Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-26 / 174. szám

EtecrdNi, jűltos 556* 3 SOMOGYI NÉFI.A* II unkáioszlály 3«Sö»öííí3SJ»ÍXJÍ*XXXXXX^XXXXX^XXNXXXXXXXXXXXXXXX><XXXXXXJÍXXXXXXXXXXXXXXXXX5íX3ÍSÍX>56JeXXXXXXXXJO TÚRI ANDRÁS:’ Hogyan gyulladt B az Első JfMagyar Vegyiművek labora­tóriuma? Véletlen robbanás J okozta-e a nagy tüzet vagy Jjvagy szabotázs? Ki az a Ke- ♦ resztesi János? Valóban o'yan «»napsugaras« a Napsugár esz- [ípresszó? Megannyi érdekes «kérdés, megannyi izgalmas ^probléma. Túri András írása Ä— lapunk következő folytatá- 5sós regénye — végigkíséri a «nyomozószerveket munkájuk­éban, míg végül fény derül az ♦igazságra. Megismerkedünk «Lojzival, azaz Csiszár Lajos- isal, a fiatal technikussal, aki ♦öltözködésében alig külö.nbö- 2zik az őt elintézni vágyó huli- ♦gánoktól, de szívében annál «inkább; izgatottan figyeljük 5Sárosi nyomozófőhadnagy vizs- {gálatait. «— Ez az a rész? — kérdi a 5nyomozó, s az egűik /üsttől EG A GyAR pácolt, világtalan ablakra mu­tat. — Igen. — Mutassa meg kérem, hol állt ön? A fiú átmászik a mellvéden, beáll a néhai szobába. — Itt álltam. — Merről hallotta azt az ál­lítólagos robbanást? — Erről. — Ügy. No, nézzük csak! Milyen helyiség volt jobbra magától? — A mi szobánk, a tervosz­tály egyik csoportjáé. Ennek az ajtaja volt zárva, azért mentem ebbe a helyiségbe te­lefonálni. — Érdekes. A nyomozófőhadnagy előbb­re hatol a két épület közti keskeny átjáróban. Az üveg­fal eltakarított cserepeitől va­lóságos kis hegyecske állja út­ját. ö azonban nem törődik most vele, hogy az üvegek összevagdalják a lábát, tönkre­teszik cipőjét, nadrágját. Bele­gázol az üveghalomba, talpa alatt recsegnek, ropognak a cserepek. Lojzi is kilép az üszkös szo­bából, utánabukdácsol. — Micsoda? — kérdi. — Mi az érdekes? A hivatalos tűzrendészed vizsgálat azonban gondatlansá­got állapít meg. Oxigén ér egy fémalkálit tartalmazó üveget. A tűzoltók szerint ennyi az egész. De akkor miért béreli fel valaki a huligánokat, hogy egy kis időre »-hallgattassák el« Lojzit? »— Az a fickó túl sokat tud, s már köpött is belőle. Szük­ségtelen, hogy még többet köp­jön. — Gyönyörű — csattant fel a gúnyolódó hang. — Azzal, hogy kiderült: maga volt a fel- bújtó, meg otthagyta a mun­kahelyét, és egy ostoba levelet írt, máris többet tud a rend­őrség, mint amennyit a fiú tudhat. Külön pech, hogy a fiú pont a Hevesi feleségével volt együtt. — A nő meglépett. A fiú nem árulja el a nevét, s a lo■* kaiban senki sem ismeri raj* tam kívül.« Valóban nem ismeri senki? Sárosi főhadnagy már ismeri. Beszélt is vele. És a szálak lassan összefo­nódnak, szorul a hurok. A sok apró, jelentéktelennek látszó epizódból összeáll a tiszta kép. Ki volt a tettes? Miért csi­nálta? Erre ad választ Túri András izgalmas kisregényt; az Ég a gyár, melyet lapunk július 30-i, vasárnapi számé» ban kezdünk közölni. jlf ilyen messze esik Ka- posvártól Amszter­dam? — Több mint ezer Icilo- méterre — mondaná a térké­pész. — Végtelen messze van — sóhajt fel Hoogenbon úr holland kereskedő, valahány­szor ragyogó, jól rugózott ko­csiján Kaposvárról hazaértté* zik Amszterdamba feleségéhez és kislányához. A fürdőszobá­ban lemossa az út porát, az­tán végignyúlik a rekamén, s pihenteti a kormánykerék fe­szült szorításában görcsbe fá­radt tagjait. — Ve messze van ez a Ka­posvár, hej, de messze van! — sóhajtja újra és újra, miköz­ben fáradt szemével gondolat­ban végigpásztázza a végtelen országutakat. — Apu! Mit hoztál nekem Kaposvárról? — kiáltja egy­szer csak kislánya. Hoogenbon úr, a sokat ta­pasztalt, keménykötésű fiatal­ember, a világot járt kereske­dő — a Gebrüder Salamon ke­feipari cég anyagbeszerzője — egy pillanatra meghökken. Érdekes — tűnődik, nem azt A NAGYATÁDI KONZERVGYÁRBAN Magozzák a sárgabarackot a befőtt készítéséhez. Szabó M tagú női brigádja műszakonként 650—700 5/1» w üveget tölt meg barackkal. Munkában a babszálkáző gép. Óránként 10 mázsa zöld- kaceoz le. Naponta száz ember kézi munkáját he­lyettesíti. kérdezi a gyerek, hogy mit hoztam Belgrádból, pedig tud­ja, hogy ott is jártam, s az mennyivel nagyobb város Ka­posvárnál. Aztán elmosolyodik, s a kislány feszült kíváncsisá­ga közepette kezdi kicsomagol­ni a kaposvári ajándékot. J\J em sokkal később le- ^" vélpapírt, tollat vesz elő, és írni kezd: »Kefekikészí- tő Vállalat, Kaposvár, Sziget­vári utca. Kedves Barátaim! Köszönöm szíves vendéglátá­sukat. Külön azt, hogy ko­csim szervizét elősegítették. Hiba nélkül jött idáig. Nagyon elfáradtam, de a legrövidebb időn belül gondoskodom arról, hogy jobb minőségű nyersanya­got kapjanak tőlünk. Szeret­ném, ha semmi se akadályoz­ná Önöket munkájukban, s kapcsolataink az eddiginél is gyümölcsözőbbek lennének. Kislányom rendkívül örül ajándékuknak...« Hoogenbon megáll, és azon gondolkodik, hogy milyen ajándékot vigyen legközelebb a kaposváriaknak. Kinek adja majd a Parker töltőtollat, kié legyen az angol cigaretta. Ész­re se veszi, hogy már-már töb­bet gondol emberi, baráti kap­csolataira, mint az üzletre. Az üzletkötésekben sok a mecha­nizmus. Mindegyik fél kiszá­mítja mennyit keres, megköti a szerződést, aztán megy min­den a maga útján. Az emberi kapcsolatok szerteágazóak, fi­nomabb szálakból szövődnek. Minden ilyen szál nagy értek a jóindulatú embernek. Hoogenbon úr fontosnak tartja magyarországi barátsá­gát. Ápolja, és gyümölcsözővé akarja tenni a maga és cége számára. Mennyire más gondolatokkal készült első magyarországi út­jára! A nyugati propaganda gondoskodott róla, hogy két­ségei legyenek. De amikor el­küldték kislányának az első ajándékot innen, amikor rá­jött, hogy egyik kezén is köny- nyen megszámolhatja, hány helyen fogadták olyan barátsá­gosan, mint nálunk, s amikor tapasztalta, hogy a legmesz- szebbmenőkig tiszteletben tart­ják a kereskedelmi szerződése­ket, akkor. .. ...Befejezi a levelet, és alákanyaritja: »,Sok-sok szere­tettel üdvözöl benneteket Hoo- genbonotok. Amszterdam, 1961 nyarán.« A mszterdam, Amszter- jrL dam, de messze vagy Kaposvártól! — gondolkodik el. Kifárad az autó, megkopik a levél, mire odaér. De ha a kislány azt kérdi, »apu, mii hoztál Kaposvárról?«, akkor mintha itt volna az a kis ma­gyar város Donnerba forduló gesztenyesorával, apró házai­val. S mintha csak itt frissí­tené az amszterdami gyárké­mények fojtó levegőjét a Ka­pós-parti szél... Szegedi Nándor történelmi hivatása Néhány szó a tsz-paironáló mozgalomról Hagyománya van már ná lünk annak, hogy öntudatos üzemi munkásaink, kommu­nista ipari vezetők napi fárad­ságos munkájuk mellett időkö­zönként fölkeresnek egy-egy községet, osztoznak falusi szö­vetségeseink gondjaiban, igye­keznek szoros baráti, testvéri kapcsolatot teremteni az üze­mi kollektíva és a falu népe között. Ez a kapcsolat a ter­melési viszonyoktól és körül­ményektől, a politikai helyzet­től függően időnként más és r ielleget ölt. A felszabadu- 1. idáni években gyökeret ve.. ialujáró mozgalom mind mélyebb politikai tartalommal töltődött meg, és kialakult a patronázsmozgalom. Egy-egy üzem öntudatos munkásai és vezetői évek óta ugyanabba a községbe járnak, segítenek, ahol kell. Ez annak az elvnek gyakorlati kifejeződése, amire a párt nevel, hogy ti. a mező- gazdaság szocialista átalakítá­sa, a parasztság átnevelése a munkásosztály történelmi hi­vatása. Valóban, a párt és a szöve: kezeti mozgalom lelkes agitá­torai mellett majd mindenütt ott találtuk az ipari munkáso­kat is, amikor a szövetkezetek megszervezéséért, illetve to­vábbfejlesztéséért folyt a harc. Rengeteg egyéni gazda a munkások okos szavára töltöt­te ki belépési nyilatkozatát. S a munkások jól tudták: hiva­tásukat ezzel még nem teljesí­tették. Közvetlenül érezték, látták és megértették azt a ví­vódást, amelynek legyőzésében ők is segítettek. Megértették, hogy nem hagyhatják maguk­ra azokat az embereket, akik eddig teljesen ismeretlen élet­módba vágtak. Az igazi barát­ság harcban, komoly tettek idején szövődik! Ilyen barát­ság szövődött megyénk szám­talan termelőszövetkezete és ipari üzeme között. Elegendő megemlíteni, hogy Kaposvár 39 üzeme csaknem száz ter­melőszövetkezet patronálását vállalta. S az üzemek zöme, a munkások közül számosán szinte az illető szövetkezet megszületésétől kezdve részt vállaltak minden munkában. Amikor pihenéssel tölthettek volna idejüket, kocsira, vonat­ra ültek, s mentek segíteni minden ellenszolgáltatás nél­kül. Segítettek a közös férőhe­lyek megteremtésében, gépet adtak a tsz-nek, megjavították az elromlott munkaeszközöket, tanácsot adtak a munkák megszervezéséhez. Ahol tét­lenséget, közönyösséget láttak, ott megfogták a szerszámot, és elvégezték mások helyett is a dolgot. Mert ilyen is előfordult. A Víz- és Csatornaművek dol­gozói például elhatározták, hogy megszüntetik a vízgondot az általuk patronált mezőcsc- konyai Új Erő Tsz-ben. A tsz- től csupán azt kérték, hogy ás­sák ki a csatornaárkokat. A mezőcsokonyaiak örültek a paronálók önzetlen segítségé­nek, ámde saját kötelességük­ről elfeledkeztek. A munkások­nak kellett bajlódniuk az árok- ásással is. Igaz, mérgelődtek magukban, de amit ígértek, becsülettel teljesítették. Ez az eset azzal a fontos tanulsággal járt, hogy nem elég csak anya­gilag segíteni a falut, itt több­ről, sokkal többről van szó. Mi a patronázsmozgalom lé­nyege? Mi az a mérték, amely­nek alapján megállapítható, hogy ez vagy az az üzem jól vagy rosszul látja el patronáló feladatát? Termelőszövetkeze­teink vezetői hajlamosak azon mérni le a patronálás eredmé­nyességét, hogy az üzem meny­nyi ingyen munkaerőt, gépet és más anyagi juttatást adott ne­kik. Egyik-másik üzemünkben is hajlandók letudni kötelessé­güket azzal, hogy egy-egy al­kalommal — például a szállí­tásban gépkocsival segítenek a szövetkezetnek. Ez leegyszerű­sítése, helytelen értelmezése a patronázsmozgalorrmak. Ez mindenekelőtt elvi kapcsolat: az öntudatban, szervezettség­ben erősebb, magabiztosabb testvér elvtársi támogatása a gyengébbnek, a tapasztalatla­nabbnak. Segítség a célból, hogy a szövetkezet vezetői és tagjai is minél előbb megta­nuljanak nagyüzemi méretek­ben dolgozni, irányítani és szo­cialista módon élni, gondol­kodni. Nyilvánvaló, hogy a patronáló üzem még a legjobb akarattal sem tudná elvégezni a tsz-tagság dolgát, ebben csak segíthet. Az anyagi juttatást és munkát viszont díjazni keli, hiszen ebből elsősorban a szö­vetkezeti tagságnak van hasz­na. Amiben a patronáló munká­sok a legtöbbet segíthetnek, s amiért ellenszolgáltatás sem jár, az elsősorban a politikui nevelőmunka. Megtanítani a falusi vezetőket a helyes mun­kaszervezésre, az irányítás módszereire, fejleszteni a tsz- tagokban az aktivitást, szövet­kezetük iránti felelősségérzetü­ket, a politikai öntudatot és biztonságérzetet — ez a legki­fizetődőbb, leggyümölcsözől-b patronázsmunka. Szó se róla, segítsenek géppel és munka­erővel is az üzemek, ha mód­juk van rá, és ha a tsz kéri ezt a fajta segítséget, a lényeg az: ne merüljön ki ebben a patronáló tevékenység, mert nem ez a fő hivatása. Kik vegyenek részt a patro­náló tevékenységben? önként adódik a válasz: természetesen és mindenekelőtt az üzem leg­képzettebb, politikailag legön- tudatosabb dolgozói. Jóllehet az igazgatónak fogalma sincs a mezőgazdasági szakkérdések­hez, s nem tud tanácsot adni mondjuk ahhoz, hogy milyen talajba vessék a búzát — van­nak, akik ebben eligazítják a vezetőket —, viszont nagysze­rű tanácsot adhat a tsz-elnök- nek arra, hogyan lehet gazda­ságosan megszervezni, elosz­tani a munkát, miként lehet gazdaságosan kihasználni a gépeket, hogyan kell bánni az emberekkel stb. Természetesen ahhoz, hogy értékes segítséget adhasson, még a legképzettebb igazgatónak is meg kell is­merkednie a helyi viszonyok­kal, a tsz gazdasági helyzeté­vel s nem utolsósorban ma­gukkal az emberekkel. Ehhez pedig idő kell, nem elegendő hozzá évente egyszer kirándul­ni a faluba. Éppen ezért fölöt­tébb elgondolkodtató, hogy egyik-másik igazgató ebben nem mutat valami nagy szor­galmat. Nemrégiben egy érte­kezleten szóvátették, hogy Müller László elvtárs, a Ruha­üzem igazgatója 1959 óta mind­össze egyszer volt az általuk patronált kazsoki Tsz-ben. Os­toros elvtárs, a BARNEVALIí igazgatója pedig egyetlenegy­szer sem látogatott el Orciba* noha üzemének jellege őt elég­gé a faluhoz köti. Kényelmes­ség húzódik meg e magatartás mögött vagy az üggyel szem­beni érdek' 'enség? Akármi; nem hízelgő egyetlen kom­munista vezetőre sem. Akad­hat-e kommunista, aki ne tud­ná, mily nagy felelősség hárul reá, hogy mezőgazdaságunk minél előbb a szó igazi értel­mében szocialistává váljon, és kielégítse az ország szükségle­teit? Politikai állásfoglalás, ki hogyan vélekedik a patronázs- mozgalomról. Az elmondottakból következik, hogy még nagyok a tar­talékaink, üzemeink még töb­bet tehetnek az általuk patro­nált termelőszövetkezetek megszilárdításáért. Az a helyes, ha mindinkább előtérbe kerül a politikai nevelőmunka a pat- ronázsmozgalomban, mert er­re van ma a legnagyobb szük­ség. Azt persze nem kívánhat­ja és nem is kívánja senki; hogy a patronáló üzemek mun­kásai, vezetői egyenként eljus­sanak minden tsz-családhoz. De azt igen, hogy minél töb­bet találkozzanak a tagsággal közgyűlésen, párttaggyűlésen, egyéb összejöveteleken, és ott hallassák szavukat, közrebo- csássák kincset érő tapaszta­lataikat Varga József Az előfőzött babot 5/4-es üvegekbe rakják. A zárőbrigáű tagjai műszakonként 8—10 ezer üveget töltenek meg és . ............... zárnak le. ___— A barackért gép tölti az üvegekbe. Műszakonként 40 mázsa barackíz kerül ki a gépből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents