Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-16 / 140. szám

VJLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!-;i E1-V Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 140, szám. __________________ÁRA 50 FILLÉR Péntek. 1961. június 16. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: OTTHONUNK V (5. o.) Fel kell éleszteni a lelkesedés tüzet! (6. o.) Filmszínházaink műsorából Í6. O.) A szocialista és a kap ital [ist; a á Ham tok I ka pcsolatait * úgy kell kiépíteni, hí r »gy 1 jizt OSI tsu] k be kés eí r yyüttélésüket Hruscsov elvtárs beszámolója a bécsi találkozóról Moszkva (TASZSZ). Kedves Elvtársak! Barátaim! Mint tudják, nemrég érkez­tem haza Becsből. Ott két na­pig tartózkodtam, találkoztam és megbeszéléseket folytattam John Kennedyvel, az Egyesült Államok elnökével. Sajtónk, akárcsak az egész világsajtó, sok anyagot közölt erről a témáról. Önök közül sokán már ismerik azokat az emlékiratokat, amelyeket Bécsben átnyújtottam Kenne­dy elnöknek. Most szeretném elmondani néhány gondolatomat, megosz­tani önökkel néhány elképze­lésemet találkozónkról és azokról a megbeszélésekről, amelyeket Kennedy elnökkel Bécsben folytattam. Mint már tudják, ezt a ta­lálkozót diplomáciai úton le­bonyolított eszmecsere, vala­mint üzenetváltás előzte meg közöttem és az Egyesült Álla­mok elnöke között. Megálla­podtunk a találkozóban, s er­re június 3-án és 4-én Bécsben sor is került. Ez á találkozó jó lehetőséget! nyújtott az első személyes érintkezéshez és ah­hoz, hogy az alapvető problé­Most pedig, kedves elvtár­sak, engedjék meg, hogy ki­fejtsem álláspontunkat azok­ban a kérdésekben, amelyeket Kennedy elnökkel megvitat­tunk. Szeretném elmondani né­hány elképzelésemet arra vo­natkozólag, hogyan lehetne a legjobban megoldani azokat az államközi kapcsolatokat érin­tő vitás vagy megoldatlan problémákat, amelyek megér­tek, sőt mondhatni túlságosan is megértek a megoldásra és állhatatosan követelik megol­dásukat. Az egyik ilyen fő, sarkalatos kérdés: az általános és teljes leszerelés. Jól ismert tény, hogy a Szovjetunió állandóan és kö­vetkezetesen törekszik á le­szerelés megoldására. Ezt a kérdést évtizedek óta a‘ szov­jet állam tűzi az egész_ világ elé. Itt emlékeztetek rá. hogy a Szovjetunió a nagy Lenin kezdeményezésére már az 1922-es génuai értekezleten ja­vasolta az általános és teljes leszerelés végrehajtását. Ugyanezt 1927-ben felvetettük a Nemzetek Szövetsége előtt. Akkor nem sikerült kiharcol­Tegnap délelőtt Cornel Ful- gernat\ a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága pót­tagjának vezetésével tizenegy tagú pártküldö'.tség érkezett Kaposvárra. A küldöttséget el­kísérték Somogy megyei útjára Hídvégi Ferenc és Halász Pé­ter, az MSZMP Központi Bi­zottságának munkatársai. A vendégeket Kaposvárott a me­gyei párt-végrehajtó bizottság tagjai fogadták. Szamai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára rövid táiékoztatót mon­dott a megye helyzetéről, fej­lődéséről, a termelőszövetkezeti mozgalom alakulásáról, az el­mékről alkotott véleményün­ket kicseréljük, egyfelől én, mint a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke, másfelől az Egyesült Államok új elnöke. Útban Becs felé néhány na­pot csehszlovák barátainknál töltöttünk és természetesen igen beható megbeszéléseket folytattunk Antonin Novotny elvtárssal, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnökével, a Csehszlovák Kommunista Párt első titkárával és Cseh­szlovákia más vezetőivel. Megragadom az alkalmat, hogy ismételten köszönetét mondjak a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormá­nyának, kedves cseh és szlo­vák barátainknak, akik öröm­mel és vendégszeretettel fo­gadtak bennünket a kommu­nista építés útján szilárdan ha­ladó, szép hazájukban. Így van ez már a mi szocia­lista országaink kapcsolatai­ban: az új szocialista világ építésének nagy, közös ügye rokonságba hozott egymással, egy testvéri családba egyesít bennünket. Országaink vezetői népük érdekeit képviselik, s ugyanakkor képviselik és védelmezik a szocialista ni e probléma megoldását, és ennek következtében az impe­rialisták később világháborút robbantottak ki. A második világháború óta, amely annyi bajt és szenvedést hozott a népeknek, megsokszo­rozott energiával törekszünk a leszerelés problémájának mi­előbbi megoldására. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetében és azon kívül is minden lehetőséget megra­gadunk, hogy kieszközöljük a leszerelés pozitív meg­oldását és megszüntessük egy újabb világháború veszélyét. A Szovjetunió részt vesz az ENSZ atomex'ő-bizottságának munkájában. Ez a bizottság kapott megbízatást az atom­fegyverek eltiltásáról szóló egyezmény kidolgozására. Tár­gyalásokat folytattunk a ha­gyományos fegyverzet bizottsá­gában is. 1950-től kezdve, ami­kor létrejött az egységes le­szerelési bizottság, a Szovjet­unió tevékenyen részt vett munkájában. Képviselőink Londonban és New Yorkban négy évén át üléseztek e bi­zéselcról. A román pártmunkások há­rom napig tartózkodnak me­gyénkben, s a mezőgazdasági nagyüzemek helyzetét, mun­káját tanulmányozzák. Tegnap délután a háromfai Üj Barázda és a barcsi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetet látogatták meg. Ma a Kaposvári Gépállo­mást és a somogyszili Petőfi Tsz-t keresik fel, majd a Ka­posvári Járási Pártbizottság tagjaival találkoznak. Szomba­ton a Balatonnagybereki Álla­mi Gazdaságban tesznek láto­gatást országok összes népeinek érdekeit, a szocializmus és a szilárd világbéke nagy ügyét. Úton Bécs felé az Amerikai Egyesült Államok elnökével való találkozó előtt természe­tesen mindenekelőtt arra gon­doltunk, milyen hatással lesz ez á találkozó nemcsak a két ország kapcsolataira, hanem a szocialista világ országai és a “kapitalista országok kapcsola­taira is. Ügy véljük, az ilyen talál­kozókra szükség van, mert a jelenlegi viszonyok között azok a kérdések, amelyek nem al­kalmasak a szokásos diplomá­ciai úton való megoldásra, ok­vetlenül szükségessé teszik a kormányfők találkozóit. Az ilyen találkozók tenné-, szetesen abban az esetben szükségesek, ha ezek a kor­mányfők az államok békéjé­nek biztosítására törekednek. A magunk részéről mi mindent elkövetünk, ami erőnkből telik, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és megoldjuk az államok kapcsolataiban felvetődő sarkalatos kér­déseket. zottság albizottságában. Sok javaslatot terjesztettek elő, sok beszédet meghallgattak, de a leszerelés problémájának meg­oldása egyetlen lépéssel sem haladt előbbre. A múlt évben Genfben a tíz­hatalmi leszerelési bizottság már más összetételben ült össze, mint a korábbi szervek. E bizottságban öt (szocialista és öt nyugati állam kapott képviseletet. Minthogy azon­ban a nyugati hatalmakból hiányzott a leszerelésre való hajlandóság, ebben a bizott­ságban sem sikerült semmiféle pozitív eredményt elérni. Azt mondják, ha azt a nagy halom papírt, amelyet a lesze­relési bizottságokban és albi­zottságokban teleírtak, mind a Genfi-tóba dobnák, a tó ki­csapna medréből. Papírt sokat elpocsékoltak, de a leszerelés kérdésének igazi megoldásá­hoz így sem jutottak el. Felvetődik a kérdés, hogy mindezek a bizottságok és az albizottságok ugyan miért nem tudtak sikeres munkát végez­ni? Nos, azért, mert a nyugati hatalmak nyil­vánvalóan nem voltak haj­landók komoly tárgyalá­sokra, nem akarták és — ha őszintén beszélünk — most sem akarják a lesze­relést. Világos, hogy ezzel az állás­ponttal egyetlen kormány sem léphet nyíltan a népek elé! A nyugati hatalmak félnek nyíl­tan és becsületesen megmon­dani a közvéleménynek, hogy a leszerelés kérdéseiről nem akarnak érdemleges tárgyalá­sokat a Szovjetunióval. A tőkés monopóliumok meggazdagodnak a fegyverke­zési versenyen, s így érdekel­tek folytatásában. Ahhoz azonban, hogy ezt takargatni tudják, nyilvánvalóan szüksé­gük van akár látszólagos tár­gyalásokra is. Nos, diplomati­kus megoldást választottak: nem mondanak le nyíltan a tárgyalásokról, de nem járul­nak hozzá a konkrét leszerelési javaslatokhoz sem. Mint mon­dani szokták, addig húzzák el a dolgot, amíg lehet. Már egész rendszert dolgoztak ki, hogyan akadályozzák meg a cél elérését, és hogyan vigyék elkerülhetetlen zsákutcába a leszerelés ügyét. Az általános és teljes lesze­relésre vonatkozó javaslatok, amelyeket a szovjet kormány megbízásából az Egyesült Nemzetek Szervezetének köz­gyűlése elé terjesztettem, jó alapul szolgálnak a leszerelés megoldására. Ha elfogadják ezeket a javaslatokat, akkor a né­pek mindörökre megsza­badulnak a fegyverkezési verseny súlyos terheitől, a pusztító rakéta- és nukleá­ris fegyverekkel vívott há­ború veszélyétől. Kijelentettük és ezt most nyomatékosan megismétlem: ha a nyugati hatalmak hozzájárulnak az általános és teljes leszereléshez, ak­kor a Szovjetunió kész el­fogadni bármilyen ellenőr­zési rendszert, amilyenre ők javaslatot tesznek. Ennek ellénére a nyugati hatalmak azt állítják, hogy a leszerelésre vonatkozó meg­egyezés akadálya a Szovjet­uniónak áz ellenőrzés kérdésé­ben elfoglalt álláspontja, ők semmiképpen sem tudnak megegyezni velünk ebben a kérdésben. Megint csak megismétlem: a Szovjetunió a szigorú, tényleges nemzetközi ellen­őrzés híve. Elnök úr, ké­szek vagyunk plfogadni az ellenőrzésre vonatkozó ja­vaslataikat, de fogadják el önök is a mi javaslatainkat az általános és teljes le­szerelésről. Így azután nem jutnak zsákutcába a lesze­relési tárgyalások. Mi becsületes leszerelést akarunk, s a lészerelést ille­tően minden állam számára egyenlő feltételeket akarunk biztosítani, hogy a leszerelést senki és soha ne használhassa fel előnyszerzésre, más orszá­gok biztonságának rovására. Javaslataink szigorú ellenőr­zést irányoznak elő a leszere­lési megállapodás végrehajtá­sának minden szakaszában. Ügy véljük, ha a teljes le­szerelés megvalósul, a leg­gondosabb ellenőrzésre lesz szükség. Biztosítani kell, hogy az ellenőrző szervek mindenféle úgynevezett vétó, mindenféle tilalom és mindenféle korlátozás nél­kül mindenüvé eljuthassa­nak. Vonatkozik ez bármely idő­pontra és bármely helyre. És mi készek vagyunk biztosítani (ezt az ellenőző szerveknek. Csakis a legszigorúbb ellenőr­zéssel végrehajtott általános és teljes leszerelés esetén te­remthető meg a bizalom és valósíthatók meg az államok békés együttélésének olyan fel­tételei, amelyek mellett egyet­len ország, vagy egyetlen or­szág-csoport sem fegyverkezhet titokban abból a célból, hogy megtámadjon más országokat. Ez a mi álláspontunk. Le­het-e ennél világosabban kije­lenteni valamit, hogy a gat képviselői többé ne szaj­kózzák: lám, a Szovjetunió nem fogad el ellenőrzést! Minden olyasféle koholmány, amely szerint a Szovjetunió nem akar ellenőrzést, csak egy dolgot mutat — milyen szaba­don félrevezetik az embereket az úgynevezett szabad világ­ban. A mi világunk, a szocialis­ta országok világa azonban kitűnően tájékozott és tudja, hogy mi a tényleges ellenőrzés hívei vagyunk. Ugyanakkor a Most szeretnék rátérni egy másik kérdésre, amelyről esz­mecserét folytattunk Kennedy elnökkel: az atomfegyver-kí­sérletek eltiltásának kérdésé­re. Csaknem három éve tárgya­lunk e kérdésről Genfben az Egyesült Államokkal és Ang­liával. Mindjárt a tárgyalások kezdetén szerződés-tervezetet terjesztettünk a nyugati hatal­mak elé. Bár ez a tervezet mindegyik tárgyaló fél érde­keinek megfelel, és bár a tár­gyalások során sok tekintetben engedtünk a nyugati hatalmak óhajainak, a tárgyalások mindeddig semmilyen konkrét ered­ménnyel nem jártak. Most újabb nehézségek ve­tődtek fel. A nyugati hatal­mak határozottan nem hajlan­dók elfogadni az ellenőrzés formáira vonatkozó javasla­tunkat. Miben van a mi. javaslatunk •lényege? Engedjék meg, hogy ezt röviden kifejtsem. Eleinte mi lehetségesnek tartottuk, hogy hozzájáruljunk a nyugati hatalmaknak ahhoz a javasla­tához, hogy a kísérletek meg­szüntetésével foglalkozó el­lenőrzési rendszer végrehajtó­szervének élén, a felek által történt megegyezés alapján ki­nevezett egyetlen személy áll­jon. A kongói események azon­ban figyelmeztettek, meg­tanítottak bennünket, hogy — amint mondani szokták — helyén legyen az eszünk. A Kongói Köztársaság kor­mánya segítségért fordult az Egyesüli Nemzetek Szerveze­téhez a belga gyarmatosítók elleni harcban, a belgák ugyanis vissza akarták állítatni Kongóban gyarmati uralmukat. A Biztonsági Tanács és a köz­gyűlés ezzel kapcsolatban több jó határozatot hozott. De mi történt azután? Hammarskjöld úr semle­gesnek tüntetve fel magát és az ENSZ főtitkári tiszt­ségét felhasználva, a Biz­tonsági Tanácsnak és a közgyűlésnek ezeket a ha­tározatait a gyarmatosítók javára értelmezte és haj­totta végre. Vajon nem erről tanúskodik-e a Kongói Köztársaság minisz­terelnökének, Patrice Lumum- bának, ugyanazon kormány el­nökének gyalázatos meggyil­kolása, amely kérte az Egye­sült Nemzetek Szervezete fegy­veres segítségét a gyarmato­sítók garázdálkodásai ellen? »szabad világban« »szabad tájékoztatás« mellett sza­badon félrevezetik a társa­dalmat, hajtogathatnak olyan nyilvánvaló hazugsá­gokat, amelyekkel megté­vesztik az embereket. Június 19-én leszerelési meg­beszélések kezdődnek Wa­shingtonban a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Sze­retnénk remélni, hogy ezúttal végre építő szándékkal talál­kozunk majd az Egyesült Ál­lamok részéről. A kongói nép tragédiája vi­lágosan megmutatta, milyen következményekhez vezethet az ENSZ végrehajtó szervének önkénye, ha ezt a szervet egyedül a főtitkár képviseli. Mindent el kell követni, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló cselekedetek. Ezt követeli a népek érde­ke, a béke megvédésének érdeke. Éppen ezért a szovjet kor­mány arra a szilárd meggyő­ződésre jutott, hogy az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről szóló szerződés megtartásának ellenőrzését a három meg­lévő államcsoport — a szocialista országok, a nyu­gati katonai tömbökben részvevő országok és a semleges politikát folytató országok — képviselőinek közreműködésével kell el­végezni. Ezeknek az államcsoportoknak a képviselői csak közösen el­fogadott döntéseket hozhatnak. A Szovjetunió nem követelt és nem is követel magának ki­vételes helyzetet. Mi nem akartunk uralmi helyzetet az ellenőrző bi­zottságban, de azt sem engedjük meg, hogy bárki uralkodjék fölöttünk. Magúnknak pontosan olyan jogokat követelünk, mint ami­lyen jogai lesznek a szerződés többi részvevőjének. Mi arra törekszünk, hogy az ellenőrző szervezet részéről ne' történ­hessenek visszaélések. Mit akarnak viszont a nyu­gati hatalmak? A szerződőd egyetlen értelmezőjéül és Vég­rehajtójául valamiféle »semle-i ges« személyt akarnak elfo-J gadtatini velünk, erre a tiszt­ségre valami új Hammarskjöl- döt akarnak állítani, aki ha­zánk egész területén vezetné az ellenőrzést. Őszintén szólva azt akarják* ez az ember engedje meg ne­kik, hogy a Nyugat érdekében gátlástalanul folytathassák á hírszerzést területünkön. Ebbe természetesen nem egyezhetünk és soha nem is egyezünk bele, mivel or­szágunk biztonságáról van szó. Mindenki előtt világos, hogy az atomfegyver-kísérletek: megszüntetése önmagában még nem eredményezné a rakéta- és atomháború elhárítását. El­lehet tiltani az atomfegyver« folytatása a 2. oldalon) A nyugati hatalmak félnek megmondani, hogy a leszerelés kérdéséről nem akarnak érdemleges tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval Román pártküldöttség érkezett megyénkbe ért eredményekről és célkitű­Nyu­Az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetésének ellenőrzését a három államcsoport képviselőinek közre­működésével kell elvégezni

Next

/
Thumbnails
Contents