Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-10 / 187. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. augusztus 1*. HARMINCHAT FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Egy csöppet sem hideg a sör, de mégis hűsít majd a délután Végére itt rekedt me­legben. Még tele a korsó, ami­kor beszélgetni kezdünk Nagy Laci bácsival, az egyik legöre­gebb útépítővel. Beszélgetünk anélkül, hogy az ital nyelv- mozgató hatását megvárnánk, mert hiszen minek is arra vár­ni. Beszélni való, akad untig elég, és Laci bácsi egyébként sem méri szűkén a szavakat. Szeret beszélni annak az em­bernek a módján, akinek van is miről... De tán mégis meg kellene kóstolni a sört, gondoljuk szinte egyszerre, aztán orlaüt- jük a korsót az asztalhoz és iszunk. Jó hosszú kortyok, de azért marad még későbbre is. Kell, hogy maradjon, mert La­ci bácsi Csongrádiról jött erre a vidékre a húszas évek vége felé, s míg a beszélgetésben a máig eljutunk, bizony kiszá­rad a torkunk. Első hivatott mestersége a pásztorkodás volt. Apja, nagy­apja kubikosok, mint olyan sokan a régi Csongrád meg Békés megyei falvakban. Ke­ménykötésű, híres földmun­kások termettek arra, jól ösz- szeszokott, szervezett emberek. Begyalogolták az egész orszá­got, mint később Laci bácsi is, talicskával, lapáttal, néhány főzőedénnyel. — Még külföldön is megfor­dultak apámék — emlékezik. — Tavasszal elindultak, s őszig nem láttuk őket. Auszt­riában, Horvátországban meg Csehországban kubikoltak,. de jártak Olaszországban, is. A pásztorkodó Laci gyerek 1925-ben kezdte meg a föld­munkát. — A szegedi, a békéscsabai és a kétegyházi állomást bőví­tették akkor. És ezzel megkez­dődött az országjárásom. Az Alföldén sok volt a munkás, hónapokig kellett vándorolni, míg munkát találtunk. Ké­sőbb úgy csináltuk, hogy mi­kor egy-egy helyen befejezés­hez közeledett a munka, két társunkat nekiindítottuk. Egyik erre, a másik arra ment mun­kát keresni. Előfordult, hogy egyikük se járt szerencsével. Egyszer lett volna egy nagy vállalkozásunk. A Kóróst sza­bályozták a románok, s Ma­gyarországról kértek kubiko­sokat, de Horthy nem engedett ki bennünket. Pedig munka nélkül tengődtünk itthon. — Mikor az Alfölden már nem akadt semmi, átjöttünk a Dunántúlra. Mosonmagyaróvá- rott, Veszprémben meg Cecén ismerkedtem a vidékkel. A hú­szas évek vége felé sajnos itt is nehezült a helyzet. Kevés volt a földmunka, egyre keve­sebb lett. 1930-ban elkerültem Taranyba, s akkor megnősül­tem. Azóta élek ebben a me­gyében. — No de igyunk - és a kor­só könnyebb lett. Laci bácsi ezután a Kapos-csatoma épí­téséről, a bolettáról és a somo­gyi gyér úthálózatról beszélt. A megye szinte mindéin út­jának építésénél ott volt. Dol­gozott Böhönye, Mesztegnyő és a tapsonyi elágazás útjának földmunkáinál, a Nagyszaká­csitól Balatons zentgyörgy i g hú­zódó úton, Nagybajom—Kutas —Szabás—Görgeteg között, a Mike, Kadarkút, majd Babó- csa és Vízvár közötti utak épí­tésénél. És így lett mestere Laci bácsi az útépítésnek. Ezt a munkát, bármennyire ne­héz is, nagyon szereti. — Tudja — hajolt közelebb —, ha az ember megtalálja va­lamiben az életcélját, akkor ez máris szép. Ha pedig szép, ha rz ember megszokja, akkor nem leltet nehéz. Megvan a maga örc-me az útépítésnek a kubikosmunkától az aszí'alto- zásig. És ezt sokan nem értik meg. Néhány új munkás, akik eddig a mezőgazdaságban dol­goztak, lenézik mesterségün­ket, pedig mindent megte­szünk, hogy megtalálják szá­mításukat. Bezzeg, mikor én kezdtem ... Egy igazi kubi­kosembertől soha senki sem f tudta meg a munka fortélyait. Ezektől függött a keresete, az élete, ezért nem árulta el. í Most meg kinevetik az em- f bért, ha arról beszél, hogyan t kell dolgozni. Egyik-másik úi i munkás igyekszik minél előbbi elkerülni tőlünk. Nem akar f megállapodni, nem tudja meg- t szeretni ezt a munkát. A söröskorsók közben ki­ürültek, s újak kerültek az asztalra. Más vágányra terelő­dik a szó. A családra: a-fele­ségre, az anyósra. Meg a kis­lányra, aki második gimnazis­ta, s a nyári szünidőiben a Textilművekban ismerkedik a munkával. És arra, hogy Laci bácsi hamarosan Prágába uta­zik. A Kaposvári Közúti üze­mi Vállalat küldi jó munkájá­ért egy kicsit világot látni. IS — emlékezik is- \ mét a múltra —, Törökország- , ír » Vörös Csillag Schönbrunn, 1700. A trónon Lipát csá­szár ül, a művésze­tek és hadjáratok nagy barátja. Az ál­landó háborúzás miatt üres a császár ■pénztára. Az egyik város, Trutzingen megtagadja a hadi­sarc beszolgáltatá­sát. Az uralkodó csapatot küld az el­lenszegülő város megfékezésére. A csapat parancsnoka a kissé ügyefogyott Eduard, a hadügy­miniszter fia. A kétbalkezes ezredest a bátor, nöcsábász Pedro Bastiano ka­pitány kiséri el. A csapat már Trutzin­gen közelében jár, amikor zárt hintó halad el mellettük, benne két csinos lány. Pedro kapi­tány hamarosan is­meretséget köt ve­lük, és rövid idő múlva már gitárjá­val együtt ö is a hintóbán folytatja útját. Charlotte — az ostromlott Tru­tzingen polgármes­Pedro kapitány vidám hadjárata ban jártam 1926-ban. De csak rövid ideig voltam ott. Jó] munka ígérkezett ott, de csa­lódtunk, s hamarosan vissza-( jöttem. Azóta csak az országot t jártam 1945-ig. Törökország, Prága! Török-« c országba munkát mentek ke- f . . . L. ’JJUSaS resni — hiába, Prágába terének leánya —■ ügyesen foglyul ejti a kapitányt. Pedro azonban hamarosan megszökik a börtön­ből. Megindul a város ostroma. Két kato­na, Schaber és Pau­ke titkos bejáratra bukkan. Ez egyene­sen a vár éléskam­rájába vezet. Pedro kapitány meg a töb­bi katona is megis­meri a titkos bejá­ratot. Éjjelente az egész csapat a vár­falon belül vem, és élvezi a finom enni­valót — no meg az asszonyok kegyét. Váratlanul a tábor­ba érkezik a császár és a hadügyminisz­ter. Csak az ezre­dest találják a tá­borban. Pedrót ha­lálra ítélik. A ka­pitány kivágja ma­gát a nehéz helyzet­ből. A várat sikerül bevenni, a császár megkapja az ötezer tallért, a szerelme­sek pedig egymásra találnak. meg l munka után megy pihenni La­ci bácsi. Roland Ferenc BAMBI (J)trs a patiaizköttijübzti Egyik barátom a következő­képpen foglalta össze üdülői élményeit: — Minden jó volt, az időjá­rás is aránylag kedvezett, de az üdülő gondnoknője megke­serítette valamennyiünk pihe­nését csaknem elviselhetetlen rigolyáival, lekezelő modorá­val, indokolatlan aggályosko- dásával. Képzeld, egyszer igen fontos ügyben kellett volna telefonálnom az egyik üdülő­be — zuhogott az eső — de nem engedte meg. Azt mond­ta, kizárólag szolgálati ügyben lehet igénybe venni a telefont. De folytathatnám a példákat. Osztoztam barátom elma­rasztaló véleményében, és eszembe jutott a hajdani diák­szállói portásunk, aki képes volt tíz perccel előrehajtani az órát este tizenegy előtt, csak­hogy kapupénzt szedhessen a moziból, színházból loholó diá­koktól. Elgondolkodtam: ho­gyan, az ilyesféle szakmával együtt jár a morózusság, a bosszankodás előidézése feletti öröm? Talán meg is maradtam vol­na ebbeli hitemben, ha vélet­lenül a fenti beszélgetés utáni napon nem vetődöm be a Be­tonútépítő Vállalat balaton- földvári üdülőjébe. Alig fél órai ottaxtózkodás után megdőlve éreztem a ma­gam felállította tételt. Hogyne, amikor láttam, hogy az üdülő gondnoka hogyan üdvözli az ebédre igyekvő beutaltakat, nem hivatalos udvariassággal, kötelezően nyájasan, hanem mint családtag, őszinte érdek­Fény és árnyék Marcaliban Kellemes augusztusi délután. A nap melege jólesöen bizser- getett az épület hűvös lehele­té után, ahonnét kiléptem. Van még egy félórám, sétálok egyet. Három éve jártam elő­ször Marcaliban, azóta sok­szor. De mindig rohantam. Szemem most nyílt rá először az itteni változásokra. Eltűnt a szürke, egyhangú főutca, jól mutatnak a tatarozott középü­letek, és mennyi virág piros­uk a Rákóczi úton! * * * Közelebb érve a napfényben fürdő, pirosló virágágyakhoz, arra a megállapításra jutok, hogy a piros és a zöld szín ve­télkedésében az utóbbi a győz­tes. No, nem a virágok zöld­je, hanem az ágyásokat körül­vevő gyomnövényeké. Jó fél méteres már a gaz. Szegény cannák kókadtan, szomjasan lógatják fejüket. Aggódva kémlelik: meddig nő még itt ez a zöld blokád? * * * Nagyon szép a Mártírok szobra mögötti park. A virág­ágyak gondozottak. Töménte- len rózsa, canna, muskátli és paprikavirág pompázik ben­nük. A napfényben fürdő gyermekjátszótéren néhány tzülő a csemetéjével. Az ap­róságok hintáznak, szaladgál­nak. Odább kör alakú meden­ce, benne bokáig érő zöldes, szennyes víz. A vízben három ötévesforma fiúcska vízi hábo­rúval egybekötött ádámkosz- tüm-bemutatót tart. Egy pádon két surbankó legényke zöld szilvával célba csúzlizik a me­dencéből itt-ott kibukkanó északi és déli pólusokra. A ta­lálatot mindig bemondják. Most elnyújtott óbégatás jel­zi, hogy egy sikertelen frontá­lis kitörési kísérletnél az egyik gyerek tízes találatot szenve­dett ... Ezt is bemondják. Ma­gyarul. A pergőtűz tovább tart, a muníciót a tér szilvafáiról szállítják. Gallyastul. — Miért tördelitek le az ágat?! — Nem én voltam, hanem... stb. — De abbahagyják. S hogy a nap mégse múljék el »jótett« nélkül, felaggatják a meden­cebeliek ruháit a környező fa­csemetékre. Vajon azok a kisgyerekek, akik megunják a hintázást, nem találnának más szórako­zást, mint a fürdést? De igen! Csak ahhoz el kellene távolí­tani a lassan fél méteres gazt a beton homokozóból. W. E. lődéssel kérdezve tőlük a délutáni programot, hogylé-f tűket, sok humorral fűszerez- ? ve, és amikor egy ötéves kis­fiú szaladt el mellettünk, rá­mutatva így szólt: — Szülei itt voltak nászúton. — Az üdü­lők azt mondják róla és fele­ségéről, aki a konyhát vezeti, hogy olyan családiasán kedves hangulatot, olyan őszintén em­beri érdeklődést apró gond­jaik, örömeik iránt, olyan fi-5 gyelmessóget talán sehol sem lehet találni, mint itt. Ezt mondják szóban, és erről ta­núskodnak az évek alaitt ösz- szegyűlt köszönetek dicséretek a »panaszkönyvben« is. Egyi­kük versben is megpróbálta kifejezni érzéseit: Akármerre járok, kelek, Panaszkönyvet mindig lelek. Am most nem tudom, mit tegyek, J Hiszen csupán jót észlelek. Felix Salten meséjét Walt Disney filmesi- tette meg. A színes rajzíilm Bambiról, a kis őzhercegröl szól. Télen egy vadász le­lövi Bambi édesanyját. A kis őzike egyedül marad az erdőben. A hatalmas, erős, öreg őzbak önt erőt a bá­natos kis állatba. Mi­re kitavaszodik, bátor, erős, önálló őzfiú lesz belőle. Bambi újra ta­lálkozik a kiskorában megismert Faline-nal. Egy másik ifjú őz is lángol a kecses Fauné­ért. A vetélytársak küzdelméből Bambi kerül ki győztesen. Ahogy múlik az idő, Bambi egyre nagyobb és erősebb lesz. Méltó az ifjú herceg címére. Az öreg őzbak hama­rosan elbúcsúzik az élettől, és utóda Bam­bi lesz. ÁLLAMI át, ( bei Erről ír hét versszakon de hasonlókat jegyeztek prózában elődei és utódai is. A Gelencsér házaspár tíz év óta van ebiben a beosztásiban. Már nyugdíjba mehetnének, de a vállalat dolgozói mindent el­követnek, hogy további mara­dásra bírják őket. Nem is cso­da. Szenvedélyesen szeretik munkájukat, ami végső soron az emberek szeretetét jelenti náluk. Pedig nincs könnyű dol­guk. Csaknem kétszáz személy- re főzni, anyagot beszerezni, rendben tairbaná a nagy épü­letet, csinosítani udvarát, kör­nyékét — a virágok, díszbok­rok, fák, mind Gelencsér bá­csi gondosságát dicsérik —, ebbe bizony elfárad az ember. A Gelencsér házaspár jó munkáját a vállalat vezetői is elismerik. Nemrég kiváló dol­gozó kitüntetésben részesítet­ték őket, s fizetésüket fölemel­ték, Megbecsülik őket, hisz olyan szeretettel várják a vál­lalat pihenni érkezett dolgo­zóit, mint legkedvesebb szemé­lyes vendégüket saját ottho­nukban. P. L. Az 1953-ban nagy si­kert aratott zenés víg­játékot újítják fel a mozik, üjra megeleve­nedik a vásznon a Diadal Áruház dolgo­zóinak élete. Viszont­láthatjuk Kocsis Fe­rit, az energikus fia­tal eladót, Ilonkát, a szép divattervezőnőt, a komoly Danes igaz­gatót, a mosolygós, tréfás kedvű Dánielt, a konfekció osztály vezetőjét. S újra meg­jelenik szemünk előtt a félszeg, maradi Glau- ziusz bácsi, az áruház főkönyvelője. A rádió­ban azóta is sokszor játszott Kerekes-meló­diák újra felcsendül­nek a filmben. Gertler Viktor filmjében Gá­bor Miklós, Latabár Kálmán, Feleky Ka­mill, Gózon Gyula, Petress Zsuzsa, Má- nyai Lajos, Horváth Tivadar alakítja a fő­szerepeket. ÁRUHÁZ «I« t, Megnyílt az átalakított Óra- és Ékszerbolt A mintegy 200 ezer forintos költséggel átalakított és kor­szerűsített kaposvári ékszer­boltot igényesen és ízléssel ren­dezték be. Modem vonalú vit­rinjeiben a legkülönbözőbb órák és ékszerek, valamint ajándéktárgyak bő választéka áll a vásárlók rendelkezésére. A nyitás után percek alatt megtelt az üzlet. Legtöbben a márkás karórák vitriné előtt álldogáltak, sokan érdeklődtek a mintaképpen kiállított fali- és ébresztőórák iránt is. Szebbnél szebb kínai kazet­ták, vázák, ajándéktárgyak & bőráruk, dohányzó- és mani­kűrkészletek is találhatók a neonfénnyel megvilágított vit­rinekben. Bizonyára nagy ér­deklődés kíséri majd a hazai és csehszlovák bizsuk gazdag választékát is. Külön fali és álló vitrinekben helyezték el a cizellált ezüsttárgyakat, ser­legeket és tálcákat, a köves és egyéb aranyárukat. Az ékszerboltban a fény, a modern vonal és a jó ízlés az uralkodó. Még sok hasonló szép üzletet szeretnénk látni Ka­posvárott. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIKTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda, ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra U í%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents