Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-29 / 177. szám
Szombat, 1961. július 29. s SOMOGYI NÉPLAP SZÜLETETT A CUKORGYÁRBAN Á Laki brigád tagjaival a gyárnak abban a részében találkozom, ahol még a legnagyobb a karbantartás miatti rendetlenség. Kint, bent egyaránt fülsiketítő a kalapácsolás. Azért jöttünk éppen ebbe a Papp Lajos, Tásltai József, Kovács Imre és Szoboti Lajos rátapintanak a lényegre: »Micsoda mocskos és nehéz munkától menti meg ez az embereket! S 90 perc helyett 40 perc alatt rakja ki a szenet« — mondják. , 3 Testvérré, emberré u délszláv paraszt lett Itt még játék. műhelybe, mert itt tudják a legjobban szemléltetni, hogy mi a rendeltetése annak az újításnak, amelynek hatalmas vasszerkezeteit odakint ők készítik el. A műhely közepéin egy kis, játéknak tűnő vagon áll rövidke sínpáron. A sínt egy magas vasszerkezet fogja közre oly módon, hogy a brigádvezető könnyem alatolhatj-a a kis vasúti kocsit. Miután ezt megteszi, Tekintetükkel simítgatják a brigádvezetőjük által mozgatott kis vagont s az azt körülvevő szerkezetet, amelynek mása, az igazi — legalábbis részben — már ott magasodik az udvaron. Az ablakból rálátni.:. Ha az ember kilép a műhelyből, s elnézi a készülő szénkirakó vasszerkezetet, elképzeli működés közben, számítások nélkül is sejtheti, mennyire Ott, ahol a kanyargós Dráva átlépi az országhatárt, a folyó mentén szinte egymással összebújva fekszik négy kevés lakó- jú, de gazdag történelmű somogyi község: Potony, Tótúj falu, Szentborbás és Lakócsa. £ négy falu lakóinak száma együttvéve is alig éri el a háromezret. Bár az itt élő dél- szláv_nemzetiségiek évszázadokon át kettős elnyomatás alatt nyögtek, mégis jelentős kulturális értéket őriztek meg, és mentettek át a mai nemzedéknek. Közös múlt Egy följegyzés szerint 1566- ban a török kincstári adószedők öt házat írtak össze Lakó- csán. Jóval később, az 1700-as években népesítették be nor- vátokkal a falut. Hasonlóképpen őrzi az emlékezet a keletkezés történetét a másik három községről is. E falvak k> ‘ra múltjáról pedig a még élő nemzedékek beszélnek fájó keserűséggel és gyűlölettel. Közös volt a sors: egyházi és világi nagybirtok fogta körül mind a négy községet. Tavaszonként az uradalmak százával toborozták Potonyból, La- kócsáról és Tótújfaluból az olcsó munkaerőt, s vitték őket más vidékre summásnak, hónapszámosnak. S mindenütt gúnyolták őket ruházatuk, beszédük, szokásaik miatt. (Nem egy helyütt rájuk uszították a földtelen magyar proletárokat azzal, hogy ők »különbek«, mert magyarok. Pedig ugyanúgy kínlódtak, nyögtek ők is, akárcsak a délszlávok.) Azok sem dicsekedhettek különb élettel, akiknek volt némi birtokuk, s a faluban maradhattak. Igen alacsony színvonalú tér. melési kultúra, kezdetlegesség jellemezte gazdálkodásukat. Nem boldogította őket a föld. A majd ötezer holdas Iakócsai határból mindössze 600 hold volt az 1159 lakó birtokában. Ez az adat egymaga mindent megmagyaráz! Nagyszerű gazdasági föl- emelkedés ment végbe az elmúlt 16 esztendőben valamenynyi délszláv községben. A demokrácia földet adott. ' Új házsorok és megszépült, új köntösbe öltöztetett házak tűnnek az ember elé a gazdagság jelképei ként. Pedig elszomorítóan rossz lakásviszonyok uralkodtak itt a felszabadulás előtt. Egy szoba, konyha, kamra — ebből állt a legtöbb lakás. Több család is együtt lakott. Ma? Járja csak végig akárki Szentborbás utcáit: majd minden házat megnagyobbítottak, átalakítottak, világos, nagy ablakokkal láttak el. Nem egy parasztházba fürdőszobát építettek. A négy délszláv község 584 házából 125 a felszabadulás után épült. Lakócsán 45, Szentborbáson 18, Tótújfaluban 28, Potonyban 34 új házba költöztek új fészeklakóii.. Hogy még ez sem oldott meg minden lakásproblémát? Igaz, de a házépítők száma a jólét emelkedésével egyre gyarapodik. Ha a múltbeli és a mai táplálkozás különbségén mérjük az életszínvonal emelkedését, akkor is óriási fejlődésnek vagyunk tanúi. Ma nincsenek summások, s nincsenek éhezők a délszlávok között sem. Kukoricakenyeret sem eszik senki sem, pedig a felszabadulás előtt ez volt a fő eledel ezen a vidéken. A rántott levest kiszorította a hús, a cukor, a zsír, és más tápláló étel. Jellemzésül csak egyetlen adatot: Lakócsán 1939-ben nem egészen 10 mázsa cukrot fogyasztottak, 1960-ban pedig 150 mázsát. Tejet azelőtt csak ünnepnapon láttak, ma mindennapi eledel. Potonyban láttam olyan családot, amely négy liter teiet vitt haza a tsz-ből. Ma már minden háznál vágnak sértési és baromfit. Nagy változás ment végbe az öltözködésben is. A civilizáló- dás azzal is jár, hogy a nemzeti viselet a szekrénybe vonul, csak különleges alkalmakkor öltik magukra. Az új, modern ruha praktikusabb, kényelmesebb és főleg olcsóbb. A régi ruhákat maguk szőtték, maguk] fonta kenderből. Ezek kényelmetlenek, egészségtelenek voltak, az asszonyoknál például akadályozta a légzést Itt már igazi. működésibe hozza a szerkezetet, amely arra való, hogy gyorsan kirakja a szenet a vagonból. Nagy felvonókanalai toelemar- kolnak a kocsi rakományába, és terhüket egy szállítószalagra öntik. Az újítók Écsi László és Szerecz László távol vannak. Azonban a körben álló munkások, az újítás kivitelezői, De- csi István, Gyarmati László. Lukonics Antal, Papp Imre, könnyíti meg á munkát, hogyan fokozza majd a termelékenységet. A munkások előbbi szavai pedig és az az elhatározásuk, hogy a tervezett 2000 óránál hamarább elkészítik a kirakodó szerkezetet, arról tanúskodnak, hogy ez az újítás dédelgetett újszülött, és sokat várnak tőle. Sz. N. Csaknem 450 szerfás épüfeífiez adóit faanyagot a DsS-somogyi Állami Erdőgazdaság A Dél-somogyi Állami Erdő- gazdaságban az elmúlt gazdasági évben 182 garnitúra — oszlopokból és deszkákból álló — szerfás épületanyagot állítottak elő. Az idei termelési eredményekről Vogl Hubert anyaggazdálkodási előadó tájékoztat bennünket Nagyatádon. Egy-egy garnitúra méreteit a Földművelésügyi Minisztériumtól kapják meg. Például egy 50 férőhelyes növendék- marha-istállóhoz 24 köbméter különböző méretű faanyag szükséges. A Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság nyolc erdészetében hétfajtá garnitúrához szükséges faanyagot termeltek ki és dolgoztak fel. Süldőszállás és B típusú sertésfiaztató, növendékmarha-istálló, seriés- hizlaló és kukcricagóré faanyagát állították össze, az észsze- >*J5ég kedvéért úgy, hogy a lehetőség szerint egy erdészet csak egyfajta garnitúrát készítsen. A deszkának való gömbfaanyagot például Szántán, Vízváron, Simongátom és Segesdan dolgozták fel. Ebben a gazdasági évben az Országos Erdészeti Főigazgatóságtól 442 garnitúra összeállítására — a tavalyinál 260-nal többre — kaptak megbízást. Ezzel már a június 30-i határidő előtt két héttel elkészültek. Sőt java részét a hónap végéig már el is szállítottál?, főleg Rács-Kiskun, Csongrád és Békés megye tsz-einek. A Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság gyors és pontos munkája nyomán sok, fában szegény alföldi tsz juthatott idejében hozzá a szerfás építkezéshez szükséges oslop- és deszkaanyaghoz. >> A békétől függ jövőnk...“ Hartmut Stauche és felesége a Német Demokratikus Köztársaság Saalfeld városából látogattak el Magyarországra. Két hetet töltenek hazánkban. Jártak Budapesten, megcsodálták a Balatont, ittak a jó badacsonyi borokból, s megnézték szépülő városainkat, a százával épülő munkáslakásokat. Szívesen, mosolyogva emlékeznek a látottakra. — Többször jártunk már önöknél — mondja Hartmut Stauche. -- Feleségem 1957- ben Földváron töltött néhány napot az ifjúsági táborban. Most is nagyon szép, nagyon jó itt minden, öröm látni az első látogatásunk óta végbement hatalmas fejlődést. A beszélgetés a Német Demokratikus Köztársaságra, a német kérdés égetően fontos rendezésére, a békeszerződés megkötésére terelődik. — A béke létkérdésünk. Jövőnk függ tőle — mondják mindketten határozottan. — Nem frázis ez. Így érezzük, így látjuk ezt majd valamennyien az NDK-ban. önök kevésbé tudják, mit jelent a kettéosztott Németország és a fasisztákkal, kémközpontokkal teli Nyu- gat-Berlin. Mindössze néhány kilométernyire vagyunk a határtól, s naponta tapasztaljuk az ellenünk áradó uszítást... Azért teszik ezt, mert látják az NDK hatalmas fejlődését. Nyugat- Némctországot a kapitalisták óriási összegekkel segítethogy ipara — főleg a hadiipar — mielőbb tálpra- álljon. Nekünk minden eredményünkért keményen meg kellett harcolni, ahogy önöknek is. Ezért örülünk nagyon, amikor látjuk Magyar- ország fejlődését, s arra gondolunk: közös úton járunk, közös a harcunk is, melynek • nyomán eredményeink születnek. Mi is a szocializmust építjük. Tavaly fejeződött be járásunkban a mezőgazdaság szocialista átszervezése, most a termelőszövetkezetek megerősítésén dolgozunk. Hűtőgépgyár, mosógépgyár, ipari gépgyár, csokoládégyár működik járásunkban. Kevés a munkaerő nálunk. Nyugat-Németország- ban viszont százezrek vannak munlca nélkül. Igen sokan jönnek át közülük hozzánk, hogy biztosítsák megélhetésüket ... Ezért mondjuk, hogy a béke megkötése létkérdésünk, ettől függ jövőnk. Minél előbb aláírják a német békeszerződést, s szabad várossá nyilvánítják Nyugat-Berlint, annál jobb lesz nekünk! Azért helyeseljük a Szovjetunió javaslatait, mert azok igazságosak, a német nép érdekében valók. Szenvedélyes, az igazság érzetétől átfűtött szavak ezek. Hartmut Stauche és felesége így látja jövőjét, így látják biztosítva hazájuk zavartalan fejlődését. Búcsúzunk tőlük. Kívánjuk, érezzék jól magukat hazánkban, s hogy harcuk, a béke ügye valamennyiünk érdekében diadalmaskodjék^. Szalai László / a mellen felül megkötött ruklá- vé. Mindazonáltal régi viseletűket, mely csodálatosan pom pázó népművészetről tanúsko dik, kellő tiszteletben tartják, és mint nagy értéket őrzik. Az anyagi fölemelkedést jelzi az is, hogy 50 motorkerékpár, számtalan bicikli és két személyautó (az egyik iakócsai, a másik tótújfalui pedagógusi) szolgálja az emberek kényelmét. A nem is oly régen még faekés szántóföldi művelést mindinkább felváltja a korszerű, gépesített nagyüzemi mezőgazdálkodás. Mind a négy község termelőszövetkezel i község, s jelenleg már 11 saját traktoruk van. Szdntborbáson rövid idő alatt állami hitellel és sajat erőből egy 50 férőhelyes istállót, egy sertésfiaztatót, baromfifarmot és kukoricagórét építettek. A potonyiak hosszú időre ellátták magukat gazdasági épületekkel. Szép közüs állatállománnyal is rendelkeznek. A munkafegye'em mind szilárdabb, a tsz-parasztok szorgalma egyre növekszik, s a délszláv tsz-ek immár megteremtették az eredményes gazdálkodás föltételeit. Érdé mes megemlíteni, hogy Szentborbáson és Tótújfaluban a tsz-tagok egy munkaegységre jutó jövedelme ebben az évben már meghaladja a 40 ío- rintot. Az eddig nehézségekkel küzdő potonyi és Iakócsai tsz- ekben is minden jel arra mutat, hogy a vezetés megjavul, s a szövetkezet beváltja a tagok reményeit. Nem alkothatunk hű képet az életszínvonal emelkedéséről, ha nem beszélünk azokról a forradalmi változásokról, amelyek nyomán új népi—nemzeti kultúra virágzott ki a délszláv falvakban. »Amikor én jártam iskolába — mondotta a Iakócsai Fucs- kár Pál —, tilos volt anyanyelvűnkön beszélni. Mindig emlékezni fogok rá, egyszer megfeledkeztem erről, s emiatt B°- nicsek tanító úr alaposan elvert.« De hiába tiltotta a Hor- thy-rendszer a horvát nyelv használatát, hiába törekedett faji uszítással és gyűlölködéssel megszüntetni, a délszláv családok nem hagyták elpusztulni anyanyelvűket. A gyerekeket anyanyelvükön tanították beszélni, s mikor első osztályba mentek, alig tudtak magyarul. Nem csoda hát, ha a lakosságnak 10 százaléka anélkül öregedett meg, hogy megtanult volna írni-olvasni, 50 százaléka pedig csak a harmadik osztályig vergődött fel. Ez kapóra is jött az uralkodó osztályoknak, hiszen jól tudták, hogy a tudatlan embereket könnyebb fékentartani. Ez az oka annak is, hogy a felnőtt délszlávok beszélik ugyan anyanyelvűket, de az eredetitől erősen eltérő tájszólásban. Olvasni alig tudnak, megérteni meg egyáltalán nem értik meg az irodalmi nyelvet, mert nem ismerik. A mai iskolásodnak már könnyebb, őket délszláv szaktanárok oktatják r.z anyanyelvre az általános iskola minden osztályában. Éppen ők, a mi iskoláinkból kikerülő gyerekek azok, akik olvasgatják a Délszláv Szövetség sajtóját és a horvát nyelvű könyveket. A hivatalokban, a tanácsüléseken, a különböző rendezvényeken is a felszabadulás óta nyert polgárjogot a horvát nyelv; ma már nem bűn, nem szégyen horvátul beszélni. Azt hiszem, arról nem is kell szólni, hogy ma minden délszláv iskolaköteles gyerek elvégzi az általános iskolát (11 pedagógus — közülük 7 délszláv nemzetiségű — neveli őket). A felszabadulás plőtt Tótijfaluban, Potonyban és Szentborbáson egyetlen középiskolát végzett sem volt, 1945-től m's- tanáig pedig 15-en végeztek középiskolát, illetve főiskolát. » • * Vannak már pedagógus fiaik ás lányaik, van katonalisztj ■!?, minisztériumi főosztályvezeic- ;ük. Jelenleg 31-en fannlnak közép-, illetve főiskolám. Dicsekedhetnek már erdőmérnök- és orvosjelölttel is. Nagy lépéssel viszi előre majd a fiatalok képzését, ho«» az ősztől Lakócsán körzeti iskolát létesítenek, ide fognak járni szakosított oktatásra a másik három falu felsőtagozatos diákjai. 1950-ben virágzásnak indult a délszláv népi kultúra. A ’a- kócsai parasztok birtokukba vették a lazaristák rent.. ’ ..t, művelődési otthonnak rendezték be, és a lelkes népművelők irányításával ugyanebben az évben megalakult az azóta országszerte híressé vált Lakácsai Népi Együttes. Rég feledésbe merült, de a nép szívében élő táncokat, énekeket, elevenítettek föl és fejlesztett tovább a kultúrcsoport, s egész népünk közkincsévé tette őket. Villanyt, majd mozit kapott mind a négy község. E falvak lakói az ötvenes években láttak először filmet. Népkönyvtár létesült mindegyik faluban. Tótújfalu, Szentborbás sok millió forintos állami költséggel bekötő utat kapott, s ma már mindegyik községet autóbuszjárat köti össze egymással és a várossal. Rádió több van. mint ház, televízió is van már mindegeik községben. 272-en — a családoknak csaknem fele — járatnak újságokat. EgcsiíségeseWsck az emberek A gazdasági és kulturális életben végbement fejlődés hatott erkölcsi felfogásukra is. Az elmúlt években megszűnt az úgynevezett próbaházasság, amely azelőtt természetes volt; csökken az iszákosok száma, s a közhangulat ma már olyan dolgokat is elítél, amik ellen korábban nem emelt kifogást. Joggal mondta Dégi Vendel szentborbási tsz-elnök: »Ha most feltámadnának a mi öregjeink, nem ismernének rá a falura, annyira megváltozott.« A sokoldalú és rendszeres táplálkozás, a jobb lakásviszonyok eredményeképpen egészségesebbek az emberek; sikerült elűzniük egy sor járványos betegséget. A körzeti orvos följegyzései szerint a délszláv falvakban 1945 előtt tömegesen szenvedtek trachomában, golyvában, maláriában és gümőkórban. Egyedül Lakócsán 452 embert kínoztak e súlyos betegségek. Csaknem hasonló volt a helyzet SzenLbor- báson és Potonyban is. Az elmúlt másfél évtizedben egészségügyi intézményeink igen sokat tettek e betegségek leküzdéséért, s ma már csak szórványosan fordulnak elő. Most pedig, hogy az egész lakosság SZTK-tag, megteremtődött a föltétele annak, hogy a múlt maradványait végképp száműzzék. * * * Eltűnt a sötét múlt, megszűnt mindenfajta elnyomás a délszláv községekben is. Szétzúztuk a kapitalista rend bilincseit, minden bűn okozóját. Végérvényesen megoldottuk a nemzetiségi kérdést, egyenjogúságot adtunk a nemzetisé- ieknek s a joghoz gazdasági lehetőséget is. összetalálkozott, testvérré lett a szocializmus építésében hazánk mindmegannyi dolgozója. Ez az alapja a szabadságnak és a további fölemelkedésnek is. / Varga József
