Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-04 / 155. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1961. július 4. Szélnek eresztett kulturális élet László Ibolya A potonyi faluvégen kellemes szórakozást találnak a gyerekek. Vágányzár lesz a Deseda-völgyben A gépjármű-vezetőknek sok u | ,PCjtpie.Le,vi‘ Lap, ..“ Q jatiitßiib efh aj b ői Tisztelt Otthonmaradottak! Örömmel értesítem mindnyájukat, hogy szerencsésen ideérkeztem a magyar tenger délnyugati csücskének fürdőhelyére, Balatonberénybe. A vonatban is nagy hőség volt, de kint a levegőn is, és alig vártuk, hogy ruháinktól megszabadulva elnyújtózzunk a fák alatt, mielőtt a vízbe vetnénk magunkat. Éppen ezért, mint rendes családfőhöz illik, a leszállás után a pénztárablakhoz igyekeztem fürdőtársaimmal együtt. Egyelőre azonban hiaba. Az ablak ugyanis zárva volt, és senkit sem láttunk a környéken, aki némi törődést mutatott volna irántunk. De a türelem rózsát terem, még úgy látszik, néha jegykiadót is- megjelent egy asszony — igaz, hogy sírva és olyan valamit kiabálva, hogy nem bírja az egészet, itt is hagyja, nazamegy. Hogy miért, senki sem sejtette. Kezdtünk megijedni, hogy valóban megteszi, és mi itt állunk vasárnap reggel jegykiadó nélkül, de valaki megszólalt, hogy a nők szavát nem kell komolyan venni, és igaza is lett, mert néhány szipogás után felnyílt az ablak, és sorba kezünkbe kerültek a kabinje- gyek és a belépők. Ezután elmentünk az új kabinsorokhoz, átadtuk a bilé- tát, a kabinosnő ki akart nyitani egy fülkét, de igyekezete hiábavalónak bizonyult, rángatta, aztán másikat próbált, sikerrel. És íme, ott állt előttünk egy kalitka a betonpadlójával, csupasz falaival, de sehol egy ülőke, fogas, de még egy árva szeg sem, amire ruhánkat felaggathattuk volna. Valamennyi ilyen volt, társaim is tanácstalanul álltak előttük. Valaki megkérdezte, nem hoztam-e véletlenül egy szeget meg kalapácsot vagy madzagot. Nagyon restellem — mondtam —, de nem, ellenben ha legközelebb strandra jövök, a liptói meg a téliszalámi mellé fél kiló szeget is becsomagoltatok meg egy jó fogású kalapácsot. Közben kedvderítően sütött a nap, és ingei ;ően csalogatott a Balaton vize alig néhány méterre tőlünk, egyelőre azonban az említett okok miatt elérhetetlen távolságban. De a kabinosnő megnyugtatott, hogy nincs baj, majd ő hoz szerszámokat, és valóban, egy kis idő múlva vissza is tért, s megkezdődött a kalapácsolás. Miközben míg négy szeget mesterkedtem az ajtóba, arra gondoltam, még leleményesebb is lehetne a strand vezetősége, rendelkezésünkre bocsáthatott volna meszet, homokot, téglát, deszkát meg szerszámokat is, és ki-ki megépíthette volna egy vasárnap reggel a maga vetkőzőfülkéjét. Végre sikerült levetkeznünk. Strandolásunk azzal folytatódott, hogy hároméves kislányom meglátta a kikötött csónakokat — tudják, milyen a gyerek —, és követelőzni kezdett. Mivel két családdal voltunk, egy négyevezőset akartunk váltani — a csónakos azonban azt felelte, var. ugyan ilyen is, de még nincs lánca. Jó, majd decemberben visszanézünk, hátha addigra lesz már, mondtuk, és megelégedtünk egy kétevezőssel. Amikor azonban feleségem és kislányom után magam is be akartam lépni, a csónakos rám förmedt: «Gsak ketten tartózkodhatnak a csónakban.« Hosszú időbe került, míg sikerült meggyőznöm, hogy amíg én evezek, valakinek vigyázni kell a gyerekre, és hát egy csöppség mégsem egész ember még, mire nekem kivételesen megengedte, hogy harmadmagammal kotorhassam az iszapot a bólyákig. Szerencsésen beeveztünk — még a lapát sem törött el —, és az egy óra letelte előtt öt perccel vissza is érkeztünk a kikötőbe. Mégis kikaptunk, mert amint később kiderült, a csónakok érdemes kezelője rossz számot írt be, és határozottan állította, hogy fél órát késtünk. De nem bosszankodtam, nem ezért jöttem ide, hanem pihenni, és gavallérosan ki akartam fizetni a különbséget. Nagylelkűen azonban elengedte. Hát mondják meg: nem vagyok szerencsés? Ezután fölkerestem a büfét szomjamat oltandó, és miközben ezt sikerrel végeztem, megpillantottam egy rúd téliszalámit. Gyorsan kértem belőle tíz dekát, de legnagyobb meglepetésemre nem kaptam, mert — úgymond — csak szendvicsként értékesíthetik. Mondtam, akkor adjon annyi zsemlét, amennyit felhasználna hozzá, erre azt válaszolta, ezt sem lehet, mert meglátják és megbüntetik (!). Mivel ezt igazán nem kívánhatom, kértem egy olajos halat, s családom társaságában jó étvággyal el is fogyasztottam. De hát nem ebéd az ebéd ital nélkül, különösen, ha valaki víken- dezik, és ezért fél egykor visszamentem a büfébe. Pechem- re a boltkezelő éppen akkor zárt le, hogy elmegy ebédelni. Többen is voltunk, akik — ki tudja, miért — éppen akkor szomjaztunk meg, az italok mérője azonban hajthatatlan maradt mondván, hogy ő is ember. Mit tehettem, telecsorgattam a mosdóban vízzel a magammal hozott üveget — azt már nem sikerült megtudnom, ivásra alkalmas-e —, és voltaképpen elégedetten állapítottam meg, hogy szerencsém volt, megmaradt a pénzem, meg a sör különben is el- álmosítja az embert. Mindezek után belementünk a vízbe — szerencsémre a strandról nem küldtek ki így délidőben, mint néhány nappal ezelőtt Hévízen —, a Balaton sem ment el ebédelni, és mivel nem a strand vezetőségén múlott, hőmérséklete is kellemes volt. »Ha a vége jó, minden jó" elv alapján tehát nagyszerűen szórakoztunk, és most jól érezzük magunkat — ugyanis a vonatra várunk —, amit maguknak is szívből kívánunk. Balaton bér ény, 1961. június 25. Karcsi és az egész család. Vendégek öt világrészből SZÉP A NAGYBAJOMIAK MŰVELŐDÉSI HÁZA; csaknem másfél milliós költséggel építették. Az építés időszakában büszkék is voltak a falu lakói a közös erőfeszítések eredményére. S ha valami miatt megakadt az építkezés, bosszankodtak, kilincseltek, addig sürögtek-forcgtak, míg meg nem teremtették újra meg újra a megkezdett munka folytatásához szükséges feltételeket. Másfél évvel ezelőtt, 1959. november 7-én avatták fel a művelődési házat. Akik ott szorongtunk az ünneplő falu lakói között az avatáson, azt gondoltuk, jelkép akar lenni a nap megválasztása. Hogy nem véletlenül ezen, a haladó emberiség számára nagyszerű ünnepet és diadalt hirdető napon adják át hivatásának a kultúra hajlékát. Azt hittük, hogy azok az emberek, akik a legkisebb lehetőségeket is üstökön ragadva érkeztek el közös erővel alkotott művelődési házuk avatásáig, képesek lesznek élettel megtölteni ezt a házat. S idővel itt leli meg második otthonát valahány nagybajomi ember, aki művelődni és szórakozni kíván. De hamar elültek az ünneplés hullámai, vele együtt a művelődési ház népszerűsége, szeretettsége is. Az elmúlt másfél évben alig hallottunk mást. Nagybajom kulturális életéről, mint amit napjainkban is olyasunk és hallunk. Azt tudniillik, hogy ekkor ilyen, máskor olyan hivatásos vagy műkedvelő együttes vendégszerepel a még ma is vadonatújnak látszó művelődési házban. Bizony hiányzik nagyon az ideális környezetben épült szép hajlék falai közül az élet, a vérkeringés! MEGFOGALMAZOTT, de soha ki nem mondott igényekre bukkantunk nem is egyre. Sokan például nem örülnek annak, hogy a művelődési ház nagyterme nem több kiadó színházteremnél. Hivatkoznunk kell a művelődési házak rendtartására. Lapozzuk fel, hol van az előírva, hogy egy községi művelődési ház legfőbb feladata termeinek bérbeadása. Horváth József pedagógus, a művelődési ház vezetője megjegyzi, hogy várt bennünket: — Cikkeiket olvasva, amikban számon kérik e.gy-egy falu kulturális életét, tudtam, hogy ide is eljönnek egyszer. Tehát várt. E. bejelentés után azt reméltük, hogy őszintén feltárja, mi akadályozza munkáját, kik segítik, kik azok, akik elzárkóznak a népművelés problémái élői. Kire vagy kikre számíthat abban a változásiban, aminek maga is szükségét érzi megállapítva, hogy így, a mostani körülmények között nem tud közművelődési intézménnyé válni a kultúra háza. Ű lenne egyedül a felelős azért, hogy csupán színházi előadásokon vagy más vendégszereplések alkalmával nyit be a nagy többség a művelődési házba? Nem. Nem egy emberé a felelősség! Közös a felelősség, ahogy a közművelésben végzett munka minden gyümölcse, eredménye is a közösséget gazdagítja. Nagybajom vérszegény kulturális életéért felelősek a falu állami, gazdasági és tömegszervezeti vezetői is. Nem kommentálom, csupán följegyzek egy elgondolkoztató tényt. A falu vezetői — hivatkozva magánkönyvtáraikra — jóformán feléje sem néznek a községi könyvtárnak... Minden előtanulmányozás, ellenőrzés nélkül meg mernék esküdni rá, hogy Magyarországon nincs olyan magánkönyvtár, mely gazdagodásban lépést tud tartani könyvkiadásunkkal! A lépéstartás csupán köz- művelődési könyvtárainknak megy. De ezek közül sem mindegyiknek. Parányi jelzés ez, s ezt követi több is. Nézzük csak a nőtanácsot. A téli tervben vállalta egy ezüst- kalászos gazdatanfolyam szervezését asszonyok számára. Ritka kezdeményezés! Hivatalos szerveink dicsérete nyilván nem maradt el, amikor hírül vették, hogy mire készülnek az asszonyok. A tanfolyam azonban befulladt. Horváth József szerint: »Jelentkező volt pedig elegendő. De a különböző tényezők, a lemorzsolódás ...« Érdekelnének e különböző tényezők. De nem tudja megnevezni őket. A nőtanács elvállalt a téli ' tervben egy idényjellegű kézimunka-tanfolyamat is. Ez a terv is kútba esett. 1960 novemberében alakítottak nagy_ üggyel-bajjal egy 45 tagú kórust. A két kamagy- gyal is rendelkező énekkar decemberben már szélnek eredt, széthullott. A színjátszók beneveztek a kulturális szemlére. Többszöri átszervezéssel, szerepcserével mutatták; be a szemlén eigy háromfelvonásos színpadi mű harmadik felvonását. Csak ezt tanulták meg. Becsapták tehát magukat is, bosszúságot okoz a Deseda völgyében levő vasúti kereszteződés. Bár ezen a vasútvonalon nincs rendszeres közlekedés, mégis áthaladás előtt minden gépjárműnek meg kell itt állnia. A népgazdaság károsodik emiatt. Az erős emelkedőn való feljutáshoz ugyanis a sebesség csökkentése következtében több üzemanyag kell. Kolip Gyula rendőrszázados, a megyei főkapitányság közlekedési alosztályának vezetője és félrevezették a verseny rendezőit is, mivel ők nem egy kampánymunka eredményeit kívánták megszemlélni. »Használhatatlanok a falu KISZ-fiataljai a kulturális munkában« — hangzik az indokolás. Mást mond egy újabb adat. Május 1-re két hét alatt hoztak össze egy tánccsoportot a fiatalok. Eltáncolták a műsort, és szélnek eredtek, akárcsak az ezüstkalászos tanfolyam asz- szonyhallgatói, a kórus tagjai ás a színjátszók. Miért? Nem futja többre? A nekirugaszkodás után szükség- szerű visszahullani a semmittevésbe? E NAGYON VEGYES összetételű faluban (ahol még mindig beszédtéma, hogy kit milyen gólya költött, és ki hány holdat szerzett, mielőtt termelőszövetkezeti tag lett) a művelődésért nagyon meg kell harcolni. Keményen és bátran, semmiképpen sem engedve a kulturális forradalom célkitűzéseiből, az emberek nevelésének fontosságából. Horváth József fiatál és jó szándékú ember. Tisztában van vele, hogy amit a művelődési ház pillanatnyilag produ-. kál, az nagyon kevés. De erélytelen, nem tud szervezni. Bátorsága nincs odaállni a falu vezetői elé és kimondani: »Egyforma felelősség terhel vala- hányuinkat. Segítsenek az elvtársak!« A segítség nem jön magától. Jóllehet — ezt megint Horváth József mondta — »egy fecske nem csinál nyarat.« az átjáróval kapcsolatban ezeket mondotta: — Mi sem tartjuk helyesnek, hogy ennél a vasúti kereszteződésnél a gépjárművek álljanak meg. Tárgyalunk a MÁV illetékeseivel, hogy létesítsenek itt vágányzárat. Lényege: az úttest előtt a vasúti sínt lezárják, s a szerelvénynek meg kell állnia. Csak miután a vágányzárat felnyitották, haladhat át az úttesten. Ilyenkor a vasút egy embert állít ide a gépjárművek áthaladásának irányítására. Ha a szerelvény tovább ment, a vágányzárat újra helyére állítják, s ha nincs forgalomirányító, a járművek megállás, sebesség- csökkentés nélkül folytathatják útjukat. A vágányzárat a tervek szerint még ebben a hónapban elkészítik. A gépjárművezetők bizonyára egyetértenek e helyes intézkedéssel. Bíróság elé állították a frejusi gát építőjét A francia államügyész a napokban vádat emelt Jean Dargaou mérnök, a frejusi gát építője ellen az 1959. decemberi gátszakadási katasztrófa miatt. A mérnököt gondatlanságból okozott emberöléssel vádolják. A katasztrófánál, mint emlékezetes, csaknem 400 ember vesztette életét, és Frejus városa nagyrészt elpusztult. De nem ám! összefogással kell megteremteni a népművelési munka alapjait. Mit tettek és mit kívánnak tenni például a falu tömegszervezetei, hogy a művelődési ház ne csak üres szépségű épület legyen? A tervszerűtlenség, az erők szétesettsége miatt vétkes túlzás lenne egy embertől számon kérni a falu kulturális életét. Furcsálljuk, hogy semmi néven nevezendő kapcsolat sincs például a falu termelőszövetkezete és a művelődési ház között. Pedig a művelődési ház az ősszel és a télen nem egy mezőgazdasági ismeretterjesztő előadást tartott. Paraszthallgatók nélkül persze. Csoda, ha a más foglalkozásúaknak, akik meghallgattak néhány mező- gazdasági jellegű előadást, elment a kedvük az ismeretterjesztéstől? Sorolhatnánk hosszan észrevételeinket. Mind azt jelzi, hogy a tervezésben, a'kapcsolatok felületességében, az ellenőrzés és irányítás gyengeségében van a hibák gyökere. És hogy alapjaiban kell változást teremteni nagyobb felelősség- tudattal és nagyobb odaadással. TALÄN NEM TESZIK FÉLRE e jelzésnek szánt megjegyzéseket Nagybajom vezetői, hanem — túl a bírálatnak az első percekben kijáró idegenkedésen — megvizsgálják, mi hasznosítható ezekből az. észrevételekből. Hogyan lehetne segíteni a falu jelenlegi igen szegényes kulturális életén. Börtönbe került egy garázdálkodó »Fizetés után« — című riportunkban írtunk Vörös György kaposvári lakosról is. Az Erzsébet borozóban ugyanis részegen belekötött a békésen iddogáló emberekbe, s egyik társát arra akarta rávenni, hogy törjenek fél a határban egy borospincét. Amikor egy civilruhás rendőr igazoltatta és figyelmeztette, megütötte a kötelességét teljesítő embert. Vörös, amikor elő akarták állítani, földhöz vágta magát, fejét véresre verte az aszfalton. A Kaposvári Járásbíróság dr. Nagy Je-nő-tanácsa“ Vörös Györgyöt hatósági közeg elleni erőszak miatt vonta felelősségre. Kiderült, hogy nem most áll először bíróság előtt. 1957- ben Pécsett 3 hónapi börtönre ítélték garázdaságért, könnyű testi sértésért és magánlaksértésért. Később 8 hónapot ült betöréses lopás miatt, majd újabb bűncselekményekért 3 hónapi javító-nevelő munkára ítélték. A garázda embert a bíróság egyévi börtönre és háromévi jogvesztésre ítélte. Hazánk festői szépségű tájai, történelmi nevezetességű helyed, látványosságai évről évre több látogatót vanzzanak a szomszédos baráti országokból és a távoli földrészekről. Budapest mind nagyobb szerepet kap a tudományos életének vérkeringésében, s növekszik a Magyarországra látogató üzletemberek száma is. Ezt bizonyítja, hogy idegenforgalmunk az év első felében 37,5 százalékkal volt magasabb, mint 1960 hasonló időszakában. Az idén január 1-től június végéig több mint 110 000 külföldit láttunk vendégül. Általános tapasztalat, hogy a látogatók kisebb része »hivatalból« — tudományos tanácskozásokra, konferenciákra, tanulmányútra, tapasztalatcserére stb. — vált útlevelet, a többséget pe- 1 dig az országunk iránti érdeklődés, a kellemes nyaralás, a jó szórakozás, üdülés, pihenés lehetősége hozza magyar földre. (MTI) Somogyi Néplap Az IvlSZJYlP Somogj megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11« K».idja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető a helyi posta hi vr t >knál és postáskézbesitöknéi Előfizetési díj egy hónapra 11 Fii A Szakszervezetek Somogy megyei Népi Együttese felvételt hirdet ének- és tánckarába Jelentkezési korhatár: énekkarnál 18—40 év t tánckarnál 15—25 év Felvétel helye és ideje: Énekkarnál július 6-án a TANÍTÓKÉPZŐ zenetermében 18—20 óráig Tánckarnál július 5-én és 6-én a LEÁNYGIMNÁZIUM tornatermében 18—20 óráig Fiafalok! Gyertek közénk énekelni és táncolni! Szeretettel várnak benneteket az együttes tagjai és vezetői! (2559)
