Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-04 / 103. szám
Csütörtök, 1961. május 4. SOMOGYI NÉPLAP A legjobb szocialista brigád 1959 végén határozták el a Taipari Vállalat gépházi dolgozói, hogy versenybe indullak a szocialista brigád cinért. Az elhatározást tett kötette, s mikor a múlt év ja- luár elsejéin megkezdték a süzdelmet, még nem mertek gondolni arra, hogy a szocialista címen felül esetleg más kát. Tavaly ők készítették él egyebek között a donneri könyvtár épületasztalos munkáit, a Latinika Tsz-nek 400 db melegáigyi rámát, ezenkívül több iskoláinak is dolgoztak, s mindezt a napi munkaidő után. A vállalatnál szintén mindenben segédkeztek. Ha kellett, udvart rendeztek, vagy anyaIstvánovics László és Vinkler társadalmi munkában készülő kitüntetést is kapjanak. Pecüg nagyszerűen haladtak a termeléssel, majd minden értekezleten szó esett róluk, s ami ugyancsak nem lebecsülendő, élenjártak a társadalmi munkában is. Nem volt olyan megmozdulás az üzemiben, amdfoen ne vettek volna részt És az első félévi értékelésnél mégsem nyerték el a címet! Egyik tag ugyanis négy napot igazolatlanul mulasztott (a brigádtagok maguk kérték emiatt a rendbontó elhelyezését), egy másiknak pedig a munkája nem felelt meg a minőségi követelményeknek. A brigád ezután még nagyobb lendülettel látott hozzá a termelésihez. A minőségi és mennyiségi követelmények mellett továbbra is előtérbe helyezték a társadalmi munLászló brigádtagok egy ablaktokon dolgoznak. Szabó Ferenc kiváló dolgozó, a brigád legszorgalmasabb tagja. Szabó József brigádvezető. got hordtak. Legutóbb az üzem kerítésének rendbetételét is ők kezdeményezték. A jó munka végre meghozta gyümölcsét. A gépházi brigád elnyerte a szocialista címet. Az év első termelési értekezletén pedig a brigád három tagját, Szabó Ferencet, Sáfrán Ervint és Pécsi Józsefet »-Kiváló dolgozó« oklevéllel is kitüntettek. A cím elnyerése óta már újabb eredményekről számol hatnak be. Elvállalták a Szigetvári utcában épülő óvoda ajtóinak elkészítését, s befejezték egyik munkatársuk újjáépülő házának épületasztalos munkáit. A brigád híre túljutott a munkahely falain, mások is megismerték őket, s ennek eredményeként a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa nekik ítélte oda a legjobb szocialista brigádnak járó ván- dorzászlót. NEMZETKÖZI SZEMLE Me^ei'ű piv*snMlk • • • Földkeresés kezdődik ebben a hónapban msgyeszer*e — jelentette be a megyei tanács végrehajtó bi20tts iganak legutóbbi ülésén Vida József, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának vezetője. A társszervek szakemberei — földmérők, földnyilvántartók, földrendezők — is segítenek ebben u munkában a statisztikusoknak. Jól tudják az illetékesek, hogy amíg minden falu határát fel nem mérik, addig a nyilvántartások adatai nem egyeznek a való- sággaL De nem egyeznek egymással a különféle szerveknél vezetett földnyilvántartások sem. A megyei mezőgazdasági osztály kimutatásai szerint jelenleg 354 378 kát. hold szántón gazdálkodnak termelőszövetkezeteink, a statisztikai igazgatóság pedig azt állítja, hogy kereken 396 ezer holdat vontak közös művelésbe. A különbség kereken csaknem 42 ezer hold. Hol van ez a föld, vagy mi történt vele? Megnyugtató választ e kérdésekre csak általános felmérés adhat. Ez azonban hosz- szadalmas munka, de egyszer hozzá kell fogni. Most — Vida elvtárs bejelentésének tanúsága szerint — megkezdik az »eltűnt« földek felkutatását. A 42 ezer hold — amint nemrégiben lapunkban is foglalkoztunk vele — nem tűnt el, hasznosítják annak minden talpalatnyi részét, csak a bevalláson alapuló statisztika nem mutatja ki ezt. Ha erdő, legelő vagy gyümölcsös lett a szántóból, azt ne nevezzük tovább szántóföldnek; ha 200 hold háztáji föld jár egy szövetkezet tagságának, akkor ennyit írjunk be a rubrikákba; a 10 ezer holdas állami gazdaság kezelésében ne legyen 10 ezer holdnál se több, se kevesebb. Van sok más útja-módja annak, hogy rendezzék a 42 ezer hold ügyét. A megyei mezőgazdasági osztály panaszolja: bármilyen pontos is a vetéstervek összesítése, mégsem jut elegendő terület minden növénynek — mert »hiányzik« a szántóból. A statisztikai igazgatóság a saját nyilvántartásait fogadja el valósnak, és erősíti, hogy ez a hiteles — mert nem kapott időközben változás- jelentést. A két nyilvántartás különbözősége azt sürgeti, hogy egyeztessék egymással — a valóság talaján — a kimutatásokat. Ez a nagy munka kezdődik meg tehát a napokban megyénkben. Másfél bét telt el azóta, hogy Fidel Castro kubai miniszter- elnök az örömmámorban úszó Havannában bejelentette az ellenforradalmárok inváziós kísérletének teljes kudarcát, s most Kennedy elnöknek újból keserű pirulát kellett lenyelnie. A világimperializmust, elsősorban annak vezető erejét, az amerikai imperializmust újabb vereség érte. Ez a vereség, ha nem volt is olyan »látványos«, mint amit Kubában 72 óra alatt szenvedett el, jelentőségében és várható következményeiben semmivel sem marad el az előbbi mögött. Laoszban, ebben a kis délkelet-ázsiai országban hosszú éveken át folyt a harc először az állam függetlenségéért, majd a függetlenséget nyert nép igazi szabadságáért. Végül is az 1954. évi genfi egyezmények megteremtették a laoszi nép békés, virágzó, külső beavatkozásoktól mentes életének feltételeit. Az elmúlt években azonban az Egyesült Államok és a támadó szellemű délkelet-ázsiai tömbben részt vevő szövetségesei mindent elkövettek azért, hogy Souvanna Phouma miniszter- elnököt és kormányát letérítsék arról az útról, amelyet népe és az egyetemes béke érdekében követett: a nemzeti függetlenség és a semlegesség útjáról. Amikor látták, hogy a törvényes laoszi kormány vezetőjét és tagjait sem a politikai, sem a gazdasági, sem pedig a lélektani nyomás eszközeivel nem lehet »jobb belátásra« bírni, fegyveres harcot robbantottak ki az országban. Először Nosavanra, a lázadó tábornokra építették terveiket, majd Bonn Oum vezetésével bábkormányt is alakítottak, azt ragy sietve elismerték, és szövetségeseikkel is el akarták ismertetni. A SEATO égisze alatt Thai- földön, Dél-Vietnamon át ontották a hadianyagot Laoszba; zsoldosokat toboroztak; tanácsadókat bocsátottak a Boun Oum—Nosavan-klikk rendelkezésére. A laoszi hazafiak, a Pate* Lao és a törvényes kormány csapatai azonban különösen a legutóbbi hetekben egyik csapást a másik után mérték a lázadók egységeire. A lázadó klikket ért katonai nreségekkel együtt jártak az amerikaiak diplomáciai fiaskói is. Boun Oum »kormányát« n ég saját szövetségeseivel sem tudta elismertetni az Egyesült Államok. Souvanna Phouma európai — ezen oelül nyugat-európai-körútja pedig a lázadó klikknek és támogatóinak teljes elszigetelődését eredményezte. S most a békeszerető országok, elsősorban a Szovjetunió diplomáciai erőfeszítéseinek, valamint a laoszi hazafiak bátor helytállásénak eredményeképpen felcsillant a béke reménye a Mekong-folyó partján is. Április 25-én szovjet—angol egyezményt tettek közzé arról, hogy összehívják a laoszi ellenőrző és felügyelő bizottságot, valamint a laoszi kérdés rendezésére hivatott nemzetközi értekezletet Egyidejűleg tűzszüneti felhívást juttattak ei a harcoló felekhez. Jellemző a hivatalos Amerika magatartására, hogy még a tűzszü- r.eti felhívás után sem állították le a hadianyagszállítást a lázadó erőknek, és értésre adták, hogy egyelőre nem hajlandók részt venni a szóban forgó nemzetközi értekezlet munkájában. A tények azonban tények maradnak még akkor is, ha egyesek nem akarnak tudomást venni róluk. Az amerikai imperializmus újabb diplomáciai és katonai veresége pedig tény, méghozzá fáj dahnas, kiábrándító valóság Washington számára. Laosz új, koalíciós kormánya a jelenlegi helyzetben elképzelhetetlen a Patet Lao részvétele nélkül. Ez pedig már önmagában is biztosíték arra nézve, hogy az új kormány a béke és a nemzeti függetlenség, a semlegesség és az el nem kötelezettség politikáját követi. A nemzetközi imperializmus veszteségszámlájára írhatjuk a szélsőséges gyarmatosító körök algériai kudarcát is. Algériában Challe, Sálán, Jouhaud, Zeller tábornokoknak és társaiknak tiszavirág-életű uralma, s annak dicstelen vége újabb példa lehet azok számára, akik még mindig nem számolnak a néptömegek erejével, hatalmával. A szedett-vedett — negyvenöt százalékban volt náci katonákból verbuválódott — idegenlégiós ezredekre és harcoló ejtőernyős csapatokra támaszkodó lázadó tábornokok nemcsak Algériában, hanem Franciaországban is a kezükbe akarták kaparintani a hatalmat. A polgárháborúval való zsarolással, az anyaország ellen intézendő támadás fenyegetésével akarták rábírni De Gaulle-t és kormányát, hogy adja át helyét a szélsőséges gyarmatosítók érdekeit képviselő jobboldali, fasiszta klikknek. Algériában és Franciaországban is fasiszta, parancsuralmi rendszert akartak létrehozni. A lázadók fő célja volt az észak-afrikai, elsősorban az algériai francia gyarmati uralom fenntartása, az algériai szabadságharcosokkal való »leszámolás«. Franciaországban pedig véget akartak vetni a már amúgy is korlátozott politikai szabadságjogoknak, egyszer s mindenkorra el akarták némi tani a baloldali erőket, a haladó szervezeteket, különösképpen a gyarmatosítók legfőbb ellenfelét, a kommunista pártot. Mi okozta a puccs gyors bukását ? Ez a kérdés merül fel önkéntelenül is, ha figyelembe vesszük, milyen drámai órákat élt át a francia főváros és az ország népe két napon át, ejtőernyős inváziótól, polgárháborútól tartva. Párizsi és általában nyugati burzsoá körökben hajlamosak rá, hogy De Gaulle személyes érdemének tudják be a zendülés kudarcát. Nos, De Gaulle tábornok vagy Debré miniszterelnök televíziós és rádióbeszédei, drámai felhívásai önmagukban aligha szabhattak volna gátat az események elfajulásának. Ami elsősorban meghiúsította az ultrakolonia- listá-k szolgálatában álló fasiszta katonai körök terveit, az a francia munkásosztály, a francia nép egységes fellépése • olt a fasiszta veszély ellen. A sorsdöntő órákban több mint tízmillió dolgozó lépett figyelmeztető sztrájkba, népi milíciák alakultak, magában Algériában pedig a reguláris hadsereg egységei hűek maradtak a kormányhoz. Ezek s nem De Gaulle személyes érdemei — azok a tényezők, amelyek már eleve eldöntötték az esztelen kísérlet sorsát A fasiszta veszély azonban a lázadás leverésével még nem múlt el. A De Gaulle-kormány elnéző magatartása pedig — * ami például az úgynevezett barikádok perében is megmutatkozott — egyenesen bátorítja a szélsőjobboldal hasonló próbálkozásait. Ugyanakkor De Gaulle-ék minden alkalmat megragadnak arra, hogy sanda mészáros módjára csapást mérjenek a baloldali erőkre, amelyek — miként a múltban — most is döntő szerepet játszottak a pártütők terveinek meghiúsításában. A kormányhatóságok még a2 algériai puccs napjaiban elrendelték a gyülekezési tilalmat, megtiltották a baloldali szervezetek által meghirdetett tüntetések megtartását, a múlt hét csütörtökén pedig »feltették a koronát« eddigi működésükbe. Elkobozták a l’Humanitét, a Liberationt és több más haladó vidéki lapot. Azért kobozták el ezeket a lapokat, mert közölték a Francia KoramuBORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA (58) Párt deklarációját. % Hogy mennyire önkényes tő megjegyzése. De hamarjá- szer csak azon veszem észie^V°!* a. P® Gaulle ista hatosában csak ennyit tudott vala- magam, hogy odavan a függet-2Sok e iarasa, arra rávilágít a szólni: fenségem. Valaki, aki nem úgygMonde című tekintélyes polgá— Ugyan, Felpéczy uram, gondolkozik, hanem mindigSri lap is, amely az elkobzások minek egy embernek ekkora erősebb, hatalmasabb akar len-^j!ndokolásávaI összefüggésben "agyon? ni, szemet vet az én vagyo-S, 55 Felpéczy és Bottlik szeme nomra, és el is veszi. Akkor^“aní=su ^ozza> “Ogy »más poli— Mire van szükséged? — gú társ, akármi volt. Egyik bettlijét, páratlan jókedv ke- összevillant, mindketten han- aztán mi lesz? Nem uram,Stikai megfigyelők, más szervekérdezte vissza az asszony. napról a másikra sok tekintő- rekedett. Bottlik papa is örült gosan felkacagtak. Felpéczy te- mindig csak felfelé! MindigSzetek is ugyanolyan ítéletet — Semmire. Csak úgy egyál- lyes polgár fölébe kerekedett, veje sikerének. le szájjal nevetve oktatta ki erősebbé válni, mindig gazdatalán. Ilyen forgandó a szerencse, az — Látja, Felpéczy — mond- Szerencsést: gabbá, hatalmasabbá, hatálma-5 — Erről majd beszélünk, ha ám, nőmén est omen, s a pénz ta kidüllesztett mellel —, én — Haha! Minek akkora va- sabbá, mert csak ez nyújt biz-j ragaszkodsz hozzá. Kár ezzel nem is nagyon nézi, ki mellé igenis büszke vagyok a vömre! gyón? Hát azért, hogy még tonságot az erősebbek ellen.J foglalkoznod. Ügy állapodtunk szegődik. Akárki mellé, az Kérem, ez az ember alacsony kétszer akkorára növelhesse! Ezért küzdeni kell, küzdenie meg, hogy ez az én gondom, megnő egy-két fejjel. sorból tört fel. — Én úgy gondoltam — szenvedéllyel, alkuvás nélkül]» Van elég, kész. A vacsora pompás volt, a — Az nem is fontos — bólo- mentegetőzött Szerencsés —és könyörtelenül. Igen, a szenj Nyolcra megjöttek a vendé- teríték egyenesen káprázatos, gatott Felpéczy, és arráb tolta hogy az ember egy bizonyos timentalizmus okvetlenül el gek. Szerencsés és Júlia elra- Júlia kitett magáért. A vendé- agyarai közt a szivarját. — Az összeggel, egy takaros kis va- gáncsolja az embert Például gadó szívélyességgel fogadta £ek nem győzték magasztalni én nagyapám napszámos em- gyónnál már független lehet. ... . . őket. Bottlik mama, Júlia és a kitűnő háziasszonyt. Felpé- bér volt, és nem is szégyellem. Mi kellene még? ’ nem Keu mas- csak elkezdjen Felpéczyné azonnal ruháik czyné máris eltökélte magában, Sőt nagyra becsülendőnek tar- Felpéczy arcára leírhatáUan érzelgősködni a szegénysorkölcsönös csodálatába merül- kogy ha sor kerül a viszontlá- tóm azokat, akik szorgalmuk- gőg telepedett, s minél jobban súak gondján, baján, máris alkottak az események okairól s tanulságairól, mint e közleményében a kommunista párt.« Ha a De Gaulle-kormány ezután sem vonja le a tanulságokat az algériai eseményekből, ha nem támaszkodik következetesen az ország haladó Merőire, s nem sújt le erőteljesen a szélsőjobboldali szervetek. Szerencsés, Felpeczy és togatásra, csak azért is felül- kai vagy ügyességükkel, no belemelegedett a beszédbe, an- megtörik a felfelé ívelés me-j<5 tekre és_ csoportokra, akkor / n -ii i i i,i W > 1 Ilin Crrm-fv« IT m-i’t I »n /irf /irfir 1-1 fi e- -i/ninvi Aiml XI í 1-1.. _ ill ...-------11J. ___ ___j____ ° 1 nr-1 A 1 rfAiií álinvs in J Jl -1r ész lendülete, s akkor megmi nd Algériában, mind ped;g £ Franciaországban továbbra i ' 7 Á I.-1 Ti-lfiir n fMAnlniilu A*1 L ft Bottlik papa elhelyezkedtek a múlja Szerencsésnél Kerül, meg egy Kis szerencsével fel- nál átszellemültebben süppedős fotelekben. Felpéczy amibe kerül, de felülmúlja. emelkednek. És tudja, elgon- költ: _ tüzetesen szemügyre vette a la- Vacsora után a három férfi dolom, ha most nem ilyen vi- _ Függetlenség? Az relatív torpan, ha P^g megtorpanj.. ‘ kást. Nagyon tetszett neki. No kártyaasztalhoz telepedett. Ki- lágot élnénk, hanem úgy, mint dolog, Szerencsés úr Van mit felfalják a célratörőbbek. 5 .. ..... , , lám - gondolta füstölgő szi- derült, hogy mind a hárman régen, szabadon dolgozhatnánk, ennem? Van egy kis vityillóm? Szerencsés ámulva hallgat-^®0"?0 Probalk°zasoknak. varja mögött —, miből lesz a szenvedelyes ultijátekosok. To- maga, uram, nagyon sokra vi- Megengedhetek magamnak Q Challe, Sálán, Lagaillard és cserebogár? Milyen tehetsége- kajival fűtötték a kártyaszen- hetné. Én mondom! Egykettőre egyet s mást? Megvan & ' ’ te feUlevult embert. Most j sen rázzák ezek a rongyot! vedély kazánját. Csakhamar megduplázhatná a —1-----'* Hát persze, a Bottlik lány utol- joviális légkör töltötte be a Ekkora tőkével császár kéérhetetlen ízlése fényeskedik szobát. ne. itt minden zugban, nyilván Szerencsés lapja úgy járt, Szerencsés szerényen lesü- van az enyémnél! Ha én azon mert nem Szerencsésé. De hiszen az mint még soha. Amikor sike- tette a szemét. Kifejezetten az alapon élek s gondolkodom, Súndegy. Szerencsés egyenran- rült elfognia Felpéczy piros jólesett neki Felpéczy kitünte- amit maga itt megjelölt, egy— w a,. 1... i , .... , ... hasonszőrű kalandorok ilyennyelmem? Ettól én még függő eloszor bepillantást egy kísérletei nemcsak ar lahet- helyzetben vagyok, uram. Füg- olyan világ törvényeibe» ««e-g „ gök mindenkitől, akinek több lyet eddig voltaképpen nem is-(Folytatjuk.) ^Franciaországot, a francia né- Íjípet fenyegetik, hanem súlyosan veszélyeztetik az egész viliág békéjét és nyugalmát is.
