Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-08 / 185. szám

Kedd, 1961. augusztus 8. 5 SOMOGYI NÉPLAP Kádár János nyilatkozata Moszkvában ÖRÖKÉLETÜ OLVASMÁNY n német kérdés békés rendeséséről, a Vosstok 2• útjáról, Gagarin és Tyitov magyarországi meghívásáról Moszkva, augusztus 6. Néhány órával azután, hogy a moszkvai rádió bejelentette German Tyitov őrnagy űrre­pülésének hírét, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, aki a Szovjetunió­ban tartózkodott, moszkvai szállásán fogadta Vajda Pé­tert, a Népszabadság, Szepesi Györgyöt és Kelemen Gyulát, a Magyar Rádió és Televízió, valamint Sugár Andrást, a Ma­gyar Távirati Iroda moszkvai tudósítóját. Ä fesztelen hangú beszélge­tés elején Kádár János meg­vendégelte az újságírókat, és Tyitov őrnagy egészségére ürí­tette poharát, majd a követke­ző nyilatkozatot tette: — Ezzel az űrhajóval egy kicsit másképp vagyok, mint a Vosztok 1-gyel, mert erről én már tegnap hallottam va­lamit Hruscsov elvtárstól, aki azt mondotta, hogy a tudósok kezében van a kulcs, az alkal­mas időt várják, és indul a második világűrhajó. Az ilyen esemény olyan nagy dolog, aminek hatása alól senki sem tudja kivonni magát. Az ember egész szívével, eszével, minden idegsejt­jével együtt van ezzel a nagyszerű emberrel, aki erre a nagy útra vállal­kozott. Mi egyébként, mint ez a mai közleményből ismeretes, abból a célból jöttünk össze Moszk­vában, hogy megtárgyaljuk a magyar nép számára és az egész emberiség számára olyan fontos és nagy kérdést, mint a német kérdés békés rende­zése és a német békeszerződés megkötése. Mint a nyilatkozat­ból is világosan kitűnik, mi a legnagyobb felelősségtől át­hatva azokról a feltételekről tárgyaltunk, amelyek biztosí­tani fogják, hogy ezt a megol­dásra teljesen megérett kér­dést meg is oldja az emberi­ség, hogy továbbra is békében élhessen és dolgozhasson. A magyar közvélemény különös­képpen meg fogja érteni: lehetetlenség tűrni azt, hogy egy új háború vi­harfelhője gyülekezzék Európa felett, anélkül, hogy az előrelátásra kö­telezett emberek csele­kednének. Ez komoly és nagy dolog. A feltételek, amelyek a kérdés helyes megoldásához szüksége­sek, véleményem szerint adva vannak. Ehhez egy dolog még persze kell: hogy a felelős nyugati államférfiak is a kér­dés komolyságát teljesen át­érezve, és egy kissé az embe­riség érdekeit tekintve kezel­jék a kérdést. Mi tárgyalni akarunk, de azzal az eltökéltséggel, hogy a kérdést mindenképpen meg kell oldani. A feltételek kö­zött, amelyek e nagy és fontos kérdés megoldásához szüksé­gesek, nem utolsó helyen, ha­nem az első helyen van az a nagyszerű potenciális erő, amellyel az emberiség élén haladó szovjet nép minden te­rületen rendelkezik. Alig néhány napja annak, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja új programterve­zetét közzétette, és vitathatat­lan, hogy a föld minden orszá­gában óriási érdeklődéssel találkozott ez a program, amely oly nagyszerű távlatot mutat. Ez a békés építés, az emberiség békés útjának, szo­cialista, kommunista útjának programja, amely el fogja vezetni a népeket, hogy hábo­rútól való félelem nélkül, munkájuk gyümölcsét béké­ben élvezve és boldogan él­jenek. A Szovjetunió hatalmas erejének, amely — ezt mint családtag mondhat­juk — az egész szocialista tábor ereje is — újabb nagyszerű példája ez a ma felbocsátott világűrhajó. Mi magyarok, itt, egymás közt beszélgetve, hiszünk a szovjet tudomány nagyszerűségében, és bízunk abban, hogy az űr­utas szerencsésen be fogja fe­jezni útját. Ez a tudomány­nak újabb, nagyszerű vívmá­nya lesz és további nagy fej­lődést tesz lehetővé. Mégis csak ezzel tudom magamnak ezt a gondolatot befejezni: szívünk minden vágyával kívánjuk, hogy az űrhajós szerencsésen érjen földet. A nyilatkozat után Tatari- nov, az APN szovjet hírügy­nökség tudósítója megkérdez­te« Kádár Jánost, mit kíván mondani a szovjet olvasók számára. Kádár János a kö­vetkezőket mondotta: — Ami­kor mi, magyarok közelebbről megismertük Gagarint, rend­kívül szimpatikus, közvetlen szovjet embert láttunk benne. Már akkor meg akartuk hívni, de mivel több meghívása volt, nem akartunk tolakodóak len­ni. Meghívásunk itt van Moszkvában, de még nem tud­juk, mikor tud eleget tenni a meghívásnak. Most szeretnénk mindenki elébe vágni: Tyitovot is nagy szeretettel fogadnák a magyar dolgozók. Hivatalosan meghívom Tyitov őrnagyot. Ha vállalja az üze­net átadását, kérem továbbít­sa Tyitovnak és az illetékesek­nek a hivatalos meghívást. Tatarinov megköszönte a meghívást, és megjegyezte, mi­lyen szép lesz, ha Gagarin és Tyitov együtt érkezik magyar földre. Kádár János mosolyog­va állapította meg, ha Tyitov őrnagy visszaérkezik, megala­kíthatja Gagarinnal a világ űr­hajósainak szakszervezetet. Ennek a jövőben nyilván több tagja lesz. Nemes Dezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja meg­jegyezte: »Mát meg is van a két alapító tag.« A beszélgetés szívélyes légkörben folytató­dott tovább. Kádár János el­mondotta, hogy délelőtt Ne­mes Dezső elvtárssal sétálga­tott a kertben. Nemes elvtárs már találgatta — folytatta Ká­dár János —, vajon háv-i ez"r rendkívüli kiadás születik ma világszerte. Hiába, az újság­íróknak ez a legfőbb gondjuk. A beszélgetés után Kádár Já­nos a kapuig kísérte vendé­geit. A kijáratnál megszólalt a rádió, és közvetítette Tyitov őrnagynak, a Szovjetunió Kom­munista Pártjához, a szovjet kormányhoz és személyesen Nyikita Hruscsovhoz intézett üzenetét. Kádár János, Nemes Dezső és a többiek nagy figye­lemmel hallgatták a második űrhajós hangját. Ezután az MSZMP első titkára szívélye­sen elbúcsúzott vendégeitől. (MTI) Kocsi* László ált. isholai igasaratós A mai fiatalság eszményképei a szovjet űrpilóták „Jó szerencsét, jő egészséget Tyitov őrnagynak“ Nyilatkoznak az űrhajóssal egykorúak Nagyon régén volt, amikor még tűzbe vetették, aki arról beszélt, hogy a Föld csak igen parányi része a világnak, s immár másodszor indult el, s repült magasba a »múlandó porszem«-mek, hitt ember, hogy megtapasztalja életében, mi­lyen az égbolt, hogyan ragyog­nak a csillagok. A magasságok befogadták a felrepült embert, s Tyitov őrnagy űrhajójának száguldása élesen világít be a letűnt történelmi korok zugai­ba s hirdeti, hogy nem kell meghalni ahhoz, hogy felke­rüljünk oda a magasba, nem kell a babonák béklyójában vergődni ahhoz, hogy a maga­sokban reménykedjünk. A Vosztok 2. fölibénk szállt, s pilótája kékes fényben lát­ta felragyogni a Földet, izga­tottan figyeltük a rádió adá­sait, s másfél óra múlva hí­reket vái-tunk a leszállásról. Álmodni sem mertünk arról, hogy egyszer, kétszer, hétszer, tizenhétszer megkerülje a Föl­det. Mikor hírét vettük, hogy az űrhajó utasa aludni tért, megbeszéltük az eseményt, le­feküdtünk ml is, de éreztük, hogy valami fontos és nagy dolog történt, ami többet je­lent minden technikai csodá­nál: a Vosztok 2. útja a babo­nák gyökereit vágja el végér­vényesen. Nekünk, pedagógusoknak kü­lön öröm, hogy a fiatal űrpi­lótákat a szocialista pedagógia nevelte, amely bízik az em­berben, a gyermekben, s ki tudja bontani képességeit. E fiatal űrpilóták nemcsak a szovjet társadalom, a szov­jet iskola, a szovjet peda­gógusok büszkeségei, hanem a mi büszkeségeink is, akik nem­csak hőstettükkel, hanem egész emberi egyéniségüknél, jelle­müknél, magatartásuknál fog­va méltók arra, hogy a ma­gyar ifjúság eszményképei le­gyenek. Ifjú emberek, 26 évesek. A Textilművek dolgozói. Egyidő­sek a Vosztok 2. pilótájával, Tyitov őrnaggyal. Azt kuta­tom most, hogyan vélekednek a szenzációs eseményről, mit éreznek, hogy az ő korosztá­lyukból került ki ez a bátor szovjet ember. Arcukon büszkeség, öröm. Kispapp Jánosné arról be­szél, hogy egész reggelig azért drukkolt, hogy sikeresen érjen földet az űrhajó. Büszke, hogy ő is 1935-ben született, akár­csak Tyitov őrnagy. — Most már látja az ember, hogy a Szovjetuniónak semmi sem lehetetlen — summázza véleményét. — Örülök, hogy Ilyen fiatal, velem egykorú ember a Földet megkerülő második űrhajó pi­lótája. Jó szerencsét, jó egész­séget kívánok Tyitov őrnagy­nak — mondja Borbély Sán­dorné. — A béke űrhajója a Vosz­tok 2. — hangoztatja Nagy Sándor. — Szívesen volnék Tyitov elvtárs helyében. De hát nem lehetek ott, ezért munkámmal bizonyítom együttérzésemet. Fehér Rózsa a MEO-ban dol­gozik. Reggel, amikor megtud­ta, hogy milyen fiatal az űrpi­lóta, így sóhajtott fel: — De jó neki, annyi idős, mint én. Izgultak az egész üzemben, hogy szerencsésen visszátérjen a Vosztok 2., s amikor Weisz Gyüláné portás szaladt a hír­rel: »földet ért«, majdnem táncra perdültek a Textilmű­vek dolgozói. (Polssz) »Éljen „Gagarin II.“« Kovácsr József lelkén*: Két felejthetetlen dátum .— Tegnap, amikor meghal­lottam a második szovjet űr­hajó fellövésének hírét, ma­gamban megjegyeztem: ez újabb felejthetetlen napja lesz az emberi tudomány előreha­ladásának. Egy másik dátum is eszembe jutott: 16 évvei ez­előtt ezen a napon dobták le Hirosimában az első atom­bombát, s az az emberek száz­ezreit pusztította el. Olyan nap ez, melyre még gondolatban sem emlékezünk vissza szíve­sen. Ezért olvastam örömmel az SZKP programját, amely a békés alkotómunka alapján IC—20 évre előre mutatja a szovjet emberek ragyogó jő' vőjét. Vajon lehetséges mind­annak valóra váltása, amit a program tartalmaz? A máso­dik űrhajó féllövése is bizo­nyítja: igen, lehetséges! Ga­rancia erre az a nép, amely szívvel, lelkesedéssel és nagy hozzáértéssel formálja békés jövőjét. Hogy ez így legyen, nekünk, az egyház embereinek is, de mindenkinek segíteni kéül a békés egymás mellett élés megvalósítását. Örömmel töltött el a hír az űrhajó fellövéséről és sikeres útjáról. Együtt örülök mind­azokkal, akik bíznak a boldog jövőben. Vidám hangulatban értek föl a Kisfaludy-házhoz a nagy­atádi KISZ alapszervezet tag­jai. A tizenhét fiatal helyet foglalt a teraszon. Román. Im­re az asztalra állította az el­maradhatatlan táskarádiót. — Kapcsold be, Imre! — könyörögtek a lányok. Vidám vasárnapi zenét su­gárzott a kis transistor. A fiúk és lányok a fényben úszó Balatont csodálták, amikor hirtelen félbe szakadt a zene, s a bemondónő közölte, hogy a TASZSZ rendkívüli közle­ményét olvassa fel. — Pszt... csendben legye­tek. .. űrhajót lőttek fel a Szovjetunióban — csitította a zajongó fiatalokat Darák Já­nos. — ... Az űrhajós neve Ger­man Sztyepanovics Tyitov; őrnagy... — mondta a bemon- dónő. — Gyerekek! — lelkende­zett Vágner Erzsi. — Csodála­tos. .. Hosszabb ideig tartóz­kodik a világűrben! Milyen jó, hogy elhoztuk magunkkal a kirándulásra ezt a rádiót... az ember sose tudja, mikor hall ilyen rendkívüli híre­ket. ;: — Hát a szovjet tudósok va­lóban a csillagokat ostromol­ják — áradozott Darák Jancsi. Horváth János, Vranics Margit, Bicsák József meg a többi fiatal is elragadtatva tárgyalta a csodálatos ese­ményt. A poharakban mér ott aranylofct a szürkebarát. A szervező titkár így fogott a pohárköszöntőnek: — Éljen »Gagarin II.«... Él­jen Tyitov őrnagy! A kiszesek a második szov­jet űrhajós sikeres visszatéré­sére ürítették poharukat. Ritka az olyan olvasmány, amelyről nyugodt lélekkel él­mondhatjuk, hogy unokáink unokái, sőt ezen túl, a jöven­dő messze távoli nemzedékei is rendkívül nagy érdeklődés« sei, izgalommal veszik majd kézbe. Az SZKP most nyilvá­nosságra hozott programtervezetéről, a kommunizmus épí­tésének — pontosabban szólva: fölépítésének — húszeszten­dős tervéről nyilvánvalóan elmondhatjuk, hogy ilyen örök­életű olvasmány. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Annyi minden van, amely már az első olvasásra is megkapja az ember figyel­mét, hogy rendkívül nehéz kiválasztani, mi is legyen az, amiről egy rövid cikk keretében megemlékezzünk. Beszéljünk talán arról a megcáfolhatatlan tényről, hógy ez a program is ország-világ előtt nyilvánvalóan bizonyítja a Szovjetunió békés szándékait, azt, hogy a szovjet államót béke pilléreire építették? Vagy kezdjük el számokkal, adatokkal annak szefrtlélte- tését, hogy a Szovjetunió az élet egyik vagy másik területén mikor — tíz, tizenöt, húsz vagy huszonöt év múlva — tud­ja megvalósítani a kommunizmus nagyszerű jelszavát: »Min­denkitől képessége szerint, mindenkinek szükségletei szer rint«? Esetleg próbáljuk azt vizsgálgatni, hogy milyen is lösz a jövő új, legmagasabb színvonalon szervezett, öntudatos, fegyelmezett dolgozókat egyesítő kommunista társadalma? Mégis az lesz talán a legjobb, ha közelebbről megnéz­zük e ragyogó program egy-két elméleti tételét, és ezzel kap­csolatban teszünk néhány megjegyzést. Egyik valóban roppant izgalmas mozzanata az SZKP programtervezetének, hogy ez a felbecsülhetetlen értékű do­kumentum a »szocialista tábor« kifejezés mellett gyakran használja a »szocialista világrendszer országai« és a »szocia­lista közösség országai« meghatározást is. Nyilván nem vé­letlenül. A mai nemzetközi helyzet, amelyben gyorsan vál­toznak az erőviszonyok a mi javunkra, szinte napról napra érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket szül. Hova tegyük pél­dául az olyan országokat, mint Kuba? Ma Kuba csak egy van, de a világon kialakult erőviszonyok lehetővé teszik, hogy holnap vagy holnapután bolygónk bármely pontján már újabb országok népei kiszabaduljanak a világimperia­lizmus karmaiból, és megkezdhessék a dolgozók valóban szabad, független társadalmának építését. Kétségtelen, hogy Kuba nem tartozik a szocialista tábor országai közé. Nem azért, mert nem tagja a varsói szerződésnek, hiszen a szocia­lista tábor országainak testvéri, elvtársi, minden irányú együttműködésére eddig sem csupán a közös védelmi szövet­ségben való együttes részvétel volt a jellemző. De a szocialista tábor országai egyetlen hatalmas, egymással Összefüggő földrajzi tömböt, gazdasági egységet alkotnak. Viszont Kuba és a leendő hozzá hasonló országok nagyszerűen beillenek a »szocialista világrendszer országai« vagy a »szocialista közösség országai« meghatáro­zásba. Legyenek akár Latin-Amerikában, akár Ázsiában vagy Afrikában, nyilván beletartoznak az egyre izmosodó szocialista világrendszerbe vagy más szavakkal: a szocialis­ta közösségbe. Másik megjegyzésünk a szovjet állam jellegére vonatko­zik. Induljunk ki taYm abból, hogy Nyugaton még manap­ság is nagy előszeretettel véres elnyomó hatalomnak, valósá­gos pokoli, ördögi gépezetnek állítják be azokat az államo­kat, amelyekben a diadalmas proletariátus vált uralkodó osztállyá. Nos, ezzel szemben a programtervezet kifejti, hogy a Szovjetunió belső fejlődésének szempontjából vizs­gálva a dolgot, a szovjet államban ma már megszűnt annak szükségessége, hogy az állam az ellenséges osztályok ellen­állását letörje. Egyszerűen azért, mert a Szovjetunióban ma már nincsenek ellenséges osztályok, tehát nincs kit el­nyomni. Halljuk, mit mond erről a programtervezet: »A mu kásosztály a történelemben az egyetlen osztály, amely nem tűzi ki céljául, hogy hatalma örökös legyen. A szocializmus — a kommunizmus első szakasza — teljes és végérvényes győ­zelmének biztosításával és a kommunizmus építésének álta­lánosan kibontakozó szakaszába való áttéréssel a proletariá­tus diktatúrája betöltötte történelmi küldetését, és a belső fejlődés feladatainak szempontjából szükségszerűsége meg­szűnik a Szovjetunióban. Az állam, amely a proletárdiktatú­ra államaként jött létre, egységes népi állammá, az egész nép érdekeinek és akaratának kifejezőjévé vált.« A programtervezet azt is kifejti, hogy a szocialista álla­miság fokozatosan társadalmi, kommunista önkormányzattá alakul át, amelyben egyesülnek a szovjetek, a szakszerveze­tek, a szövetkezetek és más tömegszervezetek. Ez a folyamat természetesen a demokrácia újabb hatalmas fejlődését fogja jelenteni, amely biztosítja a társadalom valamennyi tagjának tevékeny részvételét a közügyek intézésében. Mindez tehát azt jelenti, hogy a munkásosztály diktatú­rájának szükségessége előbb szűnik meg, mint ahogyan az állam elhal. Az állam mint egységes népi szervezet megma­rad a kommunizmus teljes győzelméig. Az állam teljes elha­lásához szükséges belső föltételek megteremtésén kívül a külső feltételek is elengedhetetlenek: tehát az, hogy a kapi­talizmus és a kommunizmus közötti ellentmondást nemzetkö­zi síkon a kommunizmus javára oldjuk meg. Röviden: a kommunizmus győzelme az egész világon. A következő hetekben, hónapokban és években sok be­széd fog majd elhangzani, számos cikk fog majd megjelenni ezekről a problémákról. De már most, első elolvasás után is nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió új programtervezete sok, igen fontos elméleti tétellel gazdagította korunk győzedelmes ideológiáját, a marxizmus—leninizmust. Jó kezekben Figyelemmel kísértem vasár­nap a rádió minden híradását, hogy nyomon követhessem a Vosztok 2. útját — mondotta Tőke János, a Kaposvári Vas­útállomás helyettes vezetője. Amikor meghallottam, hogy Tyitov őrnagy éjjel nyugodal­mas jó éjszakét kívánt a moszkvaiaknak, és aludni tért, valósággal elámultam. Gon­dolja meg, micsoda pontos irá­van a béke nyítóberendezéssel működhe­tett a Vosztok 2., hogy utasát alvás közben is rendeltetésé­nek megfelelően szállította. Amikor izgalommal hallgat­tam a Vosztokról a híreket, egyben végtelen nagy nyuga- ■ lem is eltöltött, úgy érezrem* hogy jó kezekben van a béke. A Szovjetunió rakétatechniká­ja felülmúlja minden nemzet rakétatechnikáját.

Next

/
Thumbnails
Contents