Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

Szerda, 1961. július 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP hallat-; t tehát; bukkant! kész helyzetben hord- ekintetük kutató volt. e nyugod-3 idamentekj ek. Elkér-2 .többi AZ ÚJSÁGÍRÓ JEGYZETEIBŐL betűs nap Faluhelyen ilyenkor nem- ballagtak. Nemcsak ruhájuk igen lehet látni napközben arcuk is ünnepélyes. Megle- utcón. pődve fordul az egyik öreghez. munkabíró embert az Csak a gyerekek tartózkodnak otthon meg néhány öreg. Most, hogy összejött a munka, nem­csak hétköznap, hanem vasár­nap is így van ez. A várdai tanácselnök egyik nap mégis meghökkenve állt meg a jár­daszegélyen. Miféle menet ez, miféle alkalom van, hova igye­keznek? — Ünnep van ma, kérem felelte akkurátusán a kérde­zett —, megyünk a postára fölvenni a járadékot. Ha meg­értük öregségünkre, hogy fize­tést kapunk, megilleti akkor hiszen nincs ma ünnep? Feke- azt a napot az ünnepélyes kül- tébe öltözve innen is, onnan is só is. öregek léptek ki a kapun, hó- A várdai öregek naptárjába nuk alatt újság, aztan kisebb- így került minden hónapban nagyobb csoportba verődve egy új, piros betűs nap.. 7,ttyáíU(teá.s Szitált íz eső, nem lehetett másodszor férjhez mennék, ak- dolgozni a mezőn. A. falusi em- kor csak téged választanálak, bér ilyenkor szokta elintézni — Jó, jó, de ebbe van bele- apró-cseprő ügyeit a hivatalos szólása ám az asszonynak is... helyeken. Háromfán egy őz- — Válj el tőle, nekem más vegyasszony a földjáradék fe- úgyse kell, csak te, mivelhogy lói érdeklődött a tsz-irodán. Az elnök tréfás kedvében meg­kérdezte tőle: nem kéne aztan dolgoznom — No, ne viccelj, jól tudod, hogy az én feleségem is dolgo­zik. Az asszony elhallgatott egy pillanatra, aztán megrándítot­ta a vállát. Hát aztán! Dolgozom — Megmotídtam már neked, majd. De legalább elnökné le- hogy ahhoz nem megyek. Ha szék! — Minek neked a pénz? Mondtam már, hogy menj férj­hez, aztán nem lesz gondod, se neked, se a lányodnak. í gty m ég­Megváltozott a falu képe, s változnak az emberek is. Egy­két évvel ezelőtt még sokat kellett magyarázgatni a tsz-ta- goknak, hogy mi is az a mun­kaegység, mi a jelentősége. Sok helyen megértették, néhány helyen akadékoskodtak. Hogy ne vesszen Kárba a réti széna, hogy rosszul gondolkodtak: el­jött a kaszálás ideje, és nem­igen akarta senki se kaszálni. Keresték az okát, érdeklődtek az emberektől, mi a baj. Egy­kettőre megtalálták a dolog nyitját. ... — Nem kaszálunk harmadá­ban, csak egységre — mondták nem egy községben kénytele- az emberek. — Rájöttünk, nem nek voltak a részes művelés- jó az. Ha részesen kaszálunk, hez folyamodni. csak takarmányt kapunk, ha Így volt ez tavaly Somogy- meS egységre, akkor az egy- acsán is. Ment is szépen a «égért mindenféle jár nekünk munka. Az Idén sok szép szá- Nyilvánvaló, hogy az utóbbit lastakarmány termett; gondol- választjuk. ták a vezetők, a rét. kaszálása Nem kell ide kommentár, maradhat úgy, mint tavaly Somogyacsan megint nagyobb volt — hadd hízzanak a háztá- lett a munkaegység becsülete. ELTŰNIK EGY FEHÉR FOLT »Ez a község egy külön vi­lág« — hányszor mondták ezt rosszallóan még nem is olyan régen Horvátkútról, erről az erdők közé bújt kicsiny falu­ról a marcali járásban. Nyá­ron még csak meg lehetett kö­zelíteni, de ősszel, télen, nagy esőzések idején istenkísértés­nek számított bejutni a girbe- görbe házsorok lakóihoz. A köves út, a kultúra vívmányai sokáig elkerülték a községet. El a hatósági, hivatalos embe­rek is, s csak akkor jöttek, ha nagyon muszáj volt. Baj pedig akadt, hiszen az erdő, a he­gyek valósággal kínálták a le­hetőséget a zug-páiinkafőzők- nek meg a fa tol vaj oknak. A horvátkúti emberek bánatuk­ban is meg örömükben is szí­vesen nyúltak a páiinkásflas- kóhoz meg a borhoz. Ebből az­tán sokszor támadt verekedés meg viszálykodás. Tanító meg tanácselnök nem bírt gyökeret verni a községben. Horvátkút még a felszabadulás után is so­káig úgynevezett fehér folt« A falu egy részlete. meghatározza Horvátkút arcú- ben gondolkodnak úgy, mint latát, jövőjét. A 280 tsz-tag Nemes János és Farkas János. nagy része, ha nem minden ne-, hézség és balsiker nélkül is, de ízlelgeti az újat. A közös állatállomány magvát megte­remtették, szorgalonimal halad a munka a mezőkön. Mind töb­Nemes nemrég jött vissza a fa­luba az Ajkai Erőművektől. Hogy mi hozta vissza? Első­sorban a szülőföld szeretete, de a föld iránti vágy is. Meg a hivatástudat. »Itt a családom, ji állatok. Kiderült azonban, V. M. U Csehszlovákiában minden negyedik családnak van televíziója A napokban talált vevőre Cseh­szlovákiában az egy milliomodik televíziós készülék. Átlagban min­den negyedik családban nézik a A harmadik öt- szerint 1965-ig megduplázódik a televízió előfizetőnek száma. televízió műsora^;, éves terv előirányzata A víz ereje Vojcsehovszkij szovjet mér­nök eljárásával hatalmas erőt lehet kifejteni aránylag kes­keny vízsugárral is. Kísérletei alapján bebizonyult, nogy 3000 atmoszféra nyomással »kilőtt« vízsugárral fákat lehet ledön­teni, vagy egy tíz centiméter széles vasbetonfalaí áttörni. Találmányát főleg a bányá­szatban fogják felhasználni. Gépesített útépítés. nak számított a megye térké- között dolgoznák az útépítők, pén. S az év végere műút köti majd Egy-két éve aztán megkezdő- össze Horvátkutat a külvilág­..... ... , , ________ a gal. Több mint hatmillió forin­d ott a reginek a temetese. A tot áldoz ,lépi arra> faluba igyekvő idegennek, _ aki hogy a nyolcszáz lelket szám­ismerte a község múltját, va- láló falucska versenyre kelhes- lami nagyszerű érzés dobogtat­ja meg a szivét. Az erdőrenge­tegben széles ösvény és útépí­tők lelkes hada, ügyesebbnél ügyesebb gépek látványa kész­teti csodálkozásra az embert. Szinte hihetetlen nehézségek Földes Mihály: Á SZÜRKE Á' (38) A nap alacsonyan járt már, zelről fog lőni. Némi hangja holttestet. Esetleg köveket de az erdőben még sűrűbb volt a hangfogós pisztolynak is dobál rá. a homály. van. Nem akart kockáztatni Figyelt — Hát a kutyája? — kérdez- semmit. A romok közül nem te Bartus a századostól. — Ne- Néhány percnyi kitérő szik semmi nesz. A faszt kém azt mesélték, hogy egy után valóiban elérték a romo- halott. Szerűit kis fekete kutya az állandó ki- kát. sérője. Már éppen fel akart ka A szürke agár halálos una- kodni a falra, amidőn a-Van egy kutyám, de nem lommal nézett végig a szá- mögül u^uzoa a kísér állandóan. mara semmit mondo regi ko- menyen a^ely^ q Feéwn hpértek az erdő sű- veken. A fiatal százados an- érkezett, «xt natar ír Egészén oeertek az erao su ved »Ívesebben ma- fel. A katonák tőjébe. Növekedett az árnyék "frázte az a aprattoT képze- voltak. Terepszínű is. Bartus végképpen eldöntőt- E|hen felépüette^arőt viseltek, a te magában, hogy mihelyt túl- ** lövésre emek a patakhidon, s a fényé- _ A hat£rf akiíor jővaj nyu. tak, a ren folytatják az útjukat, lelő- gatabbra' volt. Iimen rajzottak Bartusnak elállt a vi a századost es elrejti a holt- ki paripákon a daliás Mi lesz akkor, ha ezek a testet a falevelek közé. De a vitéezk gs arrug ők álltak itt nák meghallották a fiatal tiszt keresztülhúzta a őrt tudtuk r,élkül a madár se csattanasat? számítását. Azt javasolta, hogy léphetett át a natúron. ^ A katonák egyelőre forduljanak jobbra, haladjanak Felugrott a falra. Ebben a 13X1 vjsel:íveitek, egy szűk gyalogösvényen, az pillanatban háttal állott az ál- Bartushoz. lisztelegtek. erdő nyugati széle felé. papnak. Még ugrás közben is fok az igazolványát. Miala . — Valami különösen szépet beszélt. Arra biztatta Bartust, egyik lapozgatott a konyvec láthat ott — mondotta az ál- hogy kerüljön a romhalmaz kében, a masiK papnak. nyugati oldalára, onnan ajtó- sz érdekes rom — Mit? rés vezet a régi falak közé. ide? Bartus azt — Egy középkori határőr­tanya romjait. Csodába illik, tovább. Lőtt Hangfogós pisztolya süketen csattant. Néhány röpke má­sodperccel később a fiatal szá­zados arccal előrezuhant Nemes János amely kocsis, aki visszajött az ban, íparbóL A szürke agár nem habozott Fönt kilátóban is. Ide a véletlen terelt Most visszamennék a faluba... — Ismeri az utat? — Majd csak eligazodok. — Elkísérjük — ajánlotta az és egyik katona. kiélvezhetünk ott — a vissz- eltűnt a fal túlsó cú dalán. Az — Én tegnap láttam a tisz- hang. ötször adja vissza az álpap körülnézett. Tudta, hogy telendő urat a gyűlésen — je- elkiáltott szót a szikla. meg kell győződnie a tiszt ha- gyezte meg a másik. Bartus pontosan ismerte a Iáiéról. Ha csupán megsebe- jynn(j a hárman megindultak hangfogós pisztoly összes tu- sült, még egy golyót kell kap- a lapdonságait. Ezért elhatá- nia. Az is fontos, hogy valami­aozta, hogy kapásból és kö- féle giz-gazzal betakarja m (Folytatjuk.) hogy ez a különös nemzeti ereklye mind a mai napig megmaradt. — örülök. — A második csoda, amit A két brigadéros, ha találkozik: Farkas László és Szabó László. sen a környék­kel, s bekap­csolódhasson az ország vérke­ringésébe. Nagy erőfeszítésre van szüksége Horvátkút né­pének, hogy el­tüntethesse azt a különbséget, kultúrá- politikai öntudatban és az élet egyéb még elválasztja a falutól. Egyre több a le- erre. Nemrégiben a községet a vil­lanyhálózatba, ami jelentősé­gében felér egy bekötő úttal. Az év elején pedig a legdön­tőbb lépésre szánták el magu­kat a horvátkútiak: öt család kivételével termelőszövetke­zetbe léptek. Ez a három, jelentőségben egymástól elválaszthatatlan dolog forradalmi változást idé­zett elő a község életében, s »Meg sem tudnék lenni munka nélkül« — mondja Farkas János. jobban érzem magam itt. Sze­retek dolgozni, igy nem félek attól, hogy nem élek meg.« Ez a véleménye Farkas Jánosnak is, s még hozzáteszi: »Ha min­denki becsülettel, egy akarat­tal dolgozik, nem lesz itt baj.« Csillag János, a tsz fiatal el­nöke most szem meg a veze­téshez szükséges ismereteket. Bár ritka az olyan este, ami­kor korán ágyba kerülhet, mégis nagy fába vágta fejszé­jét: beiratkozott a mezőgazda- sági technikumba. De nem ő az egyedüli fecske, aki mind magasabbra vágyik szárnyalni. Vele együtt jár technikumba az egyik brigádvezető is. Miért vállalják az áldozatot? Bizonyos, hogy elsősorban ma­guknak tanul­nak, de tudá­sukban az egész falu osztozko­dik. ' Az új életre készül az a nyolc paraszt- ember is, aki most végezte él az általános is­kola hetedik osztályát, s az ősszel ők is fel­jebb lépnek. Tágul a hori­zont, új hajnal virradt 11 orvát- kútra. Oszlado­zik a köd, szó- nőben az elma­radottság, tűnő­ben a fehér folt Horvátkút — az egyik járási ember szavai szerint — út­ban van afelé, hogy közelebb kerüljön a já­rási székhely­hez és a város­hoz. Varga József Fehér Jancsi még csak 13 éves, de már kint dol­gozik a mezőn, lovat vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents