Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
SOMOGYI NfiPLAP 2 Vasárnap, 1961. július SR. Lapzártakor érkezett NEMZETKÖZI SZEMLE A franciák beszüntették Kennedy pókerjátszmája bizertai hadműveleteiket Párizs (MTI). Hivatalosan bejelentették, hogy a francia kormány utasította bizertai csapatait, hogy szüntessék be a hadműveleteket. A bizertai főparancsnokot felszólították, hogy lépjen érintkezésbe a helyi hatóságokkal és vitassa meg a tűzszünet körülményeit — jelenti a Reuter. Arról' azonban nem érkezett jelentés, hogy mi történt a Bizerta egy részébe betört francia egységekkel. Ugyancsak a Reuter jelenti, hogy a francia kormány vezető minisztered szombaton este ülést tartottak a tűzszünetnek a Biztonsági Tanácsban történt megszavazásáról. (MTI) A szovjet sajtó a nyugati hisztériás kampányról A szovjet sajtó rendkívül haMoszhva (MTI). A nyugati fővárosokban mind több és több sajtóorgánum szegődik annak a hisztériakampánynak szolgálatába, amelyet egyes felelőtlen politikusok indítottak a Szovjetunió békés javaslataival kapcsolatban. Egyes nyugati politikai vezetők-----nyom ukban a sajtó munkatársai is — azt állítják, hogy a Szovjetunió »krízist« idézett elő a német kérdés rendezésére, Berlin problémájának normalizálására irányuló javaslataival: A szovjet sajtó az elmúlt napokban rendkívül határozottan fpglalt állást ezekkel a tudatosan terjesztett hamis híresztelésekkel szemben, elítélte azokat a politikusokat, akik a háborús hisztéria-kampány szolgálatába álltak. A Za Rubezsom című külpolitikai hetilap hangsúlyozza: Ezt a kampányt nemcsak a Pentagon háborús körei szítják, akik hangsúlyozzák, hogy készek a »-nukleáris háború kockázatáig« is elmenni. Még Hanoi (MTI). A Laosz Hangja rádlóállocpás pénteken “ beszámolt arról az agressziós tevékenységről, amellyel a laoszi lázadók ismételten megsértették az ez év május 3-án életbe lépett tűzszünetet — jelenti az Üj Kína hírügynökség. A tájékoztatás szerint a Phou.mi Nosaván—Boun Oum- klikk csapatai sorozatosan támadásokat intézitek Vientiane és Luang Prabang tartománynak a laoiszá hazafias erők kezén levő területei ellen, és ez év. június 30-ig elfoglaltak 15 megerősített katonai állást, köztük Pakmenit, Faknhangot és Banmoyangot. Ezekről a területekről 71 túszt hurcoltak el, 'közülük 28-at legyilkoltak. A lakott területekre nyitott tüzérségi tűzzel a lázadók 41 lakóházat elpusztítottak, és más párokat is okozták. A rádióállomás egyúttal bejelentette, hogy a lázadó csoportnak a törvényes laoszi kormány igazgatása alatt álló Sam Neua tartomány területére amerikai repülőgépekről ledobott. ejtőernyős alakulataira a laoszi törvényes kormány és a Patet Lao fegyveres egységei Megsemmisítő csapásokat mértek. Június 30-ig a banditák a Fehér Ház magasrangú képviselői is bejelentették, hogy »készen állnak a kockázatra«. A szovjet hetilap leszögezi: Az ilyen politika sem a múltban nem vezetett sikerre, sem a jövőben nem járhat eredménnyel. »A diplomáciai és propaganda hadműveletek sem segítenek abbán, hogy Washington kitérhessen a valóságos helyzet követelményei elől. A valóságos helyzet arról tanúskodik, hogy a történelmi szükségszerűség vaslogikával követeli a második világháború sebhelyeinek azonnali begyó- gyítását Európa testén, a német békeszerződés aláírását, a berlini kérdés ennek alapján történő rendezését. Az ehhez vezető út nyitva áll. Ez az út — a józan tárgyalások útja. Azok, akik nem akarnak az ilyen úton járni, kátyúba juthatnak. Erre feltétlenül emlékezniük kell« — hangsúlyozza a szovjet hetilap. közül 60 elesett, 207 — közülük 63 sebesülten — fogságba esett,: 380 pedig megadta magát. Moszkva (TASZSZ). Néhány nappal ezelőtt egy atommeg- hajtású Polaris-rakétákkal felszerelt amerikai tengeralattjáró vízrebocsátásának alkalmából Robert Kennedy iga «ág- ügy miniszter szovjetellenes, kardcsörtető beszédet mondott. Az Izvesztyija pénteki száma megjegyzéseket fűz ehhez a beszédhez. A Megfigyelő aláírással megjelent cikk rámutat, hogy a hasonló alkalmakkor elhangzó kardcsörtető beszédek nem az értelem és az erő jelei. Rég elmúltak azok az idők, amikor az ilyen beszédek hatásosak voltak. Egyébként — folytatja a Megfigyelő — ki lehet jelenteni Robert Kenned ynek: a Szovjetuniónak szintén vannak atomjtengeralattjárói, amelyeket nagy hatósugarú rakétákkal szereltek fel, s ezek nem kevésbé gyorsak, sőt gyorsabbak, mint az amerikaiaké, s tározottsággal szögezi le, hogy elítéli a hisztériakampány szervezőit, de ugyanakkor rámutat: a tárgyalások útja nyitva áll, s a Szovjetunió békés javaslatai lehetővé teszik a vitás kérdések haladéktalan rendezését. A Krasznaja Zvezda a nyugatnémet militarista körök hangoskodásával foglalkozva leszögezi: Ezeket a köröket Washingtonban, Párizsban és Londonban is támogatják.« Washington, Fárizs és London urai azt bizonygatják, hogy a Szovjetunió állítólag »kihívást" intézett ellenük, hogy az oroszok — úgymond — »el akarják foglalni Nyugat-Berlint, fenyegetik a Nyugatot. Vajon honnan származik mindez a valótlanság? Mindenki tudja, hogy a Szovjetunió a német békeszerződés megkötését és Nyugat- Berlin problémájának ennek alapján történő rendezését javasolta. A lap utal nyugati politikusok és tábornokok nagyhangú kijelentéseire, majd így folytatja: »A fegyvercsörtetéshez, az erővel történő fenyegetőzéshez nem kell sok ész, de a forrófejű nyugati vezetőknek tudniuk kell, hogy az erőre esetleg erővel válaszolhatnak. A fenyegetőzés semmit sem eredményezhet azonkívül, hogy a fenyegetőzők idegrendszerének megromlására vezet." több is van belőlük, mint az amerikaiaknak. Csak nem gondolja Robert Kennedy — teszi fel a kérdést az Izvesztyija cikkírója —, hogy az az ország, amely elsőnek épített atomerőművet, hatalmas atomjégtörőt, amely nagy sikereket ért el az atomenergia békés felhasználásában, elfeledkezett volna arról, hogy atom-tengeralattjáró flottát hozzon létre? Ha Robert Kennedy úr ezt hiszi, a naiv emberekhez hasonlóan gondolkodik. Nem fölösleges megemlíteni a kardcsörtető beszédek kedvelőinek, hogy a Szovjetunió nem Guatemala, és megsemmisítő csapást mérhet bármely agresszoaxa. Robert Kennedy az Egyesült Államoknak a fegyverkezési hajsza fokozására irányuld politikáját akarja igazolni. E célA laoszi lázadók ismét megsértették a tűzszüneti egyezményt Robert Kennedy úr, ne legyen olyan naív... (f'X'z&ö, nélkül V&fy&z s-záfnadásí Waskinpteft... Washington (MTI). ' A washingtoni kormány, úgy látszik. nem tud belenyugodni a Kuba ellen szervezett agresz- sziójdnak világraszóló kudarcába, és egyetlen eszközt sem vet meg, amikor arra törekszik, hogy ismét beavatkozzék Kuba belügyeibe. Az amerikai külügyminisztériumban ugyanis pénteken sajtóértekezletet tartott Lincoln White, a Kennedy-kgrmány ' sokat szerepig szóvivője, s kö- ’ zölte az újságírókkal, hogy kormánya magára vállalta 20 ezer kubai állampolgár útiköltségének! kifizetését Kubából Floridába. Mint mondotta, már megtörtént a megállapodás a Pan American Airways nagy amerikai légiforgalmi vállalattal. Eszerint a vállalat tiz külön repülőgéppel légihidat létesít Havanna és Miami között. Még abban is megegyeztek — hangoztatta —, hogy a washingtoni kormány fejenként 17,50 dollárt, összesen 350 ezer dollárt áldoz erre a »nemes« célra. A tájékoztatás befejezése után az egyik kíváncsi újságíró megkérdezte, mit szólnak ehhez a kubaiak? Lincoln White adós maradt a válasszal. Kiderült, hogy Washingtonban csak propagandaágyút sütött el: a kubaiakkal nem is tárgyalt. Kár is lett volna. . -, ból nem riad .vissza a Szovjetunió békeszerető külpolitikájának rágalmazásától, amikor azt állítja, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államokat fenyegeti. Meg kell említeni — írja végezetül az Izvesztyija cikke —, hogy a mi karunkban, az interkontinentális rakéták és termonukleáris fegyverek korában a fegyvercsörtetés nem lehet a politika eszköze, nem is beszélve arról a rendkívül nagy veszélyről, amit a népek számára e fegyverek alkalmazásának megkísérlése jelent. A népek érdeke azt követeli, hogy mondjanak le a hidegháború, a fegyverkezési hajsza politikájáról, amelynek védelmezőjeként Robert Kennedy fellépett, és olyan politikát folytassanak, amely számol a reális valósággal és a nemzetközi erőviszonyokkal. Hetek, hónapok, sőt nyugodtan mondhatjuk, évek óta az összezúzott hitleri birodalom által örökül hagyott kérdés-szövevényt kell szemügyre vennie annak, aki meg akarja vizsgálni, hogy milyen a nemzetközi helyzet. Ma ott tartunk, hogy a világ testének német kérdés néven ismert »jobboldali tüdőgyulladása« olyan fertőző góc lett, amely egyre inkább fenyegeti a normális vérkeringést, s hiába jav állják e kór szocialista orvoslói a békeszerződés megkötésének sztreptomicin injekcióját, a militarista kuruzslók makacsul kitartanak a ráolvasás vagy legjobb esetben a szentelt víz mellett. Ennek egyik jelét szolgáltatták a nyugati hatalmak hétfőn Moszkvában átadott válasz- jegyzéked a német kérdésre vonatkozó bécsi szovjet emlékiratra. A többé-kevésbé egy kaptafára gyártott fércművek lényege a következő: szemforgató bevezetés arról a készségről, hogy a dokumentumok aláíróinak véleménye szerint meg lehet találni a megfelelő megoldást, s aztán következik a régi nóta, hogy ragaszkodnak nyugat-berlini úgynevezett jogaikhoz, és minden eszközzel megvédik azokat, s hogy a békeszerződést az önrendelkezési elv alkalmazásának, értsd Németország Adenauer uralma alatt való egyesítésének kell megelőznie. De olvassuk csak él az amerikai jegyzék néhány mondatát: » ... A nyugati hatalmak erőteljesen végrehajtották a náci militarizmus gyökeres kiirtásának programját, az agresszív erők újjászületését megakadályozó rendelkezéseket ... A Német Szövetségi Köztársaság jelentős kül- és katonapolitikai korlátozásokat vállalt. Kötelezte magát, hogy nem gyárt atom- és vegyi fegyvereket, és nemzetközi ellenőrzést fogadott el ennek biztosítására« — és így tovább nyakatokért mondatokon át. Ha nem volna olyan végzetes következményekkel fenyegető a sok zagyvaság, nevetni kellene rajta. Az olvasó hitetlenül dörzsöli a szemét, és azt kérdezi: vajon a nyugati világ e nagyhangú szóvivői magukat ámítják-e, vagy a világot csapják be jobban? Elfelejtik, hogy Strauss úr csizmás serege a legerősebb Nyu- gat-Európában, s már jóformán minden korlátozást lerázott magáról, és atomfegyverekért döngeti az asztalt? Nem hallottak Globkéról, Heusingerről és a fasiszta államgépezettől átvett tábornokok, politikusok és vérbírák tömegéről? Nem élték át az effajta »biztosítékokat« adó porosz militaristák hitszegése miatt kirobbant két világháborút? Kennedy eléggé reálpolitikus volt ahhoz, hogy elmenjen a bécsi találkozóra, és ezzel elismerte, hogy a világproblémákban nem dönthet egyedül az Egyesült Államok, hanem azok megoldását meg kell tárgyalni az eseményekre alapvető befolyást gyakorló szocialista világtábor vezető — és Amerikával legalábbis egyenrangú — nagyhatalmával. Talán látja azt is, hogy a német békeszerződés megkötésére tett javaslatot nem okvetlenül és nemcsak hisztériakeltéssel, kardcsörtetéssel lehet fogadni, s kiszivárgott hírek szerint állítólag elvetette a szakadék szélén táncolás ócska elvét előrángató hadügyminisztériumi és egyéb nagyfejűeknek a közvetlen részleges mozgósításra tett javaslatait. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy egyrészt átvette a régebbi kormányzatok »harcias öregeit«, akik nagyon megkedvelték a mammut jövedelmű fegyvergyártó monopóliumok részvényeinek vagdosááát, és híven őrzik »a dullesi szellemet«. Ezeknek egyik fő külpolitikai szószólója Acheson volt külügyminiszter, a »kemény vonal« egyik legismertebb képviselője. Ezzel a vonallal azonban nem mindenki ért egyet a kormányon belül sem: mutatják ezt a Bowles külügyminiszterhelyettes távozásáról elterjedt és gyorsan megcáfolt hírek. De nem értenek egyet olyan közéleti személyiségek sem, mint Walter Lippman, az ismert közíró, vagy Jules Moch volt francia miniszter és a vezető angol politikusok egész sora, akik valamennyien nyíltan kimondják, hogy a legnagyobb ostobaság nem elismerni az NDK-t és akárcsak mérlegelni is Nyugat-Berlin miatt a háborús kockázatot. Persze nemcsak a rossz tanácsadók viszi te erre az útra az amerikai elnököt. És hogy mennyire veszélyes irányba viszik, arra elegendő idézni az amerikai szenátus külügyi bizottságának csütörtöki megállapítását: egyes szélsőséges katonatisztek tevékenysége akadályozza Kennedy politikájának megvalósítását, és háttérbe szorítja az elnök vezető szerepét! Kapóra jön a »szovjet • ultimátum« mumusának falrafestése ahhoz is, hogy félretegyék az ország szociális helyzetének megjavítására éppen fél évvel ezelőtt az elnöki beiktatáskor megígért gazdasági intézkedéseket, vagy elfeledtessék, hogy a most zárult évi költség- vetésnek négymilliárd dolláros hiánya van.. Esetleg megfeledkezzenek arról a »fényes jő* vőről«, amelyet az új kormányzat a választási kampányban ígért, de amelyből semmit sem váltott be. A sok többi haszon között arra is jó ez a pánikkeltés, hogy a NATO-szövetsége- sekből több hozzájárulást zsaroljanak ki énnek az agresszív tömbnek a céljaira. Amerikában divatos játék a póker. Ennek az a lényege, hogy a kártyás nagy téteket dob az asztalra, és így akarja rossz lapját erős ütőnek feltüntetni, vagyis blöfföl. Kennedy rosszul blöffölt Kuba. Laosz, Dél-Viet- nam esetében és más alkalmakkor, s most helytelen logikával úgy gondolja, a német békeszerződésre vonatkozó szovjet javaslatok esetében még fokozottabban kell alkalmaznia e szemfényvesztő módszert. Megfeledkezik azonban arról, hogy ebben a »játszmában« a Szovjetunióval és a béke megvédésére elég erős embermilliókkal, sőt -milliárddal áll szemben. Erről az alapvető igazságról feledkezik meg De Gaulle elnök is, aki kénytelen-kelletlen visszaült ugyan most az algériai kérdés tárgyalóasztalához, de nagyon kétséges, hogy mennyire megjavult szándékkal, s mennyire hajlandó tudomásul venni, hogy a szabadságáért hét év óta vérét hullató algériai nép egy fikarcnyit sem enged önrendelkezési jogából és hazájának területi épségéből. Ügy látszik egyébként, hogy a francia kormányra rájár a rúd: szembekerült még olyan nyugatbarát afrikai államfővel is, mint Burgiba elnök; éles konfliktus tört ki a bizertai francia katonai támaszpont miatt. Tunézia függetlenné válása óta követeli Bizerta kiürítését, de a francia vezérkar semmiképp sem hajlandó lemondani a Földközi-tenger mindkét- medencéjét ellenőrző e támaszpontról, hosszú idő óta csak ígérgeti a kivonulást. Most kiderült, hogy éppen ellenkezőleg, még jobban berendezkedik rajta. Ennek hírére Tunézia népe egyöntetűleg követelte, hogy tűnjenek el végre az ország területéről a gyarmatosítók csapatai: Bizertában, Tuniszban és az ország egyéb helyein tüntetések söpörtek végig. Burgiba a hét elején a parlamentben követelte a támaszpont és az ország délnyugati határa mentén megszállt szaharaí földsáv kiürítését. Tudni kell, hogy Burgiba ez utóbbi ígéretével korábban a franciákhoz fordult, s ezzel gyöngítette az algériai ideiglenes kormánynak azt az álláspontját, mely szerint a Szahara elszakíthatatlan része Algériának. A tunéziai közvélemény ezt rossz néven vette, és nincs kizárva, hogy Burgiba most így akarja bebizonyítani franciaellenességét. Az sem lehetetlen, hogy át akarja játszani ezt a támaszpontot a NATO-nak. Akármit akar is Burgiba, a franciák nem vették tudomásul a tunéziai nép követelését, csapaterősitésekét, ejtőernyősöket szállítottak Bizertába, s ezek összeütköztek a támaszpontot blokád alá vevő tunéziai katonasággal. Francia repülőgépek és tüzérségi erők bombázták magát a várost, ahol megszűnt az ivóvíz-szolgáltatás, zsúfolt valamennyi kórház. Tunéziai és francia erők összecsaptak a vitatott szaharai sávban is. A két ország közt megszakadt a diplomáciai összeköttetés, az ügyet a Biztonsági Tanács tárgyalja. A francia gyarmatosítók konoksága miatt afrikai hazafiak vére hullik Tunéziában is. Nem oldották még meg az elsüllyedt amerikai rakétakabin rejtélyét Cape Canaveral (MTI). Az amerikai szakértők eredménytelenül próbálják megfejteni, mi okozta a Liberty Bell rakétakabin elsüllyedését. Mint ismeretes, 15 perces rakétaút- jának befejezése után Grissom kapitány alig tudott megmenekülni, amikor a kabinba hirtelen ömleni kezdett a víz. Azt megállapították, hogy a tető váratlanul levált, de nem tudják, mi okozta ezt. Amikor egy helikopter megpróbálta kiemelni az óceánból a vízzel megtelt rakétakabint, kis híján maga is belezuhant a tengerbe. Mint a Reuter jelenti, Grissom magnetofonra rögzített szavai azt bizonyítjáik, hogy az utolsó percekben minden rosszul működött. A pontos választ csak a szakértők részletes elemzőre adhatja meg. Jelenleg a rakétakabin az összes értékes észleletekkel együtt több mérföldnyi mélységben fekszik a tenger fenekén, és a hírügynökségi jelentések szerint szinte lehetetlen felkutatni. Jelentések szerint a Liberty Bell ára mintegy ötmillió dollár kfezótt mozgott, nem is beszélve az értékes .tudományos anyag elvesztésével járó kárról.- * * A vandenbergi légitámaszpontról pénteken az amerikai légierő Discoverer típusú műholdat bocsátott fel. A műhold kabinját a terv szerint vissza kellett volna hozni a Földre. A kísérlet nem sikerült, a szerkezet nem működött megfelelően, és ezért a rakétát a lev«» góbén felrobbantották.
