Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-28 / 150. szám

I Szerda, 1961. június 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP GYARAPODÓ KIS GAZDASAG öreg íészer áll a teng- —ek új iskolájának udvarán. Ütött- kopott, vén jószág mór. Kí­vülről olyan, mintha az isko­lát szépítő, a környékét parko­sító kezek megfeledkeztek vol­na róla. Itt hagyták, hogy pó­kok tenyésszenek benne; hogy roskadt csendjével »férfivir­tusra« hangolja a csintalanab­bakat a tízperces szünetekben, Fölfedezésekre. Izgalmas buj­kálásokra a padláson, ahol... így külsőre nem valami hasz­nos dolog csúszni-mászni. Messziről így fest az öreg fészer... de csak messziről ám, nem belülről! Mert egyik felében rendezték be az iskola tanulóműhelyét a politechni­kai osztály számára. A másik oldalon pedig a felsős úttörők kisállat-tenyészete végezte el a honfoglalást. Tavaly novemberben vető­dött fel az a gondolat, hogy hasznosítani lehetne a gyerrne­még ötöt vásároltak. Örömmel és lelkesedéssel láttak hozzá a pajtások a tenyésztéshez. Min­dent maguk készítettek el, s úgy ellátták és ellátják ma is a tavaly óta tekintélyesen meg­nőtt állományt, hogy a csin­csilla és bécsikék nyuszik iga­fen mesébe illő életet élnek kezük alatt. Hiába dolgoznak ugyanis a kedves állatkákkal napos beosztás szerint, a felső­tagozatos úttörők úgy megsze­rették kis gazdaságukat, hogy amikor csak idejük engedi, be­bejönnek ide délutánonként. S jaj annak, aki nem látja el rendesen az 55, lassan süldővé növekvő és a 33 kis nyulat. Van mit hallgatniuk a köteles­ségükről megfeledkezetteknek! És akit egyszer felelősségre vontak, többé nem nagyon ke­resi az alkalmat az összeütkö­zésre a közösség tagjaival. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a tizenöt anyaál­Jövőre száz nyuszira kíván­nak szerződést kötni. Amit ezenfelül tenyésztenek, azt a faluban értékesítik. maguk a gyerekek művelik meg a földet, «-»űjtik a lucer­nát. S még így sem unnak be­le az állatokkal való foglalko­zásba. fpsp Györgypál Csaba, aki öccsét is magával hozta a szolgá­latba, a falánk nyuszikat eteti. Az öcskös maholnap már ötödikes, és az ősztől fogva már ő is nyúltenyésztő lehet! Hol a kotlós a csibékkel? Keresik a gyerekek, de hiába bújnak be a maguk építette ólba, a tyúkanyó megrög­zött szokásához híven »világ látni« vitte tollasodó apró­ságait. Etetésre majd hívás nélkül is hazajönnek a ba­romfiudvarba. kék állatszeretetét. Le kellene és le is lehetne rakni a kisál­lat-tenyésztés alapjait. Alkal­mas erre a minden másból ki­öregedett épület hátsó szárnya. S minthogy a nyúltenyésztés nem valami boszorkányos fog­lalkozás, hát nyulakat szerez­nek be az úttörőcsapat pénzé­ből. Bogdán János tanító, a po­litechnikai oktatás és az úttö­rőcsapat vezetője fel is kere­kedett, és Kányából hozott tíz nyulat egy tenyésztőtől. Itthon lat szaporulata eddig csupán annyi volt, amennyit említet­tünk. Dehogy! A pajtások a tavasszal jó néhány süldőnyu- lait eladtak már, és a közelgő búcsú alkalmával ismét adnak el a legszebb süldőkből. Ha azt számítjuk, hogy az ősszel há­romszáz forintos befektetéssel indult a nyúltenyészet, és jú­nius 25-én már ezer forint be­vételt könyvelhettek el a paj­tások, csak azt mondhatjuk, hogy megérte a fáradságot. Ma Györgypál Csaba és Hor­váth Feri a szolgálatos. S nem­csak a nyuszikat látják el, ha­nem a politechnikai osztály csibeállományát is. Itt, a ma­guk emelte ól körül, az apró szemű dróthálóval bekerített telken ötven csibe sétál, csi­peget. A bevezetőben olyan na­gyon megszólt vén épület pad­lásán pedig tizenhat galamb alkotja egyelőre a galambá­szok paradicsomát. Jövő ilyen­korra már biztosan több lesz a galamb is. •megkérdezhetné vala! ogy honnan veszi a takarmányt a kisállat-tenyésztők csooortja. Megmondom, hogy senki se higgye boszorkányságnak azt, ami nem több, mint élelmes­ség, találékonyság. A tengődi termelőszövetkezettől kaptak a gyerekek 500 négyszögöl lucer­nást. Az óvoda kertjében 400 négyszögölről vágták le az il­latos szénának valót. Ide is lucernát vetettek. Az iskola politechnikai osztályának gya­korlókertjében terem répa és kukorica a burgonya mellett. Kint a határban, a pedagógus­földek szomszédságában 1400 négyszögöl kukoricása van az iskolának. Nem úgy vásárolják tehát a takarmányt, hanem Ha van valami igazság ab­ban a mondásban, hogy a gaz­da szeme hizlalja a jószágot, akkor a tengődi pajtások kis­állat-tenyészete azért olyan szép, és azért ígér gyarapo­dást, mert itt aztán valahány szem gazdaszem. Csak azt nem tudom, mi lesz az elkényeztetett nyuszik­kal, »akik« hozzászbktak na­gyon a simogató kezekhez, a sok látogatóhoz, tudniillik a tengődi gyerekek rövidesen egyhetes kirándulásra mennek megismerkedni az Alföld né­hány városával. Azt hiszem, akármilyen szé­peket látnak is a pajtások, húzza majd szívüket haza a maguk teremtette kis gazda­ság. Az öres? épület, amely így belülről is megismerve, úgy tű­nik, szebb mint új korában le­hetett! Hiszen falai között a munka szeretettre és becsülé­sére tanítja fiait Bo-'dán János tanító. László Ibolya Hazajönnek aratási szabadságra Olyan ez a határmenti, tót­újfalui Határőr szövetkezet, mint egy nagy, szorgalmas család. Tagjai egy célért, egy­másért dolgoznak, segítve min­dig a másikat. Nem csoda, hogy ebben a légkörben a messziről jött idegen is azon­nal feloldódik, otthon érzi ma­gát, s örül a jónak és szépnek, magáénak érzi az itt élők örö­mét, s ha bajt hall éppúgy fáj neki, mint a család bármelyik tagjának... S nemcsak a szövetkezethez tartozók fáradoznak azon, hogy a család asztalára több kenyér kerüljön, hanem azok is, aki­ket máshová ázólít munkájuk. Kinn dolgozik a fiatalasz- szony a földön: az öregmama, aki délben kiviszi neki az ebé­det, egy-egy rendet gyorsan megkapál, hadd fogyjon a munka, s csak azután tér ha­za. Aztán megérkezik a férj a kosárfonóból, siet a feleségé­hez, sötétedésig még sokat tud neki segíteni. Egyszerű, min­dennapos esetek ezek, nem is igen szoktak beszélni róluk, annyira természetesek. így volt ez tavaly is — s évről év­re többen lesznek a segítők. Akik a kosárfonóban dolgoz­nak, azok minden délután el­jönnek kapálni, akik meg tá­volabb, azok a szabad szomba­tot, vasárnapot használják ki. Kapálást emlegettünk, pedig lassan már végeznek vele, sőt az őszi árpát már el is kezdték csépelni. Be akarják fejezni, mire megkezdődik a búza ara­tása Sok, iparban dolgozó beje­lentette: a nagy aratásra kive­szi '■»abadságát, hazajön. Kiss Vince, a Pécsi Építőipari Vál­lalatnál dolgozik, felesége szor­galmas tagja a közösségnek. Szombatjait, vasárnapjait ed­dig is itthon töltötte, sőt a té­len, a trágyahordás idején sza­badságot kért, s akkor is se­gített. Most megint a közösség mellé áll. Ugyanígy tesz Po- szovácz Mihály, Schumann György, Vilovácz József, sőt Bunyovácz József (69-es) is, aki fia helyett szombat—vasárna­ponként ellátja a kanász köte­lességeit. — Elég szép számmal segí­tenek — mondja az elnök, Nyári Pál —, s természetesen megbecsüljük őket. Ki hogyan hajlik mifelénk, mi is úgy kö­zeledünk őhozzá. Azt is' tud­juk, hogy közülük nagyon so­kan visszajönnek ide... — Biztos, hogy visszajönnek — teszi hozzá Várhegyi Pál állattenyésztő brigádverető —, bár ezek az emberek nem a közös elől mentek el, hanem már régen. De egy kicsit máris ide tartoznak... Igen, ehhez a közösséghez tartoznak, azért segítenek min­denütt, ahol tudnak, ivem mindegy nekik, hogyan boldo­gul falujuk. Valami azt súgja nekik, hogy itt a helyük, ahol mindenki azért hullatja verej­tékét, hogy a kövér kalászok­ból minél több zsák teljen meg búzával. Ezért jönnek haza. Hatvan kaszapár van, öt hold jut egyre. Azt .tartják* könnyen megbirkóznak vele. Bízvást lehet számítani azok­ra, akik az aratási szabadsá­got itthon töltik. Akadt már olyan is — Poszovácz Vince —, aki mérlegre tette, mennyit keres falujától távol, és meny­nyit itthon. A mérleg az utób­bi javára billent, és nem ment vissza előző munkahelyére. Nem szakadt ki még részben sem a családból. S mikor föl­vették tagnak, nem felejtették el, hogy míg távol volt, sza­bad idejében akkor is segített egyengetni a közös útját. Tótújfaluban megbecsülik a segítséget nemcsak a vezetők* hanem a nagy család tagjai is. Talán még egy hét, aztán a szerszámok pihennek egy ideig; gazdáik hazatérnek, 'ölveszik a kaszát s együtt aratnak a Ha­tárőr tagjaival. Ügy érzik, eb­ben a munkában itt a helyük. Vörös Mária GYUSZI.A FOGATOS Az istállóban épp a friss lu­cernával jóllakott lovakat itat­ja. — Igyál, Madár, kapsz még egy vödörrel — r- éti meg a sima szőrű, szép formájú ló nyakát. — Jó lovak ezek — dicséri őket, miután megismerked­SXX)í%XSXStXXSSieSXSSXXXXXXXSXXÍtSSaótXXSS3«X%ÍÍSX3Í)tSXXXXXSXÍXXXXX}eX&XSX%!eXX!iSXSXXÍ(ÍSX)S%X)t}SSSÍSXSSe)SXS>Í$tünk. — Ez itt a Rozmaring, még cseg arról, amit látott. Ez eset-7Mpám hozta a közösbe. A ma­ben magyarázatát kellene ad-Sdár, az nem a mienk volt pe­Földes Mihály: A SZÜRKE ÁGÁR (32) mindig gyűlölettel töltötte el. Mindenre számított, csak arra nem, hogy »ezek a bárgyú fa- lusi parasztok« politikailag szerencsejeben. ennyire tudatosak. De aztán ~ felderült, amikor arra gondolt, De azért egyáltalán nem szürke agár jól látta a pap kör­futott. vonalait. Már éppen elhaladó­Odaosont a kerti ajtóhoz. Ki- ban volt az élőkért csípőig érő lépett rajta és bezárta. Megla- kerítése mellett, amikor ki­pult a kapu-aljában, mert az gyulladt az utcai villanylám- emeletről ide-oda mozgatott pa. Az erős fény ráesett az ál­fényszóró kósza fényeiben meg- papra. Összegörnyedt, és ami- hogy az aknamező térképének láthatták volna. Hamarosan lyen gyorsan csak zajtalanul birtokában száz meg száz cim- megfigyelte azonban, hogy a futhatott, i-—ekezett kijutni a bora behatolását könnyíti meg. fényszóró húsz—harminc má- lámpa fényköréből. Azt nem Széles mosoly telepedett az ar- sodperces időközökben kialszik, tudta megállapítani, hogy a cára, mert elképzelte, milyen hogy azután újra kezdje a já- plébános észrevette-e őt? Leg- szemet meresztenek majd a tékát. Egy ilyen szünetet ki- feljebb valami sötét árnyékot West Center parancsnokai, használva a kerítés mellé fu- láthatott odább surranni. A amikor orezentálja nekik a tott és annak árnyékában igye- rövidzárlat a lehető legrosszabb zsákmányt. — A fene egye meg nia, mit keresett abban az órá-^ ban az utcán? Nem könnyű a? kérdés. Először is, miképp ju-j tott ki a szobájából a vénkis-J asszony tudta nélkül? Azután? meg, miért nem köszönt oda aí plébánosnak? Miért futott el?) Satöbbi. A kérdések egész tö-J megét tehetik fel neki. ,A szituáció komisz. A kalandor mindig bízik ai Az álpap azonban ezúttal: nem akarta túlzásba vinni ezt; a bizalmat. Gondosan mérle­gelte a helyzetét, és úgy talál­ta, most már gyorsan be kell: fejeznie a küldetése másik le­dig ugye, milyen egyformák? Ezt a háromhónapos kiscsikót tatának kereszteltük el; igen ele—n. fürge kis '' ~zág — mondja V”dvesen, rr - 'simogat­va a csikó puha orrát. — Nemrég, hogy leszereltem \a katonaságtól, és vfittem ’ide, nagyon megörültem, hogy rám bízták őket. Bár akkor nem voltak valami in kondí­cióban. Azóta kigömbölyödölt, megerősödött mindkettő — magyarázza élénken, csillogó szemmel. Látszik tekintetéből, hogy ragaszkodik hozzáír’k.' Kedves, gesztenyebarna ha­jú, beszédes fiú ez a Gyuszi. lét is. Nem szabad több időtfcltt, a répásvúsztai isirn ö.eves vesztenie, a mondat végéráyiTerv Termelőszövetkezetben oda kell tennie a határozott^niindenZci csak így hívja Hor- pontot. _ Sváth Gyulát, az -~yik fiatal fo­Kora reggel még volt némiftgatost. Nagyon szeretik, mert ja_ ... .......... ...kik-?,..., ok. rzisme- tött a nap. Bartus^elhatározta, 5 _ Mindjárt befogok, zabos hogy még ebéd előtt kisétál a^borsóért .me^uek a határba — terepre, és abban bizakodott, ^mondja, félretéve a kiürült kezett elérni a kert alsó végét, pillanatban szűnt meg. — A fene egye meg — gon- de azután szél támadt éstpecsületesen ellátja a dolgát. ahol bejött. Ezúttal kénytelen volt még dolta —, erre most inni kelle- . uvJta a p?rat Heggel kUencgAz idősebbek is rendes fiúnak A szerencse mindvégig hű egy másik kerülőt is megten- ne. A félhavi zsoldomat oda- „ „®rUo^l. *!?. su"Kiismerik. maradt hozzá. ni, hoev ismét a kert hátsó ré- adnám egy üveg jófajta Nem mehetett azonban arra, szére érjen. Sikerült. Átsietett linkéért... amerről érkezett, mert léptek a pallón, végigfutott a kerten, zaját hallotta a patak felől, bemászott az ablakon: bizton- ÖTÖDIK FEJEZET Kénytelen volt befordulni a ságban volt. / faluba, a Fő utcába, a plébánia Mielőtt bármit is tett volna, 1. felé. Most, a teljes sötétségben, ózonnal előhívta a fényképet. eléggé nehéz volt tájékozódnia, örvendezve állapította meg, A szürke agár csak néhány Abbamaradt a fényszórólás is. hogy a speciális készülék kitű- órát aludt. A napos biztosan megkapta a nőén teljesítette a feladatát. Jóval hajnal előtt felkelt, vörös rakétajelet. Azt tudta, Azután gondosan megtiszto- hogy elkészítse a jelentést és a hogy amint eléri a plébániát, gáttá a cipőjét a sártól és a preparált levelet elküldje to­balra kell fordulnia egy siká- szennyet kiszórta az udvarra, vábbítójához a városba. Mi­torba, és akkor eléri azt a szél- Még arra is gondja volt, hogy közben dolgozott, elégedetten ső utcát, ahol lakott. a szőnyeg se árulkodjon kirán- vette számba az esti kaland A plébánia egyik ablaka dulásáról. A legapróbb részle- eredményét. Az egyetlen, ami felelő pajtások, igaz? nyitva volt. tekig megvizsgálta az öltözé- aggasztotta, Miszlay plébános — Szentigaz. Jól eltelt az; A szobában égett a petró- két, nincs-e rajta valami rend- volt. Ha ez az ember meglátta idő. Iszogattunk, kártyázgat­leumlámpa, s a plébános a ellenes? Végre elnyúlt a ka- és felismerte őt a lámpa kigyú- tutik. Szaladnak ilyenkor az nyitott ablakban állott. Erős rosszékben és végiggondolta a lásának pillanatában, akkor érák. szivaros volt, nyilván szellőz- nap eseményeit. Az, amit a kellemetlenségeket okozhat tette a szobáját és a tüdejét. A népgyűlésen tapasztalt, még neki. Különösen akkor, ha fe- (Folytatjuk.) hogy alkalma lesz találkoznia a határőrség parancsnokával, f Mielőtt azonban elindulha-i tott volna, meglehetősen zilált* állapotban betántorgott Kocsis? Péter. í — Maga nem volt idehaza! az éjjel? — érdeklődött Bar-V tus. — Nem — restellkedett az* ittas ember. — Mulattunk. Mindenütt akadnak meg-5 vödröt. — Gyerünk, Madár, Rozmaring — s már vezeti is : >két a rúd mellé. Csak pár mllanat, amíg be­akasztja az istrángot, igazít a szerszámokon, a lőcsre tekeri a gyeplőt. Majd fellép a kocsira, vidáman lekiált: — No, mehe­tünk! Míg a szekér lassan kifordul velünk a poros dűlöútra, el­mondja, hogy van dolga bő­ven. Tudniillik ő a KlSZ-szer- vezet titkára is. Esténként ott­hon segít egy keveset szülei­nek, utána várja a szervezet. Színdarabokat tanulnak, a sze­replésből ö is kiveszi részét. — Szórakozásra jut-e idő? 1 — Hétköznaponként bizony nem nagyon. A legtöbbször va­sárnap délelőtt is dolgozom. Mindig akad valami munka. Nemrég például a szövetkezet egy hold kukoricát adott át ne­künk, s azt szépen meg is ka­páltuk. Viszont délután szabad vagyok, ilyenkor megnézek egy-egy filmet, vagy olvasok. Esténként pedig közösen elszó­rakozunk. Hogy a jövőre nézve mik a tervei? Révedező mosollyal tekint az útmenti nyárfák csúcsára: — Természetesen a tsz-ben akarok maradni. Társaim is itt dolgoznak. Ügy érzem, meg­találom számításomat. Az idén, biztosra veszem, meglesz a kétszáz munkaegységem. Ha egységenként a tervezett negy­ven foriv értéket vesszük, nem lesz okom panaszra. Komoly felnőttként beszél terveiről. Elmondja, hogy az ősszel a tsz Pápára küldi trak­torosképző iskolára. A szövet­kezet nemsokára új gépeket kap, tehát szükség lesz a hoz­záértő fiatalokra. — És ha minden jól megy, a lovakat felcserélem a traktor­ral. Akármennyire szeretem is őket. A gép, az mégiscsak más — fűzi hozzá mosolyogva. — És a nősülés? A kérdésre egy kicsit meg- hökken, de siet a válasszal. — Azt hiszem, ráérek még vele. Egyelőre csak szemlélő­döm: vajon melyik lenne az igazi., — No, de már itt is vagyunk ■— terelj másra a szót, s für­gén leugrik a szekérről. Körül könnyű szélben hul­lámzik a végtelen búzatenger. A súlyos, tömött kalászok ütemre ingatták fejüket. Nem' messze repcét arat a gép. Gyu- szi tágra nyílt szemmel figye­li munkáját, közben egy ku­pac takarmányt dob a lovak elé... Kerék Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents