereket. Marosvári Jóska. 21, Kovács Jancsi 31, Stejer£ Imre 35, én meg 40 évet dol­goztam itt. Katona Pali csak megtűrt ember a brigádban, itt volt bakter. Negyven évig tisz­telgett nekünk minden reggel a sorompónál, és még csak 12 éve brigádtag-jelölt. Erről iga­zán nincs mit írni ... Jöjjön majd el akkor, ha Katona Pa­lit felavatjuk brigádtagnak. Arról érdemes lesz megemlé­kezni, mert nagyot fogunk mu­latni .. 3 A gyár kapujában még egy emberrel találkoztunk. A le­bombázott Dráva-híd közelében levő portásfülke előtt állt, és behunyt szemmel napozott. Azt hittem, alszik. Nem aludt. Ki­derült. hogy ránk várt. Hivata­los hangnemben kioktatott Melyik az igazi? Montans állam Missoula községében nehéz dolga lehet a tanítónőnek: a 40 tanulóból álló osztályban négy ikerpár van.„ • * • AZ ŐSZI MELEG MIATT nem akarnak elköltözni ván­dormadaraink. A bakcsók, a kiskócsagok, a szürke- és vö­rösgémek húzzák-halasztják az utazás idejét. A nagykócsagok ugyan nekiindultak, de néhány nap múlva meggondolták ma­gukat és visszatértek. Viszont késnek a vadlibák. Máskor ok- tóberban mór ezrével lepték el a hortobágyi halastavakat, most meg alig érkezett né­hány raj. Bosszankodnak is eleget a vadászok, ám az ő bosszúságuk még; mindig ki­csi a tokaji bortermelőkéhez őgip öltté ojtoiai A szürke V/arszava ak­kor sem száguldha­tott volna sebeseb­ben, ha nem négy kerék, ha­nem szárnyak röpítik. Fönt a dombon előzött meg vidám tülköléssel egy szénával meg­rakott szekeret. A tülkölésre kapta föl fejét az útkaparó, aki nagy buzgalommal lapátolgat- ta vissza az úttestre a jármű­megállt. Hátha nem is volt gyed részét. Hogy mondja fiatal az a sofőr! Hátha a fia­tal pár, a kis menyasszonyka sürgette. De hova a pokolba mentek errefelé? Talán csak nem Pécsre? Miért ne! Az bi­zony, de ez a kocsi nem bara­nyai volt, ismeri ő jól a me­gyei kocsikat. A rendszámozá­sukról könnyű őket megkülön­böztetni, kivált ha az ember meg, hogy nem Ilonka szülei hez mennek, hanem... No, majd ha elhagyják ezt a fa­lut. Akkor szól. Az utolsó há­zaknál ismét elillant a bátor­nének még ezek után? A fia­tal férj, akinek még alig szá­radt meg kézírása az anya­könyvi bejegyzés alatt, felelős beosztású járási hivatalnok.' Templomban esküszik. Nem azért, esküdjön. Nincs ellene kifogása senkinek. De ő jól emlékezik egy munkaértekez­letre, ez az ember ráripako- dott az öreg telefonos kisasz­lesz, ami lesz! Túl a falun emelkedő. Jól vezet ez a fiú, vektől levert földet. Lapátolt állandóan az országúti forgal- nem horrent a motor egyet mat silbakolja, akár akarja, sem, sebessége sem csökken a kocsinak. Szinte szárnyakon repül. Kerüli a szénásszeke­ret. Megköszörüli a torkát. — Szakácsi szaki! Nem az Ilona édesanyjához megyünk tovább, s amikor ismét meg­szólalt a duda figyelmeztetően, élesen, álig volt ideje félreug- akar nem. rani. Ismét dologhoz látott. Ar­— A fene! De sietős! — cán azzal a komorsággal, morgott a mindig gyalog járó amely alapjában véve csak hó­ember ingerültségével és el- molyság, de mindig zordonabb- ám! — Rekedt a hangja, ide lenségességével. Aztán elmoso- ra sikerült, mint akarná, gesség vibrál benne, lyodott. Hát hogy a csudába Csakhamar elfeledte a toua- ne! Az elsuhanó kocsiban ülők vágtató szürke kocsit utasai- közül az egyik, bájos fiatal nő val együtt. Pedig ha tudta volt fehér ruhában, mellére volna, milyen közel állt hozzá szorított fehér csokrával. Ez egy perc ezredrészéig a bizony menyasszonyka lehet! Iái... De az ám! Aki mellette ült, az pedig a vőlegény. Ki volna más? Látta a két összehajtó alakot. Rozsdabarna arcán ha­A z újdonsült férj ide­gesen fészkelődött ifjú asszonya jobb­lovány mosolygással bámult a ján. Néha gyöngéd mosoly ra- felröppenő kis ‘sikolyában porfelhőbe, amely mögött már gyogott fel szemében, pillantá­rég eltűnt az autó, amely ki­csi híján lesöpörte az ország­úiról. — A fene haltázza meg! Mi­csoda gyalázatosul hajtanak ezek a tejfölösszájú sofőrök! Az előbb még ott volt, most vés meg már a hetedik határon is túl — zsörtölődött egy kicsit magában, szidta a fiatalságot. Így mintha könnyebben is msent volna a munka. Aztán sával végig simogatta a mellet te ülő fehérruhás alakot. Az­tán az útra kapta tekintetét, az előtte ülő fiatal sofőr szé­les hátára, a hátratolt sofőr­sapkára. Szólni kellene neki. Megmondani, hogy Szakácsi elvtárs! Nem, ez a megszólítás most nem jó. Szakácsi szaki! Mély lélegze­tet vett. Nem megy, nem megy a dolog, pedig l°avtóz ák már az útnak több mint háromne­sága. Kutya nehéz helyzet, monyra. Azt firtatta, miért Már Ilonka is fészkelődik, ag- íaT, templomba, miért így, godalmaskodó a tekintete. Hát úgy? Amálkán nem cso­dálkozott senki. Nincs se ku­tyája, se macskája. Egyedül él. Meg aztán lehetetlen már az olyan megcsontosodott vén fát hajlítani, mint ez az öreg­lány is. Az a vigasza — ahogy mondta —, ha elmehet a templomba. Hát menjen. De ez itt? Képes pofátlanul igénybe venni az állami autót, és elkocsizni több mint hatvan kilométerre, Pécsre?! Ez gya­lázat! Már bent jártak a városban. — A székesegyházhoz, Sza­kácsi szaki! Szótlanul tették meg az utat. Nem nyitotta ki az ajtót még a fiatalasszony előtt sem. Ki­lépett a kocsiból, nyújtózko­dott egyet, aztán megindult a fagylaltárus felé. — Maga nem jönne be? — hallotta Ilonka csicsergő hang­ját. Meg sem fordult. — Ha én ilyen helyre akar­nék járni, nem jönnék olyan messziről. Templom Somogy­bán is van! A férj arcát pirosság öntöt­te el. Zavartan karolt asszo­bennünket a gyár szabályaira.^képest. Tokaj vidékén ugyanis - Ide nem mehet be senki darazsak és a hatalmas ra- az én tudtom nélkül. Nem bá-Rjokban érkező seregélyek va- nom még azt se, ha az igazga-lósagos inváziót intéztek a tó elvtársnál voltak. — P an- ^ szol őskertek eÜen. A szakem- dur elvtárs mentett ki a pác-éberek becslése szerint eddig — Hanem? — Tudja, olyan nehéz ez __ a z én funkcióm... a járásnál dolgozom, tudja... Persze, ha- hogy tudja. Templomban nem lehetne esküdni. — Templomba megyünk? — veti hátra a kérdést a fiatal­ember megránduló vállal. Az »igen« elveszik Ilonka — Jaj! Nem ütötte el az út- kaparót? Nagyon mélyről jön a vá­lasz. És nemcsak azt jelenti, hogy nem, hogy idejében fél- már rerántotta a kormányt, hanem ked- azt is, hogy nem kíván többet beszélni. Hegy semmi köze ehhez az egészhez. Kézbe kapta a menetlevelet. Ö csak nyába, és elindultak, hogy ha- gér>kocsiv"zet,ő. zugsággal kezdjék közös éle­Azok ott hátul elhallgattak, tűket. No, igen? Mit is beszélhet- / László Ibolya ból. — De, János bácsi, az elv­társ a nyugdíjasoknál volt. — Az öregnek földerülit az ar-. ca, és békítőén mondta: —, Hát így már más — kezet nyújtott és bemutatkozott. — Maróti János nyugdíjas va­gyok, egyébként tartalékos por­tás. ötvenegy évet dolgoztam itt, és én is taigia vagyok av nyugdíjasok brigádjának. Tud*C ják, nagyszerű emberek ezek v. az öregek. Sokszor beszélget* v. tünk erről meg arról, de azv eredmény mindig ugyanaz:^, mintegy ezer mázsa szőlőt fo­gyasztottak el ezek a hívatlan szüretelők. * * * KÉT HATALMAS RÉTISAS ta­nyázik hosszú idó óta a kaszó­pusztai Baláta-tó környéken. Testük nagysága eléri a legna­gyobb gólyáét, kiterjesztett szár­nyuk több mint két méter hosz- •Szú. A vadászok évek óta figye­lik e ritka szép madárpárt, hát­ha utódokkal gazdagítja a két ré­tisas a Baláta-tó környékének gazdag vadállományát. Azonban hiába, eljárt az idő a két sas felett, őszül a madárpár. Ezt mu­^a’évr« évre "fehérebbé váíó amikOT a rmmkas a műhelynél > toUazatuk. a fürdőbe megy, es tisztán lep); * * • ki a gyárkapun. Most, amikor> . „„T, r Balázs Karcsi, a tényleges por-> ,A. RIPpL-RÓNAI MUZEITM tás Romániában üdülhet. Ezt)r?Sesze ,klttatesai kozben Fel' írják meg, ezt érdemes. M^^omocsoladom a pusztaszent- melöregedtünk ... A gyúr .s>^ybaf nagy kiterie­kiöregedett... Elnézem' az új >des.u ÄrPfd-kon település nyo- gépcsarnokokat. A régi deszka->maira bukkant- gépszín mellett építették. A>‘ gyár fiatal lesz. Mi már csa A' . jtff )L, öregek maradunk, persze a szí- > O OfflOffVf ÍJ SfjfOp vünk nem öregszik .:. ^ r Az MSZMP Somogy megyei Németh Sándort BÍZOtU“SaTanács *apjafy meSye* KÉTEZER KILOMÉTERT TETT MEG A JÉGTÁBLÁN ŰSZÓ KIÜRÍTETT SZOVJET KTJTATÓ- ÁLLOMÁS Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztősé^- Kaposvár, ^Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-U. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Kanadai sarkkutatók leningrádlFelelős kiadó: WIRTH LAJOS, tudósokhoz intézett levelükben kö-};; Készült a Somogy megyei Nyomda. zBlték, hogy a sarki vizeken egv C. ipari vállalat kaposvári üzemében, üszó jégtáblán megtalálták az<T ' Északi-sark—7. szovjet kutató-^ állomás maradványait. A szovjeté kutatók ezt az állomást 1959. ápri- t Terjeszti: a Magyar Posta. Elö- lis 11-én Grönlandtól északra ürí-í fizethető a helyi postahivataloknál tették ki, miután a tudományos^ és postáskézbesítöknél. programot teljesítették. >Előfizetési díj egy hónapra U Ffc Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents