Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-16 / 140. szám
VJLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!-;i E1-V Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 140, szám. __________________ÁRA 50 FILLÉR Péntek. 1961. június 16. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: OTTHONUNK V (5. o.) Fel kell éleszteni a lelkesedés tüzet! (6. o.) Filmszínházaink műsorából Í6. O.) A szocialista és a kap ital [ist; a á Ham tok I ka pcsolatait * úgy kell kiépíteni, hí r »gy 1 jizt OSI tsu] k be kés eí r yyüttélésüket Hruscsov elvtárs beszámolója a bécsi találkozóról Moszkva (TASZSZ). Kedves Elvtársak! Barátaim! Mint tudják, nemrég érkeztem haza Becsből. Ott két napig tartózkodtam, találkoztam és megbeszéléseket folytattam John Kennedyvel, az Egyesült Államok elnökével. Sajtónk, akárcsak az egész világsajtó, sok anyagot közölt erről a témáról. Önök közül sokán már ismerik azokat az emlékiratokat, amelyeket Bécsben átnyújtottam Kennedy elnöknek. Most szeretném elmondani néhány gondolatomat, megosztani önökkel néhány elképzelésemet találkozónkról és azokról a megbeszélésekről, amelyeket Kennedy elnökkel Bécsben folytattam. Mint már tudják, ezt a találkozót diplomáciai úton lebonyolított eszmecsere, valamint üzenetváltás előzte meg közöttem és az Egyesült Államok elnöke között. Megállapodtunk a találkozóban, s erre június 3-án és 4-én Bécsben sor is került. Ez á találkozó jó lehetőséget! nyújtott az első személyes érintkezéshez és ahhoz, hogy az alapvető probléMost pedig, kedves elvtársak, engedjék meg, hogy kifejtsem álláspontunkat azokban a kérdésekben, amelyeket Kennedy elnökkel megvitattunk. Szeretném elmondani néhány elképzelésemet arra vonatkozólag, hogyan lehetne a legjobban megoldani azokat az államközi kapcsolatokat érintő vitás vagy megoldatlan problémákat, amelyek megértek, sőt mondhatni túlságosan is megértek a megoldásra és állhatatosan követelik megoldásukat. Az egyik ilyen fő, sarkalatos kérdés: az általános és teljes leszerelés. Jól ismert tény, hogy a Szovjetunió állandóan és következetesen törekszik á leszerelés megoldására. Ezt a kérdést évtizedek óta a‘ szovjet állam tűzi az egész_ világ elé. Itt emlékeztetek rá. hogy a Szovjetunió a nagy Lenin kezdeményezésére már az 1922-es génuai értekezleten javasolta az általános és teljes leszerelés végrehajtását. Ugyanezt 1927-ben felvetettük a Nemzetek Szövetsége előtt. Akkor nem sikerült kiharcolTegnap délelőtt Cornel Ful- gernat\ a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága póttagjának vezetésével tizenegy tagú pártküldö'.tség érkezett Kaposvárra. A küldöttséget elkísérték Somogy megyei útjára Hídvégi Ferenc és Halász Péter, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársai. A vendégeket Kaposvárott a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjai fogadták. Szamai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára rövid táiékoztatót mondott a megye helyzetéről, fejlődéséről, a termelőszövetkezeti mozgalom alakulásáról, az elmékről alkotott véleményünket kicseréljük, egyfelől én, mint a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke, másfelől az Egyesült Államok új elnöke. Útban Becs felé néhány napot csehszlovák barátainknál töltöttünk és természetesen igen beható megbeszéléseket folytattunk Antonin Novotny elvtárssal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökével, a Csehszlovák Kommunista Párt első titkárával és Csehszlovákia más vezetőivel. Megragadom az alkalmat, hogy ismételten köszönetét mondjak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának, kedves cseh és szlovák barátainknak, akik örömmel és vendégszeretettel fogadtak bennünket a kommunista építés útján szilárdan haladó, szép hazájukban. Így van ez már a mi szocialista országaink kapcsolataiban: az új szocialista világ építésének nagy, közös ügye rokonságba hozott egymással, egy testvéri családba egyesít bennünket. Országaink vezetői népük érdekeit képviselik, s ugyanakkor képviselik és védelmezik a szocialista ni e probléma megoldását, és ennek következtében az imperialisták később világháborút robbantottak ki. A második világháború óta, amely annyi bajt és szenvedést hozott a népeknek, megsokszorozott energiával törekszünk a leszerelés problémájának mielőbbi megoldására. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében és azon kívül is minden lehetőséget megragadunk, hogy kieszközöljük a leszerelés pozitív megoldását és megszüntessük egy újabb világháború veszélyét. A Szovjetunió részt vesz az ENSZ atomex'ő-bizottságának munkájában. Ez a bizottság kapott megbízatást az atomfegyverek eltiltásáról szóló egyezmény kidolgozására. Tárgyalásokat folytattunk a hagyományos fegyverzet bizottságában is. 1950-től kezdve, amikor létrejött az egységes leszerelési bizottság, a Szovjetunió tevékenyen részt vett munkájában. Képviselőink Londonban és New Yorkban négy évén át üléseztek e bizéselcról. A román pártmunkások három napig tartózkodnak megyénkben, s a mezőgazdasági nagyüzemek helyzetét, munkáját tanulmányozzák. Tegnap délután a háromfai Üj Barázda és a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetet látogatták meg. Ma a Kaposvári Gépállomást és a somogyszili Petőfi Tsz-t keresik fel, majd a Kaposvári Járási Pártbizottság tagjaival találkoznak. Szombaton a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban tesznek látogatást országok összes népeinek érdekeit, a szocializmus és a szilárd világbéke nagy ügyét. Úton Bécs felé az Amerikai Egyesült Államok elnökével való találkozó előtt természetesen mindenekelőtt arra gondoltunk, milyen hatással lesz ez á találkozó nemcsak a két ország kapcsolataira, hanem a szocialista világ országai és a “kapitalista országok kapcsolataira is. Ügy véljük, az ilyen találkozókra szükség van, mert a jelenlegi viszonyok között azok a kérdések, amelyek nem alkalmasak a szokásos diplomáciai úton való megoldásra, okvetlenül szükségessé teszik a kormányfők találkozóit. Az ilyen találkozók tenné-, szetesen abban az esetben szükségesek, ha ezek a kormányfők az államok békéjének biztosítására törekednek. A magunk részéről mi mindent elkövetünk, ami erőnkből telik, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és megoldjuk az államok kapcsolataiban felvetődő sarkalatos kérdéseket. zottság albizottságában. Sok javaslatot terjesztettek elő, sok beszédet meghallgattak, de a leszerelés problémájának megoldása egyetlen lépéssel sem haladt előbbre. A múlt évben Genfben a tízhatalmi leszerelési bizottság már más összetételben ült össze, mint a korábbi szervek. E bizottságban öt (szocialista és öt nyugati állam kapott képviseletet. Minthogy azonban a nyugati hatalmakból hiányzott a leszerelésre való hajlandóság, ebben a bizottságban sem sikerült semmiféle pozitív eredményt elérni. Azt mondják, ha azt a nagy halom papírt, amelyet a leszerelési bizottságokban és albizottságokban teleírtak, mind a Genfi-tóba dobnák, a tó kicsapna medréből. Papírt sokat elpocsékoltak, de a leszerelés kérdésének igazi megoldásához így sem jutottak el. Felvetődik a kérdés, hogy mindezek a bizottságok és az albizottságok ugyan miért nem tudtak sikeres munkát végezni? Nos, azért, mert a nyugati hatalmak nyilvánvalóan nem voltak hajlandók komoly tárgyalásokra, nem akarták és — ha őszintén beszélünk — most sem akarják a leszerelést. Világos, hogy ezzel az állásponttal egyetlen kormány sem léphet nyíltan a népek elé! A nyugati hatalmak félnek nyíltan és becsületesen megmondani a közvéleménynek, hogy a leszerelés kérdéseiről nem akarnak érdemleges tárgyalásokat a Szovjetunióval. A tőkés monopóliumok meggazdagodnak a fegyverkezési versenyen, s így érdekeltek folytatásában. Ahhoz azonban, hogy ezt takargatni tudják, nyilvánvalóan szükségük van akár látszólagos tárgyalásokra is. Nos, diplomatikus megoldást választottak: nem mondanak le nyíltan a tárgyalásokról, de nem járulnak hozzá a konkrét leszerelési javaslatokhoz sem. Mint mondani szokták, addig húzzák el a dolgot, amíg lehet. Már egész rendszert dolgoztak ki, hogyan akadályozzák meg a cél elérését, és hogyan vigyék elkerülhetetlen zsákutcába a leszerelés ügyét. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatok, amelyeket a szovjet kormány megbízásából az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elé terjesztettem, jó alapul szolgálnak a leszerelés megoldására. Ha elfogadják ezeket a javaslatokat, akkor a népek mindörökre megszabadulnak a fegyverkezési verseny súlyos terheitől, a pusztító rakéta- és nukleáris fegyverekkel vívott háború veszélyétől. Kijelentettük és ezt most nyomatékosan megismétlem: ha a nyugati hatalmak hozzájárulnak az általános és teljes leszereléshez, akkor a Szovjetunió kész elfogadni bármilyen ellenőrzési rendszert, amilyenre ők javaslatot tesznek. Ennek ellénére a nyugati hatalmak azt állítják, hogy a leszerelésre vonatkozó megegyezés akadálya a Szovjetuniónak áz ellenőrzés kérdésében elfoglalt álláspontja, ők semmiképpen sem tudnak megegyezni velünk ebben a kérdésben. Megint csak megismétlem: a Szovjetunió a szigorú, tényleges nemzetközi ellenőrzés híve. Elnök úr, készek vagyunk plfogadni az ellenőrzésre vonatkozó javaslataikat, de fogadják el önök is a mi javaslatainkat az általános és teljes leszerelésről. Így azután nem jutnak zsákutcába a leszerelési tárgyalások. Mi becsületes leszerelést akarunk, s a lészerelést illetően minden állam számára egyenlő feltételeket akarunk biztosítani, hogy a leszerelést senki és soha ne használhassa fel előnyszerzésre, más országok biztonságának rovására. Javaslataink szigorú ellenőrzést irányoznak elő a leszerelési megállapodás végrehajtásának minden szakaszában. Ügy véljük, ha a teljes leszerelés megvalósul, a leggondosabb ellenőrzésre lesz szükség. Biztosítani kell, hogy az ellenőrző szervek mindenféle úgynevezett vétó, mindenféle tilalom és mindenféle korlátozás nélkül mindenüvé eljuthassanak. Vonatkozik ez bármely időpontra és bármely helyre. És mi készek vagyunk biztosítani (ezt az ellenőző szerveknek. Csakis a legszigorúbb ellenőrzéssel végrehajtott általános és teljes leszerelés esetén teremthető meg a bizalom és valósíthatók meg az államok békés együttélésének olyan feltételei, amelyek mellett egyetlen ország, vagy egyetlen ország-csoport sem fegyverkezhet titokban abból a célból, hogy megtámadjon más országokat. Ez a mi álláspontunk. Lehet-e ennél világosabban kijelenteni valamit, hogy a gat képviselői többé ne szajkózzák: lám, a Szovjetunió nem fogad el ellenőrzést! Minden olyasféle koholmány, amely szerint a Szovjetunió nem akar ellenőrzést, csak egy dolgot mutat — milyen szabadon félrevezetik az embereket az úgynevezett szabad világban. A mi világunk, a szocialista országok világa azonban kitűnően tájékozott és tudja, hogy mi a tényleges ellenőrzés hívei vagyunk. Ugyanakkor a Most szeretnék rátérni egy másik kérdésre, amelyről eszmecserét folytattunk Kennedy elnökkel: az atomfegyver-kísérletek eltiltásának kérdésére. Csaknem három éve tárgyalunk e kérdésről Genfben az Egyesült Államokkal és Angliával. Mindjárt a tárgyalások kezdetén szerződés-tervezetet terjesztettünk a nyugati hatalmak elé. Bár ez a tervezet mindegyik tárgyaló fél érdekeinek megfelel, és bár a tárgyalások során sok tekintetben engedtünk a nyugati hatalmak óhajainak, a tárgyalások mindeddig semmilyen konkrét eredménnyel nem jártak. Most újabb nehézségek vetődtek fel. A nyugati hatalmak határozottan nem hajlandók elfogadni az ellenőrzés formáira vonatkozó javaslatunkat. Miben van a mi. javaslatunk •lényege? Engedjék meg, hogy ezt röviden kifejtsem. Eleinte mi lehetségesnek tartottuk, hogy hozzájáruljunk a nyugati hatalmaknak ahhoz a javaslatához, hogy a kísérletek megszüntetésével foglalkozó ellenőrzési rendszer végrehajtószervének élén, a felek által történt megegyezés alapján kinevezett egyetlen személy álljon. A kongói események azonban figyelmeztettek, megtanítottak bennünket, hogy — amint mondani szokták — helyén legyen az eszünk. A Kongói Köztársaság kormánya segítségért fordult az Egyesüli Nemzetek Szervezetéhez a belga gyarmatosítók elleni harcban, a belgák ugyanis vissza akarták állítatni Kongóban gyarmati uralmukat. A Biztonsági Tanács és a közgyűlés ezzel kapcsolatban több jó határozatot hozott. De mi történt azután? Hammarskjöld úr semlegesnek tüntetve fel magát és az ENSZ főtitkári tisztségét felhasználva, a Biztonsági Tanácsnak és a közgyűlésnek ezeket a határozatait a gyarmatosítók javára értelmezte és hajtotta végre. Vajon nem erről tanúskodik-e a Kongói Köztársaság miniszterelnökének, Patrice Lumum- bának, ugyanazon kormány elnökének gyalázatos meggyilkolása, amely kérte az Egyesült Nemzetek Szervezete fegyveres segítségét a gyarmatosítók garázdálkodásai ellen? »szabad világban« »szabad tájékoztatás« mellett szabadon félrevezetik a társadalmat, hajtogathatnak olyan nyilvánvaló hazugságokat, amelyekkel megtévesztik az embereket. Június 19-én leszerelési megbeszélések kezdődnek Washingtonban a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Szeretnénk remélni, hogy ezúttal végre építő szándékkal találkozunk majd az Egyesült Államok részéről. A kongói nép tragédiája világosan megmutatta, milyen következményekhez vezethet az ENSZ végrehajtó szervének önkénye, ha ezt a szervet egyedül a főtitkár képviseli. Mindent el kell követni, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló cselekedetek. Ezt követeli a népek érdeke, a béke megvédésének érdeke. Éppen ezért a szovjet kormány arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről szóló szerződés megtartásának ellenőrzését a három meglévő államcsoport — a szocialista országok, a nyugati katonai tömbökben részvevő országok és a semleges politikát folytató országok — képviselőinek közreműködésével kell elvégezni. Ezeknek az államcsoportoknak a képviselői csak közösen elfogadott döntéseket hozhatnak. A Szovjetunió nem követelt és nem is követel magának kivételes helyzetet. Mi nem akartunk uralmi helyzetet az ellenőrző bizottságban, de azt sem engedjük meg, hogy bárki uralkodjék fölöttünk. Magúnknak pontosan olyan jogokat követelünk, mint amilyen jogai lesznek a szerződés többi részvevőjének. Mi arra törekszünk, hogy az ellenőrző szervezet részéről ne' történhessenek visszaélések. Mit akarnak viszont a nyugati hatalmak? A szerződőd egyetlen értelmezőjéül és Végrehajtójául valamiféle »semle-i ges« személyt akarnak elfo-J gadtatini velünk, erre a tisztségre valami új Hammarskjöl- döt akarnak állítani, aki hazánk egész területén vezetné az ellenőrzést. Őszintén szólva azt akarják* ez az ember engedje meg nekik, hogy a Nyugat érdekében gátlástalanul folytathassák á hírszerzést területünkön. Ebbe természetesen nem egyezhetünk és soha nem is egyezünk bele, mivel országunk biztonságáról van szó. Mindenki előtt világos, hogy az atomfegyver-kísérletek: megszüntetése önmagában még nem eredményezné a rakéta- és atomháború elhárítását. Ellehet tiltani az atomfegyver« folytatása a 2. oldalon) A nyugati hatalmak félnek megmondani, hogy a leszerelés kérdéséről nem akarnak érdemleges tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval Román pártküldöttség érkezett megyénkbe ért eredményekről és célkitűNyuAz atomfegyver-kísérletek megszüntetésének ellenőrzését a három államcsoport képviselőinek közreműködésével kell elvégezni
