Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-05 / 235. szám

Csütörtök, 1961. október S. 3 SOMOGYI NÍPLA* ROSSZ A GÉP eszi a méreg az embert KÜNN A MAJOR SZÉRŰS- KERTJÉBEN ér berniünket az esti szürkület. Az alkonyi csendet nem töri meg más, mint egy-egy motorbicikli berregése. Az imént a gépál­lomás brigádvezetője porzott végig a dűlőúton, most meg Nádorfalvi Nándor, az Űj Ta­vasz elnöke tűnik elő a határ­ból. Motorján hozza Völgyi Mátyás elnökhelyettest. — Láthatta ma, mennyi méreg emészti az embert a rossz gé­pek miatt — fordul felém Ná­dorfalvi elvtárs. Nem sokkal előbb Kajdi Fe­renc, a büssűiek fiatal, mindig mindenhova siető agronómusa fakadt ki: — Nekünk fontos, nagyon fontos, hogy menjenek traktoraink, a gépállomásiak viszont mintha nem éreznének kellő felelősséget az őszi mun­káikért. Nyolc saját gépünk kö­zül ma hat dolgozik. Szuper- Zetorunk szombaton jött meg szerviz után a Fonói Gépállo­másról, hétfő reggel vissza kel­lett küldenünk: vasárnap kide­rült, hogy nem jól javították meg Szervizen van a K—25- ösünk is. Néha foglalkoztat a gondolat: melyiket küldjük el a gépállomási traktorosok kö­zül, mert nem tudjuk eltűrni a hanyagságot, a hányavetisé- get. Szóval, ami a gépeket il­leti, a traktorok még csak hagyján, de a speciális gépek, azok próbára teszik az ember idegeit. Hétfőn kezdték Büssűben a silócsalamádé betakarítását A kombájn délelőtt 9 órakor in­dult el, 11-kor megállt — és állt estig. Valamelyik fogaske­reke felmondta a szolgálatot. Rendben van, megértették a büssűiek, hogy a gépnek hasz­nálat közben eshet baja. Más­nap reggel indulhattak volna a silókombájnnal, de oly hosszú idő múltán végre cseperegni kezdett az eső, s várták, mi­lyenre fordul az időjárás. Csa­pó Dezső kazsoki traktoros át is jött, hogy folytassa a siló­zást, ám a bizonytalan helyett a bizonyosat választotta: visz- szament falujába dolgozni. Két futárt küldtek érte a büssűiek — nem találták a lakásán. Nem is találhatták, mert a kazsoki mezőben gyűrűshenge- rezett. Telt-múlt az idő. Dél­után fél kettőkor beállt a büs- sűi szövetkezet csalamádéjába a silókombájn. Hordták is egy ideig a fölszecskázott takar­mányt a majorba, de fél ötkor két vontató üresen jött vissza a csalamádéföldről: megint el­romlott a gép. EZÉRT MONDTA Kajdi elv­társ, az Új Tavasz mezőgazdá­sza, hogy a Fonói Gépállomás speciális gépei próbára teszik az ember idegeit. — Nemcsak a silókombájn állt meg, hanem a napraforgó­kombájn is — említi nagy mérgesen az elnök. — Valami csavar esett le róla, de tarta­lékban nincs olyan, majd csak holnap tud szerezni helyette a traktoros. Két gépállomási kombájnból kettő áll a büssűi mezőben. A silókombájn két nap alatt mindössze öt órát dolgozott. — Ilyen ütemben mikorra taka­rítjuk be a csalamádét? — mérgelődik az elnök. — Kuko­ricaszárat is kell silóznunk, mert nem hagyhatjuk a jószá­got elegendő takarmány nél­kül — teszi hozzá. DÉLUTÁN, amint indult a napraforgóföldre kombájnjá­val Novák Imre, azt mondta: nem számít nagy teljesítmény­re. Miért? — Kevés a személyzet — fe­lelte bosszúsan. — Göllében dolgoztam eddig, ott jól meg­szervezték a munkát, negy­ven embert állítottak a gépem­hez. Volt olyan nap, hogy 16 holddal is végeztünk. Itt meg csak 7—8 hold fogy le napon­ta, mert húszán, huszonkettőn vágják a napraforgót. Igen, a kombájnos a gépet kiszolgáló személyzet alacsony létszámában látja a lemaradás okát, a büssűi Új Tavasz tag­jai meg azért nem szívesen mennek a géphez, mert nem bizonyos, hogy dolgozik reg­geltől estig. Áll ez a naprafor­gó-kombájnra és a silókom­bájnra egyaránt. Az egyik szö­vetkezeti gazdától hallottam ott kint, a major szérűskeirtjé- ben kedden este: — Agronó- mus kartárs! Osszon be bár­milyen munkára, szívesen vál­lalom, de a silókombájn mel­lé ne küldjön. Én nem akarom a napot lopni a gép meliert, én dolgozni akarok! SÖTÉTEDIK. A szövetkezet elnöke meg az elnökhelyettes igyekszik megnyugtatni az em­bereket: holnap reggel vagy kora délelőtt megindulhat mindkét kombájn. Ám mintha úgy látnám, hogy se Nádorfal­vi elvtárs, se Matyi bácsi nem volna bizonyos abban, hogy még ma este vagy az éjszaka megjavítják ezeket az elrom­lott gépeket. Pedig ebben a nagy munkaidőben talpon kel­lene lenniük szükség esetén éj­szaka is a gépállomási mű­helymunkásoknak. Meg a gép­állomás brigádszerelőjének is — akit nem láttunk kedden a büssűi határban... Kutas József A magyarok tolmácsa lesz a VIT-en öt hónapja hazánkban tar­tózkodik a Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetség néhány fia­tal tagja. A KISZ KB meghí­vására, szövetségük javaslatá­ra érkeztek hozzánk, hogy megtanulják a magyar nyel­vet, és a Világifjúsági Találko­zón a magyar delegáció tolmá­csaként tevékenykedjenek. A Kaposvári Járási KISZ Bizott­ság öt napig vendégül látta az egyik fiatalt, Lauri Laasonent. A finn fiatalember Helsinki egyik műanyagüzemében dol­gozik mint vésnök, emellett úttörővezető a finn főváros egyik kerületében. Megkértük, hogy néhány szó­ban tájékoztassa lapunkat, mi­lyen előkészületek folynak a fesztivál előtt hazájában, ho­gyan készül a finn fiatalság a Világifjúsági Találkozóra. — Pontosabb programot még nem tudok, mert már elég ré­gen eljöttem otthonról. Any- nyit azonban elmondhatok, hogy felejthetetlenné akarjuk tenni a találkozót minden nem­zet fiai, lányai számára. A művészeti csoportok már meg­kezdték a próbákat, mások társadalmi munkában parkosí­tanak Helsinkiben. Ragyogó fénypompa fogadja majd az érkezőket. Mindenkit igaz sze­retettel várunk, de leginkább távoli testvéreinket, a magyar fiatalokat. Magyarországi élményeiről kérdezzük. — Sokfelé jártam már kül­földön, de a legjobban itt ér­zem magam. Ezt nem udva­riasságból mondom, ez így van. Minden az otthonra em­lékeztet. Az emberek, az öl­tözködés, az ételek. Mert pél­dául mi is csinálunk otthon halászlét... Igaz, nem olyan erőset, mint itt De majd vi­szek haza cseresznyepaprikát, hogy otthon is megkóstolhas­sák. — Somogybán is több nelyen megfordultam már. Találkoz­tam a kadarkúti fiatalokkal; vörös nyakkendőt kaptam ajándékul az úttörőktől. Jár­tam Mosdóson, Bárdibükkben, Gálosfán, és mindenütt nagy­szerűen éreztem magam. Búcsúzóul megkérdeztük, mit üzen megyénk fiataljainak. — Jó munkát eredményes tanulást kívánok nekik. Remé­lem, jónéhányukkal találko­zom majd a fesztiválon. Ezért így is búcsúzom: a viszontlá- ításra! óíiiÁzéj t, Suj^uiiő tíi. 1 p'ljöttél, Sugimoto, a messzi kapita- lista Japánból Kaposvárra. »Az if­júság keresztútjai« című filmben sorsoddal mondtad el, milyen nehéz a te és diáktársaid élete. Még most is látom, mennyire kétség­beestél, amikor a gyáros neked is felmondott. Azt még valahogy értetted, hogy küzdened kell annak a barátodnak állásba juttatásáért, aki ugyan kitűnő tanuló, de nem tud sportol­ni. Arra azonban gondolni se mertél, hogy neked, az élsportolónak is utat mutatnak a gyárosok, miután karod megsérült, és nem kosárlabdázhattál többé. Hazamentéi, össze-' törted bekeretezett csapatbajnoki oklevele­det, ráborultál az ezer szilánkra zúzott üveg­re, és így sóhajtottál föl: >*Befellegzetté Ek­kor értetted meg igazán, hogy nem a mun­kád, hanem csak bajnoki karod kellett a tő­késeknek. Nincs irgalom, áru és nem ember vagy számukra. Elmondhatom neked, hogy a nézők közül sokan megkönnyezték sorsotokat. Főként olyanokat láttam sírni, akik a felsza­badulás előtt nálunk is tanúi s talán részesei voltak a tietekhez hasonló tragédiának. Nem volnék tárgyilagos, ha elhallgatnám, hogy láttam olyan diáklányokat is, akik a moziból kijövet hányaveti módon azt mond­ták a filmről, hogy nem szombat esti szóra­kozás volt, valami limonádé jobb lett volna, mint ez, amely a dokumentum erejével ábrá­zolta a kapitalizmus becstelenségét. J^izonyára te meghökkensz ezen, Su- ■LJ gimoto. Nem akarom, hogy föl­mentsd a felelősség alól az említett fiatalo­kat, de azt sem szeretném, ha szigorúan ítél­keznél. Ahhoz, hogy megérthesd őket, tud­nod kell, hogy többségüknek fogalmuk sincs arról az embertelen világról, amelyet a film a te sorsodon át eléjük vetített. 1945 után cseperedtek föl, s egészen mást tapasztaltak az életről, mint az idősebbek. Távolinak, idegennek tűnik számukra a kapitalizmus, amely a vonat kerekei alá kergette állásta­lan diáktársaidat. Tudod, Sugimoto, a mi fiataljaink úgy gondolkoznak, hogy a tőké­sektől nem kell félniük, ide nem tehetik be lábukat többé. Következésképpen — gondol­ják — ismerniük sem szükséges a kapitaliz­must, s azoknak a gondját-baját, akik bafi- ne a létükért küzdenek. Nálunk a te sorsod­hoz hasonló példával már nem szolgál, nem szolgálhat az élet. Persze azt itt sem lehet mindig meggátolni, hogy a sportoló megbe­tegedjék, emiatt azonban nem válik kegy- vesztetté, nem küldik el munkahelyéről. Horváth Tibor kaposvári boxoló harcképte­lenné vált a ringben, most rokkantsági nyugdíjat kap. Bódis Károly labdarúgó, no­ha megsérült, s nem játszhat, a cukorgyár megbecsült dolgozója. És folytathatnám a sort. A mi fiataljainknak nem nagy gond, hogy hova menjenek dolgozni, hiszen leg­többször elhelyezi őket az iskola, ahol em­berré váltak. Egy kicsit érthető tehát, hogy nem szívesen foglalkoznak olyan problé­mákkal, mint amilyen a tiétek. Az ilyen filmekre nálunk gyakran úgy ülnek be, mintha filmmúzeumba mennének, mintha csak azok a lövések, amelyek a kapitalista országokban ártatlan emberek életét oltják ki, nem is ma dördülnének el. A zt kérdezed, hogyan lehet ilyen közömbösen gondolkozni? Azt mondod, hogy aki így tesz, az bármennyire szocialistának vallja is magát, nem az, ha­nem kényelmes nyárspolgár, és páholyból szemléli a világot? Igen, egyetértek veled. És azzal is, hogy ti, akik a kapitalizmusban küzdőtök az igazságért, joggal vártok támo­gatást és megértést tőlünk, akik már felsza­badultunk. Mert a kapitalizmus, sajnos, még nem múzeumi emlék, hanem valóság. Oly­annyira, hogy szemérmetlen érdekeinek megvédéséért nem átallja háborúval fenye­getni a népeket. Igazad van, Sugimoto, ha sorsoddal azt mondod, összefogásra van szükség az egész világon, hogy eredményes legyen a harc a tőke ellen. Hogy ezt meg- tehessük, ahhoz az is szükséges, hogy a fia­talok megismerjék a kapitalizmus igazi ar­cát. Ismerjék meg újságból és filmből, rá­dióból és televízióból, hogy milyen álnok és csalárd. Mert akik nem ismerik, könnyen elhiszik, hogy igazak a szavak, őszinte a szándék, amely a tőkések kezébe adja a ke­gyelet virágait amelyeket áldozataik kopor­sójára tesznek. Te, aki mindezzel tisztába jöttél, mikor barátod sírjánál álltái, már nem hit­tél a krokodilkönnyeknek, s leleplezted a gyilkosokat. Ha az ellenforradalom alatt ha­zájukat elhagyott magyar fiatalok több olyan filmet láttak volna, mint amilyen­ben most te szerepeltél, sok bánattal keve­sebb volna. De ők hittek a kapitalizmus szép, mézesmázos szavainak, és csalódtak. Vajmi kevés vigaszt nyújthat számukra a csábítók képmutató sajnálkozása. [?ljöttél, Sugimoto, és sokan ökölbe szorított kézzel, könnyes szemmel figyeltük sorsodat, s szívesen segítségedre lettünk volna. Azoknak a nevében, akiknek a szívéig nem jutott el tragédiátok, elnézést kérek. Hidd el, nem rosszindulat diktálta, nem volt szándékos. Hiszem, hogy megérti­tek: mi előbbre nézünk, sokat foglalkozunk szépen kibontakozó jövőnkkel, és közben gyakran elfelejtünk hátratekinteni, ködbe veszik a keserves múlt. Nem mentegetődzés ez, hanem vallomás, amely feladatot is szab nékünk: az eddiginél sokkal többet kell gyújtogatnunk az emlékezés lámpáit. Szegedi Nándor Emberméréstani kutatások Csehszlovákiábao A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban ez év őszén emberméréstani kutatásoknak vetik alá az ifjúságot. A kutatás, amely egyhónapos kortól 18 éves korig körülbelül zoo ezer gyermeket és fiatalt ölel fel, módot ad a csehszlovák ember­méréstani tudomány számára megállapítani, miként fejlődik a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság fiataljainak szerveze­te. A TUDAKOZÓ FOGLALT... (10) iiiiiiiiiÜi Balta Ödön é» Baktat Ferenc riport regénye jjjjj-jllljj Éjszakai intermezzo Tánc, tánc, körtánc, kavar­gó, őrült forgatag. Óriásra nőtt arcok rohannak körbe, mint a vízbefúló előtt villámsebesen lepergő élet-filmszalag pre- mierplanján. A kis Mihalko- vi.cs ürgefeje a bőrkabátos vállán. Géppisztolycső, hideg kék csillanássaL Papiros, sas­sal: »Geheime Staats-Polizei.« A francia kártya figurái set­tenkednek az őrült körtánc szélén, de a kárókirály nyilas karszalagot visel. Marika ar­ca, egy hang rikácsol: aki meg­nyeri, azé! Soós Péter hánykolódik ez ágyon — és olyan józan, ami­lyenek csak nagyon részeg em­berek tudnak lenni. Világo­san, hidegen és undorító éles fényben látja az egész társasá­got. . . Társaság — mit társa­ság. ringyók és stricik. »Aki megnyerte, azé«. És a lány, a lány, az a sá­padt, egykedvű arc. Hát min­den mindegy neki? — Engedjen be. engedjen be, a* istenért! Az ajtón kéz dörömböl. Ez is álom? Vagy a kótya- gos valóságból egy darabka? — Engedjen be, Péter! Az ajtón, amelynek kilincsét olyan riadt-rémülten rángatta, belép, nem — bezuhan Mária. De ez — egy másik lány, mint akit az előbb látott. Egy kis­lány sír és vacog a kisestélyi- ben, gyöngysorral a nyakán. — Megölte, Péter. Megölte, lelőtte! Ez a gyilkos, ez a dög! — De kicsodát, Mária drága! (Maga sem veszi észre, hogy i y mondja.) Nyugodjék meg! Ki ölt meg és kicsodát? — Alex, Petneházy... Agyon­lőtte Szántó Ernőt. A volt fe­lesége babáját. Nem érti? Jaj, persze, hogy is értené, maga ezeket nem ismeri... És aléltan, sápadtan csuklik össze Péter ágya szélén. Valahol, a félig nyitva ha­gyott ajtón át gramofon nye- kergése szűrődik be. Péter agyában egy pillanat­ra felvillan: itt van az ágyam szélén ez a baba... Atyaisten, Íriszen tetszik, tetszik, ha be se vallom magamnak és neki se, akkor is. Nem szent. És kívá­nom és.. j — És, tudja, magát érzem ezen az egész szemétdombon az egyetlen becsületes embernek. A vér forrósága egytized másodperc alatt lehűl. S ha van vér Soós Péterben, az most mind az arcába szökik. Szégyel­lt magát. — Segítsen rajtam, Péter. Vigyen innen akárhová. Értse meg: ez az örült most akárkit lelő. Engem is, hiszen tudja, hogy gyűlölöm. Tudja, miért lőtte le azt a fiút? Mert ide- küldte hozzá a nőt. A volt fele­ségét, Lilit, hogy szerezzen ne­ki papírt, a környékükön raz­zia van. Nem segített rajta, a nő elment. Fél óra múlva itt volt Ernő. Kereste Lilit. Nem hitte el Alexnek, hogy nincs itt. A másik szoba ajtaját be­hajtották, mert a Pici disznól- kodott odabent, azt hiszem, a Padlizsánnal, de mindegy, sem­mi közöm hozzá. Petneházy rá­szólt, nincs ott Lili, ne menj be. Ernő mégis megfogta a ki­lincset. Az az őrült ráüvöltött: úri becsületszavamra nincs ott, ha bemész, lelőlek. És a követ­kező percben lőtt is. A becsü­letszava miatt. Éz a féreg, ez a A kaposvári vasútállomás tudakozójával nem könnyű telefonon be­szólni. Szinte állandóan fog­lalt. Az aszta­lion három te- (lefon. Az egyi­ken éppen most hívják a felvi­lágosítót. — Igen, ké­rem, reggel 4.48-kor. Csat­lakozás So- mogyszobon 5.55-kor. Gyors­vonat nincs... Húsz forint húsz... Maries Já­nos szünet nél­kül válaszolgat hol a telefonba, hol az ablak rongy, aki egy vén hercegnő fi' zetett selyemfiúja volt három évig Camnes-ban, ez __ É s már ömlenek a könnyei, s| újra, szinte mániákusan. — Vi­gyen, vigyen, vigyen el innen. Péter öltözik, gyorsan, mint: a villám. És tíz' perc múlva bekopog­nak egy kis ajtón a kazánházi mellett. Belülről Béla bécsi nyugodt! barintenja hallatszik: _ ??? M ennek fölfelé a lépcsőn. Győré Béla szerelő, fűtő — Ma­rika keresztapja — és Soós Pé- tér tartalékos hadnagy, katona-'/ előtt kérdezős- szökevény. Mennek, és n em § ködöknek. A tudják, hogy ezekben a pillana-Zkérdések nem tokban jön vissza a szálloda« df kapujához Alex baro es a gu-> . gye Herczeg Lajos. Immár sz­űrés kézzel. A férfi pedig, aki/ — Mikor megy a Balatonra az imént sebet kapott a szál-5reggej vonat? lodai szobában, még két újabb/ golyóval a testében ott fekszik/ — Budapestre szeretnék a Petőfi tér egyik padja tövé- f utazni, tessék elmondani az be”', , ,. ^összes indulási időt... Alexnek regi álláspontja: aji néma tanú a jó tanú. j — És Szántó immár néma tanú.: Azt mondták neki: orvoshoz« de m nincs időm rnásik viszik. Nem lesz semmi baj.../. „ __ , , . ,. . . /jegyet váltam, mit tegyek?... S most, a szoba fele tartva,/ meglátja Pétert. / — Tessék megmondani a — Kérlek, nem láttad Mari-í Fonyódra induló összes vona- kát? — fordul hozzá kedve-/tokát, és azt is. hogy mikor sen, finoman. Péteren átfut a fi , . ... -, , __ , borzongás - ugyanúgy, mint3mennek hajok Badacsonyba. .. Márián fél órával ezelőtt. Mi-J: E§y Mos asszony különös lyen finom tud lenni... Mi-/kérdéssel állt az ablak elé: — lyen csiszolt, milyen Székesfehérvárra mennék, Dombóvárig csoportjegyem van. ges... készsé-/Vihetek-e a vonaton magam­— Folytatjuk — Jmal törpepapagájt, és mennyit /kett fizetne:»? Azonnal hang­zik a válasz: — Lehet Kérem, a díja 8 forint. Még különösebb kérdés: —■ Feladhatok-e kutyát személy- poggyászként, ha nem utazom vele? A felvilágosító több száz adatot tud: a Kaposvárra ér­kező és innen induló összes vonatét, a díjszabásokat, és ismeri a személyszállítással kapcsolatos valamennyi rende­letet. — Hogyan lehetne könnyíte­ni a szolgálaton? — kérdezzük. Rövid töprengés után így vá­laszol : — Meg kell tanítani az em­bereket utazni. n. a.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents