Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-17 / 193. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. augusztus 1% „Nagy szükség volt erre a tanfolyamra...“ EGY HÉTRE a balatculellei művelődési otthonban táborozott le a megye negyvenegy moziüzem-vezetője. Nyolcam normál-, harminchármán kes- kenyfilmszínház élén állnak községükben. A Moziüzemi Vállalat továbbképző szaktanfolyamot indított számukra. Az ország mindem táján szerveztek már hasonló szakoktatást, Somogybán ez az első. Az üzemvezetők többsége nemigen tanult azóta, hogy vizsgáját ie- tétte. Adorján József, a Film- főigazgatóság osztályvezetője ezért kezdte így az előadását: — Hát, elvtársak, már előbb is lehetett volna szaktanfolyamot tartani! Nem kellett volna ilyen sokáig várni! — Igazat mondott. A moziüzem-ve- zetők szakmai és politikai tudásának növelésére igen nagy szükség volt már. — Sajnos az üzemvezetők többségének képzettsége nem éri el a megfelelő színvonalat — mondja Poór Károly, a vállalat főkönyvelője —, pedig egy művelődési intézmény vezetésé nemcsak a film befűzéséből, a jegyek eladásából áll, hanem állandó felvilágosító és nevelőmunkából is. Megyénkben százhatvan mo- ziüzem-vezető dolgozik. Még négy tanfolyamra volna szükség ahhoz, hogy mindegyikük elsajátítsa a munkájához szükséges művelődéspolitikai, filmesztétikai tudnivalókat. — A mostani tanfolyam sikerétől függően rendezünk újabbakat — magyarázza Poór elvtárs. — Egy év alatt azonban minden üzemvezetőnk elvégzi a szaktanfolyamot. — Azt szeretnénk elérni — mondja Torma Károly, a tanfolyam vezetője —, hogy az üzemvezetők formálni tudják a közönség ízlését. Naponta kilenc órát tanulnak a hallgatók. Előadásokon, filmvetítéseken, konzultációkon vesznek részt. A szünetben és a szabad időben pedig kicserélik tapasztalataikat, vitatkoznak. — Kielégítőnek tartom a tanfolyamot — állapítja meg Csizmadia Gyula scmogyszili üzemvezető. — Ha újra otthon leszek, kapcsolatot teremtek a község művelődési életének irányítóival, megkérem őket, jobban segítsék munkámat. Sokkal nagyobb eredményt érhet el a mozi vezetője, ha támogatják a közönség- szervezést. Sudaras István Istvándiból jött a tanfolyamra. Véleménye szerint is régen elkelt volna már a szakmai továbbképzés. — Az ,év elején bajban voltam, igen kevesen látogatták az előadásokat. Azóta megjött az emberek kedve, vasárnaponként 100—160 néző van a moziban. Űj gépet, gépházat kaptam, emelkedett a vetítés színvonala — sorolja az ist- vándi üzemvezető. ÉLÉNK VITA folyik az udvaron. Simon Ferenc somogy- jádi üzemvezető mérgesen kifakad: — Van olyan film, amihez kéirhárcm kiló propagandaanyagot is küldenek. Mii kezdjek ennyi papirossal? Az emberek azt mondják: rossz film az, amit ennyire reklámoznak. Torma Károly megértőn bólogat: — Ez a helytelen propaganda hatása... Nagy Gábor lelleá üzemve- vezető is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Nekem egy zsákkal is küldhetnek, csak annyit használok fel, amennyire szükségem van. — Az a fontos, hogy sose csapja be a nézőket az üzemvezető ... csak azt emelje ki, ami valóban jó — jegyzi meg Torma élvtárs. — Az a legnagyobb gondunk, hogy a fiatalok sokszor egy hónapig se járhatnak mo ziba. A pedagógusok szigorúan ragaszkodnak az »ennyi me0 annyi éven alul nem ajánlott« kiíráshoz — panaszkodnak mozi vezetők. Hamarosan választ kapna!: erre a kérdésre. Adorján József megnyugtatja a hallgatókat: — Nem szabad mereven alkalmazni falun az ajánlást, s főképpen tiltásnak nem szabni felfogni. Leghálásabb közönségét vesztené él így néha hetekre is a mozi. A TANFOLYAM még csak három napja kezdődött, de máris sok hasznos tudnivalót adott a hallgatóknak. Szombaton, amikor hazaindul a negyvenegy üzemvezető, nyugodt szívvel mondhatják búcsúzóul: — Érdemes volt eljönni Lei- lére, tapasztalatokban gazdagodva állunk újra munkába! L. G Szeptember 10 - 11-én békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár szeptember 10-én és 11-én Budapesten rendezi meg az első, az ötödik és a hatodik békekölcsön 1961. második félévi húzását. Az első békekölcsönre 19,3 millió forintot, az ötödikre 31,2 millió forintot, a hatodikra pedig 44,4 millió forintot sorsolnak nyeremény és törlesztés formájában. A kétnapos húzáson a három kölcsönből összesen 94,9 millió forintot fizet vissza államunk a szerencsés kötvénytulajdonosoknak. (MTI) FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag Gyermekkorunk ködlik fel bennnünk, amikor kipirult arccal hajoltunk Verne Gyula regénye fölé, és dobogó szívvel követtük az elegáns Mr. Foggner és hűséges inasának úti kalandjait. Ebből a regényből készített káprázatos, kalandos filmet Michael Todd, a néhány éve repülőszerencsétlenség következtében elhunyt amerikai producer. A film felnőtteknek és gyermekeiknek egyaránt< nagy élvezetet nyújt. A fiatalság lelkesen izgul a Mr. Foggot alakító David Nivennek és a Passepar- Uxuit-t játszó mexikói komikusnak, Cantinfalsnak. 80 nap aiatt Izgatottan figyeli, hogyan szabadítják ki Shirley Mac- Maine-t, az indiai hercegnő szerepét játszó, izgula Föld körül más szépségű amerikai színésznőt a bennszülöttek karmaiból, és bizonyára izgatottan szorongatja szomszédja kezét, amikor Passepartout-t lovon üldözik a sok vadnyugati ifjúsági regényből ismert sziu- indiámok. Mi, felnőttek szintéti szeretjük a játékot. Melyikeink nem várta még türelmetlenül, hogy gyermekünk elaludjon, hogy azután mi játszhassunk a villanyvonattal? A fűm ezenkívül még sok mindent tartalmaz, ami vonzó és érdekes a felnőtt mozilátogatónak. A hatalmas költséggel készült filmben világhírű színészek alakítják még az epizódszerepeket is. Szabad Ifjúság A g-éilöv© zenész A prágai Téli Stadionban nagy az izgalom. A tükörsima jégpályán a Hangszergyár é9 az Üveggyár jéghokicsapata méri össze erejét. Azonban hiába a nézők lelkes buzdítása, a hangszergyáriak csúfosan elvesztik a meccset. Fiala, a jégkorong-szakosztály elnöke úgy véli, csak egy jó góllövő játékost kell találni. A fővárostól messze, egy kis faluban él a félszeg, de nagyon tehetséges Havránek zenetanító. Egy nap a falusi búcsúban hoki-korong céllövősátrat állítanak fel. Havránek kis tanítványainak unszolására megpróbálkozik a szerencsével s győz. Azt azonban senki sem tudja, hogy a céllövőbódé tulajdonosa szándékosan úgy mozgatta a bábukat, hogy Havránek minden ülése telitalálat legyen, Egy szemfüles ij or tér fényképet csinál a tanítóról, s világgá kürtöli: Havránek a csodálatos góllövő hokicsatár. Az újság Fiala kezébe krül, s azonnal a faluba utazik. Szédült rés ígéretekkel és lehetőségekkel elkápráztatja H •-•>rá- neket. Már az első edzésen kiderül, hogy Havránek nemhoay jéghokiztii, de korcsolyázni sem tud. Fiala lánya kiváló műkorcsor lyázó, ő tanítja a zenetanítót korcsolyázni. Sók kaland után elérkezik az első mérkőzés. Havránek>• netk doppingoló szer helyett nyugtatót adnak be. A véletlen mégis kedvez a csapatnak — megnyerik a mérkőzésit. Leon Garros keresi a barátját . Mi fa iP fű- cl p^üíiUclmjkjCL? 7V7 evetni fogsz barátom, még hódításra is jó. De nem azért mesélem el ezt a történetet a nyilvánosság színe előtt, hogy csak derülj, hanem azért is, hogy gondolkodj. Nemrég egy éjszakába nyúló vitánk alkalmával a ma fiatalsága volt eszmecserénk egyetlen napirendi pontja. Jól emlékszem, hogy megsértettelek, amikor azt találtam mondani, hogy te, innen a harmincon már olyan vagy, mint a megszépült emlékezetnek élő öreg bácsik és nénik, akik előítéletek, a konzervativizmus emlőin nevelkedtek valamikor. S akik immár régen elfeledték, hogy maguk is voltak tizennyolc-húszévesek, hogy nekik is volt pányvát nem tűrő csikókoruk. Neheztelsz a fiatalságra — hálás téma ez mindenütt, ahol nem hiába mocorognak életre kelni a közös felelősség ma- gocskái, amit ez, a mi korunk vet el bennünk. Cinikusoknak, tiszteletencknek, közönyöseknek, felszíneseknek ítélted fortyogó haragodban a mai fiatalságot. Egy olyan határesetre hivatkozva telted ezt, amiért te is felelős vagy, mivel unokaöcsédről is szó volt. Akkor is azt mondtam, most is azt mondom, hogy ifjúságunk nem légüres térben nevelkedik emberré, felnőtté. Igen változatos hatások érik, és ez az érzékeny anyag élénken reagál jóra és rosszra egyaránt. De várj csak! Nem a vitát akarom folytatni, erre elég időt, okot szolgáltatnak még az évek. Tizennyolc évesekről akarok elmondani egy valóságos mesét, ami engem megr nyugtatott és igazolt is. Két hősöm együtt gyúrta le eddig a gimnázium három osztályát. A leányt Évának nevezem, a fiút Zoltánnak. Társak voltak és pajtások. Semmiben sem különböztek a velük egykorúaktól. Még Zoltán sem mondható komolyabbnak, érettebbnek társainál. Érdekes, d« három évig kellett egy osztályba toppanniuk naponta, három évig*élni alapjában véve ugyanazt az életet, mígnem az idei nyáron összesodródtak az évvégi országjáráson, ahova Évát csak nehezen engedték el szülei. A kirándulás napjai — nos, ezek is múlékonyaknak bizonyultak. De utána valahogy természe- tesnak hatott, hogy sokszor találkoztak, szervezetten és szervezetlenül. — Diákszerelem! — mondod, és elnézően mosolyogsz hozzá megjegyezve, hogy ezen ugyanúgy keresztülesik az ember, mint a bárányhimlőn. A z, lehet, hogy az: diák- szerelem! A két fiatal elvalaszthatatlan lett, s egy napon, amikor amár azt hitték, hogy úgy ismerik egymást, mint magát ismerheti az ember innen a tizennyolcadik évén, megbomlott a bensőséges pajtásság harmóniája. ]Zoltán váratlanul állított be Éváékhoz, hogy a »kislányt« strandra invitálja, először a mamát kérdezve meg. A konyhában foglalatoskodó mama kíséret nélkül tessékelte a fiút a szobába, hogy Éva ott található, és ha van kedve, csak menjenek, ő is menne, ha nem félne úgy az ízületeivel. Kopogtatás. Nem válaszol senki. Még egy kopogtatás. Mos már nem is várta meg a fiú az engedelmet ' jelentő szót. Belépett, s mit látott? Éva, a felnőtt okosságú kedves pajtás a sarokban térdepelt a besötétitett szobában. Ütött-kopott bútorzatú babaszoba előtt térdelt és fésülge- tett nagy műgonddal fésülge- tett egy babát. A lány a rajtakapottak, leleplezettek szégyenkezésével terelte látogatóját a másik szobába. És a fiú kirobbanó nevetésére megsértődve húzta fel szemöldökét. — Hát igen, babázok! No és? — Semmi és, Évikém, de hát... maholnap érettségizünk! — Akkor is, mi közöd hozzá? Még szerencse, hogy Zoltán nem juthatott szóhozj olyan jóízűen mulatott a fölfedezésen. Éva nem ment a strandra. Hosszú ideig sirt, amikor szabályszerűen kidobta a fiút, arra számítva, hogy holnap, holnapután már mindenki tudja majd az osztálytársak közül, hogy ő, Cs. Éva, a komoly, a nagylány, akinek a papa munkatársai kezétcsóko- lomot köszönnek, babázik. A mama nem tudott semmit, csak csodálkozott, hogy a fiú egyedül ment el, azon is csodálkozott, hogy Éva ki sem mozdult a házból három napig. A negyedik napon sugárzó arccal állított be Zoli, hóna alatt rosszul sikerült műgonddal csomagolt valamivel. — Mária néni, ezt Évának hoztam. Ugye, meg tetszik engedni? Éva tettetett haraggal vonakodott egy darabig az anyai jóváhagyás után aztán csak átvette a csomagot. Bontogatni kezdte, és nem csoda, hogy meglepetésében nem bírt egy szót sem szólni, hanem csak odaröppent a piruló fiúhoz, és ott, a mama előtt arcon csókolta. A mama nem csóválta meg fejét, mosolygott. Mert van az úgy, hogy egy pillanat ezredrésze alatt megért valami eddig nem értett dolgot az ember, ö is így volt. Akkor értette meg Zoltán elrohanását, Éva háromnapos otthonülését, amikor az ügyetlen csomagocskából előkerült egy kis re komié, a fiú saját kezemunkája. Ezen fúrt-faragott három napig, fűrészelt, ragasztott, szögeit, kárpitozott. Nem volt könnyű, de megérte, mert valamit bevallott a kislánynak. 'nnyi a történet, barátom. S talán te is örülsz neki, hogy sem a cinizmusnak, sem a közönyösségnek, sem a felszínességnek — hogy csak ezeket a sokszor szemrevetett »erényeket« soroljam — nyoma sincs ebben a nagyon mai mesében. 1 ibolya Er Adva van egy cönnyed, kedves téma, amely lehetőséget nyújt arra, hogy két ország koprodukcióban alkosson filmet: egy francia és egy szovjet katona tizenhat évvel ezelőtt együtt szökött meg a fasiszta hadifogságból, és az egyik most elindul, hogy megkeresse mit bajtársát. Ha ehhez a koprodukcióhoz az egyik fél olyan kerettel szolgál, mint a xatalmas Szovjetunió, lömpölygő foly óival, havas tajgáival, épülő erőmüveivel, csodálatos fővárosával, és rendelkezésre bocsát olyan ismert és tehetséges színészeket, mint Szamojlova, Ijelov, Zubkov, Mar- csenko; a másik fél pedig rutinos, jószemű rendezőre bízza a filmet, mint Marcel Pagliero, a főszerepeket pedig a rokon- Jean Rochefortra -4 szenves Leon Zitrone- már biztosítottnak te« re, Jean Gavvnra és kinthető a siker. Eredménnyel járt a Balaton-parti szúnyogirtás A Somogy megyei KÖJÁL nagyarányú szúnyogirtó hadjáratot indított a tavasszal. Március 24-e óta gyakran feltűnt a part különböző pontjain a KÖJÁL két különleges rendeltetésű csukott tehergépkocsija. A munkálatokat dr. Lukács Dezső parazitológus, a KÖJÁL munkatársa irányította. A szúnyogirtást kétféleképpen: porozással és permetezéssel végezték a Balatonszentgyörgy—Siófok —Sóstó közötti szakaszon. A porozáshoz 50 százalékos DDT, 10 százalékos DDT, Hungária Matador és Gesarol M anyagokat használtak föl. A te- nyészhelyeken többször megfordultak, és irtották a lárvákat. Az üdülők környékén permeteztek, a közbeeső területeken poroztak. A majd öthónapos munka sikerrel járt. Ezen a nyáron szinte teljesen eltűnt a szúnyog a Balaton-partról. Szává tesszük Nemtetszésüknek adtak hangot azok, akik augusztus 13- án, vasárnap reggel fél 8—8 óra tájban betértek a Május 1. utcai tejboltba, hogy megreggelizzenek, vagy megvásárolják a reggelire valót. A tejboltban 70—80-an zsúfolódtak össze várva, hogy rájuk kerüljön a sor. A kislány, aki a tejet mérte, derekasan dolgozott. de mivel egyedül volt, érthető, hogy igen lassan fogyott a sor. S ezt nem most tapasztaltuk először az utóbbi időben. Az illetékesek sok bosszúságtól kímélhetnék meg a vásárlókat, ha a bolt szabadságon levő dolgozóit vasárnap is helyettesítenék. * * * Megtanulhattuk már, hogy nyáron milyen drága kincs Kaposvárott a víz. Mégis akadnak, akik ákarva-akarat- lan pazarolják. Például úgy, hogy nyitva felejtik a vízcsapot. A vasárnapról hétfőre virradó éjszaka a Beloiannisz utcai tanítóképző-kollégium egyik emeleti helyiségéből már az utcára ömlött ki a viz. S a szórakozóhelyekről hazafelé tartó emberek közönyösen lépték át az egyre növekvő tócsát! öreg éjszaka, volt már, amikor egy bejelentésre a rendőrség intézkedett a »vízesés« megszüntetésére . W. E. Somogyi Népfap Az MSZMP Somogy megyei Bizottság;* és a Somogy megyei Tanács Lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telelőn 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda* ipari vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F v.; László Tibor) rerjésztt: a Magyar Posta. E!$* fizethető * helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díi eev hónapra U *•»
