Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-19 / 168. szám
Szerda, 1961. július 19. 3 SpMOGYI NÉPLAP ÉPÍTŐ fiatalok Lopva közeledem a tábor felé, öt óra van, úgy tudom, ez az ébresztő ideje. Szálas fenyők között csakhamar feltűnik a tábor mindig romantikus, megkapó képe. A csend és nyugahódítják a somogyi középisko- ha látják. Utánajártam, visz- lások már harmadik esztende- szapillantottam többször is, je. Csurgó, TaU Nagyatád és a Sm^alÄÄ. *B%Z kaposvári Táncsics küldte el Jóskáról, Pintér Laciról írhat- 245 fiát a csatomaszabályozás- nék, s még kétszáznegyven fiúról, akik mind kitűnően érzik magukat a táborban. Nagy sietve a csurgói Gerencsér Pista esetét jegyezném föl, aki brigádvezető, s nagy fogadást ' tett az árokvágással kapcsolatban. De bizony nem volt még »■tréningben^, s elvesztett tíz pohár sört, a tizenegyediket ő tizenegyre letelik a munkaidő. .. — Nem is utolsó dolog a fearackszedés — ezzel fogadnak, s udvariasan megkínálnak, no persze, nem a ládából. Szedjek magamnak, ha akarok, ők már torkig vannak, szorgos munkájuk eredményét pedig ne rontsa senki, még ha vendég, akkor sem. Aztán már futnak, hordják a ládát a gyümölcsös szélére, s akié még nem telt meg, annak segíteLátjátok, fiók, így keU csinálni — mutatja Takács Pista bácsi. lom helyett azonban — melyből az ébredés derűs perceit kívántam magammal hozni — futkosás, mozgalmasság fogad. A lakósátrak körül senkit sem látni, ez téveszthetett meg; a fiúk már reggeliznek, egyikmásik brigád lapáttal a vállán indul is, mert aki korábban kezd, korábban végez... Ha múlt évi tapasztalataimat idézem, szinte nem ismerek rá a KISZ önkéntes ifjúsági építőtáborára. Akkor csajka és éttermi koszt, most tányér és önálló konyha. A fák közt hatalmas hűtőszekrény, a konyhasátor alatt gázzal fűtött kondérok, óriás sütő és önkiszolgáló rendszer. A fiúk tálcát hoznak, rajta az igazán búsás, jóízű reggeli. Odább nádpadló-kerítés között vízcsap és zuhanyozó (!), kifogástalanul fölszerelt orvosi rendelő a másik oldalon, és ki tudná felsorolni azt a sok fölszerelést, amely minden eddigi táBor fölé emeli a jelenlegit. A másik jellemző momentum ezen a reggelen a sietség, a reggelizés közben is észrevehető munkaláz. Pedig van idő, de a diák az már csak olyan, hogy nem szereti, ha noszogatják. Megy magától, siet, hiszen dolgozni jött ide. Ismerős arcokat látok. A parancsnokét, aki három esztendeje már egész nyarát az építőtáborban tölti sok gonddal, bajlódással, de nagy szeretettel és lelkesen. Kertész István, tanár. Nézem, ahogy osztogatja a kenyeret a konyhán. Nem az ő dolga, de így gyorsabban megy. És ha csali ez az egy hirtelen megragadott kép jellemezné nagy-nagy akarását, ügybuzgalmát... Ismerős fiúk arca tűnik fel, rám köszönnek, örülünk, hogy újra itt találkozunk. Beszélgetésre azonban nem érnek rá. Nekivágnak csoportosan a nádasnak vadonatúj munkanadrágban, gumicsizmában, és senki sem vezényel nótát, jön az magától. Milyen melegen tud tűzni a nap a kora reggeli órákban is! Fürdőnadrágra vetkőzve találom őket a Tetves-patak partján, a Lelle közeli zegzugos, nádas, sásos »vadonban«, ezt hoz, később még többet is várnak. Amint az árok partjára érek, s néhány percig őszintén csodálom a sok izmosodó fiú hajladozását, újra csak ismerős köszönt, Takács Pista báesi, a diákok jól ismert kubikosa. — Látjátok, fiúk, így kell csinálni — mutatja szenvedélyesen, s csak orra alatt mosolyog titkon a nagy igyekezet Az érettségizettek brigádja és a két pesti lány. Ebéd előtti időtöltés, láttán elégedetten. Most még — a tábor első napjaiban — versenyre kelnek a vízhólyagok, ég a pecsenyére síült hát, könnyebben fárad a kar, de így is kitesznek magukért a fiúit. Két-három köbméter a »norma«, s a hangulat munka közben is kitűnő, a jókedv kur- jongatásokkal fűszerezett megnyilvánulásai messze harsognak a Balaton felé. Apró élményeket, epizódokat hallok, ahogy végigsétálok az árokparton. Megismerem Chaplint, Padi Sanyit, aki mindig nevet álmában, s társai rájöttek, hogy vicceket mesél magának ilyenkor. Bemutatkozik Pupák, a sztár, akinek a fiúk szerint két rossz tulajdonsága van: nagy a szája, és szeret »kajálni«, különben rendes fiú. Kuzma Ferit úgy mutatják be, mint aki csak akkor dolgozik, hogy ő bizony színésznőnek készül. S mivel él- celődni nekem is szabad, elhatároztam: a színészi pálya vagy inkább az álmodozás kezdetén nem árt egy kis propaganda. Alig érdeklődhettem a lányok munkájáról, alig mondják el nagy sietséggel, hogy uborkaszedés, -válogatás, paprika- és paradicsomszedés, bor- sónyűvés szerepel még munka- programjukban, s a norma egy szakmunkás normájának 70—75 százaléka 6 órai munkaidőre átszámítva, máris szedelőzködnek, indulnak hazafelé, lejárt a munkaidő. .. Színésznő leszek ... (Hawai Ildikó).-repetára« is éhes lányok ét- A tábor szinte percek alatt kezését, s azt a kitörő örömet, benépesül. Zenét sugároz a rá- ahogy ebéd után a Balatondió, s a Nap sugárúton, a Gorkij fasorban, a Tábor vége téren (így nevezték el a lányok henni, szórakozni... a sátrak közti utakat) fölpezs- Este újra a fiútábor dűl az élet. A mikrofonba — ajándékként — egy kisfiú (lehet vagy tizenkét éves) énekel partra indulnak fürödni, pi- vendége vagyok. A tábortüzét ugyan elodázta a feltámadó táncszámokat, s csak a lányok szél, mégis élménydús az est, kacagása kíséri; mások mosakodni indulnak a fürdősátorba; tanácskozásra ül össze a stú- dió-brigad; s ebédidőig ki-ki amikor Latinka Sándorné és Gyetvai János emlékezik a mártírra a tábor névadó ünkeres magának elfoglaltságot, népségén... nek. Megérkezett a vontató, viszik az exportra szánt barackot, ezzel pedig nem lehet késlekedni. .. Keresem a kaposváriakat (a háromszáz táborlakó közül 131-en a Munkácsy gimnázium növendékei), de csak háromnégy lányt találok. A többiek zöldbabot szednek valamivel odább, s megvallom, jólesik, amilyen üdvrivalgással fogadják a földit. Van is kérdezős- ködés: mi újság otthon? Aztán megered a szóáradat. Ungar Zsuzsa brigádjánál időzök egy percet, s az az első, hogy megkérnek: föltétlenül így fogalmazzam meg: a jövendő IV/c brigádja ez. — Négykor kelünk, és nem gyümölcsöt szedünk ám, mint amazok, az könnyű! — mondják versengve, lekicsinylőén. — Mi borsót nyűttünk, van bennünk egy fél marék szálka. .. Aztán a jo munka végeztével csönd borul a táborraj az éjszaka csöndje, s a kapu mögött csak az őrök sétálnak fel-alá felelősségük teljes tudatában, éberen. ~ Jávori Béla A megjegyzést kacagás kö- rtta meg. Hanem azóta aligha- veti, panaszfélének halvány nem kiköszörülte a csorbát, árnyékát sem fedezhetem föl. mert igencsak készült rá... ellenkezőleg mintha büszkék Búcsúzom a fiúktól, s roha- volnának a nehezebb munkára, nők Üj hely re, a lánytáborba. Karjukat, arcukat pirosra Exportra szedik a barackot a lányok (Nagy Márta, Kovács Mária), Délután vidáman telik az Idő a Balaton-parton. Chaplin, aki vicceket meséi álmában (Faál Sándor), Ifit írnak a sportról? Gondosam följegyzem, hány sütötte a nap, s a hajladozás képet csináltam, mert tavaly sem túl nehéz már, hozzáed- is abból adódott a bonyoda- ződnek. Tornatrikóban, fürdő- lom, hogy a lányok merő vé- ruhában dolgoznak mind, s letten folytán nagyobb helyet akinek kényesebb a feje (így kaptak az újságban, mint a mondják), szalmakalappal ékí- fiúk.., ti magát. A Geiszler Eta lánytábort — Hogy érzik magukat a pontosan ott építették föl, ahol diáklányok? — kérdem az tavaly, csak most szebb, taka- egyik brigádnál, s csúnyán rosabb. Kihalt a környék, csak melléfogtam. Lukács _ Márta, az ügyeleteseket találom a sát- Németh Éva, Kiinger irma és rak között, a brigádok kint Rajeczky Zsuzsa kikérhetné vannak a mezőn, a gyümöl- magának, kiderül, hogy most esősben. Csak a nagy sietség érettségiztek. Két pesti lány árán tudok meggyőződni jó segít elhordani a babot, Ha- munkájukról, ugyanis a meleg wai Ildikó és Katona Edit. II- miatt elhatározták a lányok, dikót már csak azért is meg hogy egy órával korábban, te- kellett örökítenem, mert igen hát négykor kelnek, inkább, s nagy büszkeséggel mondta, Levelet írnak a sátor előtt, vagy énekelnek kényelmesen elnyúlva a mat- racos ágyon. A G—2-es sátor Mefisztó brigádja Túri Évát* a »félős kislányt« biz- tatgatja, hogy ne féljen a fényképezőgéptől, a Mackó brigád tagjai — Nemes Mária, Boros Éva és Magyar Mária — pedig büszkén újságolják, hogy az előző nap elsők voltak a zöldbabszedésben— Csend borul a táborra, csak az őrök sétáinak a Öröm nézni a tapu mögött,
