Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-17 / 141. szám

Szombat, 1961. június 17. $ SOMOGYI NÉPLAP Miről írna, ha újságíró lenne? Gyakran hallani ilyeneket: ha éh újságíró lennék, s >k n.indenről írnék Ennek persze akkor sincs akadálya, ha va­laki nem hivatásos újságíró, de kedve van az íráshoz, és ..oliá- val segíteni akar. Ezúttal azon­ban még arra sincs szükség, hogy valaki véleményét, ja­vaslatát papírra vesse, mert mi kerestük fel az olvasódat a TRANSZVILL-nál, és arra kértük őket, mondják el: mit imának meg üzemükről. Megyünk az óvodába Kapóra jöttünk Végh István szocialista címért küzdő bri­gádjához. A halk szavú brigád- vezető már az öltözőből szalad vissza a forgácsoló műhelybe, amikor megtudja, hogy ott va­gyunk. Kissé elkésett azonban, mert amit újságol, helyettese, Cobodics János észtéig ílyos már elmondta. Arról van szó, hogy a Végh-brigád meg akar­ja ajándékozni a Kossuth La­jos úti óvodában azokat a ki­csiket, akik az idén elbúcsúz­nak, iskolába mennek. Kpdves gesztus ez, megható, amilyen aprólékosan előkészí­tik. Bizonvára örülnek a szü­lők és a gyerekek is. — Ha cikket* írnánk — mondja Végh és Gobodics — nem hagynánk ki belőle azt sem, hogy közös terveinket azért sikerült mindig megva­lósítani, mert a brigád másik két tagjával, Fonai Lászlóval és Mercz Károllyal jól megért­jük egymást Sok közös kultu-; rális programunk van, együtt művelődünk, szórakozunk. A munkáról azonban nem esik szó. Az egyik műszaki meg is jegyzi, hogy azért nem, mert a brigádmu'nka nem megy úgy, mint azelőtt. Csend­re intjük őt, hisz azzal kezd­tük, hogy ki-ki arról beszéljen, amit megírna. Ügy látszik, a Végh-brigád tagjai erről nem szívesen beszélnek. Elhanyagolják a brigádokat A szereidében azonban Ben- logh Tibor brigádjának tagjai, Dombai Gyula, Kovács Tibor, Papp István mindjárt a brigád- munka problémáival kezdenék a cikket Megírnák, hogy a TRANSZVILL-nál alábbha­gyott a brigádverseny. Rész­ből azért, mert az utóbbi idő­ben kissé elhanyagolták a bri­gádokat — Ez azonban a kisebbik baj. Túl is tettük rajta magan­gunkat — mondják. — Sokkal nagyobb hiba, hogy még min­dig szervezetlen a termelés. El­sejétől ötödikéig munka nél­kül tengünk, a dekád második felében viszont szinte éjt nap­pallá téve hajrázunk. Gyakran arra hivatkoznak a ónűszakiak, hogy anyaghiány van. Nem furcsa, hogy _csak ötödikéig tart az anyaghiány? Szerintünk inkább hanyagság okozza az ingadozást Rosszul ütemezik be a szükséges anyagmennyi­séget. Rendeljék meg úgy az anyagokat hogy elsején érjen ide. Mi ennek ellenére sem mondtunk le a versenyről, most azon igyekszünk, hogy lehagyjuk a Sinkogics-brigá- dot. Legyen jó az alkatrész A munka foglalkoztatná a szerelde Sinkouics-brigádjának tagjait is, ha újságírók ’enné­nek. Űj gyártmányt, darufúg- gő kapcsolót szerelnek össze. Szalagban dolgoznak, szalag­juk azonban gyakran lemarad a munkával. — Az az oka — mondják, hogy igen sok hibás alkatrészt kapunk az előkészítő műhely­ből. Szerintük 50 százaléka se­lejt, mert vagy ferdén fúrták ki a négyszögletes fémtuskócs- kákat vagy azokat a műanyag­vázakat, amelyekbe bele kell szerelni. Rendkívül kellemet­len, hogy a még amúgy is gya­korlatlan szalag értékes perce­ket veszít el a válogatással, s a műanyagvázak tisztításával. Igyekezzenek önök is Az I-es telep üzemvezetőjé­nek, Kovács Endrének ugyan­csak van mondanivalója ezzel kapcsolatban. Véleményét nem is rejti véka alá. Határozot­tan kijelenti, hogy azért van lemaradás a darufüggő kap­csoló szerelésében, mert a sza­lag tagjai elbeszélgetik az időt. Lassan jár a kezük, hiányzik belőlük az igyekezet. A munkások közbeszólnak, ellenérveket sorakoztatnak fel. Az üzemvezető megáll egy pil­lanatra, s gondolkodik. Vajon nem túlságosan egyoldalú a véleménye? Aztán halkabbra fogja hangját, s így folytatja: — Hát azt is el kell ismerni, hogy az alkatrésszel baj van, de önöktől is több igyekezetét várunk. A műszaki cikkének ez a második része bizonyára ta­lálkozna az olvasó véleményé­vel, mert így már az említett munkások is egyetértenek ve­le. Öröm itt dolgozni Az öntödében kevesebb toll­forgató akadna. Bogdán Sán­dor, Sebestyén István,' Cseh Lajos öntőmunkások azért tud­nának miről írni. Papírra vet­nék például, hogy még mindig nem szereltek fel mozgódarut az öntödében, noha szinte nél­külözhetetlen a munkához. A lengyel, acélszemcsés, körasz­talos tisztító már öt hónapja itt van, de még ma sem üze­meltetik. Az egyik munkás azt tenné szóvá, hogy nyissák ki végre az öntöde felső ablakait, mert bent megreked a gáz. Kár, hogy a korszerű, egészsé­ges épületben rosszul szellőz­tetnek Itt is, mint a szereidében, van olyan munkás, aki nem­csak a termelés problémáit ve­szi észre, hanem szívesen írna azokról az érzésekről is, amelye­ket a fejlődő üzem képe vált ki belőle. A fiatal Papp István körültekint a világos, szerelő­csarnokban, nagyot sóhajt, s azt mondja: — Megírnám, hogy öröm itt dolgozni... — Virágok, virágok minde­nütt — tolója meg szavait Dombai Gyula, és a párt ve­zetőinek képével, virágokkal díszített szocialista brigád ok­levélre mutat, amelyet nem­rég nyertek él. Ügy érezzük, hogy otthonunk az üzem. Nagyszerű fürdő, öltöző szol­gálja a kényelmet. Problémák persze még akadnak, főként a szervezésben. De azért vannak az üzem vezetői, műszakijai, munkásai, hogy mielőbb meg­oldják azokat Igen! Ha ezt teszik, akkor közösen írt cikkünk eléri cél­ját. Szegedi Nándor KÉSZÜL A KASKAVÁL SATT A kaposvári tejüzemben naponta 70—75 kg kaskavál sajtot készítenek a beérkezett juhtejből. A sajtot a buda­pesti központon keresztül exportálják. Képünkön: Müller Vendel sajtkészítő sajtforgatás közben. Változtatni kell a kaposliomoki vezetők gazdasági szemléletén Névtelen levélírónk, a- kaposhomoki Lendület Tsz tagja többek között azt írja: »Még azt sem tudjuk, hogy mennyi a munkaegységünk, pedig lassan egy fél éve dolgozunk. Nem számolja el a munkánkat senki.« Dohányt ültetni készültek, az asszonyok, amikor megkér­deztük őket. Katus Istvánná megmutatta tagkönyvét. Minden munkáját pontosan elszámolták. Dátum szerint be van írva mind a 16,12 munkaegység, amiért májusban dolgozott. Ezt tanúsítja Misa József né, Hunyor Paine és Major Vilmosné is. Elfogadható hivatalos 'cáfolatnak. Az is valótlan, hogy az asszonyok nem tudják, mennyi a munkaegységük, hiszen az elvégzett munka értékét pontosan beírják. Tájékozódhat mindenki, hogy az egyes munkáknak mi a normája — mond­ja Nagy Sáncomé munkacsapatvezető. Hozzáteszi: lehetetlen, hogy valaki ne tudná mennyi egység jár a jelenlegi munkák­ra, hiszen kapálás főijük, s a terület fel van osztva tagokra. Mindenkinek tudnia kell, hogy a megművelt területért meny­nyi egységét írnak jóvá. Panaszosunk arról is írt, hogy másutt is bajok vannak ebben a közöd gazdaságban. Ezért néztünk meg néhány dol­got, hogy a választ 'megadhassuk. A szövetkezet gyengeségének egyik oka, hogy a vezető­ség és a tagság nem nagyon törekszik az adottságoknak ieg-' jobban megfelelő termelési szerkezet kialakítására. A tsz te­rülete nagyrészt homokos. A határ másik része pedig a Ka­pos völgyének lapos területére esik. Ilyen adottságok mel­lett a burgonya és a dohány termesztése, valamint a juh­tenyésztés lehetne a fő gazdálkodási ág. Dohányterületeket az idei gazdásági évben majdnem kétszeresére növelték, de nem tették ezt a burgonyával. Az állattenyésztésben is a ju­hok mellett szólnak az adatok. Tavaly a 198 anyajuh dara­bonként 4,1 kg első osztályú gyapjút adott. E? az állomány 179 db bárányt szaporított, tehát egy év alatt majdnem megkétszereződött. Ez az igénytelen állat na­gyon sok hasznot hozna. Tehát változtatni kellene a vezetők gazdálkodási szemléletén. ügyancsak a vezetés gyengeségét bizonyítja, hogy enged­tek a tagság nyomásának: a szálastakarmányt részéből ta­karították be, és majd a rétet szándékoznak munkaegységre kaszáltatok Ez a gyakorlat ellenkezik a járási és megyei ta­nács idevonatkozó rendelkezésével. A vezetőség a fegyelem megszilárdítására is kevés gon­dot fordít A sertésgondozók csupán az etetés idején tartóz­kodnak a jószág mellett, holott tennivaló lenne elég, a fal- kásított hízók marják egymást, az ólak környéke tisztátalan. A termelés eredményeinek fokozására a vezetőség nem dolgozta ki a premizálás módszerét. Így van ez a sertéste­nyésztésnél is. Haris Vince főkönyvelő szerint már többször bizonyították a vezetőségnek, hogy ilyen módon veszteséges a sertéstenyésztés. A sertésgondozók mégis csak egy mun­kaegységet kapnak naponta a munkájukért. Ez nem ösztönzi őket az eredmények fokozására, hiszen keresetük nem nö­vekszik az eredmények gyarapodásának arányában. Kevés az új ebben a közös gazdaságban, és ez is vezetési hiba. Hiszen azonkívül, hogy a tagok a tsz-be vitt földeket közösen művelik, nem tettek sokat a nagyüzemi forma elő­nyeinek kihasználásáért. Arra gondolunk, hogy a növényter­mesztésben például sok növényféleséggel foglalkoznak, s ez egy 426 hold szántóval rendelkező gazdaságban nem lehet eredményes. Véleményünk szerint a cukorrépa, a takarmányrépa és a mák termesztését mellőzhették volna. Így nem aprózódnak el amúgy sem nagy szántóterületük. A dohányhoz hasonlóan emelhették volna a burgonya vetésterületét is. Az ilyen hi­bák elkövetése alól az sem menti fel a vezetőséget, amit az elnök, Bata Pál mondott/hogy a község lakói korábban, még a tsz megalakulása előtt mindig a szomszéd községek hatá­rában keresték meg, illetve egészítették ki jövedelmüket. A nagyüzemi gazdálkodás előnyeit kihasználva még a kapos­homoki gyengébb földeken is lehet a talaj jellegének megfe­lelő gazdálkodást folytatni. Vízi János Földes Mihály: A SZÜRKE AGÁR Munkában a kadarkúti kiszesek (25) az idegen ruhába, elpusztult^ volna az egész nemzet. Másf példa. Mátyás király szintén^ idegen ruhába, a renaissance/ humanizmusába öltöztette a^ Húsz idén végzett általános iskolást vettek fel »magyar lelket«. Sok deréké a szervezetbe — Ifjúsági munkacsapatokat lenef^Az Smháíf* ^o\blfalakított<ik ~ IUszt vesznek a gabonabetakarításban kívánták, de a nép meséket^ — Szellemi öttusákat, anketokat tartanak Az álpap elhatározta, hogy kiugratja a nyulat a bokorból, így okoskodott: »Ha ez a Ko­csis Péter rámakasztott figu­ra, akkor igyekezni fog a bi­zalmamba férkőzni. De néhány borsos kérdéssel színvallásra fogom kényszeríteni. Ha visz- szadobja a kesztyűt, akkor semmi baj, nem ő kutatott a bőröndömben.« — Kegyed, ugye, párttag? — így kezdte. — Miért kérdezi? — No csak azért, mert ha párttag, akkor nem lehet kel­lemes együtt étkeznie egy pappal. — Nem vagyok párttag — szólt Kocsis Péter. — De azért elfogadom a pártot úgy, ahogy van. — Én is elfogadnám — szőt­te Bartus a csapdát —, mert sok jót is tesz. Csak ne lenné­nek a kommunisták materia­listák és ne tagadnák a túlvi- lági életet. — Figyeljen rám, tisztelen­dő úr — heveskedett Kocsis Péter —, azt hiszem nincs igaza. A jelenkori Magyaror­szágon lelkiismereti szabad­ság van. Akadályozza magát valaki .abban* hogy misézzen és prédikáljon a híveinek? Ugye, nem! Maga és a hívei szabadon hihetnek a túlvilág­ban. De miért furcsállja azt, ha a kommunisták nem hisz­nek benne? Nekik is joguk van a le’W:srpereti szabadságra, sem igaz? De abban mégiscsak egy nótát fújhatnak, hogy nem szeretnek koplalni, rossz ruhá­ban járni, ólakban lakni. Vilá­gos? — Világos. — Mármost az a kérdés, ki teszi lehetővé a jólétet sok em­ber számára? A régi világ, vagy ez a mostani? — Nyilván a mostani, nem­de? — Csak gúnyolódjon, tiszte­lendő úr — tüzelt Kocsis Pé­ter —, igenis, a mostani. Ez a rendszar érdeke minden • em­bernek, aki nem szereti, ha megrövidítik. Az olyan ember, alá csak akkor boldog, ha a munkájával hizlalhat egy gyá­rost, enyhén szólva, közönséges bolond. A régi világban, ami­kor az emberek nagy többsége ilyen vagy olyan formában ki volt szolgáltatva a pénz kor­látlan hatalmának, a legtöbb ember csak töredékét kapta annak, ami megillette volna. Strott Katalin sápadt-pirult. — De uraim — könyörgött —* hagyják a politikát. — Engem nagyon érdekel az, amit Kocsi úr mond — játszott az álpap egyre merészebben. — Szívesen ellent is mondanék, ha nem kelten^ a kellemetlen­ségektől tartanom. —- Ejnye, tisztelendő úr, hát minek néz engem? Legyen nyugodt, én nem fogom sen­kivel közölni azt, amit nekem mond, De ha olyasmit mond, amivel nem értek egyet, enge- delmével, ápertén megmondom. — Nagyon helyes — örven­dezett az álpap. — Ezt a platt- formot el tudom fogadni. Ettek és közben vitatkoz­tak. — Én úgy találom — .foly­tatta a provokációt Bartus —, hogy a szocializmus lénye­gében idegen ruha a magyar embernek. — Hogyan érti ,ezt? — Ügy, hogy Németország­ban, Angliában és Franciaor­szágban szabták. Mármint a ruhát.;. A szocializmust... — Baj ez? Ha jól érezzük magunkat benne, minden rend­ben van. — De mégis. A magyar lé­lek .; . — Én a maga helyében nem feszegetném ezt a »magyar« lelket. — Miért nem? — Idézzük a történelmet. István király magyarjai úgy­nevezett pogányok vollak. Lo­vat áldoztak a Hadúrnak, kira­boltak más népeket és rabszol­gákat tartottak. Istvánt azon­ban Európa rákényszerítette, hogy beszüntesse a »magyar lélek« régi szokásait. Behívott egy csomó német, olasz, francia papot és ezek segítségével, sőt, tűzzel-vassal, kerékbetöréssel és felnégyeléssel meghonosí­totta az idegen módit. És ha nem öltözteti a »magyar lelket« költött Mátyásról, az igazsá gosról. 5í A kadarkuti KlSZ-szerve­— No igen — adta a meg-/2^11^ tagja van. Közülük nyugvót Bartes. j/néhányan vidékén tanulnak — Még egy példa — sz;ír-/Tari szakmát, 22 fiatal dolgo­nyalt Kocsis Péter. — ■ Az/zik a helyi Szabadság Tsz-ben, 1848-as szabadságharcot még a 5 ég kisebb csoport tevékenyke- legpedánsabb »magyar lélek« $ közeli Vótapusztán. Az is elfogadja hazafiasnak. Ma-5 ga is, nemdebár, tisztelendő/általános iskola ez évben vég­úr? Nos, ezt a szabadságharcot^zett diákjai közül húsz új ta- a párizsi, berlini, prágai, bécsi,/got vettek fel. milánói forradalmak tüze táp-$ . . . TI ... ^,07 lálta. Idegen ruha volt a ma-í Horvath Gyula KISZ­gyár emberen az egalité-liber-.^titkár szavaiból kiderül, atag- té-frátennité jelszava, mégis/ság nagyobb része nem hátrál jó ruha volt. Milliószar jobb,t*meg ha társadalmi munkáról, a„n™Í Magyarország/ barmj]yen :nás megmoz- molyragta gönce. Ami pedig a/ J , szocializmust illeti, ezt olyan Jdulásról van szó. A közelmúlt- emberek öltik magukra, alakiban például lelkesen kivették nem akarnak többé se nyo-/résZüket a művelődési ház épí- mort, se háborút. Folytassam?» adogattak, mal­Bartus nevetve tiltakozott: - a — Nem, nem, nem.- Aztán elkomolyodva kérdez-i te: (tért hordtak, s a színfalakat is (ők készítették. Mintegy 30 fiú ^dolgozott ott. Alakítottak 16— fővel egy burgonyatermesz- ítő és egy kukoricatermelő mun- tkacsapatot. 4 Nem akarnak lemaradni a termelési — Ha kegyed nem párttag,; hol szerezte ezt az ideológiai) felkészültséget? , — Azt, amit tőlem hallott—f válaszolt Kocsis Péter —1 számtalanszor megírták már az^KISZ-szervezetek újságjaink. Maga nem olv^sg . szövetkezetben újságot? Vagy átugorja az/versenyeben. A szo\ etkezetoen ilyen közleményeket? /a fiatal Kopusz János töob­Az álpap jobbnak látta, háznyira kiszistákból álló munka­másra tereli a szót. '^csapata végez különösen jó — Mivel töjti a délutánját,'; munkát. Eddig 10 vagon újbur­Kocsis úr? /gonyát szedtek fel. Másodszor (Folytatjuk.) ^kapálják a napraforgót, kuko­ricát. A 120 katasztrális hold« nyi kukoricából 2700 négyszög­öl esik egy főre. — Mivel itt az aratás ideje; taggyűlésen beszéljük) meg a tsz segítésének módját az ara­tási munkákban. Ügy tervez­zük, hogy két munkacsapatot állítunk össze, amelyek majd vasárnaponként 25—25 fővei segítenek az aratásban. Szer­vezünk egy ifjúsági cséplőbri­gádot Is — foglalta össze el­képzelésük lényegét Horváth elvtárs. Viszonzásképpen a Szabad­ság Tsz vezetősége sem feled­kezik meg róluk. Üj sportfel­szerelést ígér a szervezetnek. Már eddig is rendelkezésükig bocsátott egy korszerűen fel­szerelt kultúrtermet. Szellemi öttusákat rendeznek itt, anké- takat tartanak a helyes visel­kedésről. Ezekre meghívják a helyi pártszervezet vezetőit; tagjait is. S hogy úgyszólván mindenük megvan (televízió; könyvtár, hattagú zenekar), ez elsősorban a pártszervezetté^ a termelőszövetkezettel össz­hangban végzett jó műnk« eredménye.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents