Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-07 / 211. szám

Csütörtök, 1961. szeptember 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hegy hónappal a bírálat utón Megszűnt-e az elégedetlenség a kaposvári téglagyárakban ? GONDOLJUK, HOGY AZ OLVASÓT IS ÉRDEKLI, ahogy bennünket is izgatott, hogy mi történt a májusban megjelent ama cikkünk nyo­mán, amelyben a Somogy me­gyei Téglagyári Egyesülés ka­posvári üzemeiben tapasztalt hibákra, rendellenességekre hívtuk fel a figyelmet Írásunknak széles körben tá­madt visszhangja. A legtöbben egyetértettek velünk, hogy a hibákat, a bajokat — ha még oly súlyosak is — őszintén, kertelés nélkül föl kell tárni. De találkoztunk másfajta vé­leménnyel is. Akadtak olyanok is, akiknek nagyon fájt a bí­rálat, s szerették volna meg­cáfolni a tényeket, bebizonyí­tani a bizonyíthatatlant. Ilyen céllal ment egy népes kül­döttség cikkünk megjelenése után az Egyesüléstől a városi pártbizottságra Többen azt hajtogatták, miért csak a fo­gyatékosságokról írtunk, miért nem szóltunk arról is, hogy a Téglagyári Egyesülés a múlt évben jó termelési eredmé­nyeket ért el. Nagy Géza főmérnök nem értett egyet azzal a megállapí­tással, hogy a Szigetvári ut­cai téglagyárban nem lehet eredményesen gyártani az úgynevezett lyukas téglát. (Emiatt túl sok volt a selejt, a dolgozók nem tudták teljesí­teni tervüket, így csökkent keresetük is.) A munkásokra, a szakemberek véleményére apelláltunk. AZ ELTELT NÉGY HÓNAP AZOKAT IGAZOLTA, akik a magasított, lyukas tégla gyártásának megszüntetése mellett kardoskodtak. Május­ban, amikor még ilyent gyár­tottak, a 760 ezer darabból 15 500 volt a selejtes. Augusz­tusban viszont, amikor már nem készítettek magasított téglát, az 1 millió 125 ezer téglából csupán 8750 ment a selejtbe. Hasonlóképpen csök­kent a hasznavehetetlen tég­lák száma az égetésnél is. A gyár dolgozói egyöntetűén azt állítják, hogy amióta tömör, tehát normál téglát gyártanak, a termelés gördülékenyebb, szervezettebb a munka, és tel­jesítik a tervet, sőt az elő­irányzottnál több téglát készí­tenek. Abból a 350 ezer téglá­ból, amellyel a magasított tég­la gyártásakor lemaradtak, a normál tégla előállítása óta 300 ezer darabot pótoltak. A keresetek alakulása is azt bi­zonyítja, hogy hasznos volt nem erőltetni olyan tégla ké­szítését, amelynek gyártásához hiányoztak az adottságok. A dolgozók havi átlagos kerese­te emelkedett. Májusban, a magasított tégla készítésekor Török Istvánná 1036, Gulyás Jánosné 1086, özv. Nagy Já­nosáé 1033, a présnél dolgozó Jádi Lajosné 1495 forintot ke­resett. Augusztusban viszont Törökné 1302, Gulyásné 1276, özv. Nagy Jánosné 1379, Jádi Lajosné 1647 forint fizetést kapott. A Szigetvári utcai tég­lagyárban jól halad a terme­lés, megteremtették a műszaki normák teljesítésének alapve­tő föltételeit. a tüskevári tégla­gyárban is történt változás a bírálat óta — bár koránt­sem olyan szembetűnő, mint a Szigetvári utcaiban. A máju­si 36 700 darab helyett most naponként több mint 43 ezer téglát készítenek. E szintet azóta tartják, amióta a régi téglaprést kicserélték egy új, szovjet gyártmányú, kitűnő teljesítő képességű gépre, és folyamatosan ellátják télen ki­termelt »érett", jó minőségű földdel. Az utóbbi időben szinte mindennapos vendég a gyárban Fehér József elvtárs, az Egyesülés igazgatója, és so­kat jár ide Sipos mérnök is. "Volt úgy, hogy a mérnök elv­társ este 11-kor is velünk együtt szerelte az elromlott gépet, hogy másnap reggel el­indulhasson a termelés« — mondotta Varga József, a TMK dolgozója. Ügyelni kellene azonban arra, hogy az Egyesü­lés vezetői ne keresztezzék a telep vezetőjének intézkedé­seit. Sajnos a gyár korábbah annyira lemaradt tervének tel­jesítésével — 2 millióval ke­vesebb téglát készítettek az előírtnál —, hogy aligha tud­ják pótolni a mulasztottakat. Bár ha ügyelnek arra, hogy az új présgépnél ne támadhasson nagyobb üzemzavar (a régi szinte naponta állt különféle hibák miatt), ha jól karban­tartják, s az esetleges hibákat gyorsam kijavítják, tehát bizto­sítják folyamatos működését, jócskán törleszthetnek az adós­ságból. Amint most, négy hónap múltán megállapítható, sok egészséges változás történt a kaposvári téglagyárakban. Kö­zel sincs annyi panasz, mint akkor, a dolgozók nagy része megértette, hogy a normaikiiga- zítás nem őellenük irányul Ja­vultak a műszaki feltételek, jobb a szervezettség, kevesebb az állásidő. Mindez kedvezően befolyásolta a kereseti lehető­ségeket, az emberek hangula­tát. A Szigetvári utcai üzemben tapasztaltuk erre a legjobb példát. TÖBB PROBLÉMÁT TET­TÜNK SZÖVÄ aimak idején az Arany utcai téglagyárban látottakról. Most megrökö­nyödve észleltük, hogy azok a munkások, akikkel akkor be­szélgettünk, csak nagy-nagy unszolásra hajlandók nyilat­kozni. Talán valami hátrányuk származott abból, hogy el­mondták véleményüket? Dénes József szabadkozik, hogy nem, nem szólt neki sen­ki egy rossz szót sem cikkünk­ben idézett bíráló megjegyzé­sei miatt, mégis menni készül az Egyesüléstől. Szerinte sem­mi sem történt a cikk megje­lenése óta, "minden maradt a régiben". Lehet, hogy túloz Dénes elvtárs, vagy talán ok­talanul megsértődött. De miért nem hallgatják meg az Egye­sülés vezetői itt is a dolgozó­kat? Hallgassák meg sérelmei­ket, kifogásaikat. Lehet, hogy akad közülük olyan is, amire nemet kell mondaniuk — s ez egy kissé kellemetlen dolog —, de ez is hozzátartozik a, veze­tők kötelességéhez. Miért le­gyen az emberekben kétely, "tüske"? Felnőttek már any- nyira a ml munkásaink, hogy különbséget tudjanak tenni igazság és vélt igazság között. Szívleljék meg ezt a pártveze­tőségek és a dolgozók érdekvé­delmi szerve, az sz. b. is. Meg­ismerni a dolgozók problémáit, válaszolni a munkásokat fog­lalkoztató kérdésekre — nem kerül pénzbe. Sajnos most új­ra ilyen adósságra kell figyel­meztetnünk. Szegedi Nándor — Varga József A csesztai baromfifarmon í-V\ ■ m w -m ■ £:;= IRIS Előbb csak szemmel, aztán pontos műsze­rekkel mérnek a Megyei Ter­melőszövetke­zeti Beruházá­si Iroda szak­emberei. Dobos Dénes építész­mérnök a víz­szintezővel, társa, Bánfalvi Tibor a mérő­szalaggal fogla­latoskodik. Ki­rály István tsz- elnök cöveket, Somlai Nándor mezőgazdász meg fejszét vesz a kezébe. Itt lesz az új épület egyik sarka. Kijelölik a másiknak a helyét is. Az­tán rögtönzött megbeszélés a Keresztes Andor, a Beruházá­si Iroda mezőgazdásza ft» Vx. ..v helyszínen: I Hibridkukoricává! vetik be Bulgária kukoricalöldjeit Bulgária elmúlt évi átlagos hektáronkénti kukoricaterme­lése az 1950—57. évi 1403 kg- ról 2300 kg-ra emelkedett. Az ország takarmánykukorica szükségletének biztosítása szempontjából igen nagy je­lentőségű a hibrid-vetőmagvak alkalmazása. Ez a munka lehetővé teszi, hogy 1962-ben az ország kukoricaföldjeit ki­vétel nélkül hibridkukorica- vetőmaggal vessék be. Iif'v MAGKENDER Nézelődtünk a kapolyi ha­tárban Városi János tanács el- elnökkel és Széplaki Sebestyén brigádvezetővel. Vizsgálgattuk a közeli táblák növényeit, s bccsülgettük, melyik mit ad. A kukorica itt, a legelőtől ke­letre a szárazság ellenére is jó közepes termést ígér. A lucerna harmadik növedéke még üdén zöldelL Ám mi terem ott a szőlők közti parcellákon? Magkendert vetettek oda. Mag­kendert — jóvátételként. Ügy kezdődött a dolog, hogy a kapolyi Szabadság Tsz 100 hold magkenderre szerződött tavaly. Hitelfedezetnek jó volt ez az okmány. Pénzt is hozott volna jócskán a kendermag — mázsájáért 950 forintot fizet a MEZÖMAG —, a hiba csupán az, hogy egy szem kevés, de annyit sem adott át a szövet­kezet a vállalatnak. (Ezt később megerősítette a hivatalos ira­tok alapján Kertész László, a MEZÖMAG kaposvári kiren­deltségének főkönyvelője Is.). S miért nem értékesített a kapolyi Szabadság Tsz kender­magot? Városi eívtársék úgy tudják, hogy nem is vetett összefüggő területen, csupán szegélynövényként és az árkok partjára. Mindez édes kevés volt a szerződéses kötelezettség teljesítésének megalapozására. A MEZŐMAG-tól tudjuk: az ügyiratok szerint szakembereik végeztek termésbecslést is Ka- polyon, sőt a kender aratásá­ról a szövetkezet jelentést is küldött. Csak hát a legfonto­sabbat nem küldte: a kender­magot. Meg kellett volna kötbérezni emiatt a szövetkezetét. Igen ám, de Kapó lyon Szabadság ne­vű tsz az idén már nem mű­ködik: egyesült ez a szövetke­zet a falu másik közös gazda­ságával Üj Élet néven. Nyilván úgy döntöttek a MEZÖMAG- nál, hogy kár volna a Szabad­ság Tsz vezetőinek tavalyi szer­ződésszegése miatt anyagilag büntetni az idén az egyesült szövetkezet tagságát., Ezért ab­ban egyeztek meg áz Üj Elér Tsz-el„ hogy termeljen nekik 20 holdon magkendert jóváté­tel fejében. Termelik is ezt a növényt — megbizonyosodtunk erről a határban. Végezetül még annyit: annak a jóvátételnek az ügye, a jogos kötbérigény érvényesítéséről való lemondásnak a helyessége erősen vitatható. Mégis tanul­ságos a kapolyi Szabadság Tsz tavalyi magkenderhistóriája; okulhatnak belőle az érdekel­tek is és mások is. K. J. Tarr Jenő, a szövetkezet fő­állattenyésztője is megnézi a terepvázlaton a többiekkel együtt, hogyan is bővítsék a somogymeggyesi Munkásőr Tsz csesztapusztai baromfi­farmját A helyi Győzelem Termelő­szövetkezet ta­valy kezdett baromfineve- léssei foglal­kozni. Itt, a falutól néhány kilométernyire, ahol nincs át­menő forga­lom, kisebb a járványveszély. A környezet szinte kínálja a lehetőséget az apró jószág tar­tására. Egy el­hagyott épület­ben helyezték el az első eresz- tést. Jó ered­ménnyel fölne­velték ezeket a csibéket. Egy részükből ki­alakították a törzsállományt. A tojást a kel­tető állomás veszi át. A tavalyi sikereken felbuz­dulva fogott hozzá a két közös gazdaság egyesítése után a Munkásőr Tsz a baromfifarm bővítéséhez. Van már tojóház is, csirkeól is, és csibék lak­ják a magtárépületet is. Eb­ben az évben egyszerre 7 ezer naposcsibét fogadhattak. Az elhullás elenyésző volt: 370 csibe pusztult el. A fölnevelt egyedekből növelték a tenyész- állományt, ezer darabot meggyesen. Ez a törekvés ta­lálkozott a tabi járási szervek elképzeléseivel. A járási veze­tők a helyeslést megtoldottak javaslattal: szakosod j ék ba­romfitenyésztésre a Munkás­őr Tsz. Helyszíni megbeszéléseket is tartottak már. Bogó László, a járási pártbizottság titkára és Gutheil István, a járási tanács v. b.-elnökhelyettese, miután megtekintette az aprójószág nevelésére kiválóan alkalmas terepet, azt mondta: "Vállal­kozzék a tsz arra, hogy jövőre százezer húscsirkét ad közfo­gyasztásra." Lám, máris kije­lölték két új csibenevelő he­lyét. Átalakítanak még egy épületet, s így annyi lesz a férőhely, hogy egyszerre 17 ezer csibét fogadhatnak. Évi négy szállítmányból — a föl­nevelés! veszteséget levonva — legkevesebb 65 ezer csirkét ér­tékesíthetnek. S ha a jövő év elején kapnak beruházási hi- eelt újabb épületre, akkor még ennél is többre futja adottsá­gaikból. Persze nem megy gond nél­kül az átállás. Sok csibének sok abrak kell. Most még vi­szont gyenge a szövetkezet ta- ikarmgnyalapja. Emiatt az idén csak úgy tudják eltarta­ni a baromfiakat, hogy kaptak a megyei készletből céltakar­mányt. Pénzt adtak érte, nem csereterményt. Van rá mód, hogy jövőre az idei 58 vagon­nál több abrakot termeljenek; Tervezzék úgy, hogy vágómar­hát és hízót kevesebbet tarta­TÚRI ANDRÁS: (3-I) — Igen. Az asszony szemében meg­könnyebbülés. — Ilyen értelemben kívánok beszélgetni magával. Nagyon őszintén és egyenesen. Amit mond, természetesen köztünk marad. Mióta tart ez a szere­lem maguk között? — Március óta. Műsoros es­tet rendeztek az üzemben, és ő egész idő alatt velem tán­colt. Ez akkor nem tűnt fel senkinek, hiszen ő annyira gyerek még, és a férjem a fő­nöke. Azután fölhívott telefo­non, mindennap, sokszor. Elő­ször csak nevettem rajta, az­után bosszankodtam. Felszólí­tottam, hagyjon békén. Nem tette meg, kitartott, szívós volt, erőszakos. Később találkát kért, és egyszerre az én szá­momra sem volt már közöm­bös. Olyan kedves, annyira gyengéd. A szava csupa simo- gatás. Nem tudom én ezt meg­magyarázni magának... sen­kinek. Boldog vagyok és bol­dogtalan, vidám és szomorú, elveszítettem a nyugalmamat. — Rágyújt? — Nem, köszönöm. Sárosi a kezét nézi. Az asz- szony keze vékony, finomvo­nalú, körme lakkozatlan. EG A GEAR — Engedjen meg egy kér­dést, ami látszólag talán nem is tartozik szorosan az ügy­höz. Egyáltalán nem érdekli, mi történt Csiszárral, aki vé­gül mégis csak a maga védel­mében sebesült meg? Két másodpercnyi hallga­tás. — Még aznap éjjel fölhívtam valamennyi kórházat és ér­deklődtem utána. Oh, hát eny- nyire szívtelennek hitt engem? — Csak meg akartam bizo­nyosodni róla, maga volt-e az az ismeretlen nő, aki az eset után végigtelefonálta a kórhá­zakat. Az ügyeletes nővér em­lítette a dolgot. Gondoltam, hogy maga volt. S most tér­jünk a tárgyra. A tűzeset idő­pontjában beszélt Csiszárral telefonon? — Igen. Azért hívott, hogy részletesen és véglegesen meg­beszéljük az indulás helyét és idejét. — Miféle indulásról volt szó? — A férjemnek ezen a szombaton osztrák műanyag­szakemberekkel a Mátrába kellett volna mennie, azt mondtam, hogy én meg a ba- latonboglári nővéremékhez utazom. A sógorom körorvos ott. —i Nagyot nyelt, mielőtt folytatná. — Lajos vitt volna le a motorján, s azután ő is lent maradt volna, persze úgy, hogy ne tudjon róla senki. Mereven bámulja az íróasz­tal szélét. — Mit mondott magának a fiú? — Nagyon ideges volt, mert nem a saját szobájából be­szélt, s csak nagysokára ka­pott vonalat. — Vonalat? Hiszen onnan beszélt a házból. — Igen. De mindig városi vonalon hívott, hogy a kolle­ganőm ne fogjon gyanút. Buta óvatosság volt, tudom, de én nagyon-nagyon féltem. A főhadnagy bólint. — El tudná ismételni az ak­kori szavaikat? — Hogyne. Ö azt mondta: "Egy órakor az Alagút kijá­ratánál a 2-es busz megállójá­nál. Pontos legyen!« Ennyi volt az egész. Én annyit vála­szoltam csak: rendben van, ott leszek. — Mást nem mondott? — Semmi egyebet. — Erről a telefonálásról, il­letve körülményeiről nem be­szélt magának később a fiú? — Nem. — Az asszony hang­ja csodálkozó. — Miért beszélt« volna? Megállapodtunk azf időpontban. Hogy mégsem) utazhattunk el, annak a tűzj volt az oka. Emiatt a férjem# sem utazott el, így hát én is 5 otthon maradtam. * — Miként tudott elmenni / Csiszárral a Napsugárba? Nem* támasztott a férje nehézsége-á két? * — Nem volt otthon. Ezen a$ napon tartották meg az oszt-« rákokkal a mátrai kirándulást./ — Beszélje el röviden, ho-p gyan történt az a bizonyos af-£ fér a Napsugárban? ✓ — Én azt a fiatalembert ad-£ dig észre sem vettem. Egyszer- * re az asztalunknál állt és föl-J kért táncolni. Már nem em-/ , .... lékszem pontosan, én utasítót-s uSyancsa^ tenyésztési célra ad- tam-e vissza, vagy Lajos... ,e*i a,^J?kit pedig húsesir­Tény, hogy valami szemtelen« értékesítettek. Megta­megjegyzést tett, mire Lajos5?altak, l5hat sajmltasukat az felugrott és pofon vágta. Űgy5ldei eko eresztesben ^ is. Ezért választották szét őket. Azt a5 gondozhatja most mar a ma­társaságot aztán kitessékelték./sodik hetezres csonortot Csab- De én már nagyon ideges yo\-írakl Jozse1 Fe?es Istvan­■ti Jövőre — az idei eredmé­tam, és kértem Lajost, hogy- menjünk el onnan. Máshova) akartam menni. Ha tudtam* volna, hogy azok odakint vár-) nak, nem kértem volna erre.) Amikor kiléptünk, Lajos meg-J látott egy taxit, és intett neki.) Amíg a kocsi fordult, az a? társaság hirtelen előbukkant) és körülvette Lajost. Rettentő­en megijedtem. Óh nem áttolj hogy engem is megüthetnek.. (Folytatjuk.) nyékén még jobban fellelke­sülve — az eddiginél is több csibét akarnak nevelni Csesz- .tapusztán. Most kaptak hitelt ;egy 3 ezer férőhelyes csibene- ivelő építésére. Van négy kő- Iművesük, két ácsuk — ők csi­nálják meg az új épületet. És |nem is egyet, hanem kettőt építenek az egy létesítményre ljuttatott összegből. Akarat, kedv tehát van a közös barom­finevelés növelésére Somogy­nak majd, hogy jusson elegen­dő takarmány a baromfinak. Százezer csirkét adnak-e avagy hatvan—hatvanöt—het­venezret jövőre a meggyesiek? Ez ma még nem eldöntött do­log. Az azonban már bebizo­nyosodott tény, hogy kiváló helye van Csesztán a tyúkfé­lének. Nemcsak a járási veze­tők, hanem most a Beruházá­si Iroda szakemberei is ezt állapítják meg. És buzdítják is a meggyesieket: rajta, vágja­nak neki a további építkezés­nek, hogy a csibék tíz- és tíz­ezreit nevelhessék jövőre. Nem bánják meg, jól járnak vele. Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents