Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-29 / 151. szám
Csütörtök, 136L június 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP Á nyár nem uborkaszezon EGYRE TÖBB KÖZSÉG bizonyítja be, hogy a művelődési élet nemcsak télen, hanem nyáron is virágozhat. Erről tanúskodnak a megyei tanács művelődésügyi osztályára beküldött tervek. A fo- nyódi járásban például csaknem minden község háromnégy ismeretterjesztő előadást (!), továbbá műsoros esteket, csereműsorokat tervezett. A kaposvári járás több községében mesedélutánokat, diafilmvetítéseket, kiállításokat rendeznek, kirándulásokat szerveznek. Mosdóson köriyvis- mertetőt tartottak vasárnap. Akad olyan község, ahol egy- felvonásos, másutt háromfelvo- násos színdarab tanulását kezdi meg a művészeti csoport, gabócsán a táncosok új műsorra készülnek. Sok klub gazdag programmal várja a látogatókat. Éneklő-délutánok, apák napja, irodalmi és zenei est — ki tudná mind, felsorolni, mire készülnek a községek? AKADNAK AZONBAN OLYAN TERVEK IS, amelyek »a nyár úgyis uborkaszezon, mit erőlködjünk« — eJv jegyében készültek. A csokonyavi- sontai művelődési otthon tervében például csak ennyi van: FIATAL TERVEZŐK A Balaton mentén, a Mátrában vagy a Bükkben, az ország bármely részén épülő új szakszervezeti üdülők rjagy a meglevők korszerűsítésének terveit Balatonlellén készítik a SZOT Udülőkarbantartó I. Üzemegységének fiatal tervező mérnökei. Tóth Jánosné mcmök az egyik mátrai üdülő tervén dolgozik. Gergely Ferenc egy új balatohi gyermeküdülő készíti. vázlatát »Nem tartunk rendezvényt.« Őreiből a következőket küldték: »Jelentem, hogy a helyi pártszervezet, d tanács és a tömegszervezetek vezetőivel megbeszéltem a nyári kulturális program összeállítását. Megállapodtunk abban, hogy a nyári időszakban, 1961. június 1-től szeptember 1-ig nem tartunk kulturális rendezvényeket.« Nem lett volna hasznosabb, ha inkább azt sütötték volna ki ezen a megbeszélésen, miképpen lehetne a község lakóinak művelődését elősegíteni, szórakozását biztosítani a nyáron is? »Kulturális tevékenység beütemezve nincs« — jelenti a balatonkiliti művelődési otthon igazgatója. Pedig ahol az adottságok és a feltételek olyan jók, mint náluk, lehetett volna »beütemezni« valamit. Csak úgy látszik, könnyebb volt ilyen »tervet« készíteni. Sok község — hogy a semminél többet jelenthessen —, ezzel a mondattal utalt a nyári művelődési tevékenységre: »Június 1-től szeptember 1-ig 0) augusztus 20-a méltó megünneplésére készülünk.« Ez a készülődés azonban csak néhány fiatalnak ad elfoglaltságot, mi lesz a falu többi lakójával? Jó lenne, ha Heresznyén, Rinya- szentkirályon, Rálcsiban Bolhán mást is terveznének a nyárra. örvendetesen fellendült a csereműsor-mozgalom. A megyei tanács a csereműsorokról is kért jelentést. Balatonend- rédről a következőket írták: »Szívesen látunk vendégül más művészeti csoportot, ha hozzánk kíván jönni. Edö.ig még egy sem jelentkezett.« S mi lenne, ha meghívnának eev-két környékbeli együttest? Ha az önkéntes jelentkezésre várna minden művelődési otthon, igencsak ellanyhulna a művészeti csoportok cseréje. Ha az endrédiek szívesen látnak vendégül egy-egy művészeti csoportot, hívják meg őket. SENKI SEM KÍVÁNJA; hogy olyan programjuk legyen a művelődési, otthonoknak nyáron, mint télen. Az azonban minden babérján ülő kultúr- otthon-igazgatótól számon kérhető, miért nyugszik bele a nyári szünetbe, miért nem követ el mindent, hogy júniusban, júliusban és augusztusban is legyen programja a művelődési otthonnak. Ahogy sok községben nyáron is »üzemel« a művelődés háza, úgy a többiben is száműzhetik az uborkaszezont, csak egy Kis lelkesedésre, jó szándékra, összefogásra van szükség. Lajos Géza Biztosítsanak a tsz-ek pénzfedezetet a nyári gépi munkákhoz Helyes lenne-e, ha valamelyik termelőszövetkezetben néhány napra vagy egy hétre le- állnának a gépállomás aratógépei, rendre aratói, kombájnjai és egyéb munkagépei? Nem lenne helyes. Az aratás, a betakarítás idején minden nap, minden óra drága, minden megállás nagy kiesést okolhat. Gépállomásunk igyekezett jól kijavítani gépeit, hogy folyamatosan dolgozhassanak. Körzeti szerelőink állandó műszaki felügyeletet tartanak a munkában levő gabona-beta- karító gépeknél. Ezt tapasztalják, látják a tsz-vezetők, a tsz-tagok is. Nem szeretnénk megrontani a velük kiépített jó kapcsolatunkat azzal, hogy mivel könnyelműség vagy felületesség miatt nem gondoskodtak a munkák pénzügyi fedezetéről, le kellene állítani gépeinket. Pontos, felülvizsgált termelési és pénzügyi terve van minden termelőszövetkezetnek. Ha időközben azt látják a tsz-vezetők, hogy a tervtől eltérés mutatkozik, több munkaigény jelentkezik a gépállomással szemben, ne elégedjenek meg azzal, hogy »jól van, majd a gépállomás elvégzi, mert neki kell a normálhold«, hanem gondoskodjanak is a munkák pénzügyi fedezetéről. Az aratást — a rendrevá- gást és kombájnolást — már megkezdtük. A munka elég jól halad. Azonban tsz-eink még nem biztosítottak a nyári idény munkái számlájának ki- egyenlítésére pénzügyi fedezetet, nem küldtek fedezetigazolást. Mi tőlünk telhetőén minden gépi segítséget megadunk körzetünk közös gazdaságainak. Rendelkezésükre bocsátottunk 18 kombájnt, 13 aratógépet, 6 rendre vágót és más gépeket. Gépkezelőink munkájuk, tudásuk legjavát igyekszenek adni az aratás sikerességéért. Vannak olyan aratógépeseink, mint pl. Takács István, aki 220 hold őszi árpát vágott rendre. Takács Gyula kombájnos több mint 100 holdról takarította be a gabonát. A termelőszövetkezetek vezetői tudják, miért kell a gépállomásoknak a pénz. A gép-* állomási dolgozók bérből, fizetésből élő emberek, munkadíjukat ki kell fizetnünk; a gépek üzemeltetéséhez üzemanyagra, javításukhoz alkatrészekre van szükség. Mindehhez pénz kell, s ezeket az ösz- szegeket a gépállomás a tsz- eknek és más megrendelőknek végzett munkák díjából biztosítja. A szövetkezeti vezetők tanuljanak a korábbi hibákból, mert rendkívül nagy erőfeszítést követelne az a körülmény, ha pénzügyi fedezet hiánya miatt ki kellene állítania a gépeket a gabonatáblákból. Természetesen eddig is igyekeztünk ezt elkerülni, hisz ebből csak kár származna, de a rendelkezések szerint fedezet hiányában le kellene állnunk, mert nem tudnánk miből üzemanyagot venni, muka- bért fizetni. Egyetértéssel és összefogással előzzük meg az ilyen eseteket. Pálinkás Gyula, a Balatonkiliti Gépállomás főkönyvelője. JO SZERENCS Fekete Géza, a komlói művelődési ház egykori bányász igazgatója e köszöntéssel távozott a vizsgabizottság asztala mellől, átadva helyét a következő vizsgázónak: a tolnai a baranyai és a somogyi függetlenített népművelőknek, akik élethivatásukat az iskolán kívüli népművelésben találták meg. S mint olyan emberek, akiknek életelemük a közösségért való fáradhatatlan munka, örömmel vettek részt azon az egyéves iskolán, amelyet a főhivatású népművelési dolgozók részére a Népművelési Intézet szervezett a Művelődés- ügyi Minisztérium kezdeményezésére. Ennek az iskolának a záróvizsgáira toppantunk be Bala- tonmárián, A gyermeküdülő falai között az említett három megye népművelői egy kéthetes záró, illetve rendszerező, összegező tanfolyamon készültek fel a számadásra. Az egész országban ez volt az egyetlen ilyen jellegű tanfolyam, jóllehet a főhivatású népművelőknek országosan kötelező volt az egyéves iskola elvégzése. Ha ezt a szót hallja az ember: »vizsga«, mindig valami szívet szorongató, hátat bor- sóztató processzusra gondol ahol a vizsgázók alaposan ki- forgattatnak és megméretnek. Csikvár József, a Somogy megyei Népművelési Tanácsadó munkatársa a vizsgabizottság előtt. Tétele szerint a SZOT-nak a művelődési házak munkájával kapcsolaté® határozatairól beszélt. záróvizsgáján sikerült először összebékülnöm azzal, ami a vizsga fogalmában eddig riasztott, jóllehet a beszámoltatás itt is a szokásos keretek között folyt le. Az iskolává mindösz- sze két hétre avatott üdülő bal oldali épületszámyában vizsgáztak a hallgatók. Szabályosan. Tekintélyes létszámú bizottság előtt, melyben Szarvas Aladár, a Népművelési Intézet Itt, a balatonmáriai tanfolyam munkatársa elnökölt. Tehát olyan ember, akinek szakmai körökben nagy tekintélye van. Mellette foglaltak helyet a baranyai, a tolnai és a somogyi bizottsági tagok. Előttük kellett bizonyítaniuk függetlenített népművelőinknek felkészültségüket, ügyszeretetüket. Jóleső érzés volt hívatlan vendégként is meghallgatni néhány vizsgázó feleletét. PárhuFöldes Mihály: ZŰR KE AGÁR dett Kocsis Péter. — Az egyeld len, amire ez nem áll: a kár- tyapech. Nevetett és Bartus együttérzően vele tartott. — Ha egy százast már nem ' ’ zamokat vonni, és végül meg- NNNNNNNXNNNNVNNVNNNNNNNNNNN5ÍNNNNNNNNNNNNNNNNVNállapi tan i, hogy tartalmukban «mennyit gazdagodtak nyári to— De valamit mégis monda-»vábbképző tanfolyamaink! Néni akar, kiolvasom a szeméből |h évvel ezelőtt alkalmam — Csak annyit, hogy talal-» , koztam a plébánosunkkal. gvolt reszt venni egy hasonló — lyliszlay Dénessel? »tanfolyamon, melyet nem zárt — Vele. Azt mondta. .. Na-ísvjzsga_ Persze nem emiatt* is adhatok - jótékonykodott, gyón kéri kegyedet, hogyha« hivatalos, az ember knot darab tízest meg kölcsönöz- teheti, ebed után látogassa» , . hetek. Elfogadja? meg... »zébe bizonyítványt adó záró — Köszönöm — csillant fel A szürke agár elkomorodott. Jakkord hiánya miatt távoztak Kocsis Péter szeme. — Maga Ez a meghívás nem jó jel.»arl-éi a néhány évvel ezelőtti aztán igazán jópofa, páterkám. Ügy látszik, a plébános mégis-« . . .. résztvevők olvan — Ráér a kölcsönt visszafi- csak felismerte, s azóta gyötriJ, , . . zetni. a kíváncsiság. Egészen bizo-«®1^*®56^’ hogy tudásban vajmi — Meddig? nyos, hogy kérdezősködni fog.»keveset gyarapodtak. Az ak— Még tíz napig itt mara(33) — És a hivatala? — A munkám? Kocsis Péter nevetett. — Nem kéri azt számon senki. Mit gondol, szívesen látják bárhol is a rovancsolót? Bartus kénvtelen volt elismerni, hogy Kocsis Péter jól érvel. De azért megjegyezte: — És a fölöttesei? Elnézik az ilyesmit? — Nem néznék el, ha tudnának róla — vigyorgott a fiatal tisztviselő. — Szerencsére, nem szoktunk mindent az orrukra kötni. Bizalmasra fordította ezután a hangját. — Mondja páterkám, nem könyvet veszik fel. tudna kisegíteni még egy szá- annyit, amennyit a keveset, amim van. Azt hiszem, kivel. Nem nézi ördögnek a ez érthető, — No, igen — böffentett a fiatal tisztviselő. Bartus jónak látta, ha másra tereli a szót. — Fogtak-e kémet az este? — A határőrök? — Ki más? — Fogtak hát. — Hányat? — Csak egyet. De ez nehéz Kocsis Péter. — De persze potyka volt. lálkozhat vele az utcán is, papbkat se. Bartus kételkedőén mosolygott. — Azt mondja, látogassam meg? Hol? A hivatalában? . Miért? Micsoda jogcímen? Nem Qok- hinném, hogy a hívatlan vendégeket szívesen fogadná a hivatalában. — Lehetséges — fintorgott ta- az Talán már kérdezett is egyet-*kor mas volt, és más ez itt* 1^nífA^»hol az elméleti, szakmai fel— Akkor szüret — lelkese- vad izgalom fogta el. Azonnal»' — Hogy érti? — Sokat tud. Sok találtak nála. — Vall? — Itt csak az első erdőben is. Ö mindennap há- mindent romszor végigjárja a határ egy-egy szakaszát: délelőtt, délután, éjjel, jegyző- — Egyedül? magától elmond. A hatóságokra tartozik. — Nem többen jöttek át? — Nem. — Biztosan tudják? Kocsis Péter csuklóit néhányat. — Olyan biztosan, mint a vöcsök. zassal? — Nem. — Ugyan, ne legyen már ilyen kegyetlen. Az este megint vesztettem. Mostanában nem járnak a lapjaim. De ma délután biztosan nyerni fogok. — Ne játsszék — tanácsolta az álpap. — Félti a pénzét? Ne féltse — hetvenkedett Kocsis Péter. — Megadom az utolsó fillérig. Nemcsak a kártyából szoktam ám pénzt szerezni. — Sajnálom — mentegetőzött Bartus. — Magam sem vagyok bőviben a pénznek. Alaposan be kell osztanom azt a Szíves ember ő. Szóba áll akárÉs csak — Nappal egyedül. Csak delikvens kutyája van vele. többi más — És éjjel? — Éjjel vannak kísérői. — Határőrök? — Azok. — Bátor ember lehet. dett Kocsis Péter. Majd sunyin, cinkosan kacsintott. — Ha esetleg gusztust kapna egy tüzes kis parasztlányra, csak szóljon. Diszkréten li- ferálom. A szürke agár megjátszotta a szemérmes egyházi embert. — Hová gondol? Igazán nem álszenteskedésből mondom, de megtartó híve vagyok a papi nőtlenségnek... Kocsis Péter elbámult. Aztán nagyot nevetett. — Na hallja — mondta résztvevőén —, fura egy élete lehet dőben. magának is. No, minden jót, Színtelen, én most lefekszem egy kicsit, folytatta: a»készültség mérlegét gyakorla»ti példák, a vizsgázók gyakor- sSlati munkájából vett példák hozzálátott, hogy kiszedjen vénkisasszonyból mindent. — Jó — kezdte távolról 6l- Azt mondte, ebéd után. |teszik sülyossá- Mondhatni — Mikor van ebéd a piébá-«1^11^ *s szigorú számonkérés nián? «folyt ezen a vizsgán, hanem — Ügy tudom, jóval két óra«szakmai beszélgetés, melynek Ut^& persze, a plébános ^eredményeként _ azért kinek- szunyókál is valamicskét. »kinek a bizonyitvanyaba oda — Igen. «került a minősítés. Illetve áz — No, akkor ráéi-ek négy «osztályzat óra tájban odamenni Közben U egyéves iskola zárása legalább sétálok egyet az er-^ Az álpap mulatott a fiatal határra, holott, amint tapasz- tisztviselő nagyhangú, üresen talom, gyakori a határsértés, kongó kijelentésein. Ugratta. — Éppen azért jár ki. Sután — körülbelül egy héttel szürke hangonjezelőtt —, visszatértek munka— Miért? en 1Jn0St. leieKszem egy Kicsit, roiytatta: »helyükre Tolna, Baranya és — Ejnye, miket kérdez? Hát ™ert végképp elnehezedett a — a plébános úr nem kér-« tenfol résztvevőit ven- ...............fejem. Aludni is kell néha, dezett magatói semmit? *a *»nioiyam résztvevőit víin _ n em iga?? Strott Katalin zavartan le-« dégül látó Somogy főhivatású Alighogy Kocsis Péter ma- sütötte a szemét. ' «népművelői. Jól vizsgáztak, gára hagyta az álpapot, Strott Semmit — mondta bi-»Most következik az a próbatéKatalin óvakodott be hozza. zonytalanul. semmiség az, hogy akár világos nappal kimerészkedik a — Persze, a határőrparancs- nok zseniális; ember, nemde? — Az bizony. Nem hiszi? — De lelőhetik. — Vigyáz magára. — Az orvlövész ellen nincs No, látogassa meg egyszer, védekezés. Beszélgessen vele egy kicsit. — Védekezni minden ellen lehet a világon — bölcselke— Zavarom, tisztelendő úr? — Dehogy zavar. — Bejöhetek? — Mondom, hogy igen. ;— Csak egy percre... — Történt valami? — Nem. Semmi. . , , , . «tel, amelyet az elméleti tudás Az alpap megfogta a venkis-« ’ , ,,,,,, asszony kezét. Gyengéden«me6szerzese> elmelyitese után megszorította. Feltűnt nekija gyakorlat jelent. A munka- azonban, hogy Strott Katalin «szünetet nem ismerő, iskolán ujjai most milyen hidegek. *kívüli népművelés. (Folytatjuk.) « L. I>
