Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-08 / 185. szám

Kedd, 1961. augusztus 8.

5

SOMOGYI NÉPLAP

Kádár János nyilatkozata Moszkvában

ÖRÖKÉLETÜ OLVASMÁNY

n német kérdés békés rendeséséről, a Vosstok 2• útjáról, Gagarin és Tyitov magyarországi meghívásáról

Moszkva, augusztus 6. Néhány órával azután, hogy a moszkvai rádió bejelentette German Tyitov őrnagy űrrepülésének hírét, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki a Szovjetunióban tartózkodott, moszkvai szállásán fogadta Vajda Pétert, a Népszabadság, Szepesi Györgyöt és Kelemen Gyulát, a Magyar Rádió és Televízió, valamint Sugár Andrást, a Magyar Távirati Iroda moszkvai tudósítóját.

Ä fesztelen hangú beszélgetés elején Kádár János megvendégelte az újságírókat, és Tyitov őrnagy egészségére ürítette poharát, majd a következő nyilatkozatot tette:

— Ezzel az űrhajóval egy kicsit másképp vagyok, mint a Vosztok 1-gyel, mert erről én már tegnap hallottam valamit Hruscsov elvtárstól, aki azt mondotta, hogy a tudósok kezében van a kulcs, az alkalmas időt várják, és indul a második világűrhajó. Az ilyen esemény olyan nagy dolog, aminek hatása alól senki sem tudja kivonni magát.

Az ember egész szívével, eszével, minden idegsejtjével együtt van ezzel a nagyszerű emberrel, aki erre a nagy útra vállalkozott.

Mi egyébként, mint ez a mai közleményből ismeretes, abból a célból jöttünk össze Moszkvában, hogy megtárgyaljuk a magyar nép számára és az egész emberiség számára olyan fontos és nagy kérdést, mint a német kérdés békés rendezése és a német békeszerződés megkötése. Mint a nyilatkozatból is világosan kitűnik, mi a legnagyobb felelősségtől áthatva azokról a feltételekről tárgyaltunk, amelyek biztosítani fogják, hogy ezt a megoldásra teljesen megérett kérdést meg is oldja az emberiség, hogy továbbra is békében élhessen és dolgozhasson. A magyar közvélemény különösképpen meg fogja érteni:

lehetetlenség tűrni azt, hogy egy új háború viharfelhője gyülekezzék Európa felett, anélkül, hogy az előrelátásra kötelezett emberek cselekednének.

Ez komoly és nagy dolog. A feltételek, amelyek a kérdés helyes megoldásához szükségesek, véleményem szerint adva vannak. Ehhez egy dolog még persze kell: hogy a felelős nyugati államférfiak is a kérdés komolyságát teljesen átérezve, és egy kissé az emberiség érdekeit tekintve kezeljék a kérdést.

Mi tárgyalni akarunk, de azzal az eltökéltséggel, hogy a kérdést mindenképpen meg kell oldani. A feltételek között, amelyek e nagy és fontos kérdés megoldásához szükségesek, nem utolsó helyen, hanem az első helyen van az a nagyszerű potenciális erő, amellyel az emberiség élén haladó szovjet nép minden területen rendelkezik.

Alig néhány napja annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja új programtervezetét közzétette, és vitathatatlan, hogy a föld minden országában óriási érdeklődéssel találkozott ez a program, amely oly nagyszerű távlatot mutat. Ez a békés építés, az

emberiség békés útjának, szocialista, kommunista útjának programja, amely el fogja vezetni a népeket, hogy háborútól való félelem nélkül, munkájuk gyümölcsét békében élvezve és boldogan éljenek.

A Szovjetunió hatalmas erejének, amely — ezt mint családtag mondhatjuk — az egész szocialista tábor ereje is — újabb nagyszerű példája ez a ma felbocsátott világűrhajó.

Mi magyarok, itt, egymás közt beszélgetve, hiszünk a szovjet tudomány nagyszerűségében, és bízunk abban, hogy az űrutas szerencsésen be fogja fejezni útját. Ez a tudománynak újabb, nagyszerű vívmánya lesz és további nagy fejlődést tesz lehetővé. Mégis csak ezzel tudom magamnak ezt a gondolatot befejezni:

szívünk minden vágyával kívánjuk, hogy az űrhajós szerencsésen érjen földet.

A nyilatkozat után Tatari- nov, az APN szovjet hírügynökség tudósítója megkérdezte« Kádár Jánost, mit kíván mondani a szovjet olvasók számára. Kádár János a következőket mondotta: — Amikor mi, magyarok közelebbről megismertük Gagarint, rendkívül szimpatikus, közvetlen szovjet embert láttunk benne. Már akkor meg akartuk hívni, de mivel több meghívása volt, nem akartunk tolakodóak lenni. Meghívásunk itt van Moszkvában, de még nem tudjuk, mikor tud eleget tenni a meghívásnak.

Most szeretnénk mindenki elébe vágni: Tyitovot is nagy szeretettel fogadnák a magyar dolgozók.

Hivatalosan meghívom Tyitov őrnagyot. Ha vállalja az üzenet átadását, kérem továbbítsa Tyitovnak és az illetékeseknek a hivatalos meghívást.

Tatarinov megköszönte a meghívást, és megjegyezte, milyen szép lesz, ha Gagarin és Tyitov együtt érkezik magyar földre. Kádár János mosolyogva állapította meg, ha Tyitov őrnagy visszaérkezik, megalakíthatja Gagarinnal a világ űrhajósainak szakszervezetet. Ennek a jövőben nyilván több tagja lesz.

Nemes Dezső, a Magyar

Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja megjegyezte: »Mát meg is van a két alapító tag.« A beszélgetés szívélyes légkörben folytatódott tovább. Kádár János elmondotta, hogy délelőtt Nemes Dezső elvtárssal sétálgatott a kertben. Nemes elvtárs már találgatta — folytatta Kádár János —, vajon háv-i ez"r rendkívüli kiadás születik ma világszerte. Hiába, az újságíróknak ez a legfőbb gondjuk.

A beszélgetés után Kádár János a kapuig kísérte vendégeit.

A kijáratnál megszólalt a rádió, és közvetítette Tyitov őrnagynak, a Szovjetunió Kommunista Pártjához, a szovjet kormányhoz és személyesen Nyikita Hruscsovhoz intézett üzenetét. Kádár János, Nemes Dezső és a többiek nagy figyelemmel hallgatták a második űrhajós hangját. Ezután az MSZMP első titkára szívélyesen elbúcsúzott vendégeitől. (MTI)

Kocsi* László ált. isholai igasaratós

A mai fiatalság eszményképei a szovjet űrpilóták

„Jó szerencsét, jő egészséget Tyitov őrnagynak“

Nyilatkoznak az űrhajóssal egykorúak

Nagyon régén volt, amikor még tűzbe vetették, aki arról beszélt, hogy a Föld csak igen parányi része a világnak, s immár másodszor indult el, s repült magasba a »múlandó porszem«-mek, hitt ember, hogy megtapasztalja életében, milyen az égbolt, hogyan ragyognak a csillagok. A magasságok befogadták a felrepült embert, s Tyitov őrnagy űrhajójának száguldása élesen világít be a letűnt történelmi korok zugaiba s hirdeti, hogy nem kell meghalni ahhoz, hogy felkerüljünk oda a magasba, nem kell a babonák béklyójában vergődni ahhoz, hogy a magasokban reménykedjünk.

A Vosztok 2. fölibénk szállt, s pilótája kékes fényben látta felragyogni a Földet, izgatottan figyeltük a rádió adásait, s másfél óra múlva híreket vái-tunk a leszállásról. Álmodni sem mertünk arról, hogy egyszer, kétszer, hétszer,

tizenhétszer megkerülje a Földet. Mikor hírét vettük, hogy az űrhajó utasa aludni tért, megbeszéltük az eseményt, lefeküdtünk ml is, de éreztük, hogy valami fontos és nagy dolog történt, ami többet jelent minden technikai csodánál: a Vosztok 2. útja a babonák gyökereit vágja el végérvényesen.

Nekünk, pedagógusoknak külön öröm, hogy a fiatal űrpilótákat a szocialista pedagógia nevelte, amely bízik az emberben, a gyermekben, s ki tudja bontani képességeit. E fiatal űrpilóták nemcsak a szovjet társadalom, a szovjet iskola, a szovjet pedagógusok büszkeségei, hanem a mi büszkeségeink is, akik nemcsak hőstettükkel, hanem egész emberi egyéniségüknél, jellemüknél, magatartásuknál fogva méltók arra, hogy a magyar ifjúság eszményképei legyenek.

Ifjú emberek, 26 évesek. A Textilművek dolgozói. Egyidősek a Vosztok 2. pilótájával, Tyitov őrnaggyal. Azt kutatom most, hogyan vélekednek a szenzációs eseményről, mit éreznek, hogy az ő korosztályukból került ki ez a bátor szovjet ember.

Arcukon büszkeség, öröm.

Kispapp Jánosné arról beszél, hogy egész reggelig azért drukkolt, hogy sikeresen érjen földet az űrhajó. Büszke, hogy ő is 1935-ben született, akárcsak Tyitov őrnagy.

— Most már látja az ember, hogy a Szovjetuniónak semmi sem lehetetlen — summázza véleményét.

— Örülök, hogy Ilyen fiatal, velem egykorú ember a Földet megkerülő második űrhajó pilótája. Jó szerencsét, jó egészséget kívánok Tyitov őrnagynak — mondja Borbély Sándorné.

— A béke űrhajója a Vosztok 2. — hangoztatja Nagy Sándor. — Szívesen volnék Tyitov elvtárs helyében. De hát nem lehetek ott, ezért munkámmal bizonyítom

együttérzésemet.

Fehér Rózsa a MEO-ban dolgozik. Reggel, amikor megtudta, hogy milyen fiatal az űrpilóta, így sóhajtott fel:

— De jó neki, annyi idős, mint én.

Izgultak az egész üzemben, hogy szerencsésen visszátérjen a Vosztok 2., s amikor Weisz Gyüláné portás szaladt a hírrel: »földet ért«, majdnem táncra perdültek a Textilművek dolgozói.

(Polssz)

»Éljen „Gagarin II.“«

Kovácsr József lelkén*:

Két felejthetetlen dátum

.— Tegnap, amikor meghallottam a második szovjet űrhajó fellövésének hírét, magamban megjegyeztem: ez

újabb felejthetetlen napja lesz az emberi tudomány előrehaladásának. Egy másik dátum is eszembe jutott: 16 évvei ezelőtt ezen a napon dobták le Hirosimában az első atombombát, s az az emberek százezreit pusztította el. Olyan nap ez, melyre még gondolatban sem emlékezünk vissza szívesen.

Ezért olvastam örömmel az SZKP programját, amely a békés alkotómunka alapján IC—20 évre előre mutatja a

szovjet emberek ragyogó jő' vőjét. Vajon lehetséges mindannak valóra váltása, amit a program tartalmaz? A második űrhajó féllövése is bizonyítja: igen, lehetséges! Garancia erre az a nép, amely szívvel, lelkesedéssel és nagy hozzáértéssel formálja békés jövőjét. Hogy ez így legyen, nekünk, az egyház embereinek is, de mindenkinek segíteni kéül a békés egymás mellett élés megvalósítását.

Örömmel töltött el a hír az űrhajó fellövéséről és sikeres útjáról. Együtt örülök mindazokkal, akik bíznak a boldog jövőben.

Vidám hangulatban értek föl a Kisfaludy-házhoz a nagyatádi KISZ alapszervezet tagjai. A tizenhét fiatal helyet foglalt a teraszon. Román. Imre az asztalra állította az elmaradhatatlan táskarádiót.

— Kapcsold be, Imre! — könyörögtek a lányok.

Vidám vasárnapi zenét sugárzott a kis transistor. A fiúk és lányok a fényben úszó Balatont csodálták, amikor hirtelen félbe szakadt a zene, s a bemondónő közölte, hogy a TASZSZ rendkívüli közleményét olvassa fel.

— Pszt... csendben legyetek. .. űrhajót lőttek fel a Szovjetunióban — csitította a zajongó fiatalokat Darák János.

— ... Az űrhajós neve German Sztyepanovics Tyitov; őrnagy... — mondta a bemon- dónő.

— Gyerekek! — lelkendezett Vágner Erzsi. — Csodálatos. .. Hosszabb ideig tartózkodik a világűrben! Milyen jó, hogy elhoztuk magunkkal a kirándulásra ezt a rádiót... az ember sose tudja, mikor hall ilyen rendkívüli híreket. ;:

— Hát a szovjet tudósok valóban a csillagokat ostromolják — áradozott Darák Jancsi.

Horváth János, Vranics Margit, Bicsák József meg a többi fiatal is elragadtatva tárgyalta a csodálatos eseményt. A poharakban mér ott aranylofct a szürkebarát. A szervező titkár így fogott a pohárköszöntőnek:

— Éljen »Gagarin II.«... Éljen Tyitov őrnagy!

A kiszesek a második szovjet űrhajós sikeres visszatérésére ürítették poharukat.

Ritka az olyan olvasmány, amelyről nyugodt lélekkel élmondhatjuk, hogy unokáink unokái, sőt ezen túl, a jövendő messze távoli nemzedékei is rendkívül nagy érdeklődés« sei, izgalommal veszik majd kézbe. Az SZKP most nyilvánosságra hozott programtervezetéről, a kommunizmus építésének — pontosabban szólva: fölépítésének — húszesztendős tervéről nyilvánvalóan elmondhatjuk, hogy ilyen örökéletű olvasmány.

Egyszerűen nem lehet betelni vele. Annyi minden van, amely már az első olvasásra is megkapja az ember figyelmét, hogy rendkívül nehéz kiválasztani, mi is legyen az, amiről egy rövid cikk keretében megemlékezzünk.

Beszéljünk talán arról a megcáfolhatatlan tényről, hógy ez a program is ország-világ előtt nyilvánvalóan bizonyítja a Szovjetunió békés szándékait, azt, hogy a szovjet államót béke pilléreire építették?

Vagy kezdjük el számokkal, adatokkal annak szefrtlélte- tését, hogy a Szovjetunió az élet egyik vagy másik területén mikor — tíz, tizenöt, húsz vagy huszonöt év múlva — tudja megvalósítani a kommunizmus nagyszerű jelszavát: »Mindenkitől képessége szerint, mindenkinek szükségletei szer rint«?

Esetleg próbáljuk azt vizsgálgatni, hogy milyen is lösz a jövő új, legmagasabb színvonalon szervezett, öntudatos, fegyelmezett dolgozókat egyesítő kommunista társadalma?

Mégis az lesz talán a legjobb, ha közelebbről megnézzük e ragyogó program egy-két elméleti tételét, és ezzel kapcsolatban teszünk néhány megjegyzést.

Egyik valóban roppant izgalmas mozzanata az SZKP programtervezetének, hogy ez a felbecsülhetetlen értékű dokumentum a »szocialista tábor« kifejezés mellett gyakran használja a »szocialista világrendszer országai« és a »szocialista közösség országai« meghatározást is. Nyilván nem véletlenül. A mai nemzetközi helyzet, amelyben gyorsan változnak az erőviszonyok a mi javunkra, szinte napról napra érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket szül. Hova tegyük például az olyan országokat, mint Kuba? Ma Kuba csak egy van, de a világon kialakult erőviszonyok lehetővé teszik, hogy holnap vagy holnapután bolygónk bármely pontján már újabb országok népei kiszabaduljanak a világimperializmus karmaiból, és megkezdhessék a dolgozók valóban szabad, független társadalmának építését. Kétségtelen, hogy Kuba nem tartozik a szocialista tábor országai közé. Nem azért, mert nem tagja a varsói szerződésnek, hiszen a szocialista tábor országainak testvéri, elvtársi, minden irányú együttműködésére eddig sem csupán a közös védelmi szövetségben való együttes részvétel volt a jellemző.

De a szocialista tábor országai egyetlen hatalmas, egymással Összefüggő földrajzi tömböt, gazdasági egységet alkotnak. Viszont Kuba és a leendő hozzá hasonló országok nagyszerűen beillenek a »szocialista világrendszer országai« vagy a »szocialista közösség országai« meghatározásba. Legyenek akár Latin-Amerikában, akár Ázsiában vagy Afrikában, nyilván beletartoznak az egyre izmosodó szocialista világrendszerbe vagy más szavakkal: a szocialista közösségbe.

Másik megjegyzésünk a szovjet állam jellegére vonatkozik. Induljunk ki taYm abból, hogy Nyugaton még manapság is nagy előszeretettel véres elnyomó hatalomnak, valóságos pokoli, ördögi gépezetnek állítják be azokat az államokat, amelyekben a diadalmas proletariátus vált uralkodó osztállyá. Nos, ezzel szemben a programtervezet kifejti, hogy a Szovjetunió belső fejlődésének szempontjából vizsgálva a dolgot, a szovjet államban ma már megszűnt annak szükségessége, hogy az állam az ellenséges osztályok ellenállását letörje. Egyszerűen azért, mert a Szovjetunióban ma már nincsenek ellenséges osztályok, tehát nincs kit elnyomni.

Halljuk, mit mond erről a programtervezet: »A mu kásosztály a történelemben az egyetlen osztály, amely nem tűzi ki céljául, hogy hatalma örökös legyen. A szocializmus — a kommunizmus első szakasza — teljes és végérvényes győzelmének biztosításával és a kommunizmus építésének általánosan kibontakozó szakaszába való áttéréssel a proletariátus diktatúrája betöltötte történelmi küldetését, és a belső fejlődés feladatainak szempontjából szükségszerűsége megszűnik a Szovjetunióban. Az állam, amely a proletárdiktatúra államaként jött létre, egységes népi állammá, az egész nép érdekeinek és akaratának kifejezőjévé vált.«

A programtervezet azt is kifejti, hogy a szocialista államiság fokozatosan társadalmi, kommunista önkormányzattá alakul át, amelyben egyesülnek a szovjetek, a szakszervezetek, a szövetkezetek és más tömegszervezetek. Ez a folyamat természetesen a demokrácia újabb hatalmas fejlődését fogja jelenteni, amely biztosítja a társadalom valamennyi tagjának tevékeny részvételét a közügyek intézésében.

Mindez tehát azt jelenti, hogy a munkásosztály diktatúrájának szükségessége előbb szűnik meg, mint ahogyan az állam elhal. Az állam mint egységes népi szervezet megmarad a kommunizmus teljes győzelméig. Az állam teljes elhalásához szükséges belső föltételek megteremtésén kívül a külső feltételek is elengedhetetlenek: tehát az, hogy a kapitalizmus és a kommunizmus közötti ellentmondást nemzetközi síkon a kommunizmus javára oldjuk meg. Röviden: a kommunizmus győzelme az egész világon.

A következő hetekben, hónapokban és években sok beszéd fog majd elhangzani, számos cikk fog majd megjelenni ezekről a problémákról. De már most, első elolvasás után is nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió új programtervezete sok, igen fontos elméleti tétellel gazdagította korunk győzedelmes ideológiáját, a marxizmus—leninizmust.

Jó kezekben

Figyelemmel kísértem vasárnap a rádió minden híradását, hogy nyomon követhessem a Vosztok 2. útját — mondotta Tőke János, a Kaposvári Vasútállomás helyettes vezetője. Amikor meghallottam, hogy Tyitov őrnagy éjjel nyugodalmas jó éjszakét kívánt a moszkvaiaknak, és aludni tért, valósággal elámultam. Gondolja meg, micsoda pontos irávan a béke

nyítóberendezéssel működhetett a Vosztok 2., hogy utasát alvás közben is rendeltetésének megfelelően szállította. Amikor izgalommal hallgattam a Vosztokról a híreket, egyben végtelen nagy nyuga- ■ lem is eltöltött, úgy érezrem* hogy jó kezekben van a béke. A Szovjetunió rakétatechnikája felülmúlja minden nemzet rakétatechnikáját.