Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-02 / 128. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. jűnhts *. MUZSIKÁLJUNK EQYÜTT Az év egyik sikeres növen­dék-hangversenyének tapsol­hatott szerdán este a Bartók- teremben összegyűlt csekély, de lelkes közönség. A színvo­nalas kamarazene-hangverse­nyen átéléssel szólaltatták meg a tanulók Bach, Händel, Schu­bert, Haydn, Sibelius, Bartók műveit. Ez a hangverseny megmutatta, milyen felkészült­séggel »-muzsikálnak együtt« a Liszt Ferenc Zeneiskola nö­vendékei. Egy kicsit ünnep is volt ez a hangverseny. Nyakas József, az iskola igazgatója itt adta át a IV. Országos Ifjú­sági Kamarazene Fesztiválon kiválóan szerepelt vonósné­gyes tagjainak: Ribly Péter­nek, Szirányi Lászlónak, Pete Károlynak és Pallós Lászlónak a kitüntető okleveleket. Igen örvendetes, hogy a nö­Gyermekehkel erőszakoskodott — bíróság elé került Fábos Imre 46 éves, Ka­posvár, Virág utca 30. szám alatti lakos már 1959-ben is próbálkozott, hogy mézesmázos modorával 5—7 éves kislányo­kat magához édesgessen. Egy­szer sikerült is neki: Mosdó­son egy 5 éves kislánnyal sze- mérmetlenkedett. A kislány elmondta szüleinek, s azoknak az erélyes fellépésére Fábos el­hagyta ottani állását, s más­hol vállalt munkát. Tavaly ismerőseinek -kislá­nyait — 5—7 éves gyermeke­ket — csalogatta lakására, hogy tapossák meg reumás há­tát. Közben kihasználta az ap­róságok tudatlanságát, hiszé­kenységét, s szemérem elleni vétséget követett el velük szemben. Fábos a bíróság elé került. — Nem igaz — védekezett. — Ki akarnak túrni lakásomból, s ezért vallatnak ilyet a gyer­mekekkel. — Szavainak azon­ban nem adott hitelt a bíró­ság, S' szemérem elleni vétség bűntette miatt 2 és fél évi börtönre és 3 évi jogvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. vendékek egyformán jó érzék­kel játszották a barokk, a ro­mantikus és a modem műve­ket. S ez a zenetanárok érde­me. A kamaraest sikerében nagy része van dr. Szirányi László hegedűtanárnak. A vo­nós hangszereken játszó hall­gatók (Balázs István, Ribly Pé­ter, Szirányi László, László At­tila, Pallós László) technikai­lag csaknem tökéletes játékán érződött a gondos felkészítés. A műsor talán legnagyobb élményét Schubert Esz-dúr vo­nósnégyesének megszólaltatása szolgáltatta. Bár az Adagio té­telben még nem érvényesült teljes szépségében a romanti­kus mű, az Allegro tételt azon­ban már hibátlanul játszotta a vonósnégyes. Händel Rigaudon és Haydn Menuett című művét tolmácsolta a legfiatalabb vo­nósnégyes. Balázs István, Ribly Mária, Kovács Géza és László Attila főképpen a Hándel-mű előadásával remekelt. Kedve­sen hangzott Händel Hallei h- moll szonátája Csajághy Ká­roly, Pallós László és Csajághy Mária előadásában, bár a fu­volás időnként erőtlenül ját­szott. Külön élmény volt a zongora kvintett szereplése. Si­belius Valse triste-jét szólal­tatták meg. A »-Muzsikáljunk együtt« hangverseny minden részvevő­je megérdemli a dicséretet — emlékezetes estét szereztek a hallgatóknak. L. G. Viszontlátásra jövőre is! — És maga nem látta ezt a filmet? Érthetetlen. Higgye el, kérem, szavak­kal nem is lehet ki­fejezni, mit mulasz­tott. Azt a kápráza­tos megoldást, ott a végén, amikor a csapat átkel a füg- góhídon, látni kel­lett volna! Hálbor- ,zongatóan gyönyörű volt! Ne is haragud­jék, de egyszerűen nem tudom megér­teni, egyesek miért nem járnak rend­szeresen moziba! Hiszen szocialista kultúránk egyik legfontosabb vív­mánya a filmszín­házak számának je­lentős emelése és a vetítések megsok­szorozása. Ezt ki­használatlanul hagyni szinte bűn, kérem. Én például már képtelen len­nék megélni rend­szeres moziba járás nélkül. Válogatás nélkül megnézek minden filmet, bár­hol készült is, a té­ma is mindegy, nem vagyok kényes, hi­szen nincs olyan ol- Jiotás, amiből vala­MÓ2I mit ne tanulna az ember. Vagy a mondanivaló, vagy az izgalmas cselek­mény, esetleg egy kiemelkedő színészi alakítás, bravúros rendezés, festői fel­vételek stb. No. jó, ha már ezt az utób­bit elmulasztotta, legalább a jövő he­tit feltétlenül nézze meg! A minap ol­vastam róla az új­ságban, roppant iz­galmasnak ígérke­zik. Valami barlang- kutatói história. Amint mondják, el­sősorban a trükkös felvételek bámula­tosak. Javaslom, ne mulassza el, vigye el a kedves feleség-'t is, bizonyára nem bánja meg, aztán majd a jövő szom­baton ugyanitt ta­lálkozunk, és rész­letesen megbeszél­jük, az egészet. következő hét, szombat este, ugyanott: — A filmet? Ne bosszantson, kérem, vár maga is. Éppen elég a bajom, nem­hogy még kedvem lenne moziba jár­nom. Felháborító eset történt velem! Képzelje, tegnap­előtt értesítést kap­tam, hogy a mit tu­dom én milyen szá­mú rendelkezések alapján a továb­biakban nem va­gyok jogosult a díj­mentes szolgálati hely igénybevételé­re! Sem a felesé­gem, sem én. Hál nem disznóság ez0 Három évig nem volt probléma az ilyesmivel, akkor mentünk moziba,, amikor akartunk, nem ment tönkre bele a vállalat, most meg gondoskodha- tom a jegyről mi- sodmagamra. Ezt érdemiem én? Éve­kig végignéztem minden vacak fil­met, mivel ezt köte­lességemnek érez­tem, most meg egy­szerűen közlik ve­lem, hogy ha mozi­ba akarok menni, jegyet kell válta­nom. No, megnézhe­tik, hányszor lépem át a filmszínházunk küszöbét... P. L. A GOMBASZAKERTO Vasárnaponként sokan men­nek az erdőbe gombát szedni. Van egy gomba, amely igei- veszedelmes, alattomos ellen­sége az embernek: a gyilkos galóca. Alattomos, mert nem okoz rosszullétet, nem lehet idejében észrevenni a mérge­zést. 24 óra alatt felszívódik a szervezetbe, s ekkor már az orvostudomány sem tud segíte­ni. , Sajnos sokszor még a piaco­kon is árusítanak tájékozatlan emberek mérges gombát. Sze­rencsére azonban gombaszak- értők vigyáznak arra, hogy az ilyen gomba ne kerüljön a vá­sárlók asztalára. — Legyen szíves megnézni, van-e közte mérges gomba — mennek sűrűn váltva egymást a háziasszonyok Szentpáli La­josnak, a kaposvári piac gom­baszakértőjének asztalához. Kiöntik a kis asztalkára ' a gombát, és Szentpáli Lajos minden egyes darabot tüzete­sen megvizsgál. Néha annyian állják körül, hogy alig kap le­vegőt. De azért minden kér­désre felel. — A gyilkos galóca nagyon veszélyes. Megszárítva tíz évig is megmarad benne a méreg, és halált okoz. Egy fejkendős néni tud álé-# kosán megjegyzi: — Nem sza­bad letakarni a lábast fedővel! A gombaszakértő igyekszik türelmesen válaszolni: — Ez babona, kérem! Azt mondják aa asszonyok, hogy nem szabad letakarni fedővel, akkor kimegy a gombából a méreg. Hát miért menne ki? A méreg nem víz, hogy elpá­rologjon, s nem illat, hogy el­szánjon. Szentpáli Lajos három év óta küzd a gombamérgezés ellen. Elmondta, hogy a múltkor egy asszony nem akarta átadni a gyilkos galócát mondván, hogy ő fedő nélkül főzi. A mellette állók vették el tőle a mérges gombát^ Most még csak egy-két má­zsa gombát hoznak naponta, de ha beköszönt a melegebb idő, 15—20 mázsára emelkedik a piacon árusított gomba meny- nyisége. Ezzel együtt nő a mér­gezés veszélye is. Nagy szük­ség van tehát a gombaszakér­tő munkájára, hiszen taná­csaival emberek életét menti meg. N. S. EGY HÉTTEL a Somogy megyei Népi Együttes cseh­szlovákiai útja után, május 29- én találkoztak első ízben az együttes tagjai újra itthon. Rég elfelejtve a vendégszerep­lés fáradalmait, de olyan fris­sen őrizve ma is a nyolcnapos csehszlovákiai út élményeit, mintha értékelésre nem is itt­hon, hanem még Nyizsinán ül­tek volna össze. Hogy is volt csak? Antra a lelkes-lázas készülődésre még emlékezünk, amikor az együt­tes még csak várta a május 12-ét, az indulás napját. El­jött ez a nap is. Felkerekedtek, és 13-án megérkeztek Cseh­szlovákiába. Ott régi szokás, hogy a kedves vendéget sóval és kenyérrel kínálják érkezé­sekor a házigazdák. Az együt­tes mégsem volt részese ennek a hagyományos, némely helyen még nálunk is élő ősi köszön­tésnek, mert Nyizsnán — ahol a vendégszereplés időtartama alatt az együttes főhadiszál­lása volt —, nem vendégek­ként üdvözölték őket, hanem mint testvéreket, meghitt ba­rátokat szokás. De mit beszélek... a foga­dásra, köszöntésekre nem- is itt került először sor, hanem a határállomáson, anol már vái- ták a endéglaíók az érkező­ket. E percektől számítva azt tapasztalhatták útjuk beíeje/.- téig az együttes tagjai, hogy a kedves vendég rangjánál sok­kal többet kaptak. Olyan szere- tetet, figyelmességet, vendég­látást, amire csak egy felsza­badult, a testvériség és barát­ság igazi értelmét a szocializ­mus eszméiben megtalált nép képes. A vonaton és autóbuszon megtett út minden fáradalmát feledtetni tudták csehszlovák barátaink az apró figyelmessé­gek sorozatával. Nyizsnán már öreg éjszaka volt, amikor cél­hoz értek. Elfoglalva a szál­láshelyet mindenki egy fehér borítékot talált éjjeliszekré­nyén. Benne képeslapok, bé­lyeg és a vendéglátó Tesla- gyár jelvénye... A körültekintő gondoskodás nem apadt ezután sem. Akár szereplésre mentek az együt­tes tagjai, akár gyárlátogatás­ra vagy kirándulni, mindenütt baráti szeretet fénye ragyogta be az utat. Az első fellépésre Donly Rubinban, Alsó-Kubinban ke­rült sor a mégérkezés napján, május 13-án. Ezt követően csehszlovák barátaink nem bi­zonyultak semmivel sem gyen­gébb közönségnek, mint ven­déglátóknak. Az eredetileg ter­vezett négy fellépés közkívá­natra hatra szaporodott. Így több mint háromezer ember tekintette meg a műsort Az előadásról mind a vendéglátók, mind a helyi sajtó az elismerés hangján szólt. Két ízben Nyizs­nán léptek fel, majd Liptá- szentmiklóson mutatkoztak be a mártani Nemzeti Felkelők színházában, utána pedig Svvten adták át a magyar nép, Somogy üdvözletét Árva, Órá­vá dolgos népének. NÉHÁNY EMLÉKEZŐ SZOT talán erről a népről.;. magá­ról Nyizsnáról, amely a cseh­szlovák ipartelepítési terv meg­születése előtt mindössze hat­száz lelkes falucska volt amo­lyan szegény pásztor- és föld­művelő lakossággal. Nagyon sok ember kivándorolt innen a múltban, mert ez a természeti szépségekben nagyon gazdag vidék a szegénység, a nyomo­rúság hazája volt: 1948, az ipartelepítési terv megvalósításának kezdete je­lentette az új élet, az ezután bekövetkezett forradalmi vál­tozások küszöbét. Amikor megjelentek Nyizs-' nén a mérnökök, szinte ellen­séges kétkedéssel fogadták őket. Nagyon kevesen hitték, hogy itt is lehet majd bőség­ben és gazdagságban élni. Az­tán felépült egy gyár, amit eredetileg textilgyárnak szán­tak, de később itt született meg ^ nemcsak Csehszlovákia, hanem Közép-Európa legna­gyobb televízió- és rádiógyára. A magyarországi barátoknak egy a nyomorból kinőtt nép mutathatta meg gazdagságát, s mutatta is jószívvel a szűkebb hazát, mely sorra termi a szo­cialista építés népboldogító csodáit. A sviti vegyikombinát, is ugyanúgy egy falucskából nőtt fel, mint Nyizsna vagy a mi Sztálinvárosunk. Űj itt még a rohácsi Oravska Priehrada vízierőmű is, amely az áradá­saikkal valamikor sok pusztí­tást okozott szeszélyes, rohanó hegyi folyókat dolgoztatja meg energiává alakítva vizü­ket. Ennek megvalósíthatóságá­ban is kevesen hitték, és íme... virágzik az élet, a forradalmi változások új színnel gazdagí­tották ezt a festői szépségű or­szágrészt. Oravice, Oravon, Demenova, Rohótcs és a Magas-TTátra vol­tak az együttes kirándulásai­nak célpontjai. Meglátogatták a Tesla Orava rádió- és televí­ziógyárat és a sviti vagyikom- binátot is. VOLT MIT LÁTNI a kiváló eredményű vizsgák, illetve a fellépések utáni szabad időben. Nincs tehát abban semmi külö­nös, hogy az együttes vala­hány tagja oda tette a csehszlo­vákiai út élményeit, ahol az ember legféltettebb, legszere- tettebb emlékeit, élményeit raktározza el egy életre szó­lóan. Az ajándékok cseréje már ugyanúgy hozzátartozik egy- egy ilyen látogatáshoz, mint a valahova való eljutáshoz az utazás. Baráti ajándékként hozták haza az együttes tagjai azokat a fényképalbumokat, amelyekben Nyizsna vidéké­nek tájszépségeit, az egykori kis falu rohamos fejlődését őr­zik a képek, no meg a vendég- szereplésről készült felvétele­ket. Azért mégis a kollektív aján­dékra a legbüszkébbek, a Tes­la gyár rádiókészülékére, me­lyet a gyár ipari tanulói ké­szítettek. A mártani tisztiisko­lások ajándékát, egy karcsú rakéta mesteri kézzel kimun­kált modelljét siem őrzik ke­vesebb büszkeséggel és bol­dogsággal. A legmagasabb fokú éli;me­rest azonban mégsem az aján­dékok, az elhangzott és az új­ságokban megjelent méltatások jelentették, hanem az, hogy a nyolcnapos út végeztével úgy köszöntek ed a csehszlovák vendéglátók a Somogy megyei Népi Együttestől, ami kötelező­vé teszi a viszontlátást. »Vi­szontlátásra jövőre, újra itt/« Egy szó, mint száz. Örülünk, hogy a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa együttesévé lett Somogy megyei Népi Együttes jól vizsgázott első külföldi út­ja alkalmából. S megnyugod­va hallottuk, hogy nem vár pihenő az együttesire a nagy út után. A nyáron a megye több járási székhelyén mutatják be a csehszlovákiai műsort, sőt három Balaton-parti üdülő­hely: Siófok, Balatonföldvár és Balatoniéba szabadtéri szín­padán is szerepelnek majd. AZ ŐSSZEL PEDIG, akkor kezdődik csak igazán a munka java! Hiszen az új gazdával érdemes egy új korszakot nyit­ni a népi együttes történelmé­ben, lezárva az eddigieket. S a fennállás tizenkét esztendejé­ből csak azt megőrizni, ami valóban érték, folytatásra ér­demes! L. L AZ ZGALI FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET értesíti a vásárlóközönséget, hogy június 4-én és 5-én, vasárnap és hétfőn kétnapos lakberendezési és iparcikk-kiállítást és vásárt rendez az igali áruházban. Fényezett és festett hálószobák, konyhabútorok, egyéb lakberendezési cikkek és iparcikkek nagy választékoan várják a vásár látogatóit. (3699) Mai vecsernye a pusztán Nem harangszó hívta egybe Kürtöspuszta népét, és nem tömjénfüst vonta be áhítattal a lelkeket azon a vasárnap dél­utánon. Sőt, mintha rossz szel­lemek játéka volna, az előbb még mosolygó égbolt sötét fel­hőkbe redőzte homlokát, és nagy hirtelen dühében jéggel, csattogással ostorozta a szépen feldíszített iskolaudvart, a ló­cákat, az összetákolt apró szín­padot. Elborult az emberek homlo­ka is. Nem lesz előadás... Pe­dig hogy várták! De talán mégsem. A vihar gyorsan kiadta mérgét, s ím- hol serény kezek dobálnak föl­det a csillogó tócsákra, törlik, szárítják a lócákat, és munká­jukra papkévét tesz a kibújó napsugár... És jönnek, jön­nek: ifjak, öregek, iskolások és suttyó legénykék. Talán nem is maradt otthon senki. __Írónő áll a dobogón. Ke­zében nyitott könyv, új regé­nyéből olvas fel részletet. Hangja egy kicsit megillető- dött, de azért mindenki meg­érti, mindenki meghallja. A csend szinte kicsapódik, össze­áll, mint jó tejszínből a vaj. Ö reg, fejkendős néne gyűrö- geti a zsebkendőjét, mellette egy másik a szemét törli. A fal mellett egy férfi — olyan öt­venes — mankójára támaszko­dik, és néz mereven előre. Sze­mében elmúlt, régen átélt szenvedések emléke újul... S az írónő folytatja: Siker titka. a kozmetikai Értesítjük vendégeinket, hogy Marcali 3. sz. fodrász* szalonunk (Petőfi S. u. 26) kozmetikai részleggel bővült. Kozmetikai kezelés minden pénteken és szombaton. (3563) Marcali Vegyesipari KTsz »... nem értem, miért kell ahhoz háború és világomlás, hogy az emberek észrevegyék, hogy a másikuk is ember, hogy egy ház lakói végre törődje­nek egymással. Tudod, Endi, amennyi energia ráment erre a háborúra, azzal voltaképpen meg is lehetett volna akadá­lyozni. ... Te, csináljunk vala­mit, hogy soha többet ne le­gyen háború!... S ha véletle­nül csakugyan meghalnék... neveld fel a kisbabát... és vi­gyázz, hogyha felnő, át ne élje még egyszer a mi élményein­ket. Ha fiú lesz, ne váljék be­lőle hősi halott vagy hadifo­goly, s ha lány, ne üljön úgy a kisbabája születésének éjszaká­ján egy csúf pince asztalnál, hogy nem tudja, megéri-e a reggelt... ... én most azzal teszem le a tollat, hogy bizonyosan túl­élem ezt az éjszakát... Buda­pest, 1945. január 8. Zsuzsa.« A felcsattanó taps elhessenti a szomorú emlékeket. Az író­nő átadja a szót a versnek, s száll a dal a zaporogi kozák­lányról: »Hej, Kata, hej, szép Katica...« Véget ér a pusztai vecsernye, hol ózondús levegő volt a töm­jén, és mérnökök voltak a pa­pok. A lélek mérnökei... A puszta népe találkozott az irodalommal, az írók pedig ta­lálkoztak a puszta népével. Ügy érzem, örök emlékekkel... (Wallinger) Somogyi Méplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KXSDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16* Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és posiáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra U 1%

Next

/
Thumbnails
Contents