Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-30 / 231. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1951. szeptembí r 3®, Érdekes-1 EMBEREK Régen történt, de a barcsi sza­kasz pályamun- kásai ma is jól emlékeznek ar­ra a napra. Tusnádi Ferenc főpályamester a reggeli eliga­zításkor két új embert muta­tott be: — Ci­gányok — mondta valaki. Egy másik hoz­zátette: — Pár hónapot dolgoz­nak majd, az­tán odábbáll- nak. A két új ember pedig csak állt, és váltogatta a lá­bát. Az alacso­nyabbik szólalt meg először. Csillogó szemé­vel az embe­rekre nézett, és azt kérdezte: — Dolgozhatunk? — Előbb vesd le a szmokin­godat, és öltözz be — mondta a köpcös Kosztica István. A cigányférfin kifényesedett fe­kete ruha lötyögött. Levetette a kabátot, és felakasztotta az egyik faágra. — Ma az előtermeléshez jön­nek mind a ketten. «—Itt a szerszám, fogják. A homokbá­nya majd eldönti, bírják-e a munkát — mondta az előmun- kós, és lapátot nyomott ke­zükbe. A két cigány, Csonka Ádám és Kiss István vállra vette a lapátot, és elindult a többiek után. A bányában Agyag Fe­renc fogadta a brigádjába őket. Persze ebben volt egy kis tré­fa is. Az öles termetű, Herku- les-erejű Agyag mellett ugyan­is nem éppen leányálom dol­gozni Három-négy emiber is alig győz neki annyi földet elő- termelni, amit játszi könnyed­séggel be ne dobálna a vagon­ba. Hát ha mellette bírják az iramot, akkor megállják a he­lyüket máshol is. És a két cigány bírta, övig vetkőzve lapátoltak, és még annyi időre sem álltak meg, hogy letöröljék arcukról a ve­rejtéket Hiába várták a töb­biek Agyag noszogatását, hogy «nyomjátok meg, ne aludja­tok!« Nem hangzott el egyszer sem. Délben pedig, amikor ebédelni mentek, csodálkozva látták, hogy jókora halom elö- termelt föld van a harmadik vagon ellőtt is. Az Agyag bri­gád pár perccel később ment ebédelni. Agyag nem a meg­Kiss Pista műszaki lett. szokott helyére, hanem a két cigány mellé ült le. Kibontot­ta táskáját, aztán rájuk né­zett. — Ti nem esztek? Azok egymásra pillantottak, és szin­te egyszerre mondták: — Nem hoztunk magunkkal semmit.— Agyag háromfelé vágta a sza­lonnáját, majd a többiekhez fordult: — Ti is adjatok, megérdem­lik! Azóta több mint tíz év telt eL Csonka Adómból és Kiss Istvánból ez alatt a tíz év alatt embert nevelt a szakasz kollektívája. Az első fizetési napon ugyan akadtak még olyanok, akik bizalmatlanul nézték a két embert, de ami­kor látták, hogy egy korsó sör után kifelé fordultak a kocs­mából, megnyugodtak. A ci­gány jelző azóta elmaradt. A két ember pedig dolgozott szorgalmasan. Csonka Adém úgy másfél év múlva kéréssel állt a főpálya­mester elé. Egy darabig gyűrö­gette kezében a sapkát, aztán csendesen, szinte könyörögve megszólalt: — Szeretnék meg­tanulni írni ..; — Aznap késő éjszakáig égett a villany a pá­lyamesteri irodáiban. — Hol­nap is gyere el, munka után folytatjuk a tanulást — búcsú­zott a pályamester. Csonkával madarat lehetett volna fogat­ni örömében. A kerítésnél Kiss Fista vár­ta izgatottan: — No, mit szólt? — Tanulunk, komám, meg­tanít írni __ A z öröm, Csonka öröme át­ragadt a szakasz valamennyi tagjára, és mindenki mellé állt. Sokat segített a tanulás­ban Kaiser István előmunkás, Marek András és Agyag Fe­renc. Csonka Ádám jó tanít­ványnak bizonyult, és pár hét múlva kereszt helyett szép kerek betűkkel a nevét írta a fizetési jegyzékre. A szakmun­kásvizsgán pedig ő érte el a legjobb eredményt. A vizsga- biztos megveregette a vállát, és ezt mondta: »Jó feje van magának, vágjon neki, tanul­jon.« És Csonka nekivágott Titkába csak a pályamestert és Kiss Pistát avatta be. Fél év múlva kitűnően tette le az el­ső vizsgát, és két évre rá pá­lyaőr lett belőle. Kiss Pistából is szakmunkás Jetit Fontos feladatot végez. Mivel kedvet kapott a műsza­ki munkához, hat évvel ezelőtt rábízták a 12 kilométeres sza­kaszon a sínápolást Becsület­tel helytáll mindig, nem mu­lasztott a tíz év alatt még egy napot sem igazolatlanul. A szakasz ma is együtt van. A nagyszerű kollektíváit 18 emiber alkotja; A munkában eltöltött évek összekovácsolták őket. A tíz évvel ezelőtti két idegen már családtag ebben a közösségben. S talán nem is csoda, hogy a pécsi igazgató­ság területén erről a szakasz­ról került ki a legtöbb kiváló dolgozó. Németh Sándor 26 370 fiatal dolgozott a KISZ nyári önkéntes építőtáboraiban Az önkéntes ifjúsági építő­táborokban a nyáron 26 370 fiatal dolgozott — 14 418 fiú és 11952 leány. A csatornákat ásó és az építőipari vállalatok területén levő táborokban 165 227 köbméter földet tér-' meltek ki. 22 532 méter csator­nát építettek, s ezzel 8050 ka- tasztrális hold vált használha­tóvá. Az állami gazdaságokban létesített leánytáborok a gyü­mölcs-, valamint a zöldség sze­désében és válogatásában se­gédkeztek. A leányok összesen 45 536 mázsa gyümölcsöt és 'Zöldséget szedtek. Több mint 2000 hektárnyi területen végez­ték el a növényápolást. Száz- ötvenezer szőlőtőkét kötöztek, és részt vettek a rőzsegyűjtés- ben is. 8553 katasztrális hold kukoricát címereztek. Nyolcvan szülő nem jelent meg... A Berzsenyi Dániel Általános Iskola vezetősége a na­pokban beszélgetésre hívta össze a tanulószobás diákok szü­leit. A meghívások idejében kimenteit, mégis a százhúsz szü­lő közül csak negyven jelent meg. Nyolcvaman távol ma-) radtak. Pedig az iskola vezetői, tanárai, nevelői sok mindent) szerettek volna nekik is elmondani. Azt, hogy például) mennyit fejlődött az iskola, hogyan szervezték meg a tanuló-) szobákat, a délelőtti és délutáni foglalkozásokat. S hogy) még bajok is akadtak. Hogy a tanulószobák nem elég ott-) honosak, néhány gyermek rendetlen, másoknak nehezen) megy a tanulás, egyesek elhanyagoltak, nincs elég játék) stb. S szieirették volna őket is megkérni, hogy néhány apró-^z|t ~nincs — vendég igen. ~ A Sággal, virággal, kézimunkával segítsék otthonossá tenni 3-Cnuitntt kanun úinhh és úiabb tanulószobákat, szerettek volna tanácsot adni nekik, hogyan>^opottok^tkez^k Sió/ofcon foglalkozzanak gyermekeikkel, hogy nevelésük könnyebb, >a sok önkiszolgáló üzlet után az első önkiszolgáló strand is megnyílt. TARKA EGY TÁBLA lóg a siófoki strand bejáratánál. A fekete lapon fehér betűkkel ez áll: »Zárva.« Az időjárás és a fia­talok fittyet hánynak a szezon végét jelző táblának. Odabent legalább százan hancúroznak, ugrálnak, labdáznak. Személy­eredményesebb legyen. De nyolcvan szülőnek ezt nem tud­ták elmondani, mert azok vagy közömbösségből, vagy nem­törődömségből, vagy elfoglaltságuk miatt nem jelentek meg a megbeszélésen. A tanulószobás gyermekek csak este találkoznak apjuk-1 kai, anyjukkal. A legtöbb szülőnek nincs ideje utánanézni, r ______________ ____________ h ogy mit és hogyan tanul gyermeke, milyen gondokkal küsz- Csöfcágozatosokat, a férj délután ködik. A tanárok végzik el ezt a feladatot a szülök helyett. Caz alsósokat tanítja. A feleség Így ők sokkal előbb meglátják azt a hibát, amit a szülőkképpen a történelemből magya- késve vagy egyáltalán nem vesznek észre. Nem öncélú a nevelők, tanárok munkája. Azért fáradoz_ nak, hogy valamennyi gyermek jól tanuljon, s majdan hasz­nos emberré váljon. E munkájukban segíteniük kell őket a ^közben félrehívja feleségét, szülőknek is. Segíteni pedig úgy tudnak, ha nemcsak a nap-> — Mi történt, csak nincsi va- közi térítési díj befizetésekor, hanem gyakrabban találkoz->lami baj? — kérdi aggódva az nak gyermekeik nevelőivel, tanáraival. Ha nem restellnek ^asszony. s PUSZTAI ISKOLÁBA ke» srült a fiatal pedagógus-házas- >^.pár. Az asszony délelőtt a fel­magya­ráz a tágra nyílt szemű nebu­lóknak, amikor halkan belép a férj. Sűrű bocsánatkórés részt venni az ilyen beszélgetéseken. Igaz, egy kis fáradság-) ba kerül ez, s munka után szeretnének hazasietni, pihenni.) De gondoljanak arra, hogy a nevelők és a tanárok sem csu-) pán a kötelező órákon foglalkoznak a gyermekekkel! Sz. L. Miért nem tudja teljesíteni tervét a Tozegkitermelő Vállalat? A férfi közelhajol, s hogy ■más meg ne hallja, halkan -súgja felesége fülébe: — Készítem az ebédet. -Mondd, szívem, 127 szem bab -elég lesz a bablevesbe? ... A szóban forgói pedagógus 'matematikus... Feketebézseny térségéből Or­dacsehi közelébe költözött a Tőzegkitermelő Vállalat. Az új területen két műszakban igye­keznek minél több tőzegkor­pát, dúsított tőzeget kitermel- ni, hogy a megye mezőgazda­ságát elláthassák megfelelő mennyiségű, jó minőségű, ta­lajjavítóval. Azonban hamaro­san meg kell szüntetniük a második műszakot, mível a me­zőgazdaság kevés tőzegkorpát és dúsított tőzeget kért tőlük. A vállalat vezetői a nyáron fölkeresték a termelőszövetke­zeteket, és felajánlották ter­méküket. A gazdaságok, bár megígérték, mégsem érdeklőd­nek a tőzeg után. így a válla­lat kénytelen a nemrég átvett) szervestrágya-üzem bevonásá-1 val saervestrágyát késiziteni.^uorjosan fölsegítette a villa» Ezt ugyanis egy-két gazdaság, ^mosra. Nem sokkal utána az Érdemes udvariasnak lenni ' Egy idős asszony segítségére ’sietett egy gráci kalauz, és ud­főként a balatomboglári, nagy mennyiségben átveszi, és a szőlőművelésnél felhasználja. A második műszakban foglal­asszony elkészítette végrende­letét, amely szerint egyedüli örökösévé azt a kalauzt tette meg, aki olyan előzékenyen se­koztatott dolgozók nagy ré-Cgített neki a felszállásnál. A svét a Híprmolt tAvoairra-ra A ­---------- kalauznak így 60 s zét a kitermelt tőzegkorpa tartós tárolására állítják át bízva abban, hogy az érlelt tőzeget a mezőgazdasági mun­kák csökkenésével mégiscsak átveszik a szövetkezetek. Az eddigi zökkenő miaitt azonban a vállalat nem teljesítheti má­sodik féléves tervét. szerencsés C ezer schilling üti a markát. * * * Debré úr nem adott vízumot a Magyar Állami Népi Együttesnek A párizsi sajtó pártkülönb­ség nélkül megdöbbenéssel ír arról, hogy a Magyar Állami Népi Együttes a francia be­utazási vízum körüli huzavona következtében nem tudott ide­jében eljutni a francia fővá­rosba, s emiatt elhalasztották péntekre kitűzött bemutatóját. A Liberation első oldalán közli a hírt: »Debré úr nem adott vízumot a Magyar Álla­, SZÍNHÁZUNK egyik vezető színésze gondokba merülve rótta az utcát. — Nini! — üdvözölte várat­lanul egy barátja — visszajöt­tél a nyaralásból? De mi a csodának lóg az orrod?- Bajban vagyok, öregem. Nem tudom, mit csináljak. Van négy forintom, azon töpren­gek, hogy vacsorázzak, ciga­rettát vegyek, igyam egy ká­rrá Népi Együttesnek!« A ha-vét, vagy elmenjek moziba? ladó lap megemlíti, hogy an->Nem tudok dönteni.. nak idején Laniel miniszterei-, nők (emlékszik-e még valaki, is a nevére?) azzal hint ki,, hogy megtiltotta szovjet tánc-, művészek párizsi fölléptét.. Debré most a helyébe lép?, Tartani lehet tőle. Minden-, esetre az intézkedés ostobasá­gával csak az eljárás goromba­sága ér fél.;. Ormos Gerő: UCiLveúlk ődáj , at ember üldögél szana­szét az árok szélén, pe­dig akkora por fedi a keserve­sen élő zöldet, hogy tán az őszi esőzés se tudja majd le­nem tudja, miért várják itt ezek a barna képű emberek. — Hát akkor lerakodnánk — kezdi Sulyok András, és körül­néz, mintha a parancsnokolást akarná megkezdeni. Jön már Verőn is, nagyon örül a doktor úrnak, jelenti, hogy minden rendben van oda­bent, aztán az emberekhez szól. — Hanem maguknak kitet­tem én a tornácra két ron­_____ unták már. Várják a doktort e mber üldögél szarut- Q teherkocsití ameiyik a CTU szét az árok szélén, pe- bútorát hozza Négy órttj nek már valahol, de üsse a part, most már kitartanak: ,, . mégiscsak legyen formája a fo­mosni róla. wSzaga is van érv- gadásnaje> nehogy akkor gyot, egy vizeset meg egy sze­nek a pornak, ez tölt meg most .gn emherehért futkosni, hogy razat, abba beletöröljék ám a lerakodjanak a kocsiról. Be- Poros lábukat, mielö szélgettek már mindenről, még nefc> nehogy énneken a világ sorsát is megpróbálták mászkálják piszokkal jobbra fordítani, egyik-másik SZ^P padlót, össze is kapott egy kicsit, mert unalmában könnyen kisiklik az öten ott állnak már a kocsi végén, a vezető leengedte az ajtót, Sulyok fölhívja magához Tóth Jóskát. Elsőnek egy alacsony szek­rényt fognak meg, kicsúsztat­ják a kocsi szélére, ott átve- jön visszafelé, az emberek < szí Balogh Ferkó és Mihályi mind a tornácon állnak. hurcolkodtak, nem is az em­bereket nézi, hanem a doktort. Az is mosolyog, hát Sulyok megállapítja, hogy egyenesben A állnak. Aztán kimegy a dok-r tor, elintézi a kocsit, s mire­mindent, utcát, udvart, az em­berek orrát. De ülnek az árok­parton, cigarettáznak, elnéze­getnek olykor a város felé, az­tán elbeszélgetnek erről, arról, ahogyan az unatkozók szöktette. Majd egy órája várakoznak ember esze, s olyant mond, már így. Az előbb benéztek a amit később megbánhat. Negyed öt után pár perccel aztán megint előfúrja az orrát a kanyarban egy teherautó. Várakozásuk óta éppen hét ment el erre. No, ez lesz az! — állapit­házba, de Verőn nem engedte őket a küszöbön túl, nehogy behordják a port, nem azért vesződött fél napig az előszo­ba kövezetével. Hát csak bekukkantanak az emberek, beszívják a padló­fényesítő, a friss fal és ajtó- ablakfestés illatát, aztán bólin­tanak, ez igen! Jöhet a dok­Az emberek mosolyognak, András felel csak az asszony­nak. — Ne félj, Verőn, megbe­csüljük a munkádat. — Szóval maguk behorda­nák ... — tehetetlenkedik az orvos, de akkor már előjön a kocsibői a vezető is, Sulyok ja meg Tatár Jani, és föl is áll, András kezet fog vele, és azt annyira biztos a dolgában. Egyik-másik nem hiszi, de amikor lassít a kocsi, és lehú­tnondja a doktornak: Imre. Harmadiknak Tatár is megfogná, de rászól Balogh. ■— Hadd csak, ezt elvisszük ketten is. Egynek valót fogj meg valamit. Sulyok egy karosszéket ad neki, ezzel indul a szekrények után. A doktor úr előrement már, feltűrte az ingujját, mert éktelenül meleg ez a szeptem­ber, és tetszik neki, hogy az emberek szót fogadnak Vétóm­nak, törlik talpukat a vizes, aztán a száraz ronggyal. Oda­bent megmutatja, hová tegyék a szekrényt, és gyönyörködik az új fészekben, ahová az esti vonattal fiatal asszonykája is megérkezik, s mire egészen — Erőt, egészséget az új fé-< székhez — mondja Sulyok a< többiek nevében, de nem me-* ri a mocskos kezét nyújtani. Az orvos mégis megindítja, kezet fog sorban valamennyi­vel, aztán visszalép Sulyokhoz: * — Mennyivel tartozom, ked- { vés bátyám? Sulyok körülnéz, elpirul na- < gyón a barna, barázdás arca, * és megkérdi: — Kinek, doktor úr? — Maguknak. A behordásért. — De mire kimondja ezt, érzi) már, hogy beleszúrt valami az< emberek önérzetébe, mert < somfordáinak a lépcső felé. Le* is lépnek, csak Sulyok marad Másnap újra összefutottak, tee nyoma sem volt rajta az telőző napi gondterheltségnek. — No, mi van? Meg tudtál tegyezni magaddal? — Igen — felelte megköny- teyebbülten. — Kértem kölcsön segy ötvenest • * * Néhány szó a munkahétről Az embernek a legkülönösebb helyeken is támadhatnak hasz­nos ötletei, ügyes elgondolásai. Mégsem minden hely egyformán alkalmas szellemi munkára, és még sokat tehetünk teljesítő ké­pességünk fokozására. Harold E. Burtt amerikai pszi­chológus például kiderítette, hogy az emberek szellemi teljesítő ké­pességét növeli, ha munkájukat mindig ugyanazon a helyen vég­zik. Az agy megszokja az adott környezetet és helyzetet, és ha megszilárdul a belső kapcsolat a munkahely és a munkaképesség között, később, már ‘elegendő a megszokott helyen való elhelyez­kedés, és máris megindul a szel­lemi tevékenység. Burtt professzor szerint ez az automatikus raunkalendület nem következik be azonos intenzitás­sal, ha a munkahelyet más cé­lokra is használják, pl. ha szó­rakoznak, újságot olvasnak, vagy frissítőket fogyasztanak a mun­kára használt helyiségben. Ilyen megszakítások akadályozzák a gondolatok kibontakozását, és az agynak huzamosabb időre van szüksége, míg ismét visszalen­dül gondolatmenetébe. A tudós éppen ezért javasolja a szellemi dolgozóknak, hogy ilyen megszakítások végett más helyiségbe menjenek át, és a munkaasztalnál kizárólag mun­kájukkal foglalkozzanak. tor úr. Megnézheti milyen zódik az árokh valameny- otthomwl fogadjak! Valameny- nyign feitápászkodnak. nyiük szemeben büszkeség csu- . , , log, mert igazság, hogy a fa- . « áll, vagy porfét­inkhöz, ablakokhoz egyikük se ho tiszik mögötte, s kilép a nyúlt hozzá, de az is, hogy ők, ve2et° mellol az u, doktor, mármint a Petőfi tagjai mind Köszön az embereknek, azok beleadták, amit az elnökség mosolyognak, és nezik a fiatal yezzenti föl a kocsirölt kért tőlük, hogy fészket rakja- «P Kocsit, rajta a ^ Csaíc tessék megmutatni nak a kicsi falu első orvosa- keveske bútort. .. nak. _ Megkéstünk alavosan! - szcpen’ mU hova tegyünk. Te Hát most itt ülnek az árok- mondja a doktor, amint túljut- meg, Verőn, mehetsz, ne félj, fartőn, odabent az udvaron eL nak a kézfogáson, csak azt vigyázunk a padlóm. becsukja szemét az őszi nap, fönt toporogva. — Ne annak nézzen bennün­ket a doktor úr — mondja za­— Azt csak tessék miránk nyugodtan turbékolhatnak már. bízni. Jókedvűen dolgoznak az em­Az orvos nem tud most hir- berek. Sulyok katonásan, vidá- vart mosollyal. — Mihozzánk . télén másra gondolni, csak ar- man parancsolgat, aztán ami- jött, a mi doktorunk lesz, hát £ ^ ra, hogy ezek aztán élelmes km elfogy a bútor, ami nem elég ennyi — és most ő nyújts emberek, megfogják a munkát, még, s limlom sincs hoz- kezet, de keményen, paraszto- _ a pénzt, ahol lehet. Sulyok zá mert új fészek készül itt san, bele is néz a fiatal dok-( most, ő is leugrik a kocsiról, to? szemeoe, unoi mosi oiyuii tpari vállalat kaposvári üzemében, és bemegy a házba, hogy rend- meleg öröm csillog, hogy azt y, Kap(pS,v*!- ** hen mennek-e n dalnok. nem is lehet az ember mellé- te Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­oen menneu e a aoigon. ...... > fizethető a helyi postahivataloknál — No? — kérdi egy kis büsz- uek uiegremegese neLAtii so- ^ pOSt£skézbesítőknél. keséggel, hogy ilyen simán be~ káig nézni, ^Előfizetési dij egy hónapra u Somogyi Népfcrp Az MSZMP Somogy megyei Bizottság;) «us a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, > Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11» K’ddja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIKTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents