Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

VfTAC PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 183. száín. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1961. augusztus 5. MAI SZÁMUNK TARTALMÄBÖL: Nyári csevegés (3. o.) Jövő heti rádió- és televiziómGsor (5. o.) Közlekedési apróságok • 16. o.) Az SZKP programtervezete az érdeklődés előterében Megyénk dolgozói továbbra is nagy érdeklődéssel olvasgat­ják, tárgyal gatják a Szovjet­unió Kommunista Pártjának programtervezetét. Ebből a visszhangból közlünk ismét né­hányat. Rop gyűlés a Nagyatádi Konzervgyárban (Tudósítónktól.) Csütörtökön délután a dél­előtti műszakban dolgozók rüp- gyűlésen vettek részt a Nagy­atádi Konzervgyár kultúrter­mében, s Juhász Árpád igazga­tó méltatta a Szovjetunió Kom­munista Pártjának világraszóló programját. A békés egymás mellett élésről, a szocializmus­ból a kommunizmusba való át­menetről, az életszínvonal nagyarányú emelkedéséről szó­ló részleteket emelte ki az igazgató a programtervezetből. Az egybegyűltek tetszéssel fogadták a munkásosztály és a parasztság életét megkönnyí­tő, az életszínvonalat emelő hatórás % műszakról, az ingye­nes lakásról sfcb. szóló ponto­kat Varjas Erzsébet raktári dolgozó hozzászólásában hang­súlyozta, hogy nekünk is el kell követnünk mindent azért, hogy a többi szocialista or­szággal együtt eljuthassunk oda, ahova a Szovjetunió. Ez­után többen szóltak még hoz­zá a kommunizmus program- tervezetéhez. D. S. A béke a nyugodt termelés éltető eleme Kaposfüreden három cséplő­gép zúg. A határban szántó traktorok pöfögnek. Szántják az Aranykalász Termelőszö­vetkezet tarlóit Már 10 óra is elmúlt, de Perger István, az el­nök még Csak most ér rá reg­gelizni. — A szorgalmas mun­kát irányítani kell — mondja —, ezért maradt a reggeli ké­sőbbre. Amikor a programtervezet­re tereljük a szót, megcsillan a szeme. — Tudják, sokat gondolkod­tam már ratja, mióta olvas­tam. Nem is értem még egé­szen. A mezőgazdasági részt — mert az foglalkoztatott a leg­többet — olvastam el a legfi­gyelmesebben. A mezőgazdasá­gi nagyüzemek gépesítése és vállalati jellegüknek ki­alakítása nagyszerű dolog. Ez megadja a lehetőséget a nehéz testi munka kiküszöbölésére, így már elképzelhető a mun­kanap megrövidítése és a ter­méshozamok nagymértékű nö­velése. Óriási tervek ezek, s biztos vagyok benne, hogy meg is valósítják. De ehhez bél-e kell, mert az biztosítja a nyu­godt munkát, az a termelés él­tető eleme. , V. J. Mindnyájunk érdeke ez a jövő A Mezőgazdasági Felszere­léseket Gyártó és Karbantartó KTsz Achim András utcai te­lepén Vtdilcál Gyulával, a ko­vácsrészleg brigádvezetőjével találkozom. A műhelyből jön, s ahogy meghallja, mi járat­ban vagyok, nem kéreti magát. Árad belőle a szó: — Hogyne tudnánk róla? Nagy örömmel fogadtuk. Álta­lában munka közben, amikor úgy adódik, szót váltunk a na­pi eseményekről: mi történt a világban. Az SZKP új prog­ramtervezetéről különösen fontos volt beszélni a brigád tagjaival. Hiszen ez ránk is vonatkozik, mindnyájunkat ér­dekel. — Ami a legjobban megra­gadott? Nézze, én vidéki va­gyok, úgy járok be vonattal. Ha semmi mást nem tekintek, csak például azt. hogy egyszer majd nem kell 200 forintot el­utaznom havonta, ha a mun­kahelyemre akarok jutni: ez is nagy dolog. A fejlődést, a jobb életet hozza magával e terv megvaló­sítása. Ezért dolgozunk, és mert a munkával mindennap közelebb jutunk hozzá, hiszünk is benne. így gondolkoznak társaim is. Nem vagyok párt­tag, de úgy érzem, mindnyá­junk érdeke ez a jövő. W. E. Szedik a mákot az iharosi asszonyok Az iharosi Űj Erő Tsz 20 hol­das máktáblája asszonyok zsi­vajától hangos. 93 asszony sze­di a mákot Géczi Mihály nö­vénytermesztési brigádvezető­vel. Mindössze két férfi van a majdnem száz asszony között. Rajta kívül Bodó Pali bácsi éjjeliőr dolgozik itt. A zsáko­kat hordja össze az asszonyok után. Tíz holdat már leszed­tek, és még ennyi van hátra. Szeretnék már tudni, hogy mi­lyen lesz a terméseredmény. Cséplővel fejtik ki a gubákat, de még nem tudják, hogy 20 holdról hány mázsa kékmákot adhatnak közfogyasztásra. Az egész termés értékesítésére le­szerződtek. r Egyesült Államok kormányához a német békeszerződésről Moszkva (TASZSZ). Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter augusztus 3-án fogadta L. Thompsont, az Egyesült Államok rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kor­mány jegyzékét a német bé­keszerződés megkötéséről és a nyugat-berlini helyzet ennek alapján történő rendezéséről. A jegyzék válasz az Egyesült Államok kormányának jegyzé­kére, amelyet július 17-én jut­tatott el a szovjet kormány­hoz. A jegyzék bevezetőül hang­súlyozza, a szovjet kormány bízott benne, hogy az Egyesült Államok kormánya kész őszin­tén együttműködni a béke megszilárdításában, az államok kapcsolataiban meglevő fe­szültséggócok felszámolásában, ezt az Egyesült Államok jelen­legi kormánya ünnepélyesen kijelentette. Ámde a Szovjet­uniónak arra a felhívásáról, hogy együttesen oldják meg a jelenkor egyik legfontosabb és legélesebb kérdését, amelytől Európa békéje és nyugalma függ, nevezetesen, hogy kössék meg a békeszerződést Német­országgal — az Egyesült Álla­mok kormánya korábbi állás- foglalásának kifejtésére szo­rítkozott, s ez igen távol áll az európai és a világbéke irán­ti őszinte gondoskodástól. Az Egyesült Államok hosszú évek óta megtagadja a német kérdés békés rendezését, meg­határozatlan időre elhalasztva ezt a problémát. Az amerikai jegyzék láthatólag azt tanúsít­ja, hogy az Egyesült Államok kormánya továbbra is ragasz­kodik ehhez az irányvonalhoz. Ebben a vonatkozásban meg­lepetést kelt az Egyesült Álla­moknak az a kísérlete, hogy önmagát majdhogynem a né­met kérdés rendezése bajno­kának tüntesse fel, a Szovjet­uniót pedig ellenzőjeként állít­sa be. Hogy ennek az állítás­nak a valóság látszatát kölcsö­nözze, az Egyesült Államok kormánya jegyzékében utal a történelemre. Jellemző azon­ban, hogy a diplomáciai ar­chívumokból csak egyetlen olyan adalékot tudott előkerí­teni, amely szerint az Egye­sült Államok javaslatot tett a német békeszerződés előkészí­tésére. Ez 1946-ban történt. Közvetlenül a háború befe­jezése után, amikor a Szovjet­unió és az Egyesült Államok szövetségesekként léptek fel, általában nem volt köztük né­zeteltérés arra vonatkozólag, hogy meg kell semmisíteni a német militarizmust, biztosíta­ni kell Németország demokra­tizálását és meg kell kötni a békeszerződést, ahogyan azt a potsdami egyezmények előirá­nyozták. Következésképpen altkor lehetségesnek látszott gyakorlatilag megállapodni a békeszerződés megkötésének ügyrendjében. Hamarosan azonban az Egyesült Államok kormánya a többi nyugati ha­tódom kormányaival együfct szöges fordulatot tett német politikájában. Ezáltal pedig is­mét a német militaristákat ül­tette nyeregbe. Érthető, hogy az Egyesült Államok politiká­jában bekövetkezett ilyen for­dulat után nem tartották szük­ségesnek a német békeszerző­dés megkötését. Az Egyesfiilt Államok, Anglia és Franciaor­szág ezután feleslegesnek te­kintette a békeszerződés meg­kötésének ügyrendjéről szóló, s már befejezéshez közeledő tárgyalásokat és kátyúba is juttatták ezeket a megbeszélé­seket. A következő évek során a nyugati hatalmak elutasították a Szovjetuniónak a békeszerző­dés előkészítésére vonatkozó javaslatait. Így volt ez 1Ö49- ben, amikor a szovjet kormány azt javasolta, hogy három hó­nap alatt dolgozzák ki, majd vitassák meg a német béke- szerződés tervezetét. Az Egye­sült Államok kormánya 1952- ben sem volt hajlandó megvi­tatni a német békeszerződés kérdését, amikor a szovjet kor­mány a nyugati hatalmak elé terjesztette a szerződés alap- elvére vonatkozó tervezetét. 1954-ben ugyancsak nem ta­lált kedvező fogadtatásra az Egyesült Államoknál a Szov­jetuniónak a békeszerződés megvitatására tett javaslata. Az Egyesült Államok az ezt követő években is elutasító ál­láspontot foglalt el ebben a kérdésben. Elegendő megemlí­teni, hogy ellenségesen fogad­ták a Szovjetunió új kezdemé­nyezését, az 1959 januárjában előterjesztett német békeszer­ződés-tervezetet is. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy az Egyesült Államok kormá­nya a maga részéről 15 éven át egyetlen esetben sem java­solta, hogy kezdjünk hozzá a német békeszerződés előkészí­téséhez, sőt tartózkodott min­den olyan kijelentéstől, amely arra utalt volna, hogy vélemé­nye szerint a békeszerződésnek milyen pontokat kell magában foglalnia. Ezek a tények önmagukban is bizonyítják, milyen keveset segít az Egyesült Államok kor­mányán a történelemre való hivatkozás. A szovjet jegyzék a továb­biakban megállapítja: az ame­rikai jegyzék egész tartalmá­nak tanúsága szerint az Egye­sült Államok kormányának az a fő gondja, miként menteges­se politikáját a világközvéle- mény előtt, s a lehetőség sze­rint elhárítsa a felelősséget azért, mert mindezideig nem tettek pontot a második világ­háború végére, és azért, mert Európa közepén ma sincs sta­bilitás és nemzetközi jogrend, s mert Nyugat-Németországban ismét szervezkednek a milita­rista és a revansista erők. A szovjet jegyzék ezzel ősz- szeíüggésben rámutat, az Egye­sült Államok kormánya rossz szolgálatot tesz a népeknek, amikor jegyzékében úgy pró­bálja feltüntetni a helyzetet, mintha a német békeszerződés hiánya nem jelentene valósá­gos veszélyt. Hogy e tekintet­ben a hamisítás milyen mesz- szire mehet, azt a jegyzék ama állítása tanúsítja, hogy nem a békeszerződés hiánya veszé­lyezteti a békét, hanem a Szov­jetunió álláspontja e szerződés megkötésének szükségességéről és hogy állítólag a német prob­léma egy teljes évtizeden át egyáltalában nem veszélyeztet­te a békét. Mindenki előtt világos — folytatódik a szovjet jegyzék —, hogy Nyugat-Németország a háborús veszély tűzfészkévé válik Európában. Megalakítot­ták reguláris hadseregét, élén volt hitlerista tábornokokkal és tisztekkel. Már ma Nyugat- Németországnak van a legna­gyobb számú hadserege az eu­rópai szárazföldön a NATO tagországai közül. Az NSZK képviselői egymás után ragadják magukhoz a kulcspozíciókat a NATO veze­tésében. A nyugatnémet szoldateszka a tömegpusztító fegyverek megszerzésére törekszik. A Bundeswehrt fejlesztik és ké­pezik ki a nukleáris rakétahá- ború megvívására alkalmas hadseregként. Akárcsak a hit­lerista Németországban, szoros kapcsolatok szövődtek a had­sereg és az ipari monopóliu­mok között, mely utóbbiak ké­szek kielégíteni az előbbinek minden igényét. A Bundeswehr már most bé­keidőben számos megerősített állást kapott Nyugat-Európa több államának területén, köz­tük az Egyesült Államok NA- TO-beli szövetségeseinél — Angliában és Franciaország­ban. Ha a Német Szövetségi Köz­társaság katonai-anyagi bázi­sát összefüggésben vizsgáljuk azzal a militarista és revansis­ta szellemmel, amely — csak­úgy, mint negyed évszázaddal ezelőtt — átszövi Nyugat-Né­metország egész állami és köz­(Folytatás a 2. oldalon.) , Szirmai István elvtárs látogatása • Kaposvárott Szirmai István elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttag­ja, a Központi Bizottság titká­ra tegnap Kaposvárra látoga­tott Délelőtt a megyei párt- bizottságon megbeszélést tar­tott a hat hónapra kihelyezett pártmunkásokkal. Délután lá­togatást tett a Somogyi Nép­lap szerkesztőségében, és a lap munkatársaival folytatott be­szélgetést. Hetvenöt új pedagógus kezdi meg ' az oktatást szeptemberben Szerdán az egyetemet és fő­iskolát végzett új pedagóguso­kat, csütörtökön a képesítés nélküli új nevelőket fogadta a megyei tanács művelődésügyi osztálya. Az első fogadáson ár. Németi László, v. b.-elnökhe- lyettes, a másodikon Horváth László osztályvezető köszöntöt­te a nevelőket. Huszonnégy fő­iskolát és egyetemet végzett pedagógus, nyolc óvónő, há­rom gyógypedagógus és negy­ven képesítés nélküli nevelő kezdi meg az oktató-nevelő munkát az 1961—62. tanévben. Az új pedagógusok letették es­küjüket. Kaposvárott nyolc fő­iskolai és egyetemi képesítésű pedagógus kapott állást. A legtöbb képesítés nélküli ne­velőt a kaposvári járásba he­lyezték, tizennégyen tanítanak majd itt. I

Next

/
Thumbnails
Contents