Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-19 / 116. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. május 19. Elhanyagolt szórakozóhelyek a Balaton mentén Bár az időjárás nem kedvező, május 15-én újabb Balaton menti üdülők nyitották meg kapuikat. Ezzel egy időben néhány vendéglőt is kinyitottak, hogy a korai üdülőknek legyen hol szórakozniuk. A legtöbb vendéglőt korszerűsítették, új berendezéssel látták el. Az Éttermi és Büfé Vállalat, az Utasellátó, az fmsz-ek igen sokat áldoztak arra, hogy miinél jobban kielégíthessék az igényeket. Ugyanez nem mondható el a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat Balaton menti egységeire. Miért késve? Egyetlen zenés szórakozóhely Balatonberényben a Halászcsárda. A belső termeket rendbe hozták, de másra nem gondoltak. A mellékhelyiség düledezik. A kerti székek, asztalok rosszak, festetlenek. A szabadtéri beton tánchely töredezett. Az épület a községi tanács tulajdona, s tanácsi vállalat bérli. Meg kellene egyezni, hogy az ilyen munkákat ki végeztesse el. Ugyancsak a tanácsé a strandépület is. Nyithatnának benne egy presz- szógéppel, fagylaltpulttal ellátott cukrászdát, de nem tudnak megegyezni az illetékesek. A balatonmáriai Pillangó Vendéglőben 15-e előtt egy-két nappal még dohos, szellőzetlen volt minden helyiség. A kerti székek itt is festetlenek. A Két jó barát Vendéglő szintén nem mutatja a nyárra való készülődést. A nagyteremben a fal leverve, az ablakok betörve, a székek festetlenek. A konyha és raktár falát még csak ki sem meszelték. Fenyvesen a Vigadó Vendéglő mennyezete leszakadt. A munkával megbízott ktsz a cserepezést nem vállalja, a tanács viszont magánkisiparost nem bízhat meg vele. Nincs a vendéglőben víz, mert elromlott a szivattyúmotor. A székek, asztalok rosszak, festetlenek. Az udvaron több éves szeméthalom, kiselejtezett felszerelési tárgyak. A Vendéglátó Vállalat egy brigádja ugyan itt dolgozik, de idejére már nem tud mindent megjavítani. Miért késve kezdtek hozzá? Hiszen a télen vagy a szezon kezdete előtt 1—2 hónappal mindezt gondosan, alaposan elvégezhették volna! Jövőre is kell Néhány vendéglő vezetője az ősszel, záráskor úgy hagyta ott a berendezési tárgyakat, mintha már nem lenne rájuk többet szükség. A fonyódi présUnnepélyes külsőt öltött a Közúti üzemi Vállalat Szántó Imre utcai irodaháza, A bejárat előtt virágok, zöld ágak. A folyosón futószőnyeg virágszirmokkal teleszórva. S végig a szőnyeg mentén ünneplőbe öltözött nők, férfiak, a vállalat dolgozói. A kultúrteremben, a színpad fölött virágokból készített felirat: »Éljen az iíjú pár'.» Esküvő lesz tehát, mégpedig KlSZ-esküvő. A vállalat KISZ-titkára, Luczi Mária tartja esküvőjét Szakolczai Andrássá*. Minden szertartás a vállalatnál zajlik le. Jön az ifjú pár. A fehérbe öltözött menyasszony, a feketébe öltözött vőlegény. Rokonok, barátok, munkatársak kísérik őket. A nászindulő elhangzása után az anyakönyvházban az asztalterítőket, törlőruhákat szennyesen rakták el, emiatt megpenészedtek, nagy részüket el kell dobni. A fonyódi vasúti átjárónál levő halsütőben is ezt tapasztaltuk. Mit szólnának hozzá ezek az üzletvezetők, ha a tönkrement textíliákat megfizettetnék velük? Meg kell követelni az üzletvezetőktől, hogy a felszerelési tárgyakat úgy kezeljék, mint a sajátjukat. A fonyódi Gyöngyhalász strandvendéglőben a drága külföldi grillsütőt rozsda marja. A Marika Cukrászda testetlen falaival szégyenfoltja a községnek. A fonyódi présházhoz eső után gépkocsival alig lehet bejutni, olyan rossz az út, pedig megkedvelték ezt a helyet a külföldiek is. Áldozni kell ezekre a vendéglátó helyekre, hogy megfeleljenek az igényeknek. vezető kérdéseire válaszolnak. Néhány kedves figyelmeztető szó, majd a vállalat igazgatója, Czellár László ad az ifjú párnak jó tanácsokat, kíván a vállalat valamennyi dolgozója nevében sok boldogságot. A városi KISZ-bizottság szőnyeggel, munkatársai evökészlettel, jénai edényekkel kedveskedtek az ifjú párnak. Az asszonyok, a kiszisták pedig süteményt sütöttek s felszolgálnak. Egy esküvő, egy fiatal pár új életének kezdete mindig megható. De az, hogy ők ketten munkatársaik előtt vállalták a házasélet gondjait, örömeit, különösen felemelő. Minden bizonnyal felejthetetlen emlék marad ... (Szalai) Sz. L. SOK BOLDOGSÁGOT! Az ócskapiacon — Már nem üzlet ez, kérem — mondja az ócskás. — Nézze ezt a nadrágot. Ennyiért az áruházakban is vásárolhat bárki újat. Lassan már nem lesz vevőnk. A sok dömpingáru elrontotta az üzletet. A külföldi holmi sem olyan »cikk«, mint évekkel ezelőtt volt. Így panaszkodik a többi »nepper, és más szerencsevadász is a kaposvári ócskapiacon. Valamikor jobb napokat, több ropogós százast láttak, mint manapság. Igaz, akkoriban jól fizetett a sok csempészáru, a hazai ipar sem gyártott még nylon holmikat, s tiltott utakon özönlött be a Star penge, a tűzkő, a szaharin és a »divatos« jampecruha. Itt cserélt gazdát a sok ponyvaregény meg lopott kerékpáralkatrész orgazdák, csempészek, »nepperek« hada üzletelt itt egymást túlkiabálva, veszekedve, a vevőt becsapva. Most is tarka képet mutat a kaposvári ócskapiac, de az árusok java inkább szánalmat kelt, akárcsak silány portékájuk. A kiteregetett rongyokon kapható az összeaszalódott befőttől a nyeletlen kanálig, a rossz bakancstól, a nylon kendőtől a rongyos overálig minden — csak vevő alig lézeng az alkalmi árusok között. Kik ezek az emberek, az ócskapiac utolsó SZ — Szóval, megszöktél, fiam. Pedig a telkedre kötöttem, hogy ki ne próbálj lépni a házból. Miért bőgsz? Nem akarsz itthon lenni anyád mellett? Persze, mert te nem szereted a szüléidét, akik pedig mennyit áldoznak érted, ruháznak; most kaptál egy pár szép szandált, a múltkor meg ruhát, és mindennap a csokoládé meg a cukor.. . Hát sírni kell ezért? Megleszel te majd az óvoda nélkül, mint ahogy én is felnevelődtem a ház körül, az utcán, szomszédokban, a kukoricás meg a répaföld szélén. Es felnőtt lett belőlem. Neked sem kell az ilyen újmódi. Meg hiába is kellene, eddig még csak elengedtelek valahogy, mert ingyen volt, de én nem fizetek utánad napi két forintot, még akkor sem, ha egész nap ott lehetsz az óvodában este hat ÖKEVÉ óráig, és háromszor adnak is enni. Hogyne! Hogy kinevessenek? Amikor a Ka- pinyáknénák csak egyötvenet állapítottak meg... Azt mondják, nekünk több a jövedelmünk. De azt nem veszik figyelembe, mennyi adót fizetünk ez után a kis ipar után... Ne sírj, édes fiam! Mért sajnálod ezt a vacak órxrdát? Majd veszek én neked helyette ezután minden nap két szelet csokoládét... Különben sem igazságos az egész. Ha egyenlőség van, meg demokrácia, legyen ebben is az, és ’ fizessen mindenki egyformán, nem pedig egyeseket meg nyúzni, mások meg, akiknek proteckió- juk van. húzhatják az államot. Lásd be, kisfiam, hogy anyád nem tűri az igazságtalanságot: inkább nem enged el az óvodába, mintsem elszenvedje ezt a megkülönböztetést, amit mivelünk, NY a mi családunkkal művelnek. Te már okos gyerek vagy, a jövő hónapban leszel négyéves, megérted az ilyesmit. Hagyod már abba azt a hüppögést? Mindjárt ráverek a fenekedre, aztán lesz miért sírnod! Taknyos kölyök! Az ember mindent megtesz érte, aztán nem fogad szót... Erre tanítottak az óvodában? Hogy mindig sírni kell? Hallgass, aztán felejtsd el az egész óvodát meg mindent, amit ott tanultál! Csak legyen ott az óvó néni az üres teremben, kíváncsi vagyok, kinek fog mesélni, kiket fog versikére, dalokra tanítani, honnan vesz szereplőket a műsorhoz, ha te nem vagy ott. De hiába is jön könyörögni, hogy engedjelek továbbra is járni. Amíg a Kapinyák- né egyötvenet fizet, szó sem lehet róla ... — sk — mohikánjai, akik esőben, hidegben sem átallanak egy helyben topogni a sok lom mögött? Egyikük sovány, nyúlánk kiskereskedő, aki hozzátartozóinak a keresetét akarja egy kis mellékessel kiegészíteni. De akad sok »börzés« is még mindig, akik az emberek jóhiszeműségével vagy tájékozatlanságával visszaélve szeretne nyerészkedni. S közülük nem egy asszonynak jól kereső férje van. Találunk képeket és nylon kendőket árusító asszonyt, akinek a férje vasutas. Vagy olyant, akinek a férje tisztviselő. Vajon mi szükségük lehet ezeknek az asszonyoknak arra, hogy mindenféle limlomot árusítva üzleteljenek? Az még csak érthető, hogy ha valaki megunta régi ruháját, újat akar vermi, s ide jön, hogy eladja az ócskát. De ezek az alkalmi árusok, akik kiváltják a helypénzt, nemcsak ócska ruhát, hanem volt »méltóságos« asszonyoktól bizonyára kapott külföldi holmit, csipkete- rítőket, giccses mázolmányokat és ki tudná felsorolni még, mi mindent akarnak a vásárlókra sózni. A ponyvaregények eltűntek, helyüket a remekírók szakadozott fedelű, agyonolvasott kötetei foglalták el. De aki könyvet akar venni, szívesebben megy a könyvesboltba. Az összeaszalódott befőtt vagy elnyűtt ruhadarab sem ingerli vásárlásra a szemlélődő! Alig néhány könyvnek vagy egy-két jobb darabnak akad csak vevője. Az egyik bódénak támaszkodva testes férfi kiabálja rekedtre magát: — Asszonyok, emberek, egy forint az ára, nálam kapható a technika csodája, a legyet kiirtja, a patkányt elhajtja, mégis egy forint az ára. Hiába kiabál, hiába erőlködik, csak néhány bámészkodó áll körülötte. De egy sem akad, aki a »technika« csodájáért a zsebébe nyúlna. Még kavarog a sokféle ember az ócsikapiaeon, de már más ez, mint régen volt. — Nem bolt ez már — mondjáik az ócskások. No, igen. Az emberek szívesebben veszik az újat. Az ócskának bealkonyo- dott. N. S. ELSŐ A 9-ES SZALAG A Kaposvári Ruha- üzemben öt évre szóló munkaversenyt indítottak. Az eredményeket minden negyedévben kiértékelik, és megjutalmazzák a győzteseket. A legutóbbi értékelés szerint a 9-es szalag lett az első: tervét 110 százalékra teljesítette. Dolgozói kiváló minőségű munkát végeztek. Az odaadó figyelem, a szorgalom elősegítette, hogy rendkívül kevés olyan gyermekruhát varrtak, amelyet rossz minősége miatt kellett visszaadni. Ez a tény elősegítette ,a termelés növekedését is, A verseny eg :k fő mozgatója, munkatársainak kitartó segitój Horgasi Mártonné, a szalag művezetője. hiszen nem kellett Újabb munkát fordítani arra, hogy kijavítsák a selejtes ruhát. A 9-es szalag szorgalmas munkával napról napra gyűjtötte pontjait, s mintegy 70-et szerzett. Ezzel a pontszámmal a második helyezettet is messze maga mögött hagyta. Tizenegy dolgozót jutalmaztak! meg a 9-es szalagból* Mintegy 4000 forint értékű tárgyat osztottak szét közöttük. A versenyszellem a győzelem után sem lankadt. A szalag dolgozóinak az a célja, hogy továbbra is megtartsák az első helyet. A sok asszonv, lány között akad egy-két férfi is. Hernádi Jóska nem hozott szégyent a férfiakra. A jutalmazottak között volt Antal József* né, akitől ugyancsak sokat lehet tanulni. „CSITRI TV" avagy képek a MÁV Nevelőintézet életéből Felvonulásokon, színházi előadásokon, hangversenyeken, is- kolák közötti vetélkedéseken gyakran találkozhatnak a kaposváriak a MÁV Nevelőintézet egyenruhás növendél eivel, de hogy hogyan is élnek a gyerekek a kívülről jól ismert, nagy sárga épületben, arról általában keveset tudnak. Ha a »Csitri TV« igen jól sikerült »adását« a város lakéi »venni« tudták volna 17-én este, erre a titokra is fény derült volna. Sajnos azonban, a helyszíni közvetítés vidám képei csak az intézet dísztermében felállított óriási televíziós készülék nézőit derítették mosolyra. Hogy közérthetőbb legyek, a dolog így történt: Az intézet a szokásos tavaszi nagy előadásra készült. Az elmúlt esztendők mesejátékai és a nagy élményt jelentő gyermekopera után valami újat szerettek volna nyújtani társaiknak a Művelődési Bizottság tagjai. Így születeti meg az ötlet: mesefigurák helyett ábrázoljuk önmagunkat! És mivel a televízió a növendékek egyik legkedvesebb szórakoztatója, ez adta most a keretet a hangulatos műsorhozi A színpad elé hatalmas, stilizált TV-emyő került, s itt jelentek meg a szereplők — több mint száz gyerek. A hírom riporteren, Szemfüles Pannán, Kíváncsi Katán és Kukkantó Ancsín kívül mindenki a saját nevén szerepelt, és természetes humorral, harsány jókedvvel alakította önmagát. A közönség őszinte tapssal ismerte el • Karinthy-szövegeknek, Bánki—Hárs egyenesen gyere- kék számára írt dalainak és az intézetben született anekdotákénak ügyes tolmácsolását. így elevenedett meg a növendékek egy napja a reggeli ébresztőtől a takaródéig. Somogy! Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11» Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda«» ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatiioknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 FI»
