Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-03 / 181. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 ízt eddig- f*em tudtam Alig fél óra van hátra a záróráig. Épp jókor köszönnek el a mai naptól a kisvendéglő fáradt dolgozói, mivel olyannyira felfutott már a jókedv higanyszála, hogy majd szárnyra kap a helyiség. Mindenki beszél, dalol, a zenekar is dolgozik, de immár órabéren kívül. Csak úgy, a különösen vidámaknak, akik nem sajnálják a zöld hasú tízeseket és a kék hátú húszasokat. Váratlanul nyílik az ajtó. Nem belülről nyitják, hanem kívülről. Hárman érkeznek. Egy papa, mama meg egy kilenc év körüli fiúcska. A gyerek laposakat pislog, de felvillanyozza az új látnivaló. A szülők valami házimuriról jöttek. Helyet foglalnak egy asztalnál, amit eddigi gazdái csak az imént hagytak el. Sietve jön a pincér. — Mivel szolgálhatok, kérem? — Hogyan? — veti ködös tekintetét a későn jött társaság feje a pincérre. — Mit tetszik parancsolni? — Hát miért nem azt mondja? Kérek három liter bort. Mit iszol, anyuka? Anyuka nincs abban az állapotban, hogy gyorsan tudjon dönteni. Helyette az erősen kapatos apuka dönt: — Meg egy fél kávélikőrt. A pincér már fordulna, amikor az apa észreveszi a gyereket, aki éppen egy ásítást rejt tenyere mögé. — És kérek egy korsó sört is, mert a gyerek nem ihat szeszes italt. A pincér bólint. Fáradtan, meg- adóan. Mint aki nem is hallotta a kinyi!?. í kézi a.tás t. A három liter bor helyett egyet hoz, leteszi a likőrt, a gyerek elé pedig a korsó sör kerül. Számol a pincér, és a gavallér papa fizet. Mindenki fizet, és a szomszédos asztaloknál derülve tárgyalják a legújabbat, hogy a sör nem szeszes ital, következésképpen kilenc év körüli fiúknak legcélravezetőbb egy korsóval rendelni, nyilván azon a meggondoláson alapuló bölcsességgel, hogy a sör folyékony kenyér. Senki sem cáfol. A gyerek pedig fintorogva kortyolja a habzó italt. Arcára van írva, hogy a napnak e nagyon öreg órájában, amikor a mából lassan holnap lesz már, jobban esne már otthon lenni, aludni. És hogy lefekvés előtt jobban ízlett volna egy csésze tej vagy kakaó. Bár nem lehet tudni, hogy a papa, aki máris eltüntette a litert, hozzájárult volna-e ehhez. Vagy eltiltotta volna gyermekét ezen az estén az ilyesféle szeszes italok fogyasztásától? L. L Négy áj magyar film utolsó felvételeit forgatják a Hunniában A-nyári hónapokban is »tel-j jes üzemmel« dolgozik a Hun-1 nia Filmstúdió. Négy film kül- < ső és belső felvételein munkál- < kodnak. Vörös FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Csillag A vak muzsikus Korolenko klasszá.... . , ? kus művéből készített A Nem er a nevem című * vígjáték külső felvételeit be- í fűmet Lukasevics fejezték már, s az utolsó mű- rendező. Ukrajna termi munkák is rövidesen el- egyik leggazdagabb készülnek Keleti Márton rendező és Illés György operatőr irányításával. Fábri Zoltán rendezésében a budakeszi lőtéren a Két félidő a pokolban című film külső felvételein dolgoznak. A forgatás végén járnak a mai témájú Pesti háztetök-kel. Az Ikarus Gyár életéből hat témát dolgoz fel a Jó utat, autóbusz című film, melynek kül- Jvagolni, megszeretteti ső felvételeit ezekben a na- Jvele a környező tájat, pókban készítik. Néhány hét múlva a műtermekbe új díszletek kerülnek, és megkezdik a Századik századunk című paraszti tárgyú film előkészületeit. földesurának vak gyermekéről, Pjotrról szól a film. Édesanyja mértéktelen szereltettél és gondoskodás- Jsal akarta kárpótolni .kisfiát a sors súlyos lesapásáért. Az elkényeztetett gyereket a »faluban letelepedő J nagy bácsi, Makszim i Jacenko neveli meg. »Megtanítja a fiút loJátsszunk zálogosdit! összehozza kortáxsai- val. Az előrelátó tanító fel akarta ébreszteni a vakban saját erejének tudatát. Az öreg rábeszélte húgát, hogy küldje Pjotrt Kijevbe zenét tanulni, egy híres professzorhoz. A bricska nem Kijevbe vitte a fiút, hanem azokhoz a vak koldusokhoz, akiknek az életét megirigyelte egy elkeseredett pillanatban. Itt megtanulta a fiú, mennyi fájdalom és bánat van a világon, sokkal több, mint amennyi neki jutott osztályrészül. Makszim bácsi nem tévedett, ezen a vándorúton minden lépés közelebb vitte a fiút az élethez. Elmúlt egypár év, és végre valóra vált Makszim bácsi álma: kedvence hangversenyt ad. A két fiú elkéri az újságokat, s leül olvasni. Egy idő múlva az egyik odasomfordál a vetítőgéppel bajmolódó igazgatóhoz. Egy darabig kerülgeti, majd nekikezd rövid mondóké jának: — Józsi bácsi, beléphetnék én is az ifjúsági klubba? Szerecz József először befűzi a filmet, s csak azután egyenesedik föl: — Hát, Feri, azt én nem tudom megmondani. A felvételek ügyében a klubtanács dönt. Adj be egv kérelmet... A fiú láthatóan elkeseredik. havonta. Az összegyűlő pénzből hanglemezeket és társasjátékokat vásárolunk majd. Vannak terveink is: filmeket vetítünk magunknak, kirándulni megyünk, ismeretterjesztő előadást hallgatunk, közösen megnézzük a nálunk vendégszereplő Csiky Gergely Színház előadásait. Hat óra felé jár az idő, megérkezik Vincze Béla, a klub gazdasági vezetője. Kinyitja a helyiségeket, előveszi a játékokat. Még kész sincs a munkával, már jönnek az első fecskék. Először csak társalognak, meghányják-vetik a múlt magunkat — mondja mosolyogva. A mellette ülő fiúra mutat — Elhoztam magammal Pankász Lacit is... hadd legyen ő is jó társaság- \ ban... — Szeretnék belépni a klubba — vág közbe a gyerek. A rádió mellett álló fiúk1 egyike elMáltja magát: — Játsszunk zálogosdit!.., Dura Laci nem kéreti magát, AZ UTOLSO ÖSSZTŰZ Jurij Bondarjovnak Az utolsó össztűz című kisregénye 1959-ben jelent meg, és rövidesen magára vonta az olvasók figyelmét azzal a sajátságos látásmóddal, ahogyan a háborút és azokat az embereket vizsgálja, akik a fasiszta megszállók femáiis a terem közepére pattan. Megvárja, míg eltolják az-?lett győzelmet arat- asztalokat, karéjba rakják a Jtak. A történet a há- szekeket. »ború utolsó napjaiban, negyvennyolc óra alatt játszódik, egy esemény és egy hős körül bonyolódik, s ez az egységes kompozíció különösen alkalmassá tette a megfilmesítésre. A főhős, Novikov kapitány, egy páncéltörő üteg' külsőleg nyers parancsnoka, fáig ifjú, akit a háború korán szólított harcba, korán parancsolt másoknak, és viselte beosztottjaiért a felelősséget. Az ő ütegében szolgál Lena, a szanitéelány, az egyetlen nő a harcosok között. A katonák nagy része szintén fiatal, arról ábrándozik mindegyik, mit csinál, ha majd béke lesz. A háborúnak csaknem vége van, amikor az üteg eljut a csehszlovák határra. Egy fasiszta egység megpróbál áttörni .a gyűrűn, hogy elérje Csehszlovákiát. Az üteg ellenáll a német páncélosoknak. Csaknem valamennyien életüket áldozzák ebben a küzdelemben, de az üteg kitart mindaddig, míg meg nem érkeznek a felmentő szovjet repülők. E sorsdöntő órákban talál egymásra Novikov és Lena. Szeretik egymást, s arról ábrándoznak, hogy most már mindig együtt maradnak, örökre összekapcsolják sorsukat ... tárgyalóteremből Nem az önkiszolgáló rendszerben van a hiba! — Te következel! — mutat rá Dura Laci az egyik fiúra. — De én nem vagyok ám KISZ-tag — böki ki a bánatát. — Attól még lehetsz klubtag — nyugtatja meg az igazgató. Előkerül Dura László a raktárból, kezében öt tekercs film. Megemlítem neki Piros Ferenc kézbesítő előbb előadott óhaját. A művészeti előadó boldogan mosolyog: — Egyre többen jönnek ilyen kéréssel. S ennek nagyon örülünk, mert azt jelenti, tudomásul vették az ifjúsági klub létezését a barcsi fiatalok. Az első megbeszélésre harmincnyolcán jöttek el. Megválasztottuk a klubtanácsot. Vincze Béla lett a gazdasági vezető, Szerecz Józsi bácsi az elnök, én a helyettese. A tagok meg: Bán Sarolta, Molnár Vilmos és Bircsák Éva. — Aztán akad-e munkája a vezetőségnek? — Egyelőre a felvételekkel vagyunk elfoglalva. A jelentkezésekből is megállapítható, van rangja és vonzereje az ifjúságs klubnak. Tabon csak tizennyolc évtől veszik fel a fiatalokat, mi tizennégytől. Minden tag két forintot fizet foglalkozás óta történteket, csak azután ülnek le játszani. Megszólal a rádió, pattogó zene tölti be a klubszobát. Hamar akad játékos a sakktáblához, a tál-sas játékokhoz, a dominóhoz. A fiatalok elmerülte« szórakoznak. Az egyik asztalnál Trauzál Ferenc, a községi tanács tizennyolc éves adminisztrátora olvassa a Lobogó legújabb számát. Megkérdem tőle, hogy érzi itt magát. — Érdemes volt megalakítani az ifjúsági klubot — jelenti ki. — Otthont adott nekünk a művelődési ház... — Szükség volt erre a klubra — teszi hozzá Bán Sarolta tanító —, itt megfelelő helyen szórakozhatnak a barcsi fiatalok. Az egyik asztalnál lázasan hajol a Ki nevet a végén? játék fölé három fiú. A legidősebb tizenhét éves, Balogh Józsefnek hívják, kereskedősegéd. — Nagyon jól érezzük itt — Városneveket kell mondanotok — ismerteti a szabályokat. — Amilyen hanggal végződik az előző, olyannal kell kezdődnie a következőnek. Húsz másodperc a gondolkozá- si idő. A hibát vétő ismétlő zálogot ad. Akire rámutatok, az mond ... Kész? Mehet? A fiatalok bólintanak. »Nyíregyháza« — kiáltja a játékvezető, s már mutat is az egyik fiúra. — Arad, Diósgyőr, Róma — pattognak a feleletek. A most következő fiú egy pillanatig morfondírozik, majd kivágja: — Arad. — Zálogot! — zúg kórusban a társaság. — Ez már volt. Mit tehet a fiú, kiteszi a zálogoknak rendelt asztalra zsebkését. Gyűlik a sok zálog, hangos nevetés közepette folyik a játék. Mire minden tárgyat kiváltanak, vége lesz a foglalkozásnak is. L. G. A két vádlott egymásra néz, majd határozottan kijelentik: — Nem vagyunk bűnösök, nem mi loptunk, hanem a vevők. .. Az önkiszolgáló rendszer a hibás... Emiatt keletkezett a hiány. Nem állhattunk oda, s nem motozhattunk meg mindenkit, hogy nem lopott-e el az üzletből valamit... Vajon csakugyan az önki- szolgáló rendszerben van a hiba? * * * 1959'januárjától vezette a Somogy megyei Élelmiszerkis kereskedelmi Vállalat Kaposvár, Május 1. utcai 357-es boltját Keczeli, József. Az év végén a boltot önkiszolgálóvá alakították át Tavaly szeptemberben oda helyezték eladónak — elégj meggondolatlanul Győrfi Ferencet, Keczeli testi-lelki jó barátját. Győrfivel már többször kísérleteztek, megbízták boltvezetéssel is, de különböző hiányok miatt mindig le kellett váltani. Mielőtt a 357-esbe került, a vállalat balatonboglári boltjában dolgozott, és távozása után 13 ezpr forint hiányt észleltek. Győrfit olyan beosztásba kellett volna helyezni, ahol nincs alkalom lopásra, visszaélésre. » * * Szükséges, hogy egy-egy munkaterületen kollegiális, elvtársi, baráti szellem alakuljon ki a dolgozók között. De az olyan viszony, amilyen Keczeli és Győrfi, valamint a bolt többi dolgozója között uralkodott, nem engedhető meg. Együtt jártak szórakozni, italozni. Zárás után többször a boltban maradtak, s ételt, italt fogyasztottak — térítés nélkül. Részt vett ebben Pethő Sán- dorné pénztáros és R. Margit tanuló is. Pedig rendelet írja elő, hogy még a déli zárvatar- tás idején is két kulccsal kell becsukni a boltot, s ez idő alatt senki sem tartózkodhat bent. Keczeli többször vitt haza árut anélkül, hogy kifizette volna. sította Pethőnét, hogy a pénztárból adjon kölcsön pénzt barátjának, Flosberger Jánosnak. A vállalat által rendezett szilveszteri mulatságon a 357-es bolt adta a büfét. Keczeli utasítására a 88—94—98 forintos likőrt egységesen 110 forintért mérték, a »nyereséget« ő tette zsebre. A csalásban segédkezeknek 100—100 forintot adott, s pezsgővel vendégelte meg őket. A büfé 10 ezer forintot forgalmazott, de Keczeli a bolti pénztárba csak 5400 forintot fizetett be, a többit zsebre tette. * * * Tehát nem a vevők loptak, hanem a boltvezető, Keczeli József és az eladó, Győrfi Ferenc. Ebből keletkezett a 15 297 forint leltárhiány. Persze azonnal akadtak jó barátok, akik készek voltak tanúskodni, hogy Keczeliék sohasem jártak szórakozni, s életükben nem ittak még szeszes italt. A járásbíróság dr. Balajthy Sán- Sor-tanáesa azonban — helyesen — mindkettőjüket elmarasztalta a társadalmi tulajdon sérelmére sikkasztással és hűtlen kezeléssel ismételten elkövetett bűntettben, s Keczeli Józsefet 7 hónapi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre, Győrfi Ferencet pedig 5 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Sz. L. Országos kiállításra készül a MÉK fotoszakköre (Tudósítónktól.) A Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központjában jól működik a fötoszakkőr. Tagjai számtalan témát találnak vállalatuk életében, a zöldség" gyümölcsszakma területén, de fényképeznek mást és másutt is. Jól felszerelt fotólaboratóriumukban egymásnak segítenek. Készülnek arra a budapesti ki_ állításra, amelyet a KPVDSZ országos kulturális biz.tísága rendez. Lipkovitts Tibor szakkörvezető, Vass Ferencné, Páli Ernő, Fehér Irma, Meszes István, Hiller Árpád, Szvitacs István és Harsányi Mária eddig 4—4 felvételt választott ki, hogy el* küldje Budapestre. A szórakozottság rekordja A londoni közlekedési hatóságok megállapítása szerint a londoniak az elmúlt évben 90 984 darab esernyőt felejtettek a földalattiban, illetve az autóbuszokon. A hatóság szerint ezzel szórakozottsági rekordot állítottak fel, mert a tavalyihoz képest 31 429 darabbal több ernyőt hagytak el. A statisztika szerint az elhagyott ernyők 40 százalékát kérte vissza a tulajdonos a talált tárgyak osztályán. Az egyéb elhagyott tárgyak listája következőképpen alakult: 80 ezer egész és fél pár kesztyű, 12 ezer , szemüveg, 22 ezer könyv, 44 ezer Egy alkalommal meg arra uta- reükül és bőrönd, 11 ezer kulcs. Somogyi Népiap' Az MSZMP Somogy negyei Bizottsága es a Soniug.y megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISUEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-lu. 15-11« K»^dja a Somogyi Néplap Lapkiadó vállalat, Kaposvár, Latinka s. u. ü. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIKTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S u. s. (F. v.: László Tibor» Terjeszti: a Magsat Fosa Előfizethető a helyi posta* ív; .knáJ és postáskézbesltöknél. Előfizetési díj egy hónapra il
