Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-19 / 116. szám

Péntek, 1961. május 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP A dolgozókkal közösen igazították ki a normákat a Barcsi Fűrészüzemben A normakiigazítás nem érte váratlanul a Barcsi Fűrészüzem dolgozóit. Megértették jelentő­ségét, s a vállalat vezetői rrjost arról adhatnak számot, hogy fennakadás nélkül oldották meg a feladatot. A ‘norma kiigazítását az üzemre bízták. Az önállósággal járó nagyobb felelősségérzet­ből fakadóan mindenki szív­ügyének tartotta, hogy becsü­lettel segítse a rendelkezések végrehajtását. Előbb egy bi­zottságot alakítottak a párt-, a gazdasági, a szakszervezeti és a műszaki vehetőkből. A hi­fi iársadshni összefogás szép példái Gyékényesen Gyékényes lakossága az utóbbi években igen jól vizsgá­zott összefogásból. Mintegy 3000 négyzetméter területű be­tonjárda készítését fejezték be az idén. A téglaszegélyt és a bitumenalapot mindenki a sa­ját portája előtt maga készí­tette el. A társadalmi munka értéke itt meghaladja a 100 ezer forintot. A társadalmi munkának már hagyományai vannak Gyéké­nyesen. A tanácsülésnek a köz­ségfejlesztési alap felhasználá­sára és a társadalmi munkára vonatkozó határozatát minden nagyobb akció előtt utcagyűlé­sen ismertetik a falu lakossá­gával. A tanácstagok és a nép­frontbizottsági tagok házról házra járva értesítik a lakos­ságot a gyűlés időpontjáról. Az utcagyűlésen közösen beszélik meg a társadalmi munkákban való részvételt. Hallani ugyan néha olyan hangot, hogy »-fize­tem a községfejlesztési járulé­kot, és még dolgozzam is?«, azonban akik látják a fejlődést — még ha előzőleg visszahú­zódtak is — csatlakoznak, és szívesen vesznek részt a közös­ség munkájában. Jelenleg egy négytantermes iskola épül a községben. A la­kosság öttantermeset szeretne, ezért vállalták, hogy saját ere­jükből, saját forintjaikból fel­építik az ötödik tantermet is. A községfejlesztésből 95 ezer forintot áldoznak erre, és mint­egy 40 ezer forint értékű tár­sadalmi munkával járulnak hozzá tervük megvalósításá­hoz. zottság által kidolgozott ütem­terv szerint kezdték meg a munkát. A munkanap-fényké­pezések jelentették az első lé­pést. A műszak minden percé­ről pontos térképet készítettek. Ezután ismét összeült a bizott­ság, elemezte a felméréseket, s meghatározta, hogy mennyi­vel lehet emelni az illető cso­port termelékenységét. Mikor egy-egy terület normakiigazx- tásával elkészülteit, az érdekelt dolgozókkal is megbeszélték. S a munkások mutatták meg a további lehetőségeket, és fed­ték fel a termelést gátló oko­kat. A felmérések és a dolgo­zókkal való megbeszélések alapján derült ki például, hogy a körfűrészeseknek gyakran le kell állniuk, mert a gattertól nem kapnak anyagot. Azóta a gatter fél nappal előre dolgo­zik, s állandóan van nyers­anyag. A keresztfűrészeseknél a fel­mérések számai nyilvánvalóvá tették, hogy brigádonként eggyel kevesebben végezhetik ugyanazt a munkát. Az így fel­szabadult dolgozókból és újak­ból két brigáddal növelték a keresztfűrészesek számát. A norma 8 százalékkal emelke­dett anélkül, hogy teljesítése különösebb erőfeszítést kíván­na. Nem csökkent a kereset sem, a kiigazítások után a he­lyenként 6—8—10 százalékkal megemelkedett normák mellett Is tudják tartani a régi átlag­százalékot. Még a normakiigazítás alá nem eső munkahelyek dolgo­zóit is összehívták, s megbe­szélték, hogyan lendíthetnének a termelésen. Különösen nagy volt a jelentősége ennek a friztéri munkáknál, ahol új dolgozók voltak, s a gyakorlat­lanság miatt mélyen alatta ma­radtak a normáknak. Azóta, ha még nem érték is el, de már jelentősen megközelítették a 100 százalékot. Tanuljunk egymástól ÖTLETESEN ALAKÍTÓT-'az Alföldön láttuk ezt a megöl- 1 közeli tsz-be: »Szeretnénk kö­TAK ÁT egy' régi cselédbázat csibenevelővé a somogysziliak. Szakaszosan nevelik a húscsi­béket. Az első helyiségben rö­vid ideig tartózkodnak az ap­róságok.. Innen a falakon ütött zárható-nyitható réseken ke­resztül másik, tágasabb terembe mennek át. Négyhetes korban isimét tovább kerülnek, újabb helyre. Teremről teremre ván­dorolnak, míg végül — »kész áruként« — felrakják teher­autóra, és elszállítják őket. A csibenevelés »futószalagja« so­hasem szakad meg, mindig minden helyiség tele van kü­lönböző korú aprójószággal. Valaki találóan forgószínpad­hoz hasonlította ezt az elhelye­zési módszert. S mikor meg­kérdezték, honnan vette az ötletet a somogyszili Petőfi Tsz, a világ legtermészetesebb hangján válaszolta Huszár Jó­zsef elvtárs, az elnök: »Tavaly körutat tettünk az országban; ÉPÜL A SIÓFOKI VÉNUSZ SZÁLLÓ Az építkezés környékén mozgalmas kép fogadja a szemlélődéit. Dolgozó emberek az állványokon, parkrendezök kissé távolabb. A munkák összhangban vannak. Mire az építkezést befejezik, elkészülnek a munkával a parkrendezők is. Az új szálló Siófok egyik dísze lesz, s 60 szobájával főként a külföldi vendégeket várja. tSNNNSCNNNNNXNNSíNNNNJÍNSSNJÍSfVNNNNNt ve<^1 a n'^ • Gerencsér most jött el először HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA dóst.« Országjáró körutazás. Rógen- te a turisták foglalkozásának számított ez. Manapság pedig? Nem ritka már, hogy termelő­szövetkezeti vezetők felkere­kednek, hogy megnézzék: mit, hogyan csinálnak az ország más tájain lakók. Emlékszünk rá, hogy a múlt év második fe­lében somogyi küldöttség né­zett szét Turlteve, Karcag ba­romfifarmján. Ha most nyug­tázhatjuk, hogy nem is lépést, hanem ugrást tett megyénk a csibenevelésben, akkor gondol­nunk kell arra, hegy ez új üzemág kialakításában felhasz­náltuk az alföldiek kincset érő tapasztalatait. Ismeretes az is, hogy a megyei pártbizottság vezetői el-el látogatnak Bács megyébe. Csőkutas öntözés, korszc|ű gyümölcstermesztés, nagyüzemi szőlőművelés, egy­szerű, gazdaságos építkezés — mindebben előbbre tartanak a tapasztalatátadók, mint mi. Kívánatos, hasznos, és érde­künk, hogy tanuljunk tőlük. A somogysziÜekre visszatérve megemlíthetjük: most ismét hosszabb útra készülnek. A megyei tanács gépkocsit bocsát rendelkezésükre, hadd lássák saját szemükkel, hogyan üze­meltet baromfikeltető, gépeket valamelyik állami gazdaság vagy termelőszövetkezet. Mert jövőre a somogyszili Petőfi Tsz is keltet, s ad napos csi­bét a falunak és más, közeli községeknek is. VILÁGOT LÁTNI, országot járni — hasznos és tanulságos. De csak abból okulhatnánk, amit távoli szomszédaink csi­nálnak? Tanulhatunk itthon, közvetlen szomszédainktól is. A múlt héten csoportos látoga­tást rendeztek a ráksi Üj Élet­ben a mesterséges borjúnevelés módszereinek ismertetésére. A meghívott szövetkezeti vezetők, szakemberek nagy érdeklődés­sel vették szemügyre az újsze­rű épületet. Nézegették a bor- júnevelő falait, tetőzetét, az L alakú épület fekvését, a ketrecek méreteit. A látogatók közül Gerencsér János elv­társsal, az igaliak szakemberé­vel váltottunk néhány szót. Ügy véltük, annyira ismeri már a ráksiak majorját, mint a tenyerét, hiszen mindössze pár kilométernyire lakik. Té- elvtárs Igáiból Ráksiba, hogy tanulmányozza a berjúnevelés korszerű mód­iszereit. Felmerül a kérdés: ha m Haraszti azt is bejelentette, — Mindig azt éri meglepe- hogy a rendőrség néhány nap- tés, aki elbizakodik. Az elbiza- pai ezelőtt elfogta azt a csirke- kodottság ólyan, mint az átok. fogó Borsiczkyt Hogy mi lesz Elvakít és félrevezet. Pedig botlott emberek is, akik el- fajzanak véreiktől, s akik en­gednek mindenféle aljas kísér-. • _, _ .... .. . . t ésnek, úgy akarnak társaik^.rka^akttmegh;vot a J““' fölé emelkedni. Legfeljebb^főbizottságtól az igaliak, meg kell őrizni Szerencsés hisjakktf tudomást sem szereznek farról, hogy lehet es mit lehet tanulni közvetlen szomszéd­tóriájából azt a tanulságot, lozva. — Hét bőrt nyúznék le hogy jobban kell vigyázni azö?*"“““ az ilyenről, ha tőlem függene! emberekre. Arra, hogy el ne# ua' Az öreg Kulcsár hallgatott. Mint aki még nem zárta le egé­kanászkodjanak s arra, nehogy J bűnözhessenek. Hiszen akármitScserék italista nem vál-2kábban Jók a szervezett tapasztalat- - ezekre azonban rit- keriil sor. Azt jelente­vele azt még nem lehet tudni, vannak ám, akik ma átugomak szén ezt a számadást. Hej, le- csinálnak, kapitalista Gyilkolni akart, és azért la- egy árkot, s azt hiszik, holnap het-e nehezebb dolga munkás- hat belőlük többé. Az arany ^ne ez, hogy így ritkábban nyíl­« ' -- , / , , / . , , , « .. . , /I M — i-gl-iL á U r\4*nl A _ dr* not I Ir O I OrvM ápinlr . /-v-r rá 1 f e mbernek, mint amikor ítélnie nem lesz többe hatalom. Ám-^hat alkalom mások bevált kell elbotíott társa fölött? Mi- bár a dologtalanul szerzettSmódszereinek megismerésére? most na- Négyen-öten hallgatták, mit lyen mélyre zuhant ez a’ Sze- vagy lopott pénz még sok em-/Nem, nem így van. Az élenjáró kolnia kell. Akárcsak ezeknek már a Dunát is át bírják ug- a piszkos Botlikoknak, Felpé- rani czyeknek, akiknek most na- Ne^—--------------„—-—, — ........—„ - ------------------— , - ... - -■ . . r. ... , ..... g yón körmére néz a hatóság, mond az öreg. Laczkó, a kopa- rencsés, mélyebbre nem is te- bért tönkretehet, ha nem vi-Sgyakorlat szakmai fogasainak Ideje is. Mert hogy ezek mi- szodó, csupa izom ácsmester szíthatta volna őt a balsorsa, gyázunk egymásra. Nagy a^elterjesztése nem korlátozód­Megszemvedett? Meg, nagyon csábítás. hat a szervezett tapasztalatcse- ez a Szeren- £ rékre. Módjuk van arra a ter- maguktól Jmelöszövetkezeti vezetőknek, ^ „.„v„ „„_________________ __________ ___ ____ __ _ ______ ttel? Ha A hogy minden különösebb ren­f olytassák, amit a föld felett megszenvedett ám ez is, hogy helyette is megfelelne valaki, pedig nem, mit tegyenek vele?^dezés nélkül is tanuljanak a ről álmodoznak, az ő dolguk, borostás állát vakargatta. Csak álmodozzanak. Hanem azt — Mi lesz most ezzel a Sze- is. Hogy az ember mi mindent nem szabad eltűrni, hogy lencséssel, vagy nem is tudom, kibír! De csakugyan, mi legyen esés. csendben, a föld alatt tovább hogy minek nevezzem? Mert vele? Nem is bánná, ha erre nyugodt Igen ám, de Ellökhetik-e már nem lehet. Most Szeren- a Belzebub borotválja meg a esést keverték nagy bajba, hol- fejebúbját. úgy, hogy jó lelkiismerettel Tegnap este Haraszti is, Ben-c szomszédoktól. Elhatározás dol- helybenhagyná az ítéletet. De kő is ezt kérdezték tőié. Nemjiga az egész. Ha feltámadt igé­nap tán másvalakit kerítenek — A fene, áld megeszi! — ki tudna erre így megfelelni? tudott válaszolni. Zavart volt,/nyük a tapasztalatszerzésre, ne hatalmukba. Meg különben is, szisszent fel erre a részvétteli És végül is nem háríthatja és azt ajánlotta, hogy ezenJvárjanak nyomtatott meghívót, ha ezeknek még mindig van hangra Kókai, a barna képű, másra az ítélkezést. Neki és még gondolkozzanak. Benkő is<éhanem szóljanak át valamelyik elég pénzük arra, hogy üzletel- hetes természetű betonos. Tán ezeknek az embereknek kell szenved, ezt látni rajta, össze­jenek valutázzaríak, kufárkod- még meg is sajnáltatnád? Hi- kimondani, mi történjék ezzel esett az arca. Keserűen vádol-^ ianak akkor tán valami hiba szén ez alatt a pár év alatt több az emberronccsal. J- * TT “ *" ­— - •------*-*• — - 4._i—~!-+ Dobják ki, lökjék el maguk­r ülnézni holnap nálatok: ho« gyan szerveztétek mag a ka­pálást, a növényvédelmet, a szénabetakarítást, hadd tanul- juk meg, hogyan, kell szaksze­rűen etetni a sertéstápot.« A ráksi látogatásnak egyéb* ként van egy éppen idevágó tanulsága. E szövetkezet azért taníthat másokat, mert tanult és tanul másoktól. A borjúne­velőt például hogyan létesítet­ték? Walter Imre elvtárs, a szövetkezet elnöke két évvel ezelőtt ellátogatott a Bárdibük­ki Állami Gazdaságba. Amit tapasztalt, tetszett neki, de nem elégítette ki. Elment hát a Kutasi Állami Gazdaságba is. E két nagyüzemben felje­gyezte a borjúnevelő épület minden fontos adatát, hogy ennek alapján emelhessenek hasonló létesítményt. Otthon aztán elmondta, elmagyarázta töviről hegyire a dolgot, de az építési brigád vezetője oly bonyolultnak vélte az építke­zést, hogy így nem mert rá vállalkozni. Megtorpant erre Walter elvtárs? Dehogy tor­pant meg! Melléültette a gép­kocsiba az építőmestert, irány az állami gazdaság — és rövi­desen tető alá hozták az új borjúnevelőt. Ilyen épület ez­előtt sohasem volt Ráksiban. A borjúgondozót pedig elküld­ték Keszthelyre, tanfolyamra. A NÖVÉNYTERMESZTÉS, az állattenyésztés, az építkezés, a munkaszervezés, a jövede­lemelosztás, a számvitel — a szövetkezeti gazdálkodás min­den területe időről időre pro­dukál itt vagy ott valami új- donságot, hasznosítandó, köve­tendő módszert. Nem kell min­dent mindenütt — esetleg ku­darcok árán, buktatókon átver­gődve — kikísérletezni. Meg­takaríthatja a tandíjat a közös gazdaságok többsége. ha átve­szi, a maga sajátos adottságai­nak megfelelően alkalmazza az élvonalbeliek kipróbált mód­szereit. Van kitől tanulni. A homokszentgyörgyiek a burgo­nyatermesztés országosan elis­mert; mesterei; a szuloki gaz­dák a dohánytermelés kiváló ismerői; a kapolyiak az öntözé­ses konyhakertészkedésben, a tapsomyiak a sertéstáp etetésé­ben szereztek gazdag tapaszta­latokat. Állami gazdaságaink a nagyüzemi mezőgazdálkodás kialakításában több mint egy évtizedes múltra tekinthetnek vissza. Tőlük is tanulhatnak, sokat tanulhatnak termelőszö­vetkezeteink. Legújabban pél­dául nagyüzemi sertéstelep ki­alakításának gondolatával fog­lalkozik közös .gazdaságaink egy része. E tsz-ek vezetői jól tennék, ha ellátogatnának Sántosra, a Kaposvári Állami Gazdaság sertéshizlaldájába. Itt ugyanis önetetökkel oldot­ták meg a takarmányozást. TANULNI, tapasztalatot gyűjteni — jó befektetés. In­gyen, ellenszolgáltatás nélkül ismertetik bevált módszereiket szocialista mezőgazdasági nagy­üzemeink legjobbjai. A bemu- tatóüzemek kialakuló hálózata, a szervezett tapasztalatcsere és az alkalomszerű látogatás kü- lön-külön is, együttvéve, ösz- szességében is alkalmas arra, hogy előre haladásunk meg­gyorsítására tanuljunk egy­mástól. Kutas József ja önmagát. Haraszti is vívó-í dik. Nem meri kimondani aj^ tói? Adják ki a könyvét, s az- végső szót. Mintha a tulajdoni csúszhatott a »tőkésosztály lik- jót megért ez a tekergő, mint vidálásába« amennyi nekünk egész életünk­Az öreg Kulcsárt épp ez a ben kijut. A te részedet pezs- zal felejtsék el? Kezdjen ön- lelkiismeretétől félne. De hi-* gondolat foglalkoztatta légin- gőzte el meg az enyémet — magával, amit akar és amit szén én magam is ezért nernj kább. Azt mondta Balajtinak, dühösködött, és káromkodott tud? De hát mit tudna kezde- tudok dűlőre jutni! — gondol Hogyan intézik a panaszügyeket a Nagyatádi Járási Tanácson? az idős kőművesnek: — Hát nem mondtam én, hogy jó lesz ezekre vigyázni? Hogy ezek mindent megrot­hasztanak maguk körül? — De hát mi az istent kezd­hozzá. ni? Az égvilágon semmit. Azt kodott Kulcsár. — Ügy is van — hagyta rá mondják, magába rosfcadtan Mert ha mj ... azt monda-;* helyeslőn Vedres Imre. — fekszik egy korházi agyon, rián!\, hogy... kezdje újra az* Aranykalitkában élt ez a jó- Csak néha nyitja fel a szemét, életet, a két keze munkájával* madár. de tekintete akkor is üres, ki- mossa. tisztára bemocskolt be-| gyárban is* (Tudósítónktól.) Megkérdeztük Németh Ru­dolf né t, a Nagyatádi Járási Tanács VB jogügyi előadóját, hogyan intézik a dolgozók be­adványait, panaszait. — A kormánynak az állam­__^ ^ __________________ Az öreg Kulcsár nem szólt fejezéstelen. Ez arra vall, hogy csületét Itt a _____ — — __________________ j en velük az állam? — vont semmit, de magában kétszer is üres a lelke is. Nem is csoda, meghúzódhatna, ha egy kis erő-j5igazgatási szervek panaszügyi vállat tűnődve Balajti. elismételte a szót: Aranykalit- Amit ez az ember átélt... re kap... Akit az arany leta-g____„aia T alalo. Nagyon is tala­vállat tűnődve Balajti. — Mit? — replikázott Kul- ff csár. — Én nem mondom azt, i°- , . ... hogy embertelenül kell elbánni — Én nem vagyok ügyvedje, Nem is lesz belőle többé, ha ők leveszik róla a kap ... Akit az arany ember szított, a munka felemelhe-J ti... Csak az ember válthatja* kezüket Tán igaza van Lacz- meg önmagát. Nincs hatalom,; velük. De azt mondom, hogy de azért úgy gondolom, hogy kónak s másoknak is, akikben nincs üdvözítő, aki ezt helyet- nem szabadna levenni róluk a nem csukhatják le. Hiszen nem a keserű düh kerekedett felül te megtehetné. Az öreg Kulcsár némi meg-* szemünket. Mert ha nagyon lopott. Egy ujjal sem nyúlt az emberségen és megértésen, má^Te^^íajuilk8^^!^- azoktól a csibészektől kapta, h^j^tobbé^egy gondoktoTÍé nyugvást érzett. Elindult végeztük a számadásunkat, ak- azok meg magukra vessenek, vesztegessenek rája. Talán ki gyan irodaház felé. Ügy erezte.* kor még meglepetések is ér- Fő, hogy ezeket jól elkapják, kellene köpni egyet, s hadd már meg tud felelni Haraszti? hetnek bennünket. — El kellene kapni az ilyen menjen az élet tovább a maga £s Benkő kérdésére. Az öreg hallgatott egy sort, alakokat is! — dörrent rá Kó- útján. Gazemberek mindig majd hozzátette: kai megint Szerencsésre cé- voltak és lesznek is. Elesett, el­VÉGE. munkájáról szóló határozata értelmében a járási tanács nagy gondot fordít a hozzáér­kező panaszok kivizsgálására, Intézésére — mondotta. — Ar­ra törekszünk, hogy a panasz- tevőt 30 napon belül értesítsük a kivizsgálás eredményéről. Ez évben csaknem nyolcvan pana­szoslevél érkezett hozzánk. Mi­vel a panaszoknak mintegy fe­le mezőgazdasági (természetű, ezért kivizsgálásukkal a mező­gazdasági osztályt bíztuk meg. Sajnos előfordul, hogy néme­lyik tanácsi dolgozó megfeled­kezik a gyors ügyintézésről. Ilyen esetben a hanyag dolgo­zót felelősségre vonjuk. Hátráltatja a jogos panaszok orvoslását, hogy sokan alap­talan bejelentéssel, vagy telje­síthetetlen kéréssel fordulnak hozzánk, s azt remélik, hogy jogtalan előnyökhöz juthatnak. A leveleket azonban a hatás­körrel rendelkező illetékes szervek minden esetben kivizs­gálják, és a jogtalan panaszo­kat elutasítják — mondotta befejezésül Németh Rudojfné.

Next

/
Thumbnails
Contents