Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-22 / 224. szám
Fentek, 1961. szeptember 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP A kukoricatermesztés hoüádi mesterei Ügy mondják, hogy Hollá- don két ember nevéhez fűződik a kukoricatermesztés egy- egy új, szakmai fogásának meghonosítása. Tartsuk magunkat az időrendi sorrendhez. Először Pálfi Imre tsz-el- nökhelyettest hallgassuk meg: — Egyéni gazda koromban sokat hallottam, olvastam a hibridkukoricáról. Ismerni nem ismertem, de gondoltam, megpróbálkozom vele. Ötvenhét tavaszán hoztam 14 kilót a batthyánypusztai terményforgalmi raktárból. Volt mit hallgatnom odahaza: »Ilyen csúnya, apró kukoricáért nem restelltél elmenni, és szebb meg több magot érte adni?!« Álltam a vitát, s számítottam arra, hogy ősszel a termés majd engem igazol. De aztán hogyan jártam a vetéssel?! Nem voltam ott, s az asszonyok a parcellának csak egy 200—250 négyszögölnyi részén vetettek hibridet, a többi részen pedig lófogút mondván: »Legyen, amivel jószágot tarthatunk majd.« Mert szentül hitték, hogy az a hitvány, cserélt kukorica még csak ki sem kel. — Jött az első kapálás. Láttam, hogy a föld végében, egy kis darabon erőteljesebb, dú- sabb a kukorica. Nem szóltam róla, s nem szóltak az asszonyok sem. Hanem amikor megkezdődött a csőképződés, akkor már nem lehetett tovább titkolni a dolgot. A hibrid 2—3 csövet is hozott egy- egy száron, a lófogú meg csak egyet-egyet. Nem sajnáltam a fáradságot, a betakarításkor megmértem a termést. Az ösz- szehasonlításkor kiderült, hogy 300 négyszögöl szokványfajta adott annyit, mint 200 négyszögöl hibrid. Azóta minden évben cseréltem kukoricavető- magot. Hibridmag alkalmazása — ez a holládiak kukoricatermesztési sikereinek egyik összetevője. S a másik újításszámba menő eljárás? Erről Békefi Lajos, az Egyetértés Tsz mezőgazdásza nyilatkozik: — Most lesz két esztendeje, hogy idekerültem agronómus- nak. Érdeklődtem, mit adott a kukorica holdja. Azt felelték, hogy 12—13 mázsa szemtermést. Másik években is ekörül mozgott az átlag. Megtudtam, hogy Holládon is az a szólás járja, hogy »egy jó lépés, egy szál kukorica«. A múlt tavasszal röpgyűlést tartottam az asszonyoknak. Lelkűkre kötöttem, hogy meg ne ritkítsák a kukoricákat úgy, ahogy szokták, mert megnevel ennek a jó földnek a holdja a szokásos 13—14 ezerrel szemben 20—21 ezer vagy ennél is több termőnövényt Kapáláskor a nyomukban voltam. Az ősszel Bende Ferenc, az egyik fogatos azt mondta: »Annyi a kukoricánk, hogy alig győzzük behordani; magának lett igaza, amikor azt tanácsolta, hogy sűrűre kell hagyni. Nem is adok én máskor az öregekre, és arra, hogy ők hogyan szoktak kukoricát egyelni.« Májusi morzsoltban számítva tatanúsága szerint — látogatásunkkor éppen azt állapította meg az elnökhelyettes és a mezőgazdász, hogy két nap múlva kezdődhet a csőtörés. — Van ennél szebb kukoricánk is — magyarázták. — Fiataljaink 10 tagú csapata Péter Mária vezetésével benevezett az országos kukoricatermesztési versenybe. Mindegyikük egy-egy holdat gondozott. A fiatalok kukoricája legalább 40 mázsát ígér holdanként. Egy parcelláról indulva Hol- lád egész határát meghódította a hibridkukorica. Az agro- nómusnak az idén már nem X n Ék Wk\-Jp. . f|||| SÍSBÉlliÉ :w Ét ' *: BEVONULÁS ELŐTT Ifjú emberek, húszévesek. Nincs messze a nap, amikor kezükbe ragadják a zöldre festett katonaládát, vonatra szállnak, egyenruhába öltöznek. Ók a bevonulok. Most még itt ülnek a tanács irodájában, talán egy kissé félszegen, bizonytalanul (»Mit akarhatnak tőlünk?«), lesik az újabb érkezőket Este van. Békés, nyugodt falusi este. Ságvár pihenni készül. A tanácselnök szobájában azonban vastagon gomolyog a cigarettafüst. Beszélgetünk. valy 127 hold átlagában 22 mázsa 30 kiló szemtermést takarítottunk be. A tőszám nagyarányú növelése — ez a másik módja a kukoricahozam fokozásának. Kell ám ehhez más is! Őszi mélyszántásba vetni jó korán a magot; a tövéhez rakni egy kis pétisót, és legalább kétszer megkapálni. A holládiak ezt csinálták az idén is. Terem is 30 mázsa cső egy-egy holdon, így a Temetői-dűlőben levő táblán is, ahol — felvételünk kellett röpgyűlést tartania a növényszám emelésére. A kukoricatermesztés gyakorlott mesterei mellé felsorakoztak a tanulékony fiatalok. Csoda-e hát, hogy újat ért a holládi Egyetértés Tsz tavalyi kukoricája? Nem csoda, s az sem lesz az, ha jövő ilyenkor kiadják a jelszót: »Üssünk össze gyorsan még egy górét, hadd legyen helye a terven felüli kukoricának.« Kutas József Politikáról, otthoni dolgokról, családról, és munkáról esik szó. Meglepő, hogy milyen jól tájékozottak a fiúk politikai kérdésekben. Ismerik a berlini helyzet szövevényes problémakörét, s olyan határozottan kezdenek vitát arról, hogy vajon hazafinak nevezhető-e az algériai nép ellen harcoló francia katona, ami egy hivatásos politikusnak is dicséretére válnék. Váratlanul megemlítek egy kérdést: — Ne menjünk Algériába, maradjunk itthon. Vajon ki a jó hazafi Magyarországon? Rövid csend, látszik, hogy meglepődnek a fiúk. Tényleg, ki tarthatja magát jó hazafinak? Proksa György próbál válaszolni: — Hát... Ügy gondolom, hogy amíg civilek vagyunk, addig becsületes munkánkkal vagyunk jó hazafiak. Kinek- kinek a munkahelyén kell bebizonyítani, hogy szereti a hazáját. Egy szó megragadja a figyelmem: »civilek«, ezért is kérdezem meg: — És egyenruhában? — Akkor pedig azzal, hogy fegyverrel a kezünkben kell őrködnünk az itthonmaradoí- tak biztonságáért. — De nemcsak a magyarokért. .. — veti közbe Bene József. Néhányan felkapják a fejüket. Hogyan? Bene és F roksa a varsói szerződést említi meg, azt, hogy amikor a mi katonáink a határokat védelmezik, akkor a szocialista országok nagy családját is védik, őrködnek az új világrendszer fölött. S ugyanezt teszi Jan Csehszlovákiában, Wladislaw Lengyelországban, Nyikolaj a Szovjetunióban, Georgij Bulgáriában, összetartozunk. A fiúk csak a szülők elbeszéléseiből meg a könyvekből ismerik a régi időket. De hallottak a nacionalizmusról, hallottak a földbirtokosokról, hallottak a »hazaffyakról«. Tudják, hogy Hitler »hazafisága« 60 millió halottat követelt, s azt is tudják, hogy Speidel és Heusinger él, és revánsra vágyik. — Nem áltatunk senkit, rossz lesz elmenni itthonról, a megszokott családi környezetből. De tudjuk kötelességünket — ez csendül ki a fiúk szavából. Szabó Gyula megjegyzi: — Nekem úgyis azt mondta a mamám, hogy rám fér a katonaság, legalább megembe- resedem. Hadaró Istvánnak meg felcsillan a szeme: — Tudja mit, ha leszerelünk, akkor üljünk így újra össze, és beszélgessünk el a katonaélményekről. A javaslatot mindenki elfogadja, s már új témánál vagyunk: a visszatérésnél. Ki mit csinál, ha leszerel? — Én a honvédségnél akarom megszerezni a gépkocsi- vezetői gyakorlatot — mondja Punok Sándor. Bene Jóska meg már hívja is: — És altkor hozzánk jössz dolgozni... Punok Sanyi egyébként vőlegény. — Menyasszonyom megígérnie, hogy megvár, leszerelés utón lesz a lakodalom. Oda valamennyien eljöttök. Bodó László arra gondol, hogy jó lenne elvégezni a hetedik—nyolcadik osztályt. Ha a honvédségnél nem sikerül, akkor a leszerelés után. Proksa György technikumba akar menni. Igen, a leszerelés után. Persze addig még sok idő van. De egyáltalán nem árt, ha már most elkezdik a tervezgetést a fiúk, legalább lesz egy cél előttük, amiért érdemes küzdeni. Későre jár. Az utcán fázósan sietnek hazafelé a tanácsülésről az emberek. Ilyenkor ősszel már hűvösek az esték. — Fiúk, bevonulás előtt kellene egy jó regrutabáit rendezni. S akkor senki sem mondhatná, hogy fázik, mert tánc közben ki lehet melegedni — vetődik föl egy javaslat. — Az nagyszerű lesz... Úgyis »bőjtölünk« majd egy jó ideig. Búcsúznak a fiúk, befejeződött az esti beszélgetés. És a búcsú most már katonaköszöntés: — Erőt, egészséget! Polesz György Óránként 110 kilométeres sebességgel Novocserkasszkban új villanymozdonyok gyártását kezdték meg. A váltóárammal működő 8 tengelyes mozdonyok konstrukciós adataikat, tejesítő képességüket és sebességüket tekintve a legjobb külföldi villanymozdonyokkal is fölveszik a versenyt. Az új szovjet villanymozdonyokat a túlsúlyos taherszerelvények vontatására szánták. Sebességük óránként 110 kilométer. E villanymozdonyokat készítő novocserkasszki gyár a világ egyik legnagyobb mozdonygyára. Mozdonyait a Szovjetunión kívül sok országban, köztük Kínában, Lengyelországban, Indiában alkalmazzák. A Szovjetunió a villanvmozdony-gyártásban ma már megelőzi az Egyesült Államokat. Beleszámít a nyugdíjba ? Bakházára hívták a napokban a mentőket. Amikor a gépkocsi Kadarkútra ért, a mikei vasúti átjáró leeresztett sorompójánál jókora tömeget látcíí Nagy Lajos gépkocsivezető. Kérdésére elmondották, hogy már húsz perce itt álldogálnak, s nem tudnak ebédelni menni, mert valami vonatra várnak, s a sorompót addig nem húzzák fel. — Már nagyon sokszor bosszankodtunk hasonló eset miatt — tették hozzá. Ott unatkozott piros zász- lóval eST vasúti dolgozó is. £ Nagy Lajos megkérdezte tö... _ , , 5 le> hogy mikor húzzák fel a gyón rendes lány, óra meg so-5 sorom“<jt hősem volt panasz.« Szerény,^ _ Beleszámít a nyugdíjba, a fizetést meg amúgy is megkapja, hát ne nyugtalankodCsendes, mint azok a huszonkét éves lányok, akiknek tragédia mételyezte életük kezdetét. Arcán nyugalom és töprengés fényei-ámyai viUód- zanak, ajka kedvesen, meghoz póan húzódik mosolyra, néha hófehér fogait is megmutatja, tartózkodóan. Szeméből azonban nem fénylik öröm, régi emléket hordoz. Árva lány. És az árvaság mindig valami mélységesen szomorú örökséggel sújt..; Nézem, ahogy munkája fölé hajol elmélyülten és csendesen. Hallom, amikor néhány szót vált, közben mosolyog. Próbálok ízes humorral közeledni, nevet. De szeme akkor is szomorú.. ; Háború volt. Hosszú és idegtépő. Nem robbant bomba a ház udvarán, puskagolyó sem kényszerítette tömegsír mélyére az édesapát. Betegek voltak a szülei, és orvos sehol,- orvosság sehol — lám, így is tud pusztítani a háború. De három testvért életben hagyott, három lányt árván szanaszét... Szomorú szemek! A gyer- meg lelkivilágát tüJI-rözik s a nagylány töprengéseit, elha- gyutottságát. Pedig sohasem volt egyedül, csak gondolatai- tml. Inkább magamagát kárhoztatta ... cA izútfiöFÍi izutiLi Lány, miért is mondaná, talán me is változtatná véleményemet. Szinte felvillanyozódik, s tonatiszt a vőlegé* nyem... — És mégis oly borongás ? A menyasz- szonyok tndámabbak, jákedvűek... — Én is az vagyok, nem látja rajtam? — Nevet. — A szeme, a szomorú szeme most is a régi. — Mondták már nekem, más is észrevette. De kell ezt magyarázni? Édesanya nélkül nőttem fel. Sok mindent megtanul az ember, és több tapasztalata van, mint a hasonló korú lányoknak. Nem bírtam vokia elviselni, hogy másra támaszkodjam. Meg és akartam állni a magam lábán, és ez tizenötéves koromban nehéz volt. Itt születtem Nagyatádon, lám csak, milyen szerencséje van, éppen ma ünne- tem sehová, sohasem j&tszot- pelhetném a hatodik évfordu- tam... Csak olvastam, tanulhiszem igaznak, őszintének, akik valóban ,, . ... «•■in jék — hangzott a felelet. A csendben hallgatom. Figyelem* raentöautó vezetöje ezxeI nem wHjuwii a szemet, semmi változás. S* segíteni akarnak, amikor befejezi lángolását a? e,eSedeí. meg, s bement a Ilyen vagyok... So- gyárról, lehajtja a fejét. Meg-* közeli vasúti irodába, de még kan bántottak, és tér- kérdezem: ^ a köszönését sem fogadták. hesnek éreztem kö- Eta, eltúnik-e a szomo-S p’álvállról odavetették, hogy zelségüket. Ezért nem rúság november után? > _ .. - ... .. ____.. v olt barátnőm soha. Tudja, hogy az esküvőre* majtJ felhúzzak a sorompót, Ezért tudtam mindig gondolok, tétován válaszol,£ ha éppen akarják. Újabb hiísz nagyon szerelni a bizonytalan... g percig kellett várni erre. munkát... — Szeretném, ha eltűnne .. Próbálom más — Csak szeretné? És mit irányba terelni gon- gondol mégis? dolatát, erősködóm, hogy ez Így mm jó, olyan hányatott volt, mint az: hogy önönmaga sa- enyém. Hallgat rám, és szeret, nyargatja életét. Til- Megértjük egymást... takozik halkan, de — Tehát? meggyőződéssel: — Igen, eltűnik a szomorú-] — Azt hiszi, most ság, el kell tűnnie. Lesz szép, is így van? Nem! otthonom, és úgy rendezem be, Mindenben nem. So- az életemet, ahogy nekemI kát szórakozom az tetszik. Tudom, hogy sokXt utóbbi időben, KISZ- gonddal jár, de mégis más,¥ Viszont amikor a mentors autó visszafelé tartott, nem Az ő gyermekkora ugyan-% volt leengedve a sorompó egy tehervonat tolatásakor, s hajszálon múlott, hogy nem történt karambol. — Látja, hogy tolatás van — minek eresszem le, csak fölösleges munkát végzek —? magyarázkodott ugyanaz a a vasutas, aki nem sokkal táborokban voltam, mégis szebb, moziba, sportolni, — És mikor lesz a táncolni járok. Füg- nap? getlen vagyok, nem — Ö, sok nagy napot gátol senki. Képzelje, az élettől. Egy már volt Romániában is vol- az eljegyzésünk napja, aztán; tam két hétig, juta- az esküvő novemberben, az-': lomüdülésen, a tenge rparton, tán... Most meg tanulok a techni- Ha nem mondja is, értem.’ S ahogy előbb nem volt hajlandó fel- nagy* húzni a sorompót. várok? A ment“ mindig siet! Még is g akkor is, ha kocsiján nem életveszélyes állapotban levő ^ beteg fekszik. Fél órát ácso- 5 rogni, várakozni, s közben arra gondolni, hogy valahol egy beteg hiába várja őket, .... lót, akkor szegődtem a fonal- tam, és ültem gondolataimba kumbun, az foglalja le az idő- ^ mire gondol. Tudom róla, most nagy orom ’ * . ... mélyedve. Látták ezt, közeled- met... most nezem piruló kedves ar~7, közelíti. Hisz benne? Még gyárba. Volt idom ismerkedni hQ^2am De Qiyan sokféle Mintha lelkesebben beszélne aj,t! olyan érzésem támad: nem? bizony nem kellemes érzés a jiem tudom biztosan. Mintha az emberekkel. Nem, öh vem ^ .____x ____, magáról. Szinte jó hallani a ismerhetem fel többé a szomo-y mentőnek. Lehet, hogy nés zükségét érezné a biztatás- hagytak vohw. egyedül, vala- embert ismertem meg. aan- sok borongás után. A gyárról rú szemű lányt Hat év u‘/n& h- késésen múlik vak, pedig boldog. Az a két- inkább én - tott, — —----------- ~ ha“y PerCCS heSCben “ * t ősség, emit tekintetéből és mosolyából fölfedeztem, gondolataiban is háborgatja. Talán nem sokáig... — igen, férjhez megyek» ka----- hogy miért foglalkoznak regél, otthona ez a gyár, ahol eltűnik majd az árvaság sújtó* m indig más gondjával, baja- a gépekkel ismerhedett, s za- öröksége, s ha emléke marad\ katolásuk feledtette keserű is, a szem már tisztán, örömkívántam magányt.- szomorú vagyok? Gye- Miért Pákáinak, miért rekkoromban mindig csak őre- törődnek velem? Most már mondja, amit a párltitkrlrtól gek között voltam, nem men- azoknak a közeledését sem hallottam: »A Verese Eta? Nagondolatait. Csak azt nem fái sugárzón, ragyog... Jávori Béla egy ember élete! Jó lenne, ha gondolnának erre a kadarkúti vasutasok is. Ss. I«
