Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-18 / 167. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1961. júMns 18. CSAK ÍGY TOVÁBB, SÁGVÁRIAK! Mit csináljon a fiatal asszonyka, ha férje a horgászszenvedélynek hódol? Segítsen magán, mint a képen látható feleség, aki a férfi szenvedélyéhez hasonló »türelemjátékot« választott, a hor­golást, hogy mégis együtt tölthesse óráit férjével a siófoki öbölben. KÖSZÖNÖM, HOGY VIQYAZOTT! Megjegyzések egy munkavédelmi kabaréról A SZESZÉLYESEN KA­NYARGÓ tab—siófoki ország­út két oldalán fekszik Ságvár. Az a falu, amelyet nem is olyan, régen Technikafalvának neveztünk egy képes ripor­tunkban, elmondva, hegy az itt élő embereik mindinkább a falu új, minden eddiginél kul­turáltabb életét élik. Ismét ide látogattunk. Azt hinné az ember, hogy Ilyenkor, amikor a falut kö­rülölelő mezők minden talpa­latnyi helye szorgalmas keze­ket kér, haszontalan időtöltés a népművelésről érdeklődni. Azt kutatni, hogy milyen a eágvári nyár a művelődési ház falai között. Ezt mindjárt meg­érkezésünkkor megállapíthat­tuk, így summázva az elénk táruló látványt: semmilyen. Azaz nagyon szegényes. Miért? Megváltozott talán a falu lakossága, s hátat fordí­tott a nyárra a máskor napon­ta oly sok látogatót fogadó művelődési háznak? Nem, nem fordítottak há­tat. Nehéz is lenne ilyesmit megtenni, hiszen a művelődé­si ház ott van a falu szívé­ben, a tanócsháza mellett Az­tán meg, ami változóban van. azt sohasem hagyja cserben a közérdeklődés. A művelődési ház pedig igencsak változik ezekben a hetekben: téglahal­mok, különféle, építésihez szük­séges anyagok tanúskodnak arról, hogy elégedetlenek vol­tak a ságváriak művelődési házuk befogadó képességével, külsejével. Nagyobbítják, szé­pítik. A tavasszal kezdték el bővítését részben állami támo­gatóssal, részben pedig köz­ségfejlesztési hozzájárulásból. Ha közbe nem jön egy s más akadály — anyaghiány vagy munkáskezek hiánya —, mór akár készen is állhatna a meg- újhodott művelődési ház. Így azonban az eddig mindössze két szobából álló hajlék he­lyiségednek számát kilencre csak augusztus közepén eme­lik. Ekkorra tervezik az ün­nepélyes avatást A sAgvAron NAGYON SZERETETT vendégek, a Köz­lekedési Dolgozók Klubjának műkedvelői már a kívül-belül megfiatalodott, megszépült kul- túrházban szerepelhetnek majd augusztus 20-án. Az új kenyér ünnepén, amelyen Ságvár né­pe nemcsak az új kenyeret és alkotmányunk születését ün­nepid majd, hanem saját alko­tó erejét is. A Közlekedési Dolgozók Klubjának kultúrcsoportja minden esztendőben szerét ej­ti a ságvári kirándulásnak. Az Nem a festő ecsetjével, csa­pán a karikaturista tollával próbálom megrajzolni útitár­saim néhány típusának arc ké­pét, elhagyva a mellékes vo- nalkákat, árnyalásokat, és csak a legjellemzőbbeket hú­zom meg — de ezeket leg­alább vastagon. Íme: A MINDENRE SZÁMÍTÓ Makkegészséges, életerős, nem tudná megmondani, mi­kor járt orvosnál utoljára. Az utazás előtt azonban fölkeres­te egyik orvosismerősét, és megkérte néhány recept fel­írására: tabletta a repülőgép okozta tengeribetegség ellen — bár elfelejtette bevenni izgal­mában, mégis nagyszerű ét­vággyal fogyasztotta el a fel­szolgált csirkepaprikást a le­vegőben —; gyógyszer a szo- rulásos megbetegedés megelő­zésére; megint másik bélgörcs ellen; egy dobozban gargalizá- ló pirulákat; a többinek ren­deltetését elfelejtette, de azért jó, ha vele van, mert ki tudja, mikor lesz rájuk szükség? AZ ÜZLETEMBER Ha felesége netán két deka élesztőért küldi le a sarki bolt­ba, ezer kifogást talál, mert — úgymond — undorodik az adásvétel bármilyen formájá­tól, nem tartja emberi mivolt- jához elég tisztességes cseleke­a szerződésféle, amely a nya­ranta Siófokon üdülő munká­sokat Ságvárhoz köti, úgy lát­szik tartós nagyon, noha nin­csenek papírra fektetve a pár évvel ezelőtt kötődött elvtársi barátság mindkét fél számára kötelező feltételei. Egy bizo­nyos: a budapesti munkások szívest-örömest jönnek ebbe a faluba, és valahányszor jön­nek, el nem marad a búcsűzás- kor az újbóli meghívás. DE TÉRJÜNK VISSZA ODA, ahol most állunk, ' az állványok szegélyezte, gyorsan serdülő falakhoz. Mi lesz az udvarral, amely most még na­gyon kopár, és kopárságát csak hangsúlyozza a benne uralkodó alkotó rendetlenség? Park lesz itt, kultúrpark te­ke- és röplabdapályával. Az idetelepítésre váró facsemeték, fűszőnyegek és virágágyak bi­zonyosan hagynak majd he­lyet egy betonnégyzetnek is, detnek. Így mindent élete pár­ja vásárol be számára a zokni­tól a kalapig, a zsebkendőtől a ceruzáig. Most azért barátai unszolására elhozott egy liter pálinkát. Csak azt nem tudja, hogyan adjon túl rajt. Akta­táskájába mindenüvé magával viszi — az áruházba is, ahol minden szabad idejét tölti —, és egyre jobban csodálkozik, hogy az utcán senki sem szó­lítja meg: ‘■‘■Nincs egy kis el­adó kecskeméti barackpálinká­ja?« Már arra is gondolt, hogy a nyakába akasztja, ele lemon­dott róla, hátha illetéktelenek is észreveszik; és amikor élel­mesebb kollégái az utolsó na­pokban valahogy túladnak rajt — természetesen nem díjtala­nul —, boldog, hogy mégsem kell visszahoznia. Itthon aztán előadást tart ismerőseinek a külföldi cserélhetőségekről és azok módjairól. Csak a felesé­ge nem hisz neki... AZ ELÉGEDETLENKEDÓ Ha szabad idő van, azért méltatlankodik, miért nem ikr tattak be programot; ha vala­hova csoportosan lehet menni, miért nem engedik cuz embert szabadjára. Ha moziba vettek jegyet, a cirkuszba szeretne menni, ha városnézés van, in­kább a stadiont látogatná, föl­kelés helyett lefeküdni, ebéd helyett reggelizni, reggeli he­lyett vacsorázni, séta helyett állni, ülés helyett menni. ahol szombat—vasárnap tán­colhat a fiatalság. Táncolhat a színes lámpák alatt. Hogy ez nem készül el már az idén? Majd elkészül a jövő nyárra. Addig megteszi szórakozásnak, kikapcsolódásnak a pingpongo­zás, a televíziónézés, a fotózás is a színházi és filmelőadások mellett. Meg aztán ott van a könyvtár! A SÁGVÁRIAK GAZDA­GODNAK. Ezzel summázható e nyári látogatás minden ta­pasztalata ... Céltudatosságuk, faluszépítő, a művelődés szá­mára talajt teremtő terveik majd minden esztendőben hoz­nak valami újat Példaszerűen biztatót. Csak így tovább, ság­váriak, csak így tovább! A megszépülő művelődési házban igazán öröm lesz majd a na­pokban elkészült népművelési terv megvalósítása. Ha vajat hoznak, mézet en­ne, ha pörköltet, bosszankodik a kevés lé miatt, ha szalámit, miért nem ferdén vágták; a sütemény túl édes, a leves erős, az uborka savanyú, és mindig halászlevet emleget, mert otthon is azt szeretne enni. A FOTÓS Masinája mindig a nyakában lóg, minden tárgyat »benéz«, kollégáinak tanácsokat oszto­gat, bemondja a blendinyílást, az időt, távolságot, és estén­ként máshoz viszi a gépét: se­gítsék betenni a filmet. A TÁJÉKOZOTT Mindig pontosan tudja, hol já/runk; a neves épületekről adatokat sorol, többet, mint az idegenvezető, de legtöbb­ször rosszul, és ilyenkor a homlokához kap: »Ja, persze, ez Leningrádban van, nem itt.« A »TOLMÁCS« Hajdan az iskolában néme­tet, angolt, később oroszt ta­nult, ezt próbálja hasznosítani és nem is eredménytelenül: alig harminc perc alatt a sarki rendőrtől a három nyelv, va­lamint a magyar segítségével. Elöljáróban valamit az együttműködésről. A különböző rendezőszervek amúgy is szűk- markúan osztják a műsoros es­teket a kaposvári közönségnek a nyári hónapokban, nem kár akkor egyszerre elpufogtatni a töltényeket? Csütörtökön tánc- zene-estet rendezett az Ifjúsági Ház, pénteken munkavédelnü kabarét a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa. Miért volt arra szükség, hogy a két rendezvény üsse egymást? Zenés, táncos munkavédel­mi kabarénak hirdette az SZMT munkavédelmi csoport­ja Köszönöm, hogy vigyázott! című, műsorát. Előadás után törhette az ember a fejét, mi­től volt zenés, táncos és kabaré ez a műsor. A »zenés« még csak hagyjam volt egy szál zongora, de a »táncos«?! Talán attól volt az, hogy Zentai An­na, Dórán Lenke és Kazal László tóncmozdulatokkal kí­sérte egynémely énekszámát, hogy a Dupla vagy semmi já­ték részvevői ide-oda táncoltak a jó és rossz felelet között? S lehet-e igazi kabaré, aminek se sava, se borsa, se igazi jel­lege nincsen? Fogadjuk el, hogy kísérleti műsor a Köszönöm, hogy vi­gyázott! Még akkor is kész ka­baré! A keret erőltetett és me­rev. Az összekötő szöveg — kezének és lábának mozgatásá­val könnyűszerrel megérdékiő_ di, merre van az X. utca. Ami­kor azonban mondatot kellene fordítani, így tér ki a feladat elől: »Az illető nem az irodcl- mi nyelvet beszéli, hanem va­lamilyen furcsa tájszólást...« A REMHlRTERJESZTÖ Mindig van újabb és újabb adata repülőgépek lezuhanásá­nak körülményeiről, és éppen arról a típusról, amelyiken mi is utazunk. Részleteket mesél a szerencsétlenségről, sorolja a halottak számát, lejátssza az özvegyek siralmait, és a végén könnyedén hozzáteszi: »Hja kérem, senki sem élhet örök­ké.« A LABFÁJÖS Mindenkinek panaszkodik, hogy az a vacak cipő feltörte a lábát, és így senkinek sem tűnik fel, hogy szorosan bele- karol egy harminc év körüli fiatalemberbe, és azon is csak azok csodálkoznak, akiki lát­ják, hogy este könnyedén tán­col a »mankójával«. A levele­zőlapra, amit férjének küld, természetesen ezt írja: »Na­gyon hiányzol, drágám, mindig csak rád gondolok a távolból. * A RIPORTER Valami szenzációsat szeret­ne írni, ha már külföldön jár, fölfedezi az illető ország sa­játosságait, szépségeit, egzoti­kumát, de rájön, hogy kollégái már mind megírták előle. Er­re — egyéb téma híján — megpróbálja fölfedezni saját honfitársait. w sk — amely a fő-fő munkavédelmi jelleget volt hivatva megadni — nem a legszellemesebb, és sok helyen ízléstelen. Az egész műsoron olyan »odakentség« érezhető. Ha már munkavédel­mi kabaréval kísérletezünk, ne rekedjünk meg az ügyes manő­verezésnél. Mert ebben a mű­sorban mindenki azt adott elő, amit máshol és máskor is szo­kott, egyetlenegy jelenet és égj magánszám utalt a munkavé­delemre. Ami a műsorszámokból ki­maradt, azt Romhányi Róbert próbálta áthidalni összekötő szövegével a már említett mó­don. S ha az ízléstelenség ez­úttal sem maradt el az össze­kötő szövegből, ugyanezt mondhatjuk egynémely műsor­számról is. Találtunk a Lorán Lenke, Kazal László, Homm Pál előadásában megszólalta­tott munkavédelmi jelenetben s főképpen Zentai Anna mű­sorában. Ugyan mi szükség van arra, hogy a művésznő csak megye öt járásbírósága foglal­kozott ügyeivel. 1955-ben szülőfalujában rendőrségi nyomozónak adta ki magát. Kovácsi Ferencné- nek, akinek férje börtönbünte­tését töltötte, azt ígérte, hogy 2500 forintért »elintézi« férje azonnali szabadlábra helyezé­sét. Kovácsiné oda is adta a pénzt Nagynak, persze a sza­badlábra helyezésből nem lett semmi. Nagy később Tóth László várdai lakosnak tett ajánlatot. 60 forintért »vállal­ta«, hogy a megyei tanácson állást szerez neki. Mindez csak 1957-ben derült ki. Közben ugyanis a Sziget­vári Járásbíróság tízrendbeli csalás és magánokirathamisí­tás miatt másfél évi börtön- büntetésre ítélte, mert volt munkahelyén, a Terményfor­galmi Vállalatnál szerzett ha­mis felvásárlói igazolvánnyal Baranyában 2000, Somogybán pedig 1350 forint kölcsönt sze­dett össze »felvásárlásra«. Majd a Kaposvári Járásbíró­ság ítélte 9 havi börtönre és 3500 forint kártérítés megfize­tésére. Nagy a börtönben kötött is­meretségeit is pénzszerzésre használta fel. Szabadulása után fölkereste volt cellatársá­nak, Matula István bonyhádi és Kalányos József patapoklosi lakosnak hozzátartozóit. Matu- lánétól 3000, Kalányosnétól 500 forintot kért egy »meg nem nevezhető minisztériumi sze­mély lepénzelésére.« Nagy nyolc hónapot ült e szélhámos­sága miatt. Azonban ez a kudarc sem térítette észre. Szabadulása után még csak pihenőidőt sem engedélyezett magának. Ka­posvárott, Gőgös Pálné laká­sán a férj kérésére, mint nyo­mozó békítő vizsgálatot tartott. Grünfeld Imre fuvarostól az­olyan énekszámmal szerepel­jen (pl. a bikáról és leányról szóló dal), amely már-már az ízléstelenség határát súrolja, vagy amely már túl is megy azon (A fürdőző Zsuzsanna). Homm Pál megpróbálkozott Erkel Ferenc Bánk bán című operájának közkedvelt áriájá­val, a Hazám, hazám-mal. Vall­juk meg őszintén, ahogy nem örülnénk annak, ha Simándy József a Hajmási Pétert éne­kelné a Csárdáskirálynőből, nem örültünk igazán Homm Pál műfaji kalandozásának sem. A Hazám, hazám előadása vérszegény és érzéstelen volt. Nem segített a műsoron a Dupla vagy semmi játék sem. A megszeppent jelentkezők vá­laszaiból túl sokat nem okul­hatott a többségében üzemi kö­zönség. Nyáron szükség van az üdí­tő, frissítő limonádéra is, ez a műsor azonban még annak is gyenge volt. szám alatti lakostól 1959. októ­ber 20-án 3200 forintot vett föl dr. Merényi János jogta­nácsos néven azzal a mesével, hogy ezért a pénzért szabad­lábra tudja férjét helyeztetni. Pár nappal később még távira­tot is küldött Forrónénak az ügy »örvendetes alakulásáról«. De ez az ügy sem alakult ör­vendetesen. A Bonyhádi Járás- bíróság ugyanis Nagyot nyolc­hónapi börtönbüntetéssel súj­totta. A közelmúltban megtartott kaposvári tárgyaláson Nagy újabb bűntetteire derült fény. Az elmúlt évben a »ladi tsz f őkönyvelő j ekén t« fölkereste Göndöcz Péter kaposvári tűzi­fakereskedőt. A »tsz nevében« 30 méter tűzifát ajánlott föl eladásra, s 4000 forint előleget vett föl. A Kaposvári Járásbí­róság dr. Nagy Jenő-tanácsa 4 évi és 11 hónapi börtönbün­tetésre és 8 évi jogvesztésre ítélte a javíthatatlan szélhá­most N. S. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyrt Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11) Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1S, Felelős kiadói W1KTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomd», ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. s. (F. V.: László Tibor) Terjeszti: a Magyár Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Ft László Ibolya Nem így kell takarékoskodni 1 Már a tavasszal nyilvánvalóvá vált, hogy a siófoki sza­badtéri színpad nedvességtől korhadásnak, rothadásnak in­dult padozata nem bírja ki azt a megterhelést, amit az idei fürdőszezon programja reá ró. Az illetékesek azonban a színpad padlózatának felújítására szolgáló pénz birtokában sem tettek intézkedő lépéseket. Jóllehet Siófok valóban pél­daszerűen készült fel a fürdőidényre. Minden más területen példaszerűén. A gondoskodásból —- azt rebesgetik — takaré­kossági szempontok emlegetésével maradt ki a szabadtéri színpad nagyon időszerű felújítása. — Kibírja még ezt a nyarat — vélekedtek az illetéke­sek, és most, miután a Slask lengyel népi együttes siófoki vendégszereplése kiderítette, hogy a színpad betegebb álla­potban van, mint gondolták, most változtatnak kényszerű­ségből korábbi véleményükön. A temperamentumos lengyel táncosok dobbantásai nyo­mán nem egy helyen roppant be a korhadt padlózat. Még az a szerencse, hogy bokaficam és lábtörés nélkül úszták meg vendégeink a vendégszereplést, s viszonylag szép emlé­kekkel távoztak. Legföljebb csak sajnáltak bennünket, hogy nem tudjuk rendben tartani egyik legszebb üdülőhelyünk sza­badtéri színpadát. A sok eddig érkezett panasz végre a napokban utat ta­lált az eddig takarékossági meggondolásokkal érvelők szívé­hez. Az illetékesek a jobb későn, mint soha elve alapján el­határozták, hogy kicserélik a színpad padlózatát, mivel nem­csak tánczenekarokat, színházi előadásokat lát majd vendé­gül a siófoki szabadtéri színpad, hanem a Magyar Állami Népi Együttest is, és a nagy érdeklődéssel várt szovjet ba- lettmüvészeket, a Szegedi Szabadtéri Játékokra érkező Moszkvai Akadémiai Nagy Színház balettegyüttesét. Most csak az a kérdés, hogy a TÜZÉP tud-e megfelelő faanyaggal szolgálni az elkésett helyreállítási munkákhoz, és hogy a siófoki ktsz lemondása után a tabi ktsz vállalja-e a munka gyors elvégzését? Nagyon reméljük, hogy az illetékesek minden lehetőt el­követnek, hogy Siófok üdülőközönségének műsorellátása za­vartalan maradjon. L. L c/Limk&fi&k EGY KÜLFÖLDI TÁRSASUTAZÁSBÓL A FINNYÁS Lajos Géza Egy hétpróhás szélhámos Nagy József ladi lakos 1955 óta már hétszer volt büntetve, mert pénzt csalt ki hiszékeny emberektől, üzérkedett. Három zal, hogy meghosszabbíttatja fuvarozási engedélyét, 800 fo­rintot csalt ki. Forró Jánosné Cserénfa, Kossuth Lajos u. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents