Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-11 / 161. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1961. július 11. Jobb későn, mint soha! A Balaton üdülőhelyei — elég, ha csupán a somogyi par­tot nézzük, lévén ez a mienk, szívünkhöz is közelibb — esz­tendőről esztendőre szebb, rendezettebb külsőt öltenek. A Balatoni Intéző Bizottság jó gazdája lett a Balatan-part szé­pítésének, kulturálásénak. És ami ennél is lényegesebb, ma már gondolni tud az apróbb szépséghibák — mint például a házak falára, kerítésekre, fák derekára ragasztott plakátok — eltüntetésére, száműzésére. Üdülőhelyeink szépítése kx- vámíta meghozni azt a rendelkezést, amely szerint tilos a plakátok, hirdetmények falakra, kerítésekre való ragaszo­lása. E rendelkezés ellen nem emelne senki se szót, ha az ed­dig jól bevált (de igen csúnya) »természetes« hirdetési terek helyett volna elegendő oszlop, hirdetési tábla, egyszóval hir­detési célokat szolgáló, alkalmas hely. De nincs, mert a hir­detések hivatás szerinti közrebocsátó», a Magyar Hirdető il­letékesei nem gondoskodtak idejében elegendő tábláról, osz­lopról! Így éppen e napokban Balatonföldvárott villanyoszlo­pok derekára kerül ki néhány színházi plakát a villanytelep engedélyével. Hosszas lótás-futás, könyörgő rábeszélés előzte meg ezt az engedélyezést, mivel a községi tanács (megítélésünk sze­rint helyesen) ragaszkodott a BIB idevágó rendelkezéséhez, és elzárkózott a plakátoknak bár »hagyományos«, de igen rossz, kulturálatlanságra valló elhelyezése elöl. A községi tanács tehát nem marasztalható el szigorúsá­gáért, nem ítélhető el a villanytelep sem az engedékenységé­ért. A hirdetni kívánó szabadtéri színpad vezetőjének lelki­ismeretét sem terheli vétség, mert természetes, hogy nem szívesen mond le a hírverésben és közönségszervezésben ér­tékes segítséget nyújtó plakátok használatáról. Ebben az ügyben egyes-egyedül a Magyar Hirdető illeté­kesei hibáztathatok, mivel nem teremtették meg Földvárott kellő időben a kuljturált, a Balaton új és régi szépségeihez illő hiirdetésszolgálat alapfeltételeit. Jóllehet az idény elején kaptak hat hirdetőtáblát, de azokat Siófokon helyezték el, noha jobban elkeltek volna Földvárott. Mit lehet itt tenni? Beleegyezhetünk, hogy alkalmas és megengedett tér hiá­nyában a villanyoszlopokra kerüljenek a plakátok? Azt hi­szem, nem! A jobb későn, minit soha. elve alapján talán késve is tud intézkedni a Magyar Hixdető, elkerülve a fö­lösleges összeütközéseket és vitákat. Annál is inkább, mert az itt leírt tárgyiban mindenkinek igaza van, csak a hirdetési lehetőségek megteremtése elha- nyagolóinak nem lehet igazuk! L. I. NYÁR A PERIFÉRIÁN A házak között megszorul a — Pedig megmondanám! levegő, forróság telepszik a vár Nem szégyen, ha valaki sze- rosra, mintha az aszfalt alatt relmes — válaszol öntudato- is fűtenének. Jó öreg Lajos bá- san a fiú, s hirtelen elfordulok, S,i&3£?ÄÄ: mert“”"yű torja, aztán irány a periféria, kül végignézni két bájos fiatal Itt is ugyanolyan erősen süt szerelmes évődését... vezeti »kocsibeszálló« előtt négy vagy öt fogat vesztegel homokkal rakottan. Uzsgyi, föl az évekkel ezelőtt is ott látha­tó kőrakásra, s ahogy szemem­hez emelem a gépet, harsány hangon kiált valaki: — Na, most lebuktatok. Gyertek csak, kocsisok! Fersze. ezért áll a munka a téeszcsé­ben! Most megörökítettek benneteket, nesztek! Legalább fogjatok munkához... A nevetéstől magam is alig tudok megállni a kőrakáson, de azért még gyorsan exponá­lok, s már bújnak is elő a fo- gatosok a kocsmaajtón, jönnek, nézik, ki merészelte háborgat­ni őket úgy fél tizenegy táj­ban, amikor is hűsítő italra vagy tán töményebbre áhíto­zott a szomjúhozó bendő... Máris a Császárréten por­zunk tovább új házak s épülők tövében. Milyen más itt min­den, mint évekkel ezelőtt! A- Nyugat-Ivánfa utca 19 előtt földig húzza a nagy bőrönd, mögötte öt srác, libasorban kí­sérik az állomásra. A búcsú pillanatát örökítem meg, amikor Bogdán Gyurka elkö­szön barátaitól. Ahogy nézem külsejét, öltözékét, mintha a múlttól búcsúzna a fiú... — Eltévedtünk! — kiáltok hirtelen. De nem, hisz ez a Kisfaludy utca! Birkanyájjal? Hihetetlen. Kérdezem az öre­get, kié ez a falka? — Ez már az államé — vág­ja rá, de látszik, hogy mene­kül a beszélgetés elől. — Hogy értsem ezt? — kérdem újra.— Nem tudom, melyik tsz-nek adják oda. Különben harminc birka van, engem Kopácsynak hívnak, a vöm meg Deris — szól hátra dühösen. Megértem á felháborodását... A Jutái út 21-ben, mondhat­nám eev úr városnegyedbe kö­Új műsorral mutatkozott be a BM kaposvári együttese Vasárnap este az Ifjúsági Házban mutatta be új műsorát a BM Somogy megyei Főikapi­tányság kultúrcsoportja. Az egész estét betöltő színes, vál­tozatos műsorban nem volt érezhető, hogy mindez egy vi­szonylag kis számú, alig 25 tagból álló együttes teljesítmé­nye. Friss lendület és derű áradt az előadott táncszámok­ból, s ez a fáradhatatlan tán­cos kedv nem csökkent a mű­sor második felében sem. Sok munka, gyakorlás előzte meg a fellépést, s ez joggal ered­ményezte a közönség elismeré­sét. Általában csiszolt mozdula­tok, hangulatos előadásmód jellemezték a tánckar számait, a műsor gerincét. Csikvár Szé­kely pontozója a férfikar leg­jobban kidolgozott száma volt. A női kar az Üveges tánccal és á Háromugróssal aratott nagy tetszést. A nagyobb tánc­képek közül a Somogyi pász­tort és a Cigánytáncot láttuk. Horváth Ibolya temperamen­tumos szólója, kitűnő ritmus- érzéke dicséretet érdemel. A táncok betanítása Biczó József érdeme. Az ifjú Szenyőri Hor­váth vezette zenekar igényes játékában sok dinamikai, rit­mikai és hangszínbeli árnya­lást nyújtott, azonban a táncok jó kíséretéhez még sok össz- próbára van szükség. Főleg a táncszámok legtöbbjében akad még egy kevés csiszolnivaló. N. Nógrádi Gizellától művészi igénnyel előadott balladákat hallottunk. További szorgalmas próbák­kal, ezzel a lelkesedéssel és akarással az együttes a somo­gyi népi és tánckultúrának külföldön is méltó, színvonalas képviselője lesz. W. E. — Na, most lebuktatok,., a nap, mint odabent, mégis va- Ä játszótér füvén egy »gya- lahogy szabadabb a levegő, lázatos« bokszmeccs következ- nagyobb ambícióval is kutat az ménveként , iobbak közül va- ember egv hétköznapi nyári menyekent a jobbak közül va délelőtt apró mozzanatai után. ló Varga Feri fekszik siránkoz- Hajta hát... va, jajveszékelve nyilvánva­m ; " amm lóan azzal a meggyőződés­sel, hogy most az egyszer igazán neki ad­nak igazat. Várszegi Mag­dolna, a tanár néni nyomban ott terem, s »ki­számolja« a fiút, merthogy Dávid Imre. a győztes elbeszé­léséből kiderül: Feri mindenkit, még a lányokat Is meg akarta verni. — Tanár né­Tóth János és a »társadalmi« segítőtárs. Számos orvoslakás, rendelő épül a tabi járásban Az utóbbi két évben jelenté­keny előrehaladás történt a tabi járás egészségügyében. Ma már például öt körzeti ápolónő végzi munkáját a járásban, míg azelőtt egy sem volt, és négy új védőnő is érkezett. Azoknak, akiket azelőtt bel­gyógyászati szakrendelésre utaltak, Siófokra kellett utaz­niuk. E hónapban új belgyó­gyász szakorvost várnak Tab- ra, s ettől kezdve nem kell Siófokra járniuk a betegeknek, ha a belgyógyászati szakren­delést igénybe akarják venni. Űj orvoslakásokat építenek járásszerte. Tabon most feje­zik be két orvoslakás átalakí­tását. Még júliusban elkészül Búcsú a múlttól. lányt ott a ligetben? — kiáltok hirtelen, s bár nyikorog a ko­Balatonlellei, balatonbogl&ri és foDyódi fiókjaiban ruhafestést és yegytls’títást vállal rövid határidőre a Siófoki Szolgáltató KTsz 3750 Kisbárapátiban a mintegy 520 ezer forintos költséggel épülő orvoslakás és rendelő. Török- koppányban — felújítással — nemsokára kész lesz az orvos­lakás és a rendelő. Lullán, Nagyberényben, Zalán és Ten­gődön átalakítással rendelőhe­lyiségeket létesítenek. Hékút- pusztán mintegy 10 ezer forin­tos felújítással az állami gaz­daság épített rendelőt. Még ebben az évben elkészül An- docson az óvoda, amelyben az orvosi rendelő is helyet kap. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye) Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-U Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. a. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra U szép szóval. Ha aztán valami — Állj meg, édes bátyám, mégis kihozza a sodrából, in­nem látod azt a fehér ruhás kább együtt játszik velük »Nyuszi ül a fűben...« — éneklik a gyerekek, s hogy ez a nyuszi legtöbbször a tanár esi, nyomban hallani vélem néni, az a Bartók iskola har- szívük dobbanását. Ejnye, hát mine nyári tanulószobás nö- ilyen kora délelőtt, s a kiszá- vendékének szeretetét fejezi radt fáiról hímeves valamikori ki. Észreveszik-e az emberek, ligetben...? Utánuk osonok, hogy a dolgozó szülők gyerme- Nem látnak, nem hallanak. A kei mellett nyáron is ott őrkö- fiú átöleli a lányt, s hosszú ha- dik egy-egy pedagógus...? jába túr. Így andalognak a Jó- Erőlködünk a Géza utcán kai liget magasra nőtt, gon- fölfelé, s igazán izzasztó dolog dozatlan »pázsitján«, s ugyan a nagy melegben hatalmas mit törődnek most azzal, hogy szénrakást látni a 6-os számú az útmenti padokról kíváncsi ház előtt... szemek lesik a fiú minden — Hát még behordani! — mozdulatát? Már csak néhány vágja rá Ifi Ferenc, az AKÖV méter, aztán kattan a fényké- forgalmistája. Nekivetkőzve húzza a kocsit, ‘^ .. :j|j ^ bizony meg­ka csak akkor, ha kedve tart­ja. De hát négyéves korá­ban mit is vár­hatnak egy kisleánytól?... Ö még azt sem érti,, nem veszi észre, hogy apuka már most fárad, iz­zad a téli me­leg szobács- káért... — Keressünk már egy kocs­mát — kérle­lem Lajos bá­pező gép zárja. S utána kajá- csit. Azt mondja, nem nehéz, nul megjegyzem: bár italboltnak hívják mosta­— Ugye, nem haragszanak nában. A Szigetvári utca ki- rám? Biztosíthatom mindkét- halt, csendes, csak az új há- tőjüket: ez a kép nem okozhat zak hosszú sora emlékeztet konfliktust, arcuk se látszik, gyermekkoromra, bizony alig nevüket sem kérdezem. ismerek rá. Az italboltnak ne­egy félmeztelenre vetkőzött ember festeget, Varga Sándor ni, a Jancsi ve- nyugdíjas asztalos... rekszik, tanár — Nem idevalósi vagyok néni, a Jeli am, pesti. Csak rendbe teszem nem enged hin- egy kicsit az apósom háza tá­tázni, tanár né- ját. Ügy szórakozásból átmá- ni játsszon ve- zoltam az ablakokat, fát vég­iünk. .. __ S a tam, kijavítottam a százéves , gyúródeszkát, most még a ke­tanar nem gyo- befestem, aztán kész. Itt gítőtárs nős? zi türelemmel, nyaral a kislá­tünk ki. Szép sarokra épült ház, a fiatal Tóth Jánosé. La« katos a Textilművekberi. Ba­rátja, Csiszár János segített ma a törmelék-eltakarításban. Tóthnak családja van, pár hó­napos fia. S a »társadalmi« se­nyom, őt hoz­tam. .. — Hány éves az apósa? — Hatvanhá­rom. — És maga? — Hatvan­hét! Ehhez már csak azt kellett megtudnom, hogy a felesége negyvenkettő, a kislánya tíz, s utána jogos a gratuláció... — Irány a gyerekgyár — mondom, s a valamikori Ná- dasdi utcában nem messze ju­tunk. Érdekes menetet látok, elöl egy fiú csi­nosan felöltöz­ve, kalapban, bal kezét majd Varga Sándor nyugdíjas asztalos. Ifi Ferenc először melegszik a szénnél. — Ha egy hónap múlva kér­dezné. .. Tetszett a két fiatalember jó hangulata, határozott jövő­belátása. .. És máris dél van. Bekukkan­tok még a poshadt vízzel, sze­méttel teli tüskevári »uszodá­ba«, ahol négy gyereknek még volt gusztusa megmártogatni magát, aztán búcsút mondok a perifériának. Nem tapasztal­tam egetrengető dolgokat, nem is vágytam rá. Csak néhány család, néhány ember hétköz­napjainak sokaságából ragad­tam el e néhány mozzanatot... Jávori Bél» Az andalgó szerelmespár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents