Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-03 / 233. szám

Kedd, 1961. október 3. 3 SOMOGTI NÉPLAP A HOLNAP VÁLASZOL.. öröm és egy kis izgalom hullámzott végig Homokszent- györgyőri, amikor megérkezett a két agrármérnök, hiszen tudták, azért jöttek, hogy ne­kik — mármint a Zöldmező Tsz tagjainak — még jobb, még könnyebb legyen. Earner Zoltán, a János-ma- jor, Papp János a Dénes-ma- jor üzemegységvezetője lett. Munkájuk láncszemként kap­csolódik össze. A János-ma- jorban van a »malacgyár«, a 150 koca, a Dénes-majorhan pedig a hizlalda Egyik hely­ről a másikra vándorolnak az állatok, és nem mindegy, hogy mdiyen állapotban. Ezért az első pillanattól fogva valami »no, meglátjuk, ki tud többet« vetélkedés van a két agrár­mérnök között. S ez csak hasz­nos lehet a közösségnek. Exner Zoltán. — Gyerekkorom vágya te­hát nem új keletű elhatározás teljesült azzal, hogy elvégez­tem a mosonmagya-óvári aka­démiát — mondja Exner Zol­tán. — Azelőtt három évig dolgoztam a szakmában, s igazán csak most látom, mit ért az a hároméves gyakorlat. Halk szavú, határozott egyé­niség; amíg beszél, mind job­ban megérlelődik bemem a meggyőződés: ez az ember nemcsak egyenes, őszinte, ha­nem a szakma szerelmese is. Az akadémia elvégzése után több helyre mehetett volna, vagy akár ottmaradhatott vol- ra tanárnak, mégis Homok- ■ zentgyörgyöt választotta. Ügy látta, itt van jövője, s a gaz­daság fejlesztése közben nem­csak értékesítheti tudását, ha­nem gyarapíthatja is. Lelkes törekvés jellemzi Papp Jánost is. Ö a megyei ta­nács ösztöndíjasaként tanult Gödöllőn, az Agráregyetemen. Öreglaki származású, s ő is sok ajánlás közül választotta ez a falut — Jó vidék ez — mondja csöndesen —, az emberek is jók, szeretnek dolgozni. ötszázas hizlalda, százas te­henészet, marhahizlalda, nö- Vendékmevelő, 800 hold szántó — ez mind őhozzá tartozik. De nem kisebb a feladata Exner Zoltánnak sem, aki a János- majori sertéstenyésztő telep és a hozzá kapcsolódó ezer hold szántó munkáit irányítja. Kérdezhetné bárki, hogy ez a két. fiatalember, aiki mind­járt ilyen felelősségteljes, ve­zető munkakörbe csöppent, vajon képes-e arra, hogy a szerteágazó, bonyolult felada­tok közepette helytálljon? Jo­gos a kérdés, a válasz rövid; Nincs ok semmiféle aggoda­lomra, kétkedésre. A szövetke­zet vezetői nemcsak arra töre­kedtek, hogy — igen helyesen, követésre méltóan — fiatal szakemberekkel gazdagítsák közösségüket, hanem ügyeltek arra is, hogy ne maradjanak magukra, hanem a gyakorlot­tabbak támogatásával módjuk nyíljon arra, hogy tudásukat kibontakoztathassák a község javára. Az üzemegységek idő­sebb, tapasztalt brigádvezetői mindenkor mellettük állnak, és ha szükséges, főleg a szer­vezésben segítenek nekik. — Hetente kétszer a köz­pontban megbeszéljük a fő tennivalókat — magyarázzák —, kint a területen aztán ön­állóan intézkedünk. Három­négy napra előre megvan a munkabeosztás, de esetenként a brigádvezetőkkel elkészítjük a másnapi munka tervét is. Fennakadás nem volt még, és reméljük, hogy nem is lesz. — Nem ismeretlen ez a munkakör nekem — mondja Exner Zoltán —, hiszen a terv- készítéstől az önköltségszámí­tásig, a szervezési feladatig mindenről tanultunk. Diplo­mamunkám is ilyen témájú volt Persze azért jó, hogy nincse­nek egyedül, hiszen az élet sokszor különleges helyzet elé is állítja őket. Telítve vannak még az isko­la levegőjével, de már csábí­tóbb, izgalmasabb számukra az a munka, amire vállalkoz­tak. Exner Zoltánnak egyéni Papp János. elgondolása is van már; foly­tatni szeretné azt a szarvaske- rep-kísérletet, amit két éve megkezdett. — Megmutatjuk, mit lehet itt produkálni — csengenek most is fülembe szavaik. Ígé­ret vagy elhatározás ez? Olyan mindegy, hogy minek nevez­zük. A holnap válaszolni fog erre. Annyi bizonyos, hogy a homokszentgyörgyi Zöldmező helyesen, előrelátóan cseleke­dett, amikor közösségébe fo­gadta ezeket a munkavágyó, tenndakarással telített fiatal szakembereket... Tanulni sohasem késő! A tavasszal _ május­ban — egyhetes vizsgálódás eredményeit összegezték azok a pedagógus brigádok, ame­lyek egyes vállalatok, intéz­mények, üzemek kulturális el­látottságát mérték föL E mun­ka nagy alaposságot, lelkiisme­retességlet kívánt elsősorban azért, mert művelődésügyi in­tézményeink e fölméréskor [napfényre került lehetőségek- számítva dolgozták ki nép- .űvelési terveiket. S bár ala- os és lelkiismeretes munkát ■égeztek e brigádok, most égis léptan-nyomon kifogás hangzik el az üzemek, vállala­tok, intézmények vezetői ré­széről. Holott annak idején va­lahány helyen arra illetékesek — munkaügyi előadók, igazga­tók» szakszervezeti tisztségvi- lök — szolgáltatták az adato­kat. — Ennyi volna nálunk a csak IV—VI. elemit végzettek száma? Honnan vették az elvtársak ezeket a számokat? — Nincs se vége, se hossza a hitetlenkedésnek, a sértődés­nek. Az adatok — akár van­nak csekélyke számbeli eltéré­sek, akár nincsenek — olyan népművelési feladatokra mu­tatnak rá páráncsolóan, ame­lyeket népművelési szerveink csak a vállalatok, intézmények, üzemek arra illetékeseivel szö­vetségre lépve tudnak ellátni, elvégezni... Viszont a kifogá­sokból a legtöbb helyen az Vörös Márta I derül ki, hogy éppen ezzel a áf k&r permeket Lübbenauban (Német Demokratikus Köztársa­ság), az egykori grófi kas­télyban ma kisgyermekek és fiatal anyák laknak. Ha a fiatalasszonyok öt héttel a szülés előtt idejön­nek, az egykori grófi lak­osztályokban kényelmes, barátságos otthont talál­nak. A rongy parkban jól­esik a séta, s a hattyúk a tavon ugyanolyan kecses mozdulattal fogadják el az eleséget a munkásnők ke­zéből, mint egykor a gróf­kisasszonyokéból. A kastély nagy fogadócsar­nokából gyermekkocsi-ga­rázs lett. A kis lakók há­ló- és fürdőszobái ragyog­nak a tisztaságtól. Kereken 120 gyermek tölti itt első három életévét, jól gon­dozva és öltöztetve, bősé­ges táplálékkal és szép já­tékokkal ellátva. A havon­ta egy-egy gyermek ellátá­sára fordított 120 márká­ból csak 40-et fizetnek a szülök, a többit az állam adja. Így egyengeti az utat az életbe minden gyermek számára a szocialista ál­lam új társadalmi közös­sége, azok számára, is, akik kedvezőtlen körülmények között jöttek a világra. Egy új kor gyermekei nő­nek föl, akik. szabadon és boldogan pillantanak a jö­vőbe, mert már életük kezdetén a közösség szere- tete veszi őket körül. szövetségre lépéssel van baj. Hogy a kétségkívül sok tenni­valót követelő termelési és egyéb problémák közepette még ma is nagyon kevés ener­gia marad a népművelési mun­kára. Furcsa érzéseket, gon­dolatokat keltő foglalatosság végiglapozni az idevágó adat­halmazt, és summázni tárgyi­lagosan, hogy bizony dolgo­zóink egy része még mindig híján van az általános iskolai végbizonyítványnak, így a mi­nimális korszerű műveltségnek is! Jóllehet a dolgozók esti is­koláin, az általános iskolák le­velező tagozatán százak jut­hattak volna már birtokába a valamikor hozzáférhetetlen tu­dásnak, alapműveltségnek. Nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy az utóbbi években mind többen vettek részt a felnőtt oktatásban, hogy sok, az általános iskolai végzettséget felnőtt fejjel meg­szerzett dolgozónk tanul to­vább középiskolában, többsé­gük technikumokban vagy fő­iskoláink, egyetemeink levele­zőiként Ezeket az embereket nem kellett különösebben ösz­tönözni: szükségét érezték az önművelésnek, figyelmeztetés nélkül igyekeztek és igyekez­nek kihasználni mindazokat a lehetőségeket, amelyeket álla­munk kínál mind többre tö­rekvő állampolgárainak. De most nem róluk, nem ezekről a tudásszomjukat kapacitálga- tás nélkül is kielégíteni törek­vő emberekről van szó, ha­nem azokról, akik az önelégül­teket, a megmozdíthatatlansá- got képviselik, akikről eleddig elfeledkeztünk, megelégedve azzal, hogy elvégeztek külön­féle szakmai tanfolyamokat. A szóban forgó — és sokat kifo­gásolt — fölmérés késett né­hány évet, így bukkanhattunk most ilyen terjedelmes fehér foltra, sőt itt-ott még analfa­betizmussal is találkozhatunk. Vitatják a nagy mulasztá­sokra és a még nagyobb köte­lességekre mutató adatok hite­lességét. Néhány üzemünkben magam is fültanúja voltam ilyen vitának. Hallottam nem egy olyan ígéretet, hogy az üzem, vállalat ismét elvégzi a fölmérést Azt kevesebb he­lyen ígérték meg, hogy a 150 —200, alapműveltséggel nem dolgozó közül nem *ötöt küldenek a dolgozók esti Tolnai Világlapjában kama-$iskoláiba, hanem tizenötöt! szios kalandvággyal olvasta ag Jártunk az AKÖV-nél, s Titanic jógtoegy-katasztró&já-Spintegy dokumentálva az »úgy nak történetét. Eszébe jut; ^fontosságát- - hajó óriási testébe már ömlött! GRAND HOTEL HUNGÁRIA (»1 jjijjjjjj; Bella Ődfin é» Baktat Ferenc riportregé ilye — Ahhoz magának semmi De a portás kérdő tekinteté- 1944 szilvesztere van. És ez köze — válaszol minden hang- re úgy érzi: mégiscsak meg csendes, bujkáló mérnök fogó nélkül. .............................. — Igazolja magát, amíg fi­nom vagyok! — kapcsol rá az erőteljesebb hangra a katona vele! Gestapo-papírja van... a víz, de a szalonban még ját szott a zenekar. Két szoba egybenyitva a másodikon. Itt a házigazda: Arany. Herr Arany. Az aszta-: Lók mellett hütővödör. Pezsgő. A vendégek konyakkal, boros-' üveggel érkeznek. Hadipiknik.: S jönnek egymásután. Féter5 — kint az udva- •on futtában beszélgettünk [csupán a beiskolázásról. Vol­ltunk a Mértékutáni Szabóság­nál, a Cukorgyárban, a Hús­ipari Vállalatnál, a Textilmű- yekben, hogy csak néhány pél­dára hivatkozzam. Nem egy üzemből jöttünk el rossz száj­ízzel, azt állapítva meg, amit igen lehangoló megállapítani: még ma sem. törődnek eléggé gazdasági vezetőink, tömeg­szervezeti vezetőink a népmű­veléssel. A Mértékutáni Szabóságnál belenyugodtak abba, hogy hiá­ba beszéltek erről a dolgozók­kal. — Miért tanuljak, a>kor is nekem kell irányiXáAi a gé­pet! — idézték a »megföllebbez- hetetlen« ellenvetést. Az AKÖV-nél a »nem megy, elvtársak« érve ez volt: — Sok a vidéken lakó dolgozónk! A Cukorgyárban: — Nem le­hetnek reálisak ezek az ada­tok! Majd felmérjük újra, ki­nek milyen iskolai végzettsé­ge van. (De mikor? Hiszen részben már megkezdődtek a dolgozók esti iskolái!) Egyedül a Húsipari Vállalat­nál találkoztunk lelkiismere­tességgel. Itt kellő időben el­lenőrizték a májusban szer­zett adatokat, sőt ki is egészí­tették őket, bár ez a kiegészí­tés nem szépítette meg a ko­rábbi képet. E vállalat dolgo­zói közül többen tanulnak élelmiszeripari technikumban, gimnáziumban, és nem kevés azoknak a száma sem, akik már felső fokon folytatják fel­nőttként megkezdett tanulmá­nyaikat. Viszont ami igaz, az igaz... Itt is sokan vannak, akik annak idején kimaradtak az elemi iskola IV—VI osztá­lyából. S közülük igen keve­sen szánták rá magukat a to­vábbtanulásra. Hosszan sorolhatnám a >ól- dákat, hivatkozva a mente ge- tőzésekre, a kifogást emelők­re. De késő szaporítani a szót, az elveszett időt így is nehéz lesz pótolni sietősebb munká­val. Ne vitatkozzunk mm, hogy ebben az üzemben vagy annál az intézménynél pem 200 a hat elemit végzettek sz.a ma, hanem csak 180. Nem ez a feladat, hanem az, hogy a dol­gozók esti általános iskoláiban kellő létszámban képviseljék üzemeinket, hogy a korszerű alapműveltség elsajátítására felkínált lehetőséget minél jobban kihasználják. Tanulni sohasem késő! Ezt egy negyvenedik életévét be­töltött Tnunkésember mondta a Berzsenyi Dániel Általános Iskolában folyó esti oktatás első tanítási napján. Ez igaz. Viszont azoknak, akiknek a tanulásra föl kell hívni dolgozó társaik figyel­mét, nagyobb ügyszeretettel kell cselekedniük. László Ibolya is. — Eszem ágában sincs — mondja a jövevény, és megló­dítja géppisztolyát Ujja a ra­vaszon. Olyan csend van a hallban, fölébe hajlik némileg hogy ha volna légy, a repülé- sietséggel, sét hallani lehetne. S most S csak akkor lesz beszéde- halk zaj mégis: az egyik bőr-' sebb, amikor »Feri« odábbáll. fotelből kell indokolnia, miért lett ezt is tudja) -— nem tartozik idegenül ténfereg. £ olyan kisfiú egyszerre. igazan a bandához, de valaki Marika a báróval. Szép sze-g A csurgói Búzakalász egyik „ az unsfen;f _ csinálják olyan segített is rajta, aki me idegenül és üresen néz szét ^istállójától most viszik a tejet. iélig-meddig odaszámit — olyan, mint egy szép baba, — Ma sincs több, mint tegnap — Az egész társaság? -—ka- amelynek arcára még nem va-Seste — állapítja meg egyked- paszkodi'k a szóba Soós Péter, rázsolt mosolyt a művészSvűen Tálas Sándor, az egyik — Ugyan kérem, hát mit ecsetje. ^tehenész. —. Tizenöt-ipjsz li­gondol, miiből éhnek? Ez —int Es jönnek az ismerősök.>tér, ekörül ad egy-egy fejésre a lépcső félé, s Péter éra, Akar valami megkergült érett-£ a hét tehén. Vali itt még ti- hogy a bőrkabátosra szól az ségi-tablóm, vonul fel ismerős, Szenöt fejős jószág, de azok intés — megcsinálta azt a ismeretlen, de most már fő-*vagy szoptatnak vagy nagy stiklit is, hogy vállalta, ki- kép pen ismerősök. »bennük a borjú, hozza a munkatáborból egy Jön Hen. ^ m08t nem? Gaidí ?mre megyei főállatte­Esti fej és után — Aranynak hívják... A portás hirtelen kinyitja a száját, mintha mondani akar­na valamit, aztán csak krá-kog kettőt. És valami nagy könyv túlzott 'S8»”™ ^ b&SbátS,,'SIi apróra nuzza össze magat, portáspult mögött. — Látta eltűnik a támla hogy vigyázzba állt előtte *n<?gott.x.. Hatha.... vesén ez a mi londinerünk:? pénz. A következő héten a a Gestapo véletlenül elvitte a De nem lesz verekedés Sőt- ÜSf” ft f ,1™ lon<ttnerünk? papát is a Svábhegyre, s cso- ue nem jesz vereKeaes. bot. Pedig lehet, hogy ennek a ges- i~wett hm­Fen, az ex-londmer megju- taoósnak réeen feihe Inttak d?fatos tnodon ki lehetett hoz liászkodik a határozott modor valahol a lmáiét de azert 1S ennek kolk‘U láttán, s azt mondja: T máját... adni huszezret Az lsten ^me­— No. most már igazán ki- ~ Ismeri? rí ki magát rajta-.. De a Váncsi vagyok, ki* vagy... — Kérem, mi mindenkit is- Lexi ibáró sem különb... — Hát ha annyira érdekel... merünk, és senkit sem... Ez — Gondolom — bólint S a bőrkabátos a zsebébe a fiatalember sokat kockázott kéntelenül Péter. nyúl. Nyomtatott cédulát húz itt a kis bárban ... A tét né­ban. Karcsú és elegáns. J^Jtehenek?1115^ abrakut kab3ak a egy díjbirkózökülsejü, drótke-^ _ Nem akarok ha2üdni, fehaju fekete hadi, vastag a£mcgmondom úgy. ahogy van: nyaka, mint a bivalyé — Pe-£nemigen jut nekik abrak. A tér meg nem ismeri, ez »Pad-*tejire jön havonta egy kevés lízsan«, erdélyi menekült, korpa, meg abrakkeveréket is papája vagy a mamája bolgár £utja a volt, kertészeteik nyomán ra-^kbs2]etböl, tíz napig vagy egy gadt rá a pesti gúnynév az&hétig_ addig etethetünk — vá- «n- aranyifjak ^ társaságában. laszol Tálas bácsi, akit egyé­Winkler ezúttal egyedül, asa-gm gazda korában is jó állatte- rokban, egy absztrakt osupa-»nvésztönek tartottak az also­elő. A katona orra a la nyom- ha egy üveg Dry Gin volt, né- Szilveszter a TitWttCOtl szöglet »női portré« előtt vi->kiak. ja. Az nézi a papirost, aztan ha egy szép versenyló. Néha .....................- ■ -■ • t áskájába csúsztatja a pisztolyt, csak ezer pengő... Aranyifjú, és nagyon csendesen azt mond- tetszik érteni... De hogy eh- ía: Kérem, az más. hez a papírhoz hogy jutott, És már ott sincs. Csak akkor nem tudom. Igaz, az anyját is Péter cédulát talál az ajta­ján: »Estére szívesein látunk. Tomi.« sétál elő, amikor a bőrkabátos riadta volna jó ^ pénzért min- vendég felrobog a lépcsőn A társaság szilveszterre dig. Ilyen az egész társaság. .. „ , , . . — szalad ki a száján, aztán győztes maga biztossággá!. esy pillanat töredékére elhail­Senki se kérdez tőle sem- Pat Udvariatlan volt? Eh, Szilveszter-estre. . . Péter gondolatai sut gat. nxt. nem makacsul agy régi olvasmány körül ktr bán meg semmit ringenek. Kisfiúkorában a zenyős tekintettel, kezében ko-» Hatvan férőhelyes ez az is- nyakos pohárral, a tanulmá-Jitálló. A minap vittek el innen nyozás pózában áll Herczcgjíhízott marhákat. Most. a fejes Lajos, aki állandóan olyanSután Csordás Istvánná, Fekete kg- csodálkozó képet vág, mintha ^Istvánná és Papp Jánosné, a a papa tölténygyárának egészSliárom gondozó a megüresedett érd termése a feneke alattßhelyre köt át öt-hat üszőt: tá- robbant volna fel, bamba fiú$gasabb lett az istálló, nem szo­rít «Mii a tárea-eámvt ^roskodik a jÓSZág. L Jön az elnök, Szalai István. Jelenleg százharminchat szarvasmarhánk van: adunk el vágóba a terv szerint annyit, hogy számosállatban számítva száz maradjon az év végén. Ezek átteleltetésével is lesz gond — mondja. A zöld elfogyott, a csalarr.á- dé kiégett, csak szénát ehet­nek a teheneik. Az őszi hr r- mat valamelyest felüdítette a füvet, pár nap múlva legelte f--" ni kezdik a rétet. ü&ülAilójuk 300 köbméternyi Tan, azt nem akarják megbontóni, amíg le­geltethetnek. Répaszelettel ké­szítenek még vagy 450—500 köbméter silót. — Több kellene, számítsa­nak minden számosállatra tíz köbmétert — javasolja a fő­állattenyésztő. — Silózzarak kukoricaszárat is. A tejjel meg úgy takarékoskodhatnak, ha rátérnek a boriak itatásos ne­velésére. Darabonként 300 li­tert jelent ez. Itassanak a bor­jakkal fölözött tejet is. — Jól mondja, az kellene,» de nem kapunk — ve'zi át a szét Pintér György éjjeliőr.' — Volt maguknak szepará­toruk annak ideien — említi meg Gajdi Imre majd rosszal­lóan csóválja a fejét- — Kev:s a tej, mégis hagyjuk, hogy tisztán azt szopják a bo-ak választási korukig...? K. U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents