Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-20 / 248. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Péntek, 1961. október M. BESZÉLŐ KÖVEK Mit rejtenek magukban a kaposszentjakabi dombok? Magasba len­dül, majd ke­mény kőbe üt­közik a csá­kány ... és megint egy régi emlékkel gazdagodik az értékes gyűj­temény. Az idén augusz­tusban isimét ásatásba kezd­tek a kapos- szentjakahi dombon. Nagy Emese, a Bu­dapesti Törté­neti Múzeum régésze irá­nyítja a mun­kálatokat. — Ezek itt nem vár romjai, mint sokan hitték — mu­tat a közelben rneredező fa­lakra a régész —, hanem egy nyolcszög alap­rajzú XIII. századi késő­román kápolna maradványai. — Emitt pedig — magya­rázza — egy XI. századbeli kolostor maradványait tárjuk felszínre. A szentély és a fő­hajó falai aránylag épek ma­radtak, az egyik oldalfalat valószínűleg robbanás dön­tötte így meg. Elmondja, hogy a kolostort — mint az alapítólevélből ki­derül — 1061-ben alapította egy Ata nevű ispán. Idők fo­lyamán többször átalakították. A falak alatt Árpád-kori te­mető nyomaira bukkantak, de bronzkori leletek bizonyítják, hogy már régebben is lakott település volt itt. A föld mélyéből római pén­zek, faragványok, szláv ke­rámia töredékek kerültek elő, tehát később is éltek itt em­berek. A régész elmosolyodik: — Bizony, ha beszélni tudná­nak ezek a kövek, sok min­dent mondhatnának. De a hozzáértőknek így is feltárják titkukat. — Mi lesz a leletanyaggal? — kérdezzük. — A közel jövőben átadjuk a Rippl-Rónai Múzeumnak — hangzik a válasz. Nagy Emese régész munka Megnövekedett a gyógypedagógiai oktatási hálózat Még valamikor a nyáron adtunk hírt arról, hogy Nagy­atádon gyógypedagógiai osz­tályt létesít az általános isko­la, s hogy szakfelügyeletét — mint anyaintézet — a Kapos­vári Gyógypedagógiai Iskola látja majd el. Ez a hír bővítésre szorul. Hiszen aki csak ezt ol­vasta, csak ezt tudja, méltán hiheti, hogy nagy változás nem történt Pedig ugyancsak tör­tént hiszen Tab és Fonyód ki­vételével megyénk valahány járási székhelyén megteremtet­ték az általános iskolák an­nak ^ehetőségét, hogy a szep­temberben indult új tanévben megkezdjék működésüket a gyógypedagógiai osztályok. E különleges feladatkörű ok­tatási hálózat növekedése alig­ha mehetett volna végbe az állam, a megye, az illetékes iskolák igazgatóinak és neve­lőtestületeinek megértése,' lel­kes támogatása nélkül. De, mert együtt volt mind a meg­értés, mind pedig a támogatás szándéka, valahány gyógype­if .^AiÉÉ Feltárják a kolostor szentélyét. dagógiai osztály számára pél­daszerűen biztosították Sió­fokon, Nagyatádon, Barcson és Marcaliban a tárgyi és sze­mélyi feltételeket. Följegyzésre érdemes dolog, hogy az emlí­tett járási székhelyeken az is­kolák legjobb pedagógusaikat bízták meg a gyógypedagógiai oktatásra szoruló gyermekek nevelésével. Talán nem is pon­tos ez esetben megbízást em­legetni. Hiszen a nevelők a hi­vatalos megbízás kézhezvétele előtt önként vállalták a rájuk váró 'igen nehéz, de egyúttal nagyon szép, vérbeli pedagó­gust kívánó munkát. Ezzef egy időben pedig azt, hogy a két­évi szükséges gyakorlat után levelezőként elvégzik a Gyógypedagógiai Főiskolát. Egyszóval hivatásuknak is vá­lasztották a gyógypedagógiát. A közelmúltban korszerűsí­tett, bővített anyaintézetben, a Kaposvári Gyógypedagógiai Iskolában ez idő szerint majd-, nem kétszáz a tanulók száma. A gyógypedagógiai hálózat szé­lesedése folytán még 85 gyer­mek részesül képességei kibon­tásához alkalmas gyógypeda­gógiai oktatásban. Erről az iskolatípusról, az oktató-nevelő munka e külön­leges ágának képviselőiről olyan kevés szó esik. Érdemte­lenül kevés! Ez — megítélésem szerint — azzal magyarázható, hogy a felszabadulás előtt leg­följebb csak néhány embersze­retettől fűtött pedagógus, or­vos hangoztatta a gyógypeda­gógia fontosságát. Államügy­gyé oktatási rendsZérünkuen csak a felszabadulás után váll a gyógypedagógiai oktatás, a).- gyógypedagógiai hálózat terv­szerű növelése. S ha már visz- szakanyarodtunk gondolatban a hálózat ’ növekedéséhez, em­lítést érdemel az is, hogy Somogyváron 1962 szeptembe­rében nyílik meg a most korsze­rűsítés alatt álló gyógypedagó­giai intézet, mely majd nárom- , százhúsz bent lakó növendékét , készíti fel úgy az életre, hogy a sérült, értelmi képességük- " ben elmaradt gyermekek fel­növekedve hasznos tagjai le­hessenek társadalmunknak. Ebben is, miként magában az anyaintézetben és a kihelye- - zeit osztályokban, a reáltár­gyak oktatása mellett munká­ra való nevelés folyik. Ennek az iskolatípusnak az .ajtaján sokkal korábban kopogott be a politechnikai oktatás szük­ségszerűségének eszméje, mint bármelyik másik iskolatípu­sunkba. És ez érthető is. Azok a gyermekek, akik családi kö­rülményeiktől függetlenül, ön­hibájukon kívül képtelenek ar­ra, hogy lépést tartsanak az alsófokú oktatásban velük egy­korú társai Ideal, itt is megsze­rezhetik a tudásnak azt a mi­nimumát, amellyel már boldo­gulhatnak. Ezért van nagy je­lentősége, hogy járási székhe­lyeinken megindulhattak a gyógypedagógiai osztályok, hogy mind nagyobb lesz gyógypedagógiai hálózatunk. L. I. Hogyan készül a mesterséges ér? Az orvostudomány újabban megállapította, hogy a mű­anyagból készült artériák, ame­lyekkel bizonyos esetekben a megbetegedett érszakaszt pó­tolják, jobban megfelelnek a célnak, mint az elhalt emberek testéből vett, természetes vivő­erek átültetése. Angliában egy különleges te­rűén anyagból igen finom szemcséjű szövetet készítenek, és ebből ma már egyre na­gyobb mennyiségben gyárta­nak mesterséges artériákat. E szöveteket 90 cm hosszú dara­TABKA PANASZKODIK A NtNIKK, is­meretlen embereit hallgatják nagy figyelemmel, bátorító mosolygás­sal. A nénikének csak biztató de­rű dukál, a/, elmarasztalás mást illet. Mást bizony, mert mi dolog az, hogy bárom hete küzdőtérhez hasonlít az a hajlék, ahol együtt lakik egyetlen élő rokonával, az uuokahugával. Nem tréfa: azon kaptak hajba, hogy elég-e a lélek, ha halál után a hagyományos temetés helyett még életében a hamvasztást vá­lasztotta a megboldogult. A néni­ké azt hirdette nagy fennhangon, ha meghal az ember, meghal, vége mindennek. Az unokahuga, a jó­val fiatalabb — aki szemlélhetné másként is a világot —, azt kia­bálja, hogy ilyen ötletet csak az ördög súghat, mert ha a test elég, elég a lélek Is. Nem köszönnek egymásnak, be­szélni is csak úgy beszélnek, hogy papírra vetik a fontosabb köz­lendőket. Mert a nénike gondol­va arra, hogy hetven évét már könnyebben megközelíti a vég, kifizette előre a hamvasztási kölf- ségeket. S most azt a helyeslést, amit otthon szeretett volna kap­ni, itt gyűjti össze a boltban. Az emberek éppen ezért nem szűk­markúak. Senki sem mondja, de én látom, még csodálják is ezt a hajlott korú asszonyt... bokra vágják, majd összezsu-<; gorítják őket, úgyhogy az egyes < darabok hossz^ 30 centiméter, i és kellő rugaímasságúak. Az így készült »műereket*- 66 órára két rész tiszta éterből! és három rész tiszta alkoholból S álló oldatba mártják, majd le- j öblítik, enyhe tisztító oldatban^ tisztára mossák, újból Öblítik,] majd kétszer fél óra hosszat] kifőzik. Ezután átlátszó mű- ] anyagba csomagolják s gam-] ma-sugárzással sterilizálják az] egészet. Ezután kerül be a] mesterséges artéria a műtőbe., MÁSODSZOR HOZ TER­MÉST a körtefa Bucski Sán­dor kaposvári lakos kertjé­ben. Augusztusban már egy­szer leszüretelték a fa gaz­dag termését, s azóta a rend­kívüli időjárás hatására újabb 15 gyümölcs érett meg másod- termésként. * * * — TE, MI AZ A KAUCIÓ? — súgja oda a mellettem ülő kis­lány a partnerének a »Katona­zene« című új magyar film egyik előadásán. A fiú sem tudja, csak a vállát vonogatja. Később azon­ban kiderül. A filmbeli kis tisztecske »rossz lóra tett«. Javában udva­rol, amikor tönkremegy az apósjelölt. Megterhelik a bir­tokot, s az após nem tad kau­ciót fizetni... — Mit tehet iyenkor egy K. u. K. huszártiszt? — kér taná­csot parancsnokától, az idősebb őrnagytól. — Kettőt tehet: vagy tiszteleg és lelép, ami nagy komiszság, de senki sem fogja szemére vetni, vagy leveti a mundért, és elveszi a lányt. Ez derék, becsü­letes dolog, de mindenki bo­londnak tartja majd . . . Érdekes helyzet, érdekes ren­dezői megoldás ez. A magvas társadalomkritika különös hang­súlyt kap azáltal, hogy az őr­nagyot alakitó segédszínész (Nagy Vilmos, a 40-es évek had- ügyminiszere) mondja ki. Elgondolkoztató, különös hely­zetben fogant ez a bírálat egy letűnt korról, amelyet a becsü­letes emberek sorából ma már senki sem kíván vissza ... j—Jf- fiatal tanár beírja az *-sL. eU)ző felelő jegyét, a beszámoló értékét, majd, fá­radtan az órájára pillant. Há­romnegyed hét. Fölnéz. Már csak egy beszámolódban hátra. Egy asszony. Ketten vannak a villanyfé­nyes tanteremben. Érdekes helyzet. Talán már mindenki elment az iskolából, csak ők ntiradtak itt. Egy villanásnyi­ra arra gondolt, hogy ezt az asszonyt meg is simogathatná, bizonyára nem szólna semmit. Igen, megsimogathatna, ha csinosabb volna. De most nem az. Alacsony, egy kissé telt, barna hajú. Szeme karikás. Fáradtnak, nagyon kimerült­nek látszik. Idegesen kopog ce­ruzájával a pádon. Vajon mi­lyen kérdéseket kap? Moso­lyogni próbál. Hány éves le­het? Talán harminc. De lehet, hogy kevesebb. Most túlságo­san törődött. Lelép a dobogóról, végigsé­tál a padok között, egészen az asszonyig. Megáll előtte. Sze­retné megteremteni azt a köz­vetlen légkört, amelyben a föl­lépő gátlások leginkább vissza­szorulnak. Ez a törekvése a nappali tagozaton is, az álta­lános iskolában. Azt tartja, hogy a tanulók — kisdiákok és felnőttek egyaránt — jóval többet tudnak, mint amennyit a régtől fogva kialakult feszé­lyezett körülmények között vissza tudnak adni. A gyere­keknél már szép eredményeket ért el. A felnőttek között is. De most ketten vannak. Igaz, talán így könnyebb is. Vicc? Nem jó. Legföljebb néhány közvetlen szó. Elsétál a falig, aztán vissza az asszony padjáig. Ránéz. — Fáradt? ■— Sok ez nekem — néz ma­ga elé az asszony. — Nehéz az anyag? c4z idő i sé felelő — Meg lehetne birkózni ve­le. Egyébként... — Munkakör? Családi hely­zet? Az asszony felkapja fejét, aztán újra maga elé mered. Nem szól mindjárt. A tanár arra gondol, ha most belegaba­lyodnak egy bonyolult családi tragédia kibogozhatatlan szá­laiba, elmegy az idő, a felelés­ből meg alig lesz valami. Így is nagyon elhúzta az egészet. Pedig holnapra még legalább húsz dolgozatot kell kijavíta­nia ma este, mert megígérte a gyerekeknek, de a tanmenet szerint is javítás következik. Elütötte tehát a dolgot: — Nem akarok magánügyei­be beleavatkozni, de láttam, hogy fáradt. Ne izguljon. Kép­zelje el, hogy a vonaton talál­kozunk, és ott előjön a szó pél­dául arról: milyen nagyszerű lenne, ha nem kattognának a vonat kerekei. Leült a másik padba, vele szemben. Igyeke­zett kérdezgetni úgy, hogy a beszámoló valóban beszélge­tésnek hasson. Sok példa, gya» korlati utalás. Fizikáról lévén szó ezt könnyebben megérthet­te, bár a férfiaknál még egy­szerűbb lenne a dolga. így sem volt nehéz. Az asz- szony eleinte ugyan idegesen, kapkodva, de később egyre nyugodtabban, feloldódva vá- laszolgatott, és a tanár úgy érezte, némiképp sikerült meg­valósítania feleltetési elvét. Az asszony tájékozottságról tanúskodott. Voltak ugyan ki­sebb kihagyásai, látszott rajt a mai délután fáradsága, de a négyest megérdemli. Majd év végéig tovább érik az anyag, akkor biztonságosabban mo­zog majd. tanár fölkel, beírja a jegyet. Közben arra gondol, hogy mi lesz a vacso­ra, hiszen egész délután perc­nyi szünet nélkül dolgozott, ar­ra sem volt ideje, hogy a táská­jában hozott szendvicset meg­egye. Vacsora után pedig fő­zet egy erős feketét a felesé­gével, hogy frissebben tudjon dolgozni. Az asszony a könyveit rakos­gatja táskájába. A tanár össze­csukja a naplót. Ránéz. Ki le­het ez az utolsó felelő? Mi a foglalkozása, vannak-e gyere­kei, férje, hogyan élnek? Itt ül vele szemben, egyedül a három padsor egyikében, és jó­formán semmit sem tud róla. — Hol dolgozik? — N.-ben. Tejkezelő va­gyok. — Család? Súlyos gond felhője fut át a barna arcon. — Két kislányom van. A férjem elment tőlünk. Tavaly. Egyedül nevelem a gyereke­ket. — És ilyenkor? — Behozom őket anyámhoz. Hetenként egyszer itt alusz­nak. De olyan jók, otthon is sokat segítenek már, pedig a nagyobbik is csak nyolcéves. A kisebbik hat. Meg kellene kérdezni, miért ment el a férje. De hogyan? Akar-e erről beszélni előtte? Őszintén. És egyáltalán: miért avatkozik be mások életébe? Mindegy, az előbb már elkezd­te. Ha nem válaszol, nem eről­teti. — Miért hagyta itt a férje? — Nehéz erről beszélni. De ha már a tanár úr kérdezi.,. Tavaly beiratkoztam a hete­dikbe. Sürgették is a vállalat­nál, nem mondom, de magam is szerettem tanulni gyermek­koromban. Mindig jó bizonyít­ványom volt. Már előbb is akartam, szégyelltem, hogy fiatal létemre csak hat elemim van, de a család, a gyerekek gondja nem engedett. Tavaly aztán örültem is, hogy erőltet­tek. Csak a férjem nem. Már azelőtt is, amikor szóba került, kijelentette: hallani sem akar róla, hogy estéimet máshol töltsem, ráadásul vidékről jár­jak be tanulni. Hogyne, hi­szen neki ilyenkor hideg va­csorát kellene ennie, vagy föl­melegíteni, amit készítettem. De erre nem volt hajlandó. Azt mondta, hogy ha kirúgnak a hat elemi miatt, szerez majd másutt helyet, itt bent a vá­rosban, ahol ö is dolgozik. De tetszik tudni, nem akartam le­mondani állásomról, ott van helyben, hat éve csinálom, nem volt soha baj velem, meg mindig szerettem a könyveket, ha nem volt is módom sokat olvasni. Nem engedte, mégis beiratkoztam. Talán jobb lett volna, ha nem teszem? Azóta már sokat gondolkoztam ezen. Amikor eljöttem hazulról, ide a városba, iskolába, legtöbb­ször kerékpárral, mindig meg­fenyegetett. Hogy otthagy. Nem vettem komolyan, azt hit­tem, majd megszokja. Még olyasmit is mondtam neki, hogy jöjjön ö is, egy lakatos­nak sem árt, ha megvan a nyolc osztálya. Persze kineve­EGY PAPA sétáltatja kislá­.. . Cnyát a Kossuth Lajos utcá­iéit. Azt mondta, neki mar A , , . ,, elege van az iskolából, gyerek-^oan' ^ 3 * eves kislány kto- korában is, hacsak tehette, eí-<f dázik. Apuka is benne van a kerülte. cjátékban. Gurul a labda, gu­A félévi beszámoló után el- . rul, neki pattan a falnak, on- ment. Pesten lakik egy mun-^ „ úttestre. A papa - kásszallason, mert vállalatát is z ? .. „ . . .... a xr ,, . >korul se nezve — kiugrik az itthagyta. Nem, nem adtuké., .. ,, . A , . . , , , utra^ a kislány utána. Azután meg be a válópert, minden ho-V . v vissza napban küld néhány száz fo-> _ , . . . .. , , . . v Szerencsére nem jatt sem­nntot, néha a gyerekeket isjmj jármű. ^ ha jött volna? _ meglátogatja. Ide szoktam be-C * * * hozni őket ilyenkor a városba,) egy közös ismerősünkhöz. De] mi nem találkoztunk azóta. A tanár töpreng: mit kérdez­zen még? Vagy szólni kellene < valamit, megnyugtatót, bízta- ] tűst. Kínos a közéjük hullott] csend. — A többi tárgyból hogy( ment a beszámoló? —i Négyes, általában. Ma-] gyárból ötös. Hallgatnak. Léptek koppan-< nak a folyosón. A hivatalsegéd] nyit be, aztán gyorsan vissza-. húzódik. f J— ölrezzennek. A tanár az , (/-'óráját nézi: néhány, perc múlva nyolc óra. Az asz-] szony feláll, magára veszi a > ballonkabátot, gondosan, be­gombolja. Hűvösek az esték., Fejkendőt köt, elköszön. A tanár is gyorsan főiké-] szül, és miközben beteszi ma- * ga után az ajtót, arra gondol: < mi adja az erőt az asszonyok-i nak elviselni a méltatlanul, ( igaztalanul rájuk mért csapá- < sokat, és ahhoz, hogy porig < sújtottan is egyenesen tudja- ^ nak haladni a maguk válasz- < tóttá úton? Vajon mikor Tudja-e hogy... . . . Afrika 200 ipillió lakosa kö­zül csak 5 millió a fehér; ...Izlandban 135 vulkán van;----a leghosszabb tróposi ó riáskígyó hossza 10 méter; ... az asszírok és más keleti népek harci kutyákat tartanak, amelyek szakaszokba osztva részt vettek a csatákban; ... a kőkorszak eszközei na­gyobbrészt balkezesek számára készültek; ... száz évvel ezelőtt a parar dicsonyjt mérgező gyümölcsnek tartották; ,. . dél-amerikai indiánok is­merték a harci gázokat; ostro­mok » alkalmával vörös borsot égettek, amiből mérgező füst szállt fel; ... az emberi szív súlya mintegy 30 dekagramm, egy át­lagos méretű bálna szívének súlya 700 kilogramm. Somogyi Népfaip Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. * Felelős szerkesztő: s KISDEÁK JÓZSEF. f Szerkesztőség* Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latink«* S. u. 2. Telefon 15-10. ... * Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. ^Készült a Somogy megyei Nyomda- , , . . ... . ^ipari Vállalat kaposvári üzemében« nulja meg érteni, becsülni és Kaposvár, Latinka S. u. 6. segíteni minden férfi az <F. v.: László Tibor.) szony áriak, tiszteletet, csodála- C Terjeszti: a Magyar Posta. «ITfl- tot parancsoló akaratát? «^fizethető a helyi postahivataloknál A és postáskézbesítőknél. Somogyi Károly > Előfizetési díj egy hónapra U Mb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents