Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-28 / 229. szám

Csütörtök, 1961. szeptember 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP Somodori öregek — Hiába, rendes gyerek ez a Jóska. Megadja a tiszteletet az öregeknek — hallottam a he­lyi tsz elnökére vonatkozó di­cséretet egy idős somodori asszony, Juszuf Mihályné szá­jából. Így érvelt: — Nem mondok mást, az én uramnak is adott könnyebb munkát. Igaz, nem volt sok az a 20 kiló búza, amit a csép­lőgép melletti éjjeliőrkódésért kapott, de azért ment az öre­gem, amíg tehette. Megnézhe­tik a többieket is, akik jára­dékot kapnak, de eljárnak dol­gozni. Némelyik szebben ke­res, mint egyik-másik fiata­labb. — Nincs semmi panaszom, mi volna? Egészséges vagyok, és ez a fő — fogadott Komá­romi István, amikor megláto­gattuk. Komáromi bácsi fölött eljárt már az idő: botra tá­maszkodva megy, immár het- venharmadik évét tapossa. Édesanyjával és feleségével hárman élnek együtt. — Nem bírok én már dol­gozni, Sam — mondta az öreg —, van ez a kis háztájim, £00 négyszögöl, ebben teszünk-ve- szünk a feleségemmel. Kapom a 260 forint öregségi járadékot. Feleségem néha elmegy dol­gozni a közösbe, aztán a szö­vetkezet sem feledkezik meg rólunk: egy kis tüzelő, gabona jut nekünk is. — Mert kihez is fordulnánk, ha szükségünk van valamire? — így a felesége. De hallottunk panaszt is: Szárszói Józsefné így fakadt ki: — Itt van, kérem, az uram, súlyos fekvő beteg, teljesen munkaképtelen. Állandóan ápolni kell, így én sem mehe­tek dolgozni. Nagyon rászorul­nánk egy kis segítségre, és nem kaptunk semmit sem a tsz-től. Megemlíti, hogy az elnök tavaly megígérte: a félretett mennyiségből kapnak 3 mázsa gabonát. Mindenkinek jutott, csak nekik nem. Mindenki ka­pott egy szekér szalmát az idén, nekik azt sem hoztak. — És kért szalmát? — Nem. Rólam ne mondják, hogy nem dolgozom, csak a szám jár. Kovács József, a Kossuth Tsz elnöke ezt mondta: — Szárszóiék valóban nem kaptak tavaly gabonát. Ugyan­is 1959-ről visszamaradt 2379 forint adósságuk, amit nem tudtak elszámolni, és nem fi­zették be a gabona árát sem. így nem adhattunk nekik. — A szalmával kapcsolatban — folytatta —, ha Szárszóiné nem képes arra, mint mások, hogy szól nekünk: szalma kell, adjatok fogatot, én elmegyek rakodni, akkor ne várjon sült galambra. Aki eljött, az mind kapott, ezt bárki megmond­hatja. Megemlítette, hogy Szár- szóiéktól nem nagyon jönnek segíteni, ha szorul a munka, pedig megtehetnék. — Minden tőlünk telhető tá­mogatást megadunk az öre­geknek — szólt közbe Szőcs Zoltán, főkönyvelő —, de ter­mészetesen azokat részesítjük előnyben, akik nem hagyják cserben a tsz-t, amikor össze­torlódnak a munkák, és szük­ség van rájuk. Hogy miben áll ez a támo­gatás? Az olyan egyedül ál­lóknak, mint Törő Józsefné, Kiss Lajosné szállítanak tüze­lőként egy szekér kukorica- csutkát, terményt adnak nekik földjáradék fejében stb. Az el­nök maga sem restell elmenni hozzájuk, hogy megkérdezze, nincs-e valamire szükségük. A negyven öregségi járadé­kos között akadnak olyanok is, mint Pintér Feri bácsi, aki 77 éves kora ellenére is rendsze­resen eljár dolgozni. Ebben az évben már 116 munkaegységet szerzett. Bármilyen munkáról van is szó, burgonyafelmérés, trágyarakodás, mindenből ki­veszi a részét. — Csak egy problémám van, gyermekeim — mondta —, az hogy öregszem. Máskülönben eldolgoznék én négy ember helyett is. — Ha mindenki csak fele­annyit tenne, mint maga, Feri bácsi — fordult hozzá moso­lyogva az elnök —, akkor nem lett volna jobb tsz a vidéken, mint a miénk. Vagy a 71 éves R. Kovács József, aki a kaszálástól a trá­gyarakásig szintén mindent csinál, eddig 170 munkaegysé­get keresett. Rózsa József, akit vállalat helyezett nyugdíjba, felesége beteges lévén, egyedül jár dolgozni naponta. Elmondhatjuk: Somodorban törődnek az öreg munkakép­telen tsz-tagokkal. Teszik ezt emberbaráti kötelességéraet- bőL K. !_ TALLÓZÁS panaszos levelek között Vaskos, fekete kötésű köny­vek fekszenek az asztalon. Nincsen ebben semmi különös, hiszen mióta hivatal van, az­óta az érkező iratokat »anya­könyvezik«, hogy nyomuk ma­radjon. A felületes szemlélőnek nem mondanak semmi érdeke­set ezek az iktatókönyvek. Pe­dig érdemes fellapozni őket. Örömről és gondokról, közér­dekű és egyéni panaszokról vallanak a rubrikák. A városi tanács iktatóköny­veiben számos pirossal írt „P“ jel hívja fel magára a figyelmet. Arra intik az ügyintézőket, Új város épül a Szovjetunióban A legutóbbi húsz esztendő­ben a Szovjetunió térképén több mint 500 új város jelent meg. Nemrég megkezdték egy új város, Nyizsnyekamszk épí­tését. Itt 250 000 munkás és al­kalmazott talál majd új ott­hont családjával együtt. Nyizs­nyekamszk a Káma-folyó völ­gyében, az újonna feltárt nagy ásványolaj-lelőhely közelében épül. Fotókiállítás az Ifjúsági Házban Fiatal amatőrfényképészek­nek — a Kilián György Ifjúsá­gi Ház fotoszakköre tagjainak — fölvételeiből kiállítás nyílt tegnap este az Ifjúsági Házban. A képek bemutatják a város fiataljainak társadalmi munka­akcióit, az ifjúgárdisták harci túráját, a szegedi ünnepi játé­kok egy-egy ellesett mozzana­tát. Az ifjú fényképészek ki­rándulásaik epizódjait is meg­örökítették. Budapesti VII. Autójavító Vállalat siófoki szervize október 2-án kezdi meg műkö­dését. A szervizállomás csaknem 3 millió forint költséggel épült. (40) Bállá Ód8n éa Baktat Ferenc riport regénye — Pajtikám, most jöttem mondja: Winckelmarutiól, egy tétel jóéjszakát Na, édes öregeim, Az ágyúdörgés, a távoli mo­mindannyiunknak. raj lások, a közeledő és ismét — Hát ez ki volt? meg a csendet Péter. — Ez, kérlek, báró Petnehá- zy Lexi. Ha ez mondja a kö­rű lzárást, elhiszem. Ez nem árut vittem neki, a rádiósai Itt döglünk, értitek? úgy szaladgálnak, mint a bo- g már csattan mögötte lond. Az orosz tankok elvág- ajtó. ták az összes utat nyugat fe­lé. Hát ez van. De Radocsay-Schwartznak nem szokás hinni. Radocsay- Schwartz, akiinek szép kettős nevéből csak a Schwartz igazi és a radocsayt némi iratgyár- tási machinációkkal szerezte mindenütt bennfentes, minden­kinek szállít és mindent szál­lít. Mindig tele van pénzzel. Most is azért érdekli a »zsu­ga«. Hanem a társaság elgon­dolkodik a híren. És kint szólnak az ágyúk. a az — töri távolodó zaj nyitva tartja szemét Csattanás. De most nem- _hallgatózás sötét, süket csend a messzi égbolt alól, hanem . „ » ~ 3ŰSSSSSXXXSS3SXXSXSSXSSSSSSÍiSXS%.%SSSSÍIiXX&XSieSStSSSSXSSS9lXSSXSS^\SSS^%SSSSSXSSSSSS»SXS$ az anyád visszafogad az egy-? szoba-konyhába? És nem is? akartál visszamenni azelőtt!? Persze... akkor még volt? miért... Én csináltam belőled? valakit... Lányhang, síró, keserű, de? csupa indulat lányhang. — Valakit? Mit csináltál be-? lőlem? Mit adtál? Krajcáros! statisztából pengős statisztát?? Mi lettem? Óriási rang! Höl-S gyeim és uraim, figyelem, kö-? vetkezik báró Petheházy Alex? első számú szeretője! Péter felpillant az akaratlan? hogy a lehető leggyorsabban és körültekintően vizsgálják ki a rájuk bízott panaszt. Egymagában is elgondolkoz­tató az, hogy a panaszos leve­lek többsége már megjárt va­lamilyen magasabb fórumot. Sokan ugyanis azt hiszik, ak­kor cselekszenek jól, ha prob­lémájukkal közvetlenül a kor­mánytitkársághoz vagy a párt Központi Bizottságához fordul­nak. Ezek közül a levelek kö­zül nagyon sok visszakerül a tanácshoz, hiszen például egy lakásügyet mégiscsak itt, hely­ben tudnak elintézni. Ez az el­intézés, igaz, sokszor csak ab­ból áll, hogy a tanács megvizs­gáltatja, igazat állított-e a le­vélíró, jogos-e lakásigénye — mert a legtöbben ilyet sérel­meznek —, s ha jogos, a hiva­tal értesíti a panasztevőt, hogy a panaszáról tudnak, s a lehe­tőség szerint teljesítik kérését. Az biztos, hogy az ilyen válasz éppenséggel nem örvendezteti meg azt, aki kapja, de a ta­nácsnál — igen helyesen — úgy vélik: nem mondhatnak mindig szépeket, nem csaphat­lak be az embereket. Annyi bizonyos-, hogy ma­napság még nem valami »hálás szerep« a lakás-panasz ügyin­tézőké. Köztudomású, hogy még nem, közel sem tudunk annyi lakást építeni, amennyi­re szükség volna. Igen sok a rossz állapotban levő ház is. Ilyenről panaszkodott Kádár János elvtárshoz küldött leve­lében a Petőfi u. 49. sz. alatt lakott Kiss György is. Télvíz idején írta, hogy a ház, amelyben lakott, összedőlt, és sürgős segítséget kért. Ter­mészetesen a levelet vissza­küldték Kaposvárra, hogy a városi tanács segítsen a haj­léktalanná vált családon. A ta­nácsnál sokat tűnődtek, míg találtak egy magánházban megüresedett lakást, amit Kiss Györgyöknek kiutalhattak... Csak hát melyik háztulajdonos örül az efféle határozatnak?... Kővágó Gyuláék megfellebbez­ték a határozatot, »emberbará­ti kötelességre« való hivatko­zással tiltakoztak Kissék be- költöztetése ellen. A megyei ta- inácsnál azonban jobban tud­ták, mi az »emberbaráti tett«, is jóváhagyták a városi tanács határozatát. Hasonló panasszal fordult hozzánk és a megyei tanács v. :b.-elnökóhez Horváth János MÁV segédkezelő. A városi ta­nács akart segíteni, Horváthék azonban — legalábbis az ira­tokból ez derül ki — nem fo­gadták el a felkínált lakást. A panaszos levelét akkor irattár­ba dugták. A kormány titkárságától jött :az a levél is, amelyben Balogh Imréné (Petőfi u. 11.) arról pa­naszkodik, hogy több mini) egy :év óta nem dolgozik, férje sú­, . jében. Hát persze! Ezért volt egeszen közelről. Úgy Iáiszik, olyan ismerős ez a falon túlról a szomszéd szoháíba érkeztek jött hang. Ugyanez a hang: meg a vendégek. mondta egy órával ezelőtt Ta-: Valaki ordít Rondán részeg, ^szobájában: »Jó éjszakát mesél a levegőbe. Az élete kész ^ hgng„n akár va]ami holt_ madárnyiunknak. Itt döglünk,j$lyoe beteg, es odahaza három reBBnV‘" részeg lump, akit a felesége a Petneíiázv... |aprÓ & keresetet régi vicclapok karikatúráin ö odaát, a falon ^»Dolgozni akarunk, epitem sodrófával fogad. Valahogy megint — Mi? Ugyan, drágám, hát ilyen hang ez, mély, bőgő, az» _ Miért-> Hát lehettél mit vártál egyebet? Engem ^ mé^s feWkoltó nem lepett meg — gyújt nyu- . godtan cigarettára Tamás. & — regény... — Mi lesz most, Tomi? — vibrál a levegőben a lány hangja. — Miattad maradtunk le! volna drágám? Nem monda-' nád meg? Takarítónő a rákos-j De ez a karácsonyeste, úgy Kívülről széles hullámokban , «•* palotai pályaudvaron! Vagy? látszik, a váratlan vendégek ömlik az ágyúdörgés. Bessy a Régen Becsben volnánk, te hü- esetleg fűtőné, a papád fűtőjé-i karácsonya. sarokban áll, a légó-papírok- lye cafat! De neked az apád- nek a nagyságos neje. • Az ajtót most fellépik és ka- 1131 fedett> elfüggönyözött ab- hoz kellett mászkálnod, hogy _ Az apalmat hagyd, te! A; tanaruhában, hadnagyi csil- lak előtt. Vallai idegesen meg- így nem Htod többet, úgy nem körme platt- a nia^ok töbhet ér '• laggal a parolinján, revolver- megrándulnak. — Megyek — látod többet! Hát aztán, nem táskásán és halálsápadtan be- kel föl Péter. Nem tartóztat- iáttad volna! Így se látod, robban rajta egy magas, Emberség és megértés dolga mint az egész mocskos életed!!1 Nagyon vékonyak a falak a* \ri A tanácsbeliek a levél kéz­KUY mauas hullá- 777 77,7 7 , - 7 . ,a'"“u **“*«« w Nagyon vékonyak a falak zVbezvétele után két nappal ér­tgy j iag jak. Gepiesen kivan meg egy- mert megöllek, az úristenedet' „ . ... ... , /telítették Baloghnet, hogy me­mos hajú, szemmeilathatoan , B > Hunganaban. Peter az athal-/, , rés-g férfi. ^*7^ “ ^ Kié ez a hang? Sohase hal- tate* halk «***,,* vilá-&rl^K .SÄ- Vége, komám, vége. Nem ^ban, eszxe sem veve, milyen lo*ta _ így vélné az egyik gosajl következteti a jelenet egyszeri szociális tudtam átjutni. Adjatok vala- bizarr a kívánság. percben. A másikban már úgy mit inni, de hamar. Hamar, az A folyosón, a lépcsőn anyák, istenit. gyerekek sietnek, kis bőrönd­tűnik: nagyon is ismerős. Most ismét csend a vékony Konyakos-üveg dugójával ve- del, takarókkal az óvóhely fe- fal túlsó oldaláról. Aztán a sződik Bessy, az újonnan jött i • _ * • , ­kikapja kezéből az üveget, nya- e'- , . _ . ferfihang újra, elcsuklo, re­kát töri az asztal peremén, Peter fekszik 32 agyon- szeg bizonytalansággal: és mohón, nagy kortyokban Nyitott szemmel, álmatlanul. — Hazamenni, hülye! Mit lezik. Kissé már tántorog, úgy Hát lehet aludni itt? keresel te otthon? Axt hiszed, ta­kat: a szomszédban disznókat tartanak, s ez kellemetlenséget okoz, mivel az ól ablakuk kö­zelében van. Az illetékes nem volt rest utánajárni a panasz­nak, s az igazgatási osztály kö­telezte László Istvánt, hogy a sertésólat legalább tíz méter­re helyezze el a szomszéd la­kás ablakaitól. Gyorsan kivizsgálta a tanács illetékese a Füredi u. 18. szám alatt lakó Szalai Ferenc beje­lentését is, aki azt vetette pa­pírra, hogy Göndöcs Péter tü­zelőanyag-kiskereskedő — úgymond — személyeskedésből nem szolgálta ki tűzifával, no­ha meggyőződött róla, hogy a kereskedő raktárán jócskán volt tűzrevaló. A tanács keres­kedelmi csoportvezetője fölke­reste a kiskereskedőt, és fi­gyelmeztette, hogy helytelenül járt el Szalai ék kai szemben, mert »a kiskereskedőnek köte­lessége hatósági áron és kivé­telezés nélkül kiszolgálni a ve­vőket«. Igen sok panaszt, kérést to­vábbítanak a tanácshoz vá­lasztóiktól, körzetük lakossá­gától a tanácstagok is. A vég­rehajtó bizottság ezeket a pa­naszokat, kéréseket kivizsgá­lás és intézkedés végett kiadja a különböző szakosztályoknak. Nagy részüket el is intézik, de még találkozni formális ügyintézéssel is. özv. Vadál Ferenc né elv­társ, a Vöröshadsereg útján la­kók tanácstagja e sorok írójá­nak szóvá tette: már több íz­ben interpellált, hogy a MÉK létesítsen az ő körzetükben is zöldség-gyümölcsüzletet, az egyik italboltot pedig alakít­sák át tejivóvá. Javaslatát — mint mondja — elfogadták* teljesítésére ígéretet is kapott, azonban szégyenkezve kell új­ra választói elé állnia, mert az ígéret ígéret maradt — Az interpellációkról nem vezetünk nyilvántartást — mondja Gergye Ilona elvtárs —, erre nincs szabály. Arra azonban ügyelek, hogy az in­terpelláló tanácstag választ kapjon az illetékes szakosztály­tól. Az interpellációra csak akkor térünk vissza, ha a ta­nácstag nem tartja kielégítő­nek a választ. Eddig ilyenre még nem volt példa. De hát a válasz még nem el­intézés. Azt is figyelemmel kel­lene kísérni, hogy a szakosztá­lyok és az érintett szervek megtartják-e ígéretüket, s fi­gyelmeztetni kell őket, ha ne­tán megfeledkeznek arról* amit írtak a tanácstagnak, a panaszosoknak. Ez többletmunkával jár ugyan, de megéri a fáradozás. Varga József 'népi demokráciát, és szeret­inánk mi is egy kicsit jobban félni, szeretnék konyhán vagy > takarítóként dolgozni« — feje­ződik be a levél. Teljesáthetet- ílen kívánság? Szó sincs róla! befejezését: a báró pofonütót- segélyt is kiutaltak nekik. Va­te a lánvt Az most sír Vaav jon nem intézódött voln3 el jo~ te a lányt, az most sir. vagy ^ hamarabb Bajoghné pana­?sza, ha mindjárt a városi nem is sír? >sza, ha mindjárt a Csend van a 215-ösben. S a nácshoz fordul gondjaira or- távolból valószínűtlen, magas voslást keresni? hangon aknák vijjognak... / A Kossuth Lajos utca 85. szá­— Solytatjuk — mű ház lakói a városi tanács­nál panaszolták el bosszúsagu­Még nem elég? A szerdai újságban hírt ad­tunk arról, hogy MezőcsoÁonya határában a tűz martaléka lett 300 mázsa zabszalma. A kárt 10 ezer forintra becsülik Ha a maga nemében egyedüli volna az eset, akkor is el kel­lene rajta gondolkodnia min­denkinek, akit illet. De nem csupán Mezőcsokonyán, hanem másutt is — hány meg hány tsz-ben — okozott tüzet a gon­datlanság ebben a szárazságban: sok helyütt, mint Mezőcsoko­nyán is traktorszikrájától lob­bant lángra a szalmakazal. S ép­pen ez az, amire a leginkább föl kell végre figyelni. »Nincs szikrafogó? Ne adjunk rá, hadd szántson a traktor. Rossz a tűz­veszélyt elhárító berendezés? Ugyan ne legyünk már ennyire kicsinyesek*« vélik sokan vétkes JtönnyeimüséggeL s amikor már megesett a baj, akkor kapnak észbe: »Mégse kellett volna a szikrafogó nélküli traktorral ia kazal közelében szántani.-« Ilyen­kor már mit sem ér a siránkozás. Keletkezett már annyi tűzkár, hogy minden termelőszövetke­zetben, gépállomáson, állami gazdaságban levonjak belőle ezt a következtetést: »Inkább ne dol­gozzék a traktor mindaddig, míg meg nem javították a szikrafogó­ját, mintsem veszélyeztesse ki­pattanó szikrájával a mező gyú­lékony értékét.« Ha áll a gép* munkakiesésnek kisebb az ára* mint a szántás közben gondat­lanságból támadható kazaltüzneM^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents