Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

Vasárnap, 1961. augusztus 27. 5 SOMOGYI NÉPLAP Mihályi Margit: Az ürü-m tábor Az őlsO pepj-pipe) aki meg­érkezik. Hátizsákja legalábD olyan terebélyes, mint ő maga. Rátelepedik, törölgeti a homlo. kát, kerek képe virul bazsaró­zsa módjára, és nagy gyorsan kekszet eszeget meg almát, ne­hogy folytonossági hiány tá­madjon a kosztolást illetően. A befutó Szentelt csak barátságos vigyorral köszönti, mert úgy ki van tömve a pofazacskója. Lassan gyülekezünk. Az utasok tömegében mór sűrűn virítanak a nyakkendők. A lányokkal mamák is jönnek megadni az utolsó és kifogyha­tatlan utasításokat, hogy an­gyalom ne igyál vizet, mert akkor fáj a hasad, limonádét igyál, a citromok a pizsamád­ban, a cukor a fürdősapkádban, és valóban ott, mert egész úton folyik a nyomukban, hogy haza lehetne találni a fehér kristályok csíkján Jancsi és Juliska módjára. Továbbá hord a szalmakalapot, mert napszúrást kapsz, ne hordd es­te a shortot, mert összecsípnek a szúnyogok, kend be magad ecettel, akkor nem csípnek, de viszont már arra nincs utasí­tás, hogy akkor hordhatja-e a shortot. Írj minden nap nagy- mamáéknak is, kismamának is. meg Viliéknek, ha kell, kül­dünk csomagot, nehogy éhezz, ezt tedd el, ebben j tészta < van, hamar megtudjuk róla. hogy a krémesek fajtájához tartozik, mert éppen Pepi-Plpe ül rá, és nyomja ki belőle a sárga szuszt. Most már a zsebek és a tás­kák, a kezek és a szájak, min­den tömve ennivalóval, mintha a hét szűk esztendőre készül­nénk. Aztán a mamák fülünk­be súgják kívánságaikat: tes­sék rá figyelni, mert nem eszik, válogat. náthás egy kicsit, melegítőben járjon, fél a drágám, középen aludjon, nem szereti a tejet, teát igyon, nem szereti a teát, tejet igyon, egyiket sem szereti, mit igyon? Mindenki egyszerre beszél, a közhangulat emelkedik és vele együtt az izgalom. Fár papa is lézeng, de ők tisztes távolság­ban, mintha csak véletlenül . • ' ' MPR T ÉN AGY SÁNDOR: LEÁNYFEJ PORTRÉVÁZLAT Néha felszúrja kedved finomságét a szálkás munkanap, és méhecske-zümmögéssé zsugorodik benned a szárnyas indulat, de másod sincs, mint ez a könnyű vérzés, mi ideköt, és holnap is eljössz újra, mert itt születnek; köréd az örömök, mert úgy élsz itt, minti_ a gerlék szárnyaiban az egyszerű meleg; a kérdőjelek után te lettél a megmásíthatatlan felelet, fiatalságoddal bizonyítasz és érvelsz, május lakik a tenyeredben, s kapar, mint a cserebogár; s hogy mindenkinek jusson: szemedből szóródik szét a nyár; mint szépen kirajzolható dallam, föllebbensz a gépek és zörejek fölé, és körbetáncolod ezt a kis műhely társadalmat, s mi minden irányból összegyűlünk, összekoccintjuk szíveinket, megcsodálunk, és természetesnek veszünk, benépesedünk szeretettel, amit szépséged közénk hintett. SZIRMAI ENDRE: BARANGOLÁS A GYERMEKKORI TÁJON Szakállas sziklák tömzsi lapjain falu fészkel a lanka partban, emlékfelhő száll a vízesés fölött, és szétfoszlik a felcsapó morajban; s nyomában képek kavarognak. Valóságba öltözik a pornak, a kőnek és a szélnek rideg világa, szomjas szegénység hókadó virága köves közönyre hull magtalanul. Az ormolzon kacér an villan a hó, a fenyves ajkáról nem szisszen a szó a kárpáti szél gyors csapású szárnyán; nem kószál ködlooán a fekete ármány, eltűnt nyomtalanul. Az idő óriás gátat emel, nem csap ki már a nyugtalan meder, a völgy fölött gyár kék füstje borong, cukros hóban mosdik a napkorong, mikor a hegy mögött nyugovóra tér, s rámosolyog a réti pipitér. A csúcsok között csillék lebegnek, kincset visznek, s mint játékát a gyermek a gyár udvarán rendre feltomyozzák, hogy erőt ontson majd a sok pohos zsák. Az élet izzó szeme biztatón lobog, a völgyben gyöngy-tiszta bélce mosolyog. HORGAS BÉLA: NÉLKÜLED Sáros vizet hörpint a szel az úton, nyugtalanul esteledik, ' Sárga páncélban villamos jön, körülfutja a város tisztásait, vézna karjával alacsony eget tapogat Most már leülhetsz a házak elé, és voníthatsz, mint a vadak; bőröd a magánytól kirepedezik, most már nézheted a füstarcú ég végtelenbe feledkezett félhold szeme most már mondhatod: nem akartad; rongypatában léptet az éjjel, elgázol, és otthagy a madaraknak, nélküled születik meg a nap, nélküled nőnek fel a hegyek, __ (je engem magával visz holnap e gy páncélos mellű sereg. csöppentek volna ide az állo­másra. Már másodszor olvasunk névsort. Pepi-Pipe hiányzik. A tejboltból halásszák ki, kakaót iszik, hozzá rág egy fonott ka­lácsot. Dohogva jön az érte küldött fiúkkal, és egy óvatlan pillanatban még 'belép egy két­forintos fagylaltért. Végre együtt vagyunk. Utol­jára még elsorolom a legfonto­sabb holmik nevét, de már csak szokásból, mert úgy sem érnénk rá utána szaladni. Rend­re sülnek ki a mulasztások, fe- ledékenységek. Szenti a szap­pant hagyta otthon, kis Kata a törülközőt. Csóválom a fejem, korholom őket, és mikor Pepi- Pipe is reménytelenül keresi fogkeféjét, már éppen mérges is volnék, de akkor a gyerekek biztosítanak, hogy nyilván azt is megette. Így csak sóhajto­zom, hogy milyen nehéz is gye­rekekkel, akik nem csinálják, nem is gondolják, számtalan- ( szór a szájukba rágva minden, Vegyes érzelmekkel, egyre re- A naposak hordják a vizet, még erős. A tábortűz opál ha­mégis elfelejtik. Ekkor áll me, menytelenebbül tipródunik a és segítenek a konyhán. A mujában hunyorog a parázs, a szemem az osszegongyolt gallyak gözött. lányok krumplit hámoznak. Gallyat tesznek rá. Hűvös az éj, pokrócokon. Hirtelen elgyengu Aztán hirtelen széles ívben Csendben dalolgatnak. Azeny- és olyan tiszta mint egy kris­lók Btzony. ezt,.mefS en. 1 kiYi.1'illnak a nyakkendők kö- he szél megkeveri és orrunkba tálygolyó. A lángokat nézzük, tettem otthon. Most mit lehet rulöttünk. Örseink vonulnak veri a kesernyés füstöt, majd A szemközti fán egy nagy test tenni. A vonat azonnal indul, komolyan, megfontoltan Pepi- felhajtja a dombon. Az őrsi tipródik a gallyak közt Vén Minden szem raj tani. Enyhe, Pipe vezetésével hosszú lánc- foglalkozás tart. Nótáznak. A bagoly, ö meg minket szem­aZr^L ^an’ & lninket keresnek. Bol- sátrak előtt, a rögtönzött kis lél, majd nekilódul, és mint az cokon. Gyors pillantás a me- dogan vesszük tudomásul, hogy kertekben friss virág. éjszaka árnya, átrepül a dom­kel' ei^aí-adiaknCA követkeSí’vo6 ' A tábor megtelik illatokkal, hon lomhán. Úgy tűnik, hogy nattal e»y óra múlva indulok kJT I* me®rak°^Ynk gallyak- £s egyre többen gondolnak a súrolja a hasa a füvek csillogó máifuk Már memék is de az konyhára. Pepi-Pipe lába ki- hegyét. A zsálya illata setten­, k“^ dombháton a para- lóg a sátor alól biztosan a ha- kedik keveredve a rothadó al­meg megszerzőm nekik azt az szmu voüigybe. Már harmato- zai romjait pusztítja étvágycsi- mák erjedt illatával, oromét, hogy a vonatból iníe- sak a fűvek és a virágok. Hű- nálónak ebéd előtt “ ‘ ' ITAC.OlM n 1_ gu F ekete Mihály: A PÉCSI SZÉNMOSÖ. Az evéseket érdemes volna gethessenek nekem. Máskor vösen simítanak végig a bőrön a helyszerzéssel lennének el. Valami jó fű illata száll. Török foglalva, de most megroha- a zsályák lila virágú füzéréből, tótni az aggodalmaskodó mozzák az ablakokat, hogy és elmélázva szagolgatom. A löknek. Ügy esznek, mintha az bennem gyönyörködhessenek, távoli juhhodály felett por- éhhalálból menekülnének Pepi-Pipét a csomagtartóról gömb len& és a bégetés ide menekülnének _ húzza le a kartársnőm, mert hallik. Fejünk felett megszólal CsoroSn<=k a kanalak, taiiye- ott talált magának megfelelő egy madár apróka, álmos pity- TOk- A repetázók már újból só­iéi á'tót. A vonat máris indul, tyenéssel. rakoznak a konyha előtt. A vé­A gyerekek nekivadulnak. Zökkenő akad több is. Hiába, kanyka Csapit is biztatják, Majd elrepülnek, úgy hado- zöldfülűek vagyunk mindnyá- ... . , . násznak. ja-n. Akadoznak a jelentések is' egyen repetát A “"“"T meg' Visszafekszem. De nem tu­dok elaludni. Nemcsak azért, mert szokatlanul kemény a szu" fekhely, hanem mert a csend szépsége és fénye gondolatok­kal rakja meg még a sátrak hegyét is. Megint aflma hullik. Döbben a föld. Az őrök WSlk beszéde bent szakad. — Valaki jön! — leheli Fa­réj Jósika dllanásra kész bá­torsággal. Bene Misiben meg­vetés végighuiilámzik a sátrak ^ n kér mert 6 oljrat érzékelhető, hogy fordul az éj­ein, 1 a. h;é>n mprl: a Iwmvir ’ J °__i_„ -___________n____zz . s oha életében nem evett. — Hajrá — kiáltják nekem, Szenti a szomszéd őrsvezető mák ácsol ja magát És kijelenti, szcruj a ievegő. és csuda jókat mulatnak rová- nevét mondja be a magáé he- hogy ő evett mindenből váló- __ Bújjunk be! __ tanácsolja s omra. Én pedig még integetek lyett zavarában. A fojtott ne- gatás nélkül, de már a repetá- didergő hangon, mert csak alig is nekik, mert igazán mulatsá- —*-'*“*—1’-£—................ - - - - ­gos dolog, hogy táborozni me­gyünk, és integetek a csapatom után. Siófokon érem be őket. Hosz- szú láncban várnak a vonatnál, nehogy végképpen , elkevered­jek. Ügy kísérnek, hogy min­denki utánunk fordul, nem tudják elképzelni, hogy miféle körben. Megroppan ^ az előtt a sötétben, mert a torony­ként meredező gallyak között még erőtlenül libegnek a lán- gpk. szaka, és mint egy ébredő só- ■.n , haj, megmozdul a szél a leve­A lekváros gombóc itt-ott el- ágyán, és borzongással tér akad a harsogó kacagásban, magához föld és ég a kábult Egy-egy szikra pattan sen es a csöpp csillag neki— fé^elmetesebh nillanata A melynek nincs kevesebb ».eimeteseoo pmanara. lódul a sötét mindenségnek. gyerekek hallgatagom fYis" Fuldokló hangok kiáltanak ví- öntudatlanságból. Ez az éj leg­IP-Vu ___1. _íH______A_ m agára hagyott köze, és hatalmas zúgással ira­modnak fel a lángok a parázsló ágakon. Sziknaeső fröccsen szét a bíbor füstben. Kis Kata kezdi el a dalt: — Este van már, késő este ... Teljes a hold, és fénylő le­meze mintha szögezve volna a viola-lila ég ragyogó, feszes az Ürü-major selymén, enyhe dombjai. A völgykatlan fontos személyiség vonul a sze­mük előtt. Virítanak nyakkendőikkel az autóbusz ablakában, és mikor hozzájuk érünk, a csapat olyan üdvrivalgással fogad, mintha legalábbis egy földkörüli útról tértem volna meg. Körös-körül.. ban körben feszülnek a sátrak az almafák alatt. Az őrsökkel az esti tábortűz- höz gallyszedésre indulok. Óriási hajrával egyenest neki­vágnak a szemközti meredek dombnak, mint a nyulak. Mi hárman kényelmesen megke­rüljük, és így térünk rá az útra. Aztán nem találunk egy morzsányi gyereket sem. Fer- sze már megint ész nélkül nyargalnak. Hiába, nem lesz másként, míg ki nem futják magukat, mint a jóvérű csikók. Lassan bóklászunk utánuk, nem lehetnek messze. De nem hallunk semmi neszt. A völgy­ben egy-egy alma dühben a földre, máskülönben csend. Egymásra nézünk. Hol lehet­nek, hiszen egy hang sem hal­lik. Pedig ennyien úgy üvölte- nek, mint a sziú indiánok, gondolom skalpolás előtt, dé az is lehet, hogy közben. Pislogunk egymásra. Na, most mi lesz? Hát hiába, a tá­borozásba is bele kell jönni. Ez nem iskolaudvar, határtala­nok a keretek. Rugalmasabban kell utánuk tágítani a pedagó­giát is. De hát egyelőre tágít­hatjuk, ez inkább tüdőtágítás, mert hujjahózunk erre, halló­zunk arra, sehol semmi. Csak egy bamba nyúl ugrik fel a lá­bunk alól, úgy megijeszt, hogy majdnem világgá futunk. Addig keressük, mígnem az az érzésem, bármint szépítjük is, hogy alaposan eltévedtünk, Teng cl zászló a tábor fö­lött. Az őrség a kérgétől meg- hámtolt fasorcimpó előtt a fű­ben hasal. ülnek sikere, mint a kosztnak, mert Mosolygok a ágak hideg és üdítő, és friss hegyi két pereken. Engem is fog a patakokra gondol az ember, varózs> hát mé? 5ket- **lk mikor issza. széPséí? előtt e^e,ore * » * csak félni tudnak. Távoli kutl/augatds. ük Be megmt leesik egy aima. , p . , UK Koppanasa most feloldja a szi­es valószínűtlen. Annyira, hogy nem is ismétlődik többé. vek szc>ronsosat­Az őrök halk lépteit hallom. g'c hüle! súgja Parcj Zseblámpa fénykévéje paszta- Benének —, csak az alma hűl« zik át a sátrak közén. Körbe- jjk £s megkönnyebbülve csz- járják a tábort. szenevetnek. Kilépek. A két gyerek meg- A? els- ^^01 elválik két mered, tisztelegnek. Aztán , ...... _ csöndében jelentenek. árnyék, őrségváltás. Lehunyom Szép, nyugalmas éjjel. Fale- a szemem. Az éjszaka^ meg vél sem lebben. A hold fénye csöndben gurul a hajnal fele. Oktatás Romániában Romániában a szocialista építés befejezésének feladata megköveteli, hogy minél több szakember álljon a lendülete­sen fejlődő gazdasági és kul­turális élet szolgálatában. Ezért. a Román Munkáspárt III. kongresszusa széleskörű tervet dolgozott ki az oktatás minden fokozatának fejleszté­sére. Ennek egyik jelentős ese­ménye a hétéves oktatás álta­lános bevezetése. A most be­fejeződött tanévben a V. osz­tályban tanult azoknak a ta­nulóknak mintegy 96 százalé­ka, akik a megelőző évben a IV. osztályt végezték, el. Ennek elősegítésére az állam biztosí­totta a tanulók megfelelő ta­nulmányi föltételeit azzal, hogy biztosította az ingyenem tan­könyvellátást az általános is­kola (I—VII. osztály) minden tanulójának, új iskolákat és tantermeket nyitott meg, in- temátusokat. létesített, ösztön­díjakat adott stb. Mindez le­hetővé tette, hogy több gyer­mek iratkozzon be az általá­nos iskola I—VII. osztályaiba. Az előző évhez viszonyítva az 1960/61. tanévben az általános iskolák tanulóinak száma 170 ezerrel emelkedett (611 ezerről 781 ezerre növekedett). A hétosztályos általános is­kolai oktatás teljes bevezetésé­vel egyidejűleg megkezdődik a romániai oktatás fejlesztésének másik jelentős mozzanata, mégpedig a nyolcosztályos kö­telező és általános iskolai ok­tatáshoz való átmenet. Ez szé­lesebb lehetőségeket biztosit az ifjúság egyöntetű és sokoldalú nevelésére, szélesebb kulturá­lis báz'st teremt az elkövetke­ző időkben az ország minden honpolgárán ak. Az általános iskolai oktatás időtartaménak meghosszabbí­tása egy évvel új tanterveker., oktatási programokat és tan­könyveket tett szükségessé, az új követelményeknek megfele­lően megköveteli az olyan tan­erők fölnevelését, akik sikerrel tudják teljesíteni a 8 osztályos iskolai oktatásban rájuk háru­ló feladatokat. Az elmúlt tanévben az álta­lános műveltséget nyújtó kö­zépiskolák nappali tagozatain a tanulók száma 16 771-gyel emelkedett az előző tanévhez viszonyítva. A Román Népköztársaság közoktatásban rendkívül je­lentős helyet foglalnak el a szak- és műszaki, iskefák. Ezek szerepe, 'hogy fölnevel­jék a jövő szakmunkásait, hogy kialakítsák az anyagi termelés cselekvő tényezőit, olyan em­bereket neveljenek, akik a tu­domány és De j lett technika vívmányainak birtokában éle­tet adnak a párt kongresszu­sán meghatározott, a nép előtt ólló nagyszerű célkitűzések­nek. A népgazdaság fejlődése­vei jelentkező szükségleteknek megfelelően 1960—1965 között több mint 100 000 műszála kö­zépkádert nevelnek föl. Ugyairr ekkor oly mértékben kiterjesz­tik a szakmai iskolai hálózat tot, hogy lehetővé válik mint­egy 260 000 főnyi szakmunkás­nak a fölnevelése ebben as időszakban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents