Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 ízt eddig- f*em tudtam Alig fél óra van hátra a záróráig. Épp jókor köszön­nek el a mai nap­tól a kisvendéglő fáradt dolgozói, mivel olyannyira felfutott már a jó­kedv higanyszála, hogy majd szárny­ra kap a helyiség. Mindenki beszél, dalol, a zenekar is dolgozik, de immár órabéren kívül. Csak úgy, a külö­nösen vidámaknak, akik nem sajnálják a zöld hasú tíze­seket és a kék há­tú húszasokat. Váratlanul nyílik az ajtó. Nem be­lülről nyitják, ha­nem kívülről. Hár­man érkeznek. Egy papa, mama meg egy kilenc év kö­rüli fiúcska. A gyerek laposakat pislog, de felvilla­nyozza az új látni­való. A szülők va­lami házimuriról jöttek. Helyet foglalnak egy asztalnál, amit eddigi gazdái csak az imént hagytak el. Sietve jön a pincér. — Mivel szolgál­hatok, kérem? — Hogyan? — ve­ti ködös tekintetét a későn jött társa­ság feje a pincérre. — Mit tetszik pa­rancsolni? — Hát miért nem azt mondja? Kérek három liter bort. Mit iszol, anyuka? Anyuka nincs abban az állapot­ban, hogy gyorsan tudjon dönteni. Helyette az erősen kapatos apuka dönt: — Meg egy fél kávélikőrt. A pincér már fordulna, amikor az apa észreveszi a gyereket, aki ép­pen egy ásítást rejt tenyere mögé. — És kérek egy korsó sört is, mert a gyerek nem ihat szeszes italt. A pincér bólint. Fáradtan, meg- adóan. Mint aki nem is hallotta a kinyi!?. í kézi a.tás t. A három liter bor helyett egyet hoz, leteszi a likőrt, a gyerek elé pedig a korsó sör kerül. Számol a pincér, és a gavallér papa fizet. Mindenki fi­zet, és a szomszé­dos asztaloknál de­rülve tárgyalják a legújabbat, hogy a sör nem szeszes ital, következés­képpen kilenc év körüli fiúknak leg­célravezetőbb egy korsóval rendelni, nyilván azon a meggondoláson ala­puló bölcsességgel, hogy a sör folyé­kony kenyér. Senki sem cáfol. A gyerek pedig fintorogva kortyol­ja a habzó italt. Arcára van írva, hogy a napnak e nagyon öreg órájá­ban, amikor a mából lassan hol­nap lesz már, job­ban esne már ott­hon lenni, aludni. És hogy lefekvés előtt jobban ízlett volna egy csésze tej vagy kakaó. Bár nem lehet tudni, hogy a papa, aki máris eltüntette a litert, hozzájárult volna-e ehhez. Vagy eltiltotta vol­na gyermekét ezen az estén az ilyesfé­le szeszes italok fo­gyasztásától? L. L Négy áj magyar film utolsó felvételeit forgatják a Hunniában A-nyári hónapokban is »tel-j jes üzemmel« dolgozik a Hun-1 nia Filmstúdió. Négy film kül- < ső és belső felvételein munkál- < kodnak. Vörös FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Csillag A vak muzsikus Korolenko klasszá­.... . , ? kus művéből készített A Nem er a nevem című * vígjáték külső felvételeit be- í fűmet Lukasevics fejezték már, s az utolsó mű- rendező. Ukrajna termi munkák is rövidesen el- egyik leggazdagabb készülnek Keleti Márton ren­dező és Illés György operatőr irányításával. Fábri Zoltán rendezésében a budakeszi lőtéren a Két félidő a pokolban című film külső felvételein dolgoznak. A forgatás végén járnak a mai témájú Pesti háztetök-kel. Az Ikarus Gyár életéből hat témát dolgoz fel a Jó utat, au­tóbusz című film, melynek kül- Jvagolni, megszeretteti ső felvételeit ezekben a na- Jvele a környező tájat, pókban készítik. Néhány hét múlva a műter­mekbe új díszletek kerülnek, és megkezdik a Századik száza­dunk című paraszti tárgyú film előkészületeit. földesurának vak gyermekéről, Pjotrról szól a film. Édesany­ja mértéktelen szere­ltettél és gondoskodás- Jsal akarta kárpótolni .kisfiát a sors súlyos lesapásáért. Az elké­nyeztetett gyereket a »faluban letelepedő J nagy bácsi, Makszim i Jacenko neveli meg. »Megtanítja a fiút lo­Játsszunk zálogosdit! összehozza kortáxsai- val. Az előrelátó ta­nító fel akarta éb­reszteni a vakban sa­ját erejének tudatát. Az öreg rábeszélte húgát, hogy küldje Pjotrt Kijevbe zenét tanulni, egy híres professzorhoz. A bricska nem Kijevbe vitte a fiút, hanem azokhoz a vak koldu­sokhoz, akiknek az életét megirigyelte egy elkeseredett pil­lanatban. Itt megta­nulta a fiú, mennyi fájdalom és bánat van a világon, sokkal több, mint amennyi neki jutott osztályré­szül. Makszim bácsi nem tévedett, ezen a vándorúton minden lépés közelebb vitte a fiút az élethez. El­múlt egypár év, és végre valóra vált Makszim bácsi álma: kedvence hangver­senyt ad. A két fiú elkéri az újságo­kat, s leül olvasni. Egy idő múlva az egyik odasomfordál a vetítőgéppel bajmolódó igaz­gatóhoz. Egy darabig kerülge­ti, majd nekikezd rövid mon­dóké jának: — Józsi bácsi, beléphetnék én is az ifjúsági klubba? Szerecz József először befűzi a filmet, s csak azután egyene­sedik föl: — Hát, Feri, azt én nem tudom megmondani. A felvéte­lek ügyében a klubtanács dönt. Adj be egv kérelmet... A fiú láthatóan elkeseredik. havonta. Az összegyűlő pénz­ből hanglemezeket és társasjá­tékokat vásárolunk majd. Vannak terveink is: filmeket vetítünk magunknak, kirán­dulni megyünk, ismeretter­jesztő előadást hallgatunk, közösen megnézzük a nálunk vendégszereplő Csiky Gergely Színház előadásait. Hat óra felé jár az idő, megérkezik Vincze Béla, a klub gazdasági vezetője. Ki­nyitja a helyiségeket, előveszi a játékokat. Még kész sincs a munkával, már jönnek az első fecskék. Először csak társalog­nak, meghányják-vetik a múlt magunkat — mondja moso­lyogva. A mellette ülő fiúra mutat — Elhoztam magam­mal Pankász Lacit is... hadd legyen ő is jó társaság- \ ban... — Szeretnék belépni a klub­ba — vág közbe a gyerek. A rádió mellett álló fiúk1 egyike elMáltja magát: — Játsszunk zálogosdit!.., Dura Laci nem kéreti magát, AZ UTOLSO ÖSSZTŰZ Jurij Bondarjov­nak Az utolsó össztűz című kisregénye 1959-ben jelent meg, és rövidesen magára vonta az olvasók fi­gyelmét azzal a sa­játságos látásmóddal, ahogyan a háborút és azokat az embereket vizsgálja, akik a fa­siszta megszállók fe­máiis a terem közepére pat­tan. Megvárja, míg eltolják az-?lett győzelmet arat- asztalokat, karéjba rakják a Jtak. A történet a há- szekeket. »ború utolsó napjai­ban, negyvennyolc óra alatt játszódik, egy esemény és egy hős körül bonyolódik, s ez az egységes kom­pozíció különösen al­kalmassá tette a meg­filmesítésre. A főhős, Novikov kapitány, egy páncél­törő üteg' külsőleg nyers parancsnoka, fáig ifjú, akit a há­ború korán szólított harcba, korán paran­csolt másoknak, és viselte beosztottjaiért a felelősséget. Az ő ütegében szolgál Lena, a szanitéelány, az egyetlen nő a harco­sok között. A katonák nagy része szintén fiatal, arról ábrándo­zik mindegyik, mit csinál, ha majd béke lesz. A háborúnak csak­nem vége van, ami­kor az üteg eljut a csehszlovák határra. Egy fasiszta egység megpróbál áttörni .a gyűrűn, hogy elérje Csehszlovákiát. Az üteg ellenáll a német páncélosoknak. Csak­nem valamennyien életüket áldozzák eb­ben a küzdelemben, de az üteg kitart mindaddig, míg meg nem érkeznek a fel­mentő szovjet repü­lők. E sorsdöntő órákban talál egy­másra Novikov és Lena. Szeretik egy­mást, s arról ábrán­doznak, hogy most már mindig együtt maradnak, örökre összekapcsolják sor­sukat ... tárgyalóteremből Nem az önkiszolgáló rendszerben van a hiba! — Te következel! — mutat rá Dura Laci az egyik fiúra. — De én nem vagyok ám KISZ-tag — böki ki a bánatát. — Attól még lehetsz klub­tag — nyugtatja meg az igaz­gató. Előkerül Dura László a rak­tárból, kezében öt tekercs film. Megemlítem neki Piros Ferenc kézbesítő előbb elő­adott óhaját. A művészeti elő­adó boldogan mosolyog: — Egyre többen jönnek ilyen kéréssel. S ennek nagyon örü­lünk, mert azt jelenti, tudo­másul vették az ifjúsági klub létezését a barcsi fiatalok. Az első megbeszélésre harminc­nyolcán jöttek el. Megválasz­tottuk a klubtanácsot. Vincze Béla lett a gazdasági vezető, Szerecz Józsi bácsi az elnök, én a helyettese. A tagok meg: Bán Sarolta, Molnár Vilmos és Bircsák Éva. — Aztán akad-e munkája a vezetőségnek? — Egyelőre a felvételekkel vagyunk elfoglalva. A jelent­kezésekből is megállapítható, van rangja és vonzereje az ifjúságs klubnak. Tabon csak tizennyolc évtől veszik fel a fiatalokat, mi tizennégytől. Minden tag két forintot fizet foglalkozás óta történteket, csak azután ülnek le játszani. Megszólal a rádió, pattogó ze­ne tölti be a klubszobát. Ha­mar akad játékos a sakktáblá­hoz, a tál-sas játékokhoz, a do­minóhoz. A fiatalok elmerül­te« szórakoznak. Az egyik asztalnál Trauzál Ferenc, a községi tanács tizennyolc éves adminisztrátora olvassa a Lo­bogó legújabb számát. Meg­kérdem tőle, hogy érzi itt ma­gát. — Érdemes volt megalakí­tani az ifjúsági klubot — je­lenti ki. — Otthont adott ne­künk a művelődési ház... — Szükség volt erre a klub­ra — teszi hozzá Bán Sarolta tanító —, itt megfelelő helyen szórakozhatnak a barcsi fia­talok. Az egyik asztalnál lázasan hajol a Ki nevet a végén? já­ték fölé három fiú. A legidő­sebb tizenhét éves, Balogh Jó­zsefnek hívják, kereskedőse­géd. — Nagyon jól érezzük itt — Városneveket kell mon­danotok — ismerteti a szabá­lyokat. — Amilyen hanggal végződik az előző, olyannal kell kezdődnie a következőnek. Húsz másodperc a gondolkozá- si idő. A hibát vétő ismétlő zálogot ad. Akire rámutatok, az mond ... Kész? Mehet? A fiatalok bólintanak. »Nyíregyháza« — kiáltja a já­tékvezető, s már mutat is az egyik fiúra. — Arad, Diósgyőr, Róma — pattognak a feleletek. A most következő fiú egy pillanatig morfondírozik, majd kivágja: — Arad. — Zálogot! — zúg kórusban a társaság. — Ez már volt. Mit tehet a fiú, kiteszi a zá­logoknak rendelt asztalra zsebkését. Gyűlik a sok zálog, hangos nevetés közepette fo­lyik a játék. Mire minden tár­gyat kiváltanak, vége lesz a foglalkozásnak is. L. G. A két vádlott egymásra néz, majd határozottan kijelentik: — Nem vagyunk bűnösök, nem mi loptunk, hanem a ve­vők. .. Az önkiszolgáló rend­szer a hibás... Emiatt keletke­zett a hiány. Nem állhattunk oda, s nem motozhattunk meg mindenkit, hogy nem lopott-e el az üzletből valamit... Vajon csakugyan az önki- szolgáló rendszerben van a hi­ba? * * * 1959'januárjától vezette a So­mogy megyei Élelmiszerkis ke­reskedelmi Vállalat Kaposvár, Május 1. utcai 357-es boltját Keczeli, József. Az év végén a boltot önkiszolgálóvá alakítot­ták át Tavaly szeptemberben oda helyezték eladónak — elégj meggondolatlanul Győrfi Fe­rencet, Keczeli testi-lelki jó barátját. Győrfivel már több­ször kísérleteztek, megbízták boltvezetéssel is, de különböző hiányok miatt mindig le kellett váltani. Mielőtt a 357-esbe ke­rült, a vállalat balatonboglári boltjában dolgozott, és távozá­sa után 13 ezpr forint hiányt észleltek. Győrfit olyan beosz­tásba kellett volna helyezni, ahol nincs alkalom lopásra, visszaélésre. » * * Szükséges, hogy egy-egy munkaterületen kollegiális, elvtársi, baráti szellem alakul­jon ki a dolgozók között. De az olyan viszony, amilyen Ke­czeli és Győrfi, valamint a bolt többi dolgozója között uralkodott, nem engedhető meg. Együtt jártak szórakozni, italozni. Zárás után többször a boltban maradtak, s ételt, italt fogyasztottak — térítés nélkül. Részt vett ebben Pethő Sán- dorné pénztáros és R. Margit tanuló is. Pedig rendelet írja elő, hogy még a déli zárvatar- tás idején is két kulccsal kell becsukni a boltot, s ez idő alatt senki sem tartózkodhat bent. Keczeli többször vitt haza árut anélkül, hogy kifizette volna. sította Pethőnét, hogy a pénz­tárból adjon kölcsön pénzt ba­rátjának, Flosberger János­nak. A vállalat által rendezett szilveszteri mulatságon a 357-es bolt adta a büfét. Keczeli uta­sítására a 88—94—98 forintos likőrt egységesen 110 forintért mérték, a »nyereséget« ő tette zsebre. A csalásban segédke­zeknek 100—100 forintot adott, s pezsgővel vendégelte meg őket. A büfé 10 ezer forintot forgalmazott, de Keczeli a bol­ti pénztárba csak 5400 forintot fizetett be, a többit zsebre tet­te. * * * Tehát nem a vevők loptak, hanem a boltvezető, Keczeli József és az eladó, Győrfi Fe­renc. Ebből keletkezett a 15 297 forint leltárhiány. Persze azon­nal akadtak jó barátok, akik készek voltak tanúskodni, hogy Keczeliék sohasem jártak szórakozni, s életükben nem ittak még szeszes italt. A já­rásbíróság dr. Balajthy Sán- Sor-tanáesa azonban — helye­sen — mindkettőjüket elma­rasztalta a társadalmi tulajdon sérelmére sikkasztással és hűt­len kezeléssel ismételten elkö­vetett bűntettben, s Keczeli Jó­zsefet 7 hónapi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre, Győr­fi Ferencet pedig 5 hónapi bör­tönbüntetésre ítélte. Sz. L. Országos kiállításra készül a MÉK fotoszakköre (Tudósítónktól.) A Szövetkezetek Megyei Ér­tékesítő Központjában jól mű­ködik a fötoszakkőr. Tagjai számtalan témát találnak vál­lalatuk életében, a zöldség" gyümölcsszakma területén, de fényképeznek mást és másutt is. Jól felszerelt fotólaboratóriu­mukban egymásnak segítenek. Készülnek arra a budapesti ki_ állításra, amelyet a KPVDSZ országos kulturális biz.tísága rendez. Lipkovitts Tibor szakkörve­zető, Vass Ferencné, Páli Ernő, Fehér Irma, Meszes István, Hil­ler Árpád, Szvitacs István és Harsányi Mária eddig 4—4 fel­vételt választott ki, hogy el* küldje Budapestre. A szórakozottság rekordja A londoni közlekedési hatóságok megállapítása szerint a londoniak az elmúlt évben 90 984 darab eser­nyőt felejtettek a földalattiban, illetve az autóbuszokon. A ható­ság szerint ezzel szórakozottsági rekordot állítottak fel, mert a ta­valyihoz képest 31 429 darabbal több ernyőt hagytak el. A statisz­tika szerint az elhagyott ernyők 40 százalékát kérte vissza a tulaj­donos a talált tárgyak osztályán. Az egyéb elhagyott tárgyak listája következőképpen alakult: 80 ezer egész és fél pár kesztyű, 12 ezer , szemüveg, 22 ezer könyv, 44 ezer Egy alkalommal meg arra uta- reükül és bőrönd, 11 ezer kulcs. Somogyi Népiap' Az MSZMP Somogy negyei Bizottsága es a Soniug.y megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISUEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-lu. 15-11« K»^dja a Somogyi Néplap Lapkiadó vállalat, Kaposvár, Latinka s. u. ü. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIKTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S u. s. (F. v.: László Tibor» Terjeszti: a Magsat Fosa Elő­fizethető a helyi posta* ív; .knáJ és postáskézbesltöknél. Előfizetési díj egy hónapra il

Next

/
Thumbnails
Contents