Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-13 / 216. szám

1961. szeptember & 3 SOMOGYI NÉPLAP Taszári história A közelmúltban helyezték üzembe a Csurgói Kenyérgyárat. Egyelőre 6060 db süteményt és 20 mázsa kenyeret sütnek naponta. Augusztusban 10,9 kg volt a napi fejési átlag a törzstehenészetekben A ráksi Űj Élet Tsz vezet a- megyei tejtermelési versenyben Terv Tsz törzsfceihenészete a 18., a nagyberki Kaposvölgye Tsz-é pedig a 19. helyezett az au­gusztust tejtermelés! verseny­ben. A megyei pártbizottság 1960. február 10—11—i ülése határo­zatának szellemében, aszarvas- marha tenyésztés fellendítésére 21 termelőszövetkezetben ala­kítottak ki törzstehenés zetet. Tej termelésüket rendszeresen ellenőrzik és nyilvántartják a Törzsállattenyésztő Állomás szakemberei. Az eredmények alapján havonta elkészítik a megyei rangsorolást. Júliusban az ellenőrzött 681 fejőstehén egyenként naponta átlagosan 11,2 kg tejet adott, augusztusiban pedig 10,9 volt a 703 egyed napi átlagos tejho­zama. Ennél a csökkenésnél nagyobb arányban romlottak a zöldtakarmányozás lehetőségei. A szakemberek megítélése sze­rint a süó etetésére való átté­rés a tejhozasm emelkedését eredményezi majd. Mindkét hónapban a ráiksi Üj Élet törzstehenészete veze­tett a megyei tejtermelési ver­senyben. Augusztusban 15,9 kg volt a napi és tehenenkónli átlaghozam ebben a közös gaz­daságban, tehát pontosáé 6 kg-mal több, mint a megye ösz- szes törzstehenészetében. Az egyedi takarmányozás hatására töretlen a fejlődés a büssűi Oj Tavasz Tsz tehenészetében, itt két hónap alatt 9,8-ról 13,5 kg- ra nőtt az egyedenkénti ho­zamé A 10,9 kg-os megyei át­lagnál jobb eredményt ért el augusztusban a kazsoki Arany­kalász, a zámányi Béke, a ma- gyairatádi Március 8., a somogy- Szili Petőfi, a barcsi Vörös Csillag, a porrogszentkirályi Aranymező és a kapospulai Ezüstkalász Tsz törzstehenésze­te. A göllei Béke ellenőrzött állománya a 13. helyen vég­zett. A répósi Első ötéves t Egy késő tavaszi estén csú ♦ nya história történt a taszári ♦ Űj Barázda Tsz irodájában. ; Az esetet szájára vette a falu. j Akadtak, akik megbotránkoz- $ tak rajta, mások meg azt í mondták, majd ahogyan ösz- ? szevesztek, úgy ki is békülnek | a kakaskodók. Sokan el is fe- j lejtették már az esetet. Csak Z két ember között tart azóta is a harag. Hamu alatt izzik a parázs Ha összetalálkoznak az ut­cán, elfordítják fejüket, nem köszönnek egymásnak, s a vi­lágért sem szólítaná meg egyik a másikat. »Ha netán baja es­nék, én lennék az első, aki fölemelném« — mondta töb­♦ bek füle hallatára a fiatalab­♦ fcik. De békejobbot nyújtani, j kezdeményezni egyiküknek ♦ sincs ínyére Mindegyik vérig sértve érzi magát a másik ál­tal, és azt várja, hogy a má­sik ismerje el elsőnek a hibá­ját Egyértelműen elmarasztalni í egyiküket sem lehet mert en- ]nek is van igaza, annak is. í AM azt gondolja, hegy egysze- E rű személyi ellentétről, ma- ' gánügyről van szó, az téved. A tanulságon van itt a hang­súly. Arra akar figyelmeztetni ez a cikk is, hogy az önérzet, az igazság- és méltóságtudat nagyon érzékeny »műszer«, s azt megsérteni senkinek sem szabad. Tas zár on éppen ilyenből pat­tant M a súlyos bonyodalom a szövetkezet egyik vezetője, Ne­messzegi Lajos agronómus és az egyik tag, Egerszegi Péter között. Az ügy mégsem kizá­rólag e két ember ügye. Ter­mészeténél fogva sem az. Kü­Törpevízmű-társulás Tabon Évekig ismétlődő napirendi pont volt a tata tanácsülésein a falu jó ivóvízzel való ellátá­sának problémája. A végrehaj­tó bizottság igyekezett enyhíte­ni a gondokon, és részben ál­lami hozzájárulásiból, részben a községfejleszitési alapból több kutat készittetett. A tanácsta­gok közül többen javasolták, hogy építsék M a törpevízm-ű- hálózaitot. A kutak egy része már megvan. A lakosság nyil­vános tanácsülésen fogadta él a javaslatot. A szervezési munkából min­den tanácstag kivette részét. Bognár István 19, Ekender Jó­zsef 14, Kinton József 22, Kiss István tanácstag 13 családot szervezett a társulásiba. A tár­sulatot a napokban 420 család alakította meg. Megszavazták a szükséges hozzájárulást, és rövidesen megkezdik a mun­kát A csőhálózat a kutakkal és a tisztítóberendezésekkel egy ütt már megérkezett. A ter­vek szerint jövő ilyenkor ad­ják át rendeltetésének az 5 millió forintos költséggel épü­lő vízhálózatot lön-kiilön mind a két ember­ről csak a legjobbakat hallani. Nemesszegi Lajosról, hogy »a környéken nincs hozzá hason­ló jó szakember.« Egerszegi Péterről meg: »Bárcsak minden tsz-tag ilyen volna...« A hetven esztendő felé haj­ló, rengeteg életbölcsességgel, tapasztalattal rendelkező lgali József, a falu öreg kommunis­tája mondta a párton kívüli Egerszegiről: -Az ősszel, míg traktoron volt, vele együtt ve­tettünk. Nem számított neki se éjjel, se ünnepnap. A megeről­tetéstől szinte csúnya volt a szeme. Veszekednem kellett ve­le, hogy menjen orvoshoz. Ha a gépbe magot kellett tölteni, nem engedte, hogy én cipel­jem a zsákot. Egyszer én is megöregszem — mondotta —, s leugrált a traktorról, hogy helyettem dolgozzon, pedig azért a munkáért én kaptam a munkaegységet. Hát ilyen em­ber.-« Még csak ennyit ehhez: lga­li Józsi bácsi 1945-ig azok kö­zé tartozott, aMk uradalmi meg napszámos kenyéren él­tek, az Egerszegiek pedig te­kintélyes középparasztoknak számítottak. Ez is vall egy em­ber erkölcsi arculatáról, jelle­méről. Egerszegiék az alakulás pil­lanatától szívükön viselték a szövetkezet sorsát. Ezért is választották be Eger­szegi Pétert az ellenőrző bizott­ságba. Felesége pedig, amíg egészséges volt, munkacsapat­vezetői tisztséget töltött be az Üj Barázdában, s szorgalmá­ról az újság is írt. Az asszony ezelőtt egy éve munka közben elesett, és kezét törte. Ebből jóformán M sem gyógyult, máris újabb baj rontott reá: sárgaságba esett, s még most is beteg. Ide kellett elkanyarodni, ugyanis Egerszeginé betegsége összefügg azzal a nyár eleji estével kapcsolatos üggyel. Egerszeginén már a tavasz ele­jén erőt vett a betegség, s emiatt nem vállalhatott kapál, nivalót a közösből. Az anyós — 63 éves asszony — bár a két unoka meg a beteg menye mellett akadt elég dolga oda­haza, azt mondta a vezetőség­nek: »Mérjetek M rám annyi cukorrépát, burgonyát, mint másra, vállalom, hogy megka- pálom.-“ Az időjárás hátráltatta a ta­vaszi munkákat, a vezetőséget idegesítette a lemaradás, fél- hogy kapálatlanul marad­kára esett a szövetkezetnek, hogy ezért az agronómus a fe­lelős, s szerinte még a fizetést sem érdemli meg. Fölmérgese­dett, s indulatában nem na­gyon ért rá meggondolni, úgy van-e minden, ahogy mondja. — Türtőztettem magam, ahogy csak bírtam — mondja Nemesszegi Lajos. — Ügy érez­tem, megrágalmazott Egersze­gi Péter. Megmondtam neki, hogy a vádakért följelentem. Miért nem látja be, hogy té­vedett? a növények. A vezetők «személyesen járták végig a há­f t De nem érnek oda, amikorjzakat, és mindenMt a mezőre valaki kiugrik a kapu alólgszólítottak. Egerszegiékhez is és futva igyekszik menekülni, fial jutottak. Egerszegi néni T TÚRI ANDRÁS: EG A «851 __Nem hiszem, hogy egyedül S valahogy úgy éllágyul, olyan készül a Napsugárban, Jöjje­e zért jött ide. gyenge lesz, szinte k&öttyenti nek ide. , A nő hangja szomorkás. De a feketét a pohárból. mosolyog hozzá és Keresztesi — Szóval mégis — zöttyen _ A , kerületi rendorkapi arcán szeretettél pihen a te- le Lajos mellé a férfi. — Ez tanysage. Tegye meg, en nem kintete. a maga ígérete? — Csiszár idejön ma este A fiú meglepetve bámul rá. ,. Sőt itt is van már, Játom. S^mét összehúzza, egészen Dodóazóráját nézi. A húsz keskenyre_ most még sík két szereplő: — Ne haragudjék. Egysze- bandának az- Dodo- A huligán rűen nem tudtam nyugton ma- valamit szol a bundának, az akarok a fiú mellől elmozdul­ni. Krámer eléje pattan és a fic­kó egyenesen a karjai közéi rohan. — Hohó! — füttyent a fő-; hadnagy és segíti lefogni a; kapálózott — Hiszen ez régi ismerősünk, a Ritter gyerek.: Miért nem jelent meg az idé­zésre, fiam? — Engedjenek el, nem esi náltam semmit! — Az majd kiderüL Közben két nyomozó és Se­azonban csak másnap ment ki a mezőre; aznap, amikor nála jártak a vezetők, úgy mondja, halaszthatatlan elfoglaltsága akadt. A vezetőség elhatározta — meg keld hagyni, igen helye­sen —, hogy talpára áll, s nem •néz el semmiféle fegyelme- zetlenséget. Csakhogy oda is ^sújtottak, ahova nem kellett Amott ül. Mindenáron vissza akarja űzetni Dodónak azt az ütést A bolond kakas. Ebből pedig semmi jó se.származha- tik. — Mit akar tenni? — Még egyszer beszélek ve­le. — Oda küldetek egy feke­tét magának. — Köszönöm, az jó lesz. — Indulna, de egyszerre megtor­pan. — Kérem... Én azt hl- .... ... . ... szem, ez nem magának való fol^fk testetet hely. Sohasem láttam, de gon­doltam. Az asszony kesernyésen mo­solyog. — Tud talán valami jobbat számomra? A felelet olyan csöndes, alig vaj érteni! — Igen! Hiszen nagyon ré­gen kellett volna már monda­nom. Ha... ha nem unná egy magamfajta ember bogarait, meg... a ... virágokat. Egy­szóval ... Felnéz a nőre, pillantásuk találkozik. — De erről még be- Sizélünk, jó? A feketét pedig kérném oda. A nő utána néz, látja, amint radni. Boldogtalan lennék, ha a dolgot ennyibe hagynám. — Ami azt jelenti, hogy ta­tárt az őrültsége mellett. Tud­ja mi lesz magával? Az a banda megint csak összeveri. S tán ennél is nagyobb baja eshetik. Fizessen szépen és menjünk. A fiú nem felél. Hirtelen — Maga utánam jött ide? — Igen. — Miért? — Ki tudja, miért kedvel az ember egy-egy őrültet? Ti­tok ez. Mi a válasza? Beszélni akarok a fickó­— Rendben van. Én figyel­meztettem. Keresztesi visszamegy Szernt- imreynéhez. — Kérem — mondja — el tud szabadulni a géptől né­hány percre? — Talán meg tudom termi. — A fiú nem akar elállni szándékától. Itt egy telefon­szám. Hívja fel és csak any­leül a fiatalember asztalához, nyit mondjon, hogy verekedés tán megindul a kijárat felé Abban a pillanatban felemel­kedik Csiszár is és utána ered. Mire Keresztesi megfordul, már a ruhatár mellett halad­nak. — Siessen! — szól oda az asszonynak és ő is nekllendüL Mire kiér a mulató elé, Csi­szár éppen eltűnt a szemköz­ti ház kapuja alatt. Az úttest közepén már hallja a dás zaját. Kiáltás üti meg a fülét, a kapu becsapódik. Tehetetlenül megtorpan. Iz­galom szaladgál a mellében. Mit tegyen? Ebben a másod­percben rendőrautó fordul be a sarkon. Keresztesi eléje áll, indul, integet mind a két kar­jával. A gépkocsi stoppol, megáll. Elsőnek Sárosi főhad­nagy és Krámer hadnagy ug­rik ki belőle. — Csakhogy megjöttek. — Ki telefonált értünk? Sárosi főhadnagy közellép az izgatott virágszakértőhöz. — Szentimreyné. Az én megbízásomból. Azonnal sies­senek oda a kapu alá. Csiszár és Dodó megölik egymást. — Menjünk! bők között megjelenik a má-nyolna. Noha jól tudták, hogy Csiszár és/ifjú Egerszeginé beteg — az balszemén asszonyt pedig nem köte­jókora monokli, Lajos halán-J tékán vérző seb. «' —Ű fogadja Sárosi a lihegő Csi-^küldték a 150 forintos bírságo­lezhetik munkára, hiszen nem — Mégsem fér a bőrébe? —^tagja a tsz-nek —, neki is ki­az m- múlva szárt. — Magának mindig ott^lásr61 szóló papirt. kell lennie, ahol nem kellene?* Tt] volt „ A fiú lehajtja a fejét. $. . ^gtaian voit ez- Ne tessék haragudni,2tezkedes - par n~p vissza kellett adnom azt az ^vissza is ontok , 3 1%% ütést önnek a fickónak égerjesztette haragra Egerszegi helyettünk . tnelekedjek. j£S&S% ha köztudomású, hogy enétoül maga jómadár? — fordul Do-' dó felé. — Csak ma figyel­meztettük, hogy húzza össze* magát, s már megint dolgot» ad nekünk. — Nem tehetek semmiről.J Alig hogy beléptem a kapun,j az az alak nekem rontott. — Mit keresett a kapu^ alatt? — Egy ismerősöm lakik itrtj őt akartam meglátogatni. — És véletlenül találkozott^ az Agárral, igaz? — Igaz. — Gyönyörű mese. Maga, mit szól ehhez, Ritter? (Folytatjuk.) ;is igen becsületesen, szorgal­masan dolgozott Elment iga- •zát keresni a szövetkezeti no Idára. Ott éppen esti munkael- iigazítás volt, s a végén odatar­totta a büntetésről szóló papírt ;az agronómus orra elé. Nemes­iszegi elvtárs szintén nem lehe­lteit valami jó hangulatban, •mert ridegen így válaszolt a ipanaszra: »Nem foglalkozom lén ezzel.« Egerszegi Pétert nem [elégítette ki ez a válasz, sőt még jobban felpaprikázta. •»Akkor majd én foglalkozom la maga hibáival" — vágta az jagronómus fejéhez, és elkezd­te sorolni, hogy miből mennyi S a per folyik ... Egerszegi Péter meg azzal érvel, hogy először őt bántot­ták meg. Ha akkor nem. bírsá­golják meg, vagy ha akkor es­te az agronómus nem úgy fe­lel, ahogy felelt, akkor nem került volna sor az incidensre, ö — hangsúlyozza — nem akarta megbántani Nemesszé- git, azt a bizonyos tavalyi Kárt csak azért említette, mert úgy érezte, hogy jogtalanul bün­tették meg a feleségét. Rágalom-e mindaz, amit Egerszegi mondott az irodán? Több emberrel beszélgettem, s egyikük sem tagadta a tényt, hogy tavaly valóban szenve­dett — más kérdés, kinek a hibájából, hanyagságából — károkat a tsz. Némelyek sze­rint 10—15, mások szerint 25— 35 hold rét termése rothadt el. A nedvesen padlásra hordott 15 vagonnyi kukoricából mint­egy 200—300 mázsára való megpenészesedett, s csak vesz­teséggel tudták föletetni. Tény az is, hogy a silókukoricát ké­sőn vetették el, s igen keveset hasznosítottak a termésből. Mindez nem rágalom. Egyetlen ember lenne a hibás? Ki merné azonban mindezek miatt egyetlen emberre háríta­ni a felelősséget. Igaz, hogy a vezetőség, így az agronómus is felelőséggel tartozik a tsz dolgaiért, de Nagy József bri­gádvezető szavai szerint »a legjobb elnök meg a legjobb agronómus sem végezheti el a tagság helyett a dolgot«. A brigádvezető mai példát mord: — A tavalyi tanulságokon okulva az idén elhatároztuk, hogy hamarabb hozzáfogunk az ősziek betakarításához. Saj­nos azonban, sokan megint úgy gondolkodnak, hogy »ráérünk még«. Megmondtuk minden kocsisnak, hogy hozzon takar­mányt a lovaknak, ne kelljen délben hazamenni etetni. S hallhattak, az előbb Tiszperger Józsival azért kellett veszeked­ni, mert nem hozott takar­mányt. Szépen hazament. Fia­tal a szövetkezet, nem gondol­kozunk még egyformán. — Gulyás Sándor, a tsz volt rak­tárosa elmondta, hogy vizesen rakták be a kukoricát, de nem volt más választás. Ha ka­pott volna munkaerőt a forga­táshoz, akkor talán nem pené- szesedik meg annyi kukorica. Ez tehát a valóság. Lelkiis- meretem ellen vétenék, ha azt állítanám, hogy tudatos kárte­vésről, rosszat akarásról van szó. Hanyagság az történt, de njiért csak egy ember hanyag­ságáról volna szó? A kinn ma­radt széna, a sikertelen siló- kukoricavetés, igaz, nem di­cséri az agronómust, de a fele­lősség nemcsak az övé. Első­sorban azokat kell emiatt kár­hoztatni, akik lelkiismeretle­nek voltak, s nem törődtek a közös dolgaival. Nem hinném, hogy ebben nem ért egyet Egerszegi Péter és Nemesszegi Lajos, hiszen mindketten a szövetkezet javát akarják, azért küzdenek. Tegyék hát félre az indulatokat, a ma­kacsságot, s nyújtsanak béke­jobbot egymásnak. Varga József Csehszlovák tehergépkocsik sikere külföldön Csehszlovákia tehergépkocsi-ex­portja a második ötéves tervben, 1956-tól 1960-ig 152,5 százalékkal emelkedett. A Tátra típusú hatal­mas tehergépkocsik különösen a Szovjetunióban, a Kínai Népköz- társaságban, Bolíviában, Chilében* az Egyesült Arab Köztársaságban* Indonéziában népszerűek. A cseh­szlovák tehergépkocsikat 54 99» szagba exportálják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents