Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

Vasárnap, 1961. augusztus

SOMOGYI NÉPLAP

Komjáthy István:

A JUHÁSZ

cr

ötvennégy juhtetemet szá- pajta, melyben molt meg.

a juhok éjszakáztak, a tanya- Alit egy darabig szótlanul, udvar közepében állott. Vala- azután leguggolt a Janka mél

— Nézze, én megmondtam, — Akikor, agronómus úr, amit megmondtam, de tudom, rnást is intézzen el egy fübt , j. - alatt! — szólt csendesen a junem könnyű a szegről éjjeliőrt ^ aki eddig csflk haUgatatt.

történhetett

mikor, még. az uraság idejében Ié> simogatni kezdte, mint leakasztani. Addig én ott al- _ MJt> Jóska bácsiy hintószekerek, könnyű kocsik az alvó kisgyereket szokás. szóm. Nem hagyom a jószágot szállásoltak benne, de amióta a Peperő Karesz szólongotta, magára! grófnak útilaput kötöttek a tal_ bogy tenni kéne valamit, hogy Hogy para, a rozzant épület rendelte^ jelenteni kéne a dolgot. Nem méeis? tese is többször megváltozott: akarta meghallgatni, vagy ta- g kukoncagoré lett, majd amikor lán nem is haJiotta a bojtár a gépállomás Itt kapott helyet, szavát? gépszínné lépett elő, később pedig a tsz vette birtokba, s benne helyezték el a juhokat.

— Csak azt, hogy ne nekem kelljen éjszaka csőszködni a akkor pajtánál. Látja, az nem dolgom nekem. De úgy intézze, hogy

Nagy motorzúgás, berregés “ éjjel nem 31520111

Se látott, se hallott.

Olyan sietős?

— Szóval olyan sietős, mint

közepette megérkezett az őrs- Pedig parancsnok. Némán engedtek

ekkorára már egész sokadalom neki utat az emberek. Nézte amilyen sietős ez a másik! — gyűlt össze a pajta előtt. A egy darabig, aztán nyúlt a fű- bökött a füzetre.

Mivel ekkorra már az ajta- hírre az emberek összefutottak , twtpját az ördög elvitte, Peperő a határból. után' Mivel 32 oreg

Ennyiben maradtak, illetve megígérte a juhásznak, hogy a

Karesz, a kisbojtár deszkákból, __Farkas ontotta le!___szólt z*^ábas Nagy még mindig ke- férést elintézi. Nyargalt is be

h

everő lécekből igen alkalmas valaki.

pajtaajtót eszkábált, amivel aztán a tátongó rést elzárták. A juhot hát félteni nem kellett, egyébként is vagy ő maga, vagy Jóska bácsi, az öreg juhász benn aludt a juhokkal. Évek óta nem is esett kár azokban!

Hajnalomba Karesz

sergett, odaintette Peperő Kaa motoron egyenest az irodá- vett ra.

Mire a vasúti átjáróhoz ért, már sütött a nap, kár volt hát ilyen nagy patáliát csapnia! Sajnálta is már az egészet a feleségével. Fél esztendeje, hogy Eközben a fiatal agronómus házasok, amióta itt az állást

megkapta. Húzódozott is egy

— Álmodozik tán? — kiál- reszt a kisbojtárt Mit tóttá hátra egy fiatal legény, észre először? Be volt-e téve a — Hol vannak ma farkasok? pajtaajtó? Hol feküdtek a juCsak a mesében! hők a pajtában? Mindent el- ^ ^ ,

m^ik T tovább nem ^tet- kérdezett a*>EÓra’ s felírta 3 Ekkor össze

te_ füzetbe.

najnaiama xvaresz támasz- ~T Agyontaposták egymást! _Ä_i_lr-_Ät+ Már torai a fa- -fajtóttá ki a pajtaajtót, s ha Jós- ~ kezdte magyarazm egy fel- is megérkezett. Már benn a kicsit a menyecske, félt a faka bácsi volt a soros bennalvó, kani ernber- luban hallotta a hírt, s motor- lutó^ de aztán beadta a dereő keltette fel az öreget, aztán — Jó pofa maga! — szólt kerékpárján rohant lóhalálá- kát. Nos, a kis asszonyka,

kettesben indultak neki a Darvas, a sofőr, aki a gépál- ban hinten szólva nem hite ahogy meglátta, rákiáltott. S

hegyoldalnak, s terelgették a lomásról jött erre épp egy Ze- te ^ amit berm a*faluban ne- mivel az állomásra indult epfalkát hegynek föd, völgynek torral. — Hát akkor ezt a összehadartak. Szokásos fa- P611* hogy bemenjen az anyjá- le napkeltétől napleszálltáig! megrágott nyakeret mivel ma- lusl vaklármának tartotta. Itt hoz a városba, se szó, se beE reggelen is végezte szokott SY^ázza.? Ezt is megtaposták aztán> ahogy a szomorú lát- széd, felkapott á hátsó ülésre,

vány elébe tárult, elsápadt, re- s mar ki is adta —

FEHÉRSÁLAS ÖNARCKÉP

(A Hippi-Rónai Múzeum Vaszary-emlékkiállításának anyagábóL)

munkáját Karesz, s miután az ajtót kitámasztotta, odalépett a szalmapriccshez, hogy az öretalán?

— Ki tehette?

— Valakinek tenni

get felköltse. Esztendők óta —• tódították. többen.

még ilyen nem történt! A juhász nem aludt a pajtában! Csak nem történt valami baja? Mi lelhette az öreget? Nem

az ordrét:

megni kezdett a térde,‘ de nem irány a mamáék! Hiába szakellett' attól, hogy a motor elzáibbasz- badkozott, hogy held dolga tóttá, hanem ami eszébe jutott van, az asszonyka letorkolta, hirtelen. Átélte újra az előző Otthon éppen lekvárfőzés volt,

nagy történetét..

— Gonosz ember lehetett.

— De kicsoda?

— Akinek nem tetszik a mi

volt ideje ezen töprengeni, dolgunk! — ezt Haracsi Csicsa mert ahogy a ju hókra esett a csoportvezető mondta, aki __

pillantása, valósággal megbor- nagy pdutikus hírében állt, s gondolata zadt a látványtól. Egymás he- M éüeDség lsaét volt. Már hetek óta rágta a fügyen-hatan hevert a jószag, pa_ & -- ----1—-■>t

akban folyt a vér a pajtában, látta.

estig segített, aztán meg végig kellett ülni a vacsorát. Adott is volna neki az anyóka, ha azt otthagyja!

Reggel mint az őrült hajtott Me^tláb^Nagy 3 motorkerékpárral, s mire a VU1, nctek óta rágta a fü- lalu. 313 ért, már ez a hír fölét az öreg juhásznak, hogy ak- s

szemerkélt az eső.

Ahogy az esőt észrevette, első

kor ér valamit a gyapjú, ha — Csakugyan! — tódították nem ázik meg, ha nem veszti

Mi is most az o teen0 tulajdonképpen? ezen

Olyan volt a szállás, mint valami feldúlt csatatér! többen is. el zsírtartalmát, ha nehéz, ha

Kiugrott a tanyaudvarra, s __ E2t csak szánt szándék- tartalmas. Nem szabad tehát

t

arkaszakadtából kiáltozni kéz- . , x-u-x+ai, kihajtani még akkor se, ha

dett: - ...... ___• . csak.az eső látott Játja lógnf kezdett töprengeni.- Jóska bátyám! Jóska bá- “ te 6gy Ai "örtE ázonh^i ^zt a- történetet így elmondtyám! te“- visszavágott azzal, hogy a nyáj ja? N ^ mégsem!. SzéAz öreg a hegyi ösvényen ^\ gyellné az emberek előtt A

\gyengeségét, hogy asszonyi kéfordult ki éppen, vagy ötvenhatvan lépésre lehetett, s az ijedt kiáltozásra gyorsítani kezdte lépteit.

— No, mi van, te? Miért kiabálsz?

— Gyöjjön gyorsan, Jóska bácsi. Gyilkosság történt!

— Ne bomolj, te! — fenyegette meg a bojtárt a görcsös tölgyfabottal, de azért siető- sebbre fogta a dolgot.

Karesz csak tovább rémüldözött.

— Fusson kend! Megölték a Jankát! De az egész odavan

— A Jankát? — ismételte az öreg, s hirtelen arra gondolt, hogy megbolondult a gyerek. Janka volt a kedvence a falkában, dédelgetett, kedves jószága, valósággal a szívéhez nőtt. Még csak elgondolni is rettenetes, hogy baja eshetett volna a

KEREK IMRE:

Csak hozzád hajlik

A pünkösdi rózsa kihajtott az útra.

Felleges az arcod, miért búsulsz, Gyurka?

Hát mit tehet róla a pünkösdi rózsa, ha sokan csodálják arra haladóba?

S mit tehetne mást, ha annyian csodálják: mindenkire szórja, pazarolja báját.

S azt hiszed, kivetett mindörökre téged piros udvarából tulipán-szívének?

Sohse hidd, pajtás! ö csak hozzád hajlik, labdarózsa-meile csak érted vonaglik.

A pünkösdi rózsa kihajlott az útra.

Emeld föl a fejed, Szakítsad le, Gyurka!

BENCZE JÓZSEF:

Hej, fekete tőzeg..

Hej, fekete tőzeg, fényes szén testövére, kinek kevés volt itt kommenciók bére, ide vezetett el nyaranként az útja, tollas meleg kellett rongyos kabátjukba. Szalmazsúpos, görnyedt, kis közös konyhákba’, spórolni kellett a podvas hasábfával.

Főzés után fújták a fá-adt parazsat, szegények tüzének hamvadni nem szabad. Apám szenes kézzel vashomlokot törölt, s gond verte a szívét, mint üllőt a pöröly.

résnek oly könnyen engedett! Kereste a formát, hogy hogyan adja tudtul a dolgot, mert ha nem mondja el, biztos volt benne, hogy Mezítlábas Nagy úgyis bemártja. Egyrészt, mert ezzel magát tisztázhatja, másrészt, itt az alkalom, hegy a leckéért megfizessen! Miért is hadonászott azzal a haszontalan füzettel az orra előtt, holott unokája lehetne? Valóban meg se magyarázta a dolgot neki tisztességesen, csak pattogott, pedig ismerhetné a juhász féle embert, tudhatná, mily görcsösen ragaszkodik a megszokotthoz, a beidegzett- hez.

Türelmesebb lehetett volna.

Az őrmester befejezte Peperő Karesz kihallgatását, s az öreghez fordult, aki még mindig ott tébláboit a Janka körül.

Ekkor toppant a rendőr elé

egy kisiskolás, s magábóf ktJanikának?! S aztán! Micsoda bolond beszéd, hogy az egészig falba odavan! Hirtelen arra

gondolt, hol is lehetett eflőző — Akadnak ilyen gonoszok! a juhász dolga, hogy ötven év kelve kezdett el valamit henap a gyerek? Búcsún, bálban, — ide kellene fektetni mel- óta csinálja, ó nem hallgatja V€sen magyarazra‘

lajgziban? Hol ihatott? Nem léjük a gazokat! . , . . , — Mit mondasz, kisfiam? —

emlékezett rá, hogy említett Haracsi Csicsa mindjárt szol- a keserves mvasuK. kérdezte az őrmester, mert

volna valamit. Még hogy sz gált is megfelelő történettel. A legutóbb is kint erte eső- nem értette, amit a kisfiú hiregész odavan! Hát most élünk, Pár évvel ezelőtt az egyik ben, akkor végleg ihegharagu- télén elhadart.

vagy az öregapám idejében? szomszédos faluban hallotta, dott:

Akkor megtörténhetett, a köze_ hogy valaki a szérú&kertet felli erdőkben tanyáztak akkor a gyújtotta, az egész termés oda- ,

farkasok. De most? égett. Végül is a rendőrség ki- ^ me§ egyszer esőben ran*1

Odaért a pajtához Kifújta nyomozta a tettest. Tehát hu- . magát. Zihált, aztán félre lök- fokra került a jómadár, te az útból a gyereket. Megérkezett az elnök.

Első pillantása a Jankára

CS©tt)

mögötte. Nem volt könnyű

— Én már tudom, ki tette! mondta —, — ragyogott a fiú arca.

— No, ugyan? — nézett rá Aztán várakozón az őrsparancsnok.

— Kicsoda, te? — kiabáltak innen is, onnan is.

A fiú várt, aztán kivágta.

— A Csöpi kutya, a Bogár

w ... —=------- ------ ----- ---------- - — kutya meg a Buksi kutya.

ü

/ioi leKUdt a hs csillagos megértetni magát az emberek- Ekkor határozta el, hogy meg- Megnéztem a lábukat meg a homloku, a kenyeres tarsa, kel, kiket sok apró sérelem, ér- leckézteti. Hadd lássák a töb- pofájukat, csupa vér rajtuk 32 18 á^deto biek is, hogy érvényt tód sze- minden!

Jóska bácsi még egyszer lelem, fölírom kendet! majd űzethet!- ........... Tegnap aztán, ahogy a boruA

z emberek utat nyitottak. ^rrevette mércét vett

Nehéz, küzdelmes; év állt észrevette, mérgét vett

Nem volt könnyű volna rá, hogy kinn találja.

Szeretett! Nem volt rá ideje, egymással Most ahogy a szo- hogy vele törődjön, mert a lát- morú báránytemetőt szemlélte, vány el borzasztót ta. egy pillanatra megtántorodott.

Kern Hátha azoknak van

Az egyiket fölemelte.

rezni az akaratnak! Elvégre is Ekkorra már egy katahegyi ... —, -1 * ember is ott állt a falu mellett,

a jószág nem Csáki szalmaja! g mindenben megerősítette a

volt abban már az életnek egy Akik lármáznák! Ha nem hajt- csöpp szikrája se. Egy másikat ják össze a juhokat, ez nincs!

igazuk, Felkapott a motorra, és meg gyerek szavait.

sem állt a pusztáig, illetve _ Lehetséges volna? — te- Hóttóig. Ott szokott olyantájt kintett az őrsparancsnok az

emelt meg. Szét volt szabdal- Érezte magán a szúrós tékán- TMatnr emberekre

£ tetek' A2 ** Mezifiábas^^j^ ^r^ája - Lehetséges! - válaszolóén párákat. A kost a kos Na&y má-r napok óta mondo- juhász dolga, igaz, ez meg az ták szinte egyszerre,

mellé, a jerkét a jerkéhez, az- gáttá, hogy éjjeliőrt kéne ál- agropómus leckéje! — mondot- A pajtának csak be volt tatán a kisbárányokat. Mikor ez lítani a pajtához, valami ve- ta, frriint összetalálkoztak. Ez- masztva a kerítése, amúgy se

zel előhúzta füzetét a zsebé- volt magas, egy kutya könymegvolt, megszámolta őket szélyről is beszélt homályosan,

Mezítlábas Nagy, az öreg juhász.

bői, s a napot, az órát, mikor, nyen átugorhatta. Valóban így

de ő bízott az öregben, hisz hol találta, emlékeztetőnek be- is történt. A három kutya kö- a legutóbb is azt mondta: jegyezte. zül valarri(elyik beugrott, a

jámbor juhok megriadtak, s

egymást taposva fúrták magú- kait az egyik sarokba. A másik két kutya is bejuthatott eközben, s még csak nagyobb riadalmat okoztak. A juhok

mindinkább összeszorultak, s valósággal agyontaposták egymást Közülük aztán a kutyák egypárat szétmarcangoltak.

— S az éjjeliőr? — kérdezte az őrmester, miután a történetet nagy vonalakban a füzetébe följegyezte.

A .tekintetek Mezítlábas

Nagyra szegeződtek, mert mindenki tudta, hogy ő szokott a pajtában aludni.

Ekkor előlépett az agronómus, s megérintette az őrsparancsnak vállát. Most már tudta»? -"hogy iB*it«fe* mondani: a szín" való'‘igazságot! ■

A rendőr azonban intett: élőbb a juhászt hallgatja meg. Aztán majd mindenki más jöhet, aki valamit még tud hozzátenni!

Mezítlábas Nagy odalépkedett az őrsparancsnok elé. Némán utat nyitottak neki az emberek.

Kahogott. Várt egy darabig.

Az emberek várakozón tekintettek a juhászra. §

Végre belekezdett.

Elmondta, hogy mindennap hűségesen itt alszik a pajtában, bár nem kötelessége. Ö azonban a bárányt égő tűzzel szereti, ezért nem hagyta őket magukra. Annál kevésbé, mert a napokban észrevette, hogy kóbor kutyáin ólálkodnak. Egyszer föl is ébredt a vihánculá- sukra, s egy karót hajított közéj ükVárt, kahogott.

— Ezen a napon, azaz tegnap — folytatta — valami furcsa dolog történt velem. Nem is tudom, hol kezdjem? Nehéz erről itt most beszélni — s kö- rülpillantott — Reggel történt velem valami, magam se értem ... — s csak bámult maga elé, mintha valóban titoknak akarná megfejteni az ákonr bakomat.

— No, mi történt reggel? — kérdezte sürgetőn az őrsparancsnok.

Az agronómus a halántékához kapott s megtántorodott.

— Reggel — folytatta az öreg, — s mint aki a fonal végét megleli, gyorsan kezdte gombolyítani —, amint nyúlok a fapohárért, amit mindig a fejemnél tartok, nem találom. Feltúrom a szénát, hát ott van a lábamnál széttaposva. Mikor léphettem rá? Magam se tudom! Ezt már rossz jelnek vettem! Kedvetlenül hajtottam ki a Hóttóhoz... —

Megint várt.

— Nem is múlt el a rossz

kedvem estig... Sötétedés után, szokásom szerint ledőltem itt a pajtában a vacok- ra... Ügy elalvás előtt meghallottam a kutyák viháncolá- sát egy göröngyöt odavágtam» aztán elaludtam...

— No és aztán? — sürgette az őrsparancsnok, mert az öreg megint elakadt.

— Ügy éjfél tájban leheti, amikor hirtelen fölébredtem. Olyan történt velem, amit még most se értek, és talán sohase fogok megérteni.

Az emberek önkóntelnül összébb 1 zárkóztak, közelebb húzódtak, hogy minden szóit hallhassanak mert rettenetes halkan beszélt az öreg juhász.

— Ott állt a feleségem előttem fehér fátyolban, ahogy az oltár előtt állottunk. Nézett rám nagy barna szemével, s azt mondta: Joke mért felejtette otthon nyitva az ajtót. Mért nem vigyáz jobban, Joke! Még valami rossz ember be talál menni. Elviszi a képet a sublótról ... Én rögtön fölugrottam, de már eltűnt az asz- szony ... Futattam hazáig. Csakugyan, a konyhaajtót nyitva találtam. Félve léptem a szobába. Ott föllélegeztem. A sublóton a kép ott volt a helyén. A házassági fotográfiánk, ahol együtt vagyunk az asz- szormyal. Csak bámultam rá, s annyit mondtam:

— Ne félj, Verőn, nem megyek vissza! A kutyákat elzavartam már! — s ledőltem úgy köpenyegben... Reggel aztán Karesz ijesztett meg, amikor ide jöttem... de igaz is volt

Az örsparancsnok kezében remegett a ceruza, amikor a kicsit kusza történetet a füzetébe föl jegyezte Az emberek ■megindultan néztek az öregre. A fejek megértőén bólintottak. Mindenkinek fájt a csapás, de tovább a juhászt senki a történtekért nem okolta.

Csak egy valaki állt zavartan, értetlenül, a megnyugodott emberek csoportjában. Az agronómus. Álomnak tetszett neki az egész,

Hihetetlennnek! Miért találta ki Mezítlábas Nagy ezt a történetet? Mi vitte rá, hogy e mesét elmondja? Miért nem mártotta őt be, amikor megérdemelte volna?

Aztán egyszerre világosság gyűlt a fejében. Elvörösödött a feje búbjáig. Megértette végre, hogy útravalót kapott most! Egy életre emberségből az öreg juhásztól.

Ahogy ment a motorján, mormolt is valamit magában. Akik közel álltak hozzá, any- nyit hajlottak csak:

A juhász leckéje!... A juhása leckéje!...