Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

Péntek, 1961. szeptember 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP FEHÉR ASZTALNÁL ELŐSZÖR ÜLTEM vacsorá­hoz fehér asztalnál szocialista brigádok tagjainak, vezetőinek társaságában. A baráti beszél­getést a TRANSZVILL kapos­vári gyárának vezetői rendez­ték abból az alkálomból, hogy újabb két brigádjuk — az ön­tödei Zrínyi és a 2-es telepi Latinka — nyerte el a szocia­lista címet. — Mivel a szocialista brigá­dok tagjait éppúgy és akkor jutalmazzuk, amikor az üzem többi kiváló munkát végzett dolgozóját — hangsúlyozta Sugár elvtárs, az igazgató —, a szocialista cím elnyerése al­kalmából nem osztottunk kü­lön jutalmat. — A megvendé- geléssel az üzem vezetői azt akarták kifejezni, hogy nagy­ra értékelik a szocialista bri­gádok munkáját. A vacsora közben lefolyt baráti megbe­szélés, tapasztalatcsere azt is jelentette, hogy a szocialista brigádok nem csupán a juta­lomért versenyeznek. A fehér asztalnál baráti hangulatban, gyorsabban pe­reg a nyelv, több a beszédté­ma. Az éppen felmerülő prob­lémákkal nem kell az igazgatói irodába menni, hiszen a párt­titkár, az igazgató, a szakszer­vezeti bizottság titkára is ott ül az asztalnál, s közvetlenül meg lehet mondani. nekik mindazt, amit a munkások a termeléssel kapcsolatban meg­valósítani szeretnének. . Még személyi ügyek és olyan kér­dések is beszédtémává válhat­nak ilyenkor, amelyekről hi­vatalosan egy kicsit nehéz be­szélgetni. EZEN A VACSORÁN min­denki elmondta véleményét, hogy használjon az ügynek, hogy elősegítse a szocialista brigádverseny még nagyabb arányú kibontakozását. Nem­csak a hízelgő dolgokról, te­hát nemcsak arról volt szó, 1965-ig 300 dolgozó szerez szakmunkás-bizonyítványt a Kuhaiizeinben Kaposvárott, a Textilművek után a Ruhaüzem foglalkoztat­ja a legtöbb munkást. Az utób­bi években a Textilművek mellett itt vették föl a legtöbb új dolgozót. Tavaly például mintegy 600 lányt, asszonyt kel­lett rövid idő alatt betanítani a munkába. A jelentkezők kö­zül gondosan kiválasztották azokat, akik a próbán megfe­leltek, majd két héttel mun­kába állításuk előtt tanfolya­mot szerveztek számukra. Dél­előttönként, délutánonként elő­adásokat hallgattak, megta­nulták a szalagtermelés alap­vető tudnivalóit» elsajátították a varrást. A műszakiak, a régi szakmunkások szabad idejük­ben oktatták őket, s mire ter­melniük kellett, már legtöbb­jük otthonosan mozgott a gé­pek között, úgyhogy a 600 var­rónő teljesítménye rövid idő alatt elérte, sőt túlhaladta a 100 százalékot. A ruhaipar mai követelmé­nyei szükségessé teszik, hogy jól képzett szakmunkások dol­gozzanak a szalagokban is. Ez nemcsak a minőség javulását Az óvodai fölvétel rendje A városi tanács művelődés- ügyi osztálya értesíti a szülő­ket, hogy szeptember 1-től 6-ig jelentkezhetnek gyermekeikkel az óvodákba. A jelentkezők fölvételéről az illetékes társa­dalmi bizottságok döntenek 6—10-e között. A szülök a dön­tésről azonnal értesítést kap­nak. Az összes óvodában szep­tember 15-én kezdődik meg az új tanítási óv. eredményezi, hanem azt is elő­segíti, hogy gazdaságosabban használják ki a gépeket, az anyagot, tehát csökkentsék az önköltséget. Ezért az idén meg­szervezték a szakmunkáskép­zést. Azoknak, akik három éve dolgoznak az üzemben, lehető­vé teszik, hogy egyéves tanfo­lyamon vegyenek részt, mely­nek befejezésekor szakmun­kásvizsgát tesznek, s erről bi­zonyítványt kapnak. A Ruha­ipari Főigazgatóság olyan te­matikát bocsátott az oktatók rendelkezésére, amely azonkí­vül, hogy sokrétű, mégis köny- nyen elsajátítható anyagot tartalmaz. A helyszűke miatt egyszerre csak 25 munkás ok­tatására nyílik lehetőség, de még így is az ötéves terv vé­gére 300-zal növekszik a szak­munkások száma. Az üzem dolgozói örömmel fogadták a tanulásnak ezt a módját. Máris sokan érdeklőd­nek a tanfolyam iránt. Hitter Andrásné, Palkó Ferencné, Csobod Zoltánná és több más családanya az elsők között je­lentkezett a továbbtanulásra. Mindenkinek tetszik az, hogy tatarozzák az épületeket, hogy új színek kerülnek a házak falára a Május 1. utcában, az Ady Endre utcában vagy a Széchenyi téren. Hiszen szebb lesz a város, és kivált a régi lakosok büszkén mutogatják Kaposvárt a messziről jött ide­geneknek, rokonoknak. Műem­lékünk kevés van, de szépek az utcáink, parkjaink. Akadnak azonban apróságok, melyek oly kellemetlenül hat­nak, hogy nem mehet el mel­lettük szó nélkül az ember. A .Május 1. utca 5. számú Cse­megebolt fölötti párkányról le- szakadt egy lemez. Ott lóg már hogy a Zrínyi és a Latinka brigád milyen lendülettel tört az élre, teljesítve mind a ter­melésre vonatkozó, mind pe­dig a szocialista ember formá­lását segítő vállalásait. Nem­csak azt említették meg, hogy az üzem vezetőinek hogyan si­került megoldaniuk a verseny rendszeres és megbízható érté­kelését azzal, hogy bevonták ebbe az üzem gazdasági osztá­lyát is. Hanem tárgyaltak az akadályokról Is, amelyek hát­ráltatják a munkát, és hozzá­járultak ahhoz, hogy pl. a Végh brigádnak és másoknak nem sikerült teljesíteniük vál­lalásukat. Sem az üzem veze­tőit, sem a brigádok tagjait holmi áiudvariaskodás nem gá­tolta abban, hogy a vacsora derűs hangulata közben is rá­tapintsanak egy-egy hibára. Az igazgató hallhatott itt több olyan problémáról, amit eddig talán kevésbé ismert. Hogy mást ne említsek, felhívták a figyelmét egyes alkatrészek gyártási hibáira és több mű­szakinak ezzel kapcsolatos kö­zömbösségére, tehetetlenségére. Az igazgató és á tömegszerve­zeti vezetők pedig eloszlattak több, főleg személyi okok f >1 eredő téves hiedelmet, amelyek egyesekben korábban sértő­döttséget szültek. Megvilágí­tottak az öntödével kapcsola­tos olyan műszaki problémákat, amelyeknek megértéséhez nem elég csupán a helyi viszonyok ismerete. AZ ESZMECSERE a késő esti órákban ért véget. Ügy éreztem, el kellene beszélget­niük egymással az üzem veze­tőinek és a brigádtagoknak máskor is. Ha nem az ÉDOSZ- étteremben, vacsorához terí­tett fehér asztal mellett tennék is ezt, hiszen erre nincs min­dig lehetőség. De az üzemben, az egyszerű, szürke vagy bar­na asztalok mellé gyakran le­ülhetnének, és megbeszélhet­nének minden megbeszélniva­lót. A baráti légkör, a problé­mák megoldásának vágya ott is feloldaná a feszélyezettsé- get. Tányérok és fehér terítő nélkül is lesz miről hasznos eszmecserét folytatni, akár ezen az első találkozón, amely remélhetőleg á többinek jól si­került nyitánya volt. Sz. N. APRÓSÁG? jó ideje csúfítva a szépen rend­be hozott épületet. Senki sem akad, aki visszahelyezné a le­lógó pléhdarabot. Annál töb­ben vannak azonban, akik ész­reveszik ezt, de fejcsóválásnál egyebet nem tésznek. Elvégre nem ők az erre hivatottak. Rendbe hozták az Ady Endre utca néhány épületét is. A Hangszerbolt portálja azonban még mindig ott éktelenkedik. Kérték pedig a tatarozáskor, hogy szedjék le, de nem! Most elköltözik az üzlet, a cégér ott Éltető-nevelő vízsugarak Szanyi Janos a motornál. neki. Azóta sok áttöprangett A csatorna végében húzódik meg. Távolról, a magasra nyúlt cukorrépa-levelek közül csak a világító lámpa emelke­dik ki. Még csendes, pihen az öntöző hajó, csupán a két ke­zelő, Király János és Káli La­jos tevékenykedik, söpörget­nek, indulásra készülnek. — Mikor indultok, csak nincs valami baj? — érdeklődés és aggódás keveredik Szanyi Já­nosnak, a szivattyútelep veze­tőjének hangjában. A hajóra lép, a gépekhez megy, vizsgálgatja őket, smint amikor valaki végre otthon érzi magát, megered a szava. Magyaráz, mi milyen célt szol­gál, végül megnyugszik keze egy csapon. — Ez itt az újításom. Be­vert az eső, gondot okozott a víz eltávolítása. Ha megnyit­ják ezt a csapot, akkor kiön­tözi a hajó az esővizet is. De másra is rájöttem. Ha a vizet ki tudjuk szivattyúzni, akkor ezen a módon az oldott mű­trágyát is a földre juttathat­juk. Ez a cső meg a csap már azért van itt... Leguggol, igazít valamit. Egy kicsit izgatott. Hiszen ez az újítás nemhogy elfogadott, de még be sem adott dolog. A főpróba még hátravan. Persze azért bízik a sikerben. Ügy fagott hozzá, hogy mennie kell nappal és éjszaka szaladt el — és talán nem eredményte­lenül. Szükség van erre az újításra, hiszen sokat megta­karíthat vele a gazdasíág. — Indulhatunk? — Igen. — Vigyázz, kapcsolok! Fülsértő robajjal felzúg a két hatalmas motor, s először des, a nyári szárazság miatt nem volt szükség a hatalmas gépekre. Most nem elvinni kell a vizet, hanem inkább hozni! — Sokáig kerestük ennek módszerét — emlékezik a ker­tészet vezetője. — Először az altalaj-öntözéssel kísérletez­tünk. Ügy gondoltuk, hogy a felszín alatt levő tőzegen ke­resztül elszivárog a víz a nö­vényeiéhez. A gyakorlat azon­ban rácáfolt az elméletre. Any- nyira kiszáradt a felső talajré­teg, hogy egy szélvihar játszi könnyedséggel elvitte. Kár kár­ra jött... A szükség sokszor jó tanács­adó. Az esőztető öntözés gon­dolatát hajóvásárlás követte. Akkor meg újabb nehézség állt elő: nem volt megfelelő csatornarendszer. Kialakítot­ták. S azóta 86 kilométer hosz- szú csatornarendszerből tud­nak öntözni; az öntözhető te* rület csaknem 800 hold. A vízsugár cseppjei alatt re­megnek a répalevélek. Érde­mes megnézni, milyen termés várható. Az öntözés előnyéről nem kell beszélni — így a kertész —, hiszen ismert dolog, hogy mit jelent a növényinek, ha Király János kinyitja a csapot. marad. Ha meg a következő helyiségbérlőnek nem tetszik és leszedi? Ott marad a helye! Forduljunk be a Széchenyi térre. Itt láthatjuk az egyik legszerencsésebb színösszeállí­tást, a lila házat. Az épületben levő cukrászda falait azonban néhol átnedVesitette a víz, s a szép Illa vakolat az ajtó mel­lett foltos, helyenként le Is po­tyogott. Pedig sokat dolgoztak az emberek, amíg rendbe tet­ték, és nem is volt olcsó. Hogy mindez apsáság? Az igaz, de éppen úgy szúrja az emberek szemét, mint a leg­apróbb szálka.,, a hátsó, majd az oldalcsöveken felszökik a vízsugár. A kes­keny csatornában útjára indul az öntöző hajó. Két hatalmas sugárban permetezi, esőzteti a Balatonnagybereki Állami Gazdaság cukorrépáját. Kétol­dalt 100—100 méteres terület­re hull a mesterséges eső. Ötödik éve rója a csatorná­kat a hajó. Nem volt könnyű az út idáig... — Nem bizony — magya­mindig megkapja a kellő mennyiségű csapadékot. Az öntözött cukorrépa a becslések szerint 50 mázsával többet ad, mint amelyiket nem öntözhették. Nem mindegy, hogy egy holdról 130 vagy 190—200 mázsát takarítanak be. A kertészetnek is a víz a lelke. Jó termést ígérnek a konyhakerti növények. Pél­dául a káposzta várható ho­zama 170—200 mázsa. Legjobb R. F. TÚRI ANDRÁS: (26) — A verekedés ügyében? — S hogy a főhadnagy kérdően néz rá, sietve hozzá teszi: — Én a húga vagyok. — Sárosi nyomozófőhadnagy. — Tessék befáradni. Kitárja az ajtót a férfi előtt, s az belép a tiszta, barátságos szobába, ahol egy díványon ott fekszik Lajos és pirosfedelű könyvet olvas. A rádió zenét sugároz, s a leeresztett redőny ritka lécei közt vékony fény­kévék vetődnek a padlóra. — Lojzi, látogatód jött. A fiú megfordul fektében, megismeri a főhadnagyot. Sze­mében öröm villan. — Sárosi elvtárs! Ugye, jól emlékszem a nevére? Mit szól hozzá, milyen kalandba keve­redtem? Leütöttek, ahogy a bűnügyi regényekben szokás. Ebben az ügyben jött, igaz? A főhadnagy nem tehet ró­la, mosolyog. — Mekkora gyerek maga! Hány esztendős? — Áprilisban múltam hu­szonnégy. — És a hölgy, aki miatt koc­kára tette a testi épségét? A fiú elkomorodik. EG A G5AR — No, ennyit csak elárulhat róla. — Ö is annyi. Egyidősek va­gyunk. — Remek. — Sárosi leül az asztal mellé, féloldalvást La­jos fekhelye felé. — A kopo­nyája kissé megsínylette a dolgot. Lajos nevet. — Jó fej ez, tudja! Az orvos azt mondja, boxerrel ütötték tarkón. S még szerencsém volt. Ha a halántékomat találják, ma már talán nem lennék itt. Tudja az ördög, ez sokmin­dent megoldott volna. — Ne beszéljen bolondokat! — főhadnagy hangja nyerssé válik. — Egy kis problémától megijedünk? Beszélje el szé­pen, hogy történt a dolog. A fiatalember vállat von. — Áz a fickó belém kötött, s amikor kiléptünk a mulató­ból, nekem estek. Nem is tud­tam védekezni. Szerencse, hogy előtte intettem oda egy kocsit, és így ő... így a hölgy elme­nekülhetett. — Már értem, miként tudott olyan gyorsan eltűnni. — Hát maga már utána ér­deklődött a dolognak? — Ez a feladatom. — Iszik egy- kávét? — Nem, köszönöm. — Ne utasítsa vissza! Piri, Piroska! Hozz egy kávét a fő­hadnagy elvtársnak! A lány kerül-fordul, arca csupa nevetés, csupa fiatal életöröm. — Ugye, milyen rossz űú ez? Mindig csak gondot okoz, anyácskának is, meg nekem is. És nem tanul, mostanában egyáltalán nem tanul. Csak jön, megy, rohan a motorjá­val __Pedig ez az utolsó éve a z egyetemen. — Ugyan hallgas már! Meny­nyit beszélsz, istenem .., Bol­dog ember, akinek nincs hú­ga. — Szegyelld magad! Én szol­gálom ki egész nap. — Szolgálj ki most is, és hozd már azt a kávét! — Nem fogadhatom el. — Jaj bocsásson meg, egé­szen megfeledkeztem róla. De ez a fiú kihoz a sodromból. — Menj már, hallod? — S Lajos sürgetően int, mintha kifelé tessékelné. — Főhad- Ű nagy elvtárs, kérdezzen! « — Hát jó! Mi értelme, hogy ^ titkolja annak a nőnek a ne- 5 vét, aki miatt másodszor kerül,« enyhén szólva kényelmetlen 5 helyzetbe? Miért vállalja,« hogy emiatt különböző kelle- 5 metlenségnek tegye ki magát?« — Miben? — Például a tűzeset ügyé­ben. — Hogy érti ezt? — Azt hiszem, maga is tud-J ja, hogy nem véletlen esetről^ és nem gondatlanságról van£ szó. £ — Hanem? « — Szabotázsról! 5 A kimondott szó úgy köp- « pan, mint az elhajított kő. A&^zza Weber József, a keríé- csend szinte tapintható utana,/szet vezető;je hiszen a ^ mint egy sűrű szőttes. «refcnek egészen sajátos a víz­S^botázsrol. . J gazdálkodása. — Ne altassuk egymást.« . , , Magának már régóta tudniaV A gazdaságnak nevében var. kell, hogy a tüzet bizonyos ' hogy honnan indultak el, hol személyek élőre megfontolt teremtették meg ezt a virágzó szándékkal idézték elő. A ma- gazdasiágot amelynek szLntje ga helyzete egyáltalán nem , ’ , kedvező. Maga volt az, aki&®gy méterrel alacsonyabb a azon a napon visszafordult az«Balatonénál. ősszel, télen sok ebédlőből, egyedül tartjózko-2a csapadék, a víz könnyen ol­dott annak a helyiségnek a «önti a földeket, emiatt a ta- közelében, sőt talán éppen ab-5vaszi munkákat nem tudnák ban a helyiségben, ahol a pusz-«megkezdeni. Ezért van a szi- tító lángokat elindító robba-övattyúház, ahol három gép nás_ történt. Azt mondja, tele-£5zaks0g esetén másodpercen- fonált. ^ként hét köbméter vizet emel (Folytatjuk.) «át, A szivattyúház most csen­Munkában az öntöző hajó. ban ezek az adatok mondják el, mit jelent az öntöző hajó... Lassan, kényelmesen halad a csatornán. — Mennyit kap ma a répa? — Negyven milfiimétart. — No, János, akkor jó párat fordulunk ma még. Percenként 7000 liter víz su­gárzik ki a csöveken. Az éj­szaka sötétjében kigyúlnak a hajólámpák. Éjfél után meg­érkeznek a váltótársak, ők reg­gel 9-ig járják a csatomét. Amerre elhaladnak, permetez­ve hull a növényekre az élte­tő, nevelő víz... Vörös Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents