Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-07 / 132. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 t Szerda, 1961. június T. dudsolc el&Hif&en »Vásároljon nálunk képeslapot« — hirdeti két tábla a kaposvári postán. De óriás legyen a talpán az, aki a mintául szolgáló képeslapokból választani akar. A táblákat ugyanis a rajtuk kapható lapokkal jó három méter magasra akasztották. Az átlagos magassággal megvert ember bosz- szankodik, hogy a posta miért csupán óriástermetű képeslapvásárlókra számít. Akadna ugyan megoldás, elhelyezhetnék a táblákat alacsonyabbra is. Csak akkor a bejárati ajtóról le kellene szedni a dísztávirati űrlapmintákat, amelyekből hasonlókat elérhető és megtekinthető magasságban, egy üveglappal borított tábla alatt is látni. JMhcoU ócskavas A városi tanács udvarán, a kerékpár-megőrző hely alatt látható. Régebben kerékpár volt, a tanács valamelyik dolgozója járt vele, kézbesítette a hivatalos papírokat. Egyszer valami baja esett a kerékpárnak, s mint hasznavehetetlen jószágot félrelökték. De hogy el ne vigye valaki, leláncolták, és még lakatot is tettek rá. Ennek már jó néhány éve. Azóta leszedték a kerekeit — igaz, ott van még mindkettő a váz mellett, de a kisebb alkatrészeket elhordták. Ami megmaradt, már csak ócskavasnak jó. Bár naponta 10—20 kerékpárt állítanak melléje, a halom ócskavas senkinek sem szúr szemet. Ügy látszik, ott lesz mindaddig, amíg a rozsda meg nem eszi. Ha csak egy élelmes úttörő lánccal, lakattal együtt el nem viszi a MÉH valamelyik telepére. De akkor meg hogyan számolnak el vele? (fCuzdátlato s-zeméttáda áll igen elhanyagolt állapotban a Bajcsy-Zsilinszky utcában, a postával szemben. Teteje, oldala melléje támasztva, földre döntve. Ha tele van, kutyák kutatnak benne. Néha-néha gyermekek — csak úgy jöttékből — bottal az útra piszkálják a beleöntött szemetet. A fedetlen szeméttárolóból messzire áramlik a bűz. Talán majd eljut a köztisztasági hivatalig is, s intézkedik, hogy e nyitott bűzterjesztőt lefedjék. Vajon megérjük-e? __________________________J A PADSZOMSZÉDSÁGTÓL A KÖZÖS TANTESTÜLETIG AMIKOR HÉT ÉVVEL ezelőtt új iskolájukban összesodródtak, és szüleiktől távol szakadva egyszerre keresték egymásban az anyai bizalmat, a testvéri szeretetet, az otthon maradt iskolatársak titkot tartó barátságának folytatását, még nem gondolták, hogy majdan együtt fognak dolgozni. Ki nem mondott, de állandóan ébren élő vágyaik közé tartozott a közös szekrény megtartása tanulóéveik után is, a népes hálótermet kétszemélyes szobával, a padszom- szédságot — amely annyi emlékkel fűzte össze őket —, tantermi szomszédsággal felcserélni, egymást kiegészíteni nemcsak a tanulásban, hanem a tanultak gyümölcsöztetésé- ben is. És a két falusi lány, az osztopáni Zsinkó Júlia és a buzsáki Misefa Anna tanítóképzőben kötött barátsága oly erősnek bizonyult, hogy legyőzte a hivatalok ridegségét, s a friss diplomával a kezükben egy iskolához kerültek. Somogyfajsz lett nevelői pályájuk első állomása, és ott élnek hivatásuknak immár a harmadik esztendeje. Tudom, sok összetevője van egy ember gondolkodásmódja, magatartása kialakulásának, mégis a barátságot az elsők között említem. Mert a szülőkkel való bensőséges kapcsolat, az ifjúsággal való foglalkozás hangjának megtalálása, a község vezetőivel, lakosságával való érintkezés módja, az ezer szemmel figyelő faluban való viselkedés — hogy az közvetlen, barátságos legyen, példás, ugyanakkor a nevelői tekintélyt éppen ezáltal kialakítsa/— nem könnyű dolog, és nem egy pályakezdő leánynak és fiúnak okozott hosszú évekre kiható válságot. De ők — igazgatójuk, kartársaik tanácsait megfogadva, egymást figyelmeztetve — elkerülték a buktatókat. Zsinkó Júlia, aki az ősztől kezdve a KlSZ-szer- vezet titkáraként több mint negyven fiatallal foglalkozik — barátságos otthont teremtve számukra —, nem panaszkodik a fiatalokra. De éppen így hallgatnak Miseta Annára is, aki a huszonnégy tagú táncsoport- tot szervezte és vezeti. Munkájuk nagyszerűen összefonódik: egyikük az ifjúsági szervezet titkáraként alapot teremtett barátnője kulturális tevékenységéhez, de segítik egymást úgy is, mint az úttörőcsapat, illetve KISZ-szervezet vezetői. Sorolhatnám a példákat, a sikeres műsorokat, rendezvényeket, de hadd említsem csak a legutóbbit: egyik vasárnap — természetesen igazgatójuk és kartársaik segítségével — olyan nagyszerű körzeti úttörő és KlSZ-találkozót rendeztek, hogy a fajsziak egyöntetűen állapították meg: ilyen még nem volt a községben. Fályára lépett a nemrég alakított női röplabda-csapat is, amelyben mindketten játszanak. Együtt segítenek a színjátszásban is a művelődési otthon igazgatójának. DE NEMCSAK AZ ISKOLÁN KÍVÜLI, sok energiát követelő tevékenységben, hanem az iskolai oktató-nevelő munkában is gyümölcsöztetik barátságukat. Igazgatójuk, szakfelügyelőik jó pedagógusokként emlegetik őket, akik állandóan keresik az új módszereket, az eredményesebb eljárásokat. Miseta Anna, aki az összevont I—III. osztályt tanítja, különösen az elsősök olvasási készségének megalapozásában tűnt ki ebben az évben, barátnője pedig a második—negyedikben nyelvtanból és számtanból ért el átlagon felüli eredményeket. Hogy elégedettek-e? Nem hálás dolog kérdezni ilyet fiatal lányoktól, és nem is tettem meg. De elmondták beszélgetés közben, hogy ebben a faluban, ahol legfeljebb a vánaormozi műsora jelent szórakozást, számukra a rádión és a könyveken kívül — hiszen elsősorban az ő hivatásuk a község művelődésével, igényes szórakozásával törődni — mennyit jelent egymás barátsága, amellyel kellemessé, vidámmá teszik szabad perceiket. Mert csak erről beszélhetünk. Percekről. Délután például nemegyszer rohannak vissza úgy az iskolába, hogy csak kenyeret, szalonnát harapnak sebtében. Főzni nem érnek rá maguknak, és legtöbbször ugyanaz történik vacsoraidőben is. Este órák a dolgozók iskolájában — itt is megosztották egymás között a rájuk eső tárgyakat, kiki hajlama szerint választhatott. Színjátszó- és táncpróbák nyúlnak bele az éjszakába. Nem panaszképpen, inkább magukkal, munkájukkal, eredményeikkel elégedetten mondják el mindezt. NEM CSODÁLKOZHATUNK, ha legfőbb vágyaik között a nyári szünidő mielőbVeszedelmes tolvajbanda került lakat alá Hattagú tolvajbanda felett ítélkezett a napokban a Lengyel tói Járásbíróság. A vádlottak valamennyien fiatalok. Négyen pécsiek, az ötödik budapesti, a hatodik érdligeti lakos. Az elsőrendű vádlott, a banda vezére, Vass János mindössze 19 éves. Munkahelyét, a pécsi szénbányát 1960 májusában otthagyta. Most áll hetedszer a bíróság előtt vagyon elleni bűncselekményekért. A másodrendű vádlott, Nagy Károly fiatalkorú, 16 éves. Több- rendbeli vagyon elleni bűncselekmény miatt a pécsi megyei bíróság egyévi próbára bocsátotta. A banda harmadik tagja, a 20 éves Strausz Zoltán budapesti lakos is önkényesen hagyta ott a pécsi szénbányát a múlt év júliusában, ö is büntetett előéletű. Lopásért, tiltott határátlépésért öthónapi börtönre ítélték. Tóth Tibor 19 éves. Érdligetről került a pécsi szénbányához, ő is önkényesen lépett ki onnan. Nyolchónapi börtönnel sújtották orgazdaságért, lopásért. A húszéves Hantosi Andor a pécsi hőerőművet hagyta ott önkényesen. Különböző lopások miatt 13 és fél hónapot töltött az aszódi javítóintézetben, s bűnszövetkezetben elkövetett lopásért hathónapi felfüggesztett börtönre ítélték. Makarész József is önkényesen hagyta ott munkahelyét, a pécsi hőerőművet. 25 éves, 6 a banda legidősebb tagja. Két évet töltött az aszódi javítóban, négyszer ítélték el lopás miatt összesen 44 hónapi börtönre. A díszes társaság Pécsett szövetkezett. A Tettyén volt a rejtekhelyük. Innen indultak a lakások feltörésére, s itt határozták el, hogy »munkahelyüket« átteszik a Balaton-partra. 1960. július 21-én érkeztek Ba- latonakarattyára, s mindjárt be is mutatkoztak. Feltörtek és kifosztottak két villát. Még aznap Zamárdiban is feltörtek egy elhagyott villát. Megállapodtak abban, hogy a lopott holmit Strausz Budapestre szállítja, értékesíti, s a pénzen osztoznak. Számításukba azonban egy kis hiba csúszott. Strausz nem tudta megállni, hogy Budapesten is ne »dolgozzék«. Lopás közben tetten- érték, s a Fővárosi Bíróság kétévi és négyhónapi börtönre ítélte. Vass és Nagy közben folytatta a Balaton-parti villák feltörését. Balatonszárszón, Bogláron, Fonyódon, Fonyód- ligeten, Alsó-Bélatelepen, Bala tonfenyvesen 14 villát fosztottak ki. A banda tagjai később ismét Pécsett találkoztak. Kidolgozták újabb »haditerveiket«. Több víkendházat törtek fel Harkanyfürdőn, présházat Pécsett. Betörtek a pécsi havihegyi templomba, kifosztották a perselyeket. Lopni akartak a székesegyházból is. Bemásztak az egyik toronyba, de a templomba már nem tudtak behatolni. Nem sokkal ezután betörtek a szigeti külvárosi templomba, s a perselyekből 2000 forintot elloptak. Ezután ismét a Balaton-parton ütöttek tanyát Máriafürdőn két villát, Balatongyörökön egy présházat, a fonyódi horgászszigeten hat víkendházat fosztottak ki. A Lengyeltóti Járásbíróság Vass Jánost 5 évi börtönre, 5 évi jogvesztésre, Nagy Károlyt 2 évi börtönre, Strausz Zoltánt l évi és 8 hónapi börtönre, 3 évi jogvesztésre, Tóth Tibort 4 évi börtönre, 5 évi jogvesztésre, Hantosi Andort 2 és fél évi börtönre, 4 évi jogvesztésre, Makarész Józsefet 1 évi börtönre ítélte. bi megérkezését említik, amit valóban megérdemelt pihenéssel töltenek el a mozgalmas, eredményekben gazdag tanév után. Miseta Anna a Balaton-partra készül, Zsinkó Júlia pedig az NDK-ba utazik jutalmul a KISZ-ben végzett jó munkájáért, hogy szeptemberben pihenten, frissen álljanak neki iskolai és iskolán kívüli munkájuk folytatásának, további szép terveik megvalósításának. P. L. 350 somogyi gyerek nyaral a megyei tanács balatoni üdülőiben A megyei tanács balaton- szárszói gyermeküdülője május végén kezdte meg az üdültetést. Az első két csoportban óvodás korú gyermekek nyaralnak. Szeptember 12-ig öt általános iskolásokból álló csoport tölt a Balaton partján két- két hetet. A Zó ja Gyermekotthonból, a szöllőskislaki és öreglaki lányotthonból csaknem ötven gyerek utazik a szárszói gyermeküdülőbe. A tanács felújította az üdülőt, fásította az udvart, hogy jobb körülmények között tölthessék szabadidejüket a nyaraló gyerekek. A fiatalok naponta ötször kapnak enni. A balatanmáriai gyermek- üdülő június 26-án nyitja meg kapuit. Az ide érkező iskolások minden kulturális és sport- lehetőséget megtalálnak majd. A csoportok kiránduláson is részt vesznek majd. Négy csoportban háromszáz somogyi iskolás tölti itt szünidejét. A földvári camping első fecskéi Borús az idő, hűvös szél ci- bálja a zászlórudakra felhúzott magyar és NDK-zászlókat, amikor belépünk a balaton- földvári camping kapuján. Előzőleg végigjártuk az egész déli partot, de sehol egy árva táborozóra sem akadtunk. Igen kíváncsiak lettünk, amikor a tábor gondnokától arról értesültünk, hogy előző este megérkeztek. az első »camping-fecs- kék"". Vajon kik ezek a bátor emberek? Az üresnek és kihaltnak látszó 1500 személyes tábor területén egy szürke Volkswagen kocsi rostokol az egyik sátor előtt. Utasai — négy keletnémet fiatal — mosolyogva fogadnak. Ismerkedünk. A thü- ringiai Saaltfeldből jöttek. Először vannak Magyarországon, Balaton körüli túrára jöttek, és tíz-tizenkét napig szándékoznak itt maradni. Két fiatal, az Oppfermann házaspár »■öreg« házasnak vallja magát, mivel három éve kötöttek házasságot. Kereskedők. Brigitta, ez a szőke, törékeny termetű kislány, a társaság másik hölgytagja, megköszöni a bókot, hogy tizenhét évesnek néztem, de csak annyit árul el magáról, hogy a mezőgazdaságban dolgozik, könyvelő. Partnere a majd kétméteres Helmuth technikus. Első benyomásaik Magyaror* szagról? Vendégszeretet, baráU ság, kedves figyelmesség; ami* röl otthon is sokat hallottak, most igazolódott. Dicsérik a motel reggeli menüjét, s nagyon ki* váncsiak a jó paprikás halász* lére és az igazi magyar »Gu- lasch«-ra. — Ha az itt töltendő tiz-ti* zenkét nap alatt három kíván" ságuk teljesülne, mit kívánná* nak? Összenéznek, s szinte egyszerre mondják: — Szép időt, szép időt és harmadszor is szép időt! Részük legyen benne. W. E. Tizenhárom kórus szerepel yasárnap a siófoki dalostaláikozón Június 11-én, vasárnap rendezi meg Siófokon a megyei tanács művelődésügyi osztálya a III. Országos Dalostalálkozót. Az idei dalosünnepen Liszt és Bartók emlékének adóznak a kórusok. Az ünnepséget kedvező időben a szabadtéri színpadon, rossz idő esetén az általános iskola tornatermében tartják meg A műsorban fellépő összes kórus kap egy emlékserleget, a kórustagok pedig emlékszalaggal térhetnek haza Siófokról. Délután az énekkarok hajókirándulásra indulnak. Somogyot a kaposvári pedagógus- és munkáskórus, a megyei pedagóguskórus és a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának Népi Együttese képviseli. Budapestről négy énekkar érkezik a találkozóra. A székes- fehérvári, bonyhádi, hőgyészi művelődési ház, a Győri Textilművek és a mözsi fmsz-kó- rus lép fel még a dalostalálkozó műsorában. A III. Országos Dalostalálkozó színvonalas, szép műsort ígér. fiiiamellenes szervezkedés bírósági tárgyalását kezdik meg A sajtó korábban hírt adott arról, hogy a Belügyminisztérium szervei államellenes szervezkedés gyanúja miatt több személyt őrizetbe vettek. Az ügyben a vizsgálat befejeződött. A Fővárosi Főügyészség 1961. május 29-én vádiratot nyújtott be Havas Géza püspökségi számvevő és társai: Merényi Gyula, Nobilis Gábor, Hontváry Miklós, dr. Gál- di Zoltán, dr. Barlay Ödön, d*. Ikvai László, Emődi László, Földi Endre, Lénárd Ödön, Kölley György és Tabódy István ellen a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntette miatt. A Fővárosi Főügyészség Tabódy István ellen hűtlenség bűntette miatt is vádat emelt. A Fővárosi Bíróság a tárgyalást ma, június 7-én megkezdi. (MTI) Könyvkötő úttörők Ha krónikát írnék, így kezdeném: Volt valamikor régen egy lombfűrész szakkör a so- mogysámsomi iskolában. Jobbára a fiúk jártak a foglalkozásokra, mivel a lányok közül csak egynéhányon éreztek kedvet és hajlamot a vékony, réteges lemezek megmunkálásához. Varga Imre tanító gondolt egy merészet, s egy nap megalakította a könyvkötő fiúk is ott voltak vasárnaponként az iskolában. Segítettek az. ívek szedésében, füzettartókat készítettek. Aztán egyre többen elmaradoztak, csak a lányok jártak változatlan szorgalommal a szakkörbe. Bekötötték a tanács jegyzőkönyveit, a termelőszövetkezetnek földnyilvántartó dossziékat készítettek. Erre persze már akkor került a sor, amikor az iskola Farkas Margit kezében serényen jár a tü. Hamarosan végez a fűzéssel, szakkört. Most) aztán már nem tehettek a lányok szemrehányást, hogy velük nem foglalkozik senki. S ha már az események hű megörökítő je kívánok lenni, a világért sem hagyom ki, miért éppen könyvkötő szakkört alakított Varga Imre. Először is sok folyóirat tornyosult kötetlen a nevelői szobában, másodszor pedig iskolás korában megtanulta ezt a mesterséget. Természetes, hogy az utóbbi ok nyomott legtöbbet a latban. S mivel nem krónika a krónika az idő megjelölése nélkül, illik ide írni, mindez az 1959—60-as tanév elején történt. Tizenöt-húsz úttörő érdeklődött a könyvkptés először meg- tanulhatatlannak tűnő tudománya iránt. A gyerekek nagy kedvvel és szorgalommal követték a szakkörvezető utasításait. S ahogy teltek a hónapok, egyre ügyesebben, önállóbban dolgoztak. Eleinte a kötésre váró folyóirataival végeztek. Még Somogyzsitfáról is átjártak az úttörők, ki biciklin, ki gyalogszerrel a vasárnapi foglalkozásokra. Előfordult, hogy esőben, hóban vágtak neki az útnak. A világ minden kincséért sem mulasztottak volna el egy foglalkozást sem. Az 1960—61-es tanévben újra munkához látott a szakkör. A régiek közül többen felsőbb iskolába kerültek, mégis el-ellá- togattak a szakkörbe. Borbély Magda, Barát Mária, Solymosi Valéria nem fordult meg úgy a faluban, hogy ne segített volna a szakkörösöknek. A mostani tagok közül Simon Edit, Kelemen Marianna, Farkas Margit, Kovács Ilona és Horváth Margit a legügyesebb és a legszorgalmasabb. A so- mogyzsitfaiak közül Lutor Rózsi, Bencsik Kati, Rumi Has és Kőműves Margit a legigyek- vőbb. Csaknem valamennyi lány azt vallotta, nagyon szeret a szakkörbe járná. — Még küldenék is a szüléink — mondta Kelemen Marianna. — Nagyon sokat tanultunk — jegyezte meg Simon Edit. Arra a kérdésre, hány könyvet kötöttek be a szakköirösök, Farkas Margit csak annyit mondott: sokat. A tanító gyors számvetést csinál, s már közli is, hogy legalább ötvenöt. A marcali gimnáziumnak, az általános és ipari tanul ó-iskolának, az úttörő-elnökségnek, a járási sportkörnek, a járási tanácsnak dolgozott a szakkör; a folyóiratok egybegyűlt évfolyamait kötötték be. Másfél-kétezer forintot kerestek így a gyerekek. A pénzbői telik a nyári táborozásra. Vége a tanévnek, a szakkör bezárja kapuit. Szeptemberben azonban újra előkerül a prés, a fűzőállvány. S ha a tervek megvalósulnak, egy báb- és egy kefekötő szakkör is indul az új tanévben. A krónika végére érve elárulom: a somogysámsoni úttörőcsapat kiváló munkájáért vörös zászlót kapott az országos elnökségtőL A kitüntetés megszerzéséhez a, könyvkötők szorgalma is. hozzájárult. Lajos Géza Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár* Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitöknél. Előfizetési díj egy hónapra U F|
