Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-19 / 221. szám

Kedd, 1961, szeptember 19.

3

SOMOGYI NÉPLAP

JUBILEUMRA

A Közép-somogyi Állami Erdőgazdaság lipótfai fagyártmánytelepén az elmúlt gazdasági évben 1550 köbméter iát dolgoztak fel bányaszéldeszkának, bányabélés-padlónak, bányaszéldorongnak, szőlőkarónak és ceruzaprizmának. Az üzem 45 garnitúra tsz-épít- ményt is készített. Terven felül 10 köbméter parkettlécet, 70 köbméter bútorlécet

gyártottak.

A kommunisták járnak élen as Iharosberényi Gépállomáson

Gépállomási dolgozók javítják a tsz gépeit — Traktorosok a tsz vezetőségében

Az Iharosberényi Gépállomás pártvezetősége úgy osztozott a feladatokon, hogy minden szakmai ághoz jusson kommunista. A műhelyben Szalai Kálmán műhelyvezető és Szabó Ferenc asztalos, a traktorosok között Jánosa Sándor brigádvezető és Sze- recz hajós brigádszerelő foglalkozik a dolgozók problémáival. Bogdán Ferenc főmezőgazdász és Kása István üzemeltető vontatás gyakran meglátogatja a brigádokat, közlik a traktorosokkal a feladatokat. A párttagok összefogására, tájékoztatására a pártvezetőség a kommunista brigádvezetők segítségét is felhasználja, ök minden tíz napban bemennek a gépállomásra, s ekkor a vezetőség megbeszéli velük a tennivalókat.

A 22 termelőszövetkezetben dolgozó traktorosok pártoktatását nem könnyű megszervezni és irányítani. Ezért a járási pártbizottság egyetértésével

úgy határozott a pártvezetőség, hogy az oktatási évet csak az őszi munkák befejezésével kezdik meg, s március közepén fejezik be. A pártrendezvényeket is körültekintően szervezik meg. Havonta összevont taggyűlést tartanak, olyan napokon, amikor a traktorosoknak egyébként is van elfoglaltságuk a gépállomáson.

A termelőszövetkezetek gépeinek szakszerű javítása, karbantartása még nincs megoldva a járásban. Ezért a gépállomás kommunistái azt a pártmegbízatást kapták, hogy javítsák ki a tsz-gépeken azokat a hibákat, amelyek a náluk levő szerszámokkal és eszközökkel helyrehozhatók. Érthető tehát, hogy jó viszony alakult ki a traktorosok és a termelőszövetkezetek között, s több helyen választottak be traktorosokat a tsz-vezetősé- gekbe. A gépállomás kommunistái közül 41-en tartoznak a gépállomási alapszervezethez,

hatan pedig annak a tsz alapszervezetnek a tagjai, ahol dolgoznak. Zákányból Kovács Istvánt, Berzencéről Grabarics elvtársat azért nem vitték át a gépállomás pártszervezetébe, hogy a tsz-ben végezzenek pártmunkát.

A kommunisták járnak élen a gépállomás munkájában. Kismihók István és Boti József traktorosok nyerték a járási szántóversenyt. Minden kommunista traktoros 100 százalékon felül teljesíti tervét.

Kiss István elvtárs, a gépállomás igazgatója a legutóbbi tanácsülésen arról számolt be, hogy az évi alkatrészfelhasználási előirányzatukat már csaknem kimerítették. A pártvezetőség nem tárgyalta meg, és nem is hozott gyakorlati intézkedéseket arra, hogy a traktorosok hogyan takarékoskodjanak az alkatrésszel. Pedig érdemes lenne törődniük ezzel is.

Egy csoportkép díszeleg a

falon a Kaposvári Asztalosipari KTsz irodájában. Negyvenhét munkaruhás férfit ábrázol, azokat, akik az alkalmi fölvétel idején éppen dolgoztak. Amióta ez a csoportkép készült — innen-onnan már tíz esztendeje ennek — bizony már sok víz lefoüydogált a Kapóson. Hárman meghaltak közülük, többen nyugdíjba mentek, s nem múlt el nyomtalanul az idő a többiek fölött sem. Visld bácsi is megválni készül az öreg csiszológéptől, »jó cimborájától,« amely mellett több mint tíz évet töltött el. Nehéz a válás, hiszen összenőtt az emberekkel, a nagy családdal, a szövetkezet tagságával. Meg is mondta, hogy ő bizony nyugdíjas korában is bejár a szövetkezetbe, ha szerét ejtheti, s ha nem lesz terhére a többieknek. S a »többiek« megnyugtatták: szívesen látják,

csak jöjjön.

Viski bácsi és hasonló korú társai örömmel és jóleső érzéssel tekinthetnek vissza a tíz dolgos esztendő legnagyobb eredményére, arra, hogy tanításuk, példájuk nyomán megfelelő utánpótlás nevelődött. Az említett csoportképről két nyusziszemű gyerekarc tekint ránk. Az akkori gyerekek — Répási János és Horváth Gyula — azóta magemberesed tek, elismert szakmunkások lettek, és az sem utolsó: katanaviselt férfiak. Mert — mint mondják — »ketten« nevelik a fiatal szakmunkásokat: a régi szakemberek és a katonaélet Aki végigjárja az üzemrészeket, annak először is az tűnik szemébe, hogy mennyi fiatal dolgozik ebben a ktsz-ben.

— Pedig — emlékszik visz- sza Vmcze Károly elvtárs, az egyik alapító tag — kezdetben éppen ezért féltünk a szövetkezéstől mi, régi kisiparosok,

Megkezdődött a bratszki tenger feitöitése

A bratszki vizierómű építői megkezdték az új óriási mesterséges víztároló, a »-Bratszld-tenger-« feltöltését. A víztároló 650 km hosz- szú, átlagban 25 km széles. A jövendő tenger fenekét nemrég még tajga borította. Az építők 115 000 hektárnyi területet tisztítottak meg az erdőtől. Az üzemeket és a vasútvonalakat, valamint a víztároló területén fekvő több mint 100 falut áttelepítették az elárasztásra nem kerülő övezetekbe.

hogy kihal a szakma, nem lesz utánpótlás. Attól tartottunk, hogy nem lesz más feladatunk, csak a régi bútordarabok tol- dozása-foldozása. S lám, tíz évvel a szövetkezet megalakulása után nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a régi kisiparosok szakmai képessége, alkotni vágyása kiviirágzott. Elég arra utalni, hogy egyedül a mi szövetkezetünk az utóbbi nyolc esztendőben mintegy tizenkétmillió forint értékű bútort gyártott a külföldi kereskedelemnek. Hírünk, szakmai ügyességünk tehát túlterjedt határainkon. Régen a kisiparos örült, ha termékének idehaza volt keletje, arról, hogy külföldön is megismerik munkáját, nem is álmodhatott.

Szertefoszlott, a múlté lett

mindenféle idegenkedés a közös munkától. Az alapító tagok — Viski Vendel, Viski Ferenc, Ruczek Ferenc, Tóth Lajos, Vadas József, Laznicsek Imre és a többiek — jóleső érzéssel gondolhatnak vissza az úttörő munkára. Köréjük eső portosultak a legjobbak minden szakmából. Az első esztendőkben 16 szakma mesterei tartoztak a szövetkezetbe. Ez volt a mag Kaposvárott, belőle vált le később több kisipari termelőszövetkezet.

Az elvetett mag gyümölcsöt érlelt.

— Ha volt is bennünk félelem az újtól, mert volt, kár volna tagadná — mondja Vin- cze Károly elnök —, de mi, felvilágosultabbak azt is láttuk, hogy a jövő a nagyüzemé. A közösség összefogása nagy erő. Jóformán ma is azokkal a gépekkel dolgozunk, amelyeket az alakuláskor behoztunk, azonban összehasonlíthafatla- nul nagyobb értéket termelünk, mint amekkorát azelőtt külön-külön. A termelékenység 1954-től mostanáig 60 százalékkal növekedett. Régen a kisüzemben 400—450 órát főm dított az iparos egy-egy háló- szobabútor előállítására. Ma nálunk 180—200 órái munkába telik ugyanez.

Igen, mert a szövetkezetben nincsenek olyan egyéni érdekek, amelyek elválasztanák egymástól az embereket. Egy- egy újítás, egy-egy ésszerűsítés hamar az egész közösség közkincsévé válik. A gépekre, a munkát megkönnyítő eszközökre pedig mindenki úgy vigyáz, mint a sajátjára. A szövetkezet tagjai 400 ezer forint értékű fölszerelést hoztak be, ma pedig már egymillión felül van a ktsz tehermentes, tiszta vagyona. Termelési értékük az 1954. évi 3 215 000 forinttal szemben ma megközelíti az évi kilencmillió forintot. Hét év alatt több mint négyszáz forinttal nőtt az átlagos havi kereset, s ma 1625 forintra rúg.

Az alapító tagok ma mái* rendelkeznek a nyugdíjhoz -szükséges tízéves munkaviszonnyal, s ez nagy magabiztosságot ad nekik. Óriásit változtak gondolkodásukban, élet.; felfogásukban. A közössége, tudat sokmindenre ráébresztette őket. Azelőtt minden iparos komkurrense, ellenlábasa volt egymásnak. Az egyiknek 'étérdeke volt, hogy lehetetlenné tegye a másikat. A »kaparj kurta, neked is jut« szemlélet helyébe a közösség új erkölcse, az egyetértés, az egymás segítésének elve lépett, s ez formálja erkölcsüket, gondolkodásmódjukat.

Két éve pártszervezetet alar1 kitottak, s ma már 17 tagja van. Vadas József elvbárs, a párttitkár a legnagyobb változást abban látja, hogy szövetkezetük dolgozói szeretik a pártot, a szocializmust. Nemcsak munkájukkal, hanem politikai aktivitásukkal is bizonyítják ezt. Nagyon, sok pár« tonkívülit is érdekelnek a politikai szemináriumok, előadások, pártnapok. KISZ-szerveze4 tűk is van, 22 taggal működik.

Tíz év telt el az alakulás

óta. Az asztalosipariak segítenek örömet vinni készítmé-f nyeikkel a családi házakba, ízlésre nevelnek. Munkájuk hűen példázza, hogyan gazdagodik életünk. Van mit ünnepelniük a jubileumon.

Varga Jósse!

________________________ ! W 5

T

ÚRI ANDRÁS:

EG A GyAR

(4ft)

Izgatottan bontottam »Holnap délután hatkor le- arról szólít, hogy én bizonyos

fel. Közönséges fehér boríték gyen a Napsugár mulatóban! szolgálatokért kilencvenezer volt, gépírással megcímezve.

Benne kilencvenezer forint. S a pénz mellett a bermüncheni gyár levélpapírján néhány sor:

»Szerződése szerint járó hat havi elmaradt fizetését mellékelten folyósítjuk.« Alatta a

A főmérnök sóhajt.

— Egyszerűnek és biztosnak J látszott az egész.

— S talán az is maradt volna, ha valaki meg nem hallja? mégis azt a csekély robbanást t — jegyzi meg Keserű alezre-? des.

Hevesi arcán megrándul az? izom. Ez az arc keserű és re-?

kérdezi?

Bermünchen.« Mintha jeges forintot átvettem. És alatta az . vízbe dobtak volna. A hosszú aláírásom. Valóban az enyém. meny*len' .. ideje tartó önáltatás, hogy ta- hisz én sohasem írtam alá 32* *

lan el is feledkeztek rólam, jiyen szöveget! Pedig ez az én . f , . . ... , fi

hogy tan nincs is szükségük irásom, Azt hittem elment az aA fí,'e’etet Sarosl főhadnagy^

ram, egyszerre semmive lett. eszem. Ez az ^ eldöntötte a ^ SSL

De meg mindig nem vesztet- sorsomat_ — ‘ f-'sm

vezérigazgató aláírása. Meg tem el a reményemet. Mi tör- .

voltam mentve. Ez a pénz va- ténheták? Ott leszek a Napsu- Hevesi <úy roskadtan SÍ,

lóban járt nekem. Ezután cső- gárban és egyszerűen vissza- mint egy rongybaba, dálatos események követkéz- utasítom a várható megbíza- _ Aztán megkaptam a resztek. Egy távoli rokonom je- tast Elmentem. Leültem egy jetes utasítást is. Alapos terve- „

lentkezett egyedülálló özvegy- asztalhoz, rendeltem egy üveg ^ volt mindt!níre kitorjedő. gaU;

asszony es felajánlotta, hogy bort es variam. Fel orat tolt- — - — - - Az

asszony ra leiajamoun, nogy uon, cs vallani, rei órai ion- Veevialnnnn működő robbanó- , 7,

háromszobás lakását hajlandó hettem így, amikor valaki le- kellett készítenem asztalÍ°1megosztani velem. A leválasz- ült az asztalomhoz. Vézna - . .,— jgyemre eieg is ennyi.,

tást nyélbe ütöttem, hisz pén- öregember volt, semmitmon- ____ ’ pan'°őan egyea Az ügy teljesen világos. Elvi-i

z

em volt rá. Jelentkeztem régi dó külsejű, rekedt hangú: »ön egyre beaMtanom, Aznap reg- hetik a főmérnököt. fi

üzememnél és kértem, hogy Hevesi mérnök?« Bólintot- ora^at namarabb men- Klári lezárja a jegyzőköny-yj

szakértelmem figyelembevéte- tárni. »Szükségünk van önre.« lei?1, 7? az tnodalsa s a szerke- vet, a főmérnök aláírja. Sáro-S

lével, vegyenek vissza. Hat hét Feleim akartam, durván eluta- Keresztesi kollegám egyik sí főhadnagy az ablakhoz lép,/ múlva megkaptam a választ: sítani, de a torkom összeszo- v*ragcserepenek földjébe az utcát nézi. Keserű megállj

újból alkalmaznak. Kérhetek tűit, egy hangot sem tudtam rejtettem. Gondoskodnom kel- a lány előtt, még egy cigarettát? kiadni. Ö pedig így folytatta: lett’ hogy a s***® ablakai — Emlékszik még a múltEzúttal Sátci Mtvadnagy -Agyárat ahol dolgoz* meg „jgT,toll tarolgoMsimkre! Azt

tort» elébe a dobozt ‘FK SS^édewXjeT^z ****** „agától, hogyan

— Köszönöm. Dolgozni kezd- részletes utarifásokat később utasítás közölte, hogy a meg- hajtana vegre egy efféle bűntem. Lassan visszatért az elet- , - M . ™w(p6ttó; mea- szabott időben a szomszédos la- tettet?

kedvem... megismerkedtem a ... ^ meg. A remulettoi meg {^oratórium naev ablaka is nv.it- , ,, ■

feleségemmel, megnősültem. 1°« a hangom Mindez annyira - Alezredes elvtárs mindig!

Hónapok teltek, évek, s a régi ^lln^lkilos üve^ hel"i ^

megailapodasra senki sem je- el. A robbanás olyan csekély, g“KS°n °kOS faslally

^eStanXg^NÍmr - Most meg bókolni tetszik.

,T, szerkezetet Vézna Csiszár Lajos. /

— Igen. Ez a sors! A felesé-fi gém elcsábítása után ő akarta J a vesztemet is. Nincs több fi mondanivalóm, uraim. Halá-^ losan fáradtnak érzem ma-5

• - í iroi %

Az alezredes feláll az

— Egyelőre elég is

lentkezett. Hovatovább rossz álomnak tűnt az egész, lázas víziónak. Azután azzal biztatfel, de ahhoz elég erős, hogy

Visszavonulhat az ¥

gatta'mmagamrhaTeTentíerik mondtam hangosan! Nem vál- a rendkívül érzékeny alkilos Sz^§ van még rám?

is valaki, mit tehetnek? Sem- latom! Rám emelte a szemét, üveget megrepessze. A bearammi, de semmi bizonyítékuk amelynek pillantása hideg volt "° Jevego azutan gyorsan lang- irodájába. _ ,

nincs ellenem. Megnyugodtam, ós személy telein. »Amint gon- bontja a. berendezést. Sarosinak váratlanul Csiszár.

S egy napon, mintegy fél éve. dőlj a — mondta. — Akkor ezt Sáro&i bólint. jut az eszébe. Rendes gyerek:

levelet hozott be a szobámba az írást illetékes kézhez jutta- — a virágok — szólal meg. az’ becsületes fiú! Csak arról:

a hivatalsegéd. S&emélyessen lom.« — Miféle írást? — Négy- , , . az ostoba öltözködésről szókhozta el valaki, a portára, ?n- rét hajtott ívet vett elő a zse- Emlékszik, mit mondtam na le! ^

aan küldték fel. Ez állt benne: béből, elém tartotta. Szövege a virágokról, alezredes elvtárs? VÉGE "éSZÖVETKEZET AZ ISKOLÁBAN

A kaposfői utcán vállán táskával egy kisfiú ballag. Megszólítom.

— Hova igyekszel, öcsi?

— Megyek haza — hangzik a rövid válasz, majd hozzáteszi: — Sietek, mert ebéd után vissza kell jönnöm az iskolába.

— Aztán miért?

A gyerek magyarázni kezd:

— Tetszik tudni, van az iskolában egy ifjúsági szövetkezet. Olyan, mint... mint egy igazi termelőszövetkezet, csak kicsiben... Ma délután napraforgót szedünk.

— Hogy hívnak?

— Székelyfi József. Elmehetek? — S már siet is tova.

Mayer György iskolaigazgató elmondja, hagy a szövetkezetben négy brigád dolgozik. Két-két brigádnak, vagyis két-két osztálynak van egy brigádvezetője. A tanulók hetenként kétszer jönnek össze dolgozni, főleg délutánonként. A munkaidő két óra. Négy ledolgozott óra után jár egy munkaegység. A megművelendő terület pár hold. Két hold kukoricájuk, 800 négyszögöl napraforgójuk, ugyanennyi lucernájuk és 400 négyszögöl burgonyájuk van. A helyi Kossuth Tsz is támogatja őket. Gépet ad, vagy másként segít nekik. Cserébe a tanulók egy- egy napot dolgoznak a termelőszövetkezetben.

A napraforgó- és a kukoricatábla az iskolaudvar végétől húzódik kifelé. Itt gyűltek most össze kosárral, késsel fölszerelve a gyerekek. Már csak az igazgató bácsit várják.

— No, gyerekek, akkor megkezdjük a munkát — szól hozzá'uk. — Ti, fiúk.

mindannyian szedni fogtok,

ketten, hárman is állhatták egy sorba.

— Rózsika — fordul az egyik kislányhoz —, a ti brigádotok kosarakkal az udvarba hordja a tányérokat. Megértettétek?

— Igen — hangzik kórusban a felelet.

Közben előkerül a kis szövetkezet elnöke is, egy értelmes, mozgékony fiú, a hetedikes Farkas Tamás.

— Hogyan szervezitek meg a munkát?

Szakszerű magyarázatot ad:

— Az igazgató bácsi megmondja, mikor jöjjünk ösz- sze, és mit fogunk csinálni. Munka közben a brigádvezetők följegyzik a teljesítményeket. Az ellenőrző bizottság tagjai pedig a tagok munkáját bírálják el.

— Aki nem dolgozik rendesen, csak lazsál — vág közbe Ferencfi Béla, az ellenőrző bizottság hetedikes elnöte —, azt megrovásban részesítjük, esetleg levonunk a munkaegységéből.

— Mit dolgoztatok eddig?

— Tegnap krumplit szedtünk — mondja Horváth Margit.

— A tsz Zetorja forgatta ki verbeccsel — teszi hozzá a hatodikas handi Jóska.

— Mennyit szedtetek föl?

— Tíz mázsát — feleli Ti- linger Jancsi. — Ezt eladjuk, és az érte kapott pénzt év végén kiosztjuk a tagok között.

És így tovább, ömlik a szó belőlük, mint forró zuhatag. Megtudom, hogy a tavasszal selyemhernyó-tenyésztéssel próbálkoztak, s abból 1300 forintjuk származott. Még ebben az évben házinyúl-te- nyésztéssel is akarnak foglalkozni.

Kerék Imre^