Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-01 / 179. szám
VfLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKl Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 179. szám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1961. augusztus 1. A Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezete MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Ijlji! Teremtsünk szakszervezeti életet a talvakban is (3. O.) A volokalamszki országúton (5. o.) jjlíjj „Vigyázat, csaló!" (6. o.) A TASZSZ kivonatos ismertetője Moszkva (TASZSZ). Július 30-án közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának tervezetét. Az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénuma egyhangúlag jóváhagyta a program tervezetét. A plenum határozatának értelmében a programtervezetet a Szovjetunió minden kommunistája, valamennyi dolgozója elé ternelrni jelentőségű fordulata a kapitalizmustól a szocializmus felé, amelyet az októberi forradalom indított el, a társadalom fejlődésének törvényszerű eredménye A tervezet első »része hangsúlyozza: a kapitalizmus belépett utolsó szakaszába: a monopolkapitalizmus, az imperializmus szakaszába. Az imperializmus rothadó és haldokló kapitalizmus, a szocialista forradalom előestéje. A kapitalista világrendszer egészben véve megérett a proletariátus szocialista forradalma számára. A tervezet ezután taglalja az októberi forradalom világtörténelmi jelentőségét, mélyrehatóan elemzi azt az utat, amelyet a szovjet nép a szocializmus győzelméig a Szovjetunióban megtett, s levonja ez út legfőbb tanulságait. A tervezet megállapítja: a Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a népek csupán a szocialista forradalomnak és a proletárdiktatúra megvalósításának eredményeként juthatnak el a szocializmusba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen igazolta azt a marxista—leninista tanítást, amely a kommunista pártnak a szocialista társadalom megteremtésében és építésében betöltött döntő szerepéről szól. A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista építés feladatait nem egyedül, hanem a szocialista országok testvéri családjában oldja meg. A német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása a második világháborúban — a Szovjetunió döntő szerepével — kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei meg- döntsék a kapitalisták és földesurak hatalmát. A szocializmus építésének útjára léptek Albánia, Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Kína, a Koreai Népi Demokratikus jesztik széleskörű megvitatás végett, s végső megtárgyalásakor figyelembe veszik a vita eredményeit A párt új programját az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesztik megvitatás és jóváhagyás végett. A programtervezet bevezetésből és két részből áll. Az alábbiakban közöljük a tervezet tartalmi összefoglalóját. Köztársaság, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia s még korábban a Mongol Népköztársaság népei, s a Szovjetunióval együtt megalapították a szocialista tábort. A szocializmus útjára lépett Jugoszlávia is. A jugoszláv vezetők azonban revizionista politikájukkal szembeállították Jugoszláviát a szocialista táborral és a nemzetközi kommunista mozgalommal, s előidézték azt a veszélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forradalmi vívmányait. Az európai és ázsiai országok szocialista forradalmai újabb hatalmas csapást mértek az imperializmus állásaira. Különösen nagy jelentőségű volt a forradalom győzelme Kínában. Az európai és ázsiai országok forradalmai 1917 októbere után a világtörténelem legnagyobb eseményét alkotják. A társadalom politikai szervezetének új formája keletkezett: a népi demokrácia, a proletárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialista forradalom fejlődésének sajátosságát fejezte ki olyan viszonyok között, amikor az imperializmus meggyengül, az erőviszonyok a szocializmus javára változtak meg, kifejezésre jutottak az érdekelt országok történelmi és nemzeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista világ- rendszer: a szocializmus és a kommunizmus útján haladó, a közös érdekek és célok egységében összeforrt, a nemzetközi szocialista szolidaritás szálaival szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai együttműködése. A szocializmus építésének elszigetelt, a szocialista országok világméretű együttműködésétől elkülönülő irányzata elméleti tekintetben nem helytálló, mert ellene mond a szocialista társadalom objektív fejlődési törvényeinek. Gazdasági tekintetben káros, mert a társadalmi munka tékozlására, a termelés növekedési ütemének csökkentésére s az országnak ba hívta a cári önkényuralom megdöntéséért, majd pedig a burzsoá rendszer megszüntetéséért és a proletárdiktatúra megteremtéséért, megvalósult Ugyancsak valóra vált a párt 1919. évi VIII. kongresszusán elfogadott második program is, amely kitűzte a szocialista társadalom felépítésének feladatát. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik programját: a kommunista társadalom felépítésének programját. A kommunizmus történelmi hivatást teljesít: mentesít minden embert a társadalmi egyenlőtlenségtől, az elnyomás és kizsákmányolás minden formájától, a háború szörnyűségeitől, s a földön békét, munkát, szabadságot, egyenlőséget és boldogságot teremt a kapitalista világtól való függőségére vezet. Politikai tekintetben reakciós és veszélyes, mert nem összeforrasztja, hanem elválasztja egymástól a népeket az imperialista erők egyesített frontjával szemben, táplálja a burzsoá-nacionalista irányzatokat, s végső soron a szocialista vívmányok elvesztésére vezethet. A szocialista világrendszer magabiztosan halad a döntő győzelem felé a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. Már a legközelebbi időszakban biztosítja felsőbbségét a kapitalista világrendszerrel szemben a teljes ipari és mezőgazdasági termelés tekintetében. Még fokozottabban megnövekszik a szocialista világrendszer hatása a társadalmi fejlődésnek a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitalizmus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a tervezet. A bomlás feltartóztathatatlan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és állami rendszerére, politikájára és ideológiájára. Az imperializmus végérvényesen elveszítette hatalmát az emberiség többsége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világ- rendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Az első világháború és az októberi forradalom előidézte a kapitalizmus általános válságát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számos európai és ázsiai országban kibontakozott a kapitalizmus általános válságának második szakasza. A világkapitalizmus most e válság új, harmadik szakaszába lépett. Ennek az új szakasznak az a legfontosabb sajátossága, hogy nem világháború folytán bontakozott ki. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az imperializmus korszakában az állami monopolkapitalizmus nagy arányban kifejlődik, majd elemzi a kapitalizmust marcangoló legmélyebb ellentmondásokat, rámutat, hogy az állami monopolkapitalizmust hallatlanul fokozza a militarizmus. A militarizmus, miközben a monopolisztikus burzsoázia egyes csoportjait gazdagítja, ugyanekkor a nemzetek kimerülésére, a népek ei- nyomorodására vezet. Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus burzsoáziája, amely a kapitalizmus »megmentőjenek« szerepét vállalta. A tervezet ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a mononolisztikus burzsoázia még a nukleáris fegyverrel sem képes szembeszállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan menetével. Az emberiség nem akar és nem fog megbé- külni a kapitalizmus történelmileg elavult rendszerével. A tervezet első részének következő fejezete a munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalma világtörténelmi jelentőségű győzelmeket aratott. Fő vívmánya a szocialista v:- lágrendszer. A győztes szocializmus a maga példájával forradalmi befolyást gyakorol a tőkés viláv dolgozóinak értelmére, harcra buzdítja őket az imperializmus ellen, és roppant nagy mértékben megkönnyíti e harc feltételeit. A munkásosztály világtörténelmi küldetésének teljesítése szempontjából fontos feltétel, hogy megszüntesse soraiban a szakadást. Az akcióegységben fellépő, összeforrott munkásosztállyal szemben az imperializmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és jobboldali opportunista eljárását, leleplezik a szociáldemokrácia jobboldali vezéreit, akik nyíltan a burzsoázia mellé álltak, s lemondtak a munkásosztály hagyományos szocialista követeléseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányzatok ellen vívott harcban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A revizionisták tagadják a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra történelmi szükségességét, a marxista—leninista párt vezető szerepét, kikezdik a proletár internacionalizmus pilléreit, a nacionalizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogma- tizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kommunistáknak a nagy tömegektől való elszakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos akciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értékelését és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők érdekében való kihasználását. A dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fejlődésének bizonyos szakaszában szintén fő veszéllyé válhat, ha nem harcolnak következetesen ellene. Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás ellen vívott kérlelhetetlen harc szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. Am a harc még nem ért véget. A kolonializmüs bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állngk. Sokan közülük a nemzeti állam, megteremtése után gazdasági önállóságra és a politikai függetlenség megszilárdítására törekszenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni következetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyarmatokat megtartsa a kapitalista gazdasági rendszerben, s ennek keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolo- nializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperializmjsa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz, és fikcióvá válik, ha á forradalom a társadalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. A nemzeti felszabadító mozgalmakkal foglalkozó rész kimondja: Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunista és a burzsoá ideológia — közötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei- politikai fegyvere az antikom- munizmus, amelyne1- íenyege a szocialista rendszer rágalmazása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus—leninizmus tanításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan, érvekkel alátámasztva bírálja mindazon »elméleteket«, amelyek a burzsoá rendszer kizsákmányoló természetét álcázzák, a kapitalizmust Bevezetés A programtervezet bevezetése elöljáróban hangsúlyozza: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében: a kapitalizmus pusztulásának és a kommunizmus megszilárdulásának korszakát. A tervezet bevezető része a továbbiakban rámutat, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalom középpontja a XX. század elején Oroszországba tevődött át. Oroszország hősi munkásosztálya a Vlagyimir Iljics Lenin vezette bolsevik párt irányításával e mozgalom élcsapatává vált A tervezet ezzel összefüggésben kiemeli: az 1903. évi II. pártkongresszuson elfogadott első program, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harcminden nép számára. 1. rés» A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet — az emberiség fejlődésének útja Az emberiségnek világtörtékendőzik, majd zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborúktól. Az SZKP abból indul kt, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítására alkalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg új államközi viszonyok megszilárdulásához. . A programtervezet szembeállítja az államok közötti kapcsolatoknak alá- és fölérendeltségen alakuló régi imperialista módszerei, a nemzetközi kapcsolatok új, szocialista típusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok küipo- litikája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, önrendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szuverenitása tiszteletben tartás án a k elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, emberséges módszerein nyugszik* egyre növekvő befolyást kőről a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése: a fláború és a béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legszörnyűbb bűncselekményre készülődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást okozhat egész országoknak, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tábor, a bókeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért síkraszálló valamennyi erőösz- szefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválásának körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét. A szocialista és a kapitalista államok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szükség- szerűsége. A háború nem lehet a nemzetközi viták megol(Folytatás a 2. oldalon.)
