Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-06 / 184. szám
Vasárnap, 1961. augusztus 8. SOMOGYI NÉPLAP Somogyi Károly: EZÜSTCSENGÉSEK f—Jl félig leeresztett re- 'Sl' dőny rései között betűz a délutáni nap, fényes csíkokat vetítve a szemközti falra, aztán vakító sárga sávokat fest az öreg nyugdíjas ktsz-kovács kék ingére, telt, gondozott baAz asszony is megáll a munkában, rátámaszikodik a gépre. Kis idő múlva kérdi: — Most merre járhat? Hangja megremeg, arcát furcsa fintorokba gyűrve igyekszik elnyomni a feltörő sírást. juszu, egészségtől feszülő bőrű . /I: ember felkapja a fejét, arcára, amint a konyhaasztal- C/t ; — Akkor más voit a helyzet. Kis hallgatás után újra az ember kezdi: — És velünk most mi lesz? Egyetlenünk volt, mindenünk, egyéves kora óta neveljük, mióta itthagyták, nem is ismeri a szüleit, mi voltunk számára minden, a család, az anyu, apu, és most elvitték. Hát van igazság a földön? Nyugodj meg, apus. TegKinéz az ablakon, mint- hoz lép. Kihúzza a fiókját, le- na onnan várna választ, a teszi a nemrég felmosott, de rezzenéstelen nyári délutántól, már felszikkadt cementlapra, hol lehet, merre járhat a kis matat a szögek, hasznavehetet- Mókuska, egyetlen unokájuk, a len csavarok, cipőkanál, törött hatéves Zsuzsika, akit , tegnap nap még te mondtad, hogy ne olló, dörzspapír, ócska reszelő, reggel bocsátottak útnak Ka- sírjak, hiszen nem haltak meg. egyéb limlom között, aztán nada felé. A szüleihez. Pedig — Nem haltak meg... Ezt anélkül, hogy kivett volna va- Gtt látja játszani most is tár- mondtam De látiuk-e őket lamit, visszateszi. Kimegy az saival a széles lombú diófa , , . "' I tJ előszobába, ott táblából, fel hősében, a kis kunyhó előtt, vaJaha is? Hallod-e majd, ho~ emeli a rádióújságot, de bele bontott téglából építette neki gyan olvas? Magyarul!... Ér- sem néz, ledobja. a tavasszal, tetején kátránypa- zed-e karja szorítását amikor JSÄf mXa nTJS r\a PÍ\bGle ÍS^het hazajön az iskolából, hátán varrógép mellől. Talán ha szekrény ott támaszkodik a fal kacskaringós káromkodást mellett, de ajtaja üresen ásít, zotyogo táskával? Figyeled-e a hall vagy szidást, hogy «-hova a kis törött lábú babát, ame- verselésát? Látod-e örömét, a fenébe tudsz mindent eldug- lyjket annyira szerette, elvitte amikor új ruhát kap. Vagy sä«, egy pillanatra sem állítja magával. Minden játékot ősz- —-i. évente eevszer is me? tu- meg a varrógépet. Megszok- szeszedéit, semmitől sem akart . . . . háttá már az elmúlt harminc- megválni. A macit is beletette dod"e csókolni? Ha élnék is, öt év alatt. De erre a csendes- a bőröndbe, amit másfél éves nekünk anya... Bégre felkapja a fejét. Csak korában kapott ajándékba ka- — Ne, ne mondd ki! — si- egy villanásnyira, aztán újra a rácsonyra, hiába mondták, költ fel az asszony hogy nem engedik majd fel- „ . . ' szállni ennyi mindennel a re- Hallgatnak. Aztán az asz- pülőre, de azt válaszolta, énéi- szeny szólal meg csendesein, kül nem tud elaludni meg en- — Majd küldenek levelet ni sem. Szokta is mondani ne- meg fényképet ki: — Talán még az iskolába ASSZONYOK A KAZALOZÖNÁL gép fölé hajol, szeme a fényesen ugráló tűre tapad. Az öreg tétova léptekkel a kamrába megy. Ott is zörög, biztosan keres valamit, de legalább mondaná meg, hogy serül írni és olvasni is. Látod, mi- előbb, aztán dolgozgass egy ki' lyen szépen megírta. — Vigasz. — Ne beszélj így, apus! Csak nem gondolod, hogy egészen elamerikásodnak a gyerekeink? Hiszen minden ősük Felesége kezének finom érin- csit Az majd feledtet. • tésére rezzen föl, szokatlan sie- — De én nem akarok felejte- téssel indul a kamrába, mintha ni! Azt szeretném, ha velem él- akamá az elves2te3e' , tett időt. ne az a gyerek, de nemcsak az Az _ kihasználva az emléke, hanem itt volna ő ma- alkalmat — gyorsan megtörli itt élt. Még a magyar szót is ga is, játszana, mesét követel- a szemét. gíthetne, máskor ilyenkor már jg magaddal viszed, és megcsi- kiabált, de most nem, az istennek meg nem szólal, csak jön, megy, tapogat, nem találja a helyét. Legalább menne ki a kis szőlőjükbe, vagy a ház körül keresne valami foglalatosságot, mint mindig. Hiszen akad ilyesmiből elég. Kijön a kamrából, onnan náltatod vele a leckédet? — De hiszen kérdeztek! — zökken vissza a mába, és megismétli a kérdést: — Hol? Talán most már haza is ér. — Haza? — rezzen föl az asszony, és még egyszer ki— Küldenek... Mint a szomszédék rokonai, a híres orvosprofesszor, a klinikai osztályvezető. Hogy majd hazajön, igen szeretne újra itthon lenni, az óhazában, aztán egyszer csak kapják, hogy az felejthetik? — Mire lesz szükségük rá? Azzal nem lesz jobb soruk, több dollárjuk!... betűkkel, szá- ÍÉ7 éhány perc múlva kijön codna. finnvás- ÁK- 32 óreg kovács. Széles tenyerében egy kis xilofon meg szakad közé(/M jra csend jük. Az asszony végigsimítja a ne, birkózna a mokkái, rosszalkodna, fimnyás- kodna, fára mászna, bepiszkítaná a ruháját, megverné a ba- a . .. ... .... , , — Ott volt a fiókban — maratnoit, de itt volna velünk, £atja közöttünk! Leteszi az asztalra. Csöndesen Az asszony sírással küszkö- néziik a kis játékot, Zsuzsika idén sem jöhet, mert házat ;nget; igazít valamit <iik’ erősen fojtogatja a torkát, nemrég még nélkülözhetetlen sémához irn^t^Az’ Ijtób^ mondja’ a~szót7 v^iy^mkább épít kölcsönre és arra kell min. a körül> aztán fölkel> de legyűri. Hangja azonban kedves hangszerét. A nagypaáll, szeme a messzeségbe ré- leheletszerűen sóhajtja, súgja den dollár. Igazán nagyon saj- t>eietláj- ^ asztalon fekvő var- még reme& ahogy cdaszól fér- pa bütykös ujjai közé fogja a ved, gyermeklárma hallik a maga elé: — Haza. túlsó oldal felől, a kis ötéves Az ember hangja indulato- Pityuka fut át a kocsi úton, san reccsen: utána egy csöppnyi leányka, _ Miért is engedtük el? Ha erre idegesen rándul a válla, jjgjj nekik, jöjjenek haza érte! elfordul, leül az asztal melle, jga^ el sem mentek volna, ha Két súlyos kezét ráfekteti, egy csöppet is szeretik a köly- mintha az egész napi kalapá- küket! 1 ástál elfáradt volna, mozdu- Felesége szelíden csitítja: lattanul pihenteti. — Tudod, hogy nem volt Kiskacsák hápogása, tangó- lakásuk, ez vitte ki harmonika futamai, gyermek- _ NefcQnk volt ^ idős lárma, távoli motorzugas keve- korunkban? nálja. — Hiába, mindig van valami kiadás ott is. — Nem magyarok azok már. Mert mit ér velük az ország, ha még oly híresek is, meg kibírhatatlan honvágyról írnak haza, de még az újságba is. ródobozba, de nem találja, amit keres, visszacsukja, és az emberéhez fordul kérőn: — Mit kerestél az előbb? — Mit?... Na... Valami szerszámot, a fene tudja már... Ej, néni érdekel most jenek: verőt — hogy szorította először — Ugye, a kaput akartad kis kezével Mókuska! —, aztán megcsinálni, és a hide-gvágót találomra ráengedi az egyik kerested? fémlapocskára. Tina... — És különben is: ______„ ------------ — r edik sajátságos nyárdélutáni itt volt ez a ház, bővítették lány alig emlékszik majd tesz-vesz, azt3-11 varja, nesszé, és szűrődik be a meleg volna ki, én is segítettem voü- ránk. Bánk, akik beszélni, jár- fordul föl... lakásba. na> meSlakl:lattak volna egy ni tanítottuk, meséltünk ne- — Ne hívd ki magad . , darabig velünk. De nem, neA két öreg hallgat. A varró- csak Pest kellett, egy kisgép sem berreg, hajtója gal- város nem volt jó. Pedig itt lért próbál kirajzolni az ing is el tudtak volna helyezkedni. Az ember nem szól. Csendül fel a hang, majd má— Ott van a kacatok között sikat keres hozzá, és bizonyta- a kamrában, a régi sublótfiók- lankodva, de egyre pontosabban. Menj csak, ott megtalálod, ban sorolnak a kis ezüstcsengé- Az öreg erre is csak hallgat, sek, Zsuzsika kedvenc, még az Feje alig észrevehetően lejjebb óvodában tanult dalocskájává billen, vastag karjai, erős öklei állva össze: Ttm — tim — tim- Néhány év múlva a kis- ^ az ^életnek, az ember^csak S2étnyamnák az asztal tim-tim... A finom hangocslapját, olyan súlyosan nehezed- kák megtöltik az imént még nek rá, tekintetét révedezve oly üresnek tűnt előszobát, az- nyuigtatja a hímzett terítő min- tán kiszállnak a nyitott ajtón — Majd egyszer a mieinket semmi, dőljön össze az egész is elkapja ez az érzés, és ak- ház, aztán temessen alá ben- kor talán nem tudnak ellen- nünket j van állni. mikor _______ ______ ellen k i ... Elf elejt magyarul is... a sorsot, apus — szól halk-sze- , , . — Az apja becsületszavát lídan az asszony. — Inkább táin. Így ül egy darabig moz- a vakító színeket ontó nyári adta, hogy megtanítja magya- gondolkozz, mit kerestél az dulatlanul. délutánba. aljából levágott vászondarabra egy gyűrött papírmintáról. Halkan nyikordul a kisajtó. Várakozva mozdulnak, de csak a macska jön be lusta lépésekkel. Odamegy asztalnál ülő gazdájához, két lábra nyúlik, körmeit pattogtatja az erős, de már fényesre vásott vászonnadrágon, átszúr a bőrön is, de az ember nem figyel rá, csak a kezét nézi merően, kissé begörbített, bütykös ujjait, mintha mo6t ismerkedne velük. — Nem értjük meg a fiatalokat, apus. — Nem, mert én egy maradi, vén troth vagyok, akinek a szavára a kutya sem hallgat, nemhogy a saját lányom, meg a vöm! Ugye? En csak azt mondom, ha a» államnak vagyok, nem engedem ki a gyereket az országból! — Törvény van rá. — Arra nem volt törvény, hogy az országot nem lehet elhagyni? Szergej Nyikityin: LÁSZLÓ IBOLYA: KACSINTOK INKÁBB Az életszentség glóriáját adjátok másnak — nem igénylem, mert itt akarok üdvözölni, emberül élni, nem az égben. . Minden bőségre rászolgáltam, mindent előre megfizettem, a nincs pokoli szögeivel ó, hányszor keresztre verettem, szegénylegény elődeimben megszenvedtem mindenért előre, milliók voltunk, mégsem volt egyikünknek sem háza, földje! Itt akarok én üdvözölni már, helyettük is emberül élni, nagy munka ez, és nem csoda, ha nem kísért meg semmi égi. Felhőlakókra kacsingatva sok tennivalóm eltemetne: kacsintok inkább dalra, borra, lobbanó lángú szerelemre. S míg gondsárkányokkal verekszem, féktelen jókedvre derít, hogy üdvösségem nemcsak engem, egy egész népet üdvözít! V. &ZÍfL(Ll£Z6mf A sebes, tiszta Nara-patakon hez evezett. A tréfa, amely jó — Matyusa! — mondta han- hidat építettek áradás után az néhány napja szórakoztatta az gosan és különös lcétségbeesés- ácsok. ácsokat, abból állott, hogy a sei >az asszony. — Csak rád Meleg, szeles napok jártak, csónakot elrejtették, s addig leltem. Már sarjadt a fű a száraz isza- járatták a gyalogossal a bo- Szergijan újra a combját pon és a partokon hagyott sze- londját, míg vetkőzni nem kéz- csapkodta. — Na, nézd, csak! mét között, a patakmenti fii- dett vagy menni nem készült. Ismerősök, ha találkoznak! zes haloványzöld fátyolba bújt, A másik ács — a katonavi- — Kár a gőzért — mondta Qondolatlan, szabad, hebenurés a lágyan, májusiasan kékei- seit Matvej Zemnov —t szín- szigorúan Matvej. — Jobb, ha elet utam vágyat, lő égen zengő pacsirták csa*- tén belevágta a gerendába a odábbállsz. ra emlékezik, nemcsak a haj-* lőtt korúakkal. Az öregember nagyot sóhajtott, és így szólt: — Könnyű élet lehet falun: azt a hét meg a nyolc, micsoda vászoncselédek grasszálnak. Az én időmben a munkában fonnyadtak az effélék, ez meg — nahát, még ilyet! Az asszony elragadó volt és bájos, lenyűgöző, mint a ragyogó fény. Szépsége igézett, epesztett, mint a szomjúság, holmi ösztönös, ismert érzést szabadított fel belül: a megpongtak reggeltől estig. A part szekercéjét, és várakozó, íeisalatti zugolyban úgy égetett a nap, hogy Szergijan, a legidősebb ács kidőlt a sorból: elszunyókált, és kihullajtotta kezéből a szekercét. Akkor fia, Geraszim megrázta a vállát, és azt mondta: — Briggyen inkább, atyus, a kalyibába. — A biz a — helyeselt az öreg, de mégse ment, hanem sé zavart mosollyal bámulta a mezei úton élénk színű ruhában közeledő asszonyt. Meg nem illeszkedett bele ebbe a kis közösségbe, bizonytalanul, feszesen viselkedett, egyébként is — az ácsok véleménye szerint — bátortalan, engedékeny és együgyű volt. Amikor elvállalták a híd javítását, szó Hű, atyus, látta Farkasszemet néztek a part de^e, gyorsan Geraszim. kérnélkül belement a harmad- az egyik harántgerendára tele- részbe, pedig a napnál világa- dett. Ha felöntöttek a garat- pedett, és ott bóbiskolt tovább, sabb volt, hogy a hetven esz- ra, ellazsnakolták az asszonyn- Gyakran felébredt, és olyankor tendös Szergijan munkája egy kát, nevükön ritkán szólítot- körbejáratta ködös szemét. hajítófát sem ér. ták őket, egyszerűen csak »fex-Kip-kop« — csattogtak a “Szó, ami szó, ez a folyón hércselédek« voltak, eldugdos nedves fán a szekercék. »Oly túli Matyuha még a tengert is kimerné kanállal■» — csiífolódott utána Geraszim kettesben maradva az apjával. Matvej egy túlparti, messzi faluból származott, s mióta világ a világ, fajankóknak, az jó, oly jó*i — hangicsáltak égen a pacsirták. Szergijan horkant egyet, fölszegte a fejét, és hirtelen megrázkódott mint a kakas az ülőn, s combját csapkodta: Hohó! Szoknya a láthatá- anyámasszony katonáinak tar ron, hecceid meg! Igazándiból! Gyalog szerrel jön!... G érász- ka, szaporán, hé! — recsegte. A tarisznyarákhoz hasonló széles hátú, hosszú kezű Geraszim csettenve a gerendé vágta a szekercét, csónakba ugrott, nekifeküdt a lapátok- Matvej hirtelen ráismert nak, és a part mentén a berek- ről a mozdulatáról. gondoltak rájuk. Ezt az asz- szonyt azonban elragadtatottan tották a szemfüles, talpraesett és megzavarodva bámulták, városkörnyékiek a bátortalan, — Az ántiját, ez a Matyuha otthonülő folyón túliakat. aztán tudja, mitől döglik a Időközben az asszony ege- ... _ szén közel ért. A patak tükre lé9V ~ mondta halkan Gera- csillámlott a napfényben, te- szim. nyerével ernyőzte szemét, s Szergijan meg búnak ereszei— teíte a fejét, de hát mással is megesik ilyen, ha az ifjúságáValamikor réges-régen, egy nyirkos, meleg áprilisi éjszakán, az erdőből jövet hatalmas, fényes csillagot pillantottak meg alant a látóhatáron. Áttetsző, kék fényt árasztott a levegőben, és Szergijan azt mondta, hogy a gyakorlatozó katonák lőttek fel rakétát. Sokáig nézték, de a csillag tovább égett, az erdő és a mező felett ragyogott, s lassan különös érzés hatalmasodott el mindkettőjükön. Hirtelen arról kezdtek suttogni, milyen jó volna valami jövedelmező ták előlük a fizetésük egy ré- megbízást kapni összeverni szét, rájuk hagyták a marha egy csomó pénzt, leszurkotm a gondozását, ezt a nehéz és fchercseledeknek, s csupa^ piszkos munkát; és általában e9V szeke,rcevel meg egy merő- minden nőről szennyesen és durván beszéltek, s ugyanúgy peremén, s a szél belekapaszkodott a fiú gimnasztyorkájá- ba, tépte-cibálta kurta szőke hajtincsét, szorosan rátapasztotta a ruhát az asszony testére. Szergijan és Geraszim értetlenül meredt rájuk. Az ugyanazt a mesterséget, életmódot folytató, közös háztartásban élő apa meg a fia a nőkről is egyformán vélekeőnnal nekivágni a nagyvilágnak. S lám, mintha újra feljött volna ez a csillag. Szergijan csak sóhajtozott, Geraszim azonban, akárcsak akkor, gyors suttogással egyre azt hajtogatta: — Nahát, atyus, ez meg mi? Mi ez, hallja-e? (Folytatás a 6. oldalon.)
